Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)
1958-11-16 / 253. szám
1966. november 16., vasárnap népújság 5 Ifiár népe a további felemelkedésre szavaz A MÄTRA ALJASAN, jobbadán már a megye alföldi részién terül el a község: Atkán Régi település. Elnevezését — korabeli feljegyzések szerint — még a magyar királyság megalakulása idején, jó 900 évvel ezelőtt kapta az itt települt besenyőktől. 1300 elején a Kompolthiaké, 200 évvel később az Országhoké, azután a Lcsonczyaké, a határ. A XIX. században már több úr kezébe került: Báró Orczy, Gosztonyi, Pethő, Borhy osztozott a területen. Innen már csak egy lépés a mostani század, de a birtokosok nevei újak: a határ nagy részén Dőry báró, a Győrfy és Fáy uraság terpeszkedett, s rajtuk kívül még néhány 200—100 holdas „középbirtokos”. E rövid visszapillantás a hajdani birtokviszonyokra azt mutatja: a tulajdonosok gyakran változtak, a birtokok osztódtak. Be vajon történt-e különösebb változás a földet művelők érdekében? Alapvető problémát tekintve semmi változás nem történt, hiszen a hajdani jobbágy, s ezek késői unokái, a kisparasztok zsellérek. a cselédek mindig elnyomottak és kizsákmányoltak maradtak és voltak. Csak a kizsákmányolás formái változtak meg némikép. A falu külső képe? A fel- szabadulás előtt olyan volt ez a falu is, mint akármelyik a környéken. Hosszú, jellegtelen főutca, néhány keresztutcával. Semmi nevezetesség, hacsak annak nem nevezzük a polgári lövészegyesületet... Nos, ha azt mondjuk, hogy a felszabadulás óta elmúlt évek alatt elért gazdasági és társadalomfejlődési eredmények még ezer éves történelmünk változásaival sem mérhetők fel — akkor ez Atkárra is vonatkozik. A VÁLTOZÁSOK a felszabadulással kezdődnek, s a földreformmal folytatódnak: az atkári határ végre igazán az atkának kezébe került. Nem sok híján tizennégy év múlt el azóta, s ez idő alatt, nemhogy csak megszűnt a falu jellegtelensége, hanem teljesen új jelleget öltött, s lakói többé nem ritkán nevető emberek, hanem életkedvvel telítettek. Ha valaki olyan kérdést tenne fel, hogy mi a legjellemzőbb ma Atkárra? — hirtelen nem is lehetne válaszolni. Talán az, hogy a község szántóterületének nagyobbik részén ma mór nagyüzemben, termelőszövetkezetekben gazdálkodnak az emberek. 1948— 49—50 — ezekben az esztendőkben indult meg az erjedés a gazdák, főként az újonnan földhözjuttatottak körében a közös gazdálkodás gondolatával kapcsolatban. A párt arról beszélt nekik is, hogy csak a közös út visz fel a paraszti jólét magaslataira, s csak a közös úton járókat tudja leginkább segíteni az állam, a munkásosztály ... Valóságos forradalom volt ez az emberek lelkében. Azután megalakult az első termelőszövetkezet. Az első gazdasági évet úgy figyelte mindenki, hogy a magáét sem jobban. Az esztendő sikerült... S ma már három termelőszövetkezet gazdálkodik a községben, a Micsurin Termelőszövetkezetnek egy-Két held híján ezer holdja van, s tagjainak közös vagyon értéke két és félmillió forint körül jár. A Petőfi Termelőszövetkezet 550 holdon gazdálkodik, tagjainak közös vagyona pedig másfélmillió forint. A Kossuth Termelőszövetkezet pedig végeredményben még őszön — nem utolsósorban a másik két termelőszövetkezet jó példája láttán, — alakultak át III. típusú, önálló termelőszövetkezetté. A községben jártunkban belátogattunk a tanácshoz, s az elmúlt évek eredményeiről érdeklődtünk. A tanácstitkár válaszolt kérdéseinkre, s amit mondott — őszintén szólva alig győztük lejegyezni. MENNYI MINDEN történt a faluban csupán az elmúlt tíz év alatt is. Summázzunk néhány eredményt. Nyolcvanötezer forintot fordítottak belvíz rendezésre. Szükség veit erre, igencsak a községben, mert amikor eső volt, vagy télen olvadni kezdett a hó, az utcákat, — különösen a külső kerületekben — kerékagyig érő sár borította, s a víz nagy tócsákban állt meg a házak '•’ott, az utakon. Régi vágya volt a község lakóinak az is, — különösen a falu szélén lakóknak —, hogy járdákat építsenek végre utcáikba. Nos, az elmúlt években — jelentős állami támogatással nem kevesebb, mint hétezer méter új járda épült, nem kis örömére NINCS MIT CSODÁLKOZNI azon, hogy a megye közigazgatási bizottságának június havi rendes ülésén a pénzügyigazgató arról, számolt be, hogy az 1930. (elmúlt) évi adóhátralék több mint kétmillió pengő. Szeptemberben még mindig 2 millió a múltévi elmaradás és a folyó 1931-es évre kivetett 5 millióból csupán másfélmillió folyt be. Novemberben még mindig közel 4 millió pengő az adóhátralék a megyében. A megyei pénzügyigazgatóság, a kegyetlen nyomor dacára, „fokozottabb behajtásra kényszeríti a hatóságokat.’’ Az év vége felé azután teljes erővel megindultak a végrehajtási eljárások. Még a megyebizottsági gyűlésen is panaszolták, hogy „a végrehajtók kíméletlenül behajtják az adókat.” Tragikus jelenetek folytak le a kíméletlen adóbehajtások során. Például Pálos- vörösmarton Búzás Márton földműves bicskát rántott és az adóügyi segédjegyzőre rontott, mert az adótartozás fejében „néhány ingóságát, ezek között a párnáját is lefoglalta.” Egerben még fokozta az adóterheket, hogy itt igen magasra emelte a város a víz- és csatornadíjakat. Kevesen tudják, hogy miért. Azért, „mert a város ezekből kénytelen törleszteni a Speyer-kölcsönt. így vált a nyugati bankárok által nyújtott „segítség”, a válságos gazdasági helyzet fokozójává! Az adóval kapcsolatban elmondottak tükrében látjuk igazán a júliusi országgyűlési képviselőválasztások egri jea faluszéli lakóknak. A gazdák és nem utolsósorban a termelőszövetkezetek kérése volt az is, hogy megfelelő bekötőutakat építsenek a községhez. Ez a kérés is meghallgatásra talált, eddig ösz- szesen csaknem másfél kilométer hosszúságú, igen jól megépített bekötőút készült el. Hosszú éveken át csak a község belső területén 'olt villanyvilágítás. A szélső házsorok lakóinak jogos volt az a kérése, hogy hozzájuk is juttassák el a fényt. A jogos kérés teljesült is: nagy összegű beruházással mintegy 350 méter hosszan bővítették a köz- világítási hálózatot. AZ EGYÉN felelősségérzete a köz ügyei iránt: ez is a fel- szabadulás óta eltelt 14 év egyik eredménye. Az emberek összefogásából, közös elhatározásából született meg a falu közepén több mint egymillió forintos költséggel az új művelődési ház is, amelyhez hasonló nemigen van a megye más falvaiban. A község lakosai több mint negyedmillió forint értékű társadalmi munkát vállaltak az építésnél. Jöttek fogatokkal, kézi erővel, fiatalok, öregek, fiúk és lányok, hogy mielőbb otthona legyen a kultúrának, a művelődésnek Atkáron is. Fel is épült az új kultúrotthon, nem kis örömére az embereknek. A növekvő jólétet mutatja az is, hogy a közelmúlt években 161 új ház épült a községben. A Horthy-rendszer 25 Emlékezzünk SUGAR ISTVÁN: éve alatt jó volt, ha egy évben két ház épült. S milyenek ezek az új házak? Szépek, tágasak, nagyablakúak, egészségesek, nagy részük többszobás, komfortos. Kik építtettek? Olyan emberek, asükneK. azelőtt csak terveikben, álmaikban ólt egy kis ház, amelyben majd meghúzhatják magukat öreg korukban. S e 161 új ház közül egyiit se kicsi. Volt rá pénzük azoknak, akik építtették. Soroljuk tovább az eredményeket. A felszabadulás előtt mindössze egy motorkerékpár volt a faluban — ma 88 fut- kározik az utcákon. Egyszerű kerékpárból mindössze 137 volt azelőtt, — ma csaknem 1200 van. A rádióelőfizetők száma 1945 előtt mindössze 11 volt; ma 287. Azelőtt csak néhány embernek — a falusi intelligenciának és néhány nagyobb gazdának — járt újság ide, az egyszerű nép csak