Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-15 / 252. szám

1958. november 15., szombat NÉPÚJSÁG 5 Választ az ország — választ a nép szoNTAGH edit | gjmnáziumi tanár: Mi is éressük állassunk támogatását November 16. jelentős dá­tum államunk életében: az országgyűlés és a tanácsok megválasztásának napja. Úgy érzem, amikor választunk, nemcsak egyszerű állampolgári kötelességünknek teszünk ele­get, hanem egyszersmind hi­tet teszünk a béke és a biztos, boldog jövő mellett is. Szavazásunk a magunk és családunk szebb, gondtalanabb életét jelenti, amit az alábbi néhány gondolattal szeretnék megindokolni. A mi képviselőjelöltjeink nem valamilyen kiváltságos osztály tagjai, hanem munká­sok, parasztok, orvosok, peda­gógusok, tehát éppen olyan dolgozók, mint mi. Jelöltjeink gondjai, örömei, problémái azonosak a miénkkel, szemé­lyesen ismerjük őket fts bí­zunk bennük. Rátkai Ferenc- né lelkes és önzetlen támoga­tását például iskolánk, a Szi­lágyi Erzsébet Leánygimná­zium már hosszú évek óta él­vezi. Iskolánk 10 tanulója és egy tanára tíznapos kelet-német­országi tanulmányi kirándu­láson vett részt, 66 tanulónk pedig a Balaton partján töl­tött élményekben gazdag 10— 10 napot a KISZ által szerve­zett táborozáson. A tanulók körülbelül 250 forintot fizet­tek ezért az útiköltséggel együtt, a városi tanács 2800 forinttal, az iskolai szülői munkaközösség 9600 forinttal járult hozzá a kiadásokhoz. A mi tanulóink nem félnek a lö­vőtől, 89 érettségizett közül 41 jelentkezett továbbtanulásra, akik közül 22-őt vettek fel a különböző egyetemekre és fő­iskolákra. A többiek a terme­lőmunkában helyezkedtek el. Mi, pedagógusok is érezzük államunk támogatását, a dol­gozók megbecsülését. Ezt bi­zonyítják az évenként vissza­térő pedagógusnapi kitünteté- tések, jutalmazások és a kö­zeljövőben várható újabb fi­zetésemelés. Ezért szavazok én vasárnap a Hazafias Népfront jelölt­jeire. király g£za| főkönyvelő A magyar nép jólétének emeléséért... Azt így néhány szóban nem is lehet elmondani. Egy mondatban azt mondhatnám, hogy mindazért, amit kor­mányunk tett és tesz a ma­gyar nép jólétének emelésé­ért, a szocializmus építésé­ben. Meggyőződtem arról, hogy pártunk politikája a magyar nép jobblétét viszi előre. Azok a tanácstagok. — megyei-, országgyűlési képviselők, — akikre most szavazatunkat adjuk az el­következő esztendőkben mél­tóképpen képviselik majd ügyünket. Hat év óta húzó­dott nekem is a lakásprob­lémám és most kaptam a Heves megyei Füszért Vál­lalattól egy kétszobás kitűnő lakást, ami ugyancsak egyik alapfeltétele nyugodt éle­tünknek. Holnap a békére és a jólétre szavazunk. A mun­káshatalomra adom szavaza­tom, mert tudom, hogy sza­va van az egész ország ve­zetésében, tudom, hogy akik­re szavazom, ott ülnek a parlamentben és a mi érde­künket képviselik. Nemcsak én, hanem az egész ország olyan életre adja szavaza­tát, amely különb a réginél amelyben megbecsült ember minden dolgozó. LUZSINSZKI PÉTER | tSZ fag; A harmincas években munkanélkül csavarogtam, most biztosítva van a család megélhetése Vasárnap, ami­kor az urnák elé áll az ország népe, természetes, hogy én is a Hazafias Népfront jelöltjei­re szavazom, mert nekem is a de­mokrácia hozta meg a szebb éle­tet. Jól emlékszem még arra, amikor az 1930-as eszten­dőkben Pesten csavarogtunk munka nélkül, s a család nélkülözött otthon. A felsza­badulás előtt al­kalmi munkából éltem. A felszaba­dulás után a vasút­hoz kerültem, s mikor láttam, ho­gyan boldogulnak a füzesabonyi Pe­tőfi Termelőszövet­kezetben. 1956-ban én is beléptem. Most igazán szé­pen keresek. Ha a részesedésem néz­zük, az annyi, hogy megfelel 3000— 3200 forintos havi fizetésnek. Megbe­csült tagja vagyok én is a szövetke­zetnek. Máshogy nőtt fel a gyerekem is, mint én. A demok­rácia lehetővé tet­te, hogy iskoláz­tassam-, leérettsé­gizett, most a já­rási tanácsnál dol­gozik. Az én életem csak jobb lett, ter­mészetes, hogy a népi demokrácia erősítésére szava­zok. varga gyula | a Gárdonyi Géza Színház művészé: Egyetérteni és dolgozni a jövő tervek valóra váltásáért Nem hinném, hogy bárki is nagy szavakat várna tőlem, arra a. kérdésre: miért adom szavazatomat cn is a Hazafias Népfront jeiöltjeirc. Miért? Mert mint ember, mint művész, egyetértek azokkal a célkitűzésekkel, amelyeket a párt és a kormány a szocializmus építésében az egész ország, az egész nép elé tűzött. Egyetérteni! — ez nem most született meg bennem, hanem akkor, amikor hozzákezdtünk az ellenforra­dalom okozta anyagi és lelki rombolások helyreállításához, az anyagi és szellemi konszolidáció megvalósításához. Ebbő! a munkából erőm és tehetségem szerint én is igyekeztem ki­venni a részem. Egyetérteni a párt és a kormány politikájával, ma is azt jelenti számomra: dolgozni mind többet és mind jobban a jövő tervek valóraváltásáért. Én a kultúra munkása vagyok, s ha a most végbemenő, most is zajló kultúrforradalom ér ei eredményeket a nép nevelésében, akkor abban — miközben magam is formálódom — nekem is van és lesz is részem. Az én szavazatom csak egy lesz a sok közül, amely bizal­mat ad az új országgyűlésnek, a hatalom helyi szerveiben helyet foglaló tanácstagoknak. De a Hazafias Népfrontra adni a szavazatot — kötelezettséget is jelent számomra is, és mindenki számára: tovább dolgozni a nép ügyéért, további felemelkedéséért, s azért — a költő gondolatát idézve —, hogy minél több ház ablakán ragyogjon be, s mind fényesebben a kultúra, a műveltség világossága. Én — mint ahogy a Hazafias Népfrontra adom szavaza­tomat — vállalom ezt a munkát. _ Holnap urnák elé járul az ország, Heves megye vá- ^ lasztópolgárai, hogy szavazatukkal erősítsék, támogassák j a munkáshatalmat, hitet tegyenek a párt és a kormány * politikája mellett, megerősítsék az elmúlt két esztendő j minden' eredményét. A mostani választások egyúttal i csattanós választ is jelentenek majd mindazok számára, akik oly szívesen ágálnak az ENSZ körein belül és kívül az úgynevezett magyar kérdésről: ország-világ előtt bizo­nyítják majd, hogy magyar ügy csak egy van — a szocia­lista Magyarország békés építésének ügye. í Választ az ország, választ a megye, a nép fiait jelö- 1 lik a parlamentbe, a tanácsokba. Ki miért adja szavaza- j tát a Hazafias Népfront jelöltjeire? — erre ad most vá- j laszt társadalmunk legkülönbözőbb rétegeinek egy-egy í képviselője. j katona sAndor | egri cipész, kisiparos: Kormányunk elismeri munkánkat Ügy gondolom, hogy amikor a magam sorsáról beszélek, képlete­sen a mások sor­sáról is beszélek. 1914-ben szület­tem és nehéz kö­rülmények között neveltek fel szüle­im, majd suszter­inasnak adtak. El­jött az idő, hogy a szakma elsajátí­tása után megsze­reztem a segédle­velet és munka­könyvét kaptam. Munkát azonban nem tudtam kap­ni, mert a meste­reknek is kevés volt a munka. 1940-ben * kaptam iparigazolványt és mint önálló kisipa­ros próbálkoztam. Helyzetem akkor sem volt köny­nyebb, csupán annyiban válto­zott, hogy nem kellett „felktolni”, hanem munkám után tudtam meg­keresni a legszük­ségesebb minden­napit. Döntően meg­változott a helyzet a felszabadulás utáni időkben. Ma gondoskodik kor­mányunk részünk­re nyersanyagok­ról. Érdekképvise­leti szervünket, a KlOSZ-t is meg­hallgatja és támo­gatja. Kormányunk elismeri munkán­kat, amely megbe­csülésünk egyik dokumentuma. — Megvan a KIOSZ- on belül az a le­hetőségünk. hogy megbeszéléseket, tapasztalatcserét tartsunk. Szakmai­lag. politikailag és kulturális vonat­kozásban fejlődhe­tünk, ami mind­mind életszínvo­nalunk emelkedé­sének mutatója. Ma nyugodtan, bé­kében élünk, dol­gozunk és ismer­jük kormányunk nautikáját, a nép­front-politikát, a- mely békét és jó­létet akar mind­annyiunk számára. Ez a politika felel meg nekünk. Én is azért szavazom a Népfronra, illetve a Népfront jelölt­jeire. Hiszem, hogy amikor az urnák elé állunk, ezen gondolatok végre­hajtása céljából helyesen járunk el. dr. osvAth gAbor] kórházi igazgató-főorvos Megbecsüli munka, nagyszerű perspektíva Orvosnak lenni, gyógyítani, nagy, felelősségteljes és szép hivatás. E hivatás törvényei szerint élni, dolgozni, az egészség­ügy, az orvostudomány problémáit alapjaiban is megoldani, csak olyan társadalomban lehet, ahol nincsenek osztálykorlá­tok. A mi társadalmunk ilyen. Az elmúlt 13 esztendő minden eredménye azt igazolta, hogy a szociális kérdések megoldása társadalmi élétünk alapvető feladata volt és az ma is. Ezt példázza a forradalmi munkás-paraszt kormány két eszten­dős tevékenysége is, ezt példázzák azok. a tények, amelyek csak a Megyei Kórház viszonylatában is minden szónál éke­sebben beszélnek. 1951-ben, amikor a kórház államosítása után az első költségvetési évünk volt, nyolcmillió forint volt az évi összeg, amivel gazdálkodhattunk. Most 22 millió forint, és további kétmillió forintot kaptunk a beruházások végre­hajtására. Annak idején 96 óra szakrendelés volt a rendelő- intézetben, most 160 órában gondozzák az SZTK betegeit. Lehet, hogy az első pillanatban rideg számoknak tűnnek ezek, de azok, akik ma már minden szolgáltatásban részesül­hetnek egészségük megóvására, fel tudják mérni e számok jelentőségét, összehasonlítást tudnak tenni a múlt és a jelen között. Kádár János elvtárs, a Iánggyári nagygyűlésen jelentette be, hogy az egészségügyi dolgozók bizonyos kategóriáinál fi­zetésrendezést akar végrehajtani a kormány. Ez is az e te­rületen dolgozók megbecsülését jelenti. De megbecsülést je­lent az is, hogy országgyűlési képviselő, megyei és városi ta­nácstag került tó Heves megyében orvosaink közül. Megbe­csült munka, nagyszerű perspektíva, az egészségügy, az or­vostudomány fejlődése, az egyre javuló gyógyítási lehetősé­gek — együttvéve ezek azok, amiért őszinte szívvel, s a célok mély helyeslésével szavazom holnap a Hazafias Népfront jelöltjeire. bAdonyi györgyne egerszóláti iskola- igazgató: í nemzet napszámosaiból az ifjúság megbecsült nevelői lettünk zunk abban, hogy a kormány teljesíti ezt az ígéretét is, mint ahogy teljesítette a többit. Megváltozott a falusi iskola képe is a népi demokráciában, éppen olyan feltételek vannak biztosítva a tanításban, mint a városon. Van jól felszerelt fi­zikai, kémiai szertárunk, tele­fon, s az elmúlt hetekben be­vezették a villanyt is. Ilyen körülmények között sokkal jobb eredményeket érhetünk el a gyermekek nevelésében. Én azért szavazom a Haza­fias Népfront jelöltjeire, mert tudom, hogy azok az emberek ezután is szívükön viselik majd az iskolák, benne a taní­tók sorsát is. A népi demokrácia nagy változásokat hozott at embe­rek életében, s elmondhatjuk, hogy az egyik legnagyobb vál­tozás a tanítók életében követ­kezett be. A nemzet napszá­mosa volt a kopottruhás nép­tanító, ma államunk megbe­csülése nemcsak abban jut ki­fejezésre, hogy kitüntetéseket, jutalmakat kapnak a legjobb nevelők, hanem abban is, hogy rendezték a fizetésünket, men­tesítették már eddig is az anyagi gondoktól a tanítókat. Igaz, van még gond a tanítók fizetése körül, de kormányunk megígérte, hogy továbbra is napirenden tartja a tanítók fizetésének rendezését. Mi bí­fain jőzsef munkás: Tanulni akarok Tizenhat éves voltam, amikor a Hatvani Cukor­gyárba kerültem dolgozni. ^ vezetők, mint jó apa, gon­dosan ügyeltek minden lé­pésemre, ott segítettek, ahol tudtak, mert látták, hogv négy testvérem mellett az én keresetemre is nagy szükség van a családunknak. Izga­tottan készülök a november 16-i választásra, amely éle­temnek első választása lesz. Hogy miért szavazok? Erre a kérdésre nem ne­héz válaszolni. Fiatal mun­kásember vagyok és úgy ér­zem, kötelességem is a Ha­zafias Népfront jelöltjére szavazni. Én már ebben a rendszerben nőttem fel és éreztem azt, mit jelent a munkáshatalom gondosko­dása. A munkahelyemen mester-beosztású munkát végzek, már több mint, egy év óta. A fizetésem, mint fiatal munkásnak a legma­gasabb. De tudom azt is, hogy az eddigi szakismere­teim mellé még tovább keli tanulnom és dolgóznom ezen a munkahelyemen, hogy va­lóban elsajátíthassam a szakmámat. Szakvizsgát sze retnék tenni, hogy képzet­tebb szakmunkás legyek. Tovább szeretném segíteni a szüléimét, testvéreimet, és a távoli tervem között sze­repel a motorvásárlás is. Ogy érzem, hogy ezeket a terveket csak akkor tudom megvalósítani, ha békében tölthettem el az éveket. A szavazáskor ezekkel a gon­dolatokkal megyek az urná­hoz és ezért szavazom va­sárnap reggel a Hazafias Népfront jelöltjeire. mazär ferenc | gyárigazgató: I párt mostani politikáját ürömmel hagyhatom jóvá Családunk régi ellenzéki család, s ha jól emlékszem, az 1905-ös választástól kezdve apám mindig az ellenzék jelölt­jeire adta szavazatát, hogy ezzel is kifejezésre juttassa: nem ért egyet a kormány munkásnyúzó politikájával. Ezért üldöztetésnek volt kitéve ö is, de mikor szavazati jogot nyertem, én is — ha a kormány politikájával próbáltam szem behelyezkedni. S most nagyon sok okom van arra, hogy a Hazafias Népfront jelöltjeit támogassam a november 16-i választáson. Nem vagyok mai gyerek, régi munkásmozgalmi ember­ként állíthatom: a párt mostani politikáját örömmel hagyha­tom jóvá, s bizalmat szavazhatok azoknak az embereknek, akik a Hazafias Népfront listáján szerepelnek. Minden okom megvan rá. Különösen akkor, mikor az üze­met, a Szerszám- és Készülékgyárat járva, látom, hogy a munkások mennyire egységesek abban, hogy helyeslik a párt politikáját és kérik, hogy továbbra is ez a reális, a munkások életét szebbé tevő politika érvényesüljön. De személyes okaim is vannak arra, hogy a népfront je­löltjeire szavazzanak. Engem — az egykori diósgyőri esztergá­lyost — egy igen jelentős üzem igazgatójává tettek, fiam a Komplex Külkereskedelmi Vállalatnál jelentős funkciót tölt be, nemrég került haza kétéves egyiptomi tanulmányút járói, azelőtt pedig a Szovjetunióban töltött öt évet, ahol a köz- gazdasági tudományokat sajátította el. Elvem és személyes indokaim alapján ezért szavazok én és a családom mindhárom tagja a Hazafias Népfront jelölt­jeire, vasárnap reggel. (pásztor józsefné] háziasszony: Gyermekeim előtt jobb, szebb, boldogabb jövő áll Nem dolgozom, háziasz- szony vagyok. Két gyerme­kem van. Egy 16 éves lá­nyom és egy III. általános is­itolás fiam. Férjem a rendőr- kapitányságon dolgozik, s holnap, amikor a szavazó- urnák elé megyek, azért sza­vazok a Hazafias Népfront jelöltjeire, mert biztos va­gyok abban, hogy gyermeke­im előtt jobb, szebb, boldo­gabb jövő áll, mint annak idején előttem, aki még isko­lába sem járhattam, mert korán el kellett mennem dolgozni, hogy magamat és családomat némileg segítem tudjam. Föld nélküli szegény- parasztok voltak szüleim. Ne­hezen éltünk. S a felszaba­dulás óta eltelt idő bizonyí­ték volt arra, hogy gyerme­keim nem olyan sorsban ne­velkednek mint én. Hiszen már eddig is összehasonlít­hatatlan az ő életük az én gyerekkorommal. Láttam, hogy államunk mennyit ál­doz a fiatalok nevelésére ta­níttatására. Az a eok ' -j építése, diákotthonok, kollé­giumok, s maga az a lehető­ség, hogy most a varaszttia- talok is egyetemeken tanul­hatnak, mind biztatás szá­momra, hogy az én gyere­keim is egyetemet végzett emberek lehetnek. S bízom abban, hogy a választások al­kalmával olyan emberekre adom szavazatomat, akik majd a nép, az én és csalá­dom ügyét képviselik majd, ezért szavazok szívesen a Népfront jelöltjeire. fehérvári ANDORI az Egri SC labdarúgója: Nyugodt, gondtalan sportolási lehetőség November 16-án egész dolgozó né­pünk tesz majd hitet államrend­szerünk és a béke gondolata mellett. A dolgozó milliók ezen a napon ad­ják le szavazatai­kat a Hazafias Népfront jelöltjei­re, akik a mi ér­dekeinket, a mi kívánságainkat tolmácsolják majd a tanácsok és az országgyűlés felé. Ogy gondolom, hogy az a dolgo­zó, aki az urnához járul vasárnap, szavazás közben megemléltezik majd az 1945. év óta eltelt idő nagy gazdasági és kul­turális eredmé­nyeiről. Én, mint sport­ember, sportvona­lon is éreztem az állam segítőkész­ségét és támogatá­sát, hiszen hazánk­ban tucatjával épültek és épülnek új stadionok, — sportpályák, sport­létesítmények. Úgy gondolom, hogy sporttársaim nevé­ben köszönetét kell mondanom ál­lamunknak, hogy nyugodt, gondta lan sportolási le­hetőségeket bizto sít számunkra, — azért, hogy a sport soha annyi támo­gatást nem kapott mint a felszabadu­lás után. Ezt érezzük mi egri labdarúgók amikor egy-egi mérkőzésre készü­lődünk a módén higiénia mindert vívmányával be­rendezett öltöző- épületben és akkoi is, amikor mérkő­zéseinket vívjuk o gyönyörű egri sta­tion zöld gyepén Mi, egri labda- ■úgók nem felejt­jük el azt sem. hogy az idén tíz felejthetetlen na­pot tölthettünk a Szovjetunióban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom