Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-31 / 289. szám

4

NEPÜ JS AG

1958 december 31., szerda

Szilveszter: a mentők napja

. VALAMIKOR házról házra jártak ezen a napon. Pénzt gyűjtöttek',. hogy a következő esztendőben folytatni tudják azt a munkát, amit az emberek vártak azoktól, akik egyenruhájukat viselték: a bajbajutottalt segítségét.

Ma, ha ismét ezt tennék, sorban bekopogtatnának a lakások ajtain* szó se esne már pénzről, adományokról, csupán csak afroi, hogy a 12 hónáp alatt, ami Szilveszter éjszakáján lezárult, mennyivel gyarapodtak ismét eredményekben, milyen mértékben korszerűsítették felszerelésüket, hogy meg tudjanak felelni az egyre nagyobb feladatoknak, hogy a társadalom azt mondhassa róluk: igen, a mentők. ismét helytálltak.

Még a gyűjtések idején a mentők nanjának nevezte el az egyszerű ember a Szilvesztert:- Ez • az elnevezés mindmáig fennmaradt, de egészen más értelmet kapott. Hiszen 1958. nyarán tartották Budapesten a mentők jubileumi kongresszusát abból az alkalomból. hogy 10 esztendő telt már el az Önkéntes Mentő Egyesület megszüntetése és az állami támogatást élvező Orsié gos Mentőszolgálat megalakulása óta.

Ménfők. Száguldó, vörös zászlós, fehér gépkocsi. Barna sapkás, sötétszürke egyenruhás, örökké siető férfiak. Segítenek, ha egy kisgyermek leesett a létráról, rohannak a szülő asszonyért, lábát, tört öregemberért, pillanatok alatt ott ‘teremnek, ha valahol baleset történt, és emberélet került“ veszélybe.

AZ ÁLLOMÁSON cseng a telefon, s két perc sem telik el; á kocsiparancsnok jelentkezik a vezető megyei főorvosnál:

— Főorvos bajtárs, jelentem, szülőasszonyhoz hívnak Besenyőtelekre ...

— Jó- utat, jó munkát kívánok, baj társ...

A fehér gépkocsi már el is tűnt az utcában.

—’ MS> arra tettünk hitet, hogy segítünk a bajbajutott embereken mondja a megyéi főorvos, s hogy állják a szavukat, nap mint nap, óráról órára bizonyítják.

Ezért komolyodik el az ember Szilveszter napján, az év utolsó, vidám óráiban, ha a mentőkre gondol, azokra az emberekre, akik valóban minden tettükkel a dolgozó ember egészségének védésén, életének megmentésén munkálkodnak. Szép és áldozatos hivatás.

Megérdemelnek minden tiszteletet, minden megbecsülést, s megérdemlik, -hogy .Szilveszter továbbra is az :ő napjuk maradjon.

Illő lenne most néhány jellemző példát felsorolni, hogy milyen esetek fordultak elő az elmúlt esztendőben a mentők munkája közben, milyen szakértelemre, rátermettségre, lélekjelenlétre volt szüksége sok alkalommal a gépkocsivezetőnek és az ápolónak egyaránt, hogy megfelelhessenek nemes feladatuknak. Mégse tegyük ezt. Inkább pillantsunk vissza úgy a megtett útra, hogy a Heves megyei mentőállomások fejlődését vesszük számba.

Mindenki tudja, hogy az állam, az Országos Mentőszolgálat fennállásának 10 esztendeje alatt nagyon sokat áldozott a gépkocsipark, a felszerelés korszerűsítésére, a dolgozók szakmai tudásának hövelésére. Ezzel együtt pedig szinte egyenes arányban nőtt a „forgalom” is. Csak két esztendő egyetlen országos adata: kétmillióról 14 millióra növekedett a gépkocsik által megtett kilométerek száma. Óriási különbség. Érthető tehát, hogy nagy gondot kell fordítani a kocsipark karbantartására, sűrűn kell cserélni a járműveket.

ÉRTHETŐ az Is, hogy Heves megyében is sor került ez évben arra, hogy állandó, főfoglalkozású mentő főorvost állítsanak az állomás élére, ahelyett, hogy valaki továbbra Is szinte „társadalmi munkában” napi egy óra alatt végezze el az ezzel kapcsolatos feladatokat.

A számszerű' eredmények nem mutatnának sokat, legfeljebb annyit, hogy nőtt a kilométerek száma Hevesben is, s hogy — sajnos, — még mindig sokan vannak, akik taxinak nézik a mentőautót, s indokolatlanul veszik azt igénybe. Ennél többet jelent az a tény, hogy az új irányítás alatt az állomás kollektívája olyan erőssé, egységessé vált, amilyenre valóban szükség. van a rájuk háruló felelősségteljes munka végzésében.

Ezután aztán jöhet ismét a

korszerűsítés. A régi álom va- lóraváltása az építkezés, az ambulancia, a pihentető felállítása, hogy ne kelljen minden ápolásra szoruló embert a kórházba vinni, az ápolók további oktatása, szakosítása, szakorvosoknak a mentés szolgálatába állítása. Nem mind 1959. terve. A jövő tervei. Azért, hogy még jobb, még gondosabb munkát végezhessenek. A fejlesztés egyik jele volt a megye be- kaDcsolása a légi mentőszolgálatba is. 1958-ban mintegy 15 alkalommal szállt le repülőgép a makiári térségre, hogy a fővárosba iránvított súlyos beteget vegyen át az egri mentőktől. A másik egy kis készülék, az Oximat, ami a vastüdőt pótolta. Egyszerűen kézierővel működik, de nagyon nagy segítség olyan helyen, ahol még nincs „rendes” vastüdő.

Aztán 1959-ben: ismét kicserélik az összes mentőautót Warsawa típusú kocsira, s ha már ez is meglesz, szó kerülhet a rád'ójrányítás mees-ervezé- séről. Most is van valami ilyen, de nagyon kezdetleges. A mentőautók, ha vidéki úton vannak, egy-egy meghatározott pontnál — vasúti őrház, gyógyszertár, stb. — megállnak és telefonon jelentkeznek az egri állomáson: nincs-e még valami, amit útjuk során el kell végezni. Ha még a jelentkező ponthoz érkezésük előtt jött számukra üzenet, kis táblával adnak jelt az új parancs átvételére. Nemcsak kezdetleges, de körülményes kapcsolatteremtő mód ez. A mentők azonban azt mondják: ami ma még felszerelésben hiányzik — azt pótoljuk lelkesedéssel.

EHHEZ PEDIG az ó-esztendő utolsó óráiban, Szilveszterkor, a mentők napján mit is kívánhatnánk: sok erőt, egészséget az új esztendőre. Erőt, egészséget ahhoz, hogy életmentő munkájukat továbbra is sikerrel, lelkiismeretesen végezhessék.

— ger.

Autóbuszok indulnak a Mátrába Budapestről

a szilveszleri rendezvényekre

Szilveszteri autóbusz-kirándulást szervez a Mátrába december 31-én az IBUSZ Autóbusz Tours irodája.. Az egyik járat Budapestről Gyöngyösön

és Parádfürdőn át Egerbe viszi utasait, míg a másik másfélnapos szilveszteri kirándulás útiránya Budapest—Mátraháza.

1958. december 31, szerda:

1898-ban született Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke.

— Az Apei Fémtermia Vál- lalat határidő előtt 5 nappal befejezte éves tervét.

— TÚLTELJESÍTETTE áruértékesítési tervét az egri járás több termelőszövetkezete, ezért a járás 27 ezer forint kedvezményhez jutott. Csupán a felnémeti Petőfi Tsz 14 ezer forintot kapott az áruértékesítést terv túlteljesítéséért.

— HÉTFŐ DÉLUTÁN taggyűlésre jöttek össze a Séiypi Cukorgyár kommunistái, hogy értékeljék az elmúlt három hónap munkáját és megbeszéljék a pártoktatás- sál kapcsolatos tennivalókat.

— NÉGY BORJÚT elütött a vonat V ámosgycrkön. A szabadjára engedett jószágok á rohanó vonat elé futottak. Három, közülük azonnal elpusztult, egy megsebesült.

— JANUÄR 2-ÄN a KISZ- fiatalok kezelésében megindul a rőzsaszentmártoni IX- es aknában egy F 4-es kombájn.

— 2327 MÁZSA műtrágyát használták fel 1958-ban az egri járás termelőszövetkezetei. Mivel műtrágyafelhaszná,ási tervüket túlteljesítették, 70 000 forint kedvezményhez jutottak.

— A Selypi Cementgyár kommunistáinak, akik kimagasló eredményt értek el a környékbeli falvakban és az üzemben védett' felvilágosító munkában, könyv- és oklevél jutalmat osztott ki a pártszervezet vezetősége.

— EGERBEN, a Szakszervezeti Kultúrotthon központi színjátszó csoportja és szalon- zenekara ma t délután 5 órai kezdettel nagyszabású szilveszteri kultúrműsort ad a honvédségnek a Dobó István laktanyában.

— KORMOS RUDOLF temetése Egerben a hatvani temetőben december 31-én 12 órakor lesz.

Kormos-család.

— Hallotta szomszédasz*

szony, szegény Kardosné hogy megjárta? Pedig mondtam, ne egye mosat - lanul a gyümölcsöt.

— Jó ég! Mi történt vele?

— Elhagyta a férje.

Orvos: — Szóval fáj a gyom ra. — Mit evett vacsorára?

Beteg: — Va jáskenyeret teával.

Órvos: — És

utána milyen tünetet észlelt? Beteg: — Zsibbadt a lábam.

j (Bérletszünet)

Versenypályázati felhívás

Az MSZMP megyei bizottsága, a megyei tanács v, b. művelődésügyi osztálya, a Hazafias Népfront megyei titkársága, a KISZ mégyebizottsága a Tanácsköztársaság ‘ évfordulójára „Heves megye a Tanácsköztársaság idején” címmel könyvet ad ki.

A szerkesztő bizottság a könyv fedőlapjának megoldására versenypályázatot hirdet. A pályázaton bárki részt vehet

A fedőlap-tervezet 30x20 cm-es nagyságban, teljesen kidolgozva, jeligésen nyújtandó be 1959. január 20-ig a megyei tanács v. b. művelődésügyi osztályára.

A nyertes . fedőlap-tervezfet tiszteletűi ja 500 forint.

NY I K OLAJ DASKIJFV.

é ALS AI PGN6RAC W(1.3)

De senki sem felelt. Scseg- lov meggyorsította a tempót. A csónak szürke foltként emelkedett ki' a ködből, de nem állt' meg. A. mérnök most a mellén kezdett úszni, olyan gyorsan, mintha versenyt akarna nyerni. Utolérte a gumicsónakot és prüszkölve, mérgesen így szólt:

— Micsoda tréfa ez, elv- társak?

Erre némán odanyújtották neki az evezőt, és kisegítették a vízből. De alighogy kimászott, egy súlyos tárggyal halántékon ütötték,

Scseglov most már azt sem tudta volna megmondani, mennyi idő telt el az Igarka pusztulása óta. Csak a szűk fémkamrára emlékezett, de arra is halványan. Valaki töléje hajolt, s kivette zsebéből a v'-hatYan irattartót az iratokkal együtt. ,

— Csekloff... mérnök... — hallatszott angolul. — Átadjuk Harwoodnak, hiszen tudjátok, hogy kérte...

Scseglov felkiáltott, de azt már elfelejtette, hogy mit. Arcára nedves rongyot dobtak:

kellemetlen, émelyítő szag csapta meg az orrát. Csak itt, a csapatszállító páncélautón tért magához — a hernyótalpak csikorgása árulta el, hogy hol van —, olyan erőtlenül, nehéz fejjel, mint egy halálos betegség után.

Nem szitkozódott, nem fenyegetőzött, nem is kiabált. Úgyis hiába. Ilyenkor legjobb, ha alvónak teteti magát az ember; akkor legalább hallgatózhat. De útitársai, mintha bosszantani akartak volna: nem szóltak egy szót sem. Csak a váratlan baleset szakította félbe némaságukat.

„Ki robbantotta fel a hidat? ... Ki lőhetett a gépre?"

A mérnök bármilyen kedvező lehetőséget elképzelhetett, úgyis egyforma esélye volt a tévedésre.

„Talán a partizánok?"

Igen, lehet, hogy ők: a felszabadító mozgalmak már egész Délkelet-Ázsiát hatalmukban tartották. De vajon melyik ország ez?... Vietnam? ... Korea?... Thaiföld?...

A csapatszállító páncélautó kievickélt a sima útra. A motor most egyenletesen zúgott,

könnyedén, rázkódás nélkül haladt előre.

— Ha visszatérsz Szingapúrba — mondta az előbbi hang —, még egy géppuskát szerelj fel a csapatszállítóra, s jó lenne a fedélzetét is megerősíteni.

— Igen.

„Szingapúr! — örvendezett a mérnök,. — Tehát Malájföldön vagyunk!... Maláj parti zánok lövöldöztek... Na, folytasd, beszélj csak tovább, gazember!"

De most ismét hosszan, nagyon sokáig hallgattak. Köz ben a páncélautó még néhányszor kikerülte a csapdá kát, majd lassított és meg állt. Zár kattant — valőszí nűleg egy kapu nyílt ki — áz után nyikordulás és kiabáló hallatszott:

— Helló, Johnson! Elhozta őket?

— Helló, Smith!... Sajnos, csak egyet. De hálásak lehettek nekem: igazi oroszt hoztam. Méghozzá egy mérnököt!

— Talán csak nem azt, aki...

A hangok eltávolodtak. A

mérnök már a- szavakat is nehezen tudta megkülönböztetni

— Igen, igen!, . . De hol va Harwood?... Égy üzenetet ke átadnom neki.

— Mondd csak meg nekem! Harwood most nem ér rá.

„Johnson, Smith, Harwood

Ezek a nevek erősen bev .ődtek Scseglov emlékezetéb A két ember arcát nem lát ugyan, de hangjuk árnyalat megjegyezte.

„Johnson, Smith és Hai wood! Na, várjatok csak gondolta a mérnök. — Ma; még számolunk!"

A motor ismét felberregex

.1 csapatszállító páncélautó megindult. Jobbra farolt, aztán egy helyiségbe gördült — itt a berregés harsányabb lett, — és megállt.

— Vigyék át az ötösbe! — mondta valaki.

Vas csörömpölt. S egy kéz

felemelte a mérnököt.

— Nem halt meg?

— Nem. Lélegzik. Bizonyára nincs magánál. Puhány emberek ezek — nem sokáig bírják.

Erre már Scseglov is megrémült. Közömbös hangok, rejtélyes megjegyzések... Hová került hát? S mi vár rá itt, a Malájföld rengetegében?

Hordágyra tették, és megindultak vele... Jobbra,, balra... Fel., le,. Végre ledobták, mint egy sósbálát, ke- zét-lábát kikötötték, fejéről levették a zsákot és elmentek. A zár bekattant.

A mérnök csak percek múlva nyitotta ki a szemét.

Kis, fémes csillogású kamrába került. A fémből készült ágyat, az asztdlt és a széket a padlóhoz erősítették. Ablak helyett sötét nyílások sorakoztak a falon. Vaksi lám- pácska lógott a mennyezetről. Az asztalon tiszta papír, meg egy-két ceruza.

A kamra külseje nem árult el semmit. így hát a mérnök alaposabban szemügyre vette a helyiséget.

A tömör fémajtóra parányi résecskét vágtak. De ha a falon lévő nyílásokba belerakná az öklét, mindjárt egy rácsba ütköznék ... Szellőztető, berendezés?., De mire való ez a sok csőcsonk? Egy is elég lenné. S ráadásul még a nyílások is különös, ferde szögei alkottak: rézsűt a fal felületére meredtek,

Mérnöki képzelete tüstént megállapította: ha a kamra irányában meghosszabbítaná a

csőcsonkokat, két pontban metszenék egymást: az asztal fölött, az arc magasságában, meg az ágy felett, ahol a lejtős matracon mélyedést vájtak a fejnek.

Ezek a megfigyelő csövek lennének?.. Miért nem inkább ernyőt szereltek fel akár a mennyezetre is?

Mindegy. A veszély csak ezekből a nyílásokból jöhetett. De a legjobban az bántó'ta, hogy még védekezni sem tudott ellenük.

Scseglov roppant ideges volt, a hosszú . utazás . fáradalmai most . mégis kiütköztek rajta. Egész teste izomlázban égett. Szeméi csípte az álmosság. Csak , ahhoz volt kedve, hogy lefeküdjék és aztán jó sokáig aludjon. Kellett is pihennie: vissza akarta kapni az erejét.

A mérnök, lábát a magasabb fejaljra polcolva, végig, feküdt az ágyon. . De ez szokatlan, és kényelmeden helyzet volt. Hamarosan megfájdult a nyaka, s szeme előtt karikák kezdek táncolni: az alacsony fekvéstől féjébe szökött a vér Scsenlot legyintett, az*án megfordult úgy. ahogy a kamra berendezői akarták.

De bál-mennyire szerette volna is. két óra hosszat nem tudott aludni Aztán meg mintha tötét szakadékba eset* vo7na. . Neonon _ sokáig, mélyen álopi .nélkül aludt, s arra ébredt, hogy fojtogatja a kacagás. .

— .,Ha-ha-ha! — A mérnök, szemét dörzsölgétve. nevetett.

; (Folytatjuk.)'