Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-24 / 285. szám

19SS. december 2í„ szerda (Tudósítónktól.) e Érdemes követni a nagy úti gazdák példáját Inagyüt községben géphasználati társulást alakí­tottak a gazdák. A társulás hírének rövid története hama­rosan bejárta a környéket és ma már szinte országosan is­mert ennek a géphasználati társulásnak a híre. Erről beszélgettünk Maruzs György ügyvezetővel a nagy- útá földművesszövetkezet iro­dájában, aki készséggel el­mondja a társulás történetét egészen a megalakulástól kezdve a mai napokig. — Amikor a géphasználati társulások alakításáról szóló rendelkezés megjelent, össze­hívtuk ide, a földművesszö­vetkezethez az embereket. Is­mertettük a rendelkezés lénye­gét, a társulás előnyeit, és nem is sikertelenül. A nagyúti gaz­dák józan gondolkodású, szor­galmas emberek, azonnal meg is értették, miről van szó, s nyomban meg is alakultunk. Megválasztottuk a nyolctagú vezetőséget és 157 ember, kö­ze] 1300 hold földterület kö­zös megművelésére jelentette be igényét. Hogy miért sikerült ilyen szépszámú társaságot toboroz­ni, annak is megvan a ma­gyarázata. A nagyúti gazdák igen szeretik a gépi munkát. Csak azt tartják igazi szántás­nak, amit a traktor végez el. Ebben nagyon igazuk van. A másik ok meg az volt, hogy a közös gépi szántás bizonyos anyagi előnyökkel is jár. Az is nagy előny és könnyítés számukra, hogy nem kell a gépek után külön-külön fut­kosni, hanem a földművesszö­vetkezet megszervezi helyet­tük és dűlők szerint beosztja a szántást. Mindezek józan és logikus érvek a társulás mellett, amit a gazdák be is láttak. Ezért társultak hát ilyen szép szám­mal, no meg tegyük hozzá azért is, mert látták, hogy a2 összefogás nagy erő. [ A TÁRSULÁSOK | ről szóló rendelkezés arra is gondol, hogy anyagilag is előnybe részesítse az így dol­goztató gazdákat. Katasztrális holdanként 12 forinttal teszi >lcsóbbá a szántást. Jóllehet íz az összeg nem sok éppen, ie gondoljunk arra a régi közmondásra, hogy sok kicsi sokra mégy. Ezután vegyünk csak papírt meg ceruzát a ke­zünkbe és számoljunk egy ki­csit. Száz katasztrális hold fel­szántása már 1200 forintos előnyt* jelent a közösségnek. A nagyúli gazdák 1300 hold föld­jének gépi munkája után 12 ezer 360 forint marad meg a munkáltatók zsebében. Nézzük meg azt a kedvez­ményt, egy-két egyéni gazdá­nál is. Matalin István 10 hol­dat szántatott meg az idén a társulás keretein belül. Ked­vezménye 120 forint. Egy má­sik gazdálkodó, Bocsa József hat és félholdat, Somogyi Já­nos hét és félholdnyi terüle­tet szántatott fel ilyen módon. Az elmondottakból nyilván­való, hogy minden egyes gaz­dának és a közösségnek anya­gi szempontból is sokat je­lentenek ezek a kedvezmé­nyek. Közel egyéves múlt áll a társulás működése mögött, _ a gazdasági év eredményeit mérlegelve, Maruzs elvtárs eléggé jogosan panaszkodni kezd. — Amikor megalakultunk, akkor a füzesabonyi gépállo­más vezetősége, sőt a megyei igazgatóság is kijött, és a legmesszebbmenő támogatá­sukról biztosítottak. Igen örültünk a szép ígéreteknek, s nem is volt baj, egészen ok­tóber közepéig. A rendelkezé­sünkre bocsátott öt traktor igen szépen dolgozott, de az­után nemsokára kezdődött a baj. Hogy mi volt a hiba? Szó se róla, traktor elég lőtt volna, de vagy a gép nem volt jó, vagy ember nem volt hozzá. A társulás tagjai min­dent megtettek, hogy a mun­ka zavartalanul menjen. A dűlőfelelősök és a körzeti fe­lelősök mindig járták a ha­tárt, megmutogatták a meg­szántandó területet, irányítot­ták a munkát, de hiába. Az a sajnálatos tény, hogy húsz gazda 35 hold földje szántat- lan maradt, nem rajtuk mú­lott. ELŐFORDULT o1^ is, hogy két traktor csaknem három héten át ott állott a barázdában, ahogy elromlott, és senki sem járt utána, hogy azt meg is javítsák. Vagy volt olyan eset is, hogy a traktoros j otthagyta a munkát és a gép vezető nélkül természetesen nem szánthat. Sok visszaesést okozott az is, hogy a lánc­talpas traktor, akkumulátor híján éjjelenként nem volt volt képes dolgozni. Világítás híján sokszor a szántató gaz­dának kellett a traktor előtt haladva, lámpával mutatni a barázdát. S a károsultak? Azokat igen érzékenyen érinti a felelőtlen­ség annál is inkább, mert mindannyian jóelőre befizet­ték a munkadíjat. Keresztesi Jánosnak 4 hold földje ma­radt szántatlan, holott a szán­tásért 605 forintot befizetett. Ráadásul még igaereje sincs, s csakis a gépállomásra tá­maszkodott volna. Hasonló helyzetben van Horváth Márton is. Csepje József mór vissza is kérte befizetett pénzét. Hasonlóképpen csele­kedett Zombori László is, aki ráadásul a cukorrépa szerző­dését is visszamondta, mert répájának nem tudta bizto­sítani az őszi szántást. Két­ségtelen, hogy rossz hatással van a tagságra ez a késede­lem. s a társulás jövőjére is ártalmas lehet. Jobb későn, mint soha — tartja egy másik bölcs köz­mondás —, ezekután a megol­dás már csak az lehet, hogy a gépállomás mielőbb köszö­rülje ki a csorbát, és amint az idő engedi, szántsák meg azt az elmaradt néhány hol­dat is. Újabb belépők a boldog! Béke Termelőszövet­kezetbe A zárszámadások után meg­növekedett a boldogi Béke Termelőszövetkezet taglétszá­ma. Az eredmények láttán ak­kor nyolc asszony kérte fel­vételét a szövetkezetbe. Most ismét jelentkeztek új belépők^ ez esetben azonban már nem asszonyok, hanem az állatte­nyésztési és egyéb munkához igen hiányzó, tapasztalt gazda­emberek. Mivel a tagok szá­ma öt férfival szaporodott, el­határozták, hogy most már vásárolnak 15 szarvasmarhát is, ezzel megalapozzák szarvas- marha tenyésztésüket, amely­hez a takarmányt már bizto­sították. A KÖZELI NAPOKBAN Aszimmetrikus gépkoesilámpák A „hagyományos’1 gépkocsi­lámpákban két izzószál van: az egyik adja a szokásos or­szágúti fényt, a másik pedig az un. találkozási fényt. Az utóbbi izzószálat részben er­nyővel veszik körül, hogy a fénysugarak csax lefelé, az út testre szóródjanak, ne pedig í közeledő gépkocsi vezetőjénél a szemébe. A találkozási fém ennek következtében termé­szetesen csalt korlátozott meg­világítást ad és csupán a jár­mű előtti útrészt világítja meg. Nemrég felfedezték, hogy a találkozási fényt növelni le­het, anélkül, hogy ez a szem­bejövő gépkocsi vezetőjét el­vakítaná. A megoldás egysze­rű: jobboldali közlekedés ese­tében a gépkocsi jobboldalán messzire előrevetített sugarat kell létrehozni. Ily módon az úttest széle a haladás irányá­ban messzire jól látható lesz, az úttest közepe viszont to­vábbra is a csökkentett talál­kozási fényt kapja, A legújabb gépkocsilámpák találkozási fényt szolgáltató izzószálemyőjének abból a ré­széből, ahonnan a fényszóró jobboldalra vetíti ki a fényt, kis részt levágnak, s a reflek­tor elülső üvegét úgy alakít­ják ki, hogy a fénysugarat messze előre vetítse. Minthogy az így létrehozott fény aszim­metrikus, tehát a jármű egyik oldalán más, mint a másik oldalán, az új szerkezetet aszimmetrikus lámpának ne­vezték el. Megfelelő lámpákkal elérhe­tő, hogy az előrevetített fény 70 méter távolságban is jól megvilágítsa az út szélét. Ez jelentős növekedés az eddigi-! hez képest, s növeli majd az éjszakai közlekedés biztonsá­gát. ismét összeül a társulás nyolc tagú vezetősége, amikor is Marúzs elvtárs beszámol az évi munka mérlegéről, és utána megbeszélik a jövő évi terveket is. A társulás termé­szetesen továbbra is együtt marad és közösen szántanak, de ezen felül szeretnének ven­ni valamilyen közös gépet is. Tekintettel area, hogy a köz­ségben rhár régi hagyomány a cukorrépa-termelés, már ed­dig is úgy tervezgették, hogy egy cukorrépa kiemelő gépet vásárolnak. Ezt azután majd közösen használják. A tag­ság szeretne más munkagépet is venni. Ez természetesen az évi mérleg sikerétől függ. A nagyúti gazdák megértet­ték és jól tudják, milyen elő­nyöket jelent számukra a közös géphasználat. A pénzt tehát, amelyet a társulással megtakarítanak, közös gépek beszerzésére fordítják. S ha ezt teszik, helyesen teszik, — hisz ennek saját maguk lát­ják a hasznát. — 70 TERMELŐSZÖVET­KEZET részesült eddig a megyében hitelelengedésben, az árutermelési terv teljesíté­se után. Vilnius bácsi Fent, a Bükk- fennsikon kóbor szelek nyargalász- nak és űzik, ker­getik maguk előtt a víztől csepegő ködfelhőket. Itt már a felhők birodalmában já­runk, nehezebb a légzés, élesebb a levegő, van, aki­nek fülzúgása, sőt erős fejfájása tá­mad. Az erdő lakói, a favágók azonban mindezt fel sem veszik. Az erdőgazda­ság „olaszkapu" közelében levő munkásszállásán az öreg Vilmus bácsi gondnokos- kodik. Ahogy ke­zet rázok vele, ki­veszi a pipát a szájából és pa­naszkodni kezd, hogy átkozott ke­mény, gancsos a fa (ö gondoskodik a helyiség fűtésé. ről), meg, hogy vasékkel sem tud­ja azokat az átko­zott tuskókat szét- hasogatni. — Öreg vagyok én már ehhez a munkához, kérem, — magyarázza, de csuda tudja, miért nem hiszek neki, mert hogy nagyon fiatalosan csillog a szeme. Mikor elbúcsú­zom tőle, elkísér egy darabon. A szélfiak közben el­zavarták a felhő­ket, s a Gerenna- vár felől bágyadt napfény ömlik el a tájon. Az öreg csóvál- gatja a fejét, nem tetszik neki ez « «szokatlanul enyhe időjárás. — Lesz ennek meg böjtje is — mondja tempósan- nem vitte még el a farkas a te­let... S hogy oda­érünk arra a hely- re, ahol Vilmus bácsi a reggeli órákban a tűzifát hasogatja, — rá­mutat egy kupac fára: — No, látja, ked­ves, ma is csale ennyit tudtam ösz- szevágni. Haj, haj, — nyögi tovább az öreg —, nem forog már úgy a dereka sem az ember­nek ... A „csak ennyi” egy szekérre való fa... (- dy) Több emberséget - de főleg törvényességet MIT VÄR AZ EMBER év­tizedes, becsületes munka után? Minden szerénytelenség nélkül megértést, becsülést, amiért évtizedes tapasztalatait felhasználva hűséggel dolgo­zott annyi éven át. Ezt várja s az esetek többségében meg is kapja a megértést, a törzs­gárda tagjának kijáró megbe­csülést. De sajnos még nein minden esetben. Nemrégen három olyan ügyben hozott döntést a Területi Egyeztető Bizottság amelyben több emberséggel kellett volna kezelni a válla latoknak az idős dolgozók ügyét. Az egyik ügy — özvegy B. Józsefné gyöngyösi asszony ügye — is azt mutatja, nem igaz emberséggel foglalkoztak vele, ped'g egy évtizede látja el munkáját különösebb pa­nasz nélkül. Az történt ugyanis, hogy a MÉK Heves megyei központja átadott egy zöldségüzletet a gyöngyösi földművesiszövetke- zetnek, ahol özvegy B. József­né is dolgozott. Ám az átadás idején betegállományban volt, és úgy látszik a gyöngyösi földművesszövetkezet más em­bert szemelt ki erre a helyre, így a szövetkezet vezetői anél­kül, hogy komolyabb indokot adtaik volna rá, ki jelentették: nem tartanak igényt B. Jó­zsefné munkájára. Ez az eljárás nemcsak az emberség törvényeinek, de a Munka Törvénykönyvnek ts fittyet hányt. Az sem bocsát ható meg, hogy szociális hely­zetét nem nézték, nem vették figyelembe, hogy betegállo­mányban levő dolgozót ilyen esetben nem lehet elbocsátani. De nem nézték azt sem, hogy mint a vállalati közös egyez­tető bizottság tagjának nem lehet felmondani, mint ahogy azt sem vették figyelembe, hogy egy évtizede látja el be­csülettel feladatát MI EZ, HA NEM az embe­riesség szép és nemes gondo tatának elvetése, mi ez, ha nem nagyfokú közömbösség az emberi sorsok iránt? S vajon jóvá lehetett-e ten­ni ezt a semmiesetre sem era bferséges eljárást azzal, hogy B. Józsefnét visszahelyezték, — igaz alacsonyabb munka­körbe, mert előző helyére mást vett fel a szövetkezet. Ezt ér­demelte volna 10 évi munkája után? Nem, semmiesetre sem De hát az emberséget nem r- ják elő a paragrafusok, ígv jó néhányan hajlamosak „le­mondani-’ róla. Figyelmeztető ez az ügy, szinte felhívás arra, hogy na­gyobb emberséggel kell intéz­ni az emberek sorsdöntő ügye­it, köztük az elbocsátást is. Mert visszatetszést szül, sok-sok emberségesen intézke­dő, humánus vezető igyekeze­tét, az emberséges elveket valló szocialista vezetés jó hírnevét rontják ezek az egy­általán nem jellemző, de még előforduló esetek. Meet ilyen és ehhez hasonló esetek — sajnos még előfor kósza gondolatokat elengedni', szabad útjukra, hogy megtérve' hónukba, kiforrott felnőttekkéI váljanak. ! Az asszony feláll, tesz-vesz konyhában. Nem is fontos. 5 hogy mit, nem is fontos, hogy? miért. Az a fontos csak, hogyí él és mozog, hogy minden kis 2 mozdulata érte van, hogy értei van a szék, a meleg, az odébb-s tett lábas, a kifényezett mo-1 zsár a kredencen, s hogy ó'S mindezekért van. Cserében. > Alkonyodik. Az árnyak, minti gyerekből a legény, nyúlni kez-2 denek. Kamasz árnyak még, 2 torzak és furcsák és megtom- < pitják a formákat, a színeket < és előcsalják a tűzhely ajtaján < a lángok pirosló sárga színét . $ Aztán, hogy erőre kap az est. > hogy a mindennapos bírókban? újra elbukik a nappal, kattan? a kapcsoló és sárga fény önti> el a konyhát. Sárga fény és? mosoly... Este van, mondják2 egyszerre. 2 Kitárul az ágy, hűvös fészkei > nyit két testnek, helyére kerül? az örök tik-takot szajkózó óra2 és mire a Holdtól megcsönde-2 sedik a csillagok kéklö fénye,2 halk nesszel járja a békés álom < i puha országútját. két ember ? j két egymás melletti ágyon.. Csodálatos! I ...Összeborzcnigott. Felállt a>3 pádról, amely kemény volt és>? hideg, mint az élet. Felhajtó 1- > é ta foszlott kabátja gallérját és < 1 nekiindult az éjszakának cső• < 1 dót keresni. Hogy megtalálja 11 egyszer. * n dúlnak. T. Vincét, a Poroszlói Állami Gazdaság volt brigád­vezetőjét, szintén egy évtize­des becsületes munka után bocsátották el. T. Vince, aütí jó munkája nyomán brigádvezetővé lépett elő, elkérte az állami gazda­ság igazgatójától a fűkaszát, hogy munkaidő után levágja vele egy hold bérelt rétjéről a füvet. Meg is kapta a ka­szát, ám egyszer kezébe adnak egy papírt, mi szerint 2000 fo­rint pénzbírságra büntetik, el­kobozzák a szénáját, meg kell fizetnie a kasza használati dí­ját, s ráadásul el is bocsátot­ták. Később még arról is ér­tesült, hogy az igazgatót is megbüntették, amiért átadta használatra a fűkaszát. NEM NYUGODOTT, merr. nem nyugodhatott bele ebbe az igazságtalan, súlyos bünte­tésbe. Fellebbezett; A TEB már meghozta a döntést: bün­tetése jogtalan, a gazdaságnak vissza kell vennie, mert a Miskolci Főigazgatóság revi­zorai szabálytalanul büntették meg, nem volt rá jogalapjuk. Bár T. Vince megtalálta igazságát, de úgy érzi, nem tudna tovább dolgozni ott, ahol így bántak vele, s egész életén keresztül viseli a sebet, amelyet e jogtalan sérelem ütött rajta. S mindez elkerülhető lett volna, ha az emberség parag­rafusait is figyelembe veszik azok, akik alapos megfontolás nélkül írták alá az elbocsátó levelet — ha már a Munka Törvénykönyv idevonatkozó löszét nem is “vették figyelem­be. k Visszatetszőek és elítélendők xezek a cselekedetek, mert át- |talános és helyes törekvés ta­pasztalható megyeszerte azzal < kapcsolatban, hogy meg kell < becsülni azokat az embereket, < akik hosszabb ideje dolgoznak <egy munkahelyen, akik ezer- I nyi hasznos tapasztalatot sze­< reztek, bebizonyították hűsé­< güket, szorgalmasságukfi I Megbecsülést érdemelnek SS I közömbösség, elbocsátás he- slyett, mert rájuk jobban lehel, s számítani, mint a tapasztalat- slanabb, új emberekre, — rá- s juk — akik minden nehezebb > termelési feladat megoldásá- ínál elsőiként jönnek számítás­iba. > EZÉRT ÉRTHETETLEN és > furcsa, hogy ilyen esetek még »előfordulnak és előfordulhat­> nek. > Remélhetőleg nem sokáig... Kovács Endre ..... —I Má rcius 31-ig érvényesek a közszolgálati MÁV igazolványok A MÁV Vezérigazgatósága közli, hogy az 1958-ra érvé­nyesített közszolgálati fekete­színű, arcképes igazolványok, beleértve a hadirokkantak arcképes igazolványát és öt­szöri utazásra érvényes ’ga- zolványát i j, 1959. március 31- én 24 óráig használhatók fel Az arcképes igazolványoknak 1959. évre való érvényesítése 1959. február 1-én kezdődik é* március 31-ig tart. GYURKÓ GÉZA: EGYEDÜL , VVWVWWVWWWWWVNAA'WW'A > ...és kenyeret enni. Foszlósai, ? puhát. Fehér asszonykéz da- igasztja. A kézfej eltűnik a Clágy tésztában, a kar felt és >fehér, mint a liszt, amely ráta- Ipadt, s a váll, amely ütemesen > hajladozik a dagasztás ritmu- >sára, kerek és sima, mint a !'hold... Asszony, forró asszony- \test, amelyhez hozzá lehet búj- \ni, amely sugározza magából a ;simogató melegséget, amely a gyereket elringatja, a férfit lázba hozza és átsugározza a kielégült álom csendes béké­jébe... A konyha is meleg, ahol a kenyeret dagasztják. A tűzhe­lyen bableves fő, csülökkel. Csend van. Meleg. És tisztaság. A tűzhelyben pattog a fa, szá­raz, szépen hasadó akácfa, amely édes illatot izzad ki ma­gából a tűz csókjaitól. A falon hímzett falvédő... „Ki "az urát csókkal várja”, ...vagy valami ilyesmi rajta és két csókolódzó galamb, kék cérnával hímezve, csőrük meg piros, mintha egy­más vérét csókolták-volna cső­rük hajlatára. Az asztal fölött, falra erősített kicsi állvány, rajta rádió. A rádión óra. Csör­gő. Reggel ötkor csörög a szo­bában, utána kikerül a kony­hába, a rádió tetejére, hogy 1 este ismét visszavándoroljon az ágy mellé, az éjjeli szekrényre, hogy türelmesen kivárja a haj- : nalt: a munkát. A szoba. Két ágy, egymás < mellett, olyan szorosan, úgy I 1gy máshoz simulva, mintha natracuk mélyén szív volna, e 4 szekrény barna, tetején al- 1 mák, pirosak, sárgák, pompá­zatos illatnak. A szekrényben ruha, ünneplő is, hétköznapi is Jók, tiszták, elegánsak. A sa­rokban tükör, nagy tükör, hogy visszalátszik benne az egész szoba, a fényképek a falon, a kerek asztal, a székekkel, a sarokban a gyerekágy, amely türelmes megadással győzi gazdája emberi tudatra ébre­dését. A ház előtt kert, a kertben néhány gyümölcsfa, virágok és egy kis kakas, most pirkadó tarajjal, elcsukló kukorékolás­sal... Mikor jön haza, a kakas elé­be szalad. A kutya is és meg­szaglássza zsebeit, hozott-e csontot ? A kenyér már kisült. Barna-piros, mint az asszony arca és ruganyos, mint a teste. Felszeletelve az asztalon, fe­hérsége vakító és íze csak társ­ra vár, a bableves, a csülök izére. Az is tálban az asztalon. Mikor jön haza, az asszony hozzásimul, érezni áldott tes­tét, amelyben most csodálatos erők dolgoznak, olyan erők, hogy a férfiember meghatódik tőle, aztán kerek testével le­ül... Mellé. Csörömpöl a kanál, ketyeg az óra, az asszony halk szóval kérdez és ő válaszol. Mindennapi dolgokat. De ezeknek a mindennapi dolgok­nak megvan a maguk édessé­■ ge. A kenyér is mindennapos. : a víz is, a levegő is. Mégis min- . dennap más, új, kedves és nél­külözhetetlen. Csendben csor­dogál a szó, sohasem dagad fo­lyammá, de magában hordja a folyam minden titkát: azt. hogy folyam lesz belőle. Kevés szóból is sokat ért, ki egyetért és ki együtt él. Cigarettára gyújt. A cigaret­ta füstje kéken bodrozódik a konyhában, mint a boldogság, s olyan könnyen, mint amilyen az élet, ha szép, ha teljes, ha kedves. Űjból csönd ül a kony­hára, olyan csönd, hogy halla­ni lehet az asszony szívverését, s tán még a másikét is, aki már él, de még nem született, aki már van, de még csak két em­ber, s nem a társadalom szá­mára. S jó ez a csönd. Ize van, mint a kenyérnek, mint az al­mának, ott fenn a szekrény tetején és muzsikája is, ame­lyet csak ők hallanak, amelyet valami csodás zeneszerző csak nekik szerzett. Ülnek és nem néznek egymásra és mégis lát­ják egymást. Ülnek és nem be­szélnek egymáshoz és mégis hallják egymást... Csak ülni... ülni... ülni és hallgatni, mint duruzsol a né­maság, élvezni a konyha mele­gét, a szék kényelmét, a jól­lakottság örömét és futó kis

Next

/
Oldalképek
Tartalom