Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-14 / 251. szám

6 xépcjsag 1958. november 14., péntek így éltünk mi... 1939-BEN A MAGYAR ki­rályi ménesbirtokon dolgoz­tam, Mezőhegyesen. Cséplés- kor valamin összeszólalkoztam a főgépésszel és emiatt el kel­lett hagynom a gazdaságot. Jó anyám egy fél kenyérrel indított útnak. Idehaza úgy találtam a lakást, ahogy hagy­tuk, mielőtt summásnak men­tünk. Az ajtót beszögezve, az asztalt vastag portakaró borí­totta. 19 éves fejjel nem féltem az élettől, de az elém táruló látvány gondolkodóba ejtett. Mi lesz most? Se ennivalóm, ee pénzem, se .munka, de még egy árva párna sincs, ahová a fejem lehajthatnám. Arra gondolni sem mertem, hogy a rokonokhoz költözzem, azok is cselédek voltak, tele gond­dal-bajjal. Végülis egyik jó ismerősöm segített rajtam, elő­ször szállással, később egy- egy tál levessel. 19 esztendő távlatából mérlegelve, nagy áldozat volt ez értem, mert nekik is alig volt meg a be­tevő falat, pedig három erős legény volt a háznál, — de munka nélkül voltak. Ahhoz, hogy valakit felvegyenek egy üzembe, olyan szerencse kel­lett, mint a főnyereményhez. A mezőgazdaságban pedig növényápolás és a betakarítás utáni holtszezonban voltunk. Elmentünk halászni, elzavar­tak a csendőrök. Elhatároz­tuk, hogy kalászt gyűjtünk, elkergetett bennünket az is­pán. Olyanok voltunk, akár az ágrólszakadtak, a módos legények messze elkerültek minket, pedig nem loptunk és senkit sem bántottunk. Az egyik szeptemberi napon hírét vettük, hogy a Mezőhe­gyes! Cukorgyárban munkáso­kat vesznek fel. Üstökön ra­gadtuk a szerencsét. Igaz, hogy gyerekbért adtak, de fő, hogy dolgoztunk. A 12 órás munkaidő, meg a kevés fize­tés azonban hamar elkeserí­tett bennünket. Este a nyomo­rúságos tömegszálláson az öre­gebbek örökké arról susmogtak, hogy nem jól van ez így. Az igazgatóság különböző címe­ken még a kevés kereset egy részét is levonta. RENDKÍVÜLI ESŐS idő volt. Úgy emlékszem, mintha a múlt héten lett volna. Az ég csatornái napról-napra on­tották a vizet. Az esőzés kö­vetkezménye az lett, hogy el­akadt a répaszállítás és át­menetileg leállt az üzem. Ek­kor az igazgatóság úgy dön tött, hogy a kosztot eddigi ke­resetünkből levonja. Erre min­denki haza akart menni, mire a döntést gyorsan visszavon­ták. Ez viszont már nem volt elég, mert olyan hangok hal­latszottak, hogy csak akkor vesszük fel a munkát, ha egy mázsa búzával és 12 pengő­vel felemelik a bérünket. Er­ről ők hallani sem akartak. Mi fogtuk a batyut és irány az állomás. Legnagyobb csodál­kozásunkra azonban csendőr- sorfal állta utunkat. Beestele­dett mire visszaszálingóztunk. Ekkor már a barakban Ma­gos József beszélt hozzánk, biztatott az ellenállásra. Az eredmény az lett, hogy meg­adták a fizetésemelést, de ve­zetőnket, Magos Józsefet és még néhány munkást elvittes a csendőrök. Másnap ugyan visszaengedték őket, de többé nem dolgozhattak ott. Azoknak szeretném ezt el­mesélni, akik könnyen felej­tenek és azoknak, aKik csak apáik, nagyapáik elbeszélésé­ből ismerik a múltat. Abban az időben nem válogathattunk a pálya között, mint ma, és nem ölthettük magunkra azt a ruhát, amit szerettünk vol­na. Nem mehettünk moziba, mert sem mozi, sem pénzünk nem volt. Nem hallgathattunk rádiót, mert erre csak a gaz­dagoknak volt pénzük. Nem mehettünk végig az utcán anélkül, hogy a csendőrök be­lénk ne kötöttek volna. Nem tanulhattunk, mert a maga­sabb iskolák zárva voltak előttünk. Nem olvashattunk, csak népbutító ponyvaregé­nyeket, nem szórakozhattunk, mert ehhez is pénz kellett. Nekem és sok tízezer fiatal­nak az élete ilyen volt akkor. Szüleim egykor egy fél ke­nyérrel engedtek el. Ma pe­dig gondtalanul élnek a fia­talok. Kenyerük évről-évre biztosított, ruházkodnak, bú­tort/ rádiót vásárolnak, reno­váltál; ják a régi lakást és ói- iukban két-három disznó hí­zik... ISMERŐSÖM, AKI elmon­dotta nekem mindezt, ma megbecsült tagja a társa­dalomnak. 12 év óta üzem­ben dolgozik, ahol megbecsü­lik. Sok esetben oklevéllel és pénzzel jutalmazták. Megkért, hogy nevét ne közöljem, de nem is csupán az ő sorsa volt ilyen. Millió fiatalé, akiknek a felszabadulás hozott új éle­tet. ERKI JANOS Az összefogás ereje: a tavaszon kultúrházat avat Abasár ABASÁR legmagasabb pont­ján, ahonnét egyaránt látni a jobbfelől elterülő, az Alföld­be torkolló völgyet és vele szemben a felhőket hasító Mát­rát, ott avatják fel félév múl­va azt a kultúrházat, amely­nek ma még csak a tervét tud­ják megmutatni. A Bolti dombon — mert így nevezik azt a helyet —, ahol a falu embered között a kultúra fényét árasztó kultúrotthon épül —, most még csak félig kész alapok, kiásott gödrök és felpúpozott földhányások emel­kednek. Akarták már régeb­ben is a község vezetői, hogy adjanak a falunak egy olyan helyet, ahol a műveltség ápo­lása találkozik a szórakozási igény kielégítésével. Követel­ték, igényelték a községbeliek a kultúrház létesítését, még 1953-ban, de az anyagiak gá­tolták a terv megvalósulását. — A tanácstagok, az egysze­rű emberek azóta sem hagy­tak bennünket nyugton — mondja Rudas Sándor tanács- titkár, miközben mutatja a dombon a nagyterem, az öltö­ző, a klubterem helyét. — Azt mondták a falubeliek: máshol össze tudnak hozni egy kul­túrházat a köz segítségével, MAGÁNYOS, Idősebb asszony bútorozatlan szobát keres. Címet: Borbély József, Eger, Vasöntöde. HAJDUHEGYEN I. o. 1400 négy­szögöl szőlő, felesbe kiadó. Tüia- méren: rokkant földekben 800 négyszögöl szántóföld (barack- fákkal) felesbe kiadó. Eger, Far­kasvölgy u. 15. A Posta Rádióvételtech­nikai és Elektroakusztikai Üzeme pályázatot hirdet egri rádió javító kirendelt­ségénél 6 ÜZEMVEZETŐI ÁLLÁS BETÖLTÉSÉRE. A kereset 2000—2200 forint. A pályázók november 20- án személyesen jelentkez­zenek, 0—19 óra között a Kirendeltségnél. Cím: Eger, Zalár József utca 7. Tele­fon: 21—51. miért nem lehet ezt nálunk is megtenni? A nép bátorítása, ösztönzése volt az alap ahhoz, hogy há­rom ember útrakeljen ez év elején fel Budapestre. Kiss Imre tanácstag, Szécsi László, a Hazafias Népfront-bizottság tagja és Rudas Sándor tanács- titkár. Felkeresték Kiss Árpá­dot, az Országos Tervhivatal elnökét, és addig beszéltek, tárgyaltak, sőt követelték a kultúrához való joguk érvény­re juttatását, hogy 300 000 fo­rintos állami támogatás híré­vel jöttek haza. Szinte kifejez- hetetlen az öröm, amit a hír váltott ki a falubeliekből. Azonnal megkezdődött a ter- vezgetés, hogy mit, hogyan csináljanak. — SZAVAZZUK meg a 20 százalékos községfejlesztésd ala­pot, hogy szebb és nagyobb kultúrházunk legyen — hang­zott el a kultúrház építéséről vitázó tanácsülésen. Nem is volt nagy vita, megszavazták a 150 000 forintos községfejlesz­tési hozzájárulást. Ezzel 450 ezer forintra emelkedett a kul­túrház építésére előirányzott összeg. Igán ám, de a kultúrház 700 ezer forintba kerül — ha az építési díjat is számoljuk — latolgatták a község vezetői. Ezt az összeget honnét vegyük elő? mondogatták. — Emiatt már ne fájjon sen­ki feje — szólt ekkor Pálinkás János, Kiss Ferenc és Porup- sánszki Ferenc községbeli gaz­da — Itt van a falu. Segít az építésnél Abasár öregje, fia­talja. nepojsag A* MSZMP megyei bizottsága és a Megye) Tanács napilapia. Megjelenik hétfő kivételével mindennap, Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Szerkesztőség: Eger, Beloiannisz utca S. Telefon ss—74. 56—78. sz._ Felelős kiadó: az MSZMP Heves megyei bizottsága Kiadóhivatal: Eger, Bajcsy-Zsilinszky a t. «*. Telefon: 24—44. Postafiők: 23, Heves megyei Nyomda Va Eger. Fv.! Mandula Ernő. Eger- Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! A lapot árusításban és előfizetés­ben a megyei postahivatalok tér- lesztik Előfizetési dü egy hónapra 11 forint. — Előfizethető Bármely postahivatalnál és kézbesítőnél« Megkezdődött a szervezés. A tanácstagok szinte versenyez­tek egymással, hogy melyik körzetben tudnak több felaján­lást szervezni a társadalmi munkára. A KISZ-titkár a fia­talok helytállásáról adott szá­mot. Jelentkeztek az önkéntes tűzoltók is a társadalmi mun­kához. A tanácstagok pedig megígérték, hogy a társadal­mi munka példaadói lesznek. A Hazafias Népfront fogta össze a társadalmi munka szer­vezését és a munkák megkez­dése után is a Népfront osztja be az embereket a társadalmi munkához. A nagy megmozdulás, a tár­sadalmi munka vállalása után meg lehetett kezdeni az épít­kezés hivatalos dolgait. Meg­kötötték a szerződést a Gyön­gyösi Építőipari Vállalattal és ezen a héten megkezdődött a felvonulás az építkezéshez. Hordják az anyagot, rendezik a terepet és a bámész gyermekek kíváncsisága, a felnőttek ér­deklődő figyelme kíséri a mun­kákat. Alig várják azt a per­cet, amikor kezük munkájával is hozzájárulhatnak a kultúra házának megteremtéséhez. AZ EZERNYI színben pom­pázó tavasz frissen vakolt kul- túrotthont talál majd az öreg falu felett. Jövő május 1-én, a májusfa és a zászlók erdeje alatt már a kultúrotthonban tartja a falu népe a tavaszi bált. * —tóth— Olvasd! Terjeszd! a népújságot Hatvan város anyahönpvéből Születtek: Garami Katalin, Tóth Ilona, Huczka József, Kuti Gábor, Keresik János, Mezei Edit, Sán- dorfi Mihály, Vörös Zsuzsanna, Ambruzs Edit, Rajna András, Heutschy Attila János. Házasságot kötöttek: Karácsony Mihály—Berényi Anna Mária, Öcs- vai József—Balogh Mária, Pillér László Dömötör _Bedő Mária, Sán­do r József—Kovács Erzsébet, Czéma Lajos—Henczler Julianna Anna. Meghaltak: Mácsik Lajos, Urmös Istvánné (Kunyu Rozália). 0 A magyar sport fejlődéséről VI. Az intézethez tartozik a 300 ágyas sportkórház, amely belgyógyá­szati, sebészeti, szülészeti, gyer­mek, urológia, fül-orr-gége osztá­lyaival az ország sportolóinak gyógyítását látja el. 1956-ban bel­gyógyászatán 1208, sebészetén pe­dig 1917 beteget ápoltak Az intézet gondoskodik ezen kí­vül a sportpályák egészségügyi el­lenőrzéséről, a sportversenyek or­vosi szolgálatáról és sportegész­ségügyi előadások tartásáról is. VIII. SPORTKÖN YVKI ADAS A felszabadulás előtt szervezett sportkönyvkiadás nem folyt Ma­gyarországon. Hazánkban 1951. óta működik a sportszakirodalmat megjelentető állami kiadó vállalat. A vállalat hétéves működése során csaknem 500. művet jelente­tett meg, 3311,75 ív terjedelemben és 2 263 000 példányban. A kiadvá­nyok többsége egyes sportágak szakkérdéseivel foglalkozik, 145 al­kalommal adtak ki tanfolyam­anyagokat és 74 alkalommal jelen­tettek meg szabálykönyvé&et. A kiadványok közül nem egy világ­sikert ért el. Ezek közé tartozik Mező Ferenc dr.: Az olimpiai játé­kok 60 éve c. műve, Raj ki Béla: A versenyúszás technikája című könyve, Csanádi Árpád: Labdarú­gás c. munkája stb. Foglalkozott a kiadó sportvonat­kozási irodalmi művek kiadásával, karikatúra-gyűjtemények, sporttör­téneti munkák, útikalauzok meg­jelentetésével. A kiadói vállalat foglalkozik a magyar sportlapok kiadásával is, melyek nagy népszerűségnek ör­vendenek a szurkolók körében. IX. KISEBB ADATOK Ifjúsági sport. Fejlődését irá­nyítja és ellenőrzi az Országos If­júsági Sportbizottság, amely a KISZ keretében működik. Az ál­talános és középiskolások sport­jával a Diák Sport Központ, az egyetemisták sportjával az Egye­temi Sport Központ, az ipari ta­nulók sportjával az Iparitanuló Sport Központ, a falusi ifjúság sportjával pedig a Falusi Sport Központ foglalkozik. Az ifjúság rendszeres testgyakorlása az óvo­dáktól az egyetemekig biztosítva van. A rendszeres sportolási lehe­tőségeket pedig az iskolai sport­körben kapják meg a fiatalok. 1954-ben például majdnem 1000 kö­zép- és általános iskolai sportkör­ben közel 100 000 ifjú és leány sportolt. A DSK most tesz kísérle­tet úgynevezett sportiskolák létre­hozására, amelyek az iskolai sport­körből kiemelkedő képességű fia­tal sportolók fejlődését vannak hivatva biztosítani. Nők sportja. Jelentősen megvál­tozott a sportolók nemek szerinti összetétele. 1939-ben a nyilvántar­tott sportolók alig 9 százaléka volt nő, jelenleg pedig ez az arány megközelíti a 25 százalékot. A mi­nősített sportolók majdnem 20 százaléka no. Edzők. Az ellenforradalom előtt majdnem 9000 edző működött Ma­gyarországon. Ezeknek 30 százalé­ka Budapesten, a többi pedig vi­déken működött. Az egy oktatóra jutó szakosztályi tagok száma majdnem 40. Az edzők 45 százalé­ka társadalmi edző Versenybírók. Magyarországon közel 10 000 versenybíró működik. Csak mintegy 28 százalékuk végzi feladatát Budapesten, a többi vi­déki. ( Vége) Futball-mérkőzés egy „halottal“... Bükkszenterzsébet és Tamale- lesz között évek óta dúl a harc abban a kérdésben, hogy melyik községnek van jobb labdarúgó- csapata. A harc szó szerint értendő, mi­vel a két helység majdhogy nem összeépült már egymással, s így bármelyik csapat a pályaválasztó, egy-egy mérkőzésen a nézőtér egyik oldala erzsébeti, a másik leleszi szurkolókkal telik meg. A szurkolók aztán nem kímélik hangszálaikat, és a mérkőzéseket olyan pokoli hangzavar kíséri, hogy ember legyen a talpán az a játékvezető, akinek íziben nem a torkában kezd dobogni a szíve. No, de azért azt is elmondhatjuk, hogy a viadalok mindig sportsze­rű keretek között folynak, s a szurkolók nem a botrányokozás­sal, hanem egyéb más „dicső tet­tekkel” adják tanújelét csapatuk iránti rajongásuknak. Így volt ez legutóbb is, az őszi forduló találkozóján, Tarnalele- szen. A két tábor már jóval a mér­kőzés kezdete előtt elfoglalta a helyét, a vérmesebbek fogadáso­kat kötöttek az esélyeket illetően, sőt az egyik erzsébeti drukker 100 kilós hízóját és pincéje nemes bo­rait ajánlotta fel arra az esetre, ha Erzsébet győz. A játék elején nagy erővel roha­mozott az erzsébeti együttes, s mikor a 15. percben gólt értek el, senki sem volt a nézőtéren, aki nem vette volna biztosra a volt megyei II. osztályú csapat győzel­mét. Ügyannyira, hogy a hízótulajdo­nos nagy lelkendezve hazavágta­tott, a sublótból elővette a szúró- kést és győzelmi mámorában ne­kirontott vele a disznónak. Ebben a percben hírnök érkezett a pályáról, ki pihegve szólt a ke­rítésen át: — Bácsi! Ne tessék leszúrni a kocát, mert Tarnalelesz két gólt rúgott. . . Hősünk rémülten rántotta vissza kését a disznó nyakából, de már akkor késő volt. A koca hörögve rángatózott a földön. _ Uram-isten, most segíts — fo­hászkodott a drukker, azzal uccu neki, vesd el magad, egyenest a körzeti állatorvoshoz rohant. _ Drága doktor úr, azonnal jöjjön és adjon vérátömlesztést a hízómnak, mert már nem győ­zünk! — esedezett kétségbeesetten, de az orvos sajnálkozó mosollyal tárta szét karjait, jelezve, hogy itt már ő sem segíthet. A boldogtalan drukker letörve távozott. Hazaérve, szomorú pil­lantást vetett a mozdulatlanul fek­vő disznóra, bement az első szo­bába és leroskadt egy székre. A mérkőzés közben már véget ért, és nagy meglepetésre a lele- sziek győztek 3 :l-re. A leleszi szurkolók diadalittas hangosko­dással vonultak az utcán a kocs­ma felé, hogy rekedtre ordított torkukat kissé megnedvesítsék. Másnap minden Tarnaleleszen átmenő autóbuszra, teherautóra rá volt írva az eredmény: Tarna­lelesz _Bükkszenterzsébet 3:1. Sőtl Ah ogy beszélik, még az Ózd— Putnok között közlekedő tehervo­natok oldalán is ez a felirat volt látható ... Így zárult le a „nagy” mérkő­zés, amely néhány napig izgalom­ban tartotta nemcsak Tarnelelesz és Bükkszenterzsébet, de az egész környék lakosságát is. Arról, hogy a hízót kik ették meg, még nem kaptunk híreket. • * Hol rendezik meg az 1964-es olimpiai játékokat? Még két év választ el bennünket a római olimpiától, de a sportvilág közvéleményét máris az foglal­koztatja, hogy melyik ország, \&gy országok kapják az 1964-es nyári és téli olimpiász rendezési jogát. Erről a közeljövőben München­ben összeülő Nemzetközi Olimpiai Eizottság konferenciája dönt majd. Mint ilyenkor lenni szokott, a konferenciát korteskodás, agitá- lás és intrika előzi meg. hogv Ró­ma és Squaw Valley után 1964-ben hol rendezzék meg az olimpiai já­tékokat. A hangsúly természetesen a nyári olimpiai játékokon van, s az előkészületi harcok után elmondj hatjuk, hogy pillanatnyilag Tokió esélyei a legkedvezőbbek. Ez az esély azonban csak hajszálnyi­Ez ideig négy város — Tokió, Detroit, Becs és Bogota (Colombia) — kérte a nyári olimpia rendezési jogát, Moszkva kérése formálisan még nem érkezett be, de szinte biztosra vehető, hogy a december 1-i határidőig a szovjet főváros is bejelenti majd igényét. Tokió mellett főleg a kifogásta­lanul lebonyolított idei ázsiai já­tékok szólnak, no, meg az is, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság a Tokióban megtartott konferenciája alkalmával Igen ked­vező benyomásokat szerzett a ja­pán főváros sportlétesítményeiről Detroit mellett az szól, hogy az USA a Szovjetunió mellett a vi­lág legnagyobb sporthatalma. Csökkenti viszont esélyeit az a tény, hogy 1904-ben és 1932- ben már rendeztek olimpiát az Egyesült Államokban. Nem öreg­bíti az esélyeket az sem, hogy az idén az amerikaiak által rende­zett vívóvilágbajnokság nem a legjobb körülmények között folyt le. A versenyeket ugyanis a leg­nagyobb közöny és érdektelenség kísérte. Bogota esélyeit nem veszik és nem is vehetik komolyan. Tokió és Detroit ellen szólnak még a következő szempontok. A tapasztalatok szerint az olimpiai iátékok részvevői háromnegyed részben európaiak. Ezeknek a költségeit tehát tetemesen meg­növesztené egy esetleges tengeren­túli olimpia. A NOB azt sem akar­Sportkörök figyelem A Heves megyei TST értesíti a megye sportköreit, hogy minden november 16-ára kisorsolt mérkő­zés és verseny elmarad. Az e nap­ra kisorsolt labdarúgó-mérkőzése­ket december 14-én kell lejátszani. ja, hogy az olimpiákat felváltva Európában és Európán kívül kell megrendezni. Amennyiben Moszkva bejelenti igényét az olimpiász megrendezé­sére, a következő komoly érveket vonultathatja fel: A világon az utóbbi 10 évben a szovjet sport produkálta a legnagyobb fejlődést, Moszkva Európában van, a szov­jet főváros biztosítéknak látszik az olimpiai játékok legbarátibb jellegű lebonyolítására, mintahogy ezt számtalan eddigi példa is ta­núsítja. Moszkva káprázatos sport-» létesítményekkel rendelkezik; amelyek mai állapotukban is bő­ségesen elégséges mindenféle ver­seny lebonyolítására. A verseny­zők és a vendégek elhelyezése biztosítottnak látszik. Mindent egybevetve: marad te­hát két város, Moszkva és Tokió; amely a legtöbb eséllyel indul az 1964-es olimpia megrendezéséért folyó harcban. így győzött a Gyöngyösi Bányász GYÖNGYÖSI BÁNYÁSZ—ADACSI FSK 1:0 (0:0) Gyöngyös, 300 néző. V: Simon. Gyöngyös: Kiss — Szőllősi, Far­kas, Somod! — Söregi. Falcsik — Fellegvárt, Hernádi, Balogh, Bo­ros!, Keszthelyi. Edző: Farkas Géza. Adács: Varga — Túri, Tassy. Juhász — Urbán, Lelik — Szécsé- nyi, Jánoss I., Simon, Acs, Jánoss n. Edző: Széplaki József. A játék elején az adácsiak roha­moztak, támadásaik azonban rendre elakadtak a Bányász jól záró védelmén. Később a feljavult hazai csapat vette át a játék irá­nyítását. A 30. percben Falcsik előreívelt labdáját Hernádi Ba­loghoz továbbította, aki előretört, az egyik adácsi védő azonban a 16-oson belül szabálytalanul aka­dályozta a Jó helyzetbe került kö- zépesa árt. A látékverető 11-es he­lyett szabadrúgást ítélt a 16-os vo­naláról, amely kihasználatlanul maradt. A II. félidőben a gyöngyösi csa­H Sporthírek — GYÖNGYÖSÖN lejátszották az elmaradt Gyöngyösi Spartacus— Gyöngyösi VSC ifjúsági bajnoki mérkőzést. A Spartacus l:0-ás félidő után, Trencsényi két góljá­val 2:0 arányban győzött. — A SZÖVETKEZETI KUPA gyöngyösi rangadóját hétfőn ját­szották le. Az Építők 2:0 arányban legyőzték az Agromechantka csa­patát. Barar.yi és Treiber góljai­val. A mezőny legjobbjának Csa­ba, az Építők középfedezete bizo­nyult. A bajnokságban pillanat­nyilag az Agromechanika csapata vezet hat ponttal, a négypontos Építők két mérkőzéssel keveseb­bet játszott. — Az Egercsehl-bányatelepl Zrí­nyi Ilona Úttörő-csapat kegyeleti váltófutásán az őrsök csapatai vet­tek részt, körülbelül 1200 méteres távon. A célbaérkezés után az őr­sök megkoszorúzták a Szúcei par­pat kezdeményezett többet. Az 56. percben Söregi — Balogh — Hernádi volt a labda útja, s az összekötő lövését Varga csak na:*y üggyel bajjal tudta hárítani. A gyöngyösiek szerint a labda már túljutott a gólvonalon. A 80. perc­ben Farkas labdájával Söregi ki­ugratta Keszthelyit, aki jó iram­ban kapura tört, a lövés pillana­tában azonban az adácsi védők elkaszálták. A megítélt ll-est Her­nádi értékesítette az elmozduló kapus mellett a jobbsarokba rúgta a labdát. 1:0. A gól után egy da­rabig az adácsiak támadtak, utána azonban túlnyomó részben a ven­dégek térfelén folyt a játék. A 85. percben Balogh és az adácsi kapus összecsapott, a gyöngyösi játékos súlyos sérülést szenvedett, s kórházba kellett szállítani. A mérkőzés végén a gyöngyösi közönség sokáig tüntetett a he­lyenként túlkeményen játszó ada- csiak ellen. Jó: Farkas, Falcsik, Söregi, Bo­ros!, Balogh, illetve Varga, Tassy és Juhász. tizánsírokat. A verseny eredmé­nye: Fiúk: 1. Vörös Csillag őrs Nagy, Sütő. Szabó E., Szabó T.; Onszágh), 2. Sólyom I. őrs, 3. Só­lyom II. őrs, 4. Petőfi őrs, 5. Orosz­lán őrs. Lányok: 1. Gyöngyvirág őrs (Csomós, Sütő, Ficzere, Kulp É., Balogh), 2. Haladás őrs, 3. Fe­kete gyémánt őrs, 4. Búzavirág őrs, — Istenmezeje—Mátraballa 2:6 (0:0). 200 néző. V: Diószegi. A já­rási bajnokságért vívott mérkőzés zuhogó esőben került sorra, s in­kább csak küzdelem folyt a 90. perc alatt A II. félidő 76. percéig 0:0-ra állt a mérkőzés, amikor Bíró lövése a hálóba vágódott, maid Utána a fölénybe kerülő hazaiak Murányi újabb góljával tovább növelték előnyüket. Jó: Bíró I.» Bíró H., Fodor, Murányi I., Mu­rányi II., illetve a mátraballai ka­pus és Répás. A játékvezető jól vezette a mérkőzést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom