Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-19 / 281. szám

M58. december 19., péntek NEPÜJSAG s A mi országunk mai vezetői mind a nép sűrűjéből emel­kedtek ki, olyan emberek, akikre a nép — megismerve őket és bízva bennük — az or­szág sorsának irányítását bízta. Éppen olyan munkások, pa­rasztok, értelmiségiek mint vá­lasztóik, de — mivel a dolgo­zó emberek bizalmat szavaz­tak számunkra — elsők lettek az egyenlők között: országos, megyei, járási és helyi veze­tők. Hogyan tudják elvégezni munkájukat legjobban a mi vezetőink? Csak úgy és csak akkor, ha mindig és minden­kor szoros kapcsolatban áll­nak a tömegekkel, ha a rájuk bízott feladatok végzése köz­ben is ott élnek az emberek között, ismerik azok problé­máit, gondjait, éppen úgy, mint örömeiket. Éppen ebben van a mi országvezetésünk ereje: a dolgozó néppel való szoros kapcsolatban. E gondolatot tartalmazta az a késő esti órákig tartó nagyon szívélyes és baráti légkörű be­szélgetés, amely a megye két vezetője: Putnoki László elv­társ, a párt megyei bizottságá­nak első titkára, országgyűlési képviselő és Lendvai Vilmos elvtárs, a megyei tanács végre­hajtó bizottságának elnöke, valamint a tarnamérai községi vezetők, tsz-tagok, egyéni gaz­dák között szerdán este lezaj­lott. Mi volt a célja ennek a beszélgetésnek? Nem több — mint Putnoki elvtárs is, Lend­vai elvtárs is mondták —, hogy megkérdezzék a tarnamé- rai dolgozó emberektől is: ho­gyan látják ők az ország, a megye vezetését, mngvannak-e elégedve az élettel, milyen problémáik vannak, s hogyan lehetne még jobbá, szebbé ten­ni az életet? Még egyszer rögzítjük: nem hivatalos értekezlet, vagy gyű­lés volt ez, hanem egyszerű, kötetlen, s nagyon őszinte hangú esti beszélgetés. A beszélgetés elején merüK fel az első probléma, az idős Kakuk István ötholdas egyéni gazda említette meg először: A mai tarnamérai fiatalok nagy része már nem altar a mező­gazdaságban dolgozni. Az ő egyik fia a vasútnál dolgozik, a másik pedig 25 éves korában ment el kőműves tanulónak, mert nem szereti a paraszti munkát. S amint nem sok idő alatt kiderült: a probléma va­lóban fennáll a faluban. A be­szélgetés során e téma vissza­visszatérő motívumként élt. Mi a véleménye a falunak, miért mennek el a fiatalok? — vetődött fel a kérdés. Az elhangzott válaszokat így lehetne talán összegezni: A mai fiatalok nem akarnak már olyan körülmények között élni és dolgozni, mint szüleik, bár azok élete a felszabadulás előtti sorshoz mérten óriási változásokon ment át. Idegen­kednek a kora hajnaltól késő estig tartó nehéz munkától, in­kább mennek az iparba, in­kább szakmát „tanulnak, ahol ledolgozzák a nyolcórás mun­kaidőt, azután szabadok — s megkeresik azt a pénzt, de in­kább többet, mint szüleik kis parcell ián. Volt a beszélgeté­sen részvevők között, aki odáig elment: a mai fiatalok a falu­ban a paraszti élet körülmé­nyei közt születtek ugyan, de már nem születtek erre a pa­raszti életre. Elvégzik a nyolc osztályt, egyik-másik a gimná­ziumot is — azután úgy el­mennek a faluból, hogy csak ünnepnapokon járnak haza. A fiatalok újat-kereeése ez — talán így lehetne összefog­lalni a problémát. Ahogy szü­leik, a hajdani cselédek, nap­számosok, adóval nyomorgatott kisparasztok nem volnának hajlandók a régi világban élni, — talán merésznek tűnik a párhuzam —■' a mai fiatalok sem akarnak a mai kisparaszti élet keretei között megmarad­ni. Pedig ez az élet a csillagok magasságában van a múlthoz képest. Az iskolában kombáj­nokról, zetorokról, korszerű mezőgazdálkodásról tanulnak — otthon pedig a kapát, ka­szát látják. Még könnyebben, korszerűbb körülmények kö­zött élni: ez a vágyuk, s ha ezt n faluban nem találják meg, Baráti beszélgetés — érthetően — elmennek meg­keresni. És van is rá lehetősé­gük ebben az országban. Hogyan lehetne korszerű mezőgazdálkodási viszonyokat teremteni a faluban, Tarnamé- rán is? — vetődött fel a kér­dés. A kis gazdaságokban is — amennyire lehet — már gé­pekkel végzik a legnehezebb földmunkákat, de már ez is kevésnek bizonyul lassan. Merre van hát a korszerűsödés útja? A kombájnok, zetorok, a többi nagy gépek, a könnyebb munka és nagyobb termés- eredmények világa? A termelőszövetkezeti gazda­ságokban, a nagyüzemi mező­gazdálkodásban. A beszélgetésen részvevő egyéni gazdák maguk is látják ezt, el is ismerik, de jó részük még tartózkodik attól, hogy a felismerés után még egy lépést tegyen... A beszélgetés mintha csen­desebbé vált volna egy percre, amikor ez a következtetés el­hangzott, hogy azután újabb téma felmerülésekor újra to­vább folyjék a régi mederben. Az új téma: a termelés. A helybeli termelőszövetkezetnek búzából 10.75 mázsás volt hol- dankénti átlagtermése, az egyéni gazdáké pedig 7,8 má­zsás. Szó esett arról is, hogy volt a faluban néhány gazda, aki az átlagnál magasan többet termelt, egy-egy holdon elérte a 20 mázsán felüli eredményt is. Persze a termelőszövetke­zetnek is volt olyan négyhol­das területe, ahol a termés —■ Székács-féle búzából — 21 má­zsás volt holdanként. Az egy mázsa búzára eső termelési költség a tsz-eknél alacsonyabb volt, mint amennyibe az egyé­ni gazdáknak átlagosan került. Ugyanígy a kukoricánál is. Hogyan lehet a jövőben ol­csóbban, s többet termelni? — vetette fel a kérdést Put­noki és Lendvai elvtórs. A több és olcsóbb termékre az országnak szüksége van ahhoz, hogy az életszínvonalat emel­ni lehessen. Az országos átlag­termés búzából nem egészen 8 mázsás most, de hogy előbbre tudjunk menni 12—14 mázsát kell elérni, méghozzá igen rö­vid idő alatt. De nemcsak bú­zából kell termés növekedést elérni, hanem mindenféle me­zőgazdasági termelvényből. Ezt kívánják meg belső szükségle­teink és külkereskedelmi szempontjaink is. Hogyan lehet ezt a növekedést elérni? Milyen választ adtak erre a beszélgetésen részvevők? Ök mindent megtesznek azért, hogy többet termeljenek, van is rá kedvük, mert a kor­mány mostani politikája iga­zán kedvükre való. Van műtrá­gya, vannak gépek, s minden amit használni lehet. Amíg egy hold föld szántás-vetés-boro- nálása lóval háromszáz forint­ba kerül, addig a gépállomás azt — nagyon fölösen számítva 170—180 forintért elvégzi. Ez olcsóbb is, jobb is. És az aratás-cséplés? A szö­vetkezetnél, ahol nagy tábla van és a kombájnt tudják alkalmazni, egy hold termés learatása és elcséplése olyan 90 forint értékű összegbe kerül. Egyénileg ezért a pénzért senki sem végzi el ilyen olcsón ezt a munkát. Ráadásul nem is olyan gyorsan, hiszen a kombájn nem egy holdat végez el egy nap alatt. És hányszor törik, hullik a búza az egyéni parcel­lán, amíg a lábáról a keresz- taléscn, a hordáson, az aszta- goláson keresztül a cséplésig jut, mennyi szem vesztesége t jelent ez. A kombájn jelenti ezen a területen az olcsóbb ter­melést tehát. S újra csak oda ért a beszél­getés: olcsón és sokat termel­ni igazán csak nagyüzemben lehet. Korszerű körülmények között, ahol mind kevesebb kézierőre, de annál nagyobb tudásra van szükség. Mit mondtak erre a beszél­getésen részvevők? Nincs vita afelől, hogy a kö­zös gazdálkodás jó, de amíg megfelelő vonzó példát nem látnak maguk előtt, addig ők nem... Lendvai elvtárs tette fel a kérdést: — Ha a termelőszövetkezet olyan életet tudna biztosítani mindenkinek, mint amilyen most van — nem beszélve ar­ról, hogy jobbat is biztosít­hat — belépnének-e? — Akkor bizony gondolkod­nánk rajta....— hangzott egyfe­lől a válasz. — Akkor ott volnánk mi is ... — hangzott másfelől. Egy másik kérdés: mi a vé­leménye az embereknek itt a helybeli szövetkezetről? A vá­laszok lassan indulnak meg, de azokból az derül ki: a falu­beli egyéni gazdák figyelik a tsz életét és munkáját. Volt aki azt mondta: amióta Mezei Barnabás az elnök, nemrég óta, jobban megy a munka. Más: több egyetértés kellene a közösségbe... Megint más: jobban meg kellene becsülni a közös szerzeményt... Újra más: ha még erősebb lenne a vezetés, jobb lenne a gazdál­kodás is... Nos, ha ilyen észrevételek vannak, bizonyára azon is gon­dolkodtak az itteniek, hogyan csinálnák ők, ha tsz-ben dol­goznának. Valóban gondolkod­tak is ezen s tudják. Akkor miért nem alakítanak maguk, maguk között egy új szövetkezetét? Ez még olyan nagy kérdés, amin gondolkodni kell, amit nem lehet eldönteni rövid idő alatt..« Putnoki elvtárs mondta: Nem is azért jöttünk, hogy holnap itt szövetkezet alakul­jon. Hogy az itteni gazdák mikor lépnek rá a közös útra, azt maguknak kell eldönteni- ök. Akkor, amikor a jó példák nyomán meggyőződtek a nagy­üzem fölényéről, előnyeiről, s önként lépnek rá erre az út­ra. De azért gondolkodni kell, közösen meg kell beszélni — azért is jöttünk ide —, hogy mi legyen a jövő. A mezőgazdálkodás világ­szerte a több termést adó nagyüzem felé halad. Nyugaton a tönkretett kis gazdák földjei­nek összevásárlásával. Nálunk a dolgozó parasztok Önkéntes összefogása útján. Mert ne­künk is több, olcsóbb termé­kekre van szükségünk a mező- gazdaságból. A szocializmus úgy nem sokáig lehet, hogy egyik oldalon ott van az egy­séges szocialista ipar, s emel­lett a szétszórt mezőgazdaság... Az idő múlik, s gondolkozni kell e kettőség megoldásán... A baráti beszélgetés a késői órákban ért véget. Tapasztala­tok és egymás problémáinak megismerése szempontjából is nagyon hasznos volt mindazok számára, akik részt vettek raj­ta, mind pedig megyei vezető­ink számára. Dér Ferenc Minőségi állattenyésztés Termelőszövetkezeteinkben ebben az esztendőben erősen megnövekedett az állatállo­mány. 1958. végére elértük, hogy 100 katasztrális holdra 19,2 darab számosállat jut. Részben ennek is köszönhető, hogy a termelőszövetkezetek két százalékkal túlteljesítették a trágyázási tervet, a szántó- területnek 22 százalékát istál­lótrágyázták. Nemcsak a mennyiség növe­kedett, hanem javult az állat- tenyésztés minősége is. Év vé­gére például a termelőszövet­kezetekben elérjük a 2400 li­teres évi tejhozamot. Igen nagymértékben javult a juh­tenyésztés minősége is, a nyí­rási átlag darabonként 20 de­kával emelkedett. Még hosszú éveken át szükség van a kisiparosok munkájára Az utóbbi évek, — de kü­lönösen az ellenforradalom óta eltelt két év tényekkel bi­zonyította, hogy a párt és a kormány megbecsüli a kisipa­rosság munkáját. A KIOSZ javaslatára visz- szavonták azokat a rendelete­ket, melyek sértették a becsü­letesen dolgozó kisiparosokat. A KIOSZ küldöttgyűlésén hat kisiparos kapott kormányki­tüntetést, 33-an, köztük egy Heves megyei kisiparos kapta meg „A könnyűipar kiváló dol­gozója” kitüntetést. Balatonfüreden gyógyüdülőt építenek a kisiparosok számá­ra, s a kiöregedett kisiparoso'x szociális otthonának is rövide­sen lerakják alapjait. Ezek a tények azt bizonyít­ják, hogy a párt és a kormány társadalmunk egyenrangú tag­jainak tartja a kisiparosokat. Erre vall az is, hogy a taná­csokban az országgyűlési kép­viselők között is megtalálhat­juk a kisiparosok küldötteit. Megbecsülik a kisiparosokat ebben az országban, mert szükség van most is munká­jukra, s ahogy Kádár elvtárs mondta angyalföldi beszédé­ben: „még hosszú éveken át szükség van a kisiparosok munkájára“. Ez a megbecsülés azoknak az iparcikkeknek is szól, me­lyek bel- és külföldön egy­aránt a magyar kisiparosok arany-kezét dicsérik, melyek a brüsszeli világkiállításon, a nemzetközi vásárokon öregbí­tették hazánk iparosainak jó hírnevét. Becsülik munkájukat, mert a kisipari szövetkezetek még nem tudják ellátni a lakosság javítási munkáit, s az ország területén dolgozó 120 ezer kis­iparos nélkül nehéz volna a városi és falusi lakosság szük­ségleteit kielégíteni. Hiba azonban, hogy a kis­iparosság nagy része a váro­sokban dolgozik, vidéken, a falvakban pedig csökken az iparosság száma. Ezen a visz- szás helyzeten úgy próbálnak most segíteni, hogy .a falura költöző kisiparosoknak lakást és műhelyt biztosítanak, több anyagot kapnak, s adókedvez­ménnyel igyekeznek éleszteni, fejleszteni a falusi kisipart. Ez remélhetőleg javítja a falvakban dolgozó kisiparosok helyzetét, melynek javításá­hoz hozzájárul az is, hogy a KIOSZ harmádik országos küldöttgyűlésén újabb bizonyí­tékot kaptak a kisiparosok ar­ra, hogy munkájukat továbbra is zavartalanul és sokkal na­gyobb kedvezményekkel vé­gezhetik, mint eddig. NagyJó- zsefné könnyűipari miniszter szavai is biztosítékként szol­gálnak erre: „Nyugodt és biz­tos életet akarunk biztosítani minden olyan kisiparos szá­mára, aki nem tér le a becsü­let útjáról“ — mondotta a kül­döttgyűlésen és. a beszéde után felcsattanó taps azt jelentette, a kisiparosok bíznak a párt és. a kormány ígéretében, mely biztos jövőt biztosít számukra. Játszóteret kapnak a boldogi gyermekek A gyermekek örömére a boldo'gi községi tanács elhatá­rozta, hogy a jövő évben meg­kezdik egy gyermekjátszótér építését. A játszóteret hintá­val, körforgóval, homokozóval és még sok más gyermekszó­rakoztatóval szerelik fél; A munkákra 50 ezer forintot biztosítottak. A járdák javítását sem hagyták ki a jövő évi költ­ségtervezetből. Ezekre a mun­kákra 82 600 forintot biztosí­tottak. Evrégi helyzetkép a Mátra vidéki Fémművekről Mennyit ér ez az újítás? A főmérnök szerint — az előkal­kuláció évi félmilliós megta­karítást mutat, s ebből a há­rom újító 35 ezer forint újí­tási díjban részesül. Ebből akár autóra is te­hetnek félre, hiszen úgy illik, hogy ilyen kiváló újítók „ösz- szeverhessenek” egy autóra való pénzt egy-két év alatt. Virsinger Sándor már kért is autóvásárlási engedélyt, s nem is ő az első, Czakó József műszaki osztályvezető, ifj. Re­ményije József technikus már autótulajdonosok, s igen so­kan kacérkodnak azzal a gon­dolatai, hogy a motorkerék­párról autóra „nyergei jenek” át, s megérjük rövidesen, hogy kerékpár-megőrző helyett au­tógarázst kell majd építeni a Fémművek dolgozóinak. Tessék átcímezni a fohászokat Jebelóczki Gyula, az üzem párttitkára, a gyárból jövet ci- pőkrémes dobozt tartogat a kezében, s szakértő szemmel vizsgálgatja, milyenre sikerül­tek az első darabok. Mert péntek óta ezt az új gyárt­mányt is itt állítják elő a Mát- ravidéki Fémművekben. Az első 5000 darabot sikerrel gyártották és hétfő óta már folyamatosan termeli a gyár ezt az új iparcikket, január 1-től pedig mind a két gép­sor ontja majd a cipőkrémes dobozokat, melyből két-három millió hagyja el a gyárat ha­vonként. Örülnek is, meg panaszkod­nak is az új gyártmányra, örülnek azért, miért jó né­hány munkást foglalkoztathat­nak vele, de szidják is, mert nagyon háládatlan, sokat kell előállítani belőle, hogy egy forintot kapjon ért-- a gyár. Nem kérték ugyan a Fém­művekben, de közöljük az ol­vasókkal, hogy a Fémdoboz és Tubusművekhez intézett fohá­szokat a ki nem nyíló cipő­krémes dobozok miatt címez­zék át a Mátravidéki Fémmű­vekhez, mert ezután már csak itt állítják elő a cipőkrémes dobozokat, tehát minden fo­hász őket illeti. Remélhetőleg minél kevesebb lesz belőle. Tavaly majd elvitte a nyereséget — az idén jutalmat hozott Sok szó érte már a Fémmű­vek házatáját a bizonylati fe­gyelem lazasága miatt. Tavaly, a nyereség egy része is ráment erre a hanyagságra, s akkor megfogadták, hogy változtat­nak a helyzeten. A fogadalmuk úgy látszik nem volt hiába­való. mert az iparigazgatóság értékelése szerint a bizonylati fegyelem megszilárdításában elsők közé tartozik már a Fémművek és ezért 8000 fo­rint jutalom üti a markukat. Ezt a 8000 forintot, mire e sorok megjelennek, már ki is osztották a bizonylati fegye­lem megszilárdításában kitűnt adminisztratív dolgozók, disz­pécserek, üzemvezetők, mázsá­sok között. ★ Újításból — autó A főmérnök asztalán jóvá­hagyásra váró újítások között egy igen értékes ötlet is ta-. lálható. Három kiváló újító munkáját dicséri: Bállá József technológusét, Virsinger Sán­dor szerkesztőét és Kovács András üzemvezetőét, akik a motorkerékpárlánc görgőjének újfajta előállítását dolgozták ki, s folyamatban van a hü­velygyártás új technológiájá­nak kidolgozása is. A pártoktatás viszont gyengébben indnlt a vártnál Mikor beszélgetés közben a pártoktatásra terelődött a szó, a válaszokból kiderült, nin­csenek megelégedve az ered­ménnyel, igaz 120-an jelentkez­tek a két időszerű tanfolyam­ra, a marxizmus—len inizmus és a gazdasági kérdések tanfo­lyamára, de az első foglalko­záson csak 60 százaléka jelent meg a jelentkezőknek. Jebelóczki Gyula párttitkár azt ismerteti, milyen intézke­déseket tettek. — A kommunisták már vizsgálják az okát a lemorzso­lódásnak, s minden részvevő­vel beszélnek, hogy a követ­kező foglalkozáson — ha nem is teljes létszámmal, de sok­kal többen jelenjenek meg a pártoktatás részvevői között, mint az elsőn. Meglepetés — melyet elárulunk — December az ünnepek hó­napja, sok dolgot ad a szak- szervezetnek — magyarázza Osztafin Andor, ü. b.-elnök. Miután az „idősebb” kor­osztálynak 4000 forint szociális segélyt osztottak ki a hónap elején, többek között Kiss Jó- zsefnének, Csík Györgynek, Bondor Imrénének, Oláh Ru- dolfnénak s miután így enyhí­tették az arra rászorulók anya­gi gondjait, most karácsonyra készítenek elő meglepetést a gyerekeknek. (Elnézést az árul- kodásért.) A szakszervezet üd­vöskéjétől, E gyüd Lídiától megtudtuk, hogy minden 13. éven aluli gyermeknek adnak ajándékot karácsonyra, s a napokban már meg is veszik a vállalattal közösen, s remél­hetőleg nagy örömet szereznek vele a gyári dolgozók gyer­mekeinek. S EZEKBEN a napokban már egyre inkább tapasz­talható az új év várása. Az új évé, amely már az első hónapjaiban sok kellemes meglepetést ígér, igen sokan számítanak ez év második felében vég­zett jó munkájuk után kiváló dolgozó jelvényre, okle­vélre, — no és a nyereségrészesedésre. Érthető ez az új év várás, mert bár ez az év is sok jót hozott, kinek autót, kinek családi házat, biztos megélhetést — de az ember többre vágyik, s ez alól nem kivételek a Fémművek munkásai sem. S ezeknek a jogos reményeknek magalapozásán fára­doznak most az év utolsó napjaiban igyekvő nagy aka­rással. Kovács Endre I EBBEN I a Mátra nyúlványai közé ékelt gyárban a I I szokásos napi gondok foglalkoztatják az embereket, most az év vége előtt néhány héttel. Arról tanakodnak, vajon sikerül-e mégis teljesíteni a tervet, bepótolni azt a lemaradást, a melyet a selejtes anyag okozott, ki kapja az iparigazgatóság jutalmát, hogyan halad az új gyártmány. A szakszervezetnél az ünnepek előkészí­tésén dolgoznak, a pártszervezet az oktatási munkát te­kinti legfontosabb feladatának ezekben a napokban. Az élet úgy látszik, a szokott medrében zajlik a gyárban, ez az egyhangú hétköznapiság azonban csak látszólagos, mert ebben a mindennapi egyhangúságban is történnek érdekes események, amelyekből egy csokorra valót itt közreadunk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom