Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)
1958-12-04 / 268. szám
1958. december 4„ csütörtök JíEPŰJSAG 3 » Állattartás helyett: állattenyésztést cA táiwJgÁhan, A mezőgazdaságra, így az állattenyésztésünkre is erősen kihat az aránylag fejletlen kisparaszti gazdaságon alacsony termelése, terméshozama. így van ez minden területen, akár a gabonatermelést, akár az állattenyésztés bármelyik ágát is vesszük szent- ügyre és nagymértékben fékezi előrehaladásunkat. Parasztgazdaságaink tartanak ugyan állatokat, de sajnos, csak tartanak és nem tenyésztenek. Ez elsősorban nem egyénileg dolgozó parasztjaink hanyagságán, vagy nemtörődömségén múlik, hanem a viszonyok, a körülmények, egyéni gazdaságaikból adódó szűk lehetőségeik azok, melyek akadályozzák előbbrejutásu- kat és megszabják, korlátok közé szorítják fejlődésüket. Mint ahogyan igaz az, hogy a nadrágszíj parcellákon sohasem lehet versenyezni a gépesített nagyüzemmel mondjuk gabonatermelésben, úgy igaz az is, hogy egy nyolc, vagy akár tizenötholdas gazda sem veheti fel a versenyt állattenyésztés terén, vagy tejtermelés tekintetében egy szövetkezettel, vagy egy állami gazdasággal. Nem veheti fel egyszerűen azért, mert az ö kis gazdaságában nem tudja megteremteni azokat a feltételeket, lehetőségeket, amelyekkel egy nagyüzem rendelkezik. Mindezeket a tények is bizonyítják és ha megnézzük kis gazdaságainknak például a tehénállományát, akkor tapasztaljuk, hogy ezeknek a teheneknek átlagos napi tejtermelése 3—5 liter között mozog és egyáltalában nem mondható korszerűnek a tehenek tartása, takarmányozása sem, de baj van a tehenek fajtisztaságával, sőt sajnos, több helyen egészségével is. Mindezek mellett örvendetes jelenség, hogy különösen az utóbbi egy-két év alatt szaporodott a szarvasmarhaállomány, — különösen a középparaszti gazdaságokban, — és javultak a tenyésztési viszonyok, némileg emelkedett a tejhezam is. A statisztika adatai szerint megyénk területén 1935-ben 56 858 darab szarvas- marhát tartottak nyilván és ebből 31431 darab tehenet. 1958-ban 66 388 volt a szarvas- marhaállomány és ebből 27 253 darab a tehén. Tehát annak ellenére, hogy ma megyénkben 10 ezerrel több szarvasmarhát tartanak gazdaságaink, mint 1933-ban, a tehenek száma mégis csökkenést mutat, bár igen örvendetes, hogy egyéni gazdaságainkban 1957-ben már 3 ezerrel több volt a tehenek száma, mint 1955-ben. Termelőszövetkezeteink pedig az utóbbi egy év alatt közel 1000 darabbal növelték szarvasmarha állományukat és ezen belül néhány százalék emelkedést mutat a tehénállományuk is. A mi viszonyaink és szükségleteink mellett állami gazdaságainknak, termelőszövetkezeteinknek, de az egyénileg dolgozó parasztoknak is arra kell törekedni, hogy mielőbb áttérjenek a korszerű állattenyésztésre és ezáltal biztosítsák jószágaik legmagasabb jövedelmezőségét. Ha egyéni gazdaságaink nem is tudnak lépést tártani a szakszerűen kezelt nagyüzemekkel, de lehetséges mégis bizonyos előrehaladás, szűk kereteik között is. Célunk legyen tehát állatállományunk számszerű növelése mellett az, hogy szakadatlanul munkálkodjunk az állat- tenyésztés minőségi fejlesztésén. Különös tekintettel kell lennünk a legfontosabb állatfaj, a szarvasmarhatenyésztés fejlődésére, ezen belül is a tehénállomány szapordására és a tej hozamok növekedésére. Ennek pedig egyetlen járható útja a szakszerű és korszerű állattenyésztés, mely téren elsősorban állami gazdaságainknál és termelőszövetkezeteinknél várhatunk aránylag gyors és jó eredményt. Megyénk több termelőszövetkezete éppen kormányunk segítő politikája révén az elmúlt két esztendőben igyekezett megalapozni szarvasmarha-állományát, illetve tehenészetét. Ebben az évben is tudunk felsorolni eredményekei, közeli terveket, melyek a megvalósulás útján vannak. A füzesabonyi, a komlói, a dor- mándi, az ivádi termelőszövetkezetek már ezideig is értek el eredményeket úgy mennyiség, mint a minőség terén. Termelőszövetkezeteink egyre nagyobb súlyt helyeznek a szarvasmarhák törzskönyvezésére, rendszeres állatorvosi vizsgálatára és a takarmányozásra is. Ebben az esztendőben például a dor- mándi Vörös Hajnal Termelő- szövetkezet teljes egészében lecserélte gümőkórral fertőzött tehénállományát és teljesen új törzsállományt állított be, amely ha még az idén nem is, de az elkövetkezendő esztendőben feltétlenül meghozza a maga gyümölcsét, természetesen kellő takarmányozás mellett. Egyébként ugyancsak ebben a termelőszövetkezetben, ahol bár istálló, helyes kezelés és a többi feltételek megvannak, — éppen takarmányhiány miatt csak 8 liter a napi fejési átlag. A tagság okosan tette, hogy ezen okulva, a jövő esztendőben megkétszerezi majd a takarmány- termelést. Termelőszövetkezeteihk mindenekelőtt jól teszik, ha felmérik adottságaikat és ahol ez még nem történt meg, világosan leszögezik, hogy az állattenyésztésnek melyik ágával kíván foglalkozni. A szarvasmarhatenyésztésben elsőrendű fontosságú legyen a tehenek minél hosz- szabb ideig való tenyésztésben tartása. A szarvasmarha általában 5 éves koráig fejlődik, ezért részére az életfenntartó takarmányon kívül termelő takarmányról is kell gondoskodnunk fejlődésének elősegítésére. A tehenek 6—10 éves korban fordítják legjobban a tejtermelésre a takarmányt és ekkor termelnek a legolcsóbban is. Termelőszövetkezeteinkben aránylag sok nagytermelésű tehén van, melyek takarmányozására különösen ügyelni kell. A sertéstenyésztésben a fajta helyes megválasztása az első. Ennek megválasztását termelőszövetkezeteinkben elsősorban a helyi lehetőségek szabják meg. Ahol például nincs meg a fehér hússertés tenyésztésére a lehetőség, ott azt kár is erőszakolni. Sajnos, termelőszövetkezeteink nem foglakoznak még elég széles körben baromfitenyésztéssel. noha erre sok tsz- ben kínálkozik lehetőség. Komlón, Ivádon és még -gv- néhány termelőszövetkezetben már rájött a tagság a baromfitenyésztés előnyeire és jövedelmezőségére . Végezetül, de nem utolsó sorban hangsúlyozni kell a jó és elegendő mennyiségű takarmány szerepét az állattenyésztésben. Állatainktól a takarmányt sajnálni ésszerűtlen és helytelen dolog, hisz az állat helyes gondozás és Kezelés mellett bőségesen kamatoztatja a felhasznált takarmányt Különösen nagy gondot kell fordítani a silókukoricára, mely nagy tápértékénél fogva a répával szemben egy-egy tehén napi takarmány-adagjánál 1—2 kiló abrak megtakarítást jelent. Arra kell töreKednünK, hogy egész éven át megszakítás nélkül magastápértékű, bőséges zöldtakarmánykeverék álljon az állatok rendelkezésére. Mindezek mellett igen- fontos az állatok helyes és jó elhelyezése, amire építkezéseknél mindenkor figyelemmel kell lenni. A párt és a kormány továbbra is nagy támogatásban részesíti a termelőszövetkezeteket és így minden lehetőség megvan arra, hogy termelőszövetkezeteink az állattenyésztésben példaként álljanak az egyénileg dogozó parasztok előtt Szalay István Kis község, nagy számok A megye legszélén, a Mátra lábainál van egy kis község: Mátraballa. Habár területileg elég nagy, lakosainak száma alig valamivel több 1200-nál. A napokban ellátogattunk ebbe a félig ipari, félig mező- gazdasági munkával foglalkozó emberek falujába, hogy megnézzük, mit fejlődött a község a felszabadulás óta eltelt 14 esztendő alatt. Forgó Miklós, tanácselnök-' kel beszélgettünk. Itt született, itt él, s immár nyolc éve a tanácsnál dolgozik. Jövetelünk célját megtudva, hatalmas iratköteget tesz az asztalra. — Tessék — mondja, — itt vannak az iratok, a községfejlesztési tervek. Ezekbe minden részletesen be van vezetve. A sárgult iratokat böngészve, az adatok sokasága a község nagy fejlődéséről, államunk helyes községfejlesztési politikájáról tanúskodik. Csak néhány nagyobb beruházást említünk. 1949-ben vezették be a községbe a villanyt, ami egyik alapfeltétele volt a község kulturális fejlődésének. Igen rosz- szak voltak az utak a felszabadulás előtt. A lakosság legnagyobb része közeli birtokokra járt dolgozni mint summá- sok s az akkori vezetők, képviselő urak nem sokat törődtek azzal, hogy munkásaik milyen életkörülmények között élnek. Azóta kövezett út van a községben, amit minden évben bővítenék, vagy felújítanak. 1956-ban útkövezésre 8 ezer, 1957-ben 40 ezer, és 1958- ban 8300 forintot, míg a jövő esztendőben a Mestersori útra 9660 forintot, az Újtelepi útra 3700 forintot, a Csillagsori útra 9855 forintot biztosítanak. Igen jelentős létesítmény volt az is, hogy a község egy mozit kapott mintegy 15 ezer forintos beruházással, ami részben biztosítja a lakosok szórakozását. Nagy gondja volt a község parasztjainak az, hogy a környező rétek vizesek voltak. Az 1956—58-as esztendőkben 70 ezer forintos költséggel (ebből 24 500 forint a község dolgozóinak hozzájárulása) víztelenítették ezeket a területeket, melynek során megnőtt e területek takarmányhozama, amely egyben az állattenyésztés fokozásának is egyik alap- feltétele. Nőtt a lakásépítés is. összehasonlításképpen csak egy példát szeretnénk felhozni. Míg 1920-tól 45-ig összesen 70 lakás épült, a községben, addig 1945-től 1958-ig 110 új, modern lakást építettek. A többi községektől eltérően, a jövő évben a sport fejlesztésére is biztosítottak pénzügyi alapot. 4500 forint értékben felszereléseket vásárolnak, hogy ezzel is biztosítsák a község sportolóinak működési lehetőségét. Az itt felsorolt számok, adatok csak kis százalékai azoknak, amit a község a felszabadulás óta kapott államunktól. A különböző létesítményekre, utak javítására összesen a 14 év alatt közel egymillió forintot használtak fel. íme néhány adat, ami talán olvasva nem sokat mond, azonban e számok mögött egy község életének fejlődése áll. Hogy jó úton járhatnak, kul- túrházat építettek, mozit kaptak, modern iskolába járhatnak a mátraballaiak, ezt ők tudják a legjobban értékelni, s megállapítani azt a különbséget, ami a múlt és a jelen között van. (Kiss) Már távozóban az ősz, de az igazi tél még nincsen itt, A Mátra és a Bükk üdülői azért most is hangosak. A szar badságukat töltő dolgozók még nem járhatják a hófödte hegyeket, még nem élvezhetik a tél örömeit, s ezért hangosak a társalgók. Itt szórakoznak a vendégek, míg le nem esik a hó és akkor előkerülnek a sítalpak, a szánkók és irány a lejtő. Hogyan hal meg a sejt? Egy newyorki tudományos kongresszuson, mely a virus megbetegedések természetét tanulmányozta, újabb elméletet fejtettek ki arra vonatkozólag, hogy miképpen halnak meg a sejtek. Dr. W. Wilburn Ackermann, michigani egyetem pathológu- sa a következő szemléletes példával magyarázta elméletét. A sejt belseje hasonlatos egy autó gyártási folyamatához. Amikor a folyamat megindul, az egyik állomás legyártja a kerekeket és futószalagon juttatja el egy másik állomáshoz, amely az alvázat készíti és így tovább a gyártás meghatározott rendiében. A sejtben a „gyártás” természetesen további sejtek építőanyagaira vonatkozik. Ezt a folyamatot akadályozza meg a virus. A sejtbe belépve a vírus magához ragadja azokat a speciális sejttermékeket, amelyekre saját szaporodásához szüksége van. A hasonlathoz visszatérve olyan az, mintha valaki az autógyárban, a gyár|látjuk Ottó lemond f~\ ttó, akit vezetéknevén Habsburgnak hívtak és be- jelentőlapjaira, a foglalkozási rovatban eddig ezt írta: én, a király; szóval ez az Ottó, kinek őseihez volt szerencsétlensége bőven a magyar népnek is, — lemond. A trónigényéről mond le, mint levelében ezt megírta Raab osztrák kancellárnak. Nem tudni, hogy az osztrák közvélemény hogyan fogadta Ottó levelét, és lemondását, de minden bizonnyal Becs nem zokog, az osztrák munkás nem néz síró szemmel az égre, hogyhát most már mi lesz vele... Mi, magyarok, akiknek egykor volt közünk a Habsburg-dinasztiához, már oly módon is, hogy jó Kun László királyunk követte el azt a ballépést, hogy trónra segítette Ottó ex-király egykori ősét, mondom, mi magyarok őszinte szívvel sajnáljuk Habsburg Ottó urat. Mert most már bizony csak ez a megszólítás járja és nem felség, nem is fenség, még kevésbé király... Sajnáljuk, mert most már mit tud tenni Ottó? Semmit! Még egyet tehetett életében, azt hogy lemond: ez tarthatta volna benne az életet, ez lehetett volna előtte cél, feladat, amely tettre buzdít... Elhamarkodta. Szegény Ottó. Hiába, nehéz ma királynak lenni! (látó) tás ütemében folyton magához ragadná az elkészült kerekeket. Kerekek nélkül természetesen az autó többi alkatrésze felhalmozódik, a gyártási folyamat egyensúlya felborul, az üzem meghal. iVWWWWWWWNAAAA^AMAAA/WiA/WWVVVWWWVVWVWSWVWNMAWWVVWWAAAWWWWW/WVVW cA jaj) ő^pik Q>Lntbáczl ajámUJkőt kap A vállalatnál Bimbóczi volt a takarékossági felelős, pontosan egy esztendeje. Az évforduló, valamint Bimbóczi munkája elismerésére, s a takarékosságban kétségkívül elért eredmények tették szükségessé Szotyola igazgató döntését: meg kell ajándékozni Bim- bóczit. Az ajándékot természetesen egy kis házi ünnepség, olyan bensőséges, baráti összejövetel keretében kell átadni, persze semmi felesleges kiadás, oktalan pazarlás, dőzsölés A legeslegszerényebb keretek között... Az ünnepség lezajlott, a számlát itt mellékelem. 10 kiló téli szalámi 700 forint, i kiló vaj 112 forint, Bor 30 liter 450 forint, < Pálinka 3 liter 210 forint, < Fekete 150 forint, < Egyéb (szardínia, s citrom, cigaretta) 235 forint. \ Bimbóczinak ajándék tervezve 1860 Ft,? Bimbóczinak ajándékba egy nyalóka 1 Ft.? Megtakarítás az ünnepség végösszegén 2,í izaz kettő forint. < Szotyola igazgató megelégedetten nézte a > számlát, amely méltó volt egy takarékossági> ünnepséghez és arra gondolt, hogy voltakép pen neki pénzügyminiszternek kellene lennie. ? Micsoda pazar és takarékos országos üti-1 népségét tudna rendezni! (egri) < Nagyapám mesélte, hogy volt neki egy kenyeres pajtása, ügyeskezű, jóhangú, olyan ezermester féle. Értett az mindenhez, de' legjobban a zeneszerszámokhoz. Ha kellett, furulyát faragott, vagy citerát csinált és játszott is rajta, de olyan szépen, hogy öröm volt hallgatni. Nem volt lakodalom, ahol Gergely Sándor ne muzsikált és énekelt volna. Egyszer hallotta valakitől, hogy a hegedűn lehet igazán szépen muzsikálni, kivált, ha jávorfából készült. Látott már hegedűt, készült is már régen, hogy megpróbál egyet csinálni, de most már nem volt nyugovása. Hegedűt akart, mégpedig jávorfahege- dűt. De honnan vegyen hozzá jávorfát? Igaz, nem messze a falutól volt egy öreg jávorfa, egy nagy rét szélén, de azt nem vághatta ki, mert a bíró rögtön becsu- katta volna. Nem volt más választása, hogy a fa is megmaradjon, de hegedűt is csinálhasson magának, — kivágott egy jókora darabot a .jávorfa törzséből, éppen csak annyit, amennyiből egy hegedűt el tudott készíteni. El is készült a hegedű, olyan volt, hogy a legjobb hegedűkészítőmester sem csinálhatott volna különbet. Mégis, mikor játszani kezdett rajta, — hiába akart szívderítő, vidám nótákat játszani —, minden dala úgy szólt, mintha gyászéneket hegedült volna. Szinte sírt a hegedű a kezében. Sándor igen nekibúsult, végre is elment az öreg Balázs Pálhoz, aki valamikor a falu legügyesebb legénye, legjobb muzsikálója '-olt, hogv mondaná m^g, mi baja van az ő jávorfahegedűjének? öreg Balázs Pál megnézte a hegedűt, játszott is rajta, de bizony az ő kezében is csak sírt a hegedű. Összeszorult a szíve annak, aki hallotta. Akkor azt mondta, hogy ennek a hegedűnek nincs lelke és addig nem is szól szépen, amíg az öreg jávorfa lelket nem ad belé. Gergely Sándor elment az öreg jávorfához, hóna alatt a hegedűvel. Hogy értett szót a jávoriéval, — nagyapám se tudta. De attól a naptól kezdve minden nap eljárt a jávorfához, ápolta, gondozta, mert bizony igen megviselte, hogy a törzséből kivágtak egy darabot Majd mikor ősz lett és a jávorfa hullatni kezdte a magvait, összeszedte és az. “gész nagy mezőt te- 1'"ültette vele. Azon a télen — hiába hívták — nem ment egy lakodalomba sem. Várta a tavaszt: kihajtanak-e a magvacskák, újra éled-e az öreg jávorfa? Amikor kikeltek a parányi kis jávorfacsemeték és az első levelek kihajtottak az öreg jávorfán, elvitte magával újra a hegedűt az öreg jávorfához és alig érintve a vonót a húrokhoz, próbált meg újra játszani rajta. Bársonyos melegen, majd üdén, frissen szálllak a dallamok a jávorfahegedűből. mintha j maga a tavasz, a megújult élet muzsikált volna a húrokon. — Van lelke a hegedűmnek! — ujjongott Gergely Sándor. Nem hiába fáradozott annyit érte. Azóta sem hallottam olyan szépen szóló hegedűt — mondotta nagyapám —, mint amilyen Gergely Sán-: ’or iávorfahegedűje olt. Cseglédy Lászlódé.
