Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-20 / 256. szám

1038. november 20., csütörtök NEPÜJSAG 3 U j korszak kezdődőt! 1918 november 20-án a ma­gyar munkás­mozgalom tör­ténetében. Megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja, hogy az áruló szociál­demokráciával szemben és an­nak ellenére megszervezze a magyar dolgozó tömegeket a szocialista forradalomra, előké­szítse a magyar proletariátust a hatalom át­vételére. A szocialista forradalom objektív feltételei adva voltak Magyarországon, csu­pán arra volt szükség, hogy legyen olyan erő, legyen olyan forradalmi párt, amely egységbe fogja a szétszórt forradalmi erőket A magyar kommunista mozgalom kezde­tei Oroszországba nyúlnak vissza, ahol a fogságban levő magyar szocialista katonák egy része már részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban is és a forradalom hatására szakítva a szcciáldemokr at izmussal, kommunistává vált Á magyar kommunista mozgalom első konkrét lépését 1918 március 24-én tette meg, amikor megalakult az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Magyar Cso­portja. A csoport elfogadta a bolsevik párt programját és elhatározta, hogy Szociális Forradalom címen magyarnyelvű újságot ad ki. A csoport célul tűzte ki maga elé, hogy kommunista propagandát fejtsen ki az Oroszországban élő hadifoglyok között es elhatározta, hogy illegális úton propaganda- anyagot juttat Magyarországra is. Az 1918 folyamán lezajlott számos katona-per és hadbírósági ítélet azt bizonyítja, hogy az oroszországi magyar kommunista csoport tagjai eredményes munkát végeztek. A Szovjet-Oroszországban tartózkodó ma­gyar kommunisták Magyarországgal kapcsolatos szerepe akkor vált igen jelentős­sé, amikor 1918 őszén győzött a magyar pol­gári demokratikus forradalom. A magyar kommunisták már október 25-én határozatot fogadtak el, hogy a magyarországi szociál­demokratákkal, illetve annak jobboldali ve­zetőségével nem lehet egy párton belül dol­gozni és feltétlenül szükség van az önálló, osztályharcos alapra épült kommunista párt megteremtésére. November 4-én újabb jelen­tős lépés következett be. Moszkvában a Dresden szállóban az egybegyűlt kommunista értekezlet megalakította a Kommunisták Ma­gyarországi Pártját. Az értekezlet egy hatá­rozatot fogadott el, amely „kötelességévé te­szi az Oroszországi Kommunista Párt vala­mennyi Magyarországból származó tagjának, hogy legrövidebb időn belül hagyja el, a le­hetőségekhez képest az Oroszországi Tanács- köztársaság területét, és erejét a nemzetközi forradalom szolgálatába állítsa Magyarorszá­gon.“ A kommunista párt megalakulásának megvoltak a magyarországi előfeltételei is. A baloldali szociáldemokratáknak az a cso­portja, akik már a háború alatt is szemben álltak a jobboldali vezetőkkel, most a forra­dalom győzelme után elérkezettnek látták az időt, hogy szakítsanak az opportunistákkal. A háború alatt létrejött forradalmi szocialis­ták csoportja sem volt hajlandó együttmű­ködni a szociáldemokrata vezérkarral és ön­álló utakat keresett. Kellő mozgalmi tapasz­talat és elméleti tudás híján azonban csak bizonyos ellenzéki körök szervezéséig jutot­tak el: D e nagyfokú elégedetlenséggel találko­zunk a munkásság körében is a szociál­demokrata párt és a Károlyi-kormány vezeté­sével szemben. A munkások közül főleg azok elégedetlenkednek, akik leszereltek a katonaságtól és nem kaptak munkát, ugyan­akkor munkanélküli segélyt sem biztosítot­tak számukra. De a még alkalmazásban levő munkások helyzete is egyre romlott és egyre kilátással anabbá vált. Az ipari munkások mind nagyobb tömegei látták be, hogy a szociáldemokrata vezetőiekéi nem lehet sor­sukon javítani és ösztönösen vagy tudatosan a kommunista elveket és módszereket kezd­ték magukévá tenni. így vált nélkülözhetet­lenül szükségszerűvé Magyarországon a kommunista párt létrehozása. Ez a határozat értünk született Mint ismeretes, a Politikai Bizottság meg­bízásából ez év nyarán mintegy 2000 párt­munkás széleskörű vizsgálatot folytatott azért, hogy a párt világos képet kapjon a munkás- osztály politikai, gazdasági és kulturális éle­téről. E vizsgálatok során a pártmunkások mintegy 45 ezer munkással és értelmiségivel beszéltek, s a tapasztalatok alapján a Köz­ponti Bizottság határozatot hozott, hogy a leg­• • • fontosabb kérdésekben már a közeljövőben javulás történjék. A megye munkássága is örömmel értesült e határozatról. Ezzel kapcsolatban kérdeztünk meg néhány munkást és műszakit, mi a vé­leményük a munkásosztállyal kapcsolatos párthatározatról, különös tekintettel annak gazdasági részére. ELSŐNEK Szelenszky Sándor, a Mátravidéki Erőmű turbina főgépésze nyilatkozott. Hiszen róla is szól a határozat egyik megállapítása: „A Központi Bizottság javasolja a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mánynak, hogy az ez évi — vártnál jobb — gazdasági ered­mények alapján, 1959. első fe­lében tegyen intézkedéseket a családi pótlékok olyan emelé­sére, amely elsősorban a há­rom, vagy több gyermeket el­tartó családok helyzetén se­gít”. — Igen, nagyon meglepett bennünket, örömmel értesül­tünk erről a határozatról, s különösen az benne a megle­pő, hogy két évvel a nagy­arányú ellenforradalmi pusztí­tás után arra is van ereje az országnak, hogy felemelje a családi pótlékot. Mi eddig háromszázötven forintot kaptunk az öt gye­rek után, igaz, hogy én is, meg a feleségem is dolgozik, hogy tisztességesen fel tudjuk nevelni őket, de mindenkép­pen jól jön a családi pótlék felemelése. Persze, akkor sem zúgolód­hatnál ha erre nem telne az országnak, mert így is sok segítséget kapunk a gyerme­kek felneveléséhez. Négy a napköziben, egy pedig az óvo­dában mentesíti a családot a gyermeknevelés költségeitől. — Nemrég beszéltünk arról a feleségemmel, hogy a múlt rendszerben milyen nehéz lett volna felnevelni ezt az öt gye­reket, most pedig minden se­gítséget megad ahhoz az állam, hogy tisztességes módon, be­csületes emberré nevelhessük őket. És Szelenszky Sándor turbi­na-gépész ezzel válik el tő­lünk: különösen annak örül, hogy gondolt a párt azokra az anyákra is, akik egyedül, férj nélkül nevelik gyermeküket. „1959. ELSŐ FELÉBEN az 1958-as esztendő eredmé­nyeinek gondos felmérése alapján lehetőségeink mérté­kében meg kell javítanunk nyugdíjrendszerünket. A ren­dezés alapelve a régi és az új rendszerű nyugdíjak közti igazságtalanul nagy különbség lényeges csökkentése, a mun­kában eltöltött évek számának fokozottabb figyelembe véte­le...” Ez a mondat ragadta meg Göböly Lajos tardosi kő­bányász figyelmét a munkás­osztállyal kapcsolatos pártha­tározatból, hiszen ezt mintha csak róla írták volna, mert bár nyugdíjas, de kénytelen volt újra elmenni dolgozni a kőbá­nyába, mert az 500 forintos nyugdíj nem volt elegendő a család eltartására. — Akik néhány évvel később mentek nyugdíjba, mint én, háromszor annyi pénzt kap­nak, pedig nem is töltöttek annyi időt a bányában — mondja panaszkodva. Ezért fo­gadtam örömmel, amikor hal­lottam a határozatról, hogy a jövő évben rendezik a magam­fajta emberek nyugdiját is. Nagyon jó azt tudni, hogy ez a határozat miértünk, örege­kért is tesz valamit, hogy a mi gondjainkkal is törődnek a pártban. ♦ S a munkásosztállyal kap­csolatos olyan apró kérdések­re is kitér és intézkedést kö­vetel a párthatározat, mint az iparvidékek zöldség- és gyü­mölcsellátásának megjavítása. Aprónak látszó, de igen fontos probléma ez, erről beszél Mar­ton Lászlóné munkásasszonv, a Mátravidéki Erőmű lakóte­lepén. — Kicsinek látszik ez az ügy. de akinek hetenként többször be kell utaznia Hatvanba né­hány zöldségért, egy kis gyü­mölcsért esőben, sárban, az tudja mit jelent a jó zöldség­ellátás. Bár zöldségboltunk mindennap leadja az igény­lést, nem kapunk elegendő gyümölcsöt, zöldséget, nincs hagyma, szőlő és még jó né­hány keresett áru. Nagyon jó lenne, ha a párt segítene eb­ben a dologban és rövid időn belül valami megoldást talál­nának az ipari üzemek lakó­telepeinek jobb ellátására, mert így csak a kofák szedik meg magukat, a munkásasz- szony meg utazhat újra Hat­vanba zöldségért. ÍGY VÁLTOZNAK a kisebb- nagyobb problémák, amelyekre orvos­lást kíván nyújtani ez a hatá­rozat. s ezt értékeli kedvezően Bodor József, a Mátravidéki Erőmű dolgozója is, alá bár elmúlt 62 éves. ahogy mondta, igen sokat szeretne tenni, hogy ez a határozat minél előbb valósággá váljék. — Mondogatják, hogy ideje lenne már nyugdíjba mennem, de én érzem, hogy igen sokat tudok használni az országnak. Higgyék el, nem a kevés nyug­díj miatt nem hagyom abba a munkát. Nem. Bár sok ember gondja, baja az enyém, amíg a kezemet bírom, nem szeret­ném abbahagyni a munkát. Nagyon sok feladat elvégzése vár még rám, valósággal el­halmoznak teendőkkel. Jelöl­tek tanácstagnak, társadalmi ellenőr vagyok, részt veszek a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság munkájában és pfersze tanulok is. S az örökifjú Bodor József­től — úgy mentem el, nem is nagyon emlegettem a nyugdí­jat — hisz ő még dolgozni akar nagyon sokat és nagyon sokáig, hogy valósággá váljék ez a határozat. A NYILATKOZATOKAT olvasva tehát azt lehet meg­állapítani: van aki rövidesen érzi hatását e fontos határo­zatnak, s ezért igen hálás a pártnak, s vannak igen sokan Bodor Józsefek, akik. ha most közvetlenül nem is érzik még e határozat nyújtotta kedvez­ményeket, de máris készek so­kat tenni érte. A munkások véleményéből arra lehet következtetni, hogy e határozatnak megvalósítása — mely annyi munkásember­nek ad könnyebbséget, kisebb- nagyobb gondjaik megszünte­tésével — nagy helyeslésre ta­lált. Sokra értékelték segítő szándékát, az őket érintő kér­dések megoldásában, s egy­öntetűen vallották a megkér­dezett munkások: ennek a ha­tározatnak a megvalósításában mindenkor szívesen segíte­nek a pártnak. KOVÁCS ENDRE. KITÜNTETÉSEK A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja megalaku­lásának 40. évfordulója alkal­mából a forradalmi munkás- mozgalomban kifejtett tevé­kenységük elismeréséül dr. Münnich Ferencnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökének és Rónai Sándor­nak, az MSZMP Politikai Bi­zottsága és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjának a Magyar Népköztársaság Ér­demrendje; dr. Sik Endre külügyminisz­ternek, Nógrádi Sándornak, a Magyar Népköztársaság pekin­gi nagykövetének, Somogyi Miklósnak, az MSZMP Politi­kai Bizottsága tagjának, a SZOT elnökének és Vincze Jó­zsefnek, a SZOT titkárának a Munka Vörös Zászló Érdem­rendje; Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszternek a Vörös Zászló Érdemrend ki­tüntetést adományozta. A kitüntetéseket szerdán délelőtt Dobi István, az Elnö­ki Tanács elnöke adta át az Országházban. Az ünnepségen jelen volt Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, Apró Antal, a Miniszterta­nács elnökhelyettese és Kiss Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, — az MSZMP Politikai Bizottságé* nak tagja, — Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezetője, Kristóf István, az Elnöki Tanács tit­kára, Gyáros László, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hiva­talának elnöke. (MTI) A nép ügyéért. • • AHOGY ÜL VELEM szem­ben az asztalnál és mondja életének történetét, — mintha átszellemülne az egész ember, mintha nem is érezne, halla­na, látna, csak az emlékek fel­buzgó áradata hagyja el ajkát. Az ezernyi ránccal barázdált keze hol ökölbe szorul, hol csendesen elpihen a zöldes asz­talterítőn. Történelmünk és a párt tör­ténelmének egy nagyszerű kor­szakából vette ki cselekvőén részét a 65 éves Csikós József hevesi kommunista. Azokban a nagyszerű napokban, amikor a nép először kiáltott meg­álljt a háborús őrülteknek, amikor a nép az európai or­szágok sorában elűzte az ura­kat az ország kormánykereké­ből —, még fiatal, erőtől duz­zadó, 25 éves ember volt Csi­kós József. — A besszarábiai harcmezőn voltam 1917-ben katona — me­séli életét — Harci kedv, lel­kesedés nélkül csatáztunk, mert nem láttuk értelmét a háborúnak. Ekkor történt — a Nagy Októberi Szocialista For­radalom előestéjén —, hogy a cári hadsereg a rakéták ezrei­vel árasztotta el az őszi ég­boltot. Azelőtt egyetlen egy­szer sem rakétáztak este és támadást vártunk. De nem a golyó jött, hímem a nagy hír, hogy forradalom tört ki Petro- grádon és a nép vette kezébe a hatalmat. Ahogy emlékezik a nagy napra, hangja izzóvá válik és halántékán gyorsabban lüktet az ér. Meg is áll egy pillanat­ra az elbeszéléssel. Remegő kézzel nyúlt zsebkendőért s miközben töröli homlokát, ta­lán újból átéli annak az éjnek az emlékét. Majd akadozva mondja el a másnap történel­mi eseményét, hogy a két had­sereg összeölelkezett és az orosz agitátorok elmagyaráz­ták, hogy ők mit akarnak. Hogy mit akar Lenin és miért nem rázzák már le a magya­rok is kezükről a bilincset. AZTÄN LÉP EGYET az el­beszéléssel Csikós bácsi és a magyar eseményeket idézi fel. Beszél az 1918-as októberi- novemberi napokról, amikor a katonák otthagyták a harcte­ret, megtagadták a parancs teljesítését és hazajöttek bé­kére, otthonra vágyva. — Én 1918. november 18-án értem haza Hevesre — emlé­kezik Csikós József. — Ez idő tájt jött haza dr. Mikola Gyu­la is az orosz frontról és az ő vezetésével alakítottuk meg a községben a kommunista pár­tot. Amikor idáig ér az elbeszé­léssel, mintha szavát vágták volna, elhallgat az idős em­ber. Látszik ugyan rajta, hogy van még mondanivalója, de csak ül az asztal mellett és morzsolgatja a terítő fodros szélét. Hosszas rábeszélés segít a dolgon — megered újból a szó. Ekkor tűnik ki, hogy a szerénység vitte rá az idős harcost a hallgatásra. Saját* maga érdemeiről kellett volna beszélnie, de nem tartozik a dicsekvő emberek közé. — No, jól van, — szól végre —, ha annyira akarja, elmon­dom: Amikor megszerveztük a pártot, a községi öttagú politi­kai bizottságnak lettem a tag­ja. Ekkor — 1918. decemberé­ben — 15 tagot számoltunk. Köztünk volt a ma is élő 81 éves Máthé István és Parókái Antal ács is. Az idős kommunista ekkor halkabbra fogja szavát. Mint­ha valamelyik illegális talál­kozóhely rejtekén szólna —, mint akkor, 1919. elején. Ke­zét a levegőbe emeli és aho­gyan mondja a sort, ujjain számolja a program pontjait. — Elhatároztuk a földosz­tást, a nyolcórai munkaidőt, a fizetett szabadságot, a nagy gyárak, bányák államosítását és hol itt, hol ott beszéltünk a népnek a párt programjáról. A hevesiek legjobbjai mellénk álltak és rövidesen meghárom­szorozódott a taglétszámunk. A TIZENKILENCES kom­munistákról beszél ezután Csikós bácsi. A proletariátus győzelmébe vetett hitről, a párt szervezéséről, az akkori mindennapi életről. — Sok ember nem tudta fel­fogni, hogy mit jelent a népi hatalom. Nem hitték el, hogy lehet urak nélkül is élni és országot vezetni. A párt hitet, bizalmat öntött az emberekbe, tettre lelkesítette őket és erős, egységes táborba fogta a falu legjobbjait. Leginkább éjjel tanácskoztunk a tennivalókról és így történt 1919. március 20-ának éjjelén is, amikor jött a hír: Kun Béláék átvették Pesten a hatalmat. Csend lesz a szobában, az idős ember elhallgat és né­hány percig elmereng a múl­ton. Emlékezetét a 40 évvel ez­előtti nagy események teszik frissé és szavait tüzessé. — A direktórium elnökévé választottak meg 1919-ben — mondja. — Nagy tervekkel in­dultunk az új életnek. De hiába akartunk, a belső és a külső ármány, az árulók, el­buktattak bennünket. Azután jött az üldözés. Csi­kós József Szolnokon, Egerben raboskodott, majd két évig másnaponként kellett jelent­keznie a csendőrségen, hogy mindig szem előtt legyen, ne­hogy lázadni merjen. Szavazni nem engedték. A közügyektől eltiltották, de nem tudták ki­ölni belőle a kommunista hi­tet, a meggyőződést. 1945-ben a földosztás elnöke lett. Hét­ezer hold kiosztását nyugtázta elnöki aláírásával. 1945-ben az elsők között lépett a párt so­raiba és „hivatalosan” is újra a párt tagja lett. Ma is az. Amikor búcsúzunk, még ezt mondja az idős kommunista: — Minek írni az életemről, csak azt tettem, ami a köte­lességem volt. Helyemben más is ísv cselekedett volna! EKKOR ÉRTETTEM meg. hogy miért szeretik és becsü­lik ezt az embert oly nagyon a hevesiek. TÓTH JÓZSEF fl marxizmus-leninizmus fegyverével 1918 őszétől egyre nagyobb számban tértek haza Szovjet- Oroszországból kommunista, agy kommu- zmussal ,,fer- őzött” volt hadifoglyok. November 17- én hazaérke­zett Kun Béla és vele több más kommunista vezető, s azonnal tárgyalá­sokat kezdtek a forradalmi szocialistákkal és a baloldali szociáldemokratákkal. Ennek a megbeszélésnek az eredményeképpen alakult meg november 20-án, a Visegrádi utca 15. számú ház egyik lakásában a Kommunisták Magyarországi Pártja. A megalakulás után kezdetben az Ügynök utcában bérelt a párt egy bútorozott szobát, azonban a munkások olyan tömegesen jelentkeztek felvételre, hogy csakhamar vissza kellett költözni a Viseg­rádi utcai tágasabb helyiségbe. \ z alakuló gyűlésen mintegy 30—100 ember vett részt. A kommunista pórt alapító tagjai három csoportból kerültek ki. Bekapcsolódtak az előkészítés és alapítás munkájába a forradalmi szocialisták, akik meglehetősen gyenge elméleti tudással, de nagy lelkesedéssel rendelkeztek és volt már némi mozgalmi tapasztalatuk a háború alatti antimilitarista munka következtében. Ehhez a csoporthoz tartozott Korvin Ottó, Sallai Imre, Révai József és még mások. Az ala­pítók másik csoportja azokból a baloldali szo­ciáldemokratákból került ki, akik már ek­kor teljesen szembe fordultak a burzsoáziá­val együttműködő jobboldali vezetőséggel és feltétlenül szükségesnek látták egy új for­radalmi párt létrehozását. Ennek a csoport­nak Rudas László és Alpári Gyula voltak a vezetői. Ök az előző csoportnál elméletileg sokkal képzettebbek voltak, viszont még le kellett küzdeniük önmagukban a szociálde- mokratizmus hagyományait. A pártalakítás szempontjából a legjelen­tősebb csoportot az Oroszországból hazatért hadifoglyok képezték. Jelentős részük nem­csak a szocialista forradalomban vett részi, hanem különböző agitátorképző tanfolyamok munkájába is bekapcsolódott és tisztában volt a szocialista forradalom elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Számszerűit is ez a csoport volt a legjelentősebb. Hozzájuk tarto­zott Vántus Károly, Jancsik Ferenc, Münnich Ferenc, Kellner Sándor és még mások. Ve­zetőjük és egyben az egész magyarországi kommunista mozgalom vezétője Kun Béla volt. Szamuely Tibor csak később tért haza Magyarországra, így a párt itthoni alakulá­sánál nem volt jelen. A : kommunista párt megalakulásával sza- kadáis következett be a magyar mun­kásmozgalomban. Ketté szakadt a mozgalom: egy követ kfezclesen forradalmi szárnyra és egy megalkuvó szárnyra, amelynek tömegei viszont készek voltak- a forradalmi harcra és az opportunista vezetők ellenére egyre jobban közeledtek a kommunista párthoz. A Kommunisták Magyarországi Pártja létre­jöttének nagy jelentősége volt a nemzetközi kommunista mozgalom szempontjából is. Az első világháború idején már szerveződtek azok a baloldali erők, amelyek helytelenítet­ték a szociáldemokrata pártok opportunista politikáját és keresték a kivezető utat az „opportunizmus mocsarából.” A világháború végéig azonban nem jutottak el a szociál­demokrata párttal való szakításig. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az orosz kommunisták példája nyomán a magyar kommunisták az elsők között voltak, akik a kommunista párt létrehozásával a forradal­mi harc útjára tértek és ezzel serkentőleg hatottak általában az európai kommunista mozgalom kialakulására; A legnagyobb jelentősége a kommunista párt megalakulásának azonban a magyar dolgozó nép szempontjából volt. A párt megalakulásával új harcos jelent meg a küzdőtéren, hogy a marxizmus—leninizmus fegyverével felfegyverkezve vezesse és irá­nyítsa a dolgozók harcát mindenfajta ki­zsákmányolás ellen. A magyar dolgozók az első perctől kezdve a forradalmi vezetőt látták a kommunista pártban és ezzel ma­gyarázható, hogy azonnal tömegesen csatla­koztak hozzá.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom