Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)
1958-11-09 / 247. szám
6 NÉPÚJSÁG 1958. november 9., vasam»# KÖLTŐK ÉS VERSEK FARKAS ANDRÁS versei: Hívás Szorítsd füled szívemre hallón, S ha látom értés fényeit Szemedben válaszul bevallom: Mi az, ami belül hevít. Vagy várj! Talán együtt keressük.. Ami kettőnknek értelem. Gyere! Az út könyörtelen-szűk, Repíüek testem-lelkemen! FAZEKAS ISTVÁN: Késői vallomás Több év után, hogy a sír ölére rántott, egy késői vallomás buzog a számon: Drága nagyanyó, te kedves öreg, te Jó; Almomat emlékekkel ízesíted százszor. Rég elmentél! De az éjjel visszatértél, s ruhát mostál serényen kint a fák alatt. Emlékszel? Hajdan lármás barátaimmal harcra nyergeltük ott a játék lovakat. Hej micsoda harc volt? Kivont fakardomon szabad gyermekszívem elszántsága fényiéit. — üsd, vágd, nem apád! — így rontottunk a kerti fáknak, s nyomunkban az „ellenség“ vérzett. Emlékszel? óh. nagyanyó, te drága, te jó En voltam a kapitány, papírcsákómba kis seregem élén, amely mindig győzött, — S Te a zajért sosem vertél a hátunkra... Emlékszel? Később, amikor tengettél, s ml megéhezett fiúk ebédet kértünk. Te mosolyod fénylő csillagával hoztad és dolgos kezeddel szétosztottad köztünk. Mi. azóta jobbat annál sosem ettünk Pedig kínáltak roskadozó asztalok. Gyümölcs-szagú szobádba ha lefeküdtem ajkad mesét mondott, s szavad elaltatott... Nagyanyó, te kedves öreg. drága, te jó Hangod kacajt-szülő meséket nem felel! Nagyanyó, elaludtál? Én még felvagyok! Mondjon ajkad pajkcshangzású verseket! ... Csend... Hiába. Alszol. Fogva tart lent a rög Gyermekévem pillangója elrepült veled. Nagyanyó! Álmomat emlékekkel járod,... S én csak könnyek közt merem szólítni neved. FORGÁCS KAROLY: Szélcsend Csupa gőz, csupa kék, csupa füst, 365 fürge csík: tovafut, meglegyint, rámlehel, lágy ezüst keze nem tár kaput sehová. Nem ereszt, csak sodor, összegyűr. Rámcsöpög csöppenkint és elhint, mellig ér, nyakig ér, habfodor pezseg és üde gyöngy buborék-seregek jönnek és tűnnek él. Se vihar nem paskol. sem apály nem apaszt, nem ráz meg zökkenés, ha futok, nincs: megállj! Forgószél., jégeső, ágtörő viharok! Jöjjetek, tépjetek, döntsetek, ne legyek csendesen eltűnő se öreg, se beteg. PATAK Y DEZSŐ: Hősi holtak nevével 9 az Aurórán eldördült az ágyú... Miénk volt már a Téli Palota. A térrennyíló vaskapuk tövében Feküdt a három vörös katona. Ruhr-vidéki német volt az egyik, „Mutter!” — csak ezt suttogta elhalón, „O, mama!“ — sóhajtott a francia És mellé zuhant csendesen, fakón. Sovány, kis száraz ember feküdt köztük, Magyar anya, magyar rög szülte őt Szegény asszony, sokszor álmodott róla S alatta is véres, fagyott a föld. ... Az Aurórán eldördült az ágyú És szilánkokra hullott szét az éjjel. Acéltraverzen jajgatott az ólom. Piciny kis utcák égtek fehér fénnyel. Égett a víz, lángolt a szürke Néva Két partja közt hánytorgón, vértelen. Ök elsőkk-'nt ontották hősi vérük Vörös csatádban, új Történelem! ... Elült a tűz. elült a harci lárma. Kihúnyó szemük zászlajukra néz S egymáshoz kúszik küszködve, erőtlen Hat összeroncsolt, véres, barna kéz. A szőke Hans, a feketefürtű Jean, S a magyar tájakról jött proletár Kgymásbafonva zúzott csontjaik, Nézik a selymet: fenn, suhogva száll. Hogy összekúsztak a véres kezek Fény gyúlladt ki a kormos romokon S vérükbe mártott tépett lobogókkal Győzött a szent szovjet Forradalom ! MOLNÁR GÉZA: Ketten az őszi esőben... Ezüsttel megrakott esőcsepp csillék, Futnak a szürke villanydrótokon, — A tüzes Nap, mór más tájakon lépked, S csak a szél játszik az őszi lombokon. Meglibben a drót s a csille kisiklik, Cseppenként lehull a sok apró ezüst, Hosszú vonalakat húz a semmiségben, Pontot ér s elnyeli e nagy földi-üst. Talán mert féltél: Ezt nem kutathatom, Hozzám simultál zavartan, remegve, Ne haragudj, amért észre vettem, hogy Két nagy könnycsepp gördült a kezemre. Valami könnyen lelhető!... Valami könnyen leihetöt S valami könnyen lelhetetlent Az élet mindig összeköt. — E kínzó párosítás ellen Csatázom, hívok fényt, ködöt, Hogy oldani készüljenek. Nevetnek a hátam mögött: Megtréfálják az istenek! A sorsomat kérem tanúul: Segítsen! — Sajnos, hasztalan. Bambán beszél, szemembe búsul: A botnak is két vége van. MOLNÁR BÉLA: Győzelem Szátálgató ködben ablakomra röppen egy kékbegyű madár. S szíve ütemére ablakom jegére kopácsol, kiabál. Gyenge, vékony csőrre] szűk madár-erővel veri az ablakot; zúzos lábát váltva a jeges párkányra rajzolgat csillagot. Tél van még, jaj. nagy gond, várj még te kis bolond, kinn még varjú borong; szállingó hópelyhek dalodba csevegnek, — e az eresz sem csorog... De ő csak kopácsol. győzni minden áron havon át, jégen át! S szíve friss melege a telet átverte: — ablakom jégfalát. í í ANTALFY ISTVÁN versei: Önéletrajz Újfaluban laktam, Debrecenben éltem, kalapomat melengettem a mátrai szélben. Élni is akartam, dolgozni szerettem, kapál gattam a krumpliföldet nógrádi hegyekben. Szerettem egy kislányt, kicsi Orbán Magdát, meg is kértem, hozzám is jött, pedig megsiratták. Meg ne sirassátok, de ne feledjétek, tenyeremen hordozom én, ameddig csak élek! Jóéjszakát! Ha pipáznék, most rápipálnék, s melengetném dermedt kezem, ha pedig mérges ember lennék, tán káromkodnék rémesen. De nem pipázom, rá se gyújtok, nem is káromkodom nagyot, dermedt kézzel hideg szobában inkább csak így írogatok. Borospohár sin«» közelemben, s ha akadna is, nincs borom... Igyhát jobb híján a világot derűs kedvvel kikacagom, s e piciny falusi szobában, ahol már éj van, s még hideg, békés jóéjszakát kívánok mindenkinek, mindenkinek ... Messziről A vonatból messzi néztem, kutattam egy messzi házat, messzi háznak ablakában valakit, ki visszavárhat. De semmit, semmit se láttam, csak a fákat, vagy még azt sem, mégis annak, aki várt rám, fájó szívvel integettem. ?. Viharos sikert hozott a „Szélvihar1 ff BÉKÉS A KÉP ÉS OLVAN ► megszokott. Kicsit kopott iro- [da, ahol egyetlen fényűzés a {rádió, kopogó írógép, az elnö- [köt váró parasztember, csak a [ kétszámyú, üveges ajtó sej- [teti, hogy ez az egyszerű iroda [valamikor nem ilyen »egysze- >rű« célt szolgálhatott. S a bé- ! kés kép a harmadik mondat »után felbomlik, drámai telített► ségű lesz. A színpadon életre ► kél 1956. ősze minden szeny► nyével, életre kelnek azok a ► belső hibák, amelyek lehetővé ► tették, hogy sokakat megtévesszen a «•szent forradalom« ► demagógiája, de életre kél az ► az erő is, amely képes volt ► nemcsak megfékezni a szeny- ►nyes áradatot, de el is pusztítani azokat, akik az áradat [hullámlovagjai voltak. Az utóbbi évek témájában ! legaktuálisabb, szerkezetében, ► nyelvezetében, az emberi sor- í sok mély és igaz ábrázolásá► ban talán legjobb drámáját Do► bozy Imre Szélviharját mutat- ta be az egri Gárdonyi Géza [Színház — teljes sikerrel. Mély [és igaz dráma, mert emberi [ sorsok ütköznek össze, mert [korunk nagy kérdéseire ad vá- [laszt. mert alakjai emberek, [ismert és megismert figurái és [névtelen hősei annak az időszaknak. amely nem az ellen- forradalmárok miatt, hanem ► a nép, az egyszerű szövetke► zei parasztok helytállása miatt [ méltán vonult be történel- £ műnkbe. Dobozy drámáját már alap► iáiban is értékelték a kritiku- [sok és az intrikusok is. Ebben >a drámában ugyan lehetnek [ kisebb-nagyobb döcaanők, a [ szép gondolatok bombasztikus [burjánzása helyenként megtor- [panthatja a cselekmény ritmusát, s az is lehet, sőt biztos, hogy Csendes Juliska alakija nem eléggé megformált... [De lényebében és alapjában í legkitűnőbb drámáink közé [tartozik, s hogy ennek ismerte [meg az egri közönség is, ab- [ban nagy érdeme van a szín- [ ház művészeinek, a dráma [rendezőjének, Horváth Árpádénak. DE MIRŐL IS SZŐL a Szélvihar? A Vörös Hajnal Ter- [melőszövetkezet elnöke az elfért eredmények, a szövetkezet [fejlődésének hatása alatt las- [san, de biztosan kiskirállyá [vált, aki megfeledkezett az [emberekről, aki csak számo- [ kát, terveket, ezer holdakat [lát. Kierőszakolja, hogy kizárja.; Tóth Marcit, aki csúnyán [berúgott afeletti örömében, [hogy az első osztás után vég- [ re* először életében tele lett a [kamrája... Nem adja ki a köz- [ gyűlés által jóváhagyatott há- [rom holdat Szusza Kissnek, [aki azért lépett ki a szövetke- [zetből, mert apját annak ide- [jén térdreállították mindaddig, [amíg alá nem írja a belépési [nyilatkozatot. Erről folyik újólag a vita [közte és Csendes Imre, a szövetkezet jószággondozója kö- [zött, amelyet nem titkolt élvezettel hallgat Mácsai Géza, [volt földbirtokos, akinek kastélyában van most a szövetkezet irodája, s aki már tudta. hogy Pesten kitört a »forradalom««. A vitának vége, [hogy Csendes Imre otthagyja [az elnököt, aki egyedül marad [Mácsaival, s a szövetkezet adminisztrátorával, a volt főjegyző Müllerrel... ... Aztán kiderült, hogy Pes- [ten valóban kitört az ellenfor- I radalom és Mácsai, csatlósa, [Simon Gazsi segítségével ki► zavarja az elnököt az irodáiból... És pereg a dráma. Csendes [ Imre tanyai otthonába haza- [tér a fiú, akit a Vbrös Hajnal [szövetkezet küldött el tiszti [iskolára és ifjabb Csendes Im- í re a »forradalom«« lelkes kato- [ nája lett. A találkozás rettenetes és majdnem véres családi tragédiában robban ki, [míg végül az apa elzavarja ► árulóvá lett fiát CSENDES JULISKA közben [elindul felverni a tanyavilágot, a Vörös Hajnal ötven tagját, hogy védjék meg a szövetkezetét, amely az övéké, s amely ellen Mácsaiék és társaik támadnak. Újból nyílik az ajtó, Kalló Ferenc, a tsz- elnök menekül ide, mert űzik, mert megverték már, de még itt is Csendes Imrének kell ráébreszteni arra, hogy egyedül semmire sem mehet, hogy meg lehet és meg is kell védeni a szövetkezetét... Az ötven tag, akik a felszabadulás után lettek emberré, képesek arra, hogy visszaverjenek minden támadást. Kopogtatnak az ajtón, a. bizottmány. élén Mácsaival és mögötte fegyveresen, a fiatal Csendes Imrével lép be a konyhába: Kallót keresik. A fiatal tiszt a törvényt akarja biztosítani, de amikor Kalló helyett apját akarják elvinni, amikor Mácsai végleg és nyíltan kimondja, hogy földje kell vissza, felkapja fegyverét, de Mácsai is előránja pisztolyát. Az első halott Csendesné, aki saját testével védte meg fiái, a második Mácsai, akin beteljesedett sorsa. Az »ártatlanok« vérén kellett a fiatal tisztnek megtanulni, hogy hol a helye, az »ártatlanok« vére, édesanyja halála volt az áldozat, amely lerántotta a leplet a szentnek hitt forradalomról. Dióhéj tartalom ez, de eny- nyiből is kiviláglik, hogy nem szűkölködik a Szélvihar drámai összecsapásokban, hogy nem könnyű feladat ezt a darabot a maga teljességében színre vinni. Hogy sikerült, abban nagy érdeme van Horváth Árpád rendezőnek. Már első bemutatkozása, a »Nem élhetek muzsikaszó nélkül« is sejtetni engedte, hogy szivéhez, tehetségéhez a dráma, a tragikum áll közelebb. A Szélvihar ezt az akkori érzést igazolta: feszült, drámai légkört tudott teremteni mind a három felvonáson keresztül. A színváltozások rendkívül ötletes megoldása, a cselekmény ritmikáiénak egyenletessége, munkáját dicséri. Talán csak azt lehetne hibáiéul felróni, hogy teret engedett bizonyos túlzásoknak és a tömegjelenetek beállítása sem volt elég hatásos. Több, alkalmi statiszta hitelesebbé tette volna nemcsak az ötven tagú Vörös Hajnal közgyűlését, de elsősorban az utcai tüntetést. A SZEREPLŐK KÖZÜL elsősorban Csendes Imrét alakító Csapó Jánost kell említeni. Kiváló drámai tehetség, minden mozdulata, gesztusa, minden szava a sziklaszilárd embert, a tántoríthatatlan jellemet vitte színre. Egyszerű eszközökkel, mély átéléssel, az érzések és szavak varázsával dolgozott, helyesebben alkotott. Lénye erőt, biztonságot sugárzott, de nem felfuvalkodott önbizalmat. Kalló Ferenc szerepében Forgács Kálmán mutatkozott be. A földosztási jelenet mesterkélt- ségét tekintve, meggyőző erővel vitte színpadra a becsületes, de saját munkája sikereitől felfuvalkodott szövetkezeti elnök figuráját. összecsapás Mácsaival és veresége mélységesen igaz. és emberi jelleméből fakadó volt. Olasz Erzsébet Csendesnét alakította. Nem is alakította, élte, átélte. Anya volt a színpadon, a két pólus, az apa és fiú között vívódó anya, aki azonban gyermeke nagy szeretet e mellett is tudta, hogy hibázott a fia. hogy férjének van igaza. Haldoklási jelenete, amely oly könnyen lehetett von a giccs, megrázó volt. Örömmel és elismeréssel kell szólni Varga Gyuláról, az egri színpad táncos-komikusnak »elkönyvelt« tehetséges fiatal művészéről. Drámai színészként történt bemutatkozása sikert hozott: hívő, vívódó és kegyetlen csalódásától öntudatra ébredt Csendes főhadnagya méltán járult hozzá a darab sikeréhez. Pálffy György, mint Mácsai Géza, jól megértette figurája, alakjának lényegét. Embert forrná’t belőle, aki megsiratja anyját, aki ugyanolyan őszinte vággyal tör régi birtoka után, mint ahogy a szövetkezeti tagok védik a magukét. Hiteles volt, ember volt, és éppen ezért vált gyűlöletessé és nem nevetséges papírfigurává. Dánffy Sándor, mint Szusza Kiss hűséges szerelmével, a kisparaszt ingadozásával, míg végül megtalálja helvét, becsületes, jó színészi munkát végzett. Első egri bemutatkozása sikerrel járt. Fekete Ala-> jós Tóth Marcija fájdalmasan megdöbbentő volt, kár, hogy érzéseit helyenként túlozza, s emiatt megtöri alakításának egységét. Németh Gabriella a dráma gyengén és kicsit sematikusan megrajzolt Juliskáját vitte színre. Ami művészetéből kitelt, — megtette. Kautczky Ervin, mint Müller, a szövetkezeti adminisztrátor mértéktartó, egyszerű és emberi volt. Hozzájárult a darab sikeréhez Szűry György Simon Gazsija, Béres Károly Dudari Andrása, Horváth Géza, Szendrődi Ede, Fábián József és Móricz Ildikó alakításai. Az egyszerű, de rendkívül kifejező díszletek Ambrózy Iván munkája, míg a jelmezeket Ráez Ilona és Nádassy Géza tervezte. MEG VOLT A BEMUTATÓ, a dübörgő tapsok, a közönség lelkes és együttérző elismerése igazolta, hogy sikert hozott Egerben is - Szélvihar. Ügy gondolom sikert hoz ezután is, vidéken is — megérdemelten. GYURKÓ GÉZA Pályázat a Tanác*kftzfár'«asáfg kikiáltása évfordulójára Az elmúlt hetekben többen fordultak levélben a megyei tanács művelődési osztályához felvilágosításért a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára meghirdetett pályázattal kapcsolatban. A művelődési osztály az érdeklődésre most a következő felvilágosítást adja: A Népújságban 1958. július 30-án meghirdetett pályázat általános érvényű. Részt vehet rajta bárki, aki ezzel a korszakkal foglalkozik, vagy a Tanácsköztársaság idejéből Heves megyei emlékei vannak. Gondolunk itt 1919-ben, a Tanácsköztársaság eseményeiben részt vett idős elvtársakra, de gondolunk KISZ- fiatalokra, pedagógusokra és úttörőkre is. KISZ*alapszerve- zetek és úttörő-csapatok csoportosan is részt vehetnek. Legjobban a visszaemlékezéseknek, vagy egy-egv község történetét feldolgozó tanulmányoknak örülünk, de a pályázat lehetővé teszi, hogy a Tanácsköztársaság idejéből származó dokumentumokkal vagy szépirodalmi művekkel is részt vehessenek a pályázaton az érdeklődők. Az eddig beérkezett pályamunkákból úgy látjuk, helyes volt a pályázat meghirdetése. Ugyanakkor felhívjuk a pályázaton részt venni kívánók figyelmét, hogy a pályázat határideje rövidesen lejár (nov. 15.), s így munkáikat mielőbb küldjék be.
