Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-20 / 282. szám

1938. december 20,; szombat NÉPÚJSÁG 3 A „Berva" védjegy kötelez már javítottuk és most készült el az új kormány mintadarab­ja, amivel kényelmesebb lesz az utazás. Persze, hosszú volt az út, Biztos kézzel húzza a díszítő csíkozást Köblő Gyuláné az új mopedek sárvédőire amíg a Berva-moped megje­lent a világpiacon. Hogy a védjegyből valóban elismert márka legyen, ahhoz a szak­embereknek megfelelő tapasz­talatra volt szükségük. A gyár öt vezető mű­szaki dolgozója három1 ország­ban végzett ta­nulmányokat. — A mi em­bereink nyitott szemmel jártak Csehszlovákiá­ban, Német­országban, meg a brüsszeli vi­lágkiállításon is. Az ottani gyárak több éves tapaszta­latait igyekez­tek átvenni és nyugodtan mondhatjuk, hogy sikerrel alkalmazták azokat a Ber­va-moped gyár­tásában. A három egyetemi hallgató 7800 kilométeres bal­káni túrája is nagy sikert ho­zott gyárunknak. Az igazgató és a munkások egybehangzóan azt mondják, hogy a Berva-védjegyű kis motorok minden szempontból felveszik a versenyt a hasonló külföldi motorkerékpárokkal. De ezt igazolják az egymás­után érkező külföldi megren­delések is. Amint erről beszél­tek, szemükben csillogott a jól végzett munka büszke öröme, IDŐSEBB EMBER ballag az iskola felé a gyöngyössolymosi főutcán. Aki szembe jön vele, vagy utoléri és elkerüli — kö­szön neki: az emberek jól meg­emelik kalapjukat, az asszo­nyok kicsit meghajtják a fejü­ket, a gyerekek hangos j,jó- ;napot, kívánok tanító bácsi­val tisztelik. S Tihanyi József, a falu leg­idősebb tanítója mindenkire rámosolyog és úgy köszön visz- ;sza — korosabbaknak éppen úgy, mint a fiatalabbaknak, a gyerekeknek: „Szervusztok”... Ő az egyetlen itt, aki meg­engedheti magának, hogy te­gezzen mindenkit a faluban, aki régebbről itt lakik. Nem sok híján 40 éve, hogy ; itt tanít Gyöngyössolymoson. Nemzedékek tanítója — mél­tán illeti meg ez a cím: ma már a falu harmadik nemze­dékét tanítja a magyar iroda­lom és nyelv szeretetére, a mavvar történelem eseményei­n-e és tanulságaira a régi iskola falai között. Negyven esztendő, s egy he­lyen — nem kis dolog. Amikor beszélgetni kezdünk, az első mondatok a múltat idé­zik. Uradalmi gépész-kovács fiaként látta meg a világot. Édesapja korán meghalt, s az 'ő neveltetése édesanyjára há­rult. Mennyit, de mennyit ■kellett mosni, takarítani má­soknak ahhoz, hogy összegyűl­jön, meg legyen a pénz, ami ;az iskoláztatáshoz kellett. Az édesanyja álma — hogy tanító legyen a fiából, s ne pedig : urasági cseléd — 1915-ben vált valóra. Az egri tanítókép­a munkások minden szavából kicsendült az, hogy szívügyük a termelés. — Az üzemben megalakítot­ták a Gépipari Tudományos Egyesület egri csoportját — mondja az , igazgató. — Kül­földi utakról itt számolnak be a kiküldöttek. A tudományos csoport itt kap megbízást egyes problémák megoldására, a műszaki fejlesztés, vagy újabb típusok felülvizsgálására, ösz- szejöveteleiket egészséges vita és pezsgő élet jellemzi. Szíve­sen jönnek ide a dolgozók, mert érzik, hogy közös erővel, egymást segítve, könnyebben megy a munka. A szakmunkás képzést is a Gépipari Tudományos Egye­sület helyi csoportja vállalta. Tavaly még a Danuvia-gyárba kellett küldeni az embereket, a múlt héten 30 hegesztő ide­haza, a gyárban végzett szak­tanfolyamot, rövidesen meg­indul a beállító lakatosok, a meósok továbbképzése és a hegesztő, festő céltanfolyam. A dolgozók lépést akarnak tar­tani a feladatokkal, szorgal­masan tanulnak. A fizikaiak és a műszakiak nagy lelkese­déssel vállalják ezt, mert nap mint nap tapasztalják munká­juk sikerét. A gyár kollektívájának ösz- szefogása, a dolgozók akarata és az eddigi eredmény kellő garanciát nyújtanak arra, hogy a Finomszerelvénygyár a jövőben is megteszi mindazt, amire a védjegy kötelezi, elis­merést és megbecsülést fog­nak szerezni mindenütt a ma­gyar iparnak. Dr. Fazekas László „ hogy az Egyesült Álla­moknak Cabot Lodge által vezetett ENSZ-delegációja a magyar kérdésről kierősza­kolt vitában visszakozót fújt. Hiába volt a két amerikai hatalmasság, az olajkirály Rockefeller és a vasútkirály .Harrimann minden igyeke­zete, hogy a magyar delegá­ció mandátumát ne ismerjék el. Washington Post című amerikai lap azt vágta a Lodge vezette EN SZ-küldött- ség fejéhez, hogy az Egyesült Államok delegációja elásta magát és még arra sem ké­pes, hogy kiálljon saját meg­győződéséért. Ezen meggyőződéseik már ismeretesek előttünk. Cabot Lodge kudarca nyilvánvaló a magyar ügy tárgyalásánál. A további szerepléshez új for­mát, új köntöst kellene fel­vennie, hogy némi sikert ér­jen el. Javasolnánk sárga bohóc­öltözetet, piros csörgősapká­val. Talán így sikerülni fog neki. (k. j.) Értesítés A Megyei Kórház Igazgató­sága az egri rendelőintézetben december 25, 26, 27-éire, — a karácsonyi ünnepek munka­szüneti napjára — délelőtt 10- től 12 óráig terjedő időben, gyermekgyógyász, szemész, fo­gász, sebész és baleseti se­bész ~ szakorvosi szolgálatot szervezett, a sürgős szakorvo­si ellátást igénylő járóbeteg gyógykezelése céljából; Utószó: A tanítónőhöz Ahogy lassan megtelik a színház, majd kialszanak a lámpák és felgördül a füg­göny, sok-sok gondolat for­dul meg a néző agyában. Ilyenek: jó; nagyszerű; pom­pás ... — egyáltalán azok a vélemények, amelyeket is­merősöktől hallott az ember, akik látták már a darabot. És mindez pillanatok alatt, mert az előadás már kezdő­dik ... És valóban, a darab, a rendezés, a színészek játé­ka pompás, káprázatos, elra­gadó, — és roppantul reális. Igen, reális, különösen azoknak, akik alig tizenöt évvel ezelőtt maguk is lát­hatták „A tanítónőt” kicsiny falvak iskoláiban, vagy ép­pen láttak tanítót, tanárt, vagy tanítónőt városi, egy­házi iskolában, akik ember­ségesek, haladók, őszinték és becsületesek akartak ma­radni; egyszóval olyanok, mint Bródy Sándor tanító­nője, Tóth Flóra. És itt si­essünk megjegyezni: nagyon jól, kiválóan választott a színház. Hogy miért? A vá­lasz egyszerű: mert ha volt valahol keserves sorsa az or­szágban a múltban egy taní­tónőnek, vagy tanítónak, ak­kor az Heves megyében volt, Abban a Heves megyében, amelyben a közoktatásügy mindenható ura olyan vala­ki volt, mint Subik Károly, az egykori „kisérsek”, aki­nek nevére jó néhányan emlékeznek még Egerben. És jól választott a színház azért Is, mert Bródy Sándor, ez a kiváló magyar író, akit Ady Endre is így szólított: „Édes jó Sándor bátyám”, megérdemli ezt Egertől, szü­lővárosától, attól a várostól, amelyre mindig is szeretettel gondolt. „Apámat minden érdekel­te. ami Heves megyei és fő­képp egri. Szerinte a világ közepe Eger, és minden földadta jó között a legjobb az erről a tájékról való. Ha valaki Egerről szeretettel be­szélt, annak már nyert ügye volt az egri születésű Bródy Sándornál.” — Olvashatjuk a színház műsorfüzetében az iró fiának: Bródy András­nak írását. Megérdemelte, mert ezzel az előadással lerótt a szín­ház egy nagy adósságot az író iránt, méghozzá azt, hogy megismertette az egri közön­séggel Bródy Sándort, az eg­ri születésű írót, közelebb hozta őt Egerhez, Eger mai olvasó és színházszerető kö­zönségéhez. Közelebb hozták a színészek, akiknek szemé­ben az átélt szerep és az öröm könnye egyaránt csil­logott. Igen, az örömé, amely­nek szerzésében a főszerep­lő: a közönség volt. De kö­zelebb hozta az a kis sze­rény, de annál tartalmasabb műsorfüzet is, amelyet rend­szeresen kiadnak, s amely most olyan kincseket tartal­maz az egyszerű emberek százai számára, amely isme­retlen volt idáig előttük, pe­dig itt éltek körülötte, csak éppen nem volt, aki átnynj- totta volna nekik. És most ez is megtörtént. Nem „kritika”, csupán őszinte vélemény kíván e néhány sor lenni, és éppen ezért le kell írnom még a következőket — nem hízel­gésből, vagy nagyképűségből, hanem azért, mert őszinte vélemény: ehhez hasonló színházi élményben csak a Nemzeti Színházban volt ré­szem, amikor Miroslav Itrle- za: A Glembay Ltd. című darabját láttam. És befejezésül még annyit, hogy ez a siker még újabb előadásokat kíván! Remél- valósul majd. Lőkös István Megbeszélést tartottak a nőtanács járási titkárai Tegnap a nő tanács a járási titkárok részvételével megbe­szélést tartott. Az ülésen részt vett a KISZ Központi Bizott­sága részéről Vince Ágnes és a KISZ-leánytanács képvisele­tében Csomár Judit elvtársnő. Horváth Nándomé, a megyei nőtanács titkára bevezetőben ismertette a nőtanács egyéves munkatervét a kulturális és az oktatási munkával kapcsolato­san. Elmondta, hogy oktatási és kulturális munkájukat az MSZMP politikájának irány­elvei szabják meg. A mozgalom előtt az a feladat áll, hogy politikailag képzett, művelt nőket neveljünk a mozgalmon belül és az ifjúság köréből. A munka tartalmát a nők világ­nézeti nevelése, a nők körében végzett pedagógiai nevelés, egészségügyi propaganda, iro­dalmi, művészeti és egyéb is­meretek terjesztése alkotják. Ennek érdekében a TIT-tel közösen rendeznek különböző tárgyú ismeretterjesztő elő­adásokat. Beszélt a nőtanács és a szü­lői munkaközösség együttes munkájának szükségességéről, a szülők iskolájának szervezé­séről; s a leánytanácsok meg­alakításáról, feladatairól, cél­kitűzéseiről. Három nemzedék tanítója ző kapuján oklevéllel a kezé­ben lépett ki Tihanyi József — hogy azután azonnal a frontra induljon. Az olasz frontra került, fogságba esett, s csak 1919-ben térhetett haza. Ugyan ez év utolsó napján, Szilveszterkor közölték vele, hogy alkalmazzák tanítónak a solymosi elemi iskolába. SZÉP UJESZTÉNDEI ünnep volt ez akkor Tihanyi József­nek, hiszen abban az időben nemigen kapkodtak a fiatal tanítók után... Még akkor is, ha fizetést csak ennek az új esztendőnek a júniusában ka­pott először, s addig sokszor előfordult, hogy hétfőn meg­főzött egy csomó babot, arra járt szombatig, vasárnap pe­dig valamelyik nála jobb mó­dú ember invitálta meg egy kis húsos ebédre. Persze: nála jobbmódubbnak lenni nem volt nehéz.­Milyen volt altkor a falu? — Milyen volt? — kérdezi vissza Tihanyi József. — Mai szemmel nézve mintha kisebb is lett volna és elesett, a re­ménytelenségig szürke... Pár sor ház, s bennük, a legtöbb házban nagyon szegény embe­rek. Sokszor elgondolkodom a volt tanítványokon. Annak idején ilyenkor télidőben so­kan el se tudtak jönni az isko­lába, mert nem volt lábbeli­jük. Három-négy gyereknek volt egy pár bakancsa, vagy apjuktól örökölt ócska csizmá­ja. Ha egy eljött az iskolába, a többi otthon húzódott meg az ágyban, vagy kapcát csa­varva a lábára topogott a szo­bában. Csúnya világ volt az.. i Tihanyi József tanító nagyon sokat, s a művelt ember sze­mével látott a múltban is, s lát most is a jelenben. Nem­csak a külsőleg ható tényeket és változásokat, hanem azt is látja, hogy ezek a tények és változások hogyan hatottak és hatnak az emberek életére, aaok gondolkodására és felfo­gására. S mindezt immár a harmadik nemzedéken keresz­tül. Mennyire más — könnyebb, szebb, gazdagabb — a ma fel­növekvő nemzedék élete, mint apjuké, nagyapjuké Volt... most a NEGYEDIK osz­tályt tanítja. Egyik nebulójá­nak, Nagy Lacinak már a nagyszüleit, azután a szüleit is tanította az öreg iskolában. S nincs az osztályban több két- három gyereknél, akiknek édesanyját, vagy édesapját ne tanította volna. —• Kérdezd csak meg az édesapád, vagy édesanyádat, hogyan járt ő iskolába. —így korholja olykor a kicsit rosz- szalkodó, füzetére, könyveire, ruhájára, cipőjére nem vigyá­zó gyereket, s ha kell bőven tud idézni — a példa okáért — a gyerekek szüleinek is­kolás korából. Rosszabbak-e a mostani gyerekek az iskolában, mint annak idején? Erre a kérdésre — negyven év pedagógiai tapasztalata alapján azt válaszolja Tiha­nyi József tanító: — Nem voltak és nincsenek rossz gyerekek, csak olyan családi és egyéb körülmények voltak és vannak, amelyek esetleg megengedik a gyere­keknek, hogy olyan helytelen dolgokat cselekedjenek tudat­lanságuk révén, amelyeket mi felnőtték rosszaságnak minő­sítünk. A gyereket jól kell ne­velni; tanítani kell az életre és ha jól neveljük, jól tanít­juk, nincs rossz gyerek... Rám nem egyszer mondták már, hogy liberális vágyói? a gye­rekekkel szemben. Valójában nem tartom magam liberális­nak, csak éppen nem bünte­téssel, hanem barátságos, me­leg szavakkal kezdem, ha va­lami probléma jelentkezik egy-egy gyerekkel kapcsolat­ban. Nem a fenekéről kell meg­győzni a gyereket arról, hogy rosszat cselekedett, hanem az eszéről..s — Mert miben látom a pe­dagógia célját: — fűzi tovább a gondolatot. — Abban, hogy gondolkodni tudó, az életet, egymást és a közösséget sze­rető embereket kell nevelni a szocialista hazának. Egyszóval: olyan újtípusú embert nevelni, amely most épülő társadal­munknak erős pillére tudjon lenni. S ehhez a munkához nagy türelem, emberismeret, felkészültség és az is kell, hogy a pedagógus higgyen ab­ban amit tanít... Az én munkám? Az én hi­tem? Az ember ne beszéljen Vincze Ágnes, a KISZ KB kiküldötte elmondta, hogy a KISZ-nek jellegénél fogva a politikai nevelés az elsőrendű feladata: lányokat, fiatal asszo­nyokat bevónni a szervezetbe; s a fiatalok részére — a mate­rialista világnézet kialakításá­ra — tartalmas előadásokat rendezni. Befejezésül Horváthné elv­társnő ismertette a Gyermek­városért akcióban elért ered­ményeket, mely szerint az egész országban a nőtanácsok eddig 4 853 702 forintot gyűj­töttek. Ebből Heves megye 260 ezer forintot juttatott a Gyer­mekvárosnak. magáról, beszéljenek elvégzett munkájának eredményei és óvhatatlanul is elkövetett hi­bái. A faluban tisztelik és szere­tik az öreg tanítót — és ez ezen eredményeik sorába tar­tozik. Csak egy kis epizód; — jellemző epizód: az egyik tanulója megsebesítette a lá­bát, úgy, hogy nem tudott rá­lépni, s nem jöhetett volna iskolába sem. A gyerek még­sem maradt el: féllábán sán- tikálva ment az iskolába. S amikor tanítója megkorholta ezért, azt válaszolta: szégyelte volna hogyha hiányzik, mert egy kicsit fájt a lába :.; A GYÖNGYÖSSOLYMOSI öreg tanító hamarosan nyug­díjba megy. örökét Mária lá­nya veszi át, aki most az eg­ri Pedagógiai Főiskola utolsó éves hallgatója. Az öreg taní­tó, aki három nemzedéket ta­nított, így vált most maga is nemzedéket a katedrán ... S amikor erről esik szó, ki­csit elérzékenyül: hiába, mú­lik az idő. Néhány nappal ez­előtt, szülői értekezletet tar­tott az iskola tantermében. Ahogy belépett az ajtón, s meglátta a padokban ülő em­bereket — édesanyákat és édesapákat — mintha egy hajdani régi osztály gyűlt vol­na össze az öreg tanító kö­szöntésére. Régi gyerekarcok — huszonöt-harminc év múl­tán .;; Igen: az időt nem le­het megállítani. ★ Megy az öreg tanító az ut­cán, s mindenki akivel talál­kozik, szeretettel köszönti;.: Dér Ferenc Budapesten az Országos Ta­lálmányi Hivatalban, majd Bernben — nemzetközi hatály- lyal — belajstromozták az Egri Finomszerelvénygyár „Berva” védjegyét. A fürge mozgású, kis motorke­rékpárok azóta védjeggyel ke­rülnek forga­lomba idehaza, Bulgáriában, Svédországban, Burmában, Ro­mániában és Jugoszláviában. A védjegy és az egyre nö­vekvő export- szállítások kö­telezettséget je­lentenek az üzem részére, mert terméke a világpiacon nemcsak a Fi- nomszerelvény- gyárat, hanem a magyar ipart képviseli. Megvizsgáltuk, hogy mit tesznek a gyárban a tervtelje­sítés, a minőség javítása és az export növelése érdekében. Fényképezőgépünk és jegyzet- füzetünk tartalmát most olva­sóink elé tárjuk. A gyár igazgatója és műsza­ki vezetője elmondták, hogy üzemükre jelenleg két főfel­adat hárul: a határidőre való pontos szállítás és kifogástalan minőségű áru gyártása. Pár évvel ezelőtt az Egri Finomszerelvénygyár helyén még erdő zöldellt, az itt dol­gozó fiatal mérnökök egye­temre jártak, a hegesztők, la­katosok és dukkózók nagyobb része egyszerű földműves em­ber volt. Az emberi akarat és a munkások szorgos keze rövid idő alatt modem gyárat varázsolt ide. A Finomszerel- vénygyárban tervezték a szer­számgépeket is az új motor­típushoz, itt gyártják, festik és szerelik a kis „Berva”-mo- pedeket, amelyek külföldön is nagy sikert arattak. Az új gyártmány bevezeté­sével jelentkező problémákat sikeresen legyűrték, a tízezre­dik kis motor „születését” de­cember 5-én ünnepelték és a dolgozók vállalták, hogy éves tervüket túlteljesítik. A tér-' vező mérnökök, technikusok már a további feladatokon dolgoznak. — Minden motorhoz ábrák­kal ellátott kezelési utasítást adunk a vevőnek — mondja a gyár igazgatója —, mert az új Berva-mopedek tulajdonosai többnyire kezdő motorosok. A tájékoztatóban felkértük ve- j vőinket, hogy észrevételeiket > közöljék velünk. A minőség > érdekében nagy súlyt helye- > zünk a legkisebb hiba kijaví- ? fására, de a gyártmány állan-? dó tökéletesítésére is. A ve- < vőkkel való közvetlen kapcso- < lat kiépítése céljából az or- < szágban 22 helyen önálló szer- < viz-szolgálatot vezettünk be. < Az innen beérkező jelentése- s két havonként értékeljük és > azonnal intézkedünk az indo- > költ módosítások elvégzése > iránt. \ Külön kísérleti üzeme van a < gyárnak, ahol egy mérnök ve- > zetésével több szakmunkás > dolgozik a használat közben > esetleg felmerülő apróbb hiá- > nyosságok kiküszöbölésén és > az újabb típusok megoldásán. í — Különösen nagy súlyt kell s helyeznünk a külföldi megren- s delők kívánságainak gyors tel- > jesítésére — meséli a főkonst- > ruktőr. Bulgária és Burma se- | bességmérőt és elektromos ? kürtőikért a,motorokra. A? következő szállítmányt már < így is küldjük. A védjegy arra < is kötelez bennünket, hogy < minden apróságra gondosan < ügyeljünk. Például a gáz, a s fékek, és a sebességváltó mű- s ködtetése bovdenhuzallal tör-S ténik. Ezt nem mi gyártjuk $ ugyan, de ezek gyengébb mi- £ nőségéből keletkező hátrányo­kat a mi gyárunk érzi, mert a > reklamációk a mi védjegyünk-? nek ártanak, esetleg további > exportunkat is veszélyeztet- ? nék. Nagy megnyugvás szá-? munkra, hogy minisztériumi | intézkedés történt jobb bov- £ denek gyártása ügyében. A i nyereg gumijának minőségét < Hamis Ferenc a váz hegesztését végzi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom