Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-17 / 40. szám

1959. február 17., kedd NÉPÚJSÁG 3 Javít’ a munkafegyelem, már napi hét vagon szenet termeinek a szarvaskői bányászok ... a mambó, a hugi és társai, amelyek orkánsebességgel robbantak be hazánk tánctermeinek légterébe, s mint va­lami titokzatos dzsin, eddig ismeretlen és néha bizony meghökkentő mozdulatokra ragadtatták a táncot szerető nemzedéket. Napirendre kerültek ezek a táncok, de nem azért, mert táncok, s még. csak azért sem, mert van­nak és bizonyára még egy ideig lesznek is ifjoncok és haja- donok (sőt, nemcsak hajadonok), akik a táncot szívesen tévesztik össze a Vitustánc istenének bemutatandó áldozat­tal. Aki a táncot nem szereti — ha nem is éppen a mambót, akkor a keringőt —, az jó ember nem lehet (elnézést a túl­zásért), a ritmus, a melódia, a zene pergő, perzselő üteme vidámságot, kedélyt és gyakran szerelmet osztogat. A baj nem itt van. A baj ott kezdődik, hogy az ff szőke hajú kislány, aki álmodozó szemmel dúdolja az egy­általán nem álmodozó ritmusú „csinibabát” — csuda klassz cím, mi? —, minden bizonnyal ismeri a világ dzsessz-zene- karait, dzsessz-zeneszerzőit és énekeseit, véleményt tud talán még arról is mondani, hogy hány szaxofon kell egy komplett zenekarhoz... Csak, csak nem merném tőle meg­kérdezni, hogy ismeri-e Csajkovszkijt és Lisztet, Mozartot, vagy éppen Bartókot és Kodályt. Mert senkinek sem lehet kifogása az ellen, ha valaki szereti a zenét, s az arra való zenével együtt a táncot is. De állítólag Mozart előbb élt, mint Cugat, Bágya, vagy Vlarh, s egyes csökönyös emberek véleménye szerint zenét írt Beethoven, Hacsaturján és Donizetti is. Természetszerű­leg nevetséges volna azt kívánni, hogy minden ember éljen- haljon Wagnerért, de ugyanilyen nevetséges lesz hovato­vább, lévén hogy 1959-et írunk, ha csak valaki a csa-csa-csa legújabb számának szerzőjét ismeri és ismeri el. Azazhogy nem is nevetséges, inkább valahogy elszomorító. Ügy látszik, opportunista vagyok: inkább meg se kérdem a szőke kislánytól, hogy ki írta a Hunyadi Lászlót, mintsem, hogy elszomorodjam. _____ (gyurkö) Suszternak cipője — építőiparnak szállása... furcsa — de nincs Bármilyen furcsán hangzik, de az építőiknél is érvényesül az a szólás-mondás, hogy suszternak cipője, kőműves­nek meg háza nincs. A Heves megyei Építőiparj Vállalat is lakásgondokkal küzd, nem tudja elhelyezni több száznyi munkását, mivel csak kisfé- rőhelyes munkásszállókkal rendelkezik,, Ezért, tervbevet­ték Gyöngyösön egy modern, minden igényt kielégítő 170 férőhelyes munkásszálloda építését, amelyet előrelátható­lag augusztusban már át is Szenet kémek az egri lako­sok, ezt sürgetik a TÜZÉP- telepre türelmetlenül telefoná­ló emberek. Jó szenet, szarvas­kőit akarnak, legális, vagy il­legális úton. Miért, talán nincs szarvaskői szén? De van, csak més mindig kevés. Hónapokkal ezelőtt is erről a Droblémáról, s a szarvaskői szénbányánál tapasztalható munkafegyelem lazulásáról ír­tunk. mely egyik akadálya a terv teljesítésének, a szén­hiánynak. És azóta?... A ve?ető változott, a bányászok maradtak... A szarvaskői szénbánya ve­zetését fiatal bányamérnök, Simon Sándor vette át. Ke­mény kézzel igyekszik helyre­állítani a rendet, megszilárdí­tani a laza munkafegyelmet. A próbálkozás többé-kevésbé si­kerrel jár, de akik úgy gondol­ták, hogy ezzel a vezetőválto­zással megoldódik Szarvaskőn a helyzet, nagyot tévedtek. Nemcsak az előző vezetőben volt a hiba, - főleg a bányá­szokban. A múlt évben sok volt a hiányzó, pvakoriak voltak a ré­szegeskedések, italozások. S minden megváltozott volna? Hiszen ezek a bányászok most is ott dolgoznak a bányánál, esetleg az akkori munkahe­lyüktől két vágattal arrébb... „Segít" az orvos... A fizetések után megnövek­szik a beteglétszám. A hiány­zásra, — mert borozgatás után senkinek sincs kedve és ereje bányába menni, — igazolás­ként ki kell találni valamit. „Ha igazolatlanul hiányzóm, csökken a nyereségrészesedé­sem, nem kapok hűségpénzt”, — így morfondírozik magában a hiányzó bányász. „Segítség kellene, de hon­nan?” , Ekkor jön a mentőötlet; a doktor, ilyenkor: — „úgy szag­gat a hátam, csúz van a dere­kamban, két napja nem tudok munkába menni.” — Csőstül jönnek a fájdalmak. Jó néhány esetben sikerül is elhitetni. S ez jól jön, mert a betegállo­mány még nem hiányzás. Két- három nap orvosi igazolás helyrehoz mindent, még azt az átkozott reumás lábat is, mert az orvosi vizit után a „beteg” fürgén siet kihasználni a még hátralevő időt és megy fát vágni az erdőre Nem megy a munka... Ilyen „kiadós” betegségek után érthető, ha nem me*v a munka. Legyengülve nekikez­deni az ácsolásnak és még azt is elvárni, hogy egyenesek le­gyenek a vágatok, ne kanya­rogjanak berúgott ember gya­nánt — ez már mégiscsak sok. De nemcsak az italozással szerzett gyenseség befolyásolja a rossz, hanyag munkát. Egyes bányászok úgy igye­keznek egyéni „nyereséghez” jutni, hogy a drága pénzen vásárolt bányafát rövidebbre fűrészelik a megengedettnél és kisgyámlukba állítják bele. És így hosszabb „hulladékfát” lehet hazavinni. Hogy kifizető-e az „egyéni­nyereség”? Ha rájönnek, kétnyolcad műszak-törlést kap a bányász, mint legutóbb P. László is. A munkafegyelem felrúgása következtében mint a hullám­lemez, úgy néz ki a Xl-es szá­mú munkahely ácsolata. Ala­csonyabb, magasabb támfák váltogatják egymást költői rendetlenségben, egyéni ízlés után követve a bújkáló sze­net. Kevés a csille, nincs viz... A Gyöngyvirág-táró bejára­tánál díszes jégcsapok képződ­nek, de benn Breznanik Bálék a melegről panaszkodnak. — Ide nem jut el a friss le­vegő, — törli gyöngyöző hom­lokát a másik munkatárs, Elő- házi László. — Kint jéghideg van, de itt benn meg akarunk fulladni a nagy melegben. Nincs légveze­ték, ide nem tudják felhozni; Jó lenne egy kis ivóvíz is, eny­hítést adna ebben a melegben, de csak annyi van, amit a ku­lacsunkban behozunk. **'Nincs csille; ” Egy órája várunk már, — panaszkodik Bertóti Sándor — csak 9 csil­lét adtunk ki 11 óráig. Lenne mág három csillére való, de hát há egyszer nem küldenek. Kevés a csille, mert nem ad a tröszt Februárban 24 dara­bot ígértek, de eddig még egyetlenegyet sem kaptak a szarvaskői bányászok. Remél­jük Varga főmérnök gyorsin­tézkedése most se várat so­káig magára. •• xx A bányában tett látogatás alapján el lehet mondani, hogy a hibák ellenére, előző látogatásunk óta sokat javult a munkafegyelem, s ez egyre több szén formájában jelent­kezik. Naponta felszínre ad­ják a hét vagon szenet. Az osztályozó már működik és négyféle szenet ad. A bányá­szokon múlik, hogy mennyivel többet, mint eddig. Sokat jelentene, ha a kis­vasút szállítását rendszereseb­bé tudnák tenni. A hegyi emelkedőket ugyanis nehezen veszik a meglevő mozdonyok. A TÜZÉP igazgatója sze­rint megnyugtató ígéretet kap­tak a mozdonyok kicserélé­sére. A pályázat célja, hogy a magyar nép történelmének e nagyszerű fejezetét méltókép­pen tükrözzék a szövetkezeti ipar kiváló mestereinek mun­kái, ipar- és népművészeti tár­gyak, a fa-, csontfafagások, kézimunkák, szőttesek, bőr-, textil-, díszműáruk művészi megformálásában. A pályázaton részt vehet a szövetkezeti ipar minden dol­gozója. A pályázók törekedje­nek arra, hogy alkotásaik a Tanácsköztársaság hősi küz­delmét, mély humanizmusát juttassák kifejezésre. S e nagyszerű történelmi ese­ményt, mint a szocialista ha­zafiasság és a proletárnemzet- közisóg ragyogó példáját mu­tassák be. Elevenítsék fe]^ ezek a munkák egy-egy vidék, város és falu néphagyomá­nyaiban élő emlékeit e feled­hetetlen napoknak. Legyenek ezek az alkotások is bizonyí­tékai annak,_ hogy a, szocializ­must épiií) ‘magyar nép' vá­gyai. törekvései a Tanácsköz­társaság eredményeiben gyö­kereznek. Hirdessék a szovjet és magyar nép megbonthatat­lan barátságát, amelynek örök alapjait éppen az 1919-es Ta­nácsköztársaság rakta lé. — az a néphatalom, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után elsőnek szü­letett. A pályázók kerüljék a ko­rabeli kiadványok, plakátok, képzőművészeti alkotások mechanikus másolását, ezeket Néhány nap óla minden alapot nélkülöző rém hír terjed Egerben a város közismert és közkedvelt Mi­kijének — Sztepanov Miklós­nak — váratlan haláláról. A Hírt meghallva, azonnal utá­nanéztünk a dolognak, s mind a városi rendőrkapi­tányságon, mind a két kór­házban, mind az egri anya­könyvi hivatalnál nemleges választ kaptunk. Miki — akit rövidebb ideje már valóban nem láthattunk a város utcáin —, ha nem is örvend a legjobb egészség­nek él otthon van. Beteg, de sémimképpen sem annyira, hogy esetleg néhány nap múlva újra ne láthatnánk a főutcán, a piacon, amint köz­ismert szójárásával megkér­dezné tőlünk: „Apa hoá?” A rémhírt megcáfolva, mi­előbbi felgyógyulást kívá­nunk neki. csupán a történelmi esemé­nyek összefüggésének érzékél­tetésére használhatják fel Például 1848 nemzeti törekvé­seinek megoldása 1919-ben, 1919 hatása a fasizmus évei- ban. a magyar—szovjet barát­ság kezdete, 1917 hatása 1919- re, a barátság megnyilvánulá­sa a szovjet és a magyar nép között 1945-ben, a felszabadu­lás alkalmával, és a néphatal­mat megmentő barátság 1956- ban, az ellenforradalom nap­jaiban, — megmutathatják az ellenforradalom , arculatának azonosságát 1919 után * és 1956-ban, stb. A pályaműveket kérjük 1S59. április 15-ig az OKISZ tájékoztatási és kulturális osz­tályára beküldeni. A pályázatra érkező alkotá­sokból május hónapban kiál­lítást rendezünk. Pályadíjak:: két I. díj 3000 forint, három II. díj 1500 fo­rmt és öt III. díj 1009—1000 forint. Reméljük pályázati felhívá­sunk eredményes lesz és a szocialista szövetKezés útjára lépett kisiparosok legjobbjai­nak kiváló szakismerete, te­remtő alkotókészsége — és az a ténv. hogy szívükben él a dicsőséges Tanácsköztársaság emléke, biztosíték arra, hogy nályamunkáikkal ú’abb emlé­ket állítanají a munkásmoz­galom, a magyar történelem e nagyszerű eseményének. HEVES MEGYEI OKISZ Megyeszerte nagy a készülő­dés a Hámán Kató kulturális seregszemlére. A pétervásáii járásban a márciusi körzeti be­mutatóra Szederkénypuszta KISZ-szervezete a „Szakadék” című, a recski népi együttes adnak rendeltetésének. A munkásszállodát úgy épí­tik, hogy később még egy emeleteit húzhassanak rá s tovább bővíthessék a több mint kétmillió forinttal felépí­tendő munkásszállodát. A gyöngyösi munkásszállo­da felépítése után Egerben is megoldják a munkások elhe­lyezését, s itt is modem mun­kásszállodát építenek. Hasonló problf .ával kez­denek a 280 ipari tanuló el­helyezésénél is. saját feldolgozásában a Leány­kérés, Váraszó község kultúr- csoportja Szigeti: A vén ba­kancsos és fia, a huszár és Bükkszék Szigligeti: Cigány — című színművével készül a be­mutatóra. Kovács János Pályázati felhívás A dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója emlékére termék-pályázatot hirdetünk Készülődés a Hámán Kató kulturális seregszemlére A VI/A-BAN CSEND VAN. Kun Ilona földrajztanár a padsorok előtt áll, s figyeli, ki hogyan rajzol. A füzetlapo­kon apró girbe-gurba ceruza­vonásokból lassanként össze­áll a Szovjetunió ipari terü­leteinek térképe. Az óravégi összefoglalókra már mindenki jól tudja, hol van szénbánya, tőzeg, olaj... ... A tanterem kicsi és szűk. Régimódi, mint az egész épület A falon lógó, Szovjet­uniót ábrázoló térkép egy ki­csit rongyos, szakadozott. Jó lenne, ha újat kapnának már helyette. A tanárnő fiatal, alig néhány esztendeje tanítja Poroszló szöszke-, barnafejű csemetéit. Itt, ebben az osztályban, s az egész iskolában, amelynek az emeletre szolgáló lépcsői már alaposan kikoptak a ki tudja hány esz*endeje tartó fel s le szaladgálástól — minden egy másik, de még ennél is régibb „tanodára“, Bródy Sándor tanítónődének szerény, piszkos, rosszul felszerelt tan­termeire emlékeztet... kxx Tóth Flóra. Vajon mit csi­nálna ez a kis, törékenv nő itt Poroszlón, ha ismét életre kelne, ezúttal nemcsak szín- -iv’okon. hanem a valóságban Bekukkantana ide a VI/A osztályba, aztán mikor végg­áz órának, keresne egy olyan termet ahol a legkisebbeket, egykori Védencéit tanítják.. Lássuk csak ... — t* uaoot! Tóth Flóra va­gyok . — Tóth Kiéri a nevem. Én tanítom <tt az é»ső osztályt. — 1 Megengedi, hogy végig­hallgassak egy órát? 4 — Tessék csak! Örömmel látom. A tanítónő, az egyik ablak­mélyedésbe húzódik, s figyel. A harmincnál több elsős fel­áll padjából, s köszön a fiatal pedagógusoknak. Aztán, mi­kor apró zajokkal ismét leül­nek, mintha csak Tóth Flóra osztályában lennénk, az „ámen”-re, a tanítás megkez­désére befut az utolsó elké­sett kislány is. KLÁRI TANÍTÖ NÉNI hoz­zásiet, segíti levenni táskáját, kabátját, a fejét bebugyoláló nagy kendőt, s végre megkez­dődhet az olvasási gyakorlat Zoltánról, aki napos lett az iskolában, s Zsuzsiról, meg új cipőJéről. Csengenek, ritmusosan top­pannak vagy néha-néha ösz- szezavarednak az együtt mon­dott szótagok, míg Tóth Fló­ra emlékezik. Hoffv is volt csak? Jött, elfoglalta helyét, mert a falu kegyura azt . tartotta: az jöj­jön. akinek legjobb a bizo­nyítványa, s akit nem tol, nem orotezsál senki. Aztán az első naook verőfénye után iött az iskolaszék. Rettenete­sen szigorúan Olyan vádak­kal illették, úgy ítéltek fölöt­te, hogy el kellett mennie. Vaion ez a kis, hozzá hasonlóan törékeny névrokon hogyan él? Vannak-e neki is ilyen gond- iai, vagy azóta valóban meg­változott a világ? Csak már vége lenne az órának lehetne vú-d°zni. feleletet várni. Csengetnek. A kis apró éle­tek kiv:harzanak az udvarra a két tanítónő meg beszélget­ni kezd. Flóra kérdez, s ez­OCct tanító/uí úttal nem Tuza Zsolt, hanem Klári felel. — Milyen az ön rendsze­re? ... Éi, az életre akartam nevelni a gyerekeket... — Az élet! Most már való­ban szép feladat ez. — S ön? Beszéljen arról, hogyan fogadták? — Amilyen szívvel csak le­hetett. Még 1957-ben, mint gyakorlóéves kerültem ide, aztán amikor 1958-ban meg­szereztem a képesítőmet, itt is maradtam. — Nem bánja? — NEM! SŐT. NEM AKA­ROK elmenni innen. Amikor az első esztendőt töltöttem itt, a harmadik osztályt tanítot­tam. Annyiszor gondoltam ak­koriban önre. „Látom magam. Gyön,... gyön ... egy idegen lány...” — ezek a szavai jár­tak az eszeimben, s azt hittem, ha megérkezem is, idegen, egyedül hagyott maradok. De nem. Eevik kartársnőm, Tóth- né, meiern állt. segített. Mód­szertani, nevelési tanácsokat adott. Egy pillanatra sem eresztette el a kezemet. Most, ezt az első asztál vt tanítom, s megint nem segítség nélkül Péntek Lászlóné kollégámmal beszélem meg mindig, ha va­dami gondom van az anyag­gal kapcsolatban. — Mikor azt a kis elkéső» vetkeztette. eszembe iutottak az én egvoVri tamtvánvairr Néztem magát s közben né­hány szó — amit valamiko’- én mondtam ki — zakatolt az emlékezetemben. „Imádom a parasztgyerekeket. Látott már valaha csúnyát, az égjük szebb, mint a másik. Mikor még aprók, mikor még el­rontva nincs. Ha a porban játszanak, akkor is tiszták“ Ez magára is illik. Ezt maga is elmondhatta volna. Annyi szeretet, a hivatása iránt ér­zett rajongás fűtött ki magá­ból. De a vezetők? — Mit mondjak? Segítenek. Mindig és mindenben. Az is­kolaigazgató, Bagi Béla, aki egyben tanácselnök és párt­vezetőségi tag, a pártszerve­zet, a tagok — mindenki Ide­jöttem — nem volt lakásom. Kerítettek. Havi 100 forintért. De még ezt is soknak találták, s módját ejtették, hogy egy kartársnőmmel költözhessek össze úgy, hogy ezután ketten alig fizetjük az eddigi lakbé­rem tizedét. Aztán módot ta­lálnak arra is, hogy tanulhas­sak képezhessem magam to­vábbra is Szakmai téren és ■deológiai vonalon egyaránt kell ez. Ha tanári gyűlést ren­dezünk. itt vannak a párt és a tanács illetékesei, meghall­gatják kéréseinket, panaszain­kat és intézkednek. A tanév elején például sok volt az igazolat’anul mulasztó, a le­morzsolódó. A tanács segített, hogv ez megszűrnék, ne le­lvén többé — ÉN ÉT KÍVÁNKOZTAM a helyemről. Elmentem volna Erdélybe, az utolsó falucská­ba puliszkát, gancát, növényt enni Oda, ahol nem lakik úr, ahol nincs iskolaszék.;« *— Iskolaszék? Az nálunk már régen néni létezik. He­lyette azonban van más, sok­kal jobb, aminek létezése nél­kül már meg sem tudnánk lenni. — Mi az? — A szülői munkaközösség. Eljárunk a szülőkhöz mi pe­dagógusok, s beszélgetünk is­koláról, közügyekről, emberi gondokról, örömökről. Cserébe pedig ott áll mögöttünk, ha gyenge eredményű tanulók kordábafogásáról, az iskola rendbehozásáról, ünnepség ren­dezéséről, tüzelőszállításról, vagy bármi másról van szó — a szülői munkaközösség. Ereje, ami az apák, anyák összefogásában rejlik oly nagy. hogy nincs akadály, nincs lehetetlen, amit ne tel­jesítenének. — Hát álmai, vágyai van- nak-e? — Álmaim? Megint a maga szavai jutnak eszembe. Van­nak álmaim. S a leghőbb az, amiről maea oly szépen tudott beszélni, Flóra. Én is egy nagy iskolát szeretnék. Ott szeret­ném már ezeket, s az utánuk jövő gyermekeket látni a tá­gas, magas, világos, egészséges tantermekben. Csak hát mi­lyen álom az, amelynek meg­valósulását nem kell éveken át gyötrődve várni? Az én ál­mom ugyanis hamarosan való­sággá érik. Talán már ebben az évben megkezdik az új is­kolánk építését. Nem kellett a kegy úr jóságára, pénzére vár­nunk, mint magának és kar­társainak. Mi, ebben is előny­ben vagyunk. Akik ott fenn, Pesten intézik az ország ügyeit, tudják, hogy erre már nagy szükség van, s segítenek is. — Más óhajtása nincs is? — De van. Még egy. A ma­gánemberé. Olvasni szeretnék sokat. Mai magyar és külföldi írókat, de sajnos, kevés a lehe­tőségem. Van itt a faluban ugyan egy ezerkötetes könyv­tár, de azok között kevés az új. Ritkán frissítik fel az állo­mányt... — Ezer kötet és nem talál kö­zöttük magának egyet sem!? Nekem mindössze egy köny­vem volt Zolától a Mouret abbé vétke, s abból is baj lett az iskolaszék előtt... — Látja Flóra, mi pedig már ilyenek vagyunk... Taní­tunk és magunk is örökké ta­nulunk. Sokat, egyre többet. Mert nemcsak az iskolában, kinn a faluban az emberek, a kommunista, KISZ-fiatalok előtt is helyt kell állni, azokat is tanítani kell. Arra, hogy ho­gyan és miért kell tanulni... A SZÜNETNEK MÄR RÉ­GEN vége, ám a két tanítónő még mindig beszélgetne. De nem lehet. Az olvasási órán tanult nagy u, ú, ü, ű betűk után most az írás művészeté­nek rejtelmeivel foglalkozik Tóth Klára első osztálya. Tóth Flóra meg csak csend­ben nézi fiatal kartársnőjét, s olyan másnak találja, mint azokat, akik vele együtt él­tek... De ezek a gyerekek is... Ezek közül már egy sem lesz „olyan hányaveti, vagy ké+rét- görbült, ha megnő....” Ezek emberek lesznek, hiszen szü­leik is emberséggel fizetnek íanítóiuknak, aki azzá neveli, formálja őket... Weidinger László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom