Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-10 / 273. szám

1358. december, 18., szerda Nfipts jsag ft „Az összefogás hagyomány a mi falunkban!“ NAP MINT NAP I . ____________________I inkább kö zeledünk az 1953-as eszten­dő végéhez, és ilyenkor min­den község, minden üzem, vállalat és szervezet leméri, hogy milyen munkát végzett az idén, milyen terveket, el­gondolásokat váltott valóra a közelmúltban. Ez a felmérés, a hátratekintés nem az egye­düli tennivaló ilyenkor. Ezzel egy időben, és párhuzamosan a jó gazda gondosságával min­denki egy kicsit előre is te­kint, és megtervezgeti magá­ban, mit is akar elvégezni az új esztendőben. így tettek a mezőszemerei községi tanács tagjai is, ami­kor a község lakosságával egyetemben elkészítették az 1959-es évi községfejlesztési tervüket. Sok értékes elgondo­lást, és javaslatot rejtegetnek magukban a tex-v száraznak látszó adatai, melyek a jövő évben a lakosság szorgalma és igyekezete nyomán mind-mind élő valósággá válpak majd. Hogy mit tartalmaz ez a terv'? Arról készségesen tájékoztat Juhász Imre községgazdálko­dási előadó a tanácsháza egyik irodájában. — Mindenekelőtt elárulom — kezdi —, hogy jövőre igen nagy fába vágjuk a fejszén­ket. A tervünk szerint a jövő év végére a község összes ut­cáit járdásítjuk. Nagy szó e'z, különösen ha arra gondolunk, hogy a község néhány érv alatt szünteti meg ezt az évszázados elmaradottságot, il.ven rövid idő alatt hadat üzen és győ­zedelmeskedik a vendégma­rasztaló sár felett. Az idén két és félezer méter hosszúságban járdásítottunk, de jövőre több mint háromkilometeres szaka­szon végezzük el ezt a nagy munkát. Járda kerül a Bercsé­nyi, a Kölcsey, a József Attila utcára, de a Szabadság, a Hársfa és a Temető utca sem marad mostohagyermek. Ezek- után már az egész község bel­területén sár nélkül lehet köz­lekedni. | EZ MEG NEM | “jjjf®1, idén nagyarányú fásítási terv megvalósításához kezdtek hoz­zá és 1500 kanadai nyárfát ül­tettek ki a falu közelében levő sankbányába. Jövőre ez a kez­deményezés újabb lendületet veísz és a Rima patak két part­ja mentén telepítenek facse­metéket. Ha már a csemeték­nél tartunk, örömmel mond­hatjuk azt is, hogy az igazi csemetékre, a gyermekekre is bőven áldoz a községfejlesz­tési terv. Az elgondolás az, hogy a Béke-téren gyermek­játszóteret építenek, hinták­kal, padokkal, játékokkal fel­szerelve, ahol kulturált körül­mények között játszhatnak a kis falusi gyerekek, akárcsak a városiak. A játszótéren kívül még egy öröm vár az iskolás gyerme­kekre, mégpedig az, hogy _ a község jelentős összeggel já­rni majd hozzá a legjobb ta­nulók számára rendezendő év­végi jutalomkiránduláshoz. Mezőszemere község megbe­csüli a falu értelmiségi dolgo­zóit is, s éz a tény mutatkozik meg abban, hogy a község­fejlesztésből renoválják, vakol­ják az elhanyagolt nevelői szolgálati lakások külsejét, ezenkívül az orvosi lakást is ellátják mellékhelyiségekkel és kerítéssel is. A községben már hagyományossá vált, hogy min­den év őszén mezőgazdasági kiállítást rendeznek a termélő- szövetkezet és az egyéni gaz­dák legszebb termelvényeiből. Természetesen ezt a nagy ve­télkedést díjazni is kell, és ép­pen ezért a terv 3 000 forintot irányoz elő erre a célra. tényekből nyilván­való, hogy nagy és szép do­logra vállalkozott a község la­kossága. Azért mondjuk, hogy a község lakossága, mert ez a terv a falu népének kérelmei, javaslatai nyomán született meg. Még a választások előtti hetekben a különböző kisgyű- léseken felvetődött ez a sok gondolat és mindenki elmon­dotta, mit szeretnének megva­lósítani községük fejlesztésé­re, csinosítására. A falu lakos­sága, a nép közreműködésévtel készült el a terv és természe­tesen a lakosság támogatásá­val is valósul majd meg. Senki sem tagadja és nem is tagadhatja, hogy ez nem lesz gyerekjáték és nem kevés áldozatot követel a mezősze- mereíektől. A beruházások ösz- szege kevés híján 200 ezer fo­rintot tesz ki. Ha ehhez szá­mítjuk még annak a társadal­mi munkának az értékét, amit a lakosság ad, akkor 274 ezer forintos községfejlesztésről be­szélhetünk. Nagy szó ez egy kis község életében. Ami a társadalmi munkát illeti, azzal sohasem volt baj Mezőszemerén — dicsekszik jogos büszkeséggel Juhász elv­társ. — Nálunk már régi ha­gyományai vannak a közös összefogásnak, segítőkészség­nek. Az eddigi községfe.ileszté- si tervek megvalósításában is elsők között vették ki a részü­ket a község lakói. A jövőben is biztosan számíthatunk Hor­váth Gábor, Molnár János, Pocok János és a többi szor­galmas, becsületes gazdálkodó ember segítségére. és támo­gatás másik része a községfejleszté- si hozzájárulás pontos' fizetése lesz. A tavalyihoz képest je­lentősen emelkedik ennek az összege. Sokan talán úgy ér­zik, hogy sok is lesz számukra, de az igazság az, hogy bár­mennyi is lesz az, magunknak csináljuk. S az is igaz, hogy ha sikerül végképp járdásíta- ni a községet, az a tény min­dennél többet érő kincs lesz a mezőszemereiek számára. A községi tanácsülés nem­sokára megtárgyalja és minden bizonnyal jóvá is hagyja a községfejlesztés jövő évi ter­vét. A tanácstagok pedig, a Hazafias Népfronttal és az ösz- szes tömegszervezetek vezetői­vel karöltve, mindent elkövet­nek, a megvalósításukért. Hisz- szük és bízunk benne, hogy a község lakossága is meghoz minden áldozatot, hisz a saját ügyükről van szó. Néhány évvel ezelőtt még eléggé kétkedve és hitetlen- kedve gondoltunk arra, hogy valamikor el fog tűnni a falu és a város közötti különbség. Ma pedig már egyre inkább látjuk és érezzük, hogy meny­nyire igaz ez a tétel. Ha máról holnapra nem is, de lassan, fokozatosan valóban oda­érünk. A FELSOROLT A SEGÍTSÉG Válaszolnak az illetékesek Lapunk november lB-i szá­mában „Evés közben megy el az étvágy” című cikkünkben kifogásoltuk, hogy a hatvani Utasellátó éttermében a tejka­ramellát hirdető és a bambi- ivásra biztató plakát mellett egy olyan plakátot Is kifüg­gesztettek, amelyen egy légy mereszti a szemét az asztalnál ülőkre, s ettől a látványtól nemhogy megjönne, hanem el­megy a fogyasztók étvágya. Az Utasellátó Üzemi Válla­lat az ügyet kivizsgálta, és azt válaszolta szerkesztőségünk­nek, hogy ebben az időpont­ban az étterem festés alatt volt és a hatvani állomásfő­nökség a festés időtartamára az állomás várótermét áten­gedte éttenni célra. Tekintet­tel a kényszermegoldásra és arra, hogy a váróternjekben a vasút az ügyfeleknek reklámo­zásra helyet enged, azokat on­nan még átmeneti időre sem távolíthatta el. ★ „Miért nem adják vissza Tar- naőrsnek a reggeli buszjára­tot” című cikkre a gyöngyösi 34. sz. Autóközlekedési Válla­lat közölte, hogy: a hétfői na­pokon Tamaőrsön utaslemara­dás nincs, az utóbbi időben egy alkalommal volt csak, az is azért, mert Tarnaőrsön bú­csú volt. A többi napokon minden esetben az utasokat el tudják szállítani. A hétfői na­pok alkalmával egyébként Tamaőrsön keresztül négy autóbuszjárat közlekedik. Vá- mosgyörkön, mivel péntek és szombati napokon van nagy tumultus, intézkedtek olykép­pen, hogy a délutáni időre egy gépkocsit biztosítanak még, amely segít a menetrendsze­rinti járatoknak. i Tudósítónktól.) HA A GYÖNGYÖSOROSZI Február 24 Termelőszövetke­zet helyzetéről teljesértékú képet akarnánk kapni, kevés lenne egy újság. Bizakodás és bizonytalanság, a régi és az új összecsapása jellemezte a tagságot — különösen az e- ső években. 40 hold szőlő és 100 hold szántó megművelése olyan feladat elé állította a vezetőséget, ami eltér a kis­üzemi termeléstől. Ezért volt az, hogy kezdetben a földek és a szőlők megművelése sok kívánnivalót hagyott maga után. Nehéz volt a munka- szervezés, szokatlan volt az üzemterv. Hiányzott még az az összetartás is, ami legfon­tosabb emelője egy jó szövet­kezetnek. Ezek a gondolatok a napoK- ban tartott zárszámadó köz­gyűlésen vetődtek fel. de a szövetkezetiek csak mosolyog­tak rajta. Amikor megérkez­tünk a kis községbe, Molnár bácsi szóhoz sem hagyott jut­ni senkit, míg meg nem néz­tük a teheneket. Megmondom őszintén, alaposan elcscdál- kbztunk, mert a szövetkezet teheneinek aligha van párja a megyében. Az istálló tiszta, a takarmányok körül is rend van és erre Molnár János te­henész, aki néhány hónapja Elégedett lépett a szövetkezetbe, igen büszke. Az udvaron lépten-nyomon ünneplő ruhába öltözött fér­fiakkal és asszonyokkal, lá­nyokat találkozunk. Az egyik tag borostásan és munkaruhá­ban jött be, de gyorsan visz- sza is küldték. * Az irodában megtudtuk, hogy 101 forintot ér egy mun­kaegység. Első hallásra arra gondoltunk, hogy ezek az em­berek biztos „megeszik a jö­vőjüket." A könyvelő viszont mosolygott ezen, és magyará­zat helyett elébünk tette a zárszámadást, amiben ilyen adatokat találunk. Borházépí­tésre 352 ezer. sílóépítésre pe­dig 16 ezer forintot fordítot­tak a múlt gazdasági évben. Szép dolog az is, hogy ezek mellett több mint 100 ezer fo­rinttal növekedett a termelő- szövetkezet tiszta vagyona egy esztendő alatt. A FEBRUAR 24 TSZ szőlő- termelő szövetkezet. Ezért irá­nyozták elő távlati tervük­ben, hogy 21 holddal növelik a szőlőterületet. Ez azt jelen­ti, hogy évenként 7 hold olaszrizlinget fognak már a tavasztól kezdve elültetni. A emberek jövőre gondoltak a 350 hektó bor tartalékolásával, a takar- mányalap biztosításéval, az állatállomány növelésével. Mindez gazdaságuk tovább­fejlesztésére szolgál. Az eredmények jobbak is lehettek volna, ha nem jön közbe egy olyan jégverés, ami a szőlőkben 41 százalékos ter­méskiesést okozott. De még' így is 35 mázsás átlagtermést takarítottak be a tavalyi 29 mázsával szemben. A szövetkezet tagjai elége­dettek. Kiszámítottuk Farkas József egy évi jövedelmét 254 munkaegységre 4,30 mázsa bú­zát, 5 mázsa árpát, 4 mázsa szalmát, 10,16 mázsa kukori­cát, 20 hektó bort, 30 kg. cuk­rot, 45 liter gyümölcspálinkát és 4319 foi’int készpénzt ka­pott. Ez szabadpiaci áron át­számítva több mint 3 ea r fo­rint havi jövedelemnek felel meg. Persze itt is áll az, ami az iparban, hogy azt is szá­molni kell, ami nincs a borí­tékban. Ide tartozik a háztáji föld évi 5—6 ezer forintnyi jövedelme, az SZTK-tagság és több olyan lehetőség, ami csak *»’ szövetkezetben van meg. BESZÉLTEM AZ EGYIK AZ UTAKRÓL eltűntek a javítók, építő munkások, nem szórják a köveket a teher­autókról. Az úthengerek is pihennek. Beállt a „fagyszü­net.” így nevezik a téli idősza­kot az Egri Közúti Üzemi Vállalatnál. — Ez azt jelenti, hogy álom­ra hajtjuk fejünket és át- alusszuk a hideg hónapokat — mondja Balogh Zoltán főmér­nök és hamiskásan hunyorít szemével. Lássuk, milyen ez az álom? Az igazgatói irodában pillana­tok alatt összegyűlik minden vezető. A végzett munkáról be­szélnek. A 30 millió forint ér­tékű korszerűsítésekről, a híd­építésekről a megyei tanács megrendelései alapján készült új községi utakról, járdákról. Mindenről múlt időben esik már szó. A végzett munkák: tények. És az 1959-es tervek? — Elöljáróban három számot mondunk, — böngészi az író­asztalán levő üveglap alatt fe­szülő megyei térképet Seregi Ernő igazgató: — 1957-ben 37, 1953-ban 70 kilométer hosszú­ságon korszerűsítettük a hoz­zánk tartozó utakat, és 1959- ben 111 kilométer hosszú út­szakasz szélesítése, alapjainak megerősítése, hengerelése, vagy aszfaltburkolattal való ellátása szerepel tervünkben. 1958-ban fő célunk a járási székhelyeket egymással, valamint Egerrel összekötő útvonalak rendbeho­zása volt. Jövőre viszont az iparvidékek, bányák körüli utak korszerűsítésére kerül sor. FELSOROLÁS következik. Rendbehozzák a 2. számú or­szágos főútvonal Losonc felé futó 38 kilométeres szakaszát, kiszélesítik, s a növekvő for- galom miatt teherbíró-képe­sebb alappal látják el, illetve aszfaltozzák a szarvaskő— bélapátfalvi utat, a szarvaskő— tarnaleleszi közutat (így Péter- vásárát is aszfalt út köti végre össze Egerrel), a heves—gyön­gyösi útrészt Nagyfügedig, va­lamint a gyöngyösi borvidék forgalmának gyorsabbá tétele érdekében az abasár—visonta —halmajugrai utat. A mátrai kiránduló forgalom növekedésével is számoltak. Ezért került a jövő esztendő­ben végrehajtandó tervek közé az eger—eg'erbaktai út korsze­rűsítése, a párád—parádsasvári út aszfaltozása, a Mátraháza— Vörösmarty Postás-üdülő kö­zötti út felújítása. — A munkák elvégzéséhez 46,5 millió forint áll rendelke­zésünkre — közli Seregi Ernő igazgató. — Előx'eláthatólag 450 ember kezd ismét munká­ba az utakon, ha az időjárás engedi. — Valamint több gép, mint ahány ez évben dolgozott — szól közbe Balogh Zoltán fő­mérnök. — Igen. Úgy számítjuk, hogy egymillió forinttal többet áldo­zunk gépkölcsönzésre, mint 1958-ban. A nagyobb úti gépe­ket ugyanis a Közúti Gépellá­tó Vállalattól kölcsönözzük. — S a „fagyszünet” alatt mi­lyen munka folyik? — Mozgalmas lesz a „fagy­szünet”. A jövő évi műszaki terveket kell átvizsgálni, s a munkavezetőkkel megbeszélni. Utána az anyagelőkészítós, szállítás, raktározás követke­zik, hogy ezek ne okozzanak esetleg időkiesést. Megfelelő minőségű és mennyiségű — előreláthatólag 300 ezer köb­méter — anyagot viszont csak jó gépekkel tudunk előállítani. Tehát 17 kőbányánkban sür­gősen neki kezdünk a gépek javításénak, rendbehozásának. Ezzel egy időben pedig a bá­nyák takarítását is elvégez­tetjük. — Aztán ha ez a gond le­megy’, következik a tanácsi rendelésre készülő községi utak tervezése, költségvetésé­nek előkészítése. Végül pedig a munkásszállások biztosítása, berendezése, felszerelése lesz a A visznek! Béke Termelő­szövetkezetnek is nagy része van a zavartalan tejellátás biztosításában. Ebben az év­ben nem kevesebb mint 88 ezer liter tejet adtak át a ío­feladat. S itt nem lesz könnyű dolgunk. Nehéz szobákat biz­tosítani munkásainknak, de még körülményesebb lesz el­látásuk megszervezése. Ez év­ben viszonylag könnyű dol­gunk volt. A fontosabb, na­gyobb munkahelyek mindegyi­kére naponta ki tudtuk szállí­tani Egerből a frissen főtt ebé­det. Ez a lehetőség most meg­szűnik, mert minden munka­helyünk távol lesz a megye- székhelytől. A problémát az ipari üzemek segítségével igyekszünk majd megoldani. A munkásszállások felszere­lésére, berendezésére pedig 100 ezer forintot kapunk. Rövi­desen megkezdjük az ágyak, a szekrények, rádiók, könyvek vásárlását, hogy a lehetőségek­hez képest megfelelő körülmé­nyek között helyezhessük ei majd munkásainkat. Balogh Zoltán főmérnök jegyzeteiben lapozgat. Innen is kikerül néhány jó hír. A leg­fontosabb az, hogy a tél folya­mán 900 ezer forint értékben új kőzúzó, zúzalékszóró gépe­ket, kompresszorokat, vontató­kat, rakodó lapátokat szerez­nek be. A bányákat fejlesztik ezekkel. ILYEN LESZ hát a ,.lágy- szünet” alatt a „téli álom” a. útfenntartóknál. Mozgalmas munkával teli, hogy a zord idő elvonultával korszerűbb, jól kijavított felszereléssel, jobb munka és szociális körül­mények között folytathassa a Heves megyei utak felújítását félezer munkás. —per gyasztásnak. A tehenészetük niás téren is hozott hasznot, már eddig három biliét hiz­laltak meg szerződésre, 6 ha­marosan átadásra kerül 10 sőre-tinó is. * Állatorvosi rendelő épül Felnémet községben január .elsejétől kezdve mesterséges megtermékenyítő állomás lé­tesül. Ezentúl négy apaállat helyett már csak egyet tarta­nak és így évente jelentős ta- karmánytnegtakarítást érnek el. Jelenleg van folyamatban a szükséges építkezés, amellyel egyidőben egy állatorvosi ren­delőt is építtet a legeltetési bizottság. Az építkezés az év utolsó napjaiban fejeződik be. 88 ezer liier tej » közellátásira!» Sok évtizedes, becsületes munka után...- Nyugdíjba mennek a híres szivarkészítők — Az Egri Dohánygyárnak igen sok olyan dolgozója van, akik hosszú évtizedes munka- jukkái kivívták a fiatalok megbecsülését azzal, hogy szí­vesen átadták szakmájuk min­den fortélyát és kiváló szak­munkásokat neveltek. Ezek közé tartozik Tanner /'v’V>^VVV>^NA^VVVVVVVVVAAAA/VVVVNA/V­taggal, aki elmondotta, hogy jövedelmüket még csak kéz-! detnelc tekintik. Nem tudom,! ki, hogy van vele, de én nem! láttam nagyképűséget eszavak; mögött. Azok az emberes,« akik mesterei a szőlő- és gyü-< mölcstermelésnek, az agro-; technika segítségével képesek! lesznek ezt a kultúrát olyan; magas fokra emelni, ami a; kisparaszti gazdálkodás korié-; tai között lehetetlen. Egyéb-; ként az elmúlt gazdasági év-; ben 12 taggal szaporodtak a; szövetkezetiek. Ez nem is; mondható rossz eredménynek,; de ha megismertetik jövedel-; műkkel, módszereikkel, terve-: ikkel a kívülállókat, még na-; gyöbb eredményre számíthat-: nak. Jó dolog az. hogy a zár-: számadó közgyűlésre egyénié-: <et is meghívtak, de az már liba, hogy erre a meghívásra: évienként csupán egyszer ke-: rül sor. A közgyűlés hangula-: ta azt mutatta, hogy az egyé-! niek és a szövetkezetiek na-! gyón jól megértik egymást.; De ezt a megértést még to-! vább lehet mélyíteni azzal,; hogy nem zárkóznak el egy­mástól, hanem ha kell segí­tik egymást azért, hogy az eredmények évről évre na- gyobbak legyenek. Bertalanná, aki szinte gyer­mek volt még, amikor 1909- ben bejött a gyárba dolgozni, azóta, kisebb megszakítással, mindig a legfinomabb sziva­rok készítését bízták rá. Ő készítette a „központi szi­varokat”, amelyek olyan gyö­nyörűek voltak, mintha nem is dohányból, hanem valami­lyen öntvényből készítették volna. Öt évtizeden keresztül készítette a Portorico, Cuba, Trabuco, Britannica, Regélia- Média, Cabinet szivart és a legfinomabb luxusszivart, a Herost. Miközben a legjobb szivaro­kat készítette, sok éven ke­resztül tanította a fiatalokat, akik most a legjobb szivar­készítők közé tartoznak. Az­óta a tanítványok fölött is szintén elszállt már három- négy évtized. Ezek- közé tarto­zik Németh Pálné is, — aki ma már szintén tanítja, oktatja a fiatalokat a szivarkészítés tu­dományára, mint annak ide­jén őt oktatta Tannerné. Ma­joros Sándorné, aid a legszebb Jáva szivart, vagy Bartha Já­nosáé. aki a legszebb Dózsa- szivart készíti, szintén Tanner­Meg beesőit Az egri járási tanács mező- gazdasági osztálya által a ta­vasz folyamán beindított pász- torversenyhez a járás 17 köz­ségének 43 pásztora csatlako­zott. A járási tanács most ér­tékelte a versenyt és a leg­jobbnak bizonyult öt pásztort pénzjutalomban részesítette. A járás legjobb pásztora né munkamódszerét vették át, ugyanúgy, mint a Táncsics, vagy az Árpád szivart készí­tők. Igaz, Tannemé fölött el­szállt az idő, de szemében fia­talos fény ragyog, ha a gyár­ról beszél, amelyet nagyon szeret, s ez érthető is, hiszen életének legnagyobb részét, majdnem 50 évet élt le ebben a gyárban. S itt dolgozik Anda Imréné immár 38 éve. S Andáné is közeledik ahhoz a korhoz, mi­kor nyugdíjba mehet. Igaz, szeretne még néhány évet dolgozni, s sok-sok Árpád szivart készíteni, s a szivar­készítés titkát átadni minél* több fiatalnak, dehát az idő könyörtelenül elszáll. Azok közül, akik több mint három évtizeden keresztül ké­szítették a kellemes, finom zamatú szivarokat, maholnap jó néhánvan leteszik a do­hányvágó kést, átadják hol vü­ket a fiataloknak, ők maguk pedig élvezhetik a sok évtize­des munkájukkal a megérde­melt pihenést. Bicska Pétémé. egri Dohánygyár munka lett Eszenyi Gyuláné kerencsend pásztorasszony lett, áld 1000 forintot kapott jutalom címén. A második helyezést Kormos b. József bélapátfalvi pásztor érte el, aki 800 forint jutalom­ban részesült. A legjobb pász­torok jutalmazására összesen 3200 forintot, fordított a járási tanács. „Fagyszfinet4í az útfenntartóknál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom