Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-15 / 39. szám
/ ft ggs— KÖLTŐK MÓLNAK JENŐ \ ersei: Hegytetőn Szelet nyelek s a végtelent, jó messzire látok: nem zárja fal most előlem . el a nagy világot. . Közel jönnek a vén hegye*, csúcsukat elérem. Integetnek, nincs határ a kéklő, magas égen. Mind enyém, mit a szem elér, mégse vagyok tolvaj: fény és madár és szél ölel lélekkel, karokkal. Lelkemnek vall a néma táj, szemem le is zárom: nem a szem; szív, lélek vezet át majd a világon. Magam vagyok s nem társtalan: hegyek, fák zenélnek, a-szívemben is szárnyra kel egy tétova ének. Hegytető. Lám, én Is növök, feilegek’g érek, s meghajolnak a sudarak. amint lassan lépek... Belevetem magam Nem sütöm a szívem apró gondokon, a fény felé nézek, Nap a rokonom. .Miért pörkölődjem, mikor nem muszáj, l.e’lvm kéklő szeme tiszta fénysugár, szétoszlat felettem gondot fellegeket, belevetem magam és csillag leszek. MOLNÁR BÉLA: Havas hegyoldalon Egész éjjel hullott a hó, hajnalig fúrt ázott a vadrózsabokar s kivirágzott. Csak ez a mély csend a tisztább mint a szűz hegyoldal, gyenge szél fúj nótát: egy víg bordalt. Hajnalban már erre jártak. Nézem, leguggolok: csúszott, félénk lábak-, kis őznyomak. i . PATAKV DEZSŐ: Qjwixwy. IZíMhti xJJjQ.t(í 1 Az életem kanok törvényre hallgat — úgy, mint a lég, a tűz, a víz, a felleg, a csillagok, ha hunynak s újra kelne*, apály, dagály, örvénylő, gyilkos tájfun, apró vonalak, dimenziók és pontok, az ész, a vér. betűk, számoszlopok, a fénykörök s könnyesbe omló gondok; törvény parancsol minden mozdulásnak. Törvény szeretni Téged! És el nem cserélnélek senkivel, soha többet! Életem megkötötted hűségeddel, őröltre.. * Benned hiszek, magam, magam, eléd hull dadogó szavam — amim van, lábadhoz rakom: legyen Tiéd mindenem! Hisz Tőled van, mi most enyém, s amink lesz, Tőled várom én, Veled mérem a tegnapot sibocnló friss jovőnkben. Törvény szeretni Téged! Ez húsbavágóbb, mélyebb, mint minden más kötés. Vezess hát engem, kézenfogva, mint öreg koldust a görbebotja, törvénykötötten, ösvényt vágva. Miattam sose tekints hátra, — mintha járnánk tág havas létet: mindig lábad nyomába lépek. 5! VORGÄCS KAROLY: Pattogatott kukorica Tülekedünk a pergő rostán, Ráznak a nappalok, az éjek Piros parázs biztatva süt ránk, Hogy kinyíljék bennünk az élet. Nyomja, szúrja egymást a testünk. Bőrünk feszül már pattanásig: Feszít széjjel, ami forr bennünk: Tán az egész világ virágzik? ei inig forr, pörög a rosta, rajta Egyik fehér szirmát kibontja. Mint rózsa, s magasba ível, Másik megperzselten a táncba Beleszédült s erőtlen, kába Tértét &, tűs emészti tel, NÉPÚJSÁG 1959. február 15., vasárnap ES VERSEK ANTALI V ISTVÁN vénéi: Hóvihar előtt Hova lett a parti erdő? - Milyen szűk lett a határ! Varjúcsapatok kesergő, rikoltozó szava száll. Kutya vackai: ólba búvik, a gémeskút felsikolt. Az ég görcsökben vajúdik, redőnyt húz a sarki bolt. Meztelen fák ága rebben, a szél nagy' patállát csap a védtelen berekben ... Vihart érez a világ... JCcLf ciewmi naLt Bűnös karácsony volt az. Hóesésben, s jégvirágban sem leltünk örömet, jéggé dermedtek hű emberszívek, J és nem volt öröm, nem volt egy kevés sem.; A lélek szegény volt, hogy felidézzen elmúlt, vagy álmodott ünnepieket. Kóborolt egy bűnös világ felett, 1 ás nem is voltunk emberek egészen. Nem volt karácsonyfa, s rajta cukorkák. 3 előttünk a fenyőket letarolták, elfelejtettük a szépet, a jót, nem maradt más nekünk, csak a valóság, s míg vártuk, teljék le a nagv adósság, ropogtattunk szépálom-tnogyorót... Halálon perc . .. A kályhámat jól megpakoltam, s mw( nincs számomra múlt, jelen, megállt az élet idebenn, mint a víz az öblös lavórban. Fürgén fut papíron a toliam, túlzott Is már c kénvelem! de most, n>'«« széryeMem, hány mostoha perc társa voltam! De v’úanó fény éjszakáján megrakva bőt ad vissza kályhám, a számban összefut a nyál m gondolatra, hogy e percek nyugalmáról írok ma verset, mert e perc nem élet! — halál:... FARKAS ANDRÁS: óííq.L LCL Oly rossz kilépni egy-egy pillanatból, És kellemetlen, mint mikor ruhánk Aljára piszkos tócsa nyála freccsen. És bámulunk az autó után, Szidjuk, magunkban azt, ki így továbbment,? Megvetjük azt, mi ittmaradt helyén, S nein hisszük el, de tudjuk, menthetetlen:! A szenny, a szégyen s a halott remény. így van, ha elbúcsúzó téli napban. Fázós testedben páráját leled Szerelmes indulatnak s azt is érzed, Hogy nem korhol a lelkiismeret, De szól a mindent vádoló szemérem: ..Vénülsz, szédülsz, szaladnod nem szabad, Mások mulatták végig és aratták Az ifjúságod, foszló jussodat!” így történik, mikor önző kezemben Hiúságom bolond madara van, Dédelgetem és kérdezem, mit enne, Hisz bennem él, és látom őt s magan.. De nem hallgat rám, csőrével kicsípi Szívem rejtett, szégyelhető helyét, S elengedem a hálátlan madárkát, Mert mindenem sebe tűzben ég. Boldoggá tesz és jobb minden vagyonnál, Ha sikerül tisztán meghallani A kor zajából azt a tiszta hangot. Amely a lényeget lobbantja ki, De elszökik a dallam, rossz fülemben Hétköznapi szavak tolonganak. És várhatom megint, nagvon sokáig. Amíg jön újabb, halló pillanat. Forró koromnak száz izgalma közben Szálló pillévé könnyül a jelen. Mert munka, alkotás, ezer eredmény Izgat, hogy mindig holnap legyen, Le életem fogy és a hűtlen évek Páros lépéssel táncolnak tovább, öregszem, meghalok majd. itthagyom majd* A folyton élők örökös honát. ♦ ♦ Ragaszkodom sok ilyen pillanathoz. J Ügy gyűjtöm őket, mint a fukarok • Kegyetlen pénzüket, kegyetlen kézzel. » Hadd lássam őket míg így s itt vagyok. Lyukas markomból — sajnos szertefolynak, Képük hiába őrzöm lelkemen, A vénség ébredése már üresség, Hogy az ifjúnak gazdagabb tegyen — És így is jő a pillanatra várni, Amiben minden érzés összejön, Mint vad vihar után a tarka este Felhők közén, a lombos hegytetőn. Tágult szemekkel fénvét elfogadjuk S tudiuk hosv a homályba belehal. De értjük, mint lelkünk foglalatját És így marad — örökre fiatal Vígan, s kígyózva szállong a késés füst a kémény felett, míg derékon nem kapja a délutáni szél s a földre nem teperi. ősz van. Kopott zöldben, s fakó álmosságban tengődik az udvari gyep. A kinti levegő olyan se hideg, se meleg. Ámbár ez a megállapítás csak a felnőttel! szájíze szerint való, mert a gyerekek vékony kabátban szaladgálnak kint a téren. Egy másik csoport bújócskát játszik. Pisti a konyhában támaszkodik az ablakdeszkára, s borúsan nézi a játszadózókat, s ebbe a lemondó borúba némi dac és sírhatnéKság is keveredik, — Kimegyek! —duzzog benne az önállóság és csiklandozza szemét a játék. —■ Előbb olvasol, aztán kimehetsz! Ez a megjegyzés a tűzhely felől frissen érkezett az édesanyja szájából, aki arra várt hogy Pistike vegye elő az olvasókönyvét és tízszer bakog- ja végig a leckét: ftf, fa. fej. fuj,.. s így tovább. Az egész oldalt. A gyerek elsőosztályos, ’ ami egymagában elég teher és szánalmas állapot, hát még a tengernyi olvasás, írás. Lassan | lépegetni betűről betűre és az értelmet is meg Kell haliam a kényelmesen elnyújtott szótagokból. — Jaj — sóhajt a gyere* ; keserveset, de keze a világ ; minden kincséért se mozdulna ; a könyv után, pedig csak o ; háta mögé kellene nyúlni a ; táskáig. Az arca savanyú és ! eltorzult a tehetetlen dactól. ; Mélyeket pislog. Húzza az : időt, mint aki fogorvoshoz Ké- ! szül, hogy hátha? Pisti is ab- ; bán reménykedik, hogy hátha : anyu meg fogja únni a nyüs- I tötest és mérgében kizavarja ! az udvarra. A könnye is megered a türelmetlen várakozásban, de a tűzhely felől nem hallja a kiutasítást. Pillája tövéből, ahol kék ívben domborodik a szeme, hangtalanul, elfojtott szerénységgel, vékonyan szivárog a keserű szomorúság', mert íme Józsika, a jó cimbora most ugrik elő, figyelmetlen mozdulattal lekapja a sapkáját, szökdel, aztán fut tovább, s búvik a bokrok mögé. Lányok is szaladgálnak, el-eltűnnek a rozzant fekete kapu mögött s a másik oldalon ismét előbújnak elevenen, pirosán, ahogy csak a játék tudja kttüzesíteni a gondtalan gyermekkort. — Édesanyám, Józsiira már ott van, s integet, hogy menjek. A szomszédbelí kist>a;tás valóban a fa mellett áll s erősen integet a Horváték ablaka felé. Kézévé1 csalogatja az el- szomarodottat, akinek csak a feje látszik az ablakkeretben és türelmetlen mehetnék izgalma sóvárog a nézésében. — Azóta már régen elolvashattad volna s tplem el mehetnél játszana. De addig nem. Első a kötelesség. Erre oly erős sóhaj szakadt fel a gyerek melléből feleletként, hogy másnak a szívét is megreoesztette volna, csak Pisti bírja ki összeomlás nélkül. — Jaj, jaj, — ingatja fésű- letten fejét nekibúsúltan. mint a fuvaros lova. Valami megjegyzést szeretett volna még hozzátenni az anyai szív kegyetlenségét és az iskolának, mint gyötrő intézménynek ha- szontalanságát illeteőn. cte méa ideiében okosabbnak vélte elnyelni hirteten fakadt véleményét. Ez már az ügy diplomáé’ai része. Hiába, a gyermeki bölcsesség úgv súítta. hogv n“m érd°mes ujjat húzni a felnőttekkel. Akárhosv vesz- szük is a dolgot, mind«nkép- nen a felnőttek az erősebbek Egyszer mondta mee ősz'ntén a véleményét hírkor is kineveti ték. S ez még a jobbik eset. T«v viselkednek a felnőttel! Való ez? Gúnvt űznek a sv°rm“ki komolyságból. s azt hiszik, hogy a kicsi merő nevetség, csak azért, mert alacsonyabb. Ügy történt a dolog, hogy szeptember első napjaiban megindult a tanítás. Pisti is nagy heje hujával kapta fel a táskát s kidüllasztette a mellét. Az óvodásokat már meg se látta. S az első nap mindjárt betelt az iskolával, mint újdonsággal. Röviden végzett az új környezettel, tudomásul vette, s tovább nem érdekelte. Gyerünk tovább. Csak ennyi az egész? Nincs ebben semmi érdekesség. Másnap reggel költi az anyja. — Pistikém, ébredj. Iskolába kell menned. — Tegnap már voltam. — De ma is kell. — Ma is? — Bizony. S ezután minden reggel. — Óóő... Balra hajlította a fejét hogy hátrafelé sandíthasson, mert a tűzhely tájáról valami neszféle lopakodik feteje. Gyanús mozdulatnak Vélte, amely esetleg egyoldalú tettlegességig fokozódhat (mert a fe1 nőttek néha kiszámíthatalanok!). Egy- szer-kétszer elmondják a mon- dókájukat, rimánkodnak. ismételgetnek, vagy fenyegetnek (persze ez változik a temperamentum szerint, s nincs rá biztos recept), de végeredményben hamar elúnják a kö- tekedést, s aztán görombás- kodnak, a kisebbekké1 zsarnokoskodnak, sőt még suhintanak is a nadrág ülésre szánt szakasza felé. Nagvképűsköd- nek, mintha ők nem is lettek volna gyerekek. Pisti a tájékozódás bizonytalanságával látja, hogy az anyja elmozdul a tűzhely tő1. S ilyenkor jó az óvatosság. . Ami biztos, az biztos” hátrányul a könyvért, föleme’i, kinyitja maga előtt az ablak- párkányon és rátehénkedik mindkét könvökével. A szeme e cselekménytől függetlenül kint pásztázik a téren, a vadvesz- tenvefák alatt... Vér... A^dig n m olvas. míg... Ha e’őbb ki engednék játszani, utána kérés és fenyegetés ne^ml is olvasna... Ez biztos. De így... — Kezdjed — hangzik a háta mögött a sértegető fe’hí- vás. Megmozdítja lábát, s a cipője sarkával érzi, hogy az anyja a háta mögött áll. Tehát ár vége a végtelenbe nyúló vitatkozásnak s a tettek következnek. így húzódik a ragadozó farkas is az áldozat közelébe. hogy ráugorhasson. Nagyon jeltemző árnyoldala ez a felnőtteknek... Sajnos... Egyenként végign”álazza a lapokat, s forgatja szertartásos lassúsággal, hol előre, hol hát- % mintha nem találná, amit keres. Végre megáll. Az anyja: hátulról látja, hogy már ötször is •aPaonzta az olvasandó o dalt- De;nem baj. Türtőzteti magát. Tudta, hogv szándékosan nem találja, csupán boszszantáskxnt húzza az időt... Makacs fajta. Persze, a gyümölcs nem esik messzfe a fájától. M!ért lenne más, mint az apia? Nyakas és kemény, s már előre sainálja azt a szerencsétlen lányt, aki maid valamikor a felesége lesz. Hor- váthné mór mint a P'stike mamája. .íszont már régen megállapított - (terinó^Tetesen ellentmondást ne tűrő határozottsággal) hogv am* ro-sz tuteidonság fö'lelhető a gyerekben. azt mind az aulától örökölte, s minden előnvös vonás a mamától származik. — Ez a gverek olyan érteVeny, mint-én — mondogatta néha, s Horváth, már mint a férje, csak hunyorít rá. Mindegy. Lehetséges. A gyerek bámu1 ja a nyitott könwet. de a szája nőm akar kinyílni sehogyse. Mintha görcs fogná össze mindkét ajkát, a két fogsor összeszorul. A szeme tükre észrevétlen lassúsággal homá’vosod’k el, mint mikor az ablakra lehelnek a készülő írás könnyei gyülekeznek pi'lái mögött, a torkát láthatatlan kéz fojtogatta... Még te '■"dia nve'ni a nyelvéig húzódó fájdalmat... — Na?! Mögötte megszólal az anyja. Ilyen kurtán, sürgetőteg, s komolyan. A hangi a mér nem kérő. hanem fenyegető. — Fű. fa. fej, fuj... Itt meeá1!, mint a kötődő ló. — Tovább! Hiába erőlködik, már képtelen folytatni, nem azért, mintha hiányoznék belő’e a jóakarat hanem mert elöntötte szemét a könny, a fe’gvü'emlett keserűség lecsapódott párája, Zenét is bugyborékolt hozzá, mintha megrendezték volna s végű1 is nem csituló R>mv'ö'és hasogatta .a konvhai tevését az elnyomás, az önként visszahatásaként, s érezte, hogy beteg is. Talán láza is leltet... S így kell neki olvasni betegen ... Halálos betegen... .— Jaj, iái — sóhsttf zokogás közben olvat. a. it kiengesz- tftlni. s boevógyítani már többé nem tehet. — Mi balod, kisfiam? S az is iettemző a felnőttek hűvös bekónzeHsaScr&is» ho.rv a mama mosolvoeva ál’ möoatte. Érzi hnery £2 csak ntűri-ás... olvan mem-endőlésre időzített szívpuhítás. Nem az első e«et. A gverek zokog, szinte darfilviVKan rn^^e. s alig bírja sűrű csuklása! közé beiktatni a néhány magyarázó szót.. — Nagyon fáj a torkom! — Szegény gverek! — simogatja meg a fejét az anyia és a felnőttek sunyiságává1 játsz- sza a maga szerepét. Nahát, ilyenre is csak a nagyok képesek. Kigúnyolni és semmibe venni egy kicsi gyerek fájdalmát. Ez is jellemző. — Gyere kisfiam, elmegyünk Kircsi doktor bácsihoz. Ö majd meggyógyít. És vonja is magával az ölébe, veszi a sapkát, kiskabátot. sálat. A gyerek meg rá borul a könyvre és rázza te a válláról az anyja segítű kezét. — Gyére — szólítja ápoló, halk szavakkal. — Ez komoly baj! A doktor bácsi majd meggyógyítja a torkod. Fejébe nyomja a sapkát s emeli karját a kabátujjba. Pisti huzakodik. eldugja mindkét kezét s torkaszakadtából, a méregtől kivörösödve kiálja: — De nem úgy fáj.-.. Mondom, hogy nem úgy fáj. Az anyja belü1 nevet, de arcán komo’yság feszül. — Hát hogy fáj? — Hát... hát... hogyha olvasni kell!
