Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)
1958-11-19 / 255. szám
1958. november 19., szerda NÉPÚJSÁG 3 Sohasem szerettem a számokat, a matematika, a statisztika száraz, s minden lírától mentes levegője idegen volt, az ma is számomra. A számok nem tűrik a poézist, egy szám nem tud hangulatot, érzéseket kifejezni: a szám mindig a leegyszerűsítés, a sum- mázás, sohasem — minden rezdülésével apró, de színes árnyalataival — a teljesség. Sohasem szerettem és nem is tudom megszeretni ezután sem, bár tudom, hogy jelentőségük felbecsülhetetlen, hogy nélkülük nem lehet élni, sem dolgozni, sem tervezni, sem összegezni. __és most mégis fejet kell hajtanom a sz ámok mindennél nagyszerűbb poézise, igazsága, lelkesítő ereje előtt, amelyek a legnagyszerűbb festőket túlszárnyaló gazdagsággal festik a holnap palettájára a kommunizmus építésének magával ragadó színeit. Elgondolkodtató, a múltat közel hozó, a holnapot reálissá varázsoló számok ezek, amelyek felett már meg is indult a vita a Szovjetunióban, szerepelvén ezek a számok N. Sz. Hruscsov elvtárs beszámolójának téziseiben. Ez a beszámoló az SZKP XXI. kongresszusán hangzik majd el, s ezt a beszámolót már előre az egész szovjet nép vitatja meg, szól bele. javítja ki, hagyja helyben. Már ez is meghökkentően magával ragadó valami, hát még a tézisek igazsága, a szovjet társadalom 41 éves útjának újbóli tökéletes megrajzolása úgy, hogy ez a rajz töretlenül halad tovább a tegnapból a mán keresztül a holnapig, a kommunista társadalom felépítésének nagy munkájáig. „Az elkövetkezendő hét év legfontosabb problémája: a népgazdaság meggyorsított fejlesztése, a kommunizmushoz vivő úton, a lehető legnagyobb időnyerés a szocializmus és a kapitalizmus békés versenyében“ — olvasom a tézisekben eme megfogalmazást. S úgy érzem, hogy ebben a tárgyilagos hangú mondatban, amely ugyan egymagában nem különösebb irodalmi, inkább nagyonis statisztikus, nos, ebben a mondatban minden benne van: az egiész szovjet élet. Nézzük csak ezt az egyetlen mondatot a számok száraz tükrében, s ez a mondat nem irodalmivá, de irodalommá, történelemmé válik, a számokból pedig lesz drámai csattanó, magával ragadó hősi érzés. „Az elkövetkezendő hét év.. .” A Szovjetunió kidolgozta első hétéves tervét, 1959-töl 1965-ig. Hét esztendő, nem a bibliai hét szűk, hanem a szovjet társadalom mindennél gazdagabb, felfelé ívelő hét bő esztendeje lesz ez. Hét évet tervez előre magabiztosan, nagylélegzetvételűen, a távlatokkal és a lehetőségekkel biztosan bánva a szovjet állam akkor, amikor elvakult pesszimisták az egész világ jövőjét nem teszik ennyi esztendőre, amikor atom- és hidrogénbombákkal fenyegetőznek nyugaton, amikor eszeveszett a fegyverkezés és amikor ismét és újra elkiabálják ott a dullesi szakadék szélén: úgyis elbukik a szovjet hatalom. Mi ad ehhez a hét esztendős tervezéshez erőt, bátorságot és hitet, a szovjet népnek? A tézis római egyes számú pontjának eme, egyébként nem sokat mondó címe van: „A gazdasági és kulturális építés néhány eredménye a Szovjetunióban.” Hát ez a szerényen megfogalmazott „néhány" eredmény az erő és a biztonság, de az alap is ehhez a hét évhez. A szovjet hatalom léte alatt a nemzeti jövedelem tizenötszörösére emelkedett, jelenleg egy hónap alatt több Számok... számok... oagyszerű számok Göböly Csőre Lajos emlékezik acélt öntenek és több olajat termelnek, mint 1913-ban, a cári Oroszország egy egész esztendő alatt; a legutóbbi négy évben a Szovjetunióban a mezőgazdasági termelés átlagos évi növekedésének üteme 7,1 százalék, míg az Egyesült Államoké 1,1 százalék volt... 1954 óta működik a Szovjetunióban a világ első atomerőműve, s ebben az országban ma csaknem háromszor annyi mérnököt képeznek, mint az Egyesült Államokban. Hát többek között ezek a számok adják az erőt, s a választ is a nyugati halálharangránga- tóknak. a népgazdaság meggyorsított fejlesztése a kommunizmushoz vezető úton ...“ Meggyorsított fejlesztés ... kommunizmushoz vezető út... Évszázadok, évezredek emberi álma, szinte tapintható közelségben: ezt jelenti ez a mondat. Jelenti, hogy háromszor annyi turbinát és villanymozdonyt, kétszer annyi kötszövött fehérneműt és húst és porcukrot és tejterméket gyárt a hét esztendő végén a szovjet ipar, a szovjet ember számára, mint ebben az évben. Jelenti azt, hogy a nők házimunkáját segítő gépek gyártása megkétszereződik, hogy mintegy 50 százalékkal növekszik a munkatermelékenység, hogy valamennyi szövetséges köztársaság — jellegének megfelelően — hatalmas fejlődésen megy keresztül és hogy mindezek alapján a munkások és alkalmazottak reáljövedelme a hét év alatt egy dolgozóra számítva átlag negyven százalékkal emelkedik. Űj iskolatípusok és új iskolák, tudományos intézetek és tudományágak létesülnek, további diadalmas sikerekre indul a szovjet kultúra minden ága.:, Ennyit jetlent a mondatnak ez a része! „... a lehető legnagyobb időnyerés a szocializmus és a kapitalizmus békés gazdasági versenyében.. HITELES OKMÁNY került elő nemrégen: hivatalos jelentés a csehi bányászok életkörülményeiről, — pontosabban nyomoráról. A jelentés kelte 1936. december 21. és a magyar királyi belügyminiszter úrnak címezte egy csendőrnyomozó. A jelentés készítője, mint külső szemlélő írja le az eger- csehi bányában uralkodó állapotokat s így ír többek között bizalmas jelentésében. "A megállapítások szerint a bányászok sok sérelme valóban alappal bír. Ha nem történik a bányakapitányság részéről intézkedés, az sem kizárt, hogy az egész bánya leáll a nehéz munka és a kevés kereset miatt.« Ezt írta a csendőrnyomozó, aki »bizalmasan kipuhatolta« és egy kicsit szépítette is a valóságban még borzalmasabb helyzetet. • A két évtized előtti nyomorúságos állapot szenvedő alanyai nemcsak megerősítik a csendőrnyomozó által feltárt helyzetet, de sokkal sötétebb képet festenek az Egercsehiben dolgozó bányászok nyomoráról. Ez a jelentés említ néhány nevet is, közite Göböly Csőre Lajos egerbocsi bányász nevét, aki társai megbízásából tiltakozott az embertelen munka- körülmények. a kevés fizetés miatt. Ez neon jelent mást, mint azt, hogy a Szovjetunió konkrét javaslatot tett a hétéves^ tervvel a kapitalista világnak: keljenek békés gazdasági versenyre egymással, mert a szovjet állam ellenzi a fegyverkezési verseny terén való vetélkedést, mert a szovjet állam, a szovjet nép és pártja békét akar, építeni akar. De jelenti azt is, hogy a szovjet népet fegyver- csörgetéssel nem lehetett sohasem és nem lehet a jövőben sem ijesztgetni. A hétéves népgazdasági terv megtestesítője — mint ahogy a tézisek is hangoztatják — a kommunizmus felépítése lenini elvének, a marxizmus és leninizmus mindent legyőző erejének, s egyben eszköze a béke fenntartásának. íme, ennyi minden, s mennyivel sakkal több van az egyetlen mondat mögött, amely Valóban történelmet jelent, olyan történelmet, amely nemcsak a tegnapról, de a holnapról is szól, s amelyet már ma megírtak. Mert ilyen csodák is vannak. Mert ezek nem is csodák! Sohasem szerettem a számoüat, a matematika, a statisztika száraz, s minden lírától mentes levegője idegen volt és az ma is számomra. De ezek a tézisek nem holmi statisztikát jelentenek: hanem a teljes életet. S az élet mindig lenyűgöző, magával ragadó és szemkápráztató. lm, erre képes az ember, ha szabad, ha igaz céljai, eszközei és megvalósítható tervei vannak. Nagyszerű és büszke érzés embernek lenni! GYURKÓ GÉZA Öt kerestük fel egerbocsi otthonában. S mikor Göböly Csőre Lajos gondolatai visszatértek a nem is oly rég múlt időkbe, szavai nyomán megelevenedett a régi bányászsors. Felidézte azokat az időket, mikor a hosszú műszakok után libasorban ballagtak hazafelé hét kilométert a keskeny ösvényen, testükre tapadt, vizes, fagyos ruhában, s azon gondolkodtak, otthon meleg-e már a víz, hogy fagyott bakancsukból »kiolvaszthassák« lábukat. Visszaemlékezése nyomán szinte szemünk előtt láttuk a hajnal négyórai szürkületben a hóval lepett bányafák között cipekedő bányászokat, s láttuk őket, amint siktából elzavarva, búsan mentek hazafelé, mert büntetésből törölték műszakjukat. A JELENTÉS ERRŐL így beszél: »A bányászok közt nagy az elégedetlenség, amit a nehéz munka és a kevés kereset idézett elő.« — Néhány éve, — mikor már autóval jártam dolgozni, — emlékezik az idős bányász — a fiatalok azt vetették a szemünkre: abban az időben nem is dolgozott a bányász... pedig mi furikban toltuk akkor a szenet, nem kaparószalag vitte. A csille már valóságos megváltás volt... Azután meg Tihanyi bányaigazgató kiütötte kezünkből a dóznit, ha rá akartunk gyújtani, mert azzal is időt vesztettünk volna. A mostani fiatalok el sem hiszik, hogy ez a Tihanyi még azt is kiszámította, hogy menynyi időt veszt azzal a bányász, ha megáll köhögni... S ezek után nagyon is hihetőnek tűnik a jelentés egyik megállapítása: »a bányászok kérésükkel Tihanyi bányaigazgatóhoz fordultak, de az egyáltalán nem hallgatta meg panaszukat«, ... sőt. — Ha valaki szólni mert, csak annyit mondtak neki »vegye a kabátját!« — Tudja, mit jelentett ez — fordult hozzám az idős bányász — azt, hogy fuccs annak a siktának, mehet haza a bányász isten hírével. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK közt dolgoztak két évtizeddel ezelőtt a csehi bányában, s bár hivatalosan nyolc órá volt a munkaidő: »... a nyolc óra helyett a bányászok 13—14 órát töltenek a föld mélyén« — így mondja ezt a jelentés is, de így mondja Csőre Lajos is. — Volt ugyan, hogy a dél- utánosok jöttek munkába, mikor az éjszakások még mindig dolgoztak. Míg nem volt meg a norma, addig ki se a bányából, mert vagy törölték a műszakot, vagy addig kellett dolgozni, míg ki nem termelték azt a szenet, amit egy bányászra kivetettek. — Mind tudják ezt bizonyítani, akik ott dolgoztak — mondja Lajos bácsi és sóhajtva temeti a rossz emlékeket ő, a hosszú műszakok ma is élő részese. »A bányában a levegő sokszor tűrhetetlen... a bánya igen vizes...« vádol megállapításaival a jelentés és vádol Göböly Csőre Lajos is. — Mint a libák, szédelegtünk a füsttől... olyan kevés volt a levegő, hogy a karbidlámpából ki kellett venni az égőt, csak úpv világított... és nyelhettük a büdös füstöt. így dolgoztak ők és büntetés jött büntetés után. — Nem volt megrakva a csille? — levonták. Nem volt meg a norma? — levonták; Mikor milyen ing volt rajtuk, — úgy büntettek — emlékezik vissza a nyugdíjas bányász és negyed-, fél-, meg egész műszak volt a büntetés. S hogy megtörjék egységüket, hogy megosszák erejüket, összeuszították á telepi bányászokat a vidékiekkel. Erről így beszél Lajos bácsi: — A magazinba jóformán be se mehetett vidéki... — Azt is mondd el, milyen kenyeret meg lisztet adtak ott... — szólt közbe az asz- szony. — Milyet? Olyat, hogy' mikor az egyik telepi ember mérgében a falhoz vágta, odaragadt. A liszt meg... mint a darabos só... Még talán most is megvan az a fakalapács, amivel szétvertük, mert úgy össze volt csomósodva. . ★ GÖBÖLY CSŐRE LAJOS nyugdíjas bányász szép, új házában, ahol ez a beszélgetés lefolyt, nyomott hangulatot teremtettek az emlékek. A múlt ülte meg nehéz emlékfelhőivel a házat. De ahogy mai életünkre terelődik a szó, a várható nagyobb nyugdíjra, arra, hogy az új lakásba rövidesen bekötik a villanyt, meg hogy mennyivel másabb most a bányász élete, a múlt felhőfoszlányai lassacskán eltünedeztek. Benn, az ebéd illatok* kai terhes konyhában érezhető volt a bizakodás, a múlt szenvedései nem ismétlődhetnek meg e ház lakóinak életében. KOVÁCS ENDRE Útban hazafelé A kínai önkéntesek u tó ís ó egységei is elbúcsúztak Korea lakóitól, s elindultak hazájukba. Az útról a kínai önkéntesek levelet küldtek a Koreai Munkapártnak ég a kormánynak, amelyben köszönetét mondtak a háború idején nekik nyújtott segítségért. Képünkön az önkéntesek egy csoportja aláírja a levelet. AZ 1918-AS magyar októberi _______________ forradalom készületlenül érte az akkori osztályokat. Az összeomlás mellett egy sor megoldatlan probléma terhelte a nemzetet, mint a nagybirtokok felosztása, a nemzetiségek felszabadítása, az ipari munkásság jogainak megteremtése. Ebből a nehéz helyzetből kellett kivezetni az országot, tanácsot adni a hogyanhoz és mutatni az irányt, hogy merre haladjon az ország. A z októberi forradalom nagy zűrzavarában talpraálltak a nemzet legjobbjai, a kommunisták, és megvalósítható tanácsokat adtak a rend helyreállításához, a gazdasági nehézségek leküzdéséhez. Az orosz forradalom tapasztalataival felvértezve léptek a küzdőtérre a magyar kommunisták, és a fogságból hazajött hadifoglyok a marxista-leninista eszme jegyében kívánták az új életet megvalósítani. „Adják át a föld- birtokosok földjét annak, aki ezer éve verítékével öntözte: a parasztnak, a gyárat a dolgozók államának, legyen a nemzetiségieknek önrendelkezési joguk” — hirdette többek között a kommunista párt. Megyénkben is mozgolódni kezdtek a munkások legjobbjai 1918. végén. Hevesen december elején 18 taggal megalakult a kommunista párt és öttagú politikai bizottságot választott, de Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban is maguk köré gyűjtötték a Szovjetunióból hazatért legjobb hazafiakat és megkezdték a kommunista párt szervezését. A korabeli Egri Ojság, amelynek a megye életét kellett volna tükröznie, mélyen hallgatott a kommunista párt mozgalmáról. Igaz, a munkások A kommunista mozgalom 40 évvel ezelőtti eseményei Szemelvények a korabeli Egri Újságból szervezkedéséről hírt ad —, hogy a szociáldemokrata párt bontogatja szárnyait. Csak 1919. januárjában tájékoztatja olvasóit a kommunista mozgalmakról. 1919. november 26-i számában vezércikket szentel a szociáldemokrata mozgalomnak: „A szociáldemokrata párt szervezkedése” címmel. „A magyarországi szociáldemokrata párt az egyedüli politikai párt ma Magyarországon, amely garantálni tudja azt, hogy a forradalom vívmányai nem vesznek ismét a kapitalizmus posványáiba. Erőteljes szervezkedést indított az országban, hogy minél nagyobb harcos tábort gyűjtsön a szocializmus nagy eszméinek megvalósítására...” Azután azt írja az újság, hogy: „a népet még mindig nyomorgatják a régi, hatalmaskodó alispánok, a zsarnok szolgabírák, a nyúzó jegyzők, az egész rozsdás, gonosz, néprontó szervezet”. A munkásokat ezek ellen szólítja harcba a szociáldemokrata párt e lapban. Az őszirózsás forradalom után még reálisan és a helyzethez mérten igazságosan közölte a lap a politikai helyzetet, a kilátásokat. Ez azonban csak az első időkben volt így, mert a kormány nyomására később a politikai sötétséget, a helyzet megmásí- tását próbálta a lap elterjeszteni. De november 30-án még így írt a lap: „Egerben a szervezkedés előkészítő munkálatait majdnem mindegyik AZ EGRI ÜJSÁG pártnál a hivatalfőnökök, a régi rendszerek megcsontosodott konzervatív hívei kezdik irányítani. ...Alig hangzik el tiltakozó hang a vezető szerepet játszani kívánó hivatali főnökök gyámkodása ellen. Ez nem jól van így” — írja Szervezkedés címmel a vezércikkíró. A későbbi lapszámok, mint az 1918. december 11-i, keddi, a december 18-i, szintén keddi számok, csak tükrözik az egri szervezkedések helyzetét és kevésbé fűznek hozzá politikai kommentárt. A harmadiki újság azt a jelentős dátumot közli, hogy „az egri szociáldemokrata pártszervezet vasárnap délelőtt 10 órakor tartotta megalakulását. Ugyanebben a lapszámban a földmunkások szervezkedéséről is tájékoztatja az olvasókat az Egri Üj- ság. A december 10-i lap pedig a nők politikai szervezkedéséről ír: „Megalakult az egri nők politikai egyesülete.” A cikk így szól: „Az általános választójoggal politikai jogokhoz jutottak a nők is, de miután politikailag ma még iskolázatlanok s méginkább szervezetlenek, a politikai iskolázottságot és szervezettséget most kell sürgősen megvalósítani, hogy a nők is megfelelő módon részt vehessenek az országot kormányzó politika intézésében. I A MAGYAR | Korm^unista párt ! ________________L letezeserol, a kommu nista eseményekről az Egri Üjság csak 1919. január l-től ad számot. De nem úgy ír e mozgalomról, hogy az az ország jobblétét, a rend megteremtését szolgálja, hanem a kommunista mozgalmakat zavargásoknak, rendbontásoknak igyekszik feltüntetni. Nézzük az 1919. január 1-i számot. „A mai telefonjelentéseink” c. rovatban a harmadik oldalon ez áll: „Kommunista katonák zavargása. Budapest, december 31. Az 1-es honvéd gyalogezred Üllői úti kaszárnyáiban kommunista gyűlést tartottak, amelyből zavargás támadt. A gyűlésen a kommunista katonák Festetich grófnak, a hadügyminiszternek az eltávolítását követelték, akit ellenforradalmi eszmékkel gyanúsítanak. A kormány minisztertanácsa ma délután foglalkozott is a követeléssel, de azt kereken elutasította.” A január 5-i, vasárnapi szám vezércikket szentel a kommunista mozgalomnak. Ezt írja a cikkíró: „Kezemben van a kevés számú magyar- országi kommunista párt lapja: a Vörös Újság ötödik száma. Ebben van ,A nemzetközi forradalom él’ című cikk, amely a németországi helyzetről ír.” Ezután a cikkíró azt fejtegeti, hogy a kommunistáknak ugyanúgy Németországban, mint Magyarországon az a céljuk, hogy nemzetközileg forradalmat szítsanak, rombadöntsék az országot, és hogy „... mit nekik az ország, mit nekik a nép, mit a sokat emlegetett proletár, nekik csak az a fontos, hogy az eljövendő proletárdiktatúra idején ők legyenek a diktátorok. Józan emberek, akik Oroszországból hazajöttek, rémes dolgokat beszélnek az ottani lehetetlen, zűrzavaros állapotokról ... Eddig csak a fővárosban dolgoznak a bolsevikok — más néven kommunista urak —, de úgy látszik, ki akarnak menni a vidékre is, hát csak menjenek, jó helyre mennek! ... Maguk a szociáldemokraták fogják elűzni őket, mert ezek az emberek ... többet ártanak a szociáldemokráciának, mint a nagytőke és nagybirtok urai valaha is ártottak.’’ így szól a vezércikk és ezekből a sorokból világosan kivehető az állás- foglalás, hogy a kommunizmus a nemzet ellenségeként, a szociáldemokrácia ellenségeként értelmezték. kezdve azután mind élesebbé vált az újság hangja a kommunistákkal szemben. Ez nem volt csoda, hiszen 1919. februárjában a magyar ellenforradalom a jobboldali szociáldemokraták segítségével fegyveresen akarta letörni a kommunista mozgalmat, börtönbe vetette vezetőit, de már későn volt. A kommunizmus gyökerei már mélyen a néprétegekbe ereszkedtek és elterjedtek, any- nyira, hogy ez a kísérlet inkább gyorsította, mint lassította az események menetét. Egy hónaDpal később, 1919. március 21-én pedig, éppen a kommunista párt akcióinak sora, a kommunizmus eszméinek elterjesztése miatt, a kormány népelleies politikája következtében létrejött a Magyar Tanácsköztársaság, amely, ha rövid időre is. de megvalósította azokat a nagyszerű eszméket, és célkitűzéseket. amelyekért a Magyar Kommunista Párt az előző félévben annyi áldozatot hozott és oly szívós, kitartó harcot folytatott. JANUÁRTÓL | t
