Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-17 / 40. szám

X959. február 17., kedd NÉPÜJSAG a Tenkről jelentjük: Mégy úr helyett egyetlenegy: a nép A felszabadulás előtt négy uraság birtokolta a tenki ha­tárt. A négy kúria halálos szo­rítása évszázadokon át szolga­ságban tartotta a pusztát és nyomort, fájdalmat szültek a híres „négyeskonyhás” cseléd­házak vézna asszonyai. Sok gyerek, kevés kenyér járta ak­koriban és nem volt divat az se, hogy minden gyereknek külön cipője legyen. Föld az volt, több ezer hold is, búza is termett bőven a zsíros, fe­kete földben, de ezeknek az embereknek már csak a ke­nyér morzsája jutott. Egyszerű, magától értetődő volt a birtokmegoszlás is, hi­szen minden talpalatnyi föld a négy uraságé volt és legfeljebb a „proletár’-földeket mondhat­ta magáénak a cselédség. Nem­régen volt ez így, még két év­tizede sincs és még a nagyob­bacska gverekek is megkóstol­ták a cselédkenyeret. A terme­lőszövetkezet udvarán talán véletlenül, talán készakarva, még áll ma is egy ilyen „né­gyeskonyhás” cselédház, és madzagkilincses ajtaján befü­tyül a pusztai szél. — Négy család lakott egy szobában, — mutatta egy idős bácsi, akinek csupán a maga élete egy igaz történelem. Ti­zenöt-húszán egy helyiségben, — összezárva, mint most ná­lunk a malacok. így élt a tenki nép, apák, fiák és unokáit, a négy kas­tély árnyékában meghúzód­va... A felszabadulás hozta meg a szabadságot Tizennégy esztendővel ezelőtt nagy vihar sepert végig a tenki pusztaságon. A penész- szagú cselédházak népe fellé­legzett és mélyet szívott a sza­kán kíváncsian nézték az új szövetkezet útját. — Mit akarnak, mi lesz be­lőlük, mire haladnak — kér­dezgették sokan és már az első esztendők választ adtak a sok­sok kérdésre. 1951 őszén új családok jelentkeztek a szö­vetkezetbe. A Szabó, a Gaál, a Zámbó család választotta ak­koriban a közös gazdálkodás útját. 1952-ben már közel negyven család lépett a szövetkezeti útra és jelentősen szaporodott a közös földterület is. Az út, amelyen haladtak, nem volt sima, zökkenőmentes. Voltak nehéz napok, gyenge esztendők is, amikor bizony keveset fej­lődött a szövetkezet, de a jövő: biztató volt. A közös munka meghozza gyümölcsét Az egyre növekvő jószág­állomány, az évről évre ma­gasabb terméseredmények meghozták a szebb életet is. Űjabb tagok léptek be a szö­vetkezetbe és megkezdődhe­tett az építkezés is. 1954-55- ben dohánypajtát, 100 férő­helyes sertésolat, fiaztatót épí­tettek és rendbehozták a dűlő­félben levő voH urasági istál­lót, ahol már negyven darab jószág kaphatott helyet. Ké­sőbb baromfiólat, lóistállót építettek, hiszen gyorsan fejlő­dő jószágállományuknak hely­re volt szüksége. A tsz ál­lattenyésztése ma már a leg­jobb úton halad. Van tehené­szetük, növendékmarháik, 25 anyakocájuk és 152 egészéges malac fickándozik a szép, kor­szerű istállóban. Ez évben 180 hízót hizlalnak és ezeken kí­vül több szarvasmarhát is. Ju­hászaink szintén biztatóan fej­lődik és minden remény meg­van arra, hogy a szövetkezet A több millió forint értékű tsz-vagyonba számít a szö­vetkezet darálója is. Ez is gyarapítja a vagyont, mert a darálásért kapott vámból évente tíz hízót tudnak felnevelni. már a közeljövőben fejlett ál­lattenyésztéssel rendelkezhet. A tenki Béke Termelőszö­vetkezet fejlődését igazolja a szövetkezeti vagyon. alakulása, a belépők számának növeke­dése, valamint a közös földte­rület szaporodása is. Csupán néhány adat: 1954-ben 22 fo­vagyon. Egy évvel később már 61 tagot számláltak, és 37 fo­rintot fizettek egy munkaegy­ség után. Az 1958-as esztendő végén már nyolcvankét tag gazdálkodott 630 holdon és 53 forintot kaptak a tagok egy mimkaegység után. A múlt esztendő végén a közös va­gyon már meghaladta a három és félmillió forintot. Ez a való­ság és a tervek még az elmúlt év eredményeinél is biztatób­bak. Szebb és könnyebb az élet a termelőszövetkezetben Saját tapasztalatai alapján ezt mondja a tenki Béke Tsz mind a nyolcvankét tagja. És igazukat, szavuk hitelét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ez ideig 14 új családi házat építettek már a szövet­kezeti tagok, és több azoknak a száma, akik a közeljövőben fognak az építkezéshez. Az új házak, a ruházkodás, az élet- körülmények, mind azt bizo­nyítják, hogy a tenki szövet­kezeti parasztság elérte, sőt túlhaladta már a legjobb föl­deken gazdálkodó húszholdas paraszt jövedelmét is. K. Tóth János bácsi negyedmagával dolgozik a termelőszövetkezet­ben. Ilyen nagy családnak, mint az övé, bizony keserves, mondhatni, siralmas sorsa volt az uraság idejében. Tíz gye­reket felnevelni nem kis do­log, de méginkább nagy vala­mi őket tisztességgel ruházni és kenyeret adni. Szerencsére a gyerekek szaporán nőnek és János bácsi szinte észre se vette, amikor már negyedma- gávaí dolgozott a tsz-ben, s a család így 1193 munka­egységet szerzett, a múlt esz­tendőben, ami pénzben átszá­mítva hatvanháromezer forint. Csupán cukorból kaptak öt mázsát, no meg a többi ter­mészetbenit. — Négy lány van a hajnal — mondja János bácsi —, akiknek bútor, stafírung kel­lett, vagy kell, így aztán he­lye van a pénznek. Ozsváii Zsigmondié özvegy­asszony. Jól tudja, mi volt a múltban a magára maradt asszonyoknak a sorsa, különö­sen ott, ahol nég néhány gye­rek is maradt az özvegyi asz­tal mellett. Ozsvárinénak nyol­cadikos fia, nyolcesztendős kis­lánya van, akiket úgy szeret­ne felnevelni, hogy anyagiak­ban se érezzék meg az édes­apa hiányát. — Higgye el, megvan min­denünk — mondja az asszony­ka. — Kétszázötven kilós hí­zót öltünk és ruhából is meg­van minden, ami csak szük­séges. — De Ozsváriné nemcsali arra gondol, hogy felnevelje gyermekeit, hanem arra is, hogy a régi ház helyett újat építtessen. Ugyan mikor álmodhatott a múltban, vagy akár a jelen­ben, egy földjeivel, jószágai­val magára maradt özvegyasz- szony arról, hogy házat épít­megszerette a termelőszövet­kezetet és nem menne el in­nen sehová dolgozni. A fiatalság is megtalálja boldogulását a szövetkezetben A tenki termelőszövetkezet tagságának igen jelentős része fiatal. Harminchármán vannak huszonöt .éven aluliak, közülük is húsz lány, tizenegy legény. Húsz lány... még számnak is sok, hát még ha olyan jóked­vű, fiatal teremtés mind, mint mindent, ami csak előadja ma­gát a gazdaságban. Kora hajnalban kel, hogy a jószágokat ellássa, aztán kö­vetkezik a határi munka, a szántás, a kapálás, az aratás, mikor minek, jön el aá ideje. Gépei nincsenek, de használni se tudná azokat keskeny, né­ha több darabkából álló föl- decskéjén. Különösen a nyári tavaszi időben látástól vaku- lásig dolgozik, a szó igazi ér­telmében és nemhogy szóra­kozásra, de pihenésre is alig jut ideje. Mi a helyzet a ter­melőszövetkezetben? Ott talán nem kell dolgozni? De kell! Híres c szövetkezet dohánytermeléséről is. Az elmúlt évben 20 k' ■ ' szteri holdon 240 mázsa dohányt termeltek ami 12 mázsás átlagtermésnek felel meg. Képünkön: a termelő- szövetkezet G—35-ös típusú vontatóján a dohányszárító ruda­kat szállítják. Még kint javában folyik a munka, bent az irodában a szövetkezet vezetősége már a jövőre gondol. Közösen beszé­lik meg az új istálló építésének tervezetét, melynek során 700 ezer forintos költséggel 52 férőhelyes, modern, önitaten-. istálló építésével gazdagítják majd a termelőszövetkezet gaz­daságát. (Kiss Béla felvételei) Dávid István, a növénytermelési brigád vezetője, 1952-ben lépett be a termelőszövetkezetbe. Harmadmagával dolgozik, nemrég vett egy motorkerékpárt. A képen a fia, aki szintén a tsz-ben dolgozik, tisztogatja az újonnan vásá­rolt Danúviát. rint volt egy munkaegység ér- sen özvegysége es két gyer- téke 36 a tagok száma és egy- meke mellett? Ezért mondja imllíókilencszázeagr az összes ez az asszonyka, hogy nagyon is járatlan már ez az út, hisz nyolcvankét dolgos ember ta­posta ki azok előtt, akik most akarnak majd járni rajta. Nem is oly rég még „ese- lédnemzetség" volt a tenki föld fia. Ismeri, tudja a múltai és ha most összefog, közös nagy gazdaságban, csodákat bír művelni a tenki földekeit: Négy földesúr volt a múlt­ban Tenken, de a jövőben már csalt egy lesz: a tenki nép. Szalay István lább annyira szükségük van a jő szakemberekre. Iparosokra, mint bárki másra- a tsz-ben- Holló József kovács, a tenki termelőszövetkezet tagja, szak­májában dolgozik. Az elmúlt évben nyolc hónap alatt 21Ö munkaegységet szerzett és je­lenleg is megszerzi a havi át­lagos harminc munkaegységet ami a múlt évi munkaegység­értékét véve alapul, havi 1500 forint tiszta jövedelmet je­lent. Természetes, hogy a szövetitezetben működő kis­iparosok mindazokat a ked­vezményeket is élvezik, ame­lyek a tsz többi dolgozóit il­letik. Nyugdíjas tsz-tagok Az öregember másképp lát­ja az életet, mint a fiatal. Sok évtizedet tud maga mögött és szívesen emlegeti azokat az időket, amikor még maga ís erős. fiatal volt. — Hatvan fe­lé, hazafelé, — tartja a köz­mondás és bizony öreg kor­ban már jól esik a gondtalan, békés élet. A múltban a pa­rasztember, — ha néhányat! tehették, — taníttatni, isko­láztatni akarta fiát, vagy le­galábbis a vasúthoz, pcstáho/. igyekezett bejuttatni. — Ez „nyugdíjas" állás, — mondta egyik is, másik is elégedetten, ha netalán teljesült szíve szándéka. És ki hitte, ki gon­dolta volna, hogy néhány esz­tendő múlva annak is eljön az ideje, hogy a parasztem­bernek Is nyugdíjhoz legyen joga... Itt a tenki tsz-ben is van már két nyugdíjas: Dávid Antal, meg Török Samu bácsi. Dolgoztak becsülettel, aztán amikor elérkezett az ideje, gondoskodott róluk a szövetkezet. A nyugdíjat pon­tosan megkapják, aztán fize­tik nekik a föld járadékot, megkapják a háztájit Is, És, hogy mit jelent a nyugdíj, az. csak az tudja igazán, aki már kapja és aki minden hónap­ban le tud tenni egy összeget a fia, vagy a veje asztaláig. — Tegyétek el, gyerekek, ezt kosztra adom, ezen a pénzen meg vegyetek valamit az uno­kának. Ez a nagyapa ajándé ka. xxx A februári szél végigsüvít a tenki határon. Űj tavasz hozó szél ez, hisz mindössze néhány hét már és megmoz­dul az élet a zsíros, fekete föld alatt. A szántó-vető em­ber érzi a tavasz üzenetét. A termelőszövetkezet ered­ményeit mindenki látja a fa­luban és sokan tudják n*áv azt is, hogy csak ezen az úton lehet keresni a felemelkedést, a további boldogulást. Nem Ott is becsületes, tiszteseges munkát kell végezni, ha ke­resni, boldogulni akar az em­ber. Ám éppen a nagyüzemi gazdálkodás előnyéből adódó­an a munkák legnehezebbjét géppel, gépi erővel végeztetik ós megosztják egymás között a tennivalókat. Ha valaki jó­szágokat kezel, akkor nem kapkod máshoz, vagy ha a 'növénytermelésben dolgozik, nem az ő gondja a jószágok etetése. Itt, a tenki Béke Tsz-ben elmondták az emberek, hogy 1958-ban a szántást, vetést, a műtrágyaszórást teljes egészé­ben géppel végezték és ugyan­csak gép végezte a kapálás 80 százalékát is. Aratás idején kombájn, aratógép aratott és így az egyik legnehezebb mun­kát is a gépre bízták. A ter­vek szerint az idén ezeken a munkákon kívül még a cu­korrépa kiemelést is géppel végeztetik. A gép megkíméli az emberek erejét és ha jól, hozzáértő módon bánnak ve­le, teljesértékű munkát végez az ember helyett. A termelő­badság levegőjéből. — Szaba­dok vagyunk, — mondták és ökölbeszorított kezüktől mesz- szire szaladtak a tornyos kas­télyok urai. — Felosztani a földet! Mi­enk a föld! Ilyen hangok jár­ták és a parasztok, a nemrég még cselédek, új gazdák let­tek. Földet kaptak és először akasztották be az ékét a föld­be úgy, hogy a magukét, a sajátjukat szántják. Nagyot fordult az élet, megváltozott a világ. Megalakult a termelőszövetkezet A puszta népe megkapta a földet, de ereje, gazdasági felszerelése csak igen gyenge volt, a föld pedig jobb mun­kát követelt. Néhány an az új gazdák közül gondolkodni kezdtek és összerakták az erőt. Szalmási János, Szalmást Sán­dor, Tusa József, Sutus József, meg még egynéhányan az egykori csalédemberek meg­alakították a termelőszövetke­zetet. Az állam, a dolgozó nép állama pedig nem hagyta egyedül a jószándékú, felfelé törekvő, iparkodó embereket. Jószágokat, vetőmagot, gazda­sági felszerelést kaptak az ál­lamtól és a közös földön, a közös kétszáz holdon gazdál­kodni kezdtek. T e n k, a közben faluvá fejlődött puszta, kezdett Bénesedni es lakói közül so­a lenki termelőszövetkezet! lá­nyok. Tóth Ilona huszonhárom éves, két esztendeje tagja a termelőszövetkezetnek. Édes­apja még nem volt tag, ami­kor ő már belépett a szövet­kezetbe. A múlt évben közel tizenhatezer forintot kapott egymaga és a szép hálószoba mellé megvehették a konyha­bútort, a kelengyét is. Ilonka példáját édesapja is követte, mert az elmúlt hetekben négy hold földjével maga is a szö­vetkezeti utat választotta. Rutka Lászlóné, Veres Lászlóné már hét éve tsz-ta­gok. Itt mentek férjhez a ter­melőszövetkezetben. Rutkáné, tavaly férjével együtt har­mincnégyezer forintot keresett és most már ők is arra gon­dolnak, hogy új házat építe­nek. Dolinszki Anna, Tóth Mar­git ugyancsak fiatalok és ba- rátnéjaikkal együtt örömmel újságolják, hogy mindenütt kész az új bútor, a stafírung. A lányok szavai egy kicsit elgondolkoztatják az embert. Vajon jutottak volna-e ennyi­re, ha nem jönnek a szövet­kezetbe és otthon dolgozgat­nak édesapjuk néhány hold földecskéjén? Nem! Ezt ők maguk tudják a legjobban és ezért szeretik, becsülik a kö­zöst éppúgy, mint a sajátju­kat. Itt, Tenken bátran el­mondhatjuk, hogy a fiatalok előtt is becsülete van a szö­vetkezetnek. Legjobb példa erre talán Bakos Erzsiké, meg még né­hány barátnője, akik az álta­lános iskola nyolcadik osztá­lyából kikerülve, egyenesen a tsz-be jöttek dolgozni. — így együtt szebb, vidá­mabb az élet — mondják a tenki lányok. — Könnyebben megy a munka, jobban telik az idő is, aztán ha valakinek baja, szomorúsága akad kö­zülünk, mint jó testvérek, ott vagyunk a segítségére. Szeret­jük egymást és azért dolgo­zunk, hogy a mi szövetkezetünk még gazdagabb, még szebb, nagyobb legyen. A tenki tsz- lányok hívják, várják a még kívül álló fiatalokat és bizo­nyosra mondják, hogy bárhová menjenek is dolgozni a kívül­állók, akkor se lesz jobb éle­tük, több jövedelmük, mint itt a termelőszövetkezetben. Náluk gépek végzik a munkák nehezét Minden parasztember tudja, hogy nem könnyű a paraszti sors. A maga földecskéjén dol­gozgató gazda egymaga végez szövetkezet saját vontatóval, darálóval is rendelkezik, ami szintén nagy segítségére van az embereknek. A gép hűsé­ges segítőtárs, de erejét ki­használni csak a nagyüzemi gazdaságokban lehet. A szövetkezetben a kisiparosok is boldogulnak Számos példa van rá, hogy a termelőszövetkezetek meg­becsülik a jól dolgozó, mun­kájukat értő iparosokat, hisz a termelőszövetkezetnek lega­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom