Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-05 / 269. szám

1958. december 5., péntek NEPÜJSÄG S A lehetőség mindenütt biztosított A KASTÉLYNAK is beillő épület, szinte gőgösen néz le a völgyben meghúzódó kis há­zakra. Valamikor az uraságé volt, aztán a bíró tulajdona. Ez a bíró 24 esztendőn át volt szinte korlátlan ura a község­nek. A gazdasági udvar sarát az ő béresei taposták, az istál­lóban bőgő jószágok neki hoz­tak hasznot. Esténként a kas­tély ablakából nézett le a fa­lura, s a kis házak, — mintha csak érezték volna pillantását — alázatosan hunyták le sorra ablakszemeiket. Most tsz-közpon£ és kultúr- ház van itt. Egész jól megfér­nek egymás mellett — termé­szetes, hiszen mind a kettő az új paraszti életet képviseli. A kultúrház munkájáról sajnos, nem tudok sokat mondani, a 1 szövetkezet életét próbáltam megismerni. Mint hallottam, a megye egyik legrégibb szövet­kezete dologzik itt. Még 1948- ban alakult meg, s elég lassan lábal ki még ma is a nehézsé­gekből. Sok tervezgetésnek és sok viharos gyűlésnek voltak már tanúi az örek falak. De ha volt is nehézség, a szövetkezet áll, mint a szikla oldalában megkapaszkodó fiatal cserje. Ha erősen fúj a szél, hajlik, — de nem törik. Nem törte meg még az ellenforradalom vihara sem, pedig abban az időben milliós vagyonnal ren­delkező gazdag szövetkezetek is szétmentek. Itt maradtak, mert ha volt is nehézség, ha szűkösebb is egyik-másik esz­tendőben a kenyér, a hit ab­ban, hogy mégis jóra fordul minden — összekovácsolta őket. A SZÖVETKEZET. — az egerbocsi Szabadság — a gyengék közé tartozik. Meg ma is sínyli a rossz vezetést, a felelőtlen gazdálkodást. S ezért talán nem is csak a régi elnök a felelős, hanem a szö­vetkezetpolitika, amely annak idején hajlandó volt akkor is segíteni, ha nem volt fedezet rá. Vették fel a hiteleket, s nem gondoltak a visszafizetés­re. Odáig' ment a dolog, hogy a kis, alig 300 holdas szövetke­zet 600 ezer forint adósságba keveredett. Két évvel ezelőtt aztán új elnök került az élre, s a szövetkezeti tagok összeszo­rított foggal, — de munkához láttak. Azóta 200 ezer forinttal csökkent; az adósság, s kifize­tik becsülettel a többit is. Hogy mennyi idő alatt? Ez a szorgos munka mellett attól is függ, mennyire keresik azokat a lehetőségeket, amelyek megvannak a szövetkezetben, — csak ki kell aknázni, mint a föld mélyének kincsét. Törek­vések vannak. Hogy csak egyet említsünk, a szövetke­zetnek van a patak mellett egy kis földje, mely álkalmas volna öntözéses kertészetre. Ha sehová nem szállítják el a pap­rikát, ott a faluban is elfogy, mert nem foglalkoznak papri­katermeléssel. Jelentős pénz­összeget hozhat ez a csoport­nak. A kertészet ma még terv, — holnap már valóság. Ezen d vidéken nemigen ter­melnek cukorrépát. Az elmúlt gazdasági évben , kísérletezett vele először a szövetkezet. Be­vált. Közel 300 mázsa répát szedtek fel holdanként. Jövőre ismét termelnek, okulva az idei tapasztalaton — még töb­bet egy holdon. Ez is egy lehe­tőség a jövedelem növelésére. Foglalkoztak az idén szarvas- marha hizlalással is. Takar­mányuk volt, meghizlaltak 12 szarvasmarhát. Olyan jól jö­vedelmezett, hogy az idén — illetve az 1959-es gazdasági év­ben — negyven darabot hizlal­nak majd. Ez ismét egy lépés a nagyobb jövedelemhez, az adósság rendezéséhez. A SZÖVETKEZET juhásza most 260 darabot gondoz, — jövőre már négyszázat legel­tet. Ez is a szövetkezet fejlesz­tési tervéhez tartozik. Sók szakértelemmel végzi a mun­kát, nagy része lesz neki is abban, hogy a szövetkezet a jók közé emelkedjék. Ez van ma a szövetkezet­ben: 280 hold föld, 23 tag, kis Több készpénz — kevesebb jövedelemadó A kormány 3004-es határo­zata módot ad arra, hogy azok­ban a szövetkezetekben, ahol a munkaegység részesedés na­gyobb részét pénzben fizetik ki, csökkentsék a jövedelem- adót. Ennek a kedvezmény­nek lehetősége sok termelőszö­vetkezetben ösztönözte arra a tagokat, hogy a részesedés na­gyobbik felét pénzben osszák ki. Sok a törekvés erre a gyön­gyösi járás termelőszövetkeze­teiben. A gyöngyöshalászi Kossuth Tsz-nél 72 forintból 51-et, a karácsondi Dózsa Tsz- nél 55 forintból 41-et, a gyön­gyösi Új Élet Tsz-nél 57 fo­rintból ugyancsak 41-et fizet­nek ki készpénzben. jószágállomány, és rengeteg terv, akarat, hogy jövőre már legalább a közepesek között emlegessék őket. Azt mondják, ha megvan az akarat, néhány ember is hegyeket tud meg­mozgatni. Hogyne lehetne ak­kor egy jó adottságokkal ren­delkező szövetkezetét jövedel­mezővé tenni? Mert lehetőség az van. A rét, a legelő az "állattenyésztés fej-' lesztésére ad lehetőséget. Az öntözhető földdarab kertészet­re, amelynek itt igen nagy len­ne a kelendősége. A szántó­föld olyan ipari növény na­gyobb mennyiségű termelésére alkalmas, mint például a cu­korrépa, amely jól fizet, s amelynek megművelésére a gépállomás sok segítséget tud adni a munkaerőhiánnyal küszködő szövetkezetnek. Gyü­mölcsös telepítésére, — ame­lyet már tavaszra meg is kez­denek, most várják a gépet, hogy öt holdon előkészítse a csemetetelepítéshez a földet. Később tehenészet létesítésére, ahonnan a tejszínt, vajat el­szállítanák, a fölözött tejet pe­dig hasznosíthatnák a sertés- tenyésztésben, amely ugyan­csak a közeljövőben megvaló­suló terv. TERVEK, AMELYEK előbb­re viszik a szövetkezetei, em­berek, akik megvalósítják ezeket a terveket, segítség a felsőbb szervektől — mind biz­tosított ma már. S nyomuk­ban holnap új életre kelhet az egerbocsi 1 Szabadság, bizonyít­va, hogy eddig sem a szövet­kezeti gondolatban volt a hi­ba, hanem a kivitelezésben. d. r. Megszökött o krokodilul Egy francia vándorcirkusz előadásain többek között két hatalmas krókodilus szórakoz­tatta a közönséget. Előadás után az egyik lenyelte a ket­rec kulcsát és megszökött a cirkuszból. Egy öreg francia •csősz talált rá éjjel a mezőn, amíg zseblámpájával a határt járta. A környék réme. béké­ben szunyókált egy langyos ■ pocsolyában. TIT lőrék Záróréteges tény elektromos hatás címmel érdekes kísérle­tekkel egybekötött előadást tart Szabó László adjunktus ma este 6 órakor a Pedagógiai Főiskola második emelet. 70-es számú termében. AZ ANGOLOK ÉS A TÜDŐRÁK cÁ QJÍcLpÁ iLttviejfiíw Annak ellenére, hogy az an­golok átlag kevesebbet dohá­nyoznak az amerikaiaknál, a tüdőrák, Angliában mégis több halálos áldozatot köve­tel, mint az Egyesült Álla­mokban. Az angol asszonyok közül több mint másfélszer annyian, a férfiak közül pe­dig több mint kétszer •ennyian halnak meg tüdőrákban. En­nek okát még nem sikerült kideríteni. Angol és amerikai orvosszakértők dolgoznak e rejtély megfejtésén. Közeledik már a várva-várt nap, nagy léptekkel siet felénk a ked­ves Télapó. Erre a napra mindenki igyekszik valami­lyen figyelmesség­gel meglepni hoz­zátartozóit, isme­rőseit. Az iskolákban főleg az alsó tago­zatosak tekintenek nagy várakozással a nap felé. A Pe­dagógiai Főiskola Gyakorlójában azonban most még a „nagyokhoz” is ellátogat a jó öreg. Szombaton, 6-án, délután 3 órakor várják az ötödik osztályosok a láto­gatását. Hogy ne csak ők kapjanak ajándékot, a paj­tások is lázasait készülődnek a Tél­apó fogadtatására. Hogy mivel? Ez titok. Hiszen az a céljuk, hogy mi­nél kellemesebb meglepetést sze­rezzenek. Reméljük, ez si­kerül is. Eredményes erőfeszítései! Petőfibányán a műszaki fejlesztésit A MAGYAR TUDOMÁNYOS Akadémia szakbizottsága ki­dolgozta a tudományos kutatás távlati tervét, az Országos Ta­lálmányi Hivatal új elnöke be­jelentette: „fokozottan segít­jük és irányítjuk az újítók és feltalálók munkáját”, a kor­mány gazdasági bizottsága ha­tározatot fogadott el a műsza­ki fejlesztés pénzügyi alap­jainak biztosításáról. Tehát a legfelsőbb párt-, kormány- és tudományos szervek kellő in­tézkedéseket- tettek a műszaki fejlesztésért, vagyis azért, hogy iparunk gyors ütemben fejlőd­jék, hogy új gyártmányaink minden tekintetben felvehes­sék a versenyt a külföldön készült árucikkekkel. Ipari termelésünk alapja a, szénbányászat. Heves megye' széntermelésének nagy részét a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt irányítja. Ezért vizsgál­tuk meg, hogyan halad Petőfi­bányán a műszaki fejlesztés ügye. A magyar bányászat egyik legnagyobb problémája az, hogy drágán termel. A bánya­fa importcikk és ennek költ­sége lényeges hányadát képe­zi a szén önköltségének, ezért a vele való takarékosságnak igen nagy népgazdasági jelen­tősége van. Ursitz József, a Mátravi­déki Szénbányászati Tröszt fő­mérnöke sok-sok álmatlan éj­szakán töprengett azon, ho­gyan lehetne a frontfejtésben korszerű és olcsó biztosító anyagot alkalmazni a rendkí­vül költséges import bányafa helyett. Hosszas tanulmányok, gondos számítások és tervezé­sek után 1957. augusztusában a gyöngyösi XII-es aknán be­építettek egy 30 méter hosszú fejtési páncélpajzsot. Ered­mény: 90 százalékos famegta­karítás. Némi módosítással a pajzsot a szűcsi X-es aknába építették be. Elsősorban a fej­tési sebességet igyekeztek itt emelni. Sikerült is havi 52 mé­teres előhaladást elérni, ami nemcsak az országos, hanem a régebbi helyi átlagsebessé­get is meghaladta, a fameg­takarítás itt is 90 százalék volt. Ugyanez a páncélpajzs működik ma is a szűcsi X-es aknában és ma már 2 métert halad előre naponként. Nem kis része van a pajzsfejtésnek abban, hogy a szűcsi akna el­ső a tervteljesítésben, novem­ber 24-én teljesítette éves ter­vét. A KÍSÉRLETEK BEVÁL­TAK, az elért eredmények na­gyobb feladatokra serkentet­ték a főmérnököt. Közvetlen munkatársai segítségével egy egészen, új, 50 méter homlok­szélességű páncélpajzs készí­téséhez kezdett hozzá. A mun­kát hátráltatta az, hogy több mint félévi késedelemmel és csak hosszas utánjárással kap­ták meg a gyártáshoz szüksé­ges pénzügyi fedezetet. Ezért a közelmúltban örömmel hal­lották kormányunk