Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-08 / 6. szám

4

NEPÜJ8AG

1989 Január 8., csütórtS*

f

Séta cut OjMömhdzbatL.

AZ ÜTTÖRÖHAZ szerényen iúzódik meg az egri Lenin út lázsorai között. Kívülről nézze, semmi különös nem látszik •ajta, azonban ha egy kicsit dőzünk előtte, láthatjuk, hogy íagy vaskapuja szinte percenként nyílik, kis úttörő lányok, :iúk jönnek-mennek rajta. A láz egyik szobájából vidám lóta szűrődik ki:

„Mint a mókus fenn a fán,

Az úttörő oly vidám ..

Nézzünk szét az Űttörőház- aan. A kalauzunk Király Gyula, az úttörőház vezetője.

Első ál’omásunk a könyvtár- szoba. Farkas Sára pedaeó- ?ust, a könyvtár vezetőiét nagy munkában találjuk. Éppen a leltárt készíti.

— Milyen nagy a könyvállomány? — kérdezzük.

— Sajnos, ezzel nem dicsekedhetünk — válaszol. — Volt háromezer könyvünk, azonban sokat kiadtunk a különböző iskoláknak. Ez nem is volna bai. hanem a legnaevobb probléma — és ezt tessék megírni -, hogy ami könyv itt maradt, annak nagy része nem úttörőknek való. Nem mondom, jó, ha van komolyabb irodalom is, de akkor mit adjak a kisöaitásoknak. Pedig azok is szeretnek ám olvasni.

Megnéztük a könvveket, s valóban, inkább felsőbb iskolásoknak való könyvek vannak itt nagyobb számban.

— Ez évben talán sikerül felújítanunk az állományt — szólt közbe Király Gyula. — Bizonyára ebnek nem is lesz különösebb akadálya.

A SZOMSZÉDOS helyiségből beszélgetés hallatszik.

— Itt kisdobos őrsvezető képzés van. Nézzünk be ide is — Invitál kalauzunk.

Bent, Bakos Aladár nevelő körül fiúk, lányok beszélgetnek.

— No, Ilonka, hogyan vezetőnél le egy őrsi gyűlést? — hangzik a kérdés.

Az egyik fekete copfos kislány — a kérdezett —, kicsit gondolkodik, azután folyékonyan mondja el, hogy ő hogyan vézetné le az őrsi gyűlést. Ezen a kisdobos őrsvezető képzésen tanulják meg a pajtások a jó vezetést.

Az egyik sarokban új televíziós rádió.

— A múlt évben kaptuk. A pajtások rendszeresen látogatják az adásokat. Ezen kívül van új magnetofonkészülékünk is. amelyen a rádió útján külföldi pajtásoknak is küldenek üzeneteket az egri úttörők

—- Sok külföldi pajtással tartanak kapcsolatot? — érdeklődünk.

— Igen. Hosszú idő óta folyik már a pajtások között a levelezés a világ minden tájáról. Legutóbb Vietnamból kaptunk levelet.

Az emeleten az egyik kis szobában rajzszakköri foglalkozáson találunk néhány pajtást. A rajzolásra elrendezet* csendélet kontúrjai már ott láthatók rajzlapjukon. Az ügyes kezek biztosan vezetik a ceruzát.

— Üttörőházunkból kerültek már ki „igazi” tehetségek is. Ide járt Galambos Tamás, aki jelenleg a Képzőművészeti Főiskolán tanul, vagjr Varga Gabriella, aki megnyerte az országos gyermekrajz kiállítás első díját — mondja büszkén a szakkör vezetője. Bizonyára a jövőben még sok ilyen tehetség kerül majd ki a kis pajtások közül.

Kifelé jövet a folyosón vödörrel a kezükben vizet „cipelő” kislányokkal találkozunk

— Ti hová mentek? —

— A szakácstanfolyamra — adják meg a választ.

Tartsunk velük.

AZ ALAGSOR hosszú folyosójának végén egy kis szobában szorgoskodnak a kis szakácsok. A tűzhelyen forr a víz, míg az asztalnál az egyik kislány, Keskeny Editke diógombócot gyúr. Kicsit távolabb két kislány mos.

— Mit tudtok már főzni?

— Paprikás krumplit, gulyáslevest, tésztát és még sok mindent — válaszolja Kelemen Évike.

— És jó is az? — kockáztatjuk meg a kérdést.

— Még hogy jó-e? Majd ha legközelebb főzünk, meghívjuk kostolóra. Eljönnek? — kérdezi. Megígértük.

— Ez pedig a mesebarlang — hív be egy másik szobába Király Gyula. A falon színes festmények, középen szék, s a körül ülőkéknek képezett fa* tőkék.

— Itt szokott mesélni a mi mesemondónk. Vili bácsi — mondja az egyik kispajtás.

Ütünk az épület egy másik szobájába vezet. Az ajtón tábla: Technikus szakkör. Bent k's esztergapad, amit a MÁV KISZ-szervezete ajándékozod az Űttörőháznak. A polcokon különböző szerszámok, az asztalon félig vagy eeés-en elkészített munkadarabok.

— Ma ez a szakkör nem dolgozik. mert egy-egy helyiségben több szakkör is működik Tde főleg fiúk járnak, mivel azok szeretnek nagyon barkácsolni. Ezenk'vül még van rádió, foto, modellező szakkor is.

Az Űttörőház „forgatókönyvéből” megtudiuk. hogy a különböző szakkörödön kívül még 16 tanfolyam is működik itt. Tanulhatnak nyelveket, s a különböző szervezett foglalkozásokon megismerkedhetnek a televízió, a rádió, vagy épnen a holdrakéta működésének elveivel. Szerveznek üzemlátogatásokat, bélyeg-, növény- és bogárgyüitők talál- ko-óiát és még sorolhatnánk mi-mindennel foglalkoznak it* ebben a kívülről nem soka* mondó, de belül, a fa*ak mö- <*ö*t nezsgö életet rejtő Űttörő- hárt»an.

NEM NÉZTÜNK és nem

mondtunk el mindent, de gondoljuk, egy kicsit csak sikerült bemutatni, hol és hogyan tanulnak, szórakoznak az egri általános iskolák úttörői.

Kiss Béla

Megtaláltam az áristent

1959. január 8, csütörtök:

1849. Batthyány Lajost elfogják a budapesti Károlyi palotában, (110

éve.)

i—'«■ i

^ Névnap V

Ne feledjük, pénteken: MARCELL

ííTuit

4 tenger megíerméhenyíii a sivatagot

Dr. Hugo Boyko a Negev- sivatagt>an végzett 11 évi Kísérletezés után korszakalKotó megállapításra jutott: a homoksivatagoknak tengervízzel történő öntözése után az öntözött területeken citromfákat, datolyapálmákat, fügefákat,, gyapotot, cukorrépát, káposztát és eszoartofüvet lehet termeszteni. BoykO dr„ módszere.

a következő: a tengervizet naponként permetezd a növényekre. A tengervízben levő só kétharmada behatol a talaj mélyére és felszívódik a földalatti áramlatokban. A sónak pusztán egyharmada marad a talaj felületén és a sótartalom állandó jellegűvé válik.

— A MEGYE FAIPARI és asztalosipari ktsz-el ez év első negyedében a több mint egymillió forint értékű bútorárun kívül 600 hekto’iter lierdőt is készítenek, hogy kielégítsék az egyre növekvő igényeket.- NAGY ÉVFORDULÓRA készülődnek a Selypi Cementgyárban: az idén lesz a gyár 50 éves. Ez alkalomból csinosítják az épületeket és az utca jelé néző falakat az eddigi deszkaborítás helyett téglafallal pótolják, hogy a nagy ünnepség méltó köntösben találja a félévszázados gyárat.

— EGERBEN, JANUÄR 13-án, a megyei Bíróság épületében dr. lévai László, a jogi tanács vezetőié a szovjet jogtudományról tart előadást.- ZÖLDSÉGÁRUSÍTÓ üzletet kap a felnémeti V~ös lakótelep ebben az évben. A községi tanács ezzel az intézkedésével a telep lakóinak régebbi kívánságát teljesíti.

— A GYÖNGYÖSI járási tanács végrehajtó bizottsága ma ülést tart Az ülésen a járás állattenyésztésének helyzetét és átteleltetési prob’cmáit beszelik meg. Ez- uíán az egészségügyi helyzetről. a körzeti orvosok írunk-* iáról szoló beszámolót vitatják meg.- TIZENNÉGY hizómarhát,

21 hízott sertést ad át az állami vállalatnak 1959-ben a dein jeni December 21. Termelőszövetkezet.

— AZ MSZBT RENDEZÉSÉBEN január 13-án Pc- tőfibányán a holdraUétárol tart előadást Simkó József csillagász, az Asztronautikai Tanács titkára.

A naprendszer határán megálltam egy pillanatra, hogy búcsúi vegyek, ahogyan az égy bátor űrhajóstól illik. Megcsóváltam a magammal hozott nátriumfelhőt: a

Saturnus kedvesen megemelte glóriáját, a Föld hósapkáját, a Mars rámkacsintott egyik csatornájával s a Nap gyorsan átalakított a kedvemért 3456768 hidrogénatomot héliummá... Aztán rákapcsoltam a harmadik kozmikus sebességre és elindultam, végig a tejú*on, majd 75 ezer fényév után, balra fordulva, nekivágtam az Andromeda-köd- nek.

Hátam mögött az egész naprendszer már csak egy kis fénylő pontnak látszott, a tejút meg úgy nézett ki, mint az élére fordított lencse, amelyet tegrmv ettem az üzemi

konyhán, fényévekben mérhető korú marhasüttel egyetemben. Vág tatott a rakétámén békésen álmodoztam, néztem a sziporkázó és közeledő, majd mellettem elsuhanó csillagokat. Csönd volt, olyan csönd, mint a színházban új magyar operett bemutatásakor.

A világ végét kerestem, nem Hüvelyk Matyi csizmájával, nem a griff-madárral, hanem ezzel a kecses testű fotonrakétával, amelynek kényelmes vezetőülésében most elterpeszkedve tanulmányozom a világegyetem titkait. s amelyben módom lesz megtalálni a világ végét. A rakéta száguld, én elszundítok. Talán három—négyezer fényévet szundíthattam csak. mikor arra riadok fel, hogy csikorogva fékez a radarberendezés segítői rakétám Kinézek az ablakon: előttem hatalmas trónus, * trónuson hatalmas szakállas ember, válla fölött fényesség és lába alatt a világegyetem.

Kiugróm és ijedt szemmel nézem az alakot, aki fenséges nyugalmával úgy néz rám. hogy fejet kell hajtanom előtte, ö az! Hat mégis igaz! Hát mégis van!

Halkan re begem:

— Uram, hát te vagy?

— Én — mondd halkan és szerényen, ahogyan az már az Úrhoz illik.

— Uram... mormogtam megille- tődve — ne haragudj, hogy betörtem világodba... Mondd Uram hogyan szólítsalak?

Csendesen és szerényen csak ennyit, mondott:

— Szólí*s nyugodtan Topcsijev elvtársnak!

(egri) Több nrnt egymillió forint értókű bútort gyártanak a megye ktsz>ei

A megye faipari, asztalosipari szövetkezetei ez év első negyedében 55 fényezett hálószoba, 10 kombinált szekrény, 20 garnitúra konyhabútor, 750 ezer forint értékű különböző festett bútor, 375 ezer forint értékű kárpitozott bútor. 300 gyermekkocsi, 150 ezer forint értékű iskolaberendezés, 500 ezer forint értékű háztartási és műszaki faáru elkészítésére és átadására készültek fel.

A gyöngyösi Épület- és Bú- torasztalos Ktsz szakmunkásai is tovább akarják a múlt évben megszerzett jó hírnevüket öregbíteni, s többszörösére akarják növelni a szép kombinált szekrények készítését. A gyöngyösi városi tanács figyelembe véve a szövetkezet eddigi jó munkáját, helyiség kiutalásával lehetővé tette korszerű, magas termelékenységű üzem kialakítását, s a szövetkezet Vezetősége bízik abban, hogy az OK1SZ biztosítja a szükséges hitelt, s ez év közepétől, már korszerű üzemhelyiségben dolgozhatnak.

Polgár Miklós

Fájdalommal megtört szívvel tudatom, hogy jóságos gondviselőm, szeretett férjem, Cze'zel János temetése e hó 8-án, délután 3 órakor lesz a hatvani temetőben.

műsora t

Egerben este y, 8 órakor: A tanítónő

(Bérletszünet)

NYI K 01 AJ DA5KIJFV

6AISAI P0N6RAC **■ ’

(19)

De itt sem tatait semmit. Már éppen vissza akart fordulni, amikor furcsa csobogás ütötte meg a fülét, mintha egy kis hordó vízben valami nagy, esetlen test lubickolna.

„Ember, vagy állat?...’’ — Limar megállt, eloltotta a

lámpát és lélegzetét visszafojtva hallgatózott.

Újabb csobbanás. És akkor a víz tükörfényes felületéről egy kis fodor sodródott a lábához.

„Hal!” — Mihail ijedtsége megszűnt. Továbbment. És

igaza lett: a barlangmélyedésben egy párna alakú, nagy hal csapkodott a farkával. Valószínűleg a dagálykor szorult ide és most már a sekély mélyedés vizét szétfröcskölve, fulladozóit.

A „tojásrántottából” nem

lett semmi, mert a madárfiókák már kikeltek. De Limar most igazi zsákmányt, a csigáknál s okkal különb ennivalót talált.

A mélyedéshez ugrott és kését a halba vágta... Érre olyan erős áramütés érte, hogy meg- ián*orolott és e'esett.

,,Elektromos rája!”

A természet, e legtermékenyebb művész, egyik csodálatos alkotása. Ez a hal arról nevezetes, hogy egyetlen fegyvere a több mint négyszáz volt feszültségű áram. A többféle „elektromos hal” — angolna, harcsa, rája — közül a rája a legveszélyesebb. Testében alig ismert folyamatok zajlanak le, s másodpercenként két-háromszáz elektromos kisülés csap ki belőle. Ezekkel még embert is tud ölni. A rá- ják főleg a déli tengerek mélyvizeiben tanyáznak. S annak a példánynak, amely a gondatlan Limart oly kegyetlenül megbüntette, már nem volt elég ereje: elektromossága nagy részét elveszthette. Limar mégiscsak húsz perc múlva tudott talpraállni.

— Átkozott dög! — morogta mérgesen, lábát dörzsöl- getve. — No, várj csak, majd elbánok én veled!

Arra még gondolni sem mert, hogy puszta kézzel nyúljon hozzá, követ, vagy botfélét pedig nem látott maga körül. A csónak evezője ugyan megfelelt volna, de Mihail nem merészkedett a hal közelébe: ki tudja, nem csinál-e ismét valami kalamajkát?

S újabb nehézséggel is számolnia kellett: a hamarosan

meginduló dagály el fogja lepni a barlang bejáratát.

Limar még egyszer, még figyelmesebben körülnézett. A rája rejtekhelye felett súlyos kő ugrott ki a. sziklából. Azt kellene rátaszltani!

Meg is próbálta, de nem sikerült: a .kőtömb az egyik kiszögellésbe szorult. Amikor meg ingatni kezdte, lezuhant, s a vizet hirtelen a magasba csapta.

Limarnak még arra sem volt ideje, hogy meggyőződjék, mi lett a rája sorsa.: agyonzúzta-e a kő, vagy csak mélyebbre nyomta? Mert figyelmét ennél is érdekesebb látvány kötötte le: a kőtömb helyén rés támadt a sziklában.

De ezt már nem a tenger hullámai alkották! Valaki nyilván igen sokáig és elszántan addig vágta a kemény kőzetet, míg egy tágas kamrát nem, vésett bele, aztán ajtó helyett követ illesztett a nyílásba.

Limar rövid gondolkodás után a kamrába mászott és ott mindjárt egy ládába ütközött. Nekifeszült hát. hegy megemelje,... De nem bírt veleI Csatos fémláda volt. Mihail felfeszítette a láda fedelét, s ujjat akkor különböző

fogantyúkba, meg kapcsolókba botlottak. Ml lehet ez? Rádióállomás?... Limar még egy lépést tett előre. Most meg valami fémtárgy esett útjába... Egy lövedék!. . De hiszen ez Valódi fegyverraktári

A kis lámpának nagy hasznát vehette volna, de. az elem közben egészen kimerült. Négykézláb, tapogatózva mászott tovább.

Most már tudta, hogy nem a zsákmányolt fegyverek alkalmi raktárába, hanem egy különleges raktárba került: a

fémtárgyakat kenőccsel kenték be vastagon és a ládákat is gondosan felpolcolták.

Limar egy halom puskára bukkant a sarokban. Egyet ki is választott közülük, de nemsokára kicserélte a falmélyedésben talált pisztolyra Ezzel aztán be is fejezte a. kamra átkutatását.

Amikor Mihail a „fó folyosón" keresztül újra a barlangba jutott, a kijáratot már elöntötte a víz. A dagály megindult.

A napsugarak ferdén sütötték át a barlang bejáratánál levő vízréteget, aztán megtörtek, szétszóródtak és csillogó zöldes fényt vetítettek a falra Limar ennél a megvilágításnál még figyelmesebben szemügyre vehette rejtekhelyét és sok addig ismeretlen részletet is észrevett.

Itt tényleg lakhatott valaki. S nem is ritkán. A kökiszögel- lések emberi nyomokkal voltak tele: cigarettahamu, papírdarabok, gyümölcshéjak, tölténytárak hevertek szerteszét.

Sőt, valamilyen éles szerszámmal, szuronnyal vagy késsel, három ötágú csillagot is véstek a fal mészkövébe, alájuk meg néhány hieroglifet és ezt a dátumát: „45. I. 10.”.

Limar most már biztosra vette: a partizánok egyik fegyverraktárába került. A három csillag a japán megszállók elleni harcban az egyesült malájt népfront jelvénye volt. A partizánok, Scseglov mérnök szerint, Szingapúrt védték az angol katonaság megfutamo- dásakor, s Japán kapitulációja előtt ők szabadították fel hazájuk jelentős részét is.

Most már Malájföldön folyt a harc az angolok és az amerikaiak ellen. Lehet, hogy ezt a rejtekhelyét is felkeresik. Milyen jó lenne, ha. találkozna velük, akkor kijuthatna szorongatott helyzetéből: a partizánok megtalálnák az összeköttetést a szovjet követséggel De itt, ezen a puszta, lakatlan szigeten mégsem várhatott rájuk akármeddig.

Még egyszer átkutatta hát a barlang zugait, aztán néhány

kőtömböt vonszolt ki a mélységből és nagynehezen elfedte velük a bejáratot meg a raktárt. Legalább néhány sort is illő lett volna írnia az ismeretlen hősöknek, akik olőbb- utőbb feltétlenül benéznek ide. De sem papirt, sem ceruzát nem talált, Mihail így csak a késével véste rá a barlang falára vezetéknevét, a dátumot, meg — kissé lejjebb — hazája jelét: „SZSZSZR”.

A viz elérte a barlang felét, majd apadni kezdett. De Limar csak estefelé tudott kijutni ebből a „partizán barlang"-bál.

Akkor újra szétnézett a horizonton.

Balra, a távolban egy hajóraj füstje úszott, meg néhány vitorla háromszöge fehérlett. Jobbra egészen tiszta volt a tenger. Malájföld felett azonban köd gomolygott, s a fekete felhőket villám- szablyák hasogatták.

... Idegen, ismeretlen ország, vajon mit tartogatsz a messzi vándor számára?

Éjszaka veszélyes dolog a tengeren csónakázni Különösen ilyen lélekvesz‘őn iránytű és térkép nélkül. S még d tenger áramlását, meg a pari irányát sem. ismerte! De Limar számára ez a kis csónak már a megmenekülést, jelentette.

így a csillagképekből tájékozódott. A csónak gyorsan szette a vizet. Az egy-n'í‘6 vartméntí övezeteiben azonban folyton változik az időjárás. Az eget hamarosan felhők borították el, egy kis szeVő tajtékot vert a hu’lámokra majd szél feszült a csónaknak. Aztán korom°ö*ét lett.

(Folytatjuk.)