a hetes újságokhoz, vagy a képes kalendáriumhoz juthatott hozzá. Ma nem kevesebb, mint 430 előfizetője van a községben a különböző lapoknak, folyóiratoknak. Mit mutatnak ezek a számok? Azt, hogy Atkár népe feljebb és egyre feljebb halad a párt mutatta úton, s a felfelé haladás alapjait saját munkájával teremtette meg. S AZ ATKÁRI NÉP -amikor a népfront jelöltjeire adja le szavazatát, november 16- án, — erre a további felemelkedésre szavaz. DÉR FERENC Emlékezés az üzemház avatáson A közelmúltban nagy esemény zajlott le a Gyöngyösi Férfi és Női Szabó Ktsz-nél. Az összegyűlt tagság előtt a közel félmillió forintos költséggel vásárolt és újjáépített üzemházat adtak át rendeltetésének. Az új, modern gépekkel felszerelt üzemház nagyban megkönnyíti a ktsz dolgozóinak munkáját. Az alapító tagok még emlékeznek a kis, egészségtelen üzlethelyiségre, amelyben kezdték a munkát. A tagok behozták termelőeszközeiket, amelynek nagy része már igen elavult állapotban volt. Az első rendelő a salgótarjáni Nagykereskedelmi Vállalat volt, de hiába volt meg a rendelése, nem volt pénz, hogy a szükséges anyagot megvásárolják, A tagok adták össze az első anyagvásárlásra a pénzt. A kezdeti nehézségek gátolták a ktsz fejlődését, de a tagság és a vezetőség szorgalmas munkája után évről évre gyarapodott a szövetkezet. A ma már több mint 100 taggal és alkalmazottal dolgozó Gyöngyösi Férfi és Női Szabó Ktsz a megye legnagyobb és legerősebb szövetkezetei közé sorolható. A régi, elavult, lábbal hajtós gépek helyett a legmodernebb, villanymotorral meghajtott gépek állnak az új üzemházban. Az alagsorban a ktsz munkásai részére kultúrházat rendeznek be. Ping-pong asztal. televízió, vagy kombinált zeneszekrény vásárlásával akarják kellemessé tenni a munkájuk után szórakozni vágyó ktsz-dolgozók idejét. Ezzel az új üzemházzal megoldást nyert egy rég húzódó probléma is. a tanműhely felállítása. Egészséges, világos műhelyben egy mester irányítása mellett tanulnak majd a jövő szövetkezeti tagjai. A szövetkezet meghozta a kívánt eredményt, a tagság megelégedett életével. A részlegek előtt a munkások motorkerékpárjai sorakoznak és ez a szövetkezet dolgozóinak, életének fejlődését dokumentálja. Egy kis statisztika,.. Dcrmándon is összegyűjtötték az elmúlt hetekben azokat a tényeket, melyek a falu megváltozott életét bizonyítják. Ezek közül néhány: A felszabadulás előtt Dor- mándról, a kis faluból, mindössze három gyerek tanult tovább felsőbb iskolában, ezek is nagygazdák gyerekei. 1954 óta 41 fiatal érettségizett, sokan közülük mérnökök, technikusok, tanárok, vasúti tisztek, pénzügyi szakemberek lettek. kapitalista gazdasági válság közelről (Heves megyei körkép 1931-ről) lőttjeit dicsőítő kortesnóta hazug szavazatra vadászó jellegét: „Megöl minket a búbánat maholnap, Nagy az adó, nincsen ára a bornak. Ha elsírjuk panaszunkat P-...nak, Adót ezután ránk kevesebbet rónak." Az állam a könyörtelen adóprés meghúzása mellett elsősorban a munkásság és kis- egzisztenciák érdekeinek sérelme árán próbálkozott köny- nyiteni a kétségbeejtő gazdasági helyzeten. Például az Országos Társadalmi Biztosító Intézet pénzügyi egyensúlyát, a szolgáltatások bizonyos irányú és arányú csökkentése révén próbálta elérni. Ennek megfelelően többek között a népjóléti miniszter megnehezítette a biztosítottak részére a sürgős betegfelvételt, melynek pedig a legnagyobb jelentősége volt és van ma is. „A szolgáltatások csökkentése ellen — írta egy lap — természetszerűen elsősorban a munkások foglaltak állást, valószínűnek látszik azonban, hogy a népjóléti miniszter mégis ezt a megoldási tervet fogja javaslatba hozni és a Ház elé terjeszteni.” A TAKARÉKOSSÁGRA való hivatkozással csökkentették Heves megyében is a gazdasági népiskolák számát, bezárták a jóhírű hatvani növénynemesítő telepet. A belügyminiszter Heves megye költségvetéséből 60 000 pengőt törölt! A törölt, csökkentett tételek igen jellemzőek: a megyei hajdúk ruházatára előirányzott költségből, a kisfizetésű díjnokok illetményéből, a hadirokkantak segélyezéséből, a megyei tanulmányi alapból, a községi alkalmazottak özvegyeinek járulékaiból, a testnevelésre, könyvtárfejlesztésre, a tüdőgondozásra és gyermekvédelemre előirányzott öszegekböl. Helyesen jegyezte meg egy asztaltársaság — az Eger lap közlése szerint, 1930. Szilveszter éjjelén: „...haladunk a bocskor felé...” Úgynevezett ínségakciók szépségtapaszával akarták a nyomor rútságát leplezni, — ami bizony nem sikerült. A szerényen hulló morzsák arra sem voltak elégségesek, hogy milliós éhező tömegek pillanatnyi éhségét csillapítsák. úgy gondoljuk, hogy érdemes lesz az inségakcióval kapcsolatos adatokat ismertetni — márcsak azért is, mert ez a nyomorenyhítő akció egyik tipikus jellemzője volt e korszak mindennapi életének. Az alisDán január legelején jelentette, hogy „az inség- bizottságok már teljes erővel működnek.” Az egri városi képviselőtestület elé terjesztett polgármesteri jelentésből kitűnik, hogy februárban 352, decemberben pedig már 500 gyermeknek adtak némi meleg ételt, 3 népkonyhán: a Ha- lasp;aci iskolában, az Orsolyák iskolájában és a Szvorénvi utcai olvasókör belvizében Az egri ínséges földművesek népkonyháját a Széchenyi utcai kórházban rendezték be. ahol úgy az év eleji, mint végi. téli hónapokban 300—350 .,nyomorgónak” — mint az újság írta — osztottak ebédet. A december 20. körül meginduló téli turnus megnyitásán olyan tömegjelenetek zajlottak le a tányér meleg ételért, hogy rendőröknek kellett kivonul- niok és a rendet fenntartani- ok. Gyöngyösön is állítottak fel népkonyhát a nyomorgók egy töredékének némi ellátására. EGER VAROS 80 nyomorgó iparosa utalványt kapott, mely némi élelmiszerből és kevés tüzelőanyagból állott. A megyeszékhely kétségbeejtő helyzetét mi sem mutatja 1945 előtt az egész községben nyolc házban volt rádió, ma 153 előfizetőt tartanak nyilván. Kerékpár azelőtt 20 darab volt az egész községben, ma minden háznál van. s nem egy családnál kettő is. 14 évvel ezelőtt 45 háznál égett a villany, ma 195 náz- ba van bevezetve. 1945 előtt 20 újság járt a faluba, most havonta 2500 példány fogy el különböző újságokból, folyóiratokból. jobban, minthogy korabeli megállapítás szerint: „a város lakosságának 10 sznzalékp kapott élelmiszert az ínségbizottságoktól.” Megyei viszonylatban is kétségbeejtő volt a helyzet, mert még a megyei közgyűlésen is azt állapították meg. hogy „32 000 embernek kell megteremteni télen a létfeltételeket." Egy pesti lap áprilisban megírta, hogy ..Tiszafüreden senki sem törődik a m •'•morgó emberekkel. akik a maguk szeny- nyes vackán élelem és reménység nélkül néznek a kilátástalan holnap elé.” December 15- én jelentették, hogy a tiszafüredi, pásztói, hatvani és gyöngyösi járásban megkezdték az ínségliszt osztását. Az egri és pétervásári járásban karácsony előtt, a hevesi járásban pedig 1932. januárjában történt ez meg. Nagyon kevesen tudják ma már. hogy ezt az ínséglisztet nem adták ám ingyen, — ezért is meg kellett dolgozni a nyomorgó családnak. Így közölte ezt szemérmes formában az újság: „Az ínségesek havi fejadagja 6.5 kilogramm liszt és ezért a családfő, illetve a munkaképes családtag 2 napi közmunkát tartozik végezni.” Ez mindennél plasztikusáéban mutatja meg az ínségakciók „lényegét.” (Folytatjuk.) RÁJUK SZAVAZUNK > : ■ M V •':' ; > '• -íCT- V ^ p ■ , \ < \ sík sándorné, pedagógus, általános iskolai igazgató. HALÄSZ LAJOS földműves, tsz-tag. KÓCZA IMRE technikus, gyári minőségi ellenőrzési osztályvezető. ANGYAL BÉLA vasüti munkái
