Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-16 / 253. szám

4

NEPÜJSÄG

1958. november 16., vasárnap

BÁSTYASÉTÁNY 77

A Gárdonyi Géza Színház új operett-bemutatója

MÉG FEL SEM gördült a brokát-függöny — de a nyitány vidám, játékos akkordjai már előre jelezték, hogy itt most valami nagyon egyszerű és könnyed játék következik.

Ilyen egyszerű, könnyű, s minden nagyobb igénytől mentes az egri Gárdonyi Géza Színház új bemutatója, a Bástyasétány 77.

Az operett szövegét Baráti Géza írta. Szövege szerint csupán annyi történik a színpadon, hogy megjelenik egy budai romháznál hat csinos lány és hat vidám legény, kezükben egy-egy lakáskiutaló végzéssel. Aztán van egy kis veszekedés, kibékülés, majd a házasságon keresztül övék lesz a lakás.

Ennyi a darab története, nincs benne különösebb bonyodalom, nincsenek váratlan fordulatok, de van benne fiatalság, optimizmus, jókedv, budai hegyek és holdfény. És jelen van a színpadon Ámor is, aki sorra lövöldözi ki nyilait a fiatalok szívébe.

S mindezt aláfesti Eisemann Mihály kedves muzsikája. A fiatalok nem ismerik, de az idősebbek annál inkább a sok pesti nóta és vidám operett szerzőjét. Az idős zeneszerző jó muzsikát írt ehhez az operetthez is. Bár a két régi nesti nóta, a „Lesz maga juszt is az enyém” és a „János legyen”, bizonyos stílustörést jelentettek ebben a mai témájú operettben, mégis szívesen hallgattuk ezeket a kedves melódiákat.

Az új bemutató új rendezőt avatott! Kozaróczy Józsefet. Nem volt könnyű dolga. Élettel, ötletekkel kellett teletűzdelni ezt a nagyon keveset mondó operettet. Sikerült neki.

Külön dicséret illeti a rendezőt a szereplők mozgatásáért. A színpad egész mélységében, sőt magasságában mozogtak »‘színészek. Nagyon ötletes volt a nézőtér bekapcsolása is. Jól bánt a rendező a világítással, s a színekkel. A jól pergő első felvonás után azonban csökkent az előadás üteme. A második és harmadik felvonás már nem tudta megtartani az előadás indításának ritmusát.

SOKAT TETTEK a darabhoz a rendezőn kívül a színészek is, akik könnyedén, vidáman, s szívből játszották szerepeiket.

Anna szerepében Fontos Magdát tapsolta a közönség, partnerét, Benedek Péter építészt, Antal László játszotta. Fontos Magda kedves játékával, Antal László pedig kellemes hangjával hódította tovább a közönséget.

Stefanik Irén, a botanikus szerepében új oldaláról mutatkozott be. Temperamentumtól duzzadó játéka az előadás egyik legjobb alakítása volt. S ezenkívül jól énekel és táncol is. Persze könnyű neki, hiszen olyan partnere van, mint Gyuricza Ottó, aki a „piktort” játszotta, s akit nemcsak jó humoráért, hanem az ötletes kifejező táncok betanításáért is meg kell dicsérni.

Az operett harmadik szerelmespárját, Bözsit, a csillagászt, illetve Ödönt, a régészt, Németh Gabriella és Varga Gyula játszották. Varga Gyula tehetséges játékát már ismerjük. Németh Gabriella azonban ilyen szerepkörben még csak most mutatkozott be. Sikerült ez a bemutatkozás, méltó partnernek bizonyult. Mindketten kellemes perceket szereztek a közönségnek kedves, naív játékukkal. Különösen jó volt az óra- és az Ámor-jelenet.

A másik három szerelmespárt Bodó Judit, Losonczky Aranka, Kondor Klári, Fábián József, Kakuk Jenő és Hajnal Róbert alakította. Sem író, sem rendező nem adott nekik lehetőséget tehetségük bemutatására.

A baj tkeverő lakáshivatali tisztviselő szerepében Fekete Alajos mulattatott. Jó alakítás volt. Szinte sugárzott belőle a bürokrácia, s olyan rokon- szenwel bizonygatta, hogy néni'is Ő benne, hanem a „hivatalban” van a hiba.

MOSTOHÁN BÄNT a szerző Török István alakjával is. s így Herédy Gyulának nem jelentett nagyobb problémát a semmitmondó kis szerep eljátszása.

A végére hagytunk két szereplőt: Ruttkáy Máriát és Pusztai Pétert. Az ő játékukkal ugyanis nem tudunk egyetérteni. Ismerjük mindkettőjüket. Ruttkay Máriától a Móricz darabbeli nagyszerű bemutatkozása után nem ezt vártuk. A csodajósnő alakításából is éreztük, hogy jó színésznő és ügyes komika, dt túlment a határon, túljátszottá magát, erős rikító színekkel alakította szerepét.

Ha kisebb mértékben is, de ez vonatkozik John alakítójára, Pusztai Péterre is. A Szabad szél vidám matróza után kissé csalódtunk benne Mexikói száma méltán aratott nagy sikert, de szolidabb eszközökkel még többet nyújtott volna. Persze mindkettőjük játékában benne van a rendező keze is. Az ő feladata lett volna kissé visszafogni a két tehetséges színészt.

S most néhány szót azokról, akik nem jelentek meg a színpadon. Ambrózi Iván díszlete méltán kapott nyíltszíni tapsot. Szép, nagyvonalú, s ötletes volt. Rácz Ilona és Nádasy Géza — a jelmezek tervezői — megmutatták, hogy nemcsak a kosztümös darabokhoz lehet szép, mutatós ruhákat tervezni, de szerintünk azonban Stefanik Irén ruhája nem volt kellően ízléses. A bemutatott operett ruhái az ő művészetüket dicsérik.

A szép Eisemann muzsikát Valentin Kálmán vezénylésével szólaltatta meg a színház zenekara.

S mit mondjunk most befejezésül erről az új bemutatóról? Talán az áll a legközelebb az igazsághoz, hogy gyenge kis operettecske ez a Bástya- sétány 77, és akadt volna jobb „lakás” is a színház számára a Bástyasétányon, vagy az „operettek utcájában.”

DE HOGY EBBŐL a gyenge operettből mégis három és félórás jó szórakozás lett, ez a zeneszerzőn kívül az ötletes rendezés és a hangulatos színészi játék érdeme.

Márkusz László

műsora

Egerben délután fél 4 órakor és este fél 8 órakor: Bástyasétány 71 (Bérletszünet)

Sírokban este 7 órakor: Szélvihar

1250 részvevő, 39 kulttircsoport a kisipari szövetkezetek november végi kulturális seregszemléjén

A tízéves kisipari szövetkezeti mozgalom 1958. évi nagyszabású ünnepségei keretében is kimagaslik az a kultúrfesz- tivál, amelyet az országban működő kisipari szövetkezeti kultúrcsoportok rendeznek Budapesten november 29-én és 30-án. Az ország különböző részeiből 39 kultúrcsoport 1250 tagja vesz részt a kétnapos seregszemlén, amelynek műsorán a megyei és a budapesti bemutatókon legjobban szerepelt színjátszó együttesek, énekkarok, tánccsoportok és szólisták vesznek részt.

A műsor igen változatos lesz. 15 színjátszócsoport, 14 tánccsoport és 10 énekkar szerepel, képviselve a vidéki és a fővárosi kisipari szövetkezetek kultúregyütteseit.

Különösen nagyszabásúnak ígérkezik az énekkarok bemutatója, mert az indulók között többszörösen kitüntetett országos hírű együtteseket találunk, amelyek már hónapok óta készülnek a november végi bemutatóra. A Szocialista Kultúráért érdeméremmel nemrégiben kitüntetett Soproni Szövetkezeti Énekkar például német nyelven ad elő egy Mozart-kórus-számot, a híres Kecskeméti Kodály-kó- rus Kodály és Bartók-műveket énekel, de készül az újpesti cipészek „Szabadság"- kórusa, a kaposvári, a szegedi, a kalocsai, a budapesti textil- ruházati szövetkezetek és a KISZÖV kórusa is. Az egri kórus Farkas Ferenc „Tinódi históriája Eger-vár viadaláról, 1552.” című művét adja elő. A 100 tagú kórust Huszthy Zoltán karnagy vezényli. A kórus

rendkívül nagy szorgalommal készül, hiszen egri témájú művel ez lesz az első bemutatkozásuk a fővárosban.

A tánccsoportok élén az „Erkel Ferenc” együttes országoshírű és külföldön is elismert, az 1957. évi Moszkvai VIT-en díjjal kitüntetett táncegyüttese áll.

A tánccsoportok műsorában nemzetiségi együttesek is szerepelnek. így a Beloiannisz- falvi Kisipari Szövetkezet görög dolgozói táncokat és éneket mutatnak be, a mohácsi szövetkezeti tánccsoport tagjai délszláv lakodalmas táncokat, a makóiak román táncokkal szerepelnek.

De lesz a műsorban bőségesen magyar nóta és magyar tánc is. A kapuvári kisipari szövetkezetek 50 tagú tánc- együttese bemutatja a híres kapuvári lakodalmast, a dé- csiek a híres karikázó táncot „hozzák magukkal” és együttesükben a verbunkost a „népművészet mestere”, a 75 éves Fülöp József táncolja. Ő egyébként a kisipari szövetkezeti mozgalom legidősebb kultúr- munkása.

A tiszafürediek cigánytáncot, a fehérgyarmatiak dörzsölőtáncot, az ózdiak tatártáncot, a mezőkövesdiek szent- istváni-párost és betyár dalokat mutatnak be, de lesz a műsorban drágszéli leánytánc, ványai csárdás, román tánc és szlovák leánytánc is. A kultúrcsoport tagjai mindenütt népviseletben mutatják be táncaikat.

Részt veszünk a fesztiválon színjátszócsoporttal is. Erre a

hatvani színjátszók készülnek ugyancsak nagy szorgalommal, hogy bemutassák tudásukat Budapesten is.

VIGH LÁSZLÓ, KISZÖV kulturális és tájékoztatási előadó

November 16, vasárnap:

1918. A Magyar Köztársaság kikiáltása.

November 17, hétfő:

1873. Pest és Buda egyesülése. 1773. Született Csokonai Vitéz Mihály.

1788-ban született M. Sz. Scsepkin orosz színművész.

1918. A Görög Kommunista Párt megalakulása.

1858-ban halt meg Robert Owen angol utópista, szocialista.

V Névnap O

Ne feledjük, hétfőn: HORTENSE kedden:

JENŐ

— AZ EGRI Asztalos és Kárpitos Ktsz az év végéig több mint 200 darab háromajtós szekrényt készít el.- AZ EGRI ÚTTÖRŐK kedves levelet kaptak a napokban Lengyelországból, melyben a lengyel pionírok meghívták őket nyári üdülésre. A jövő nyáron indul útnak a mintegy 25 tagú csoport, s viszonzásul ugyanennyi pionír látogat el Egerbe.

— A HEVES megyei KISZ- bizottság 105 KlSZ-szerve- zeteiben megkezdődtek a KISZ-oktatás különböző formái. A kiszesek nagy érdeklődéssel vesznek részt ezeken az előadásokon.- A VISZNEKI Béke Termelőszövetkezet 15 darab vemhes üsző vásárlását tervezi. Az elmúlt hetekben már négy darabot meg is vásároltak.

— 278 IPARI tanulót szerződtettek és tanítanak megyénk kisipari szövetkezeteiben.- NAGYRÉDE községben mintegy 100 holdon telepítenek málnát. Már az idén is sok gazda foglalkozott málnatermesztéssel és beigazolódott, hogy a málnatermelés igen jól jövedelmez.

— A Gyöngyösi Ipariía- nuló-iníézet első és második éves szabótanulói a közelmúltban meglátogatták a Debreceni Ruhagyárat.

TIT hírek

A középkor és a reneszánsz filozófiája címmel előadás lesz hétfőn este 6 órakor a Pedagógiai Főiskola 61-es termében. Előadó: Berencz János, tanszékvezető tanár,

II lény ünnepe Egerszóiáton

Sárba, sötétbe süppedt falu utcáját hangos emberek töltik meg. Mindenki az iskola felé tart, hogy részt vegyen a fény ünnepén. Mert új fény köszöntötte ugyan november 7-én az egerszólátiakat, de az előirányzati munkák csak 14- én fejeződtek be.

Az ünnepség a zsúfolásig megtelt iskolában zajlott le. Ferenc János elvtárs. a járási pártbizottság munkatársa mondott ünnepi beszédet.

Az ünnepi beszéd elhangzása után Rédei József nevelő meglepetése következett. A honvédség segítségével sor került az első hangos mozgófilm levetítésére: az Othellót nézhete végig Egerszólát ap- raja-nagyja.

Míg a lakosok a filmet nézték, addig a villanyszerelőket a Nőtanács szívélyes vendéglátásban részesítette. Párolgó disznópörkölttel várta őket, jó munkájuk elismeréséül.

Mit is építettek hát itt a községben?

Pócs mérnök elvtárs adatai szerint szeptemberben megépítették a 4,6 kilométer hosz- szú nagyfeszültségű vonalat és októberben kezdtek hozzá az elosztó hálózat munkálataihoz. A tervek szerint 8,2 kilométer

lesz majd a községben, jelen pillanatban 3,8 kilométer készült él.

A villanyhálózat összköltsége összesen 537 ezer forintba került, amelyből a község lakosai 132 ezer forintot biztosítottak a községfejlesztési hozzájárulás címén.

Bata Miklós elvtárs, a község párttitkára igazat szólt, amikor azt mondta: „Talán egyetlen községben sem volt szükség annyi társadalmi mun' kára, mint éppen Egerszólá- ton. Itt se villany, se mozi, se kultúrház, csak egy kocsma volt. Most már van villany, jövő évben kész lesz a kultúrház, s a vezetőség fő célja, hogy a jövőben eltüntesse a végtelen sártengert is.”

A község lakosai, a vezetőséggel karöltve, ma még csak a villanyt oldották meg, holnap már a kultúrházat és a jövőben az utcákat. A fiatalok, az öregek egyaránt mindenütt ott vannak, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Talán ez a legszembetűnőbb különbség a múlt és a jelen között.

És vasárnap reggel 7 órakor az egerszóláti szavazókörzetekben is égett a villany.

Ami nines a borítékban

Mindannyian várjuk a fizetés napját. Kezünkbe kapjuk a borítékot és sietve vizsgáljuk annak tartalmát. Kinek több, kinek kevesebb összeg kerül a fizetési jegyzékre. Ki mennyit dolgozott az elmúlt hónapban, vagy ki milyen beosztásban végzi munkáját. Ettől függ a boríték »súlya«.

De túl a borítékok tartalmán, államunk még sokféle formában költ hatalmas összegeket állampolgáraira. Október végén indított folytatásos képsorozatunkban erről szóltunk olvasóinknak. Bemutattuk a szakmunkásképzést, az üzemi étkeztetést, a zeneoktatást és az iskoláztatást. Sok-sok forinttal terhelik az állami költségvetést ezek a juttatások.

Pedig ez csak egy része államunk gondoskodásának. Mert nézzük csak tovább:

Szirénázva robog az országúton a mentőautó. Súlyos beteget szállít. Megcsikordul a fék s gyors mozdulattal viszik a beteget a kórház műtőjébe, ahol megindul a küzdelem érte, az emberért.

Csak 1957-ben 1420 millió forintot fizetett ki az állam az orvosi és a kórházi kezelésért. Az ország lakóinak 64 százaléka tartozik társadalombiztosítás alá s így részükre biztosítva van az ingyenes kórházi és rendelőintézeti kezelés. Sokat költ az állam a gyógyszerellátásra is.- És a gyógyfürdőkre. Csak a mi megyénkben 185 ezer forintot fizettek ki erre a célra, az 1957-es esztendőben. És sorolhatjuk tovább. Táppénz, terhességi, gyerekágyi és anyasági segélyek, családi pótlék, mind-mind hatalmas összegeket jelent a népgazdaságnak.

... És a napközik, bölcsődék, óvodák! Az édesanyák nyugodtan dolgozhatnak az üzemekben, hivatalokban, éppen- úgy, mint kint a földeken, — mert gyermekeik jó kezekben vannak. Szakképzett óvónők, gyerekeket szerető gondozónők vigyáznak a kis apróságokra. A befizetett forintok csak egész kis százalékát teszik ki a költségeknek. S a többit? Igen, a többit az állam fizeti. Túl a borítékok tartalmán.

Mátra, Bükk, Balaton, ugye ismerősek ezek a helyek. Az ország legszebb üdülői sorakoznak itt s egy-, vagy kétheti gondtalan pihenést, szórakozást nyújtanak a beutaltaknak. Az üdülők nagy része, télen, nyáron, ősszel és tavasszal várja a dolgozókat, akik felejthetetlen napókat töltenek el az ország legszebb részein. A részvételi díj egészen minimális. A költségek nagyobb részét az állam fedezi.

És sorolhatnánk tovább: munkaruhák, munkásszállások, szociális segélyek, és a könyvtárak, kultúrházak óriási költségei. Ezek mind az államot terhelik.

És még valami, ami nincs a borítékban, s amely nem férne el a világ legnagyobb borítékjában sem és amelyet nem lehet pénzzel megfizetni. Azt, hogy ember lett az ember, azt, hogy nem kell már hétrét görnyedve állni a parasztnak földesura előtt, hogy nem perdül meg az árverést jelentő dob a falusi házikók udvarán, hogy nem kell rettegni a munkásnak a válsággal küszködő gyárakban és hogy nem kell megalázkodni az iskolát végzetteknek egy kis ideiglenes állásért.

Nem, ez nem fér a borítékba. Nem lehet azt forintokban kifejezni, hogy a mi országunkban emelt fővel járhat minden becsületes ember, s hogy emberi méltóságában nem ér* hét senkit sérelem, hogy minálunk nem születnek már Kosztolányi Édes Annájához hasonló sorsok.

Nem, ez már a múlté.

Mikor kezünkbe vesszük a borítékot, ne feledjük ezekwt se... sohal (mj