Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-18 / 41. szám
4 NÉPÚJSÁG 1959. február 18, szerda, A „Nevető világiról komolyan „Mi tiltja, hogy az igazat nevetve megmondjam?” — mondotta Horatius, s ez volt a mottó a Kelemen László Irodalmi Színpad február 16-i, immáron második bemutatójának, a „Nevető világ”-nak. Nem a szavak játéka, de a kétségtelen igazság ösztönzi a kritika íróját, hogy kissé megfordítsa Horatius eme mondását, valahogy így: Ki tiltja, hogy az igazat komolyan megmondjam...! Mert ím az igazság, hogy kétségtelen erényei, elsősorban Ascher Oszkár Kossuth-díjas briliáns előadóművészete ellenére is egészében véve ez a .műsor alatta maradt az elsőnek, csak helyenként volt érezhető a csendes derű és jóformán csak Ascher Oszkár műsorán csendül fel i szívbéli kacagás. Kétségtelen, hogy a színház művészei, kik döntő részben a Nevető világ jeleneteit a színre „mosolyog- tatták”, nagy megterhelésnek vannak kitéve, jelenleg is tón három darab próbá'a, előadása tájai futnak egyszerre, — emellett is azonban rendezésben. alakításokban kapkodás, helyenként bosszantó megtorpanás volt tapasztalható. Gyárfás Miklós, aki a színpad új műsorát összeállította, inkább a maga kedvenceit vonta a műsor keretébe, s emiatt kerülhetett Mark Twain nem éppen legkacagtatóbb alkotása, az Ádám, Éva, vagy éppen az egészből kiragadott és emiatt inkább csak vaskos- ságával ható Lysistrate az Irodalmi Színpad bemutatójába. Tévedés ne essék, nem a direkt-nevettetést, a nevető izmok görcsös összehúzódását kérjük mi most számon hisz Móra: Tetrakontaoktaédere, Pusztai Péter tolmácsolásában, vagy Moliére Tolakodók- jának részlete nem e műfajba tartozik, s mégis igaz sikert aratott. Inkább a köny- nyed és önmagukra döbbentő mosolyt, a kemény szatírát, amelyet Swift Gulliverje lett volna például hivatva biztosítani, ha az interpretálás ilyen formában egyáltalán színpadra engedhető lett volna. Az Irodalmi Színpad első bemutatóját, alig »több mint félezer ember nézte meg a két előadáson, most több mint nyolcszáz ember jött el a másodikra. E két szám közti Különbség mindennél világosabban bizonyítja, hogy népszerű a színpad, hogy bemutatói egyre közkedveltebbek lesznek, hogy figyelemmel kísérik Egerben ezt a példás és eléggé nem dicsérhető vállalkozást. A közönség igénye, az irodalom tisztelete, a vállalkozás becsülete kívánja meg hogy előadásról előadásra mind igényesebb és igényesebb legyen a bemutatkozás, összetettebb és mélyebb a műsor összeállítása. Hä a „Nevető világ“ szín- padraalkotóiról esik szó, elsősorban Ascher Oszkárt illeti a dicséret, aki Petőfi: Helység kalapácsát adta elő és ráadásként Karinthy és Tabi László egy-egy humoreszkjét tolmácsolta kirobbanó sikerrel. Ascher Oszkár már nem tolmácsol, ez több annál: a Költővé, a humoristává azonosul olyan művészi alázattal, amely előtt csak fejet lehet hajtani, — még nagyobb alázattal. A közreműködő egri színészek közül leginkább Stefanik Irén, Pusztai Péter, Gyuricza Ottó tetszett legjobban. Részt vállalt a sikerből Kovács Mária, Lenkey Edit, Olasz Erzsébet, a fiatal és tehetséges Pathó István. A bevezetőt Gyárfás Miklós mondotta könnyed, sziporkázó szellemességgel. A díszletek, amelyek egyszerűségükkel és hatásukkal tűntek ki, Pásztor Pétert dicsérik. Kíváncsian és nagy érdeklődéssel várjuk a harmadik bemutatkozást, amely minden bizonnyal további lépést jelent most már előre a Kelemen László Irodalmi Színpad életében. (Gy, G.) Hl ni f órum Az elmúlt évek aiatt számos alkalommal érte hazai filmgyártásunkat az a — legtöbbször jogos — bírálat, hogy nem: nyúl Szívesen és főleg nem nyúl szerencsés kézzel a szocialista élet mai, égető problémáihoz, és hogy azok a filmek, amelyek visszafelé tekintenek a fasizmus fertőjébe, sokkal hitelesebbek és erőteljesebbek, mint a közelmúlt napjaiból merített drámák filmjei. Hogy a bírálat nem volt ok nélküli, s főleg nem hatástalan, azt a most bemutatott Dobozy regényfilm, a Tegnap igazolja. A moziból jövet, előadás után így lélegzőnk fel: „Végre!” Végre itt az új, hiteles és drámai magyar film, mégpedig történelmünk egy olyan időszakáról, amely — közelségénél fogva — perspektivikusan még csak alig felmérhető, az ellenforradalom gyászos napjairól. Dobozi művéből Szélvihar címen TEGNAP nagysikerű dráma, majd rádiójáték, végül Tegnap címmel film készült. Mégis azt érezzük, hogy a fűm a maga sajátos széles skálájú eszközeivel valamennyi műfaj közül a legalkalmasabb az ilyen, dokumentációs erejű és hitelességű időszak megeleveníté- sére. És itt nemcsak a tömegjelenetekre gondolunk. Végtére is a dráma izzása nem a „bevetett” szereplők mennyiségén múlik, hanem a lelkekben dúló feszültség ábrázolásának sikerén. A „Tegnap" drámai filmdokumentáció és nem klasz- szikus szerkezetű dráma, cselekménye egy adott történelmi helyzet ismeretét tételezi fel, kezdete és befejezése — külön kommentár nélkül is — világos. Éppen ebben rejlik a film nagy művészi ereje: nem veszteget szót az események amúgyis jól tudott láncolatára, hanem a sokkal fontosabbra törekszik: mi volt az élő, hiteles, húsból, vérből gyúrt, érveken épülő történet belső, emberi telkekre gyakorolt hatása. Pártunk vezetőinek világos elemzése az enenforradalom okairól és társadalmunk egyes rétegeire és osztályaira gyakorolt hatásáról, nagy segítséget nyújtott Dobozynak és a film készítőinek, akik voltaképpen ezt: pártunknak a, materialista történelemfelfogás szellemében leszögezett álláspont tót dokumentálták nem mesterkélt, egyszerű és éppen ezért megrázóan hiteles eszközökkel. A kitűnő film méltó tolmácsolásiban került a közönség elé s talán Csak. Bitskeyt, Púpért, és Makláryt kell külön kiemelni,. az aránylag, kisebb szerepben Görbe János ismét ] emlékezetest nyújtott. Keleti Márton rendező és Hegyi Barnabás operatőr munkája kiváló. —pala— 1959. február 18, szerda: 1948. A magyar—szovjet barátsági, együttműködési .és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírása. 1899-ben alapították a pétérvár! politechnikai intézetet. 1564-ben halt meg B. Michelangelo olasz festő, szobrász, építész és költő. 1584-ben halt meg Li I. koreai költő. V Névnap V Ne feledjük, csütörtökön: KONRAD délután 5 órakor, a Szakszer- | vezeti Székház II. emeleti ta- \ nácstermében Gádor Mária újságíró, munkásmozgalmi veterán tart élménybeszámolót a Tanácsköztársaság időszakáról. — A GYÖNGYÖSI Kenyérgyár a szakmunkás utánpótlás biztosítására hat ipari tanulót taníttat élelmezésipari technikumban.- SZOMBATON (21-én) este 7 órai kezdettel a Szakszervezeti Kultúrotthon központi színjátszó csoportja bemutatja Kolozsvári Gyula: Bolond- gomba című háromfelvonásos zenés vígjátékát a Szakszervezeti Székház nagytermében Az előadáson közreműködik a kultúrotthon szalonzenekara is.- AZ ÉV ELEJÉTŐL szocialista munkaversenyben dolgozik a gyöngyösi XII-es akna két F 4-es kiszista munkacsapata.- BESENYŐTELKEN az elmúlt héten a község színjátszó csoportja bemutatta a Bujócs- ka című színművet>- VASÜTTISZTI, könyvelési, irodakezelői tanfolyamra járnak a gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár munkásai, valamint liivata'i dolgozói. hogy a beosztásukhoz szükséges képesítést megszerezzék.- SARUDON nagyszabású tea-esttel zárult a nőtanács által szervezett szabás-varrás í tanfolyam. — MA ESTE 1 ÓRAI kéz- ; dettel Hatvanban a Bajza József Gimnázium III /c és IV./a. osztály tanulói nagyszabású jelmezbált rendeznek. FILM: Az én drága páram Magyarul beszélő színes szovjet iilro Egy orvosi diploma és egy mély, igaz érzés, egy pajtásságból született szerelem... igazán elegendő útravaló egy fiatalembernek, aki most lép az „életbe”. Vlagyimir Usztyi- menko egy kisvárosban született, itt ismerte meg .Varvarát és már azt tervezgették, hogy összeházasodnak. Aztán mégis, egy nézeteltérés miatt, csaknem örökre elvesztették egymást. Varvara színésznőnek készült, s nem akarta követni szerelmesét a kis faluba, Vlagyimir pedig kitartott amellett, hogy falusi orvos lesz. A film alkotói kél hatalmas emberi érzés sodrában mutatják meg hősük sorsát, a szerelem és az orvosi hivatás problémái során bontakoztatják ki Vlagyimir jellemét. , A filmet a szovjet film ünnepe keretén belül, február 19—22-ig játssza az egri Vörös Csillag Filmszínház. Szemlélet Kérdezték tőlem már, definiáljam, mi is az a pesszimizmus és » J az optimizmus. A definíció jó dolog, mert tömör, mert a végső következtetést adja, de valahogy ez a hibája is: nem vezet végig a konklúzióig. A pél* ia világosabb, érthetőbb és egyszerűbb. Példát hát a kérdésre! ‘ * November 1. Halottak napja, a temető milliónyi gyertyafényben és a sírok között — memento móri — emberek... emberek... emberek... A Valaki körülnéz és felt sóhajt: ' ' " — Istenem, mennyi., de mennyi halott! * November 1. Halottak napja, a temető milliónyi gyertyafényben és a sírok között — memento móri — emberek... emberek... emberek... Egy másik Valaki körülnéz és így sóhajt fel: — No, nézd csak, hogy menynyi ember jött emlékezni! 4 Nem az utóbbi a pesszimista. (gy.. .6) mütturu t Egerben este fél 8 órakor MAJD A PAPA (Jókai-bérlet) Apcon este 7 órakor: MEGPERZSELT LÁNYOK EGRI VÖRÖS CSILLAG Tegnap (Szélesvásznú) EGRI BRODY Ahol szeretni sem szabad EGRI BÉKE Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Örök visszatérés GYÖNGYÖSI PUSKIN Ne várd a májust HATVANI VÖRÖS CSILLAG Egy halálraítélt megszökött HATVANI KOSSUTH Berlini románc FÜZESABONY Anatol úr kalapja, PETERVASARA - Átkelés Párizson HEVES Azon az éjszakán (54) Hát igen, ez az a titokzatos és borzalmas Greenhouse! Valahol itt él és harcol már régóta Pjotr Szergejevice Scseg- lov. Sohasem volt biztonságban az élete, de most Igazán egy hajszálon múlik... Nincs más reménye, mint hogy a partizánok megmentik. Hisz a győzelemben. De arra még gondolni sem mer, hogy néhány perc múlva, a maláji partizánokkal együtt Mihail Limán, az elsüllyesztett „Igarka” hajó rádiósa is harcba indul. Limar most észrevette: abban az épületben, amelyre az imént Cszsou rámutatott, egy ember szalad fel a lépcsőn. — Cszsou! — suttogta Limar. — Odanézzen! De kár volt a szóéri. Mert abban a pillanatban géppuskasorozat vágta szét a csendet. A szivattyútelep mögül meg lövöldözni kezdtek, össze-vissza, rendszertelenül. — Cszsou, gyújts fényt! — kiáltotta a csoport parancsnoka. Aztán robbanás hallatszott. És Greenhouse-ra sötétség borult. — Előre! < Az ajtó kitárult. Es a harcosok — parancsnokaik után futva — feltartóztathatatlan lavinaként zúdultak kifelé, a tervezett támadás irányában. Valaki kézenfogta Mihailt: — Utánam! Cszsou. Limar és még néhányon a laboratórium felé rohantak. Mögöttük dúlt a harc. De itt halotti csend volt. Az épület lépcsőjén két test, két sötét árnyék hevert. Limar egy kézigránátot hajított oda, majd a robbanás után előretört. De Cszsou rákiáltott: — Állj meg! Ott veszélyes! Cszsou kitapogatta az ajtónál levő gombot, megnyomta, és abban a hiszemben, hogy a. védőövezet villanyhálózatából kikapcsolta az áramot, gépfegyverével a sötétben kaszálva, nagyon óvatos léptekkel haladt fölfelé a lépcsőn. Egyszeresük nyöszörgést hallott. Hát meggyorsította lépteit, kis lámpáját felkattintotta, s hirtelen felkiáltott: — Csen megsebesüli! Az öreg kínai felemelte fejét és suttogva mondta: — Jobbra... az első ajtó.. Cseklou elvtárs... Limar a veszélyről egészen megfeledkezve, hatalmas ugrásokkal az ajtónál termett, erősen rángatni kezdte a kilincset, de az ajtó meg se mozdult. Aztán a cipője sarkával rugdosta, de az is fölösleges volt. — Gránátot! Limar az egyik harcos kezéből kitépte a gránátot és a magáéval együtt az ajtóhoz kötötte. Már csak a védőéket kellett volna kirántani, amikor Cszsou szólalt meg a háta mögött: — Várjon!... Csen, barátom, hol vannak a kulcsok?... A kulcsok, a kulcsok! Az öreg kínai haldoklóit. Egy szót sem tudott szólni. De utolsó erejével még meglazította marokba szorított jobbkeze ujjait, és a kulcscsomót a márványlépcsőre ejtette. — Elvtársak, gyertek ide! Az acélajtó kinyílt. S a kis lámpa egy átlátszó búra ilá szerelt, hdthlmas építményt világított meg. Az építmény pilléréhez kötöZve Scseglov mérnök és egy ismeretlen, kopasz, zömök .férfi alakja rajzolódott ki a homályban. — Gyorsabban! — kiáltotta Scseglov. — Gyorsabban!... Azonnal vonuljanak vissza! Ez az erőd néhány perc múlva a levegőbe repül! A szivattyútelep mögött három vörös rakéta robbant, s vakító fénycsóvát lövellt a csil- lagtalan, borús égre. A házakra, a falakra és a fákra ijesztő vörös visszfények vetődtek. A három, majd újra három vörös rakéta volt a jel a sürgős viszavonulásra és a korábbi pozíciók elfoglalására. De vajon mi történhetett? Hiszen Greenhouse-t már majdnem teljesen bevették. És az ellenség csupán az egyik bástyáról védekezett. A parancsot azonban teljesíteni kellett. Az elfoglalt, sőt részben önként feladott erőd kapuján át gyors léptekkel távoztak a hallgatag, lehangolt harcosok. Csak mentek, mentek, szégyenüket, bosszúságukat nyelkésve. Halott meg súlyosan sebesült bajtársaikat a hátukon vitték. Legelöl az öreg Cszsou mester haladt, karján a halott Csennél. A sötétben senki sem látta, hogy arcán hideg férfikönnyek peregnek. De, ha észrevették is, megértették. Ezekre a könnyekre több mint liarminc éves barátságuk, közös szenvedésük és harcaik jogosították fel. Ég veled, öreg Csen!... Ég veled, barátom! Te már nem érheted meg az ország végleges felszabadulását, azét az országét, amely második hazád lett. De a jövendő győzelemnek te is részese vagy. a maláji anyák rólad is énekelnek majd. s az emlékezet örökre megőriz: nem öregen, és tehetetlenül, hanem fiatal erős és sudár hősként fogsz élni az utókor emlékezetében Az öreg Cszsou mester csak vitte, vitte halott barátját. S ugyanebben a sorban to- porzékolt és birkózott a vállát átkaroló Scseglovval Jack Peterson amerikai mérnök is — Engedjen el!... Semmi köze hozzá!... Én nem hagyhatom el Harry t! Az integrátor összes rajzai Harwood hálószobájában maradtak... Engedjen el! — kiáltotta szinte hisztérikusan. — Még van időnk! De kiábása elenyészett a hatalmas robbanásban. A vonuló katonák mögött, Greenhouse sötét épületkolosszusánál kettéhasadt az ég és megnyílt a föld. Vakítp lángok csaptak a felhőkig, majd vörös-fekete füstiükbe fulladva, újra lelohadtak. • Az üres cisztetnákba elhelyezett, sok-sok tonna robbanóanyag és gyúlékony gáztömeg, meg a fontosabb berendezési tárgyak alatt lapuló aknák — mind egyszerre robbantak Greenhouse, a gigászi laboratórium-erőd — amelyet már eleve halálra ítéltek — elpusztult, megsemmisült, széthullott a semmibe. A menetoszlop szinte egyszerre. ösztönösen megállt. A katonák egy emberként sóhajtottak fel: a visszavonulás mégis csak hasznos volt. Úgy látszik, megnyerték a csatát. De néhány perc múlva újabb parancs érkezett: — Védőállásba!... Aknászok a műútra!... Fel a sisakokkal és csajkákkal!... Gyorsan! A harcnak még nem volt vége. Sőt, az igazi harc még csak most kezdődött. ... A robbanás zaja elve- gnült a ..sugárzó” motorjának zúgásával. Harwood egy pillanatra lefékezte a gépet kitekintett a hátsó páncélablakon és elégedetten bólintott. — Kész! (Folytatjuk) /
