Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-30 / 265. szám

1958. november 30., vasárnap NÉl’CJSAO 5 Az élenjárók színvonalára emelni az elmaradókat TERMELŐSZÖVETKEZETE 1!VK zömében elkészültek a zárszámadások, amelyek hű képet adnak a szövetkezetek egyévi munkájának eredmé­nyeiről. Noha még nincsenek birtokunkban a teljes adatok, már az eddig ismert számók­ból is megállapítható, hogy szövetkezeteink többsége' az idén is példamutató volt, az idén is igazolta az egyénileg dolgozó parasztok előtt a szo­cialista gazdaság fölényét. Megerősödtek gazdaságilag, volt olyan termelőszövetkeze­tünk Is, mint a kiskörei Rákó­czi, ahol például 735 ezer fo­rinttal növelték a fel nem osztható szövetkezett alapot, amellett hogy bőven jutott ré­szesedés a tagok munkaegysé­geire is. A termelőszövetkeze­tek zömében annyi pénzt és terményt osztottak és osztanak ki a tagoknak, hogy bátran összemérhetik évi keresetüket az egyéniekkel. Egyre több lesz az olyan szövetkezetek száma, ahol elmondhatják, eb­ben az évben nemcsak elérték, hanem túl is szárnyalták a so­kat emlegetett középparaszti színvonalat. Ezt általában azokban a szövetkezetekben érték el, mint a füzesabonyi Petőfi, ahol belterjesebben gazdálkodtak, ahol nagy gon­dot fordítottak az igen nagy jövedelmet adó állattenyésztés fejlesztésére. Képet adnak a zárszámadá­sok arról is, hogy a taglét­szám és a földterület növelé­sében egyaránt értünk el ered­ményeket — nem maradt el a szövetkezetek fejlődésének üte­me az előző évektől. A SOK EREDMÉNY MEL­LETT azonban olyan dolgok­ra is ráirányítják a zárszám­adások adatai a figyelmet, ame­lyek a fejlődés mostani szaka­szában hátráltatják a szövet­kezeti mozgalom terebélyese- dését. A sok jól dolgozó, erő­sen gyarapodó termelőszövet­kezet mellett akadnak, sajnos, olyan szövetkezetek is, ahol vagy a vezetés hibái, vagy a tagság széthúzása, vagy a gaz­dasági lehetőségek ki nem ak- názása miatt elmaradtak a fej­lődéstől, korántsem mondha­tók a nagyüzemi gazdaság von­zó példaképeinek. Termelőszövetkezeteink to­vábbfejlesztésének egyik felté­tele az, hogy ezeket a terme­lőszövetkézeteket mielőbb a jól dolgozók színvonalára emeljük. Komoly és nagy fel­adat ez, s annak tudatában kell végrehajtani, hogy ez a munka most döntő láncszeme a szövetkezeti mozgalom fej­lesztésének. Annál is inkább, mert sok dolgozó paraszt elis­meri ma már, az országosan, vagy a megyében ismert ada­tok alapján, a szövetkezeti gazdálkodás fölényét, azonban éppen az tartja vissza, hogy az ő falujában nem dolgozik olyan mintaszerűen a szövetkezet, tagjai csak nagyon nehezen birkóznak meg a nehézségek­kel. Sok helyen — és ez álta­lában a szőlő- és zöldségter­melő körzetekre vonatkozik — az a szövetkezet fejlesztésének nagy akadálya, és egyben a kisebb kereset oka, hogy a szövetkezet nem tart lépésit az egyéniek belterjes gazdálkodá­sával. Külterjes gazdálkodás­sal nem tudja felvenni a ver­senyt az egyéniek jövedelmé­vel. Ezekben a szövetkezetek­ben nagyon fontos kérdés, hogy felkutassák a lehetősé­geket arra, hogyan lehet bel- terjesebbé tenni a gazdálko­dást, s a munkaerő átcsoporto­sításával már az idei terv el­készítésénél meg kell tenni az első lépéseket. Másutt — ál­lattenyésztésükről híres köz­ségekben — a régi hírnévnek megfelelően kell fejleszteni a közös gazdaság állattenyészté­sét, hogy fevehessék a ver­senyt a tenyészállatokat neve­lő egyénileg dolgozó parasztok jövedelmével. Bizonyos, hogy ha ezen az úton indulnák meg az új gazdasági évben, már az első év eredményei is megmu­Tísmillió forint bevétel zöldség'féléhből Gazdag emberek laknak Bol­dog községben. Ebben a falu­ban a lakosság nagy része — különösen a felszabadulás óta — öntözéses gazdálkodást foly­tat. Ehhez meg is van a ter­mészeti adottságuk, amit jól ki is használnak. Ugyanis a község határában a föld felszí­nétől pár méterre olyan bő mennyiségű talajvíz húzódik meg, amelyet ha „csapraüt- dek”, a víz még 12—13 méter mélyről is felszökik olyan mennyiségben, hogy azt kis őntözőmotorokkal könnyen ki­emelik. így csupán 5—6 méter mély kutakat kell fúrni, me­lyekből percenként közel 10 li­ter vizet ■ tudnak szivattyúzni. Ezekből az öntözőkutakból már több mint 300 van a bol- dogi határban. Az öntözéses gazdálkodás­nak meg is van az eredmé­nye. A boldogiak ebben az év­ben több mint 400 holdon ter­melték a már híressé vált bol- dogi paprikát, ezenkívül ugyanennyi területen különbö­ző zöldségféléket, konyhakerti növényeket, amelyekért össze­sen tízmillió forintot kaptak a boldogiak. Készéi (Vagy károkat okodnak a vadálSomáuyban a farkaskutyák A legutóbbi években rendkívüli nődön elszaporodott hazánkban a /arkaskutya (német juhász kutya) és a különböző fajtakeveredések­ből származó farkaskutya-korcs. A Földművelésügyi Minisztérium va­dászati felügyelőségén elmondot­ták, hogy a falvakban igen nagy károkat okoznak az apróvadak kö­zött, de _ számos vidékről érke­zett jelentések szerint _ az őzet, sőt téli időszakban a szarvast is „lehúzzák”. A vadászati felügye­lőség erélyes Intézkedéseket tervez a közeljövőben a farkaskutyák kártételének megakadályozására, de addig is felhívja a lakosságot a kóbor hajlamú kutyák elzárá­sára, vagy elpusztítására. Megkezdődött a hízott baromfiak szállítása a kömlői Szabadság Termelőszövetkezetben A kömlői Szabadság Terme­lőszövetkezet tegnapelőtt 125 hízott pulykát, 100 hízott libát szállított el a budafoki ba­romfifeldolgozó üzembe. Csu­pán a pulykáért tizennégyezer forintot kaptak, a libák kilón­kénti ára is elérte a 18 forin­tot. A termelőszövetkezet ter­vei szerint a jövő gazdasági évben még több baromfit sze­retnének hizlalni. Villannyal, vízvezetékkel ellátott modern istálló épült a nagyrédei Kossuth Tsz-ben Elkészült a nagyrédei Kos­suth Termelőszövetkezet mo­dern istállója, amelyben már ég a villany is. Az utóbbi na­pokban a gyöngyösi Városgaz­dálkodási Vállalat dolgozói az istállóba bevezették a vizet is és mintegy 7000 forintos költ­séggel befejeződött a szerelés. Most már lényegesen köny- nyebb az állatgondozó munká­ja és nem probléma többé a szarvasmarhák vízellátása sem. . tátják a kívül állóknak, hogy nem sokáig vehetik fel a ver­senyt a szövetkezettel. FONTOS A SZÖVEKEZETI mozgalom továbbfejlesztése érdekében, hogy megerősítsük a gyengébben működő termelő­szövetkezeteket, — de nem egyszerű feladat. A megyei ag­rárbizottság kezdeményezésére — amelynek tagjai a megyei pártbizottság, a megyei' tanács funkcionáriusai — olyan ter­vet dolgoztak ki, amelynek ér­telmében egy-egy szakmailag és politikailag egyaránt kép­zett elvtársra bízzák egyes termelőszövetkezetek segítését. A patronálásnak ez a módja igen hasznosnak ígérkezik, hi­szen elsősorban azt célozza, hogy tapasztalataikkal segítsék a vezetés megjavítását, a szö­vetkezet egységének megerősí­tését, s ugyanakkor nagyon hasznos szakmai tanácsokkal vezessék rá a termelőszövet­kezeteket arra, hogy használ­ják ki jobban a területükön levő lehetőségeket. Ahol ön­tözésre alkalmas terület és víz van, ott fejlesszék a gazdaság kertészetét, ahol az állatte­nyésztés fejlesztése rejt magá­ban nagy lehetőségeket, ott azt, ahol ipari növények ter­melésére alkalmas elsősorban a föld* ott térjenek rá nagyobb mértékben arra. Természetesen e segítség nem sérti meg szövetkezetek önállóságát. Ahhoz azonban, hogy való­ban elérjük a kitűzött célt, hogy az élenjárók színvonalá­ra emeljük az elmaradottabb szövetkezeteket, ahhoz nem elég egy ember segítsége. Ah­hoz az kell, hogy a szövetke­zetek tagjaival együtt összefog­jon mindenki, aki munkájával segítheti a szövetkezetek mun­káját. Nem olyan segítséget kívánunk adni, hogy városi dolgozók kapálják meg társa­dalmi munkában a szövetke­zeti táblákat — mint az a ré­gebbi években nem egyszer megtörtént —, csupán olyat, ami megmutatja az illető szö­vetkezet tagjainak a helyes módszert, a helyes utat. FELMÉRVE A SZÖVETKE­ZETEK idei számszerű és gaz­dasági eredményeit, bátran ál­líthatjuk, hogy azok szépek és biztatóak. Ahhoz azonban, hogy még tovább menjünk, döntő kérdés: mielőbb valóban példamutató nagyüzemi gazda­ságokká fejlesszünk minden szövetkezetei. Ez a szövetke­zeti vezetőkön és tagokon kí­vül szívügye kell legyen min­denkinek, aki a mezőgazdaság szocialista átszervezését, — mint népi demokráciánk to­vábbi fejlődésének egyik alap­ját — is szívügyének tartja. Deák Rózsi Teljesült egy régi term az Eged öntözése Többször hírt adtunk már arról lapunkban, hogy néhány esztendő múlva ismét szőlő te­rem az Egeden, ahonnan az egri bor világhódító útjára in­dult. A telepítési munkának egyik szakasza zárult le az el­múlt napokban, amikor befe­jeződött a vízellátás megoldá­sát szolgáló, tárolómedence és a szivattyúház felépítése, A napokban megtörtént a mű­szaki átvétel is. Az állami borpincészet egri szőlőgazdaságának dolgozói nagy munkát végeztek, amikor egy nyár alatt elkészítették az egy négyzetkilométeres víztá­roló medencét, felépítették a völgyzáró gátakat és a szivaty- tyúházat. A munka nyomán a völgyben most hatalmas, hét méter mély tó van, ahol tarta­lékolni tudják azt a vízmeny- nyiséget, amely az új telepí­téshez és a permetezéshez szükséges, s ugyanakkor egyen­letesebbé teszik a vízellátást a környező gazdáknak is. Ezzel a munkával egyidőben lefektették a csővezetéket is, amelyen keresztül az Eged minden szőlővel telepített pontjára feljut a víz. Telje­sült tehát a régi, mondhat­nánk, sok évtizedes terv, az Eged öntözése. A szivattyúház és a felépülő erőmű most már biztosítja nem csupán az öntözést, a víz feljuttatását, hanem az egedi üzemegység villamosítását is. A vízvezeték építésével egy időben végezték az útépítést. Olyan ütemben folyik ez a munka is, hogy már most meg­közelíthető az egedi telepítés gépekkel, de még kocsikkal is minden nehézség nélkül. Az ünnepélyes átadásra a napokban kerül sor. A gazda­ság dolgozói joggal ünnepel­hetnek azon a napon, hiszen a telepítés egyik legnagyobb problémáját oldották meg ösz- szefogással, nagy erőfeszítés­sel. Van már víz és út az Egeden. Képek az egri tejüzemből A reggeli órákban szinte megállás nélkül érkeznek a teherautók s szállítják a friss tejet az egri tejüzembe fel* dolgozásra. 35 községből naponta mintegy 15 ezer liter tej kerül feldolgozásra. Átvétel után a beérkezett tejet gondo-> san ellenőrzik. Képünkön: Molnár András tejellenőr tejmin* tát vesz, hogy megvizsgálja annak zsírtartalmát és minő­ségét. Másik igen jelentős munkafolyamat a pasztőrözés. En­nek a munkafolyamatnak az a feladata, hogy a különböző helyekről beérkezett tejben levő baktériumokat elpusztítsa, vagyis a közegészségügynek megfelelő, kiváló minőségű tej kerüljön a fogyasztóhoz. Szabó Márton gépkezelő a friss vajat szedi ki a Ebben az üzemrészben naponta 4,5—5 mázsa vajat nek a város és a vidéki földművesszövetkezetek ellátására. (Kiss Béla felvételei) gépből. készíte­VÉGE A GAZDASÁGI • évnek. A halmajugrai terme- ; lőszövetkezet irodájában be­szélgetünk az elmúlt esztendő­ből, amely itt, ebben a ter- ímelőszövetkezetben bizony sok gondot, kárt és bánatot is ho­lzott az eredmények mellett. I Május 16-át nem felejtik el egy darabig az ugraiak. Ezen ;a napon, a délutáni órákban ; sötét felhők tornyosultak és ; megeredt az eső. Néhány perc­bei később már zúgott a jég, ; elverte a határt. A Béke Termelőszövetkezet­ben átlagosan 50 százalékos volt a jégkár, de egyes növé­nyeket teljesen, vagy csak­nem teljesen elpusztított. — I Szőlőkárunk 90 százalékos, — mondja az elnök és mutatja a ; termelési tervet. Nézegetjük. ; lapozgatjuk és bizony meg kell ; mondani, hogy itt, Halmai ug­rón az idén a terv sok helyen Icsak terv maradt. A tervet, a I számítást egyetlen félóra alatt kereszülhúzta az Időjárás, a I pusztító jég. A huszonöt hold I dinnyéből semmi se lett és ko- molv kárt szenvedett a búza is. Á tervezett 10 mázsás bú­zatermés helyett csak 6 mázsás ; termést takaríthatott be a tag­iág, őszi árpájuk azonban. — lamely már kívül esett a jég I pusztító zónáján, a tervezett 12 • mázsa !)helyett holdanként 14 mázsát adott. — Négyszázezer forintot vitt el tőlünk a jég, — magyarázza ;az agronómus és ceruzája gyor­san szalad a papíron... Ezen a számon egy kicsit ei­A közösben a bajokat is könnyebb elviselni gondolkodik az ember. Kétség­telen tény, hogy az elmúlt év sok keserűséget, csalódást, ho­zott, de valamire tanított is. Megtanított sok embert arra, hogy a bait, a szerencsétlensé­get, az elemi csapást is száz­szor könnyebben kiheveri egy nagyüzem, egy termelőszövet­kezet, mint a négy, vagy akár több hold földecskéjén gazdál­kodó egyéni gazda. Egy ilyen hatalmas elemi csapás, — mint itt az idei, — tönkreteheti, a csőd szélére juttathatja az egyéni paraszokat. A Horthy- rendszer idején, vagy akár je­lenleg a kapitalista államok­ban számtalan példa van arra, hogy dobra kerültek, vagy tönkremennek kisemberek, pa­rasztok, mert nem bírják töb­bé kiheverni az elemi csapást. S ha nálunk nem is ez a vége, de sok esztendő munkájára van szükség még az egyéni gazda kihever egy ilyen csa­pást. A TERVEK, A SZÁMOK, | az eredmények arról beszél­nek, hogy ez a szövetkezet a komoly bajok ellenére úrrá lett mégis a nehézségeken. A növénytermesztést nagy kár érte, de segített az állatte­nyésztés és a melléküzemágak. Az ez évben duplájára növelt szarvasmarhaállomány kezdte meghozni a gyümölcsét, jelen­tős pénzjövedelmet nyújtott, trágyát szórtunk ki, — adja meg a magyarázatot az agro­nómus és szavaiból érthető, hogy a föld termőképességé­nek maximális kihasználására törekedtek. A NEHÉZ ESZTENDŐ után elkészült a Zárszámadás is. 41 forintot fizet munkaegyr ségenként tagjainak a Béke Tsz. Ha meggondoljuk, hogy mindemellett 315 ezer forintot még beruházásra fordítottak, akkor azt kell mondani, hogy Halmajugrán a termelőszövet­kezet úrrá lett a bajon és ösz- szefogással, erős akarattal így is olvan eredményeket értek el, amelyekre méltán lehet büszke mindenki a szövetke­zetben. Jól tudják ezt nemcsak a tsz-ben, de a faluban is a kí­vülálló parasztok, hisz a ter­melőszövetkezet tagiainak szá­ma éppen most, a legnehezebb évben, a megpróbáltatások ide­ién tizeneggyel szaporodott. | A BELÉPŐK ÉS AZOK, akik ezután akarnak majd tag­jai lenni a termelőszövetkezet­nek, éppen ebben a szerencsét­lennek mondható esztendőben értették meg, hogy nemcsak a munka könnyebb, de a baj is elviselhetőbb, ha sok ember összefog és közösen, együtt akar a bajokból kilábalni. Megértették, hisz a jég az egyéni parasztokat sem kímél­te Halmajugrán. Szalay István sőt lehetőséget adott arra is, hogy a tagság felvásárolja a tervbe vett 200 darab anya­juhot és ezzel megalapozza ju- hászatát. Éppen a tsz anyagi helyzete tette szükségessé a szeszfőzde teljes kapacitással való üzemeltetését, olyan for­mában is, hogy a termelőszö­vetkezet a borforgalmi válla­latoktól felvásárolt törkölyt pálinkának főzi ki és értékesí­ti. Ilyenképpen csupán a szesz­főzde több mint ötvenezer fo­rint tisztajövedelmet hozott. Ugyancsak jól tudta jövedel- meztetni a tagság a darálót is, hisz amellett, hogy saját ré­szükre daráltak, dolgoztak a falubeli, sőt környékbeli egyé­ni parasztoknak is. A daráló évi keresete közel 100 mázsa volt. Ez pótolta az abraktakar­mány szükséglet jelentős ré­szét. Az állattenyésztés, a mellék­üzemágak kitűnő jövedelmező­sége mellett igen fontos dolog, hogy a termelőszövetkezet nagy gondot fordított azokra a növényekre, amelyekben nem tett kárt a jég, vagy a jég után keltek ki a földből. így például kukoricából a terve­zett 12 mázsás átlag helyett 20 mázsát törtek holdankén. A részleges jégkár ellenére is 100 mázsás átlagot értek el cukor­répából. — Holdanként 2 mázsa mű*

Next

/
Oldalképek
Tartalom