Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-24 / 20. szám

1959. január 24., szombat v NEPÜJSÄG a Egy 100 éves és egy 11 éves évforduló D omán szomszédaink ma ünnepük az egységes román állam megalakulásának 100-ik évfordulóját. Munkások, parasztok, és kisiparosok tíz­ezreinek forradalmi megmoz­dulása 1859. január 24'-én ki­kényszerítette Havasalföld és Moldva egyesülése útján a független román állam megte­remtését. A fejedelemségek egyesülése elengedhetetlen elő­feltétele volt annak, hogy a haladó erők harca győzelem­mel végződjék a feudalizmus és a török elnyomás ellen. De január 24-e évfordulót jelent a román és a magyar nép legújabb történelmében is. Ugyanis 11 évvel ezelőtt e napon kötötték meg a magyar­román barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyúj­tási egyezményt. Ezzel új kor­szak nyílj: a két szomszédos nép történelmében. Hogy ez nemcsak a diplomáciai nyelv semmitmondó _ udvariassága, arról több esetSen meggyőződ­tem romániai tartózkodásom alatt. Nagyváradon 1957. őszén az Ady-emlékmúzeum előtti téren nagy ünnepség közepette le­leplezték a halhatatlan nagy költő mellszobrát. A Széchenyi tér fái alól Ady Endre külö­nös varázsú szeme megelége­déssel tekint a véglegesen le­győzött ellenfél fellegvára, a volt vármegyeháza felé. Betel­jesedett a lánglelkű költő jós­lata: „Felszállót* a páva a vármegye-házra, Sok szegény legénynek szabadulására, Kényes büszke pávák, Nap-szédítő tollak, Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap'’, |Vr agy várad Ady városa ma is. Emléktáblát he­lyeztek el a ház falán, amely­ben a költő élt, és oly sok versét írta, utca viseli nevét és az emberek ereklyeként gyűjtögetnek minden emléket, amely vele kapcsolatos. Szülő­faluját, Érmindszentet, ma . iyfalvánaik hívják, róla ne­vezték el á zilahi ősi kollégiu­mot, ahol tanult és ki tudja még, az ország hány utcáját. De a legméltóbb kegyelet az, hogy nagy szeretettel és meg­értéssel olvassák ma verset románok és magyarok egy­aránt. Nemrég nyitották meg Nagy­szalontán a teljesen újjáépített Arany János-múzeumot. A múlt évben az Arany-évforduló alkalmából nagyszabású ün­nepségek voltak az egész tar­tományban. A kolozsvári magyar opera plakátján Kodály „Háry Jáno­sát” és a „Marosi Táncok”-at, Ene'scu „A-dur” rapszódiáját, Erkel „Hunyadi Lászjó”-ját és Constantinescu „Egy viharos éjszaka” c. operájának műso­rát olvastam. A füvészkertben csinos, székely kislány üldögélt meghitt kettesben egy barna, román egyetemistával. Maros- vásárhelyen, Gyergyószentmik- lóson, vagy éppen Bukarestben az utca zsongásában, éttermek­ben vagy üzletekben román és magyar szavak keverednek. Amikor Nagyváradon jártam, akkor a Magyar Operaház mű­vészei vendégszerepeltek ott, pár héttel ezelőtt meg a Ma­rosvásárhelyi Állami Székely­színház jelentett nagy élményt a pestiek számára. De a romániai mai magyar­ság szellemi kincsei közé so­rolta a román kultúra és iro­dalom nagyjait: Caragiale, Eminescu és Vülcan műveit is. Azok számára, akik rég el­kerültek erről a vidékről és az elmúlt években sem jártak Romániában, talán kicsit hitet­len mindez. De az egjíszerű nép között a barátság egyálta­lán nem újkeletű, annak gyö­kerei mélyek, ma már a szo­cialista építés közös erőfeszí­téseiből táplálkoznak és szépen virágzik a népek közötti barát­ság, sőt életet adó gyümölcsöt hoz magyarok és románok szá­mára egyaránt. Népeink leg­jobbjai, az irodalom és a kul­turális élet nagyjai mindig is hirdették, hogy saját népünk felemelkedését nem lehet el­különíteni azoknak a népek­nek sorsától, melyekkel együtt vagy egymás mellett élnek. ormányaink egyre gyak­rabban kötnek kereske­delmi egyezményeket a két ország közötti árucsereforga­lom . lebonyolítása .és bőyítéjse céljából. A Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa célkitá-’ zésének megfelelően a gazda­sági együttműködés elmélyíté­sét határozták el és ennek ér­dekében 1958. februárjában a párt- és kormányküldöttségek megbeszéléseket folytattak és elhatározták, hogy a jövőben kibővítik és továbbfejlesztik a Magyarország és Románia kö­zötti műszaki kapcsolatot. Az a sok száz kilométer hosszú csővezeték, amelyben Romániától kiváló minőségű földgázt kapunk, nagy népgaz­dasági szerepén túl, jelképezi a két nép egymásrautaltságát és a közvetlen kapcsolat szim­bóluma is. Románia az utóbbi években fontos cikkeket szer­zett be tőlünk vizierőművei- hez, ércelökészítőihez, és érc­dúsító berendezéseihez, tele­fonközpontokat, különböző gé­peket és berendezéseket vásá­rolt és elektrotechnikai fel­szereléseket rendelt tőlünk. Mi szerszám- és épületfát, olajipari termékeket, fúróbe­rendezéseket és cementgyári felszereléseket vásároltunk. Kétségtelen, hogy Románia iparilag elmaradt ország volt. Termelési kapacitása nem ve­szi fel a versenyt Csehszlová­kiával, sok tekintetben hazánk mellett is elmarad, de ámul- va láttam azt az erőfeszítést, amellyel igyekeznek behozni az 1944. előtti mulasztásokat. Modern és igen nagy faipari üzemeket láttam Marosvásár­helyen, Moldvában. Onesti és Borzesti nemrég még ismeret­len kis helyek voltak, ma itt hatalmas műgumi- és vegyi- anyagkombinát, Savinestiben pedig műrostgyár (perion- és nylongyár) épül, a Trotus és a Bristrica völgy festői környe­zetében hatalmas munkásváro­sok nőttek ki, Vajdahunyadon és Resicán nagy kohóipari építkezések folynak, Ploestiben pedig Európa egyik legmoder­nebb olajfinomítóját építik. TV yilvánvaló, hogy a ma­1 ^ gyár munkás erőfeszí­téseinek eredményeit lehetet­len szétválasztani a románoké­tól, hiszen gazdag létesítmé­nyeik a különböző nemzetiségű dolgozók munkájából születtek, minden eredményük a szocia­lista országépítés vívmánya, ezért természetes és .jogos, hogy apyagi és kulturális erő­forrásaikból — nemzetiségre való tekintet nélkül — minden dolgozó , végzett munkájához képest részesedjék. A gazda­sági élet fejlesztése, kulturá­lis téren és a két nép békés egymás mellett élése érdeké­ben az utóbbi tíz év alatt na­gyobb előrehaladás történt, mint a megelőző 100 év alatt. FAZEKAS LÁSZLÓ Egy francia diák levele de Gaullehoz Válaszolnak az illetékesek Január 7-én, lapunk „Szél- jegyzet“-ében a távbeszélő névsor előállításával foglal­koztunk, amelyre a Miskolci Postaigazgatóság az alábbia­kat válaszolja: A Heves megyei távbeszélő­névsor előállítása Budapesten történik, mivel annak előállí­tását sem az egri, sem más vidéki nyomda nem vállalta. Ahol a megye székhelyén le­vő nyomda vállalta a mun­kákat, ott még 1958. év őszén elkészültek a távbeszélő-név­sorok és szétosztásra is kerül­tek. Tekintve, hogy a Heves megyei Nyomda többszöri tár­gyalás ellenére sem vállalta a munkát, a távbeszélő-név­sor nyomdai előállításáról a Posta Vezérigazgatóság köz­pontilag gondoskodott, s an­nak megjelenése a kivitelező nyomda kapacitásiának függ­vényévé vált. Előirányzott terv szerint minden névsor­nak meg kellett volna jelen­nie 1958. évben. Az előbb em­lített ok miatt, mivel a név­sorok szétosztása nem csupán a postán múlik, konkrét ha­táridőt nem áll módunkban közölni. Amint az igazgatóság az igényelt névsor-mennyisé­get megkapja, haladéktalanul intézkedik annak szétosztásá­ra. A Politikai Tudományok Főiskolájának egyik növen­déke „Válasz de Gaulle el­nöknek” címmel, levelet in­tézett a köztársasági elnök­höz, a Francia Diákszövetség­re vonatkozó intézkedésével kapcsolatban. A következőket írja: „Kedves Elnök Úr! Levelemben nem beszélek „nemtörődömségről”, mint­hogy ezt a kifejezést ön nem hajlandó elfogadni. És egyéb­ként is — mint Ön oly helye­sen megállapította — nem az én dolgom, hogy a lehetsé­gest a kívánatossal össze­egyeztessem. Ennek ellenére szeretnék megvitatni Önnel néhány olyan kérdést, ame­lyeket jól ismerek. Ön nemrégiben együtt ebé­delt Algírban a kapitányok­kal: remélhetőleg hajlandó lesz leülni a jövendő gyalog­sággal is. Ezennel meghí mi Önt, ebédeljen velem a diák­menzán (a Pantheon mellett. Ön is tudja jól!) Amennyiben két órára vissza akar érni a Matignonba, jó lesz, ha pon­tosan délben érkezik. Míg sorba állunk a bejárat előtt, bőven nyílik alkalmunk a vi­tára és arra, hogy megismer­kedjünk. Remélem, utána szí­vesen elkísér a Sorbonnera, ahol órám lesz. Legalább va­lami hasznom. le.sz abból, hogy velem jön. én a kis ter­metem miatt eddig soha sem jöttem tisztába vele, hogy mi is történik az órán. Ha vala­mi tolongás, vagy verekedés lesz, ne nyugtalankodjék: ezek a megújhodás nehézsé­gei. Végül is átmehetünk « szemben levő kávéházba ügyeink megvitatására, ott legalább van hely. Remélni merem, hogy azután elkísér VI. emeleti lakásomig. Arra már nem merném megkérni, hogy be­lépjen. — Nem mintha szé- gyelném — havi 12 000 fran­kot fizetek érte, mint minden más rendes ember — de saj­nos, nem férünk be mind a ketten. Kedvező válaszát várom. Kérem, fogadja homályos odaadásom kifejezését. JEAN VILLEBOIS”. Ä világhírnév felé Irány: Lipcse, Barcelona és Zágráb l<eladó: Gépjavító Kisipari Szövetkezet, Gyöngyös IZGATOTT EMBEREK ha­jolnak a zúgó gép fölé a gyön­gyösi Gépjavító Kisipari Szö­vetkezet műhelyében. A barát­ságos, zöld színűre festett gép­re tálcákat, Petőfi dombormű­vet helyeznek és a légmente­sen záródó részbe Vékony mű­anyag-lemezt feszítenek. Halk dohogással indul a gép. A vá­kuum jelzőóra a hatvanasnál megáll. Ifjú Dehnisz Richard keze a fénylő kapcsolótáblán van, a fűtőtestet a műanyag felé fordítja és kezdődik a gyártás. — Sikerülni kell, hacsak nem lyukas a lemez — suttog­nak a munkások, akiknek ke­ze munkája fekszik ebben az értékes gépben. Éberen figye­lik az automata-kapcsoló már ismert zörgését és ha véletle­nül szokatlan hang üti meg a fülüket, azonnal kutatják, ke­resik az okát. A műanyag lassan fénye- sedni, lágyulni kezd a hő ha­tására. — Lehet szívatni — adja ki a vezényszót az öreg Dehnisz bácsi, és a fia kezében elfor­dul a vákuumoc felszabadító kar. AMIKOR VÉGE a gyártás­nak, tisztogatják, fényesítik a munkások a műanyagformázó­gépet. Olyan szeretettel ápol- gatják, mint édesanya az első csemetéjét. Van is okuk rá a gyöngyösi Gépjavító Ktsz mun­kásainak. Ezt az új gépet teg­nap már ládába zárták és irány: a lipcsei vásár. De nem ez az első gépük, amelyiket a külföldi vásárok látögátói cso­dálattal vizsgálgatnak. A brüsszeli világkiállításra is el­jutott a nagyon kezdetleges körülmények között dolgozó gyöngyösi ktsz gépe. Maguk se gondolták volna, hogy valaha Európa legkülön­bözőbb országaiban használ­ják majd a gyöngyösi Gépja­vító Ktsz munkásainak keze alól kikerülő automata-gépe­ket. — Egy beszélgetés után szü­letett meg az első műanyag- formázó-gép — emlékszik visz- sza Dehnisz Richard. — Be­szélgettünk a mérnökkel, ho­gyan képzeljük el, milyen for­mát - adunk az újszülöttnek. Tervek nélkül kezdtünk hoz­zá és az első három gép kitű­nően sikerült. A Szegedi Pap* rikagyárnak, a budapesti Mi-‘ relitnek és a Műanyagipar Kutató Intézetnek adtuk el. A negyedik gépünknél ér kezett meg a tervrajz. Ezt a új konstrukciót már Brüsz szelbe küldtük. — Mennyi időt vesz igénybe a gép összeállítása? — Nem akarok sokat * mon dani, de egy hónap a maxi műm. Az eredeti gépen állan dóan módosítunk. A fiámnál sikerült a kész műanyagfor mák lehűtését levegő befúvás sál megoldania. — Csak ezt a géptípust gyárt ják? A szovjet népgazdaságfej­lesztési hétéves terv határta­lan lehetőségeket nyújt arra, hogy a szocialista államok még magasabb színvonalra emelj é.K gazdasági, tudomá­nyos és műszaki együttműkö­désüket. Nyilvánvaló, hogy mindez elősegíti a szocialista gazdasági rendszer előnyeinek még erőteljesebb kifejlődését, valamennyi szocialista állam gazdasági haladását. A testvéri együttműködés alapjai A szocializmus világrend- szere, amely mintegy egym.il- liárd embert foglal magában, szuverén és egyenrangú álla­mok együttműködésén alapul. Felvetődik a kérdés: milyen gazdasági alapra támaszkodik a fenti együttműködés? Ezt az alapot a termelőeszközök társadalmi tulajdona, vagyis a szocialista termelési viszo­nyok uralkodó jellege képezi; A szocialista rendszer mono­lit egységének politikai alap­ját pedig a marxizmus—le- ninizmus elveiben, s a céloK közösségében — a szocialista, illetőleg a kommunista társa­dalom felépítésében —• kell Keresnünk, A kölcsönös segítségnyújtás A szocialista államok köl­csönös kapcsolatának legfon­tosabb része: a testvéri segít­ségnyújtás. Azt is mondhat­nánk, hogy a kölcsönös segély- nyújtásban tükröződik talán legjobban a szocialista inter­nacionalizmus eszméje. A test­véri segítségnyújtás eredmé­nyeit ékesen bizonyítják a kö­vetkező adatok: az előzetes számít, ok szerint a szociális­A hétéves terv és a szocialista államok gazdasági együttműködése ta államok ipart termelése 1958-ban 4,9-szer szárnyalta túl azokat az eredményeket, amelyeket jelenlegi területü­kön 1937-ben, az akkori gaz­dasági rendszer elért. A fenti időszak alatt a kapitalista or­szágok ipari termelésénél alig kétszeres emelkedést figyelhe­tünk meg. A szovjet hétéves népgazda­ságfejlesztési terv célul tűzi ki a Szovjetunió és a szocia­lista világrendszer többi álla­mai között gazdasági együtt­működés fejlesztését. Ez meg­nyilvánul majd az iparfejlesz­tési tervek összehangolásában, a külkereskedelem kibővítésé­ben, a hitelnyújtásban, Nemzetközi szocialista munkamegosztás Az iparfejlesztési tervek összeállításában valamennyi szocialista állam nagy figyel­met fordít a nemzetközi szo­cialista munkamegosztásra. Ez a munkamegosztás lehetővé teszi, hogy elkerüljék az ipa­ri és a mezőgazdasági terme­lés felesleges, párhuzamos fej­lesztését, s biztosítja az adott ország nyersanyagkészleteinek és szakember-gárdájának meg­felelő árucikkek előnyös gyár­tását. A szocialista munka- megosztás példájaként említ­hetjük a Szovjetuniót, amely­nek népei a történelem során először az egyenjogúság és az önzetlen segítségnyújtás lenini elveire támaszkodva kialakí­tották az igazi, szocialista po­litikai, gazdasági kölcsönös kapcsolatokat. A szakosítás és a kooperá­ció eredményei a kölcsönös áruszállításokban is megmu­tatkoznak. így pl. Lengyelor­szág szenet, színesfémet, vegy­ipari cikkeket, gépeket és tengerjáró hajókat, a Német Demokratikus Köztársaság gé­peket és vegyipari cikkeket, Csehszlovákia gépipart termé­keket és vegyipart terméke­ket, Románia olajat és olaj­termékeket, gépeket és mező- gazdasági nyersanyagot szállít a testvéri országoknak. Évről-évre fejlődik az együttműködésnek az a for­mája is, amelynek keretében közösen építenek gyárakat, vasútvonalakat, közösen tár­ják fel a nyersanyaglelőhelye­ket, stb. így pl. Brailában (Romániában), a román, a csehszlovák, a lengyel és a kelet-német kormány közös erőfeszítései nyomán cellulóz- feldolgozó kombinát épül. A Szovjetunió, a Kínai Népköz- társaság és a Mongol Nép- köztársaság pedig együttesen felépítik a „Barátság útját”, amely összeköti majd e há­rom szocialista országot. A szovjet hétéves terv újabb .fellendülést hoz a szo­cialista államok gazdasági együttműködésének egyik leg­fontosabb részében: a külke­reskedelemben. A terv célul tűzi ki, hogy a Szovjetunió­nak a szocialista államokkal lebonyolított külkereskedelmi forgalma 1965-ben, az 1958-as évhez viszonyítva több, mint 1,5-szeresére emelkedjék. A következő időszakban a Szov­jetunió vas- és mangánércet, olajtermékeket, apatit kon- centrümot, kokszot, hengerelt vas* és fémárat, valamint sok más iparcikket szállít az eu­rópai népi demokráciákba, va­lamint Koreába és Mongóliá­ba. A szóvjet exportban fon­tos helyet foglalnak el a kü­lönféle nyersanyagok is. A Szovjetunió ugyanakkor nagy mennyiségben vásárol az európai és ázsiai népi demok­ráciák piacain. Ezek az im- T>ortszállítmányok jelentősen hozzájárulnak majd a szovjet terv teljesítéséhez. Láthatjuk tehát, hogy a nemzetközi szocialista munka- megosztásban döntő szerep jut a szovjet népgazdaságnak, amely tartós alapot szolgáltat a szocialista államok gazda­sági együttműködéséhez. A Szovjetunió segítségével az európai és az ázsiai népi de- mokráciáüban mintegy 500 iparvállalatot építettek fel, vagy építenek jelenleg. Ezek között megemlíthetjük az olyan gyáróriásokat, mint az ansani kohászati kombinát Kínában, Nowa-Huta Len­gyelországban és Sztálinváros Magyarországon. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának szerepe A szocialista államok gazda­sági együttműködése idén, a szovjet hétéves terv megindu- 1 ásóval, új szakaszba lépett. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa szerveiben, s különö­sen az állandó bizottságokban, jelenleg a szovjet hétéves terv és a népi demokráciák gazda­ságfejlesztési terveinek elő­irányzatait hangolják össze. 1958. decemberében a KGST X. ülésszakán a részvevők nagy körültekintéssel foglal­koztak a vegyipar, tje különö­sen a műanyagok, a szinteti­kus kaucsuk, a műrost és a műtrágya termelésének koor­dinálásával. Alaposan megvizs­gálták a kooperáció új formá­ját, amely energiarendszerek egyesítését, s az elektromos áram külföldre vezetését veszi tervbe. Megállapították, hogy a Duna vízienergia-tartalókainak komplex felhasználására ko­moly lehetőségek vannak, ezért tervbe vették több erő­mű, öntözőberendezés, s más dunai létesítmény építését. Nem feledkezhetünk meg a tervbevett olajvezeték lefekte­tésének óriási népgazdasági jelentőségéről sem. Ez a veze­ték, amely a Szovjetunió, Ma­gyarország, a Német Demokra­tikus Köztársaság, Lengyelor­szág és Csehszlovákia közös erőfeszítései nyomán jön létre, lehetővé teszi, hogy a szovjet olajat a lehető legrövidebb úton a többi szocialista or­szágba szállíthassák. A szovjet hétéves terv A fenti, mindössze néhány példából két végső következte­tést vonhatunk le: az első, hogy a szovjet hétéves népgaz­daságfejlesztési terv nemcsak a Szovjetunió, hanem vala­mennyi szocialista ország to­vábbi felvirágoztatását szolgál­ja. A másik pedig: a szocialis­ta gazdasági együttműködés a szocializmus világrendszeré­nek legdöntőbb erőforrását al­kotja. S hogy ez az erőforrás milyen gazdagon adja nedűjét a szocialista országoknak, nagyban függ a Szovjetunió hétéves tervétől. , — Nem. Két darab mű ; anyag-hegesztőgépet is csinál ;tunk a Szegedi Paprikagyár- ;nak és a budapesti Könyvkötő ; Ktsz-nek. Azokat látták volna, ; azok voltak ám gyönyörű gé- ; pék. Teleragyogták csillogá­sukkal ezt a szűkös, sötét ud­vart. ÜJ GÉPEK, tJJABB piacok ; A tizenhárom gyöngyösi műn ;kás becsületesen dolgozott ; kezdetleges munkahelyeken ; szűk, esőmosta műhelyekbe ; végzik munkájukat. A küls. ; szemlélő valamilyen maszek ; fuseráló-műhelynek nézné azo ; kát a termeket, ahol az Euró- ; pa-szerte híressé vált mű­anyagformázó automata-gépe- : két készítik. Nem filléres ; munkáról van szó. A régi ár ! szerint 70 000 forint minden :gép és valutát jelent az or- : szágnak. Mráz bajosék és Pencsó Di- \mitrovék több támogatást vár­inak a város vezetőitől. A jövő -héten egy lengyel rendelésnek •kell eleget tenniök: két gépet ; várnak a gyöngyösi munká- ; soktól egy varsói műanyag­gyár dolgozói. Februárban a ; Magyar Vadásztölténygyárnak > szállítanak, áprilisban Barce­lonába és június hónapban ; Zágrábba küldenek egy gépet. Megoldást kellene találni •arra, hogy megjavuljon a ktsz > tag j ainak munkakörülménye. ;A külföldi rendelők el sem ; hinnék, milyen „lyukban” ké- ; szülnek a műanyagformázó- ; gépek, amelyeket ők megren- : delnek. VAJON ELEGET tudnak-e I tenni a külföldiek követelmé- ;nyeinek a gyöngyösi Gépjaví­tó Ktsz-ben? Ha ilyen körül- ; menyek között végzik tovább­ira is a munkájukat — aligha! : Segítsék őket! KOVÁCS JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom