Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-03 / 2. szám
Jó együttműködés o termelőszövetkezetekkel \z év vége felé általában Különösen nagy forgalom van az üzletekben, a városon, falun egyaránt. Az égész nyári fáradozásnak ilyenkor látszik meg az eredménye a mezőgazdasági munkásoknál. A földművesszövetkezeteknek ilyenkor nagy áruválasztékot kell biztosítani az üzletekben. A zái’számadást befejezték minden termelőszövetkezetben A múlt év folyamán szép eredményeket értek el és így a tagság is jó jövedelemhez jutott. A földművesszövetkezetek sem maradtak el az áru- választékok biztosításában, hiszen már jó előre feltöltöttek raktáraikat. Ez a helyzet Kömlön is. A helyi földművesszövetkezet — számítva a zárszámadások után történő nagy vásárlásokra — már a karácsonyra megrendezett vásárokra is 330 000 forint értékű árut biztosított. Nagyon jól megszervezték a mikulási és karácsonyi vásárokat. Az eredmény nem maradt el. hiszen a négynapos vásár alkalmával, csak az áruház 150 000 forintos forgalmat bonyolított le. Jó kapcsolat alakult ki a termelőszövetkezetek és a földművesszövetkezet között. Amióta a termelőszövetkezetekben megtörtént a zárszámadás, állandóan zsúfolt az áruház. Mindenki szépet, jót és divatosat szeretne vásárolni. Különösen nagy kelendősége van a női Kabátoknak és a rövidáruknak. Látszik, hogy a termelőszövetkezetek jövedelmének emelkedésével a tagság igénye is emelkedik. Már a vásárlásokból is látni lehet, hogy melyek azok a termelő- szövetkezetek, amelyek ebben az évben is fölülmúlták az egyéniek jövedelmét. Ha már az igények növekeAz élet rohan előre. Amit ma még ujjongva fogadunk, holnap már könnyen múzeumba kerülhet. De azért meg-meg- nézegetjük, hátha tartogat valami tanulságot számunkra. Hiszen minden történetből, eseményből okulhatunk. így vagyunk a szövetkezeti kiskereskedelem harmadik negyedévi munkájával is. Bár e tényeken változtatni nem tudunk. de mielőtt azok számadatai az irattár poros polcaiig kerülhetnének, érdemes be- 1 enézegetnünk az adatok sokaságába. Különösen ajánljuk azt a szövetkezetek igazgatóságának, kiskereskedelmi tagbizottságainak és dolgozóinak. Biztosan sok tanulságot vonnak le és hasznosíthatják az e negyedévre megkapott kiskereskedelmi irányelvek és tervszámok sikeres megvalósításánál. Elsősorban természetesen az ők okulásán múlik, miként tudják gazdagítani az elért sikereket és felszámolni a ma még meglevő hibákat. Közel kétszázmillió forint értékű áruban válogathattak a vevők. A gombostűtől kezdve a vetőgépig általában minden megtalálható volt a szövetkezeti üzletekben. Sőt: egyes boltkezelők — a korábbi rossz elveket követve — valósággal belegabalyodtak az áruhalmozásba. S napjainkban több millió forint értékű felesleges, divatjamúlt, hibás árucikket szedtünk össze és intézkedtünk értékesítésükről. Bizony, nem désénél tartunk, bizony el kell mondani, hogy a földművesszövetkezeti áruház is átépítést igényelne. Ezt akkor lehet legjobban látni, amikor áru érkezik az üzletbe. A pol- cdk regiek és zsúfoltak. Legtöbbször még a polcok tetején is tartanak árut. A helyiség eléggé szűk és sötét. A falu nagy ütemben fejlődik és így a földművesszövetkezet árukészlete is egyre emelkedik. Szükséges tehát az áruház bővítése is. A község dolgozói megadnának minden segítséget a központi támogatás mellett. Régi vágya vált valóra a községnek az új vasbolt megnyitásával is. Kellett már, hiszen a termelőszövetkezeteK fejlődése megkívánta ezt az új egységet. Fényesen bizonyítja, hogy mennyire szükséges volt a december 2-á:i megrendezed áruvásár is. Egy nap alatt 7600 forint árut vásároltak a dolgozók. A zománcáru szükségletet azonban még így sem tudják kielégíteni. A megnyitás óta (november 13) 13 rádió, 10 tűzhely került a dolgozó parasztok lakásába az új üzletből. Éppen azért, mert ez új üzlet, sajnos, az áruellátásban itt is mutatkoznak hiányosságok. A dolgozó parasztok hiába keresnek kuko- rícamorzsolót, eddig még az üzletbe ne.a érkezett. Jó lenne, ha az illetékes nagykereskedelmi vállalat több segítséget adna az új egységnek, hiszen tudhatják, hogy minden kezdet nehéz. A földművesszövetkezet és a termelőszövetkezetek kapcsolata a községben elég jó. Ezt a kapcsolatot még jobban elmélyítenék, ha egy-egy új létesítmény megvalósításánál társadalmi munkával is segítséget adnának. kis tandíjat fizettünk ki amiatt. Ezért nemcsak a hibákat vétők a felelősek, hanem a szövetkezetek választott vezetőivel egyetemben a felsőbb szervek — köztük a MÉSZÖV is. A készletgazdálkodáson túl kissé szabadjára engedtük a létszám-, bér- és költséggazdálkodóst is. Minden arra mutat, hogy a választott vezetőség a létszám- és bérgazdálkodást jórészt a hivatali apparátusra bízta. S azok nemcsak ebben, hanem más kiskereskedelmi költségek kifizetésében sem voltak szűkmarkúak. A gazdálkodásban elkövetett hibák mellett el kell ismernünk, hogy a szövetkezetek választott szervei igyekeztek megszigorítani a vagyonvédelmet. Gyakrabban és körültekintőbben ellenőriztek és leltároztak az előzőkhöz képest. Számos sikkasztást, leltárhiányt, árdrágítást, minőség- csökkentést és más hibákat fedtek fel, s törekedtek azok megtorlására. Éppen ezek a tények azt követelik meg — az egyszerű szövetkezeti tagtól a felügyelő bizottságok elnökéig mindenkitől, — hogy a jövőben még gyakrabban forduljanak meg az üzletekben. A pultok mögött ma már többségében becsületes, szakképzett, rátermett vezetők és eladók állnak. De még most sem mondhatjuk el, hogy mindannyian a szocialista kereskedelemhez illően bánnak a vevőkkel. Néhányan nemcsak tapintatlanok, hanem durvák is. Ha valaki szót emel ellenük, könnyen háttérbe szorítják a kiszolgálásnál. Pedig a szövetkezet a tagoké — az egész falué — nem pedig egyes bolti- dolgozó trónusa! Tehát minden vásárlót szívesen kell fogadni, udvariasan kell kiszolgálni és senkivel sem szabad éreztetni, hogy a. földművesszövetkezetek csaknem versenytárs nélkül bonyolítják le a falvak áruforgalmát, elégítik ki a vevők kívánságait. Csak néhány lényegesebb kérdésre emlékezünk vissza, de elég ez ahhoz, hogy meglássuk: bőven van okulni valónk. Még fontosabb az, hogy melyik szövetkezet hogyan képes levonni ebből a maga tanulságát. Bízunk benne, hogy sikerül — hiszen tisztában vannak azzal, hogy a kiskereskedelmi üzemág a földmű vesszövetke- zetek egyik tartóoszlopa. Ha erősen áll, szilárdítja az egész épületet, s ha inog, az egész építmény eldőlésével fényeget. Márpedig ezt egy szövetkezet sem akarja! Az új év kezdetén vagyunk. A szövetkezet választott vezetősége most már felmérheti az 1958-ban tovább erősödött és fiiadatait még kevesebb hibával látta el a földművesszövet- kezetek mezőgazdasági üzemága. A gyakorlatilag alig egy éve működő új üzemág az eléjük tűzött feladatoknak megfelelt és elmondhatjuk, hogy helyes volt a létrehozása. Ezzel a földművesszövetkezeti mozgalom közelebb került a dolgozó parasztokhoz, s a népgazdaság érdekeit figyelembe véve, hasznos tanácsokkal segíti a problémájuk megoldását és a termelésüket. Jó munkát végeztek szerződéses termeltetés, a gépállomás által kihelyezettgépek üzemeltetésében, az egyszerűbb szövetkezetek, társulások, hegyközségek szervezésében és a meglevők erősítésében. Külön kiemelkedett a kártevők elleni védekezés megszervezése, a vöröshere és a lucerna magfogás biztosítása. A termeléssel kapcsolatos igényeket (műtrágya, növényvédőszerek, stb.) időben felmérték és azt minden esetben biztosították. A téli oktatás megszervezésében is szép eredményeket értek el, éppen úgy, mint a kisgép kölcsönzések beindítása terén. A földművesszövetkezetek mezőgazdasági üzemágainak sokrétű tevékenységet kell végezniük. Az agi'onómusoknak. mezőgazdasági szakembereknek, ha feladataikat jól akarják ellátni, akkor, mint 1958- ban, ebben az évben is tá- maszkodniok kell a termelési bizottságokra, a körzeti felelősök széles hálózatára. A múlt évben végzett szép munkájukért külön meg kell dicsérnünk a maklártályai, sarudi, kömlői. adácsi, boconá- di, feldebrői, csányi, verpeléti és abasári mezőgazdasági üzemágvezetőket, akik a földművesszövetkezetek előtt álló feladatokat jól oldották meg. Ebben az évben újra nagy feladatok állnak előttünk, amelyeknek megvalósításával közelebb kerülünk a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez. A lehető legrövidebb idő alatt be kell fejeznünk a szerződéskötéseket, biztosítani kell elmúlt év tapasztalatait. Vannak szövetkezetek, ahol már ezt el is végezték. Akik még ezt nem tették meg, határozottan fogjanak hozzá, s azokból okulva kezdjék meg a jövő évi feladatok megvalósítását. Szigorítsák meg az áru- és pénzkezelést, s a pult mögött állóktól követeljék meg a szövetkezeti dolgozókhoz méltó magatartást. Lehetőség van-e ezek megvalósítására? Szerintünk igen. Mind több új és korszerű szakosított szövetkezeti üzletbe térhetnek be a vevők, amelyekben napról- napra nagyobb a választék. A szövetkezetek igyekezzenek felkeresni a termelőszövetkezetek központjait, hogy azok dolgozói, illetve tagjai minél könnyebben hozzájárulhassanak a keresett iparcikkekhez. A tervteljesítésre való törekvésnek párosulnia kell a kultúrált kereskedelemmel, a helyes költséggazdálkodással és a szövetkezeti értékek megőrzésével. Ha mindezek együtt lesznek, akkor az új évben még nagyobb és szebb eredményeket érünk el, s ezen keresztül egyre emelkedni fog a dolgozók életszínvonala. mindazon cikkféleségeknek a lekötését, amelyek az ipar és a fogyasztók számára feltétlenül szükségesek. A szerződéses termeltetésen múlik, hogy a konzerv- és cukorgyárak 1959-ben is teljes kapacitással tudjanak dolgozni és megfelelő áruféleségekkel tudják ellátni a fogyasztókat. A szerződéses termeltetésen múlik továbbá, hogy legyen elég paradicsom, uborka, zöldpaprika és zöldbab a fogyasztók asztalán. Gépimunka tervünket a jelenlegi időjárás kihasználásával tudjuk teljesíteni, különösen a mélyszántások, s a fordítások területén. Már most hozzá kell fogni a tavas"i igények felméréséhez, hogy tavasszal zökkenőmentesen induljon be ez a fontos munka. Az 1958- ban működő géphasználati társulásokat megfelelő szervező munkával tartsuk össze és biztosítsuk, hogy ezek tavasszal társulás formájában hasznosítsák, illetve üzemeltessék a gépállomás által rendelkezésükre bocsátott gépeket. Időszerű és nagyon fontos feladat napjainkban a mező- gazdasági szakoktatás szervezése. Különösen n-gy gondot kell fordítani az ezüstkalászos gazdatanfolyamok és más egyéb szakoktatások, tanfolyamok szervezésére. Állandó és rendszeres feladatunk az egyszerűbb szövetkezetek szervezése, különösen a szőlős vidékeken. Szakcsoportok, hegyközségek, valamint az aktív zöldségtermelő társulások szervezése. Ezenkívül a talajjavító társulások, valamint vízhasznositási. illetve vízrendezési társulások szervezése csak növelik a mezőgazdasági üzemágak feladatait. Már most fel kell mérnünk a dolgozó parasztok termeléssel kapcsolatos különböző műtrágya, szőlőkaró és egyéb védekező, serek, stb. igényeit. F'’adataink rendkívül sokrétűek,. de ha 1959-ben is úgy fogunk dolgozni, mint az elmúlt évben, akkor sikeresen fogjuk megoldani azokat. Sinkó Antal. Kiskereskedelmi munkánk tanulságai és teendőink A mezőgazdasági iizemágak legfontosabb feladatairól CT moiivbd Tisztelt Tagtársak! „FOLYTATÁS” Megvallom őszintén, erre én sem gondoltam. Gondo- lom, hogy a tagtársak közül sem igen sokan hitték azt, hogy a múlt heti tudósításomnak ezen a héten folytatása lesz. Ért nem akartam, de sajnos, mindig vannak közbejött dolgok és ez az eset is így jelentkezett a másik után. Nem vágok az események elé, elmondom szépen, úgy. ahogyan megtörtént. Az elmúlt heti cikkem után sok tagtárs panasszal fordult hozzám, hogy nem végeztem alapos munkát Tarnaleleszen. Felületes voltam, mivel csak egy kocsmában tártam fel a hiányosságokat. — „Pedig — írja az egyik tagtársam — ivott volna abból a borból karácsony éjszakáján, amit a bükkszenterzsé- beti 2. sz. italboltban mértek, biztos más volna a véleménye.” No, erre tényleg kíváncsi lettem, milyen bor lehetett ott, amelyet én nem kóstoltam meg. Tarisznyába téve a megmaradt ünnepi maradékokat, elindultam fel a hegyek közé, hogy megnézzem ezt a borhistóriát, eleget téve tagtársaim kérésének. Bükkszenterzsébetre érve, be is tértem U tassy Albert 2. sz. italboltvezetőhöz. Nem fogadott valami szívesen, láttam a megérkezéskor, hát még akkor látták volna, amikor előadtam, hogy mi járatban vagyok. Azért csak lementünk a pincébe, megnézni azokat a borokat, mint ahogy ezt húsz tagtársam is személyesen láthatta. Ott voltak összedobálva a hordók, melyik üresen, melyik tele. Meg is nézegettem sorjába a készleteket és leóstolót a tagtársaknak is vittünk fel a pincéből. Sajnos, igaza volt annak, aki rossz véleményt mondott a tarnaleleszi italboltokban kapható borokról, mert abból a húsz tagtársammal együtt egy nyeletet is alig lehetett meginni. — Ezek bizony úgynevezett „háromemberes borok" — mondom a kocsmárosnak és gyorsan mintát is vettem a vegyvizsgálatnak történő továbbítás céljából. — Hogy-hogy háromemberes bor? — csodálkozik a kocsmáros. — Ügy, kérem, hogy két ember lefog és a harmadik meg belém önti — magyarázom neki —. mert ezt egy ember magában, amint láthatja, nem issza meg. Itt, bizony, egy kis hiba történt a borkezelésnél, de a hiba, egyelőre én sem tudom, miből eredhet. Az azonban bizonyos, hogy 400 liter bor elromlott és fogyasztásra élvezhetetlen lett. Azt is tudom, hogy itt a földművesszövetkezeti vagyon hanyag kezeléséről van szó, amiért a kocsmalcezelöt terheli a felelősség. A kedves tagtársak is megállapították, hogy a borok romlottak és nem ihatok. Igaz tehát, hogy Utassy kartárs nem igen kezeli megfelelően a reábizott italféleségeket és így adódhatott elő ez a romlás is. De, hogy bűnösségét elsimítsa, ezt a romlott bort a tagtársakkal akarta megitatni. Lehet, hogy a Tarnaleleszi Földművesszövetkezet igazgatóságának és felügyelő bizottságának talán már unalmassá is válik, de én ismét felvetem a felelősség kérdését. Most már azt hiszem, maguk is rájöhetnek, milyen kárt okoznak azzal, ha egész évben hanyagolják a munkájukat. De a földművesszövetkezet dolgozóinak milyen a lelkiismerete, hogy csak úgy egyszerűen ezreket vesznek ki hanyag munkájukkal a földművesszövetkezeti tulajdonosok, a dolgozó parasztok zsebéből? Nem gondolnak arra az ilyen dolgozók, hogy a munkakörükbe azért állították őket a tagtársak, mert megbíznak bennük? Bíztak a munkájukban, amellyel ők csúnyán visszaélnek. Ez azonban tanulság nemcsak Tarnalelesznek, de a megyénk többi földművesszövetkezeteinek is. Ide vezet a hanyag ellenőrzés, az elhanyagolt munka és a nemtörődömség. Míg a többi földművesszövetkezetek vezetői a vagyonvédelemről beszélnek, addig megyénk egyes földművesszövetkezeteiben, mint pl. Tarnaleleszen is. elhanyagolják ezt a munkát. Igaz is, a választott szervek bíztak a dolgozók becsületességében, de úgy látszik, nem lehet megbízni minden dolgozóban, A tudósításom végéhez érve. nem szeretném, ha ennek a folytatásnak még több folytatása lenne. Azt akarom, hogy egyszer a sok rossz után jó véleményt is írhatnék Tariui- leleszről. Azt azonban megmondom, hogy most a tagtársakon a sor, hogy az illetékesekkel megfizettessék az okozott kárt. A földmüvesszövetkezeti vagyon védelméért, a tag- társakkal egyetértésben. szövetkezeti üdvözlettel: Lépjen be a Földmiívesszövetkezetbe, vásárlási és értékesítési visszatérítést kap!