intézkedé­sét, hogy a jövőre életbelépő új termelői árakba a műszaki fejlesztési alapot is bekalku­lálták, tehát lesz már elegendő pénz a műszaki fejlesztés megvalósítására. És a műsza­ki fejlesztési költségek átme­netileg sem fogják csökkenteni a vállalati nyereséget. Ezekben a napokban teljes erővel folyik a kutatómunka és annak gyakorlati megvaló­sítása. Saját terveik alapján a Tröszt gépüzemei állítanak elő minden alkatrészt a oajzs- fejtéshez. A főmérnök szak­avatott irányítása, a mérnö­kök, gépmesterek és munká­sok lelkesedése biztosíték ar­ra, hogy január végére üzem­behelyezik a modern, hidrauli­kus berendezéssel mozgatott 50 méteres pajzsot is. Ursitz fő­mérnök a Szovjetunióban végzett tanulmányútjának ta­pasztalatait felhasználja a pajzsfejtés tökéletesítésére, minden tudásával és igyeke­zetével azon van, hogy jövőre minél több aknában alkalmaz­hassák a pajzsfejtést. Számí­tásai szerint az új megoldás kétezer köbméter bányafa- megtakarítást fog évente ered­ményezni. Ez azt jelenti, hogy egyedül a famegtakarítás is gazdaságossá teszi a pajzsfej­tést, a beruházott összeg két év alatt megtérül. De a pajzs- fejtéses frontfejtésen nem kell szállítóberendezést szerel­ni, nem kell biztosítani, nem kell omlasztani, így több idő jut a produktív munkafolya­matokra' és nagyobb lesz a teljesítmény. Ezért országos jelentőségű a petőfibányai kezdeményezés. A bányászok is örömmel üd- vözlik az új pajzsfejtést, mert így könnyebb és főleg bizton­ságosabb a munka. Tudják azt is. hogy ez a fejtési megol­dás a bányának önköltség­csökkentést, a munkásoknak nyereségrészesedést jelent. PETŐFIBÁNYÁN TEHÁT meghallották az idő szavát, a párt és a kormány buzdítását, méríöldes léptekkel 'viszik elő­re a műszaki fejlesztés ügyét a bánya, a Tröszt, és az egész népgazdaság javára. Dr. Fazekas László \ vwww NAGY JÓZSEF: A harcban nem szabad megállni \ forradalom egykori tábora tehát bom- lásnak indult. A burzsoá táboron be­lül kiváltak a konzervatívok, akik már az eddig megtett utat is soknak tartották, akik nem értettek egyet a parasztság radikális íöldosztó programjával, akik féltek a mun­kásság egyre forradalmibb fellépésétől és egyéni hatalmuk megtartását fontosabbnak tartották, mint az egész nép társadalmi hala­dását. A Szociáldemokrata Párton belül is mindjobban elkülönült egymástól a forradal­márok és opportunisták tábora, s ha ez a for­radalmi balszámy egyelőre még nem is csat­lakozott a Kommunista Párthoz, sőt gyakran élesen szemben állt a kommunistákkal, a gyakorlati tevékenység terén egyre jobban átvette a kommunista módszereket. A forradalom polgári tábora tehát meg­oszlott és mind világosabban lehetett látni, hogy a polgári demokratikus forradalom csődbe jutott és a polgári demokratikus for­radalom célkitűzéseit is csak úgy lehet meg­valósítani, ha erős kommunista párt áll az élen. A fiatal Kommunisták Magyarországi Pártjára várt tehát a feladat, hogy a nemzeti és társadalmi haladás érdekében kezébe ve­gye a forradalom továbbfejlesztésének ügyét és felsorakoztassa maga mögé a magyar dol­gozó nép legjobbjait. A magyar kommunisták egy percig sem titkolták, hogy az „orosz példát” tartják kö­vetésre méltónak Magyarországon is és a proletárdiktatúra megteremtésére hívták harc­ba a magyar dolgozó tömegeket. A kommu­nista párt szervezésének, különösen kezdeti szakaszában, továbbra is nagy jelentősége volt az oroszországi volt hadifoglyoknak.. A Szociális Forradalom, a moszkvai rhagyar kommunista csoport lapja, már 1918. novem­ber közepétől arra szólítja fel a Vörös Had­seregben harcoló magyar katonákat, hogy tér­jenek haza Magyarországra, álljanak a nem­zetközi proletárforradalom magyarországi frontszakaszára. Ezeknek a felhívásoknak a hatására tömegesen tértek haza a volt ma­gyar hadifoglyok és Idehaza nagy részük azonnal bekapcsolódott a pártszervező mun­kába. A hazatérő leszerelő katonák különösen elégedetlenek voltak a Károlyi-kor­mány működésével. A kormány nem gondos­kodott munkaalkalomról a leszerelő katonák számára s határozott fellépés helyett megelé­gedett mindössze azzal, hogy a. tőkések jóin­dulatába ajánlotta a leszerelő katonák elhe­lyezését. Ugyanakkor végkielégítésről sem gondoskodott a kormány. A Kommunista Párt jogosnak tartotta a leszerelt katonák elége­detlenségét és leleplezte a polgári—szociál­demokrata kormányzatot, s további harcra buzdította a katonákat. A kommunisták ja­vaslatára a leszerelt közkatonák és altisztek szervezetei azzal a követeléssel léptek fel, hogy a kormány minden leszerelő katonának adjon 5400 korona végkielégítést. A katonák megmondták azt is világosan, hogy ezzel az •összeggel nem az államkasszát kívánják meg­terhelni, hanem vegye el ezt a kormány a hadimilliomosoktól, akik csak kerestek a há­borún, addig, míg a katonák százezrei vérü­ket ontották. Nemcsak a kormány, hanem a Szociáldemokrata Párt hivatalos vezetősége is szembefordult a leszerelő katonák jogos kö­vetelésével. Ez viszont ismét sok munkásnak és katonának nyitotta ki a szemét. A Kommunista Pártnak szinte megalaku­lásától kezdve, nagy befolyása volt a katona­ság soraira. Áz óbudai tengerészgyalogság, akik nagyrészt Pólából és Cattaróból haza­tért tengerészek voltak, már november végé­től lényegében a Kommunista Párt befolyása alatt álltak. Már december első hetében arról tárgyaltak a budapesti rendőrfőkapitányság emberei, hogy ezt az alakulatot fel kellene oszlatni, mert ez a bolsevizmus melegágya. December 10-én a hadügyminisztériumban Bartha Albert elnökletével titkos tanácskozás ült össze annak megtárgyalására, hogy a bol­sevikok ellen milyen intézkedéseket tegye­nek. Megállapították, hogy a kommunista agitáció igen erős a kaszárnyákban. A jelen­lévők közül többen, köztük maga Bartha hadügyminiszter is statárium kihirdetése és tisztiszázadok felállítása mellett foglalt állást. A vidéki katonaság is egyre nagyobb töme­gekben csatlakozott a kommunista mozga­lomhoz. Szombathelyen a katonaság decem­ber 11-én felvonult, a vörös gárdát éltette és szidta a hadügyminisztert. Pár nap múlva hasonló megmozdulás játszódott le Kaposvá­ron és Pozsonyban. A forradalmi katonaság előtt különösen ^ a hadügyminiszter személye volt gyű­lölt. A kommunisták nyilvánosságra hozták Bartha titkos tervezetét a riadó-zászlóaljak és tiszti századok felállításáról, s ez általános felháborodást keltett a katonaság soraiban. Ezenkívül Bartha a Pesten levő, szocialista gondolkodású ezredek számát kétharmaddal kívánta csökkenteni, ezután pedig a létszá­mot vidéki alakulatokkal és altisztekkel fel­tölteni. Az ezen felháborodott budapesti hely­őrség' katonái december 12-én, a tisztek jelen­tős részének a részvételével tüntetést rendez­tek, felvonultak a Várba és Károlyi Mihály- tól követelték Bartha hadügyminiszter eltá­volítását, s a hadügyminisztérium megtisztí­tását a reakciós elemektől. Károlyi még ezen a napon minisztertaná­csot hívott össze a kérdés megtárgyalására, ahol kiderült, hogy a szociáldemokrata mi­niszterek is tudtak Bartha reakciós magatar­tásáról, sőt a hadügyminisztériumban Böhm- nek, aki hadügyi államtitkár volt, már telje­sen tarthatatlanná vált a helyzete. A minisz­tertanácson jelenlevő szociáldemokrata mi­niszterek ennek ellenére nem foglalnak hatá­rozottan állást az erősödő ellenforradalommal szemben, hanem úgy vetik fel a kérdést, hogy helyesebb lenne inkább, ha kilépnek a kor­mányból. Javaslatukat azzal indokoliák. hogy „a bolsevikizmus felé hajló tömegekkel a há­tuk mögött, lehetetlen a reakció megnyilat­kozásait szó nélkül tűrni, viszont az is lehe­tetlen, hogy a szociáldemokrata miniszterek fedezzék a bolsevikizmus elleni intézkedéseket, mert akkor a bolseviki agitáció elsősorban a szociáldemokrata miniszterek ellen fog irá­nyulni”. A szociáldemokrata vezetők tehát nem azért akarnak kilépni a kormányból, mert azt túlságosan reakciósnak tartják, ha­nem azért, hogy ne kössék meg a „kormány kezét a bolsevikizmus elleni védekezésben” és azonkívül azért, hogy több idejük maradjon a kommunisták elleni harcra, A jobboldali - szociáldemokrata vezetők, ^ tehát nem mertek nyíltan a néptöme­gek előtt állást foglalni a reakciós erők mel­lett, mert féltek, hogy ezáltal még több tá­madási felületet adnak a kommunistáknál;, de nem mertek nyíltan hatósági terrorhoz sem nyúlni a kommunista mozgalommal szemben, mert attól féltek, hogy az inkább használni fog a Kommunista Párt népszerű­ségének (mint ahogy az később be is követ­kezett), nem pedig ártani. Rendkívül megszé­gyenítő a szociáldemokrata vezetőkre nézve, hogy az a megoldás, hogy a néptömegek kí­vánságainak a kielégítésében keressék a vál­ságból való kivezető utat, ezen a miniszter­tanácson egyes polgári minisztereknek jutott eszébe. Károlyi és Búza Barna véleménye szerint teljesen lehetetlen lenne polgári kor­mányt alakítani és a válság megoldását nem a szociáldemokrata miniszterek kiválásával lehet elérni, hanem „csak balfelé lehet tolni a kormány politikáját. Az a baj, hogy semmi sem történt a forradalom óta, amivel a töme­gek megélhetését jobbá és könnyebbé tették volna.” A szociáldemokrata vezetők a miniszteri bársonyszékekben eszmeileg burzsoábbá let­tek a burzsoáknál, jobban féltek a haladás­tól, mint egyes polgári politikusok, és sze­mük előtt csupán egy cél lebegett: saját ha­talmuk megmentése. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között a kommunista párt ál­landóan fokozta támadását a polgári kor­mányzat és az abban részt vevő szociál­demokrata vezetők ellen. A kommunisták számára nemcsak demagóg szólam volt a szo­cializmus megvalósítása, s a harc továbbfoly­tatására buzdították a munkásság, katonaság és parasztság hatalmas tömegeit, egészen a végső győzelemig.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom