Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-28 / 74. szám

1959. március 28.; szombat SBPÜJSAG Üj lakások Egerben Mai és elevenen élő problé- á az emberek között: a la- áshiány. Pártunk és korma- nink felmérte a lakáshelyze- :t és megfelelő határozatot űzött a gondok enyhítésére, -i határozat nyomán már az v népgazdasági tervben je- iős lakásépítkezéseket Való­diunk meg megyénkben és városaink közül Egerben is. ^bben az évben kezd hozzá pítővállalat Egerben a Go­ra utca környékén levő, volt városi kertészet helyén a la­kásépítkezésekhez. Itt nem kevesebb, mint 48 új lakás épül. Az itt épülő háromeme­letes pontházak szép, parkosí­tott környezetben emelkednek majd és nagyban hozzájárul­nak a városkép szebbétételé- hez. 'I . '' A lakásépítési program ke­retében a Klapka' útcá egyik üres telkén is épül egy tizen­hétlakásos, háromemeletes la­kóház. asztalos, és villanyszerélő részlegei négymillióhatszáz- ezer forint értéket termeitek, ebből másfélmillió értékű mun­kát a lakosságnak, egymillió 500 ezer forintért tsz-istállót építettek és egymillió 200 ezer forint értékű munkát vé­geztek a földművesszövetke­zetek részére. A jelentős beruházások mel­lett év végi osztalékra is ju­tott pénz. Sokan kaptak a szövetkezet tagjai közül egy­havi fizetésnek megfelelő osz­talékot, de voltak többen, mint Kleizer Ede, az asztalos-rész­leg vezetője, a szövetkezeti bimttság titkára, akinek év végi osztaléka 3200 forint volt. A szövetkezet eredményes munkáját elismerik a kör­nyékbeli kisiparosok is. A szép eredmények láttán so­kan kérték felvételüket ,a ktsz-be. A ktsz1-' vezei őségé szívesen, segíteni akarással fogadja a, , kisiparosokat és 1959-bén ■ közösén velük, tíz— ti^enqt ,, ■ százalékkal többet akarnak termelni, mint az elmúlt évben. , _ Polgár Miklós. Hírek — humorral... A Füles egyik legutóbbi száma az úttörősök Kilián- próbájának anyagából közöl — rejtvényszerűen — sze­melvényeket. Kérdés: ho­gyan melegíthetjük meg éte­lünket tüzelő nélkül kirán­duláson? Ne gondolkozzanak rajta, úgysem találják ki. Felelet: égetett mészdara- bokkal rakjuk körül a földbe­ásott edényt, majd a meszet vízzel locsoljuk le. A beol­tott mész aztán... stb... stb... Tapsoltam a felfedező zse­nialitáson. Ez aztán a Kolum­bus tojása! Elvégre a termé­szet lágy ölén ugye könnyebb oltatlan meszet találni, mint egy-két rongyos gallyat, s egy-egy doboz gyufát mar­osak azért is érdemes ott­honfelejteni, hogy kirándu­lás közben így kiálthassunk fel: „Sebaj, felkapok egy ra­kás mészkövet, s megfő a gu­lyásom”. Akaratlanul az a vicc jut eszembe, amit az ok- vetetlenkedő drótkötélvasút utasa kérdez a vezetőtől: „Mi van, ha elszakad a kö­tél?” A vezető: „akkor van egy pótkötelünk”. És mi van. ha az is elszakad? — kérdezi az utas. De ne folytassuk. Inkább kérdezzük ezt: Na, jó, rendben van, nincs gyu­fa, nincs fa, de van oltatlan meszünk egy hátizsákkal. De mi van akkor, ha nincs vi­zünk?” — MÁRCIUS 28-ÄN a ma­gyar—szovjet barátsági hó­nap keretében az egri peda­gógus-klubban megemlékez­nek Makarenko halálának 20-ik évfordulójáról. A magyar—szovjet barátság hfrel az egri és a jeled főiskolán Testvériskolánk, a jeleci pe­dagógiai főiskola egész kollek­tívája belépett a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaságba és vál­lalta, hogy városunkban ma­gyar vonatkozású előadásokat, filmbemutatókat, hangverse­nyeket szervez — közölte né­hány hete a „Népszabadság”. Azt már csak mi tudjuk, hogy a jeleci főiskola nyelvé­szeti tanszékén magyar tanuló­kört is szervezett Figurovszkij professzor. Az Egerben járt de­legáció tagjain kívül még szá7 mos diák jelentkezett a tanfo­lyamra. Figurovszkij profesz- szor is könyvből tanul, sohase járt hazánkban, de legutóbbi levelét már részben magyarul írta az orosz tanszéknek, kér­ve, hogy javítsuk ki a hibákat, íme, a levél néhány mondata: „A mi magyar tanulókör dol­gozik. Nekünk kell magnetofo- ni-be jegy zések, de sajnos, ők nincsenek” és így tovább a kezdő nyelvtanuló kedves hi­báival. Mindnyájan bíznak benne, hogy valamikor hasznát vehetik majd magyar tudásuk­nak, eljönnek ide, vagy mi me­gyünk hozzájuk és akkor ma­gyarul köszönthetnek bennün­ket, mint ahogy mi oroszul üdvözöltük őket. A barátság a két főiskola között nem alkalmi jellegű, ha­nem állandó. Nagy ünnepün­kön, március 21-én, a Tanács- köztársaság 40. éves évforduló­ján a jeleci főiskola Komszo- mol-bizottsága táviratilag küldte üdvözletét. De ugyanígy jönnek-mennek az üdvözletek május elsején, november 7-én, erősítve testvéri összetartozá­sunkat. A levelezés is egyre széle­sebbkörű lesz. Néhány napja érkezett egy levél, amelyben újabb nevek és címek vannak, akik mind levelezni akarnak. Óriási az érdeklődés a szov­jet diákok körében életünk, munkánk iránt. A moszkvai Külkereskedelmi Főiskolán és a leningrádi Zsdanov-egyete- men magyar szakra is beirat­kozhatnak a hallgatók, és so. kan élnek is ezzel a lehetőség­gel. Főiskolánkat nemcsak Jelec- cél fűzi össze a barátság, diák­jaink kapcsolatban állnak tas- kenti, leningrádi, moszkvai, sztálingrádi és kárpátaljai szovjet iskolásokkal is. A fő­iskola aulájában kis kiállítást is rendeztünk a barátsági hó­nap tiszteletére, ahol kiállítot­tuk a levelezést dokumentáló anyagot. Mostanában kaptunk hírt ar­ról, hogy mintegy két héttel ezelőtt közvetítette a moszkvai rádió az orosz tanszék vezető­jével, Dr. Bihari Józseffel le­folytatott rádió-beszélgetést, amelyben Bihari elvtárs az eg­ri Pedagógiai Főiskola munká­járól és tudományos kutatásai­ról, a XVIII. században Eger­ben élt görögség életéről nyi­latkozott. Sok szó esik mostanában ná­lunk és a Szovjetunióban a két nép barátságáról, kapcsolatai­ról. Mi most csak azokból a dolgokból gyűjtöttünk itt össze egy keveset, amelyekben benne van a jeleci és az egri Peda­gógiai Főiskola diákjainak és tanárainak a munkája és sze- retete. Kicsi része ez a ma­gyar—szovjet barátságnak, de a kicsiből tevődik össze a nagy. ZBISKÓ ERNÖNS, Ünnep Abasáron OLYAN EZ A NAP IS, mint a többi munkával töltött szer­da, vagy csütörtök. És mégis más. A falvakban ünnep van. A tavaszt köszöntő, gyönyö­rű, vidám, napsugaras ünnep. A határban néhány fa mar kibontotta virágait, sőt egy­két ház előtt is csupa rózsa­színű szirom minden. Tavasz van! Az asszonyok hosszú- nyelű meszelőkkel festik a házakat, s új szín, friss tisz­taság árad a szobákból is. A téli hidegek után újra megéledt a falu, új tervekkel, új tettekre indulnak lakói. Példa, bizonyítás szükséges ? Az bőségesen van. Csali vé­gig kell menni, mondjuk, Abasár utcáin és akár kérde- zősködés nélkül is önként szakad fel a kiáltás: vajon mit szólna ehhez Hanák úr, a volt uraság?! Mit szólna ahhoz, hogy a falu nélküle is él, mozog, s jobban fejlődik, szépül, mint bármikor. Hanák úr! De szerette vol­na, ha csak körülötte forog a világ itt, a Mátra tövébe szo­rult faluban. S majdnem más­fél évtizede mégis más vette át a hatalmat tőle. A távasz, a kedves, új erőt adó márci­usi napok, amelyek melengető napsugarára felenged a föld és elszabadul az emberek aka­ratereje, hogy őszre, amikor ismét nyugovóra tér a termé­szet, a kicsit megfáradt, de elégedett gazda megint azt vehesse számba: ebben az év­ben is gyarapodtunk. De még mennyivel! Rövid idő alatt 90 új ház épült, eb ben a sűrűn lakott községben. Szépek, csinosak, némelyik kis kacsalábon forgó kastély­nak is beillene. De nem urax lakják, hanem a föld egysze­rű, nehéz, tenyér kérgesítő munkát végző művelői. A sok új építkezés miatt sok helyre Kellett bevezetni a villanyáramot. Az elpsztó, „a hálózat azonban már nem bírta a terhelést. Ismét épít­kezni kellett. Üj transzformá­torház készül a faluban. Ez biztosítja a jövőben az egyen­letes, erős fényt minden ház­ban. EZ MAR A JÖVŐ. A mű­Befejezéshez közeledik a Kossuth utca végén épülő in­dítóakna. heti el az emlékeket, azoknak a törvényeknek az emlékét, amelyekben nem volt igazság, azoknak az igazságoknak em­lékét, amelyekben nem volt törvény, azoknak az emberek­nek emlékét, akik nem voltak emberek, csak hóhérok... Nem űzheti el a Don-kanyar emlé­két, a talicskája után ország­részeket vándorló kubikos, a nagy vásártelep körül csomag után őgyelgő szakmunkás, a havat lapátoló mérnök emlé­két. Nem kell hát bizonygatni a 14 esztendő diadalát, de be­szélni róla magunkkal szem­ben is, magunk alkotó mun­káját elismerve is lehet, sőt illik. Nem kell fantomokat idézve, mindig és újra vissza­térni a múltra, de emlékezni rá, magunkkal szemben is, de velük szemben is lehet, sőt ajánlatos. Nemcsak a 14 esz­tendő eredményeiből, de az azt megelőző 25 esztendő szen­vedéseiből is tudunk erőt me­ríteni, nemcsak a holnap ter­vei lelkesítenek, de azok a tervek is, amelyeket vacok ágyán álmodott a nyomor, úgy 20 esztendővel ezelőtt a vá­ros peremén. Szép tavasz van. A mi ta­vaszunk. Szép életünk van. A mi életünk. A természet vál­tozása elveszi tőlünk majd a tavaszt, a nyarat is, még az őszt is, de olyan változás a társadalomban nem lehet, hogy a mi tavaszunkat, a mi életünket elvegye. A történelem feltartóztatha­tatlanul halad előre, a falusi neonfények alatt is! Gyurkő Géza i Uosgy ülés egyen Ktaz-nél megjárta mind a hét világot, s megtér végre, férfikora de­lén rátalált boldog otthonra, valahogy úgy, ahogyan ez az ember emlékezik vissza mind­arra, ami volt, beszél arról, ami van, s tervezi a holnapot. Mert emlékezni kell, mert nem is lehet nem emlékezni! Csak más dolog éhezve em­lékezni a tegnapi éhezésekre, gyűrt sapkával, gerincet hajt­va emlékezni a tegnapi meg­aláztatásra és megint más a tavaszban idézni a tél viha­rát. Egészen más! Annyira más, hogy — s ez is igaz — egye­sek talán már nem is tartják olyan borzasztónak mindazt, amit egyszerűen úgy tanítanak az iskolában, hogy történelem ... Mert a teli gyomor nem­csak magabiztosságot ad, de hajlomos arra is, hogy meglá­gyítsa az elmúlt évtizedek ke­gyetlenül szögletes kontúrjait. Az a 25 év, amelyet soha és sehol nem fognak a jubile­um babérkoszorújába fonni, mért a gyilkosság kötélkoszo­rújába fonták már Orgovány- nál, sőt előbb is, az a negyed­század, amely Horthy-korszak néven vonult be abba a tör­ténelembe, amelyben tatárjá- j rás, törökdúlás, Világos szere- ' pel — tizennégy év távlatába került. Igaz, tizennégy év nem nagy idő, ha felnőttről van szó, de százszor tizennégy év­nek sem szabad feledtetni, azt az egyszer huszonötöt... Épülő gyáraink, az új házak, az au­tók, és televíziók hadserege sem takarhatja el soha és semmiképpen azt, ami volt. A neonfény, amely elűzi a falu éjszakai sötétjét, nem űz­Mérlegznri a tarnaőrsi V A napokban tartotta meg 1958. évi mérlegzáró közgyű­lését a tarnaőrsi Vegyes Ktsz. A közgyűlésen részt vet­tek a helyi, járási, párt, ta­nácsi szervek, termelőszövet­kezetek és földművesszövet- Kezetek képviselői. Szombati Lajos, a ktsz elnöke, beszá­molójában egy eredmények­ben gazdag év munkájáról számolt be. Többek között el­mondotta, hogy a múlt évben szövetkezetük • új, korszerű üzemházat épített, kőműves, Neonfényt kapnak a közsé­gek cukrászdái... Azt mondja a kislány az apjának, a kis­lány, aki alig ötéves, hogy adjon neki öt forintot, mert a cukrászdába akar menni... Bemegy a 14 éves kamasz a tanácsra, odaáll az elnök elé, s így szólítja: Laci bácsi... Ide figyeljen már igazgató elv­társ, hát azért ez már mégse járja. Lesz anyag, vagy nem tesz anyag! — így a munkás, hogy az igazgató csak győzze csitítani. Az igazgató! Sírokban jól lehet látni az országúiról a barlanglakáso­kat, ahol,évtizedekig, tán év­századokig is laktak az egy­mást fölváltó nemzedékek, rettegve a nyomort, betegséget, urat és soha meg nem szűnő szorgalommal keresve a ke­nyeret, amely foszló volt, de an mint a kalács, sokkal ikább, mint a délibáb. Hajlamosait vagyunk egy icsit, hogy a kétségkívül so- átmondó, de ugyanakkor so- .ak számára mégis kicsit ri- ieg számokkal bizonygatni ízt, amit — voltaképpen nem kell bizonyítani. Hát kell sonyítani, hogy a napfény bb a viharos éjszakánál, a dermesztő hidegnél jobb a szikrázó tavasz, s mindennél, ami volt, jobb az, ami van, s egyre inkább lesz? Az a neonfény, ott, a falusi cukrász­da felett — a világért se ho- .sannázzunk ezen! — a válto­zás, a fejlődés fénye is. Az a kislány, aki egykor summás apjátó. most öt forintot kér cukrászdára, s kap is, az a fejlődés száma is. Az a ka­masz, aki minden félelem nél­kül, magabiztosan áll oda a tanácselnök elé, a felszabadult ember élő portréja, de az is, aki vele szemben áll, ügyét hallgatja, a falu sorsát intézi... Hát kell azt bizonygatni, hogy mindez jobb, hogy mindez jó, hogy csak ez a jó, ez az em­beri? A szocializmus. Nem bizonygatni kell 14 esztendő után, egy ellenforra­dalom múltat idéző, s a múlt ízét, ha nem is ínyre, de tel­kekre, idegekre és a megtapo­sott testekre varázsló víziója után — nem bizonygatni, ha­nem megelégedetten emlékez­ni. Valahogy úgy, ahogy a «okát szenvedett ember, aki A mi tavaszunk velődési otthon, a földműves- szövetkezeti áruház, a szak­csoport gyönyörű pohargzója — szintén. Az első másfél- millió költséggel épül. A köz­ségi tanács elnökének szobá­jában bekeretezve lógnak a falon a tervrajzok. Nagy, be­épített színpadú terem, öltö­zők, könyvtár, játékszoba lesz az épületben, amelynek falai már ott magasodnak a falu legszebb helyén. Az arra já­rónak, a rátekintenek meg­melegszik a látványtól a szi­ve: augusztus 20-tól már lesz hol szórakozni, művelődni olyan körülmények közötts amit már régen kívántak. S a másik? A földműves­szövetkezeti áruház? A gaz­dák 20 liter bort ajánlottak fel fejenként, több részjegyet jegyeztek az eddiginél, hogy minél '• hamarabb elkészüljön* Mert áldatlan volt az' eddigi helyzet. Apró kis szatőcsbol- tokban, lakásokból átalakított helyiségekben helyezték el a boltokat, s ha valaki vásárol­ni akart, futhatott egyikből a másikba, hogy mindent meg- ‘ kapjon. Épül hát végre a kö­zös harc, a támogatás eredmé­nye, sőt néhány nap óta azt is suttogják a jól értesültek, hogy a felettes szervek már jóváhagyták a földszintes he­lyett egy emeletes áruházépí­tését. Egy domboldalon nagy, egy­előre vak szemekkel pislog az útra a harma-dk létesít­mény, a szőlőtermelő szak­csoport leendő reprezentatív poharazója, Aba Sámuel egy­kori kripta-pincéje fölött áll az épület, amelynek építési költsége százezer forintba ke­rül. A kiadásokat az utolsó fillérig a csoport bevételéből fedezik, amelyből még arra is futotta, hogy vagy 40 ezer forint értékben hordókat vá­sárolhattak. Jól gazdálkodott hát a szák- csoport, mint ahogy jól zárták az elmúlt évet azok a gazdák is, akik közül 15-en kértek már az elmúlt három hónap alatt engedélyt új ház építé­sére. MIT HOZ MAJD ŐSZRE, jövőre ez a most viruló ta­vasz Abasámak? Mint évek óta: csak jót. Mást nem. Az emberek nem engedik be a rosszat még egyszer maguk közé. Élni, boldogulni akar­nak. örülni az olyan verőfé­nyes tavasznak, mint ez $ mostani is. — ge& nagy eredménye lesz a város- < nak és a hároméves terv ? egyik létesítményének. > — Elkészülnek vele határ-1 időre? S — Természetesen. Mivel az? idő is kedvező, azt hiszem ? nem lesz kiesésünk. A vállalat | dolgozói között munkaver- > senyt szerveztünk, amelynek > értékelése már meg is történt. ? — Kik lettek a legjobbak? < — A kubikos-brigádban > Csatlós István és Jakus Balázsi érték el a legjobb eredményt.? Az ács-brigádversenyben Ve- ? ress Imre brigádja szerezte? meg az elsőséget. A brigád-? versenyek legjobbjait kiváló $ dolgozó jelvényre terjesztet-1 tűk fel. E versenyek jelentőst anyagmegtakaríts^t is jelente-1 nek, különösen az import fa- > anyagnál — fejezi be tájékoz-? tatását az építés vezetője. ? Röviden ez a magyarázatai annak, hogy a város utcáin > olyan nagyarányú munka fo-> lyik. Ma még ugyan nem szép? látvány, de jövőre, vagy ta- ? Ián még ez évben újra tiszta, s még szebb lesz az a három s utca. amelyek alatt a tízmilliót forintos állami beruházással > épült víz- és csatornavezeté-i kék futnak. i Kiss Béla ? megkezdik a már meglevő MÁV derítő mellett a Zagyva­parton egy újabb nagy derítő építését, ahová bekapcsolódik a konzervgyár is. A főgyűjtő munkálatainak elkészülte után térünk rá a vízhálózat csővezetékeinek építésére. — Hondán kapják a szüksé­ges vízmennyiséget? — A víz már megvan. Még a mút évben a delelői részen három mélyfúrású, bővizű, ivásra alkalmas kutat fúrtunk. E három kút vizét nyomják fel a Strázsa-hegyre, az ott építendő vízgyűjtőhöz. Onnan a gravitációs hatás nyomására kerül le a fogyasztókhoz. — Milyen hosszú vízvezeték­hálózatra lesz szükség? — A hároméves terv végén, azaz a jövő esztendőben 8 ki­lométer hosszúságú vízháló­zat épül, amely több helyen közkutakkal lesz ellátva. Ezek megépítésével egész Óhatvan vízellátását tudjuk majd biz­tosítani, és teljes mértékben megoldódik a város közműve­sítése A tízmillió forintos be­ruházással épülő víz- és csa­tornahálózat megépítése egyik szennyvíz-levezetést? — Egyelőre csak a 34 lakást kapcsoljuk be, majd az új kórházat, s a továbbiakban egész Óhatvant Rövidesen meg vállalatunk — tájékoztat. — Először a szennyvízcsator­nát építjük meg, mivel ez el­sődleges feladat. A vezeték az Űj Élet útjától a most épülő Md többször járt már Hat­ban, s beszélgetett az otta- akosokkal, bizonyára tud- hogy milyen nagy problé­ma a város vízellátása és a 'ennyviz levezetése. Panaszuk rthető és indokolt is, hiszen óben a városunkban mind­össze két artézi kút és egy rpevízmű biztosítja a város, ■ntosabban Óhatvan vizel­et iását. De e panaszok mellett az utóbbi napokban már bizako­dással is találkozunk. Bár az utcákat alaposan feltúrták, de mégis, nem kis örömmel és bi­zakodón szemlélik a város la­kói azt, hogy évtizedes prob­lémájuk a jövő év végére meg- ődódik. Lázas munka folyik a város ■ rom — Mártírok, Kossuth Vörösmarty — utcájában. A hároméves terv keretében el­készül a csatorna- és a vízhá­lózat is. A kivitelező a buda­iesti I-es számú Mélyépítő Vállalat. Míg kint a hosszú, mély ár­kokban fektetik az új csöve­ket, addig bent, az irodában is lázas munka folyik. Az aszta­lon á közművesítés térképe, amelyen ellenőrzik a munka menetét. Kovák. Istvánnal, az építés vezetőjével beszélget­tünk. — A felvonulási munkát a múlt év májusában kezdte 34 lakásig fut, s természetesen a továbbiak során még tovább bővül. — Ez biztosítja majd a teljes A hároméves terv végére •. •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom