Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-21 / 68. szám

h ..........r s e p o j s a i) 1959. március 21., szombat Forradalmi plakátok 1919-ben A Tanácsköztársaság ideje alatt szinte naponként' új meg új plakátok jelentek meg az utcákon Miről szóltak ezek a plakátok? Milyen képzőművé­szeti eszközökkel fejezték ki mondanivalójukat? Vajon mi­lyen lehetett a hatásuk? Ezek és hasonló gondolatok foglalkoztatnak ■ miközben né­zegetjük a Tanácsköztársaság mintegy 50 plakátjának most megjelent reprodukcióit. Talán az utolsó, önmagunk­nak feladott' kérdés ragad meg: milyen lehetett a hatá­suk? A korabeli feljegyzések, a sajtó ezzel nem foglalko­zott. Legfeljebb arról olvas­hatunk tudósítást a „Vörös Újság” egyik számában, hogy akadt Budapesten egv gróf, aki mérgében botjával próbál­ta' eltávolítani a Belvárosban a forradalmi plakátokat. A szerűsít, egységes színfoltra ta­gol, az embert az ábrázolás középpontjába helyezi. Fiatal korától kezdve csat­lakozott a szociáldemokrata párthoz, a párt baloldali cso­portjához tartozott. Az őszi­rózsás forradalom és a Tanács­köztársaság idején teljesedett ki művészete, számszerint is ekkor készítette a legtöbb pla­kátot. Első plakátunkon a par­lament épületét látjuk. Hatal­mas, izmos munkásalak játszi könnyedséggel emeli fel a csúcsíves tetőt, lámpájával be­világít az üléstermekbe, s fe­szült figyelemmel néz. Mintha arckifejezése azt mondaná a parlamentben ülésező politiku­soknak: „Megnézzük mit mű­veltek, gondunk lesz rátok!” Egy másik plakátján, amely­nek „Bitangok, ezt akartá­tok!” a címe, szinte folytató­nép tulajdonát védi minden ereje megfeszítésével. A moz­dulatok erejét és ritmusságát hangsúlyozza az alakot körül­vevő vörös zászló drapériája. Uitz Béla „Vöröskatonák előre1” c. plakátja tömegjele­netével, az alakok mozdulatai­nak zártságával, erejével és egyöntetűségével hat. Formai megoldásában a vonalat kontraszt hatásra építi. Kom­pozíciójában emlékeztet Der- kovits Dózsa-soro^atának „Me­netelek” című darabjára Ta­lán ihlette is Derkovitsot. Amíg az edd:g említett pla­kátok kevés színnel (többnyire vörös-fehér-fekete) értek el ha­tást, Pór Bertalan „Világ pro­letárjai, egyesüljetek!” című alkotására éppen a színek f - nomsága, a két lágy. de azért lendületes mozdulata jellemző. A belső ellenséggel szemben éberségre intett a „Te sötét­ben bujkáló ellenforradalmán reszkess”, — melyet 1956 te­lén újra láthattunk a falakon ★ A dolgozó emberről való gondoskodás nyilvánul meg a következő plakátokon: „Olyan géphez ne nyúlj, amelyikhez nem értesz”, — „A műhely le­vegője tiszta legyen, a cúgtó! ne félj” — „Szociális termelés­ből fakad a jólét” — „Rögtön fordulj orvoshoz”. — Van olyan plakát, amely az alko­holizmus ellen agitál: -„Alko­hol az emberiség gyilkosa” — „Minden pohár halálos mé­reg”, egy vasutasokhoz szóló plakátnál „Minden szeszes ital végromlásba visz”. A tisztaságot, a köztulajdon­ba vett fürdők használatát is több plakát ajánlja. néphatalom megfelelő helyre, a/ gyűjtőfogházba juttatta a plakátrongáló gróf utat. Kü­lönben senki pontos statiszti­kát nem készített a plakátok által felkeltett hangulatról, az igenlést, vagy nemtetszést ki­fejező járókelőkről. Sőt még túl sok fénykép sem készült az egy egy új plakátot körül­vevő lelkes proletárokról, vagy óvakodva tovalépő burzsoák- ról. Mégsem kétséges, hogy hatásuk döbbenetes volt. Lel­kesítette a dolgozókat a hala­dás, a forradalom minden hí­vét — viszont rettegésben tar­totta a bujkáló reakciósokat; A forradalmi plakátok azért érhettek el óriási hatást, mert témájuk igaz, időszerű volt, a tömegek - forradalmi akaratát fejezte ki és lendítette őket a külső és belső ellenség elleni harcra. Formailag olyan művé­szi hitelességgel, olyan szug- gesztíven hatnak a nézőre, hogy még ma is, — 40 év múltán — megragadnak, le­nyűgöznek. Méltán írhatta 1919. plakát­művészetéről Gonthon István, a „Magyar Művészet 1800— 1945” c. munkában, hogy „ezek a plakátok művészi hatásukkal és ideológiai tisztaságukkal emlékezetes és legszebb feje­zetét jelentik a magyarorszá­gi plakátművészetnek.” ★ A haladó és forradalmár képzőművészek, grafikusok egyik csoportja lelkesen vál­lalkozott arra, hogy plakátjai­val is agitáljon a forradalom igaza mellett. A népbiztosok tanácsa művészi direktóriumot állított fel, amelynek iparmű­vészeti szakosztályát — köz­tük a grafikusokat plakátmű­vészeket — Bíró Mihály és Szilágyi Jolán (Szamuelly Ti- borné) vezette. Tevékeny tag­jai voltak a csoportnak: Be- rény Róbert, Uitz Béla, Pór Bertalan, Vértes Marcell stb. Bíró Mihály fordult szem­be először Magyarországon a rnűvészietlen politikai plaká­tokkal, 23 éves korában, 1909- ben készítette a közismert „Népszava”-plakátot: a vörös­kalapácsos embert. Eir a szim­bolikus alak az öntudatra éb­red» munkásosztály forradal­mi akaratát példázza. Erre a fiatalkori alkotására és ké­sőbbi műveire is jellemző, hogy új eredeti, realista pla­kátművészeti stílus kialakítá­sára törekszik. Végsőkig egy­sét látjuk az eseményeknek. Hatalmas vörös ököl nyúlik be a reakciós politikusok ülés­termébe, az asztalra csap amely eltörik és a gyáva ha­zaárulók fejvesztetten mene­külnek. .. Szellemes, maró politikai gúnnyal telített a „Búcsúztató az Osztrák—Magyar Monarchia felett” című plakátja ’s: ko­porsóba zárják a kétfejű sast, a monarchia jelképét. ★ Sokrétű képet adnak a Ta­nácsköztársaság 133 napjának forradalmi és honvédő harcai­ról, politikai, kulturális életé­ről a plakátok. Szinte az 1919-es honvédő harcok szimbólumává emelke­dett a napjainkban is jól is­mert „Fegyverbe” című pla­kát, Berény Róbert kiváló al­kotása. Óriási agitatív erejű Dankó „Be a vöröshadsereg­be!” című plakátja. Az ala­csony horizont bal szélén gyár­kémények, épületek sziluettje látszik: a szem gyorsan átsik­lik a monumentális hatású, a plakátfelület nagy rés -ét kitöl­tő vöröskatona alakjára. Az ellenséget ugyan nem látjuk, de az elszánt arckifejezés, az izmok megfeszítése, a pyska tartása kétséget nem hagy a nézőben: a munkás-katona a nép hatalmát, a nép gyárait, a A falu és város kapcsolatát több plakát példázza. Igen szemléletes az „Adsz-nesze" című, amelyen ellentétes irányban két megrakott vas­úti szerelvény kanyarog: az egyik a városba szállítja a fa­lu termékeit, a falu viszont ioari termékeket kap. Az áruk színes garmada villan a sötét háttérből. Megmdító a „Dol­gozzatok, mert fogy a kenyér” című plakát, amelyen munkás- anva széttárt karokkal még több munkára agitál. A művelődési propagandát szolgálja a „Könyvek a házfelügyelő­nél” és a „Hét film Szovjet- Oroszország- ból” c. plakát. Az előbbi olva­só munkást áb­rázol. két gyer­mekével együtt hajolnak a könyv fölé. Kedves, mesés hangulatú a 7 szovjet filmet ajánló plakát: hóval vastagon borított, hagy­makupolás épü­letek csillannak a sötétkék hát­térből. * Még a Tanács- köztársaság napjaiban esz­tétikailag is ér­tékelte a pla­kátművészetet a „Ma” p. fo­lyóirat. A festészettel összeha­sonlítva megállapítják, hogy a plakátművészet demokratiku­sabb, az kifejezetten minden­kinek, mindenkihez szól. Fest­ményeket nézni képtárakba, műtermekbe mennek az embe­rek. De a plakát — amelyeket az utcákon helyeznek el — akarva-akaratlanul is hat ba­rátra, ellenségre egyaránt. A jó plakát monumentális, lényegre törő. — Amint azt a Ma 1919. május I6-i száma ta­lálóan írja az új plakát ismér­veiről: „Az új plakát nem tolakodó cégér. Az új plakát a tömegek közé nyúló művészet. Szugge- rálja a tömegekbe a szocializ­mus hitét.” Berenczné Saár Zsuzsa, a TIT művészeti szakoszt. tagja Átadták a Tanácsköztársaság! Emlékérmeket Eger és az egri járás 1919-es veteránjainak Tegnap délelőtt az egri Pártiskola nagy tanácsterme kedves ünnepség színhelye volt. Itt gyűltek össze Eger város és a járás községeinek 19-es veteránjai, hogy az ün­nepség keretében, mint régi harcostársak találkozzanak és felelevenítsék a Tanácsköz­társaság hősi harcainak emlé­keit. Az ünnepségen megje­lent Putnoki László elvtárs, az MSZMP megyei pártbizott­ságának első titkára Egri Gyula elvtárs, a városi párt- bizottság titkára. Kocsmát Já­nos elvtárs, a városi tanács el­nöke, va'amint a tömeeszerve- zetek képviselői. A ta'álkozó alka'mával az ünnepi köszön­tőt Emi Gyula mondotta. — Most itt 40 év u‘án em­lékezünk a Tanácsköztársaság dicső harcaira — mondotta a többi között. — Valamennyi­en, akik itt vannak, ki-ki a maga posztján vett részt a oroletárhatalom védelmében az elnyomó burzsoáziával szemben Ha akkor. 40 évve) ezelőtt nem is sikerült meg­teremteni véglegesen a prole­tárhatalmat, de az önök har­cai, bátor kiál'ása csírái vol­tak annak, hogy ma nyugodt, békés körülmények között építhettük a szoc'alizmust, az önök akkori á’mamak megva­lósítását. A járási és a városi nárthizo*tság nevében köszönt- uík ör»*k^t e0‘‘ic7‘!^cref sok sikert kívánunk továb­bi munkájukhoz — fejezte be köszöntőjét Egri Gyula elv­társ. Ezután a kormány által ado­mányozott Tanácsköztársaság! Emlékérmet osztották ki a je­lenlevő veterán elvtársaknak. A kitüntetettek között talál­juk Kovács Domokos elvtársat, aki 19-ben az egri karhatalom parancsnoka volt, aki itt talál­kozott 38 év után először 02- vegy Csoór Elememével* a bél­apátfalvi veteránnal, akivei egykor az egri várban, maid később Zalaegerszegen volt együtt a börtönbe lecsukva a, Szamuelly-családdal együtt. A baráti beszélgetések kö-eoette sok emlék idéződik fel és so­kaknak csal könnyet a szemé be. em'ékezvén a régi emlé­kekre. Az ősz veteránok koc­cintanak egymással, a lövőre emelik poharaikat. A találko­zó hosszantartó baráti beszél­getéssel ért véget. Megnyit! a Tanácskössiérsasáq évfordulójára rendezeti kiállítás A Pedagógiai Főiskola dísz­termében — az MSZMP megyei és városi bizottsága, a megyei tanács, a Dobó István Vármú­zeum, az egri Állami Levéltár és a Megyei Könyvtár szerve­zésében — megnyílt a Tanács- köztársaság 40. évfordulója tiszteletére rendezett, az 1919. dicső napjait felidéző kiállítás. Az első tablón hatalmas pla­kát. VérZő fejű, fáradt, kime­rült katonaemberek tömege látható rajta. Azok, akik rend­jeles tisztecskék parancsszavá­ra a halált voltak kénytelenek választani nyomorúságos éle­tük helyett. Közvetlenül a be­járat mellett egy másik pla­kát hívja fel magára a figyel­met. Hatalmas számok sora­kozna^ egymás alá: „őfelsége, a király nevében” 4183 492 férfit vonultattak be az első világháborúban. Közülük 590 ezer megsebesült, 408 ezer el­tűnt, 670 ezer meghalt. Az utolsó piavei offenzívánál 400 ezer embert vesztettünk. A következő tablón már a Kommunisták Magyarországi Pártja első Központi Vezető­ségének tagjai láthatók a fény­képeken. Az előzményeket is­mertető dokumentumok után már az egri Katona- és Mun­kás Tanács 1919. március 22-én kiadott hirdetményét olvashat­ják a látogatók: „Az intéző és végrehajtó hatalmat a Katona- és Munkás Tanácsok vették át.” Nagy események, az első tanácsköztársasági választások következtek néhány nap múl­va, április 9-én. Az Egri Újság részletes beszámolót közöl a Mária utcai olvasókörben el­helyezett, a városházán és a Szvorényi úti iskolában műkö­dő szavazókörökről. A Hazafias Népfront me­gyei elnöksége és a megyei tanács végrehajtó bizottsága pénteken délelőtt a község- és városfejlesztés terén példamu­tató társadalmi munkások ré­szére konferenciát tartott, A konferencián „A község- és városfejlesztési munka tapasz­talatai és a további feladatok” — címmel Ivádi József elvtárs, A honvédő háború ideje kö­vetkezik. A 39-es dandár egri katonáinak fényképei sorakoz­nak egymás mellett majd 8 Heves megyei vöröskatonák arcképei láthatók. 1919. augusz­tus 3-án pedig az Egri Munkás című lap már arról a szomorú hírről számol be, amely így kezdődött: lemondott a tanács­kormány. Szemléltető, s nagyon szép- ez a kiállítás. A rendező szer­vek, intézmények méltó emlé­ket állítottak ezzel is a Tanács- köztársaság dicső emlékének. a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, a Hazafias Népfront megyei elnökségének tagja tartott oe számolót. A beszámolót értékes hozzá­szólások követték, majd a. község- és varosfejlesztés te­rén kiváló társadalmi munkát végző dolgozóknak jutalma­kat, okleveleket nyújtottak át. 4 Hazafias Népfront megyei elnökségének és a megyei tanács végrelia jtó bizottságának megyei konferenciája 40 esztendővel ezelőtt megálmodtak, — most valóra vált ÉGŐSZEMÜ FIATALEM­BER volt életének 25. tava­szán. Fiatalságának minden lelkesedésével, nehéz életének minden lázadó keserűségével szállt harcba. Aznap egyedül volt a direktórium irodájában, így találkozott össze éppen ő, Móricz Zsigmonddal, az író­val, aki tollal szolgálta a for­radalom ügyét. A találkozás­ból, éjszakába nyúló beszél­getés lett. A fiatal zsellérem­ber — Hídvégi Péter - nincs­telen sorstársairól beszélt, s arról, hogy ismerik mór az Országos Földmunkás Szövet­ség felhívását, ők is szeretné­nek munkaszövetkezetet ala­kítani. Mert akkorra a somo­gyi termelőszövetkezetek híre hozzájuk is eljutott. 'Azokban a napokban náluk Füzesabony­ban is feliratkozott negyven ember a munkaszövetkezetbe Be is fizették kis pénzüket, hogy abból teremtik elő a meginduláshoz szükséges esz­közöket. Csak az volt a gond, hogy nem kaptak még se­honnan sem földet. Pedig negyven nincstelen ettől várta a nagyobb darab kenyeret. Közös erővel akartak nekivág­ni, hogy a föld, amelyről tize den, másoknak arattak, nekik teremjen végre. A MUNKASZÖVETKEZET, amelyről annyi lelkesedéssel beszélt a fiatalember Móricz- nak, elérhetetlenül szép álom terv maradt csupán. Csírájában fojtották el a nép szabadságával együtt. És még annyira sem virágozhatott ki, mint a somogyi termelőszövet­kezetek, mert nem sokkal a beszélgetés után új emberek kerültek a direktórium — az­az akkor már intéző bizottság — élére, akiknek nem volt olyan szívügyük a forradalom ügye. Nem törődtek a munka­szövetkezet sorsával, nem ju­tott számukra föld, s a negy­ven ember, aki ettől várta éle­te jobbrafordulását, Lmét a másén kényszerült aratni. Elfojtották a proletárdikta­túrát, sötét felhők tornyo­sultak a magyar szabadság egén. Huszonöt esztendő telt el tele nyomorúsággal s üldöz­tetéssel azoknak, akik 19-ben az emberi jogokért szálltak síkra Sokan szívük legmélyé­re temették a régi terveket, de sok volt azoknak a száma is, akik kiálltak érte. Harcban várták az idő múlását, amely­ről hitték, meghozza azt, em'\ 1919-ben egyszer már sikerült. 19I5-BEN ELÉRKEZETT AZ IDŐ. övék lett az ősi juss, s le;rhatatlan érzés volt, ami­kor leverték az első karókat. — Ne így! A sok kis apró darab földön nem boldogu­lunk — mondották akkoriban Hídvégi Péterék — dolgoz­zunk együtt úgv, ahogyan 19- ben tervezgettük. — De hiába beszéltek. A földéhséggel sem­milyen szó nem bírt. Inkább egyedül, tíz körmükkel Szán­tották fel a földet mert a-t hitték, az lesz az igazi, öt esztendő nehéz próbálkozása kellett ahhoz, hogy végre — még akkor is. kevesen — meg­lássák, hogy azoknak volt iga­zuk, akik a közös mellett kar­doskodtak. 1949. őszén meg­alakult az első szövetkezet, á Szabad Nép, néhány hétre rá 1950 januárjában a Petőfi. E; utóbbi szervezői, alakítói kő zott ott volt Hídvégi Péter, az 1919-es munkaszövetkezet egyik szervezője, akkor mái deresedő fejjel, de éppen olyan töretlen hittel mint 30 esz­tendővel azelőtt. Nemsokára tizedik éves fennállását ünnepli a két szö­vetkezet. Tíz esztendő alatt megmutatták, mit tudnak, s évről évre újabbak csatlakoz­tak hozzájuk. Az igazi győze­lem azonban az idei tavaszon született, amikor végre be­érett 1919. vetése. Szövetkeze­ti község lett Füzesabony. Na­pok alatt 486 család döntött a szövetkezés mellett, s kis híján 4000 holdat vittek a kö­zös gazdaságba. Most már dol­goznak, ismerkednek a kö­zös munkával, közösen tervez­get vagy 700 füzesabonyi csa­lád, közösen dönti el községe további sorsát. SZÁMOLGATUNK a ta­nácsházán. Az, hogy a köz­ség túlnyomó része szövetke­zetbe lépett, ^beláthatatlan fej­lődés útját nyitotta meg. Csak búzából a következő eszten­dőkben legkevesebb 3500 má­zsával többre számíthatnak. És ez csak a kenyér. Mert megsokszorozódik a rávaló is. Építkezések, feldolgozó üze­mek a távoli — de nem túl­ságosan távoli — jövő tervei a községben. Egyet akarnak most már, mert belátták, hogy közös erővel többre lehet men­ni. Ügy történt, ahogyan 1919- ben megírta Móricz: „el fog jönni az az idő, amikor a (kis­gazdák maguk fogják kérni, hogy birtokukkal bebocsátkoz­hassanak a szövetkezetbe. Majd látni fogják, hogy a szö­vetkezeti tagok, akik nekik mindig koldusok voltak, job­ban élnek, mint ők szebb és egészségesebb lesz a lakásuk, lesz fürdőszobájuk, és vil­lanyvilágításuk. les-» "uhámk, ellátásuk, kasttoóiuk újság­juk, könyvük, iskoláink...” Deák Rózsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom