Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-17 / 279. szám

1958. december 17.. szerda NEPÜJSAG 3 Miért lettem tagja a termelőszövetkezetnek? Nyilatkoznak az új belépők Fürge mozgású Zetorok hordják a friss répaszeletet a füzesabonyi Petőfi Tsz udva­rán a hatalmas silógödrök elé. Körülöttük serényen forgolód­nak a meleg kabátba, és téli sapkába bújtatott emberek. A kezükben vasvillát szorongat­nak és szaporán dobálják le a répacsíkot, egyengetik a silóku­pac tetején. A jól összeszokott, szorgalmas kollektívában ott dolgozik Balogh Jártas bácsi, Gál József és egy fiatalember, Zsiga József is. Mindhárman új belépők, új tagjai a szö­vetkezetnek. November 12-én, a zárszám­adás napján állottak elő kérel­meikkel mind a hárman, ott mondották el az egész tagság előtt, hogy szövetkezeti tagok akarnak lenni. Jóformán egy hónap telt el azóta, s ők már megszokták a közös életet, a közös munkát, és a régi tagok­kal vállvetve dolgoznak a nagy gazdaságban. Megkérdez­zük hát mind a hármat, miért is választották ezt az életfor­mát, miért lettek szövetkezeti tagok? BALOGH JÁNOS — Azelőtt a Sütőipari Válla­latnál voltam kocsis, itt, Fü­zesabonyban. Négy éven ke­resztül vittem-hordtam a ke­nyeret a járás községeibe. Azt sem mondhatom, hogy nem volt jó a megélhetésem, el­végre ma már minden mun­kahely emberséges életet biz­tosít annak, aki szeret dol­gozni. Mégis, valami azonban mindig vonzott a föld, a gaz­dálkodás felé. Voltam én a múltban kertész, cselédember, napszámos, arató és úgy va­gyok vele, hogy a földműves munka az én igazi foglalko­zásom. Meg azután a kocsisság elég sok csavargással is járt. — Hogy miért lettem éppen szövetkezeti tag? Annak is megvan a maga oka. A két lá­nyom már itt dolgozik lassan négy éve. A fiam szintén tag­ja a szövetkezetnek, közel há­rom esztendeje. Az ő életükön, az ő példájukon látom, hogy nem is olyan rossz dolog a kö­zösben dolgozni. Minden esz­tendőben szépen kerestek, jól, és boldogan élnek, mint szö­vetkezeti tagok. Gondoltam egyet, miért ne legyen nekem is itt jobb és boldogabb életem. A szövetke­zet eléggé jól áll anyagilag, láttam azt, hogy a tagjainak az idén is 65 forintos munka­egységet számolt el. Tudtam, hogy ha közéjük állok, meg­lesz a kenyémekvalóm, min­denféle terményt és élelmiszert kapok, no meg egy kis költő­pénz is jut. Minek is mentem volna más munkahelyre, vagy napszámba, hisz itt is megta­lálom számításomat. Remélem, hogy a kertészeti tapasztalatai­mat és dolgos két kezemet jól tudom majd hasznosítani a nagy közösségben. GÁL JÓZSEF tozik, ahol szép és fejlett a gazdaság, jó a munkaszerve­zés, és jól él a tagság. Nagy reményekkel láttam hát neki új munkahelyemen a dolog­nak. A régi tagok szívesen fo­gadtak, jól érzem itt közöt­tük magam, és remélem, hogy itt még jobban megtalálom a számításomat, mint a zsámbé- ki szövetkezetben. Hát röviden szólva: ezért lettem ismét ter­melőszövetkezeti tag. ZSIGA JÓZSEF — Én sem tartozom már a atalabb emberek közé. Öt- enegv éves vagyok, de azért lég jól bírom magam és mun- ámmal bizonyára sokat je- :ntek a szövetkezetnek. Igaz, ogy én is új belépő vagyok Petőfiben, de mint szövetke- etd tag, már a régiek sorába irtózom. Most költöztünk át le Füzesabonyba, itt vettünk ázat. Idáig Zsámbékon lak­ják és a zsámbéki Új Élet 'ermelőszövetkezet tagja vol- im. Ez a zsámbéki termelőszö- etkezet, sajnos a gyengébb özösségek közé tartozik. Ren- eteg munkaegységem volt, de X 10 forinton alul fizettek gy-egy munkaegységre. Hiá- -a dolgoztam egész nyáron át, jövedelmem, sajnos kévés­ek mutatkozott. De ne gon- olja senki sem, hogy ezért égleg kiábrándultam a szövet- ezésből. A világért sem. Nem s tudnék én már meglenni a :özös munka nélkül. Tudom n azt, hogy vannak jó, és van- lak gyengébb szövetkezetek. Vmelyik most gyengébben áll, íz idők során majd megerő- ödik. Itt. Füzesabonyban, szeren- sére más a helyzet, örömmel áttam, hogy a Petőfi a leg- obb szövetkezetek közé tar­— Az igazat megvallva, en­gem nem is új belépőnek kel­lene elkönyvelni, hanem visz- szalépőnek. Én vagyok ugyan­is a szövetkezet tékozló fiúja, mert néhány hónapos távol­iét után ismét visszatértem ide. Évek óta itt éltem, itt dolgoztam, de az idén tavasz- szal valami ördög bujkált be­lém. Hozzákezdtem számítgat- ni, spekulálni, és úgy gon­doltam, hogy ha a vasúthoz el­megyek, jobban jövök ki. Igaz, utólag kiderült, hogy bálmennyire is spekuláltam, rosszul számoltam. Pedig nem kell azt hinni, hogy a vasút rosszul fizetett. Kocsirendező voltam, és havi fizetésem 1470 forint volt. Szorgalmasan dol­goztam, megbecsültem magam, de most meg azon töprengtem, hogy miért is kellett nekem a szövetkezetei itthagyni. Sok­kal nyugodtabb volt ott az éle­tem, mint a vasútnál. A szö­vetkezetben. nem kell éjjel szolgálatba járni, az egészsé­ges, nyugodt tempójú mezei munka sokkal jobban elvisel­hető, mint a nehéz szolgálat. Itt, a szövetkezetben szó sincs megerőltetésről, vagy hajszá­ról, mivel a nehezebb mun­kák jó részét' ma már a gép végzi el. Családi kapcsolatok is fűz­tek a szövetkezethez, hisz két húgom, Éva és Mária már 1954. óta itt dolgoznak. Nem kel­lett hát sokat töprengenem. Igaz, hogy tavasszal itthagy­tam őket, de most ősszel — szégyen ide, szégyen oda — is­mét a tagság elé álltam, mint a megtért, tékozló fiú, a sze­mükbe néztem, és kértem, ve­gyenek fel ismét maguk közé. Ez az én igazi munkahelyem. És el kell mondjam, igen jól esett, hogy a szemrehányás he­lyett örömmel fogadtak, barát­ságosan hátbavágtak, s most már ismét úgy érzem itt ma­gam, mint egy évvel ezelőtt. Mintha mi sem történt volna. Három ember, három életút, és három különböző nyilatko­zat, de mindhármat egy közös cél vezeti. Itt, a szövetkezés keretein belül akarják beren­dezni további életüket, mind­hárman a maguk módján ta­lálnak magyarázatot és adnak kielégítő választ a nagy kér­désre, miért is lettek szövet­kezeti tagok? Szebb és boldo­gabb életüket, a jó és ember­séges megélhetést,, és nem utolsó sorban biztos jövőjü­ket látják a szövetkezés hatal­mas erejében. Az ízlésesen és ötletesei összeállított használati utasí­tás ismerteti a moped műsza­ki adatait, kezelési utasítási tartalmaz, ábrákkal illusztrál­ja: miként kell tisztítani, kar­bantartani a motort. A részletes és pontos utasí­tás remélhetőleg sokat segít majd a moped-tulajdonosok­nak a hibák elhárításában, s abban, hogy mopedjük hosszú életű légyen. Két jogos panasz Sok ember megy végig nap­jában a Tárkányi Béla utcán: a Park Szálló üzemi étkezteté­sében részvevők itt jutnak leg­hamarabb oda a város belső kerületeiből. Sajnos, ez a keskeny kis ut­ca a legutóbbi esőzés hatására valóságos jégpályává változott, mert a kábelfektetés után ott­hagyott nagy mennyiségű föld életveszélyesen csúszós, pisz­kos latyakká vált. Mi volna, ha az illetékesek mielőbb elhordatnók onnan a földet, s Eger egyetlen repre­zentatív szállóját végre kifo­gástalan, tiszta utcán lehetne megközelíteni? Városunkban is évente kö­zel 200 fiatal — fiú és lány — kapja meg segédlevelét az MTH intézetekben. Három éven át tanulják, gyakorolják választott mesterségük fogá­sait idős, sokat tapasztalt mes­terek keze alatt, üzemek és gyárak tanműhelyeiben. Ezek a fiatalok, természetszerűen, előnyösebb körülmények kö­zött élnek, foglalkoztatásuk több lehetőségű, szakmai kép­zésük törvényesen biztositott. De társaikról, — akik kisipa­rosokhoz szegődtek a tanuló­időre,, hogy majd több mű­helytitkot ismernek meg, és akik csak szellemi oktatásra járnak be az MTH intézetbe — már korántsem mondhatók el ezek a megállapítások, őket éri a legtöbb . jogtalanság, in­dokolatlan sérelem, goromba­ság! Panaszkodni mégsem mernek, félnek a következmé­nyektől. Meg aztán nem is ajánlatos a .,mester‘’-rel ösz- szerúgni a patkót, mert csak nekik lesz rosszabb, még elvi­selhetetlenebb a helyzetük. Többször találkoztam ilyen óvatoskodó, hallgatag fiatalok­kal MTH intézetek folyosóin, tantermek padjaiban, műhe­lyekben, gépeik fölé hajolva. Voltak, akik nevettek kérdé­semen, voltak akik lesütötték szemüket, hallgattak és ruhá­juk gombjait morzsol gatták türelmetlenséggel. Ez is vá­lasz! De volt másféle is;:. — Hogy megütött volna? — mosolygott egy bodroshajú, Az egri Nagy János, Rózsa Károly és Beloiannisz utca la­kosai kérdezik a Városgondo­zási Vállalatot: vajon mi az oka annak, hogy a házak elé kirakott szemetet sokszor 24 óra alatt sem szállítják el. Legutóbb például csütörtökön, pénteken és szombaton is ott díszelegtek a kapuk előtt a kü­lönböző szemetes edények, amelyek egyáltalán nem kelte­nek valami szép látványt. Nem beszélve arról, hogy amíg az edények ki nem ürülnek, nem tudják hová rakni a naponta nagy mennyiségben összegyűlő szemetet. Ha csak ki nem ön- tik az utcára... ... hogy Amerikában meg­halt az önindító feltalálója, Charles F. Kettering és több mint 200 millió dollár vagyonf hagyott hátra. ... hogy Hullben, ahonnan a történet szerint Robinson Crusoe tengeri útjára elindult, emlékművet állítanak fel a vi­lághírű regényhős tiszteletére. ... hogy Uarglától (Szahara) 400 kilométernyire délre újabb folyékony gázróteget fedeztek fel a föld alatt. Hozama: 600 köbméter óránként. ... hogy Amerikában 160 ki­lométer magasságban atom­robbanás zajlott le. Utána hat órán át sarkifény volt látható. ... hogy 1957 októberétől 1958 októberéig 18 millió pél­dányban jelentek meg francia művek orosz nyelven. ... hogy Slikov professzor szerint az ember 320 000 nö­vényt ismer, ebből 30 000-et használ fel és 12 000-et ter­meszt. ... hogy Nocile Moucet az elmúlt tíz évben ötmilló ki­lométer utat tett meg a leve­gőben. Ez a távolság megfelel annak, mintha hatszor utazott volna a Földről a Holdra és vissza, vagy mintha százhu- szonötször repülte volna körül a Földet az egyenlítő mentén. ... hogy az Egyesült Álla­mokban a 98 esztendős L. Bugbee aggastyánnak új haja nőtt tar koponyáján, sőt évek óta fogatlan szájában két jó­kora, egészséges fog is kibújt. .. hogy egy San-Francisco-i vállalat hámozott éá metélt vöröshagymát hozott forgalom­ba plasztik zacskóban. Rajta a felírat: „Ne sírjatok többé!'’ ... ha egy méh 1 kiló mé­zet gyűjt, ehhez majdnem 300 ezer kilométert kell repülnie és 19 millió virágot kell végig­látogatnia. A számok beszélnek Ma már országos viszony­latban megállapított tény, hogy a mezőgazdaságok szoci­alista üzemei, — így az állami gazdaságok és termelőszövet­kezetek — termésátlagok te­kintetében maguk mögött hagyták az egyénileg dolgozó és legjobban gazdálkodó pa­rasztokat is. íme néhány számadat: Őszi búza termésátlaga egyéni pa- i-asztoknál holdanként 6,9, ter­melőszövetkezeteknél 8,8 má­zsa. Az őszi árpa holdankénti átlaga egyéni parasztoknál 8,6, tsz-eknél 10,2 mázsa volt. Cu­korrépából a termelőszövetke­zetek 21 mázsával termeltek többet holdanként, mint az egyéni parasztok. A kirakat előtt (Csanádi Béla felvétele) Piacok és Európa Ha Berlin és ezen keresz­tül az egész német kérdés központi helyet is foglal el a nyugatiak most folyó tanács­kozásain, a tárgyalóasztalra teendő vaskos dosszié : nem­csak a „berlini kérdés” fel­írást fogják viselni. Lesz még ott egy másik súlyos iratcso­mó, melyre a „közös piac — szabadkereskedelmi övezet” cím kerül majd. S ha már a címeknél tartunk, jegyezzük meg azt is, hogy a közös pia­cot is, meg a szabadkereske­delmi övezetét is, európainak hívják. Látszólag tehát két Európát egységesítő gazda­sági felfogás vitájáról van itt szó, holott valójában olyan tervek, piacszerzési vágyak és uralmi törekvések ütköznek, amelyek csak any- nyiban európaiak, hogy újabb megkülönböztetést hoz­nak létre Európán belül. Két rivális tömb áll szem­ben egymással. A közös piaci országok — ugyanazok, ame­lyek annak idején az európai szén- és acélközösséget alkot­ták meg — Franciaország. Nyugat-Németország, Olasz­ország. Belgium, Hollandia és Luxemburg — egy olyan közös vámterületet próbál­nak megteremteni, amely be­felé csökkenti, majd idővel teljesen eltünteti a vámokat, kifelé azonban egységesen vámfalakkal néz szembe Európa és a világ többi ré­szével. Mivel ez a megoldás súlyosan sérti a többi nyugat­európai ország és elsősorban Anglia érdekeit, ezért „a kí­vül rekedtek”, s azok közül Mesterek és tanítványok bámészszemű kedves kamasz. Cipész. — Erre még nem volt példa életemben, mióta ron­gált cipők talpát szögelgetem! De más ... Elhallgatott. Talán azt ta­lálgatta, merje-e elmondani, mi az a „más”? Aztán fölen­gedett a merevsége. — Nyáronként nem akarja kiadni az egyhónapos szabad­ságot, ami szerződésileg jogos a tanulónak! Kiabál rám és kalapáccsal veri előttem az asztalt. Ha rajta múlna, min­dig ott görnyedhetnék a cipő­halom fölött. Piacra iár és tiz—tizenegy órát dolgozik A szabóknál van a legtöbb baj, legtöbb panasz. Egyik kis­lány bevallotta, hogy tanítási napokon is vissza kell mennie a műhelybe. — Reggel nyolctól délután hat, hét óráig dolgozom álta­lában. S mégcsak ezután kell kitakarítani a műhelyt. Néha előfordult, hogy a hatórási mozira volt jegyem. Szóltam, hogy egy negyed órával előbb megyek el, mint szoktam. Go­rombán förmedt rám a mes­ter, kiabált, hogy így meg úgy! Persze, hogy elmentem. És ... és egy hétig „hóloztam” utána, más munkát nem adott. — Káromkodik a mester — mondta egy másik, —ha mon­dom, hogy már szabni is sze­retnék! — Engem küld a piacra, üz­letekbe vásárolni! Igaz, ő azt mondja, gombokért menjek, de ha már kimegyek az utcá­ra, egyúttal elhozhatom a töb­bi mindent is, nem szakadok meg bele. — Minden munkát össze­vállal és nem bírja megcsi­nálni. Ha időben el akarok menni, azt morogja: éppen most, mikor annyi mindent meg kéne még csinálnom... — Ott akarom hagyni a mes­tert! Hárman vagyunk nála, nagyon sok gomblyukat varr­tam már! Sokan vagyunk, ezért nem tud foglalkozni ve­lünk, azt mondja. Az ilyen eseteket mindig nehéz kideríteni, s még nehe­zebb bizonyítani. Sole fiatal dolgozik magánkisiparosaknál, sok a törvénytelen visszaélés. Tudott dolog például az, hogy egyes kisiparosok sürgős mun­kák idején, főleg nagyobb ün­nepek előtt, néhány forintnyi borravaló ellenében tíz-tizen­egy órát dolgoztának tanulóik­kal. Szülői felhatalmazás ?! ? Törvények, törvényerejű lendeletek, paragrafusok vé­dik az ipari tanulókat és ők tisztában vannak jogaikkal, kötelességeikkel. Mégis — igen gyakran — előfordul, hogy nem merik sérelmeiket őszintén elpanaszolni! Félnek és óva­toskodnak! Félnek, hogy meg­haragszik rájuk a mester és vége a szerződésüknek. És fél­nek szüleiktől, szüleik harag­jától! Mert vannak szülők — és szép számmal akadnak ilyenek —, akik felbiztatják a mestert: — „Csak dolgozzék a gyerek, úgy tanul!” „Ha visszaszól, csördítsen a nyálra közé, úgy lesz belőle ember!“ „Ha dolgozik, akkor legalább nem csavarog esténként! Tu­dom, hogy jó helyen van!!” Sok ipari tanulót képeznek évente Egerben, nagyrészt esztergályosokat, villanyszere­lőket, cukrászokat, szabókat, fodrászokat — kevés például a kádártanuló. (Én magam csak egyetlen kádártanulóról tudok; eredetileg hárman vol­tak, de csak Winkler Tibor tartott ki elhatározása mellett, a Kál melletti Tópusztáról jár be mindennap, a városszéli, Felnémeti útra.) Ma^ánkisipa- rosoknál, szövetkezetekben és tanácsi vállalatoknál dolgoz­nak, meg az intézetnek is van egy kevéslétszámú tanműhe­lye. Általános vélemény, hogy az intézet tanműhelyében dolgozó fiatalok képzettebbek, járta­is a gazdaságilag legfejlet­tebb hat állam — Anglia, Norvégia, Svédország. Dánia. Svájc és Ausztria — össze­fogott és az úgynevezett euró­pai szabadkereskedelmi öve­zet ellenjavaslatával lépett fel. Ennek az elgondolásnak a lényege az, hogy a nyugat­európai országok egymással szemben ne alkalmazzanak megkülönböztetést és ugyan­akkor Anglia megtarthassa azt a kedvezményes helyze­tet, amelyet a brit nemzet­közösség országaival szem­ben élvez immár hosszú idő óta Világos érdekösszeütközés­ről, piacszerzési törekvésről, hegemóniáról van tehát szó ebben az „európai” zászló alatt vívott értekezlet- és hírlap-csatában. Mert az „el­lentétek rendezésére” valósá­gos konferencia-sorozatot tar­tottak már az érdekelt álla­mok az utóbbi hónapokban. Előbb Velencében, majd Brüsszelben, aztán Strass- burgban, Párizsban és Genf- ben, majd újra Genfben és újra Brüsszelben. A jelek szerint az ellentéteket még­sem tudták elsimítani. S mi­közben az angol és francia lapok nyíltan gazdasági meg­torlásokkal és gazdasági há­borúval fenyegetőznek egy­más országai ellen, a háttér­ben várakozóan ott áll Nyu­gat-Németország, amely, ha valóban sor kerül a közös piac megteremtésére, ‘ vitai­hatatlan gazdasági és politi­kai vezető szerepre tesz szert Franciaország és a vele tár­suló többi ország rovására. sabbak a szakmában, mint magánkisiparosoknál foglal­koztatott, idősebb társaik. Miért? Mert a magánkisiparosok egy része nemigen törődik tanulója szélesebb körű fog­lalkoztatásával, nem bíz rá komolyabb munkát, csak ke­vesebb kockázattal járó javí­tásokat. Szorosabb ellenőrzést! Több ízben beszélgettem ipari tanulókkal, őszinte és ér­telmes válaszokat hallottam. Meggyőződésem, hogy a kisipa­rosok zöme ügyeskezű, szakmá­ját értő és szerető, képzett szakembereket nevel tanulói­ból. Akadnak azonban kirívó esetek is bőven. Talán ezért olyan éles a kontraszt. S ezért tűrhetetlen, hogy egyes magánkisiparosok még ma sem tudnak teljesen szakítani beidegződött inastar­tási módszereikkel és a régi, „inassorsra" kárhoztatják ta­nulóikat. Az utóbbi időkben a magán- kisiparosok ellenőrzése fella­zult. Szorosabb ellenőrzés kell a szakszervezetek, a HVDSZ részéről. Törődni kell — több körültekintő felelősséggel —a kisiparosoknál dolgozó fiatal fiúk és lányok, élet- és mun­kakörülményeinek megjavítá­sává]. PATAKV DEZSŐ A közeljövőben elkészül és kiadásra kerül a Berva-moped használati utasítása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom