Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-18 / 254. szám

NÉPÚJSÁG 1958. november 18., kedd Csokonai Vitéz Mihály születésének 185. évfordulójára A felvilágosodás nagyköl- tője 1773. november 17- én született, s korának egyiK leginüvel\ebb embere, legtu- dósabb költője volt, de az élet megfeledkezett róla. Apja — Csokonai József — borbélymester volt Debrecen­ben. -Nagy figyelemmel kísér­te a város közéletének ese­ményéit, s erről naplójában feljegyzést is készített. Ennek révén maradt ránk annak a harcnak a leírása, amely Deb­recen polgárai és az egri püs­pök által felbujtott nagykállói plébános közt folyt egy darab földért. E naplót a legidősebb fiú : Mihály örökölte, aki már 11 éves koréban verselni kez­dett. Már apja temetésén — 1786-ban, mint ismert diák­költőt emlegette a halotti bú­csúztató. A debreceni Kollé­gium poétikai osztályában feltűnt tehetségével. 1793 vé­gén megjelentek első versei a bécsi Magyar Hírmondóban Később ez az újság nagy ma- gasztalással írt Csokonai pá­ratlan tehetségéről. Iskolás verseiben is már a harácsoló uzsorásokat leplezi le. „Egy fösvény leírású"-ban kimondja, hogy a fösvény, az uzsorás gazember: „Akármi nagy vétket nem fél vinni vég­be, — Csak hogy bús ládája pénzzel telhessen be.” A sze­gények „pénzemért szavam, mint törvényt, úgy nézték” — mondja a fösvény. Csokonai gyűlölte az uzso­rások, a zsugoriak, s az azo­kat védő társadalmi renddel szemben, személyes élmény­ből is táplálkozik. Családja kamatfizetés miatt tönkre­ment, elárverezték házukat. Hasonló eljárások nem ritkák ebben az időben Debrecenben eem. A 17 éves költő célja e társadalmi rend ellen harcolni. Feladatául megjelöli a „megrögzött vak homály" el­oszlatását, nemzetünk egyen­rangúságának megteremtését. A németesítő törekvésekkel szemben Csokonai is ír tanul­mányt: '„A magyar nyelv fel­éledésé'’-ről. „Magyar nyelv! édes nem­zetemnek nyelve! teái talad szólaltam én meg legelőször, teáltalad hangzott először az én fülembe az édes anyai ne­vezet, ... a te darabolt ízecs- kéiden kezdettek kifesteni az én gyermeki elmémnek első ideái, mint a született hajnal­nak apró sugarai, mikor a világosság tenni kezd.” Ezek az ifjúkori alkotásom is azt bizonyítják, hogy köl­tőnk az alkotó hazafiság ma­gas fokára jutott el. 1794-ben megbízzák Csoko­nait a gimnázium poétikai osztályának tanításával. Az oktatásban a magyar nyelvet teljesen mellőzték ebben az intézetben is. Cél: távoltarta­ni a diákokat a felvilágoso­dás világnézetétől. De akad- VI. VI. AZ INSÉGBIZOTTSAGOK tagjai igen éberek voltak: nem személyes jelentkezés alapján adták azt a kicsinyt is, amit adtak —, mert így „az igény­jogosulatlanok beözönlése szin­te elkerülhetetlen”, hanem a helyi bizottságok „bizalmas puhatolózásai ... alapján”. Mi sem mutatja jobban a legszé­lesebb néptömegek nélkülözé­sét, éhezését, mint ez a hiva­talos közlésemért alig képzel­hető el, hogy egy magyar ipa­ri vagy földmunkás, megaláz­va emberi mivoltát, egy tál meleg ételért, vagy kétnapi kemény napszám fejében adott 6.5 kg lisztért sorba álljon, ha nincs arra alapos szüksége. A ma már elképzelhetetlen nyomort mi sem mutatja job­ban, mint az alábbi pár eset. Nagy bátony ban történt. Az egyik 11 éves iskolásfiű be­törte labdázás közben az isko­la egyik ablakát és ezért a ta­nítója 2 pengőt kért, hogy hoz­zon a beüvegezés elvégzésére. A fiúcska sírva panaszolta pajtásainak: „Honnan hozzak 2 pengőt, mikor kenyérre se telik.” Otthon azután végső kétség- beesésében felakasztotta ma- gát! A másik eset egri vonatko- zású. Az Eger c. lap január 12-i száma közölte az alábbia­tak segédtanárok, akik tanít­ványaikat megismertették ag akkori eseményekkel, akik ra­jongtak a magyar nyelvért, akiket már meghódított a ha­ladó magyar irodalom. Ezek közül való volt Csokonai is. Szabad pedagógiája és a kol­légium szabályaival nem tö­rődő jakobinus magatartása miatt, el kellett hagynia az iskolát. 1795-ben, Martino- vicsék Kivégzése után, össze­hívta diáktársait, és nagy be­szédben búcsúzott el tőlük, önérzetes beszéd volt ez, s magyarul hangzott el. Csokonai költészetének lé­nyege: a feudalizmus elleni harc. Szabadságot szeretne a népnek. „Szép szabadság! óh, sehol sincs — A világon oly becses kincs, — Mely tenálad nagyobb volna” — írja „A sza­badság” című versében. Keres­ni annak az okát, hogy Ma­gyarországon miért nincs füg­getlenség? összehasonlítja a haladó, pclgárosult Nyugatot a magyar állapotokkal. „Marosvásárhelyi gondola­tok” című veírsében felteszi a kérdést: „... mi főoka annak — Hogy itt szabad népek, ott rab­szolgák vannak?” „Gyarló tu­datlanság! zablátlan indulat!” adja meg a választ a költő. „Rajta, nemes lelkek! áll­junk ki a gátra, — Már Euró­pában csak mi vagyunk hát­ra...” szól a biztatás. E költe­ményben az egész földet be­fogja Csokonai tekintetével. A népek tragikus különbségén gondolkodik. Látja nyugat és észak művelt népeit, de mi lesz a magyarhoz hasonló, vagy még elmaradottabb népekkel. E vers felsorakoztatott problé­máira a költő nem tudhatott megoldást. Legszebb verse: „Az estve”. libben a versében gyűjtöt- te össze Csokonai mind­azt, amit mint gyerek, mint ifjú a nép nyomorúságáról megta­nult apja naplójából, családjá­nak sorsából, Rousseau művei­ből és saját tapasztalatából. Az alkonyi táj leírása után kö­vetkezik a tulajdonképpeni tartalom: „Nem állott volt még ki a kevély uraság, Hogy törvényt hallgasson tőle a szolgaság.” „Akit tán tovajjá a tolvaj világ tett, Mert gonosz erkölccsel senki sem született.” „Te vagy még egyedül, óh arany holdvilág, Melyet árendába nem ád még a világ”. Szembeállítja a korabeli ál­lapotokat az őskommunizmus­sal. Ez a vers is csaK meg­csonkítva láthatott napvilá­got Csokonai korában. 1844- ben adták kr először e verset, ilyen megjegyzéssel: „Tévelyes világnézettel találkozunk.” (Toldy F.). Emié késsünk A felszabadulás előtti antifasiszta kultúrmunkában nagy szerepe volt e versnek. József Attilának, a proletari­átus nagy költőjének is ked­venc verse volt ez. 1794-ben a Magyar Hírmonr dó Csokonai két művét említi: a „Békaegérharc”-ot és a „Terripefői” című színdarabot. A nemesség hazaárulásának szatírájában a világ hallatára kiáltja: „Az is bolond, aki poé­tává lesz Magyarországban!” Tempefői elszigetelődik, szembetalálja magát a feudá­lis közvéleménnyel, akárcsak a köztársasági mozgalom tag­jai. A kollégiumi kicsapás után Sárospatakra ment jogot ta­nulni, de Werbőczi-ből nem Kért. Innen mint vándordiák indult el Pozsonyba, az or­szággyűlésre, de: „Hazám ki­kötőhelyén hajótörést szenved­tem”,. írja. A szülővárosából kivert köl­tő Komáromban talált otthon­ra. Itt ismerkedik meg 1797 júliusában Fábián Julianna költőnő házánál Vajda Júliá­val, Lillával. De a vagyonta­lan költővel nem elégedett meg a leendő após: Vajda Pé­ter. „Szegénység — rossz há­zasság” figyelmeztették Lillát szülei. Csokonai állás után jár, de mire visszatér, Lilla a másé: „Lillám is a tyrann törvény­nek S a szokásnak meghódolt”. (A tihanyi ekhóhoz.) „Óh! csak Lillát hagytad vol­na, Csak magát nekem!” (A reményhez.) Csokonai lírája a Lilla-da- lókban emelkedik leg­magasabbra. Végül is Csurgón alkalmazzák, s itt írja meg a „Dorottya” című komikus eposzát, melyben „az uralko­dó osztályt egyszerre üti és mulattatja, abban az érte­lemben, ahogy a haldokló tár­sadalmak nevetve dőlnek sír­jukba.“ (Waldapfel.) 1800 májusában hazatért, Debrecenbe, s itt élt halálaié a legnagyobb elvonultságban. Kicsike pénzéből leégett há­zikójukat építteti, s nincs pénze, ezért művei kiadására se gondolhat komolyan. Rhé- dey Lajos feleségének teme­tésén megfázik és tüdőgyulla­dást kap. A 185 évvel ezelőtt született Csokonai a „sorstól“, az élet­től összetörve, árván, szegé­nyen, bukott emberként és a legcsekélyebb ismerés nélkül, alamizsna-pénzből áttengődött kínlódás után halt meg, 1805 január 28-án, 32 éves korá­ban. „Nagytehetségű költőnket olvasni gyönyörűség, akivel az érzetem és képzelet magassá­gaiba emelkedni boldogság.” (Móricz.) Pelle Béláné, a TIT tagja. 1958. november 18, kedd: 1920-oan alakult meg Török­ország Kommunista Pártja. V Névnap O Ne feledjük, Szerdán: ERZSÉBET iifiizl — A HAZAFIAS Népfront gyöngyösi gazdaköre az el­múlt napokban vezetőségi gyűlést tartott, ahol a téli kultúrprogramot beszélték meg. A gyűlésen a vezető­ség 3000 forintot szavazott meg a gazdaköri tánccsoport felszerelésére. — NOVEMBER 20-ÁN Eger­ben a Tanítóképző KÍSZ- szervezete a Kommunisták Magyarországi Pártja fennál­lásának 40. évfordulója alkal­mából zászlóavató és fogada- lomtételi ünnen-séget rendez. — AZ EGRI BÁBSZÍN­HÁZ vasárnap délelőtt 10 órakor Pannika és kiskacsa címmel a gyermekek részé­re előadást tartott, a Mű­velődési Ház dísztermében. — A HAZAFIAS Népfront egri járási elnöksége a járás községeiben megkezdte a nép­front-bizottsági tagok tovább­képzésének szervezését. A to­vábbképzéssel kapcsolatos elő­adás-sorozatok december első felében kezdődnek. — TARN ASZKNTM ARI A község végrehajtó bizottsága november 17-i ülésén az ok­tatási és népművelési fela­datok teljesítését értékelte. — BEFEJEZTÉK az egercse- hi szénbánya szállító-vágatá­nak villamosítását. Az új vá­gatban megindult az elektro­mos mozdonnyal történő szál­lítás. — A FÜZESABONYI Pető­fi Termelőszövetkezet 43 654 liter tejet adott el részint ál­lami, részint szabad felvásár­lás útján a tervezett 34 ezer liter helyett. — FOLYAMATOS sterilizáló gép kísérleti típusát próbálták ki a Hatvani Konzervgyárban. Ha a típus beválik, exportra gyártja az Élelmiszeripari Gép­gyár. műsora. Egerben este fél 8 órakor: Bástyasétány 77 (Petőfi-bérlet) Tiszafüreden délután 4 és este 8 órakor: Szélvihar O/txlánci Lajos a Heves megyei Bánya- és Cementipari Vállalat káli üzemegységének dolgozója, három éve dolgozik a Válla­latnál. Mint brigádvezető, de mint szakmunkás is kiválóan látja el feladatát. Jó munká­jáért ez évben megkapta a kiváló dolgozó jelvényt és a vele járó két heti (800 fo­rint) fizetést. A minőségi munka mellett jelentős anyag­megtakarítást is ért el, amiért a vállalat v° őségé ugyan­csak jutaion. i részesítetté Evés közben megy el az étvágy Ülök a hatvani vasútállomás ét­termében és ősi emberi szokás sze­rint ebédelek. Bor­júsültet, mert az zsenge és könnyű étel, bár amit eszem, az már ta­nult. jószágnak ú beillik, de én a tá­nyérban sem ha­ragszom, ha az önképzés bizonyos elemeit felfedez­hetem. S a tinó­nak is szabad ta­nulni... Eszem, eszegetem a tinó­sültet és szemem a szemközti falra téved. Egy borjú­fej néz le rám ba­rátságosan, egy­általán nem sér­tetten étkezésem tárgyát illetően, sőt a száját nyalo­gatja, — nyilván, neki is ízlene ez a sült. Hiába, mar­ha! Megkap ez a kedves találkozás a borjúsültem és a tejkaramellát hirdető barátságos borjúfej között, s amikor a szörpös- pohár után nyú­lok, már meg sem. rezdülök, hogy a másik plakát, ott, a borjúfej mellett bambi ivóéra biz­tat... Eszem to­vább és rendkívüli módon tetszik, hogy amit a falon hirdetnek, azt én eszem és iszom... Tovább kúszik a szemem a falon. Megáll a kezem­ben a kés, meg a villa, egy hatal­mas légy mereszt- geti rám a szemét az újabb plakát­ról... Gyorsan be­lenézek a tálba, aztán a borjúfej- ra, aztán a légyre, és gondosan elto­lom magamtól az étket. Mit lehet tudni: ha két pla­káttal találkozott szegény étlapom! És én ki nem állhatom a legyet, még nézni se, még plakáton se. még akkor se, ha az egy DDT por­tól haldokló, már ártalmatlan jó­szág. Utóvégre a tinósültem se nya­logatja már a szá­ját a tejkaramella láttán... (gy-ó) Moziműsor EGRI VÖRÖS CSILLAG Egy nyáron- át táncolt EGRI BRÓDY A világ teremtése Gyöngyösi szabadság 18—19-én: Micsoda éjszaka 29-tól: Édes Anna GYÖNGYÖSI PUSKIN 18—19-én: Bűn 20-tól: Fehérek és feketék HATVANI VÖRÖS CSILLAG 18—19-én: tJjévi áldozat 20-tól: 12. órában HATVANI KOSSUTH 18—19-én: Papa, mama, ö, meg én 20-tól: Múló évek FÜZESABONY 18-tól 20-ig: Akasztottak lázadása PÉTERVÁSÁRA 18—19-én: Gyermekkori szerelem HEVES 18-tól 20-ig: Egy év Velencében SUGAR ISTVÁN: II kapitalista gazdasági válság közelről (Heves megyei körkép 1931-ről) kát: „Szomorú levelet hozott ma a szerkesztőséghez a posta. Vizdák Béláné 100 százalékos hadirokkant özvegye panaszol­ja el benne kegyetlen nyomo­rúságát ... 3 kis gyermekével mérhetetlen nélkülözések kö­zött él... A kétségbeesés Szé­lén álló szerencsétlen asszony a nyilvánosság útján fordul a jószívű emberekhez, bármi­lyen természetű segítségért. Lakása Szvorényi út 63. szám alatt van.” Másnap egy névte­len nyílt levelet közölt a lap: „Meg vagyok győződve arról, hogy számtalan ilyen család él Egerben ..-. sápadtan, fázósan, étlenül vánszorognak az utcá­kon, testüket alig takarja az össze-vissza rongy, a cipő ca­fataiból kibugyog minden lé­pésnél a víz ...” A lap mun­katársa meg is interjúvolta a szerencsétlen sorsú asszonyt, aki elmondta, hogy „41 pengőt kapok negyedévenként az ál­lamtól négyünkre ... hogy az uramat elvitte a dum-dum. Ennyit ér az egész.” Igen, eny­nyit ér az egész, de azért az egri hadirokkantak előtt azt mondotta a kiváló szónok: „Nem igaz, hogy idegen érde­kekért véreztek a csatamező­kön ..Hűeh mutatja özvegy Vizdákné esete a korszak szo­ciális képét és azt a „szerető gondoskodást”, amit az ínség­akció jelentett a nyomorgók számára. Érezte is az újságíró, hogy itt a mélyben, a szívek­ben nagy lánggal lobog az elé­gedetlenség jogos, szent tüze, - mert ezt írta: „... és kenyértele- nül bújva haza, talán titokban összeszorított ököllel néznek fel a fényes ablakokra ...” az Államhatalom kép­viselői is érezték ezt a feszült­séget és igyekeztek is kene­tes hangon elaltatni a tömegek jobb étet után való vágyako­zását. A főispán a szeptemberi megyei közgyűlésen így szó­nokolt: „... ne meddő kriti­kákban keressünk felzaklatott idegeinkre enyhülést, hanem összeszorított ajakkal, szen­vedve, de kemény elhatározás­sal tűrjünk, áldozzunk min­dent, ha kell .. A „Hősök napjá”-n más szavakkal, de ugyanez volt a szónok biztatá­sa: „Nem a hatalom kovácsol­ja a nemzetek boldogságát, hanem a szenvedés!” Az ál" lamhatalom képviselői el akarták altatni a nép vágyait, mert érezték, hogy vulkán fe­lett járnak, hiszen a nép elé­gedetlensége nem egy helyen spontán tört fel. így például Verpeléten egy népes gyűlé­sen, ahol gróf Bethlen minisz­terelnök pénzügy- és külügy­minisztertársainak érdemeit méltatta a szónok. „A gyűlé­sen, mint hallgató, részt vett v. Katona István verpeléti földműves is, ... amikor a szó­nok a miniszterek munkálko­dásáról emlékezett meg, a földműves állítólag: ,Naplo- pók, ingyenélők, szédelgők’ szavakat kiáltotta ” Volt azon­ban olyan polgári személy is, aki még a megyei közgyűlésen is fel merte tárni minden elé­gedetlenség kútforrását: „Nem egyformán nyögjük a gazda­sági bajokat■' Vannak, akik] 100 000 pengős jövedelmet húz-] nak!” Az Egri Szegénygondozó; Bizottság decemberi ülésén; imigyen fejtették ki, hogy a; kapitalista gazdasági rendszer; velejárója a nyomor: „Sze-! génység és életküzdelem ál-f landó jellege társadalmi bérén- < dezkedésünknek!” Eme és! ezekhez hasonló elszólások! után nem csodálkozunk az! Eger című lap egyik vezéreik-! kén: „Nem szabad elhallgatni! a falusi ilépnek azt a szomorú] szavát, mellyel felveti a kér-< dést: HAT Így KORMA-; NYOZNAK BENNÜNKET AZ; URAINK? Ebben az egyet-', len mondatban annyi a vád,; hogy félő a jövő .. VÁLSÁGBAN FETREN-Í GETT az ország népe, — ve-í zetői kiutat nem találtak a! kátyúból, de féltek a jövőtől, mert érezték, hogy a nép, ez a! legyőzhetetlen óriás, ha egy-! szer megmozdul és feltámad,! oly társadalmi berendezkedést; teremt magának, amely szám-; űzi örökre poroszlóit, a sze-; génységet, a nyomort — oly; életet épít fel, ahol az ínség-; akciókat, az ínségmunkákat,; az ínséglisztet, az ínségutal-; ványokat, a népkonyhákat, fél- 3 évekig tartó munkanélkülisé-! get majd csak a könyvből Is- í merik a dolgozók. (Vége) Hangverseny Hatvanban A Hatvani Állami Zeneisko­la november 2(Kán, csütörtö­kön este 7 órakor a hatvani Művelődési Házban hangver­senyt rendez. A hangverse­nyen Mozart, Rimszkij-Korszá- kov, Schubert, Liszt Ferenc, Brahms, Kodály és Haydn mű­vei szerepelnek. Előadók a ze­neiskola tanárai: R ajeczky Borbála, Sánta Béla, Durny Gabriella, Nagy István, AntaL József és Czitó Gyózoné. Bírósági hírek Ferencz István gyöngyösi villanyszerelő nagyobb meny- nviségű szeszesitalt fogyasz­tott. majd iogosítvány,1 s az egyik munkatársa engedélye nélkül elvitte annak motorját. A szeszesital fogyasztása ka­rambolhoz vezetett, társával belehajtott egy kivilágítatlan lovaskocsiba. Az egri járás- bíróság Ferencz Istvánt öt évi börtönbüntetésre, a lovaskocsi hajtóját 800 forint pénzbünte­tésre ítélte. Az ítélet nem jog­erős. Elek Ernő ás Balázs Elemér traktorosok — noszvaii lako­sok — az egri gépállomás tu­lajdonát képező benzines- és olajoshordókat. gépponyvát loptak el és értékesítettek. A bíróság Etek Ernőt héthónapi, Balázs Etemért négyhónapi börtönbüntetésre ítélte. Balázs Elemér büntetése jogerős Etek Ernő fellebbezett.! * Szakács László, a Finömsze- relvénygyár volt dolgozója el­len garázdaság bűntette címén emelt vádat a járásbíróság. Szakács László feleségét, szü­leit bántalmazta, közismert huligán, munkahelyét sem be­csülte meg, s ezért elbocsátot­ták. A bíróság november 12-én öthónapi börtönbüntetésre ítél­te. az ítélet nem jogerős. * Bányai Zoltán és Kucserák József bükkzsérci lakosok iparengedély nélkül szállítot­tak meszet. Bányai Zoltán mér volt büntetve ilyen irányú tevé­kenységért. de ennek ellenére rendszeresen szállította a me­szet. A bíróság Bányai Zol­tánt hathónapi. Kucserák Jó­zsefet pedig háromhónapi bör­tönbüntetésre ítélte Az ítélet nem jogerős.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom