Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-24 / 46. szám
4 s É P Ü JT S A G 1959. február 24., kedd FRANKEL LEÓ „£s el fog Jönni az idő, amidőn nemcsak jogaink lesznek, hanem hatalmunk Is leend!" (Frankel) Ezen a napon a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom, a párizsi kommün egyik nagy alakjára, hősére, — Frankel Leóra emlékezünk. Arra a forradalmárra, ak) .példás, bátor, forradalmi következetességgel képviselte a proletariátus ügyét, aki kezdeti tévelygései közepette is a nemzetközi proletárügy őszinte harcosa és a későbbiek során Marx és Engels tántoríthatatlan híve, a marxizmus tehetséges propagandistája, az osztály harc kiváló szervezője és irányítója volt. Frankel Leó 1044 február 24-én született Obuda-Újla- kon. Apja orvos volt, aki haladószellemű gondolkodásmódját, a munkássággal szemben tanúsított szociális érzelmeit szinte észrevétlenül plántálta fiába. Frankel Leó a gimnázium elvégzése után ötvösmesterséget tanult, s az ezzel járó külföldi vándorévek kora ifjan megismertették vele — tül az ország és a monarchia határain is — a munkások életét. A munkások nyomorúságos életéről szerzett epizódszerű benyomások lassan halmozódtak benne, s az ösztönös belső tiltakozás, a mohósággal olvasott filozófiai, politikai, irodalmi, stb. könyvek alapján forradalmi világszemléletének csírájává vált. Az első politikai iskola, ahova belépett, a 60-as évek Németországa volt. Németország munkássága az önálló osztállyászerveződés stádiumában volt ekkor, ami azt jelentette, hogy a proletariátus gazdasági és politikai szem- pontból is széttagolt, s a kü-^ lönböző rétegek különféle po-' litikai befolyás alatt állottak. A munkásság zöme még ekkor kispolgári, s a legényegyletek, önképzőegyletekben stb. jórészben a burzsoá befolyás érvényesült. Frankel Leo — bár német- országi tartózkodása alatt rövidesen szocialistának vallotta magát —< szocializmusának ideológiai alapját a lassalleá- nizmus képezte, s a marxizmus „átdolgozva”, meghamisítva jutott el hozzá. 1867-ben Franciaországba megy, ahol igazi szocialista forradalmárrá növi ki magát. Ahogy azonban Németországban a lassal- leánizmus, Franciaországban a proudhonizmus uralkodott a munkásmozgalomban. A fiatal Frankel azonban itt már megfelelő politikai disztmgváció- val a baloldali proudhonisták(1844-1896) hoz csatlakozott, ahonnan rövid időn belül eljutott a marxizmushoz. Ideológiai fejlődésében óriási lökést adott neki 1869-ben Marxszal való megismerkedése. Ezután elmélyültebben foglalkozott a p>olitiKai gazdaságtannal, s a különböző német és osztrák lapoknak írt cikkeiben mint Marx és Engels tanításainak propagandistája jelentkezik. Hibás elméleti megállapításaiért sok bírálati,t kap mestereitől, ami csak fokozza és tiszt't:a felkészültségét. 1870-től forradalmi munkássága túlnő az egyleti mozgalmon, s mint az I. In- temacionálé párizsi szekciójának szervezője és agitátora, majd pedig a. Internacionálé párizsi német szekciójának vezetője dolgozik. A francia reakciónak egyáltalán nem imp>onál a párizsi munkásság körében nagy népszerűségre szert tett és nemzetközileg is elismert Frankel. Ezért az Internacionálé 3. p>e~ rében őt is bíróság elé állítják. A bíróság előtt tanúsított bátor és következetes magatartásával azonban csak öregbíti forradalmi hírnevét és növeli befolyását. A II. császárságot elsöpörte az 1871. március 18-án kitört proletárforradalom, amely 'a világ első munkáshatalmát, a Párizsi Kocmmünt teremtette meg. Frankel nem nézte tétlenül a francia munkásság harcát, hanem aktívan bekapcsolódott ő is a forradalomba. Tekintélyére mi sem hivatalosabb dokumentum, mint az, hogy külföldi létére megválasztották a Kommün tagjává, amelyben a Munkás-, Ipar-, és Árucsere Bizottság miniszteri funkcióját töltötte be. Számos rendeletet, tervezetet dolgozott ki, amelyek mindegyike a munkásság gazdasági és politikai érdekeit szo^álta. Frankel dolgozta ki a termelőeszközök tulajdonjogára vonatkozó rendeletet is, melyről Engels azt írta, hogy „a Kommünnek kiemelkedően legfontosabb határozata" volt. A Kommün bukása után menekülnie kellett. így jutott el 1871 nyarán Angliába, ahol Londonban telepedett le. Itt Marx és Engels oldalán azonnal bekapcsolódott abba a harcba, amit az Internacionálé marxista vezérei a különböző kispolgári munkásfrakciók ellen folytattak. Mint az Inter- nacionálé főtanácsának tagja (Ausztria—Magyarország levelező titkára) ismét kapcsolatba lép a magyar munkásmozgalommal, s igen hasznos tapasztalatokat ad át a Magyar- országon élő vezetőknek, elsősorban Farkas Károlynak. Frankel világosan látja, hogy az ceztályharc elérkezett abba a szakaszba, amikor elkerülhetetlenül szükségessé válik minden kapitalista országban az önálló marxista munkáspártok • megteremtése. Enél- kül a proletariátus nem valósíthatja meg osztálycélkitűzéseit, s ezért — mint Farkas Károlynak is írta — „a munkásoknak egész különálló, a vagyonos osztályok minden egyéb pártjával harcban álló pártként kell szervezkedniöx.” Frankel 5 évig dolgozott az Internacionálé Főtanácsában. 1876-ban elhatározta, hogy visszatér Magyarországra és gyakorlatilag irányítja a magyar munkásmozgalmat. Hazatérése különös volt, mert az osztrák rendőrség elfogta, s mint a Kommün vezető tagját, vasraverve hozta Budapestre, ahol a bírósági eljárást csak hónaook múlva, a francia kormánytól kapott amnesztia után szüntettél? be Szabadulása után azonnal hozzákezdett a pártszervezéshez. Sajtó- és gyakorlati szervező munkában ktbdi le azokat az akadályokat (frakcióharc stb.) amelyek eléje tornyosulnak. 1878-ban megalakítja a Választásra Jogosulatlanok Pártját, majd a Külföldi—Csernyi- féle frakció által létrehozott Magyarországi Munkáspárttal való egyesülés után megszületik az egységes munkáspárt (Magyarországi Általános Munkáspárt — 1878). Frankel vezetésével a MÁMP sikeresen harcol a proletariátus jogaiért és növekszik tömegbefolyása. A reakció ezt látva 1881-ben letartóztatja és két évre börtönbe veti. Eza'att a két esztendő alatt a MÁMP vezetőségében úrrá lett az opportunizmus, amely párosulva a reakció állandó üldözésével arra kényszeritette Frankéit, hogy elhagyja Magyarországot. Ausztriába megy ahol 1889-ig tevékenykedik, nagy szerepet vállalva az Osztrák Szociáldemokrata Munkáspárt megalakításában. 1889 júliusában azonban már ismét Párizsban találjuk, ahol részt vesz a II. Internacionálé alakuló kongresszusán, s következetesen képviseli a többi, későbbi kongresszusokon is élete végéig a nemzetközi proletariátus ügyét. 1896 márciusában, 52 éves korában, súlyos betességb°n halt meg, mint „a forradalom félelem és gáncsnélküli harcosa”. Szokodi József 1959. február 24, kedd: 1044-ben született Frankel Leó. 1944-ben balt meg Dési-Huber István festőművész. 1869-ben született Karl Schönherr osztrák drámaíró. & Névnap C? Ne feledjük, szerdán: GÉZA *- AZ EGRI VÁROSI tanács végrehajtó bizottsága ma ülést tart. Az ülésen a Gárdonyi Géza Gazdakör kertészeti és szőlészeti szakcsoport működési szabályzatait, valamint az MSZMP Központi Bizottságának 1958. évi ülésén elhangzott határozatot beszélik meg.- TARNAZSADÁNYBAN három utcában — összesen 1500 négyzetméter — járdát építenek. A járdaépítésre 40 ezer forintot fordítanak a községfejlesztési alapból, a község lakosai pedig közel 10 ezer forint értékű társadalmi munkát végeznek.- TARNABOD községben 30 ezer forintos állami támogatással tűzoltószertár építését fejezték be. A község lakosai 16 ezer forint értékű társadalmi munkával — nagyrészt helyi anyag felhasználásával — járultak hozzá.- A SZAJLAI nőtanács főzőtanfolyamot szervezett, melynek 31 részvevője van. A tanfolyam minden héten hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön este 6 órakor kezdődik. EGRI VÖRÖS CSILLAG Hattyúk tava EGRI BRODY Kék nyíl (Csak egy előadásban) EGRI BÉKE Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Az én drága párom GYÖNGYÖSI PUSKIN Csendes Don (I-II-III. rész) HATVANI VÖRÖS CSILLAG Rita HATVANI KOSSUTH Szállnak a- darvafc FÜZESABONY A gitáros lány PÉTERVASARA A 12. órában HEVES Elbeszélés az első szerelemről FILM; Hattyúk tava Színes szovjet baletttilm A film mindenki számára lehetőséget ad a népszerű, balett élvezetére. A moszkvai Nagy Színház előadásáról készült a film. Zeneszerzője Csajkovszkij, a film főszereplője az ismert Pliszeckája. A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház február 23—25-ig játssza. cl ta.iMu.zjwl A lírai költő leült a padra és behunyta a szemét. Szívében tavaszi dalok muzsikáltak, agyában édes, ízes rímek, szavak jártak pilletáncot, miként a him- poros kis szárnyas- bogár libeg az illatozó virágkely- hek felett. Nem., nem írt most, értek az ihlet pillanatai, hogy mindennél csodásabb versbe foglalja a TavasztJ mely a szívekben titkos vágyat ébreszt, amely ölelésre tárat minden női és férfi kart, amely egymáshoz hajta minden élőlény két nembelijét. ...A lírai költő érezte, hogy maga is szerelemre lobban egy nő iránt, a Nő iránt, aki lehet alacsony és barna, magas és szőke, de titokzatos és igéző mosolyú, mint a szfinxek Egvivtom kéklő ege alatt... Forr óság öntötte el, szemét lágy ujjakkal cirógatta a nap és érezte, hogy mint őskáoszból az anyag, úgy formálódik benne ki az első, a tiszta és tökéletes sor, a nagy ver,s első sora, a pompázatos, és tüzet. nerzselő tüzet lehelő tavaszról. Már látta, valósággal látta az egyes betűket, aztán szavakat, amint édes jambu- sokban lejtenek el lelki szemei előtt és aztán felsikoU „ tott: Február volt éts odafagyott a pad-' ra! (egri) mŰHora i j Egerben este fél 8 órakor: MAJD A PAPA (Arany J. bérlet, középiskolás) | Rózsaszentmártonban este 7 ő: MEGPERZSELT LÁNYOK Barta András nő, AndornaktáJya: A szóbanforgó 225 forintot az árammérőért kell befizetni, ugyanis 1958 óta, aki új árammérőt ka“1 pott, 225 forintot fizet érte. Ez nem hátralék. A kikapcsolás azért történt, mert többszöri felszólítás ellenére sem fizette be az árammérőért járó díjat. Személyesen bővebb felvilágosítást adunk. NYl KOUJ DASKUFVi 6AISAI PONGRÁC ® (59) Lemondott hal erről az örömről, s már nem keresett senkit. New Yorkban, de talán egész Amerikában egy ember sincs, aki a mások sorsára kíváncsi... Itt mindenki magának él, ki-ki a másik ellen. Egyedül csak ő akart jót cselekedni. De vajon van-e olyan hatalmas integrátor, amely fel tudná rázni ezt a szürkésfekete tömeget? Talán ha mindenki legalább egyszer, vagy kétszer kapna besugárzást... Ha szinte lelkűkbe diktálnák, hogy becsületesnek, nyíltnak, szorgalmasnak kell lenniök.. De másnap aztán dolgozni mennének, s amikor a napi zűrzavartól és az őrült tempótól kimerültén, éhesen és dúlt idegekkel hazatérnének, akkor mindig újra kellene kezdeni a beavatkozást... Ezt a nagy megerőltetést azonban az emberi agyak nem bírnák ki, s az integrátor előbb-utóbb közönséges pusztító fegyverré válnék... De vajon a milliárdosok hozzájárulnának-e a besugárzáshoz?... Igaz, az acélsisakkal már nem lehet megbénítani az új, nagy teljesítményű integrátor hatását. De majd kitalálják az új védekezési módot — a tőkések maradnak és minden úgy lesz, ahogy régen volt. Éppen ezért el kell különíteni azokat az embereket, akik a háború pártján állnak, akiknek kedvez a kizsákmányolás, s akik nem dolgoznak, hanem mások munkájából élősköd- nek. Persze ebbe nem fognak önként beleegyezni. A legmodernebb fegyverekkel harcot indítanak ellenünk. S akkor mi mást tehetünk: ki kell tépni kezükből a fegyvert... Amikor Peterson erre a következtetésre jutott, még a szívverése is megállt; hiszen szóról szóra ugyanazt mondja, amit a kommunisták!... Fegyverek ellen csak fegyverekkel lehet harcolni! A nagytőkéseket meg kell semmisíteni! De akkor mi értelme a ve- sződségnek, az integrátor felépítéséről dédelgetett álmoknak? Jack egyre lassabban lépegetett. Megállt, körülnézett. New York, a hatalmas világváros szépsége szinte kitárulkozott előtte. Mennyi fény!... Mennyimennyi fény! S tündökölnek, mint a csillagok. Színüket változtatják, csoportokba verődnek, majd csikókban száladnak szét. Ügy él, úgy lüktet ez a város, mintha meg akarná emészteni az embereket, akik hatalmas bendőjébe kerültek. Balra, a Manchetten déli részén szinte elképesztő magasságokba kúsznak fel a fények. Az itt meredező felhőkarcolótömbök hivalkodó, lelketlen kőtömege mindenkit megdöbbent, lenyűgöz és álmélkodásra késztet, aki csak New York földjére lép. Ott távol, a kikötőnél pedig a Szabadság-szobor emelkedik. De a gyérfényű fáklyája nem látszik idáig. Bizonyára eltakarják a Wall Street dollárpalotái. — Ó, szabadság! — sóhajtott fel Jack Peterson. Majd a híd korlátja mögül lenézett a folyóra. Az éles szél letépte vásott kalapját, messze sodorta és az Ist-River piszkos, hideg hullámaiba dobta. És a kalap után. mintha csak megsajnálta volna, Jack Peterson is levetette magát a Brooklyn hídjáról — a vízbe ugrott az a férfi, aki a helyes utat csak akkor találta meg, amikor már áhhoz sem volt ereje, hogy egy lépést tegyen rajta. Sokáig, nagyon sokáig zuhant lefelé, mert a Brooklyn hídja igen magas. S élete utolsó másodpercében, amikor az agy rendkívüli teljesítményekre képes, az integrátor teljes vázlata jelent meg előtte olyan tisztán, mint egy vetítővászon: igen, csak most látta a vázlatot, amikor már semmi hasznát nem vehette többé... ... Scseglov egy tágas, napfényes terembe kísérte át Parimát. Elmosolyodott és nagyon jelentős, ünnepélyes hangon így szólt — Azt mondta, látni akarja a differenciátok... Hát itt van, tessék! — Hol van? karima kíváncsian körülnézett; de hiába kereste a diffe- renciátort, semmi olyasmit nem látott, ami orvosi kísérletekről árulkodott volna. A terem inkább egy stúdióhoz hasonlított: a padlón puha szőnyegek, a falakon vetítőernyők és megafonok — meg egy mű- anyagbúrába foglalt kis gépezet. Semmi egyéb. A lány minden sarokba bekémlelt, kezével megtapogatta a tapétákat, még a mennyezetre is felnézett, aztán zavartan vállat vont: — Nem látom. Parima azt hitte, Itögy a mérnök tréfált, ő is rádiós- tanfolyamot végzett, több mint egy évig a szingapúri rádióállomáson dolgozott, hát rögtön észre kellett volna vennie azt a bonyolult rádiótechnikai vívmányt, amelyről Scseglov annyit beszélt. A mérnök a készülékhez lépett s felnyitotta a kis tetőt. — Hát ez mi?... — Ez? — képedt el Parima. — Ebben több mint ötezer rádiólámpa lenne? — Azt nem mondtam — nevetett Scseglov. — Én csak „triódákról” beszéltem. De azok nem lámpák, hanem kristályok. Egy-egy ilyen kristály űrtartalma csak két köbmilliméter. És vésett vázuk van. Ezért ilyen kis méretűek. Amikor Scseglov a készüléket is kinyitotta. Parima elragadtatva felkiáltott: — Micsoda szerkezet! A „szekezet” azonban rossz kifejezés. Hiszen itt nem voltak vezetékek, s azok az ismert rádiótechnikai alkatrészek is hiányoztak, amelyekhez a vezetékeket odaforrasztják. A differenciátor nyalábjai finom műanyaglemezekből készültek, míg a rádióvázat ezüsttel és különleges festékkel szinte beléjük vésték. A festéksávok az ellenállást jelentették. Az elektroncsövek helyett használt kis kristály- triódokat pedig , műanyagba préselték, de erről csak a csatlakozásoknál levő fém-pontocskák árulkodtak. — Hát ez nem közönséges!... Nem közönséges! — Parima örömében majd kibújt a bőréből, s gyerekesen tapsolni kezdett. Majd zavartan elmosolyodott. — Bocsásson meg, Pjotr Szergejevics, ügye. ez az az integrátor, amelynek tervét még Greenhouse-ban kezdte el? — Először is: nem integrátor, hanem differenciátor. kislány — mondta Scseglov tréfás komolysággal. — És másodszor meg... hogy is mondjam?... Valóban ilyesmiről ábrándoztam. De ... amikor Malájföldről hazaérkezve, előadtam a tervemet. két gépagregátot is mutattak nekem. Az egyik az integrátor volt, de olyan nagy teljesítőképességű, amilyenről Harwood nem is álmodott... A másik meg... — A mérnök itt fejével a műanyaggépezet felé intett. — Differenciátor? (Folytatjuk.)
