Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-04 / 242. szám

1958. november 4., kedd népüjsag 3 Már az első év is bizonyította, érdemes egymást segítve dolgozni (Tudósítónktól.) SCHLAG FERENC *sápol- nai gazdálkodó házatája már mesziről elárulja, hogy do­hánytermelő gazdával lesz dol­gunk. Az udvar hátsó részé­ben hatalmas dohánypajta van, telistele szépen felíúzö- getett, száradófélben, levő do­hánnyal. A ház elején, a fo­lyosó fedett része alatt is hosszú füzéreken csüng a sárgás’ urna színű dohányle­vél. Betérünk a barátságos ház­ba, ahol a házigazda készség­gel tájékoztat a dohányterme­lés minden részletéről. Ferenc bácsi elismert jó gazdálkodó. Rövid beszélgetés után nem­sokára megtudjuk, hogy Ká­polna községben hagyományai vannak a dohánytermelésnek, szép számmal akadnak itt hoz­záértő gazdák, régi dohányo­sok. A környék talaja a sza­bolcsi és hevesi fajtáknak ked­vez leginkább, de a más faj­ták is eléggé életképesek a kápolnai homokon. Ésszel dolgoznak, és igazán jól gondolkodnak az itteni gazdák, mert két évvel ezelőtt felismerték, hogy a közösségi termelésben, az összefogásban hatalmas erő rejlik. Meg is választották Schlag Ferencet elnöküknek, és így alakult meg a helybeli dohányterme­lő szakcsoport. Az első gaz­dasági év — mondja az elnök, — nem mondható nagyon si­keresnek. A csoport inkább csak névleg élt. Az idén azon­ban már más a helyzet. A csoport 24 tagja jobban ösz- szetartott, sokat segítettek egymásnak, és egyre inkább látható volt a szakcsoport kö­zösségi jellege. A jó munka természetesen meg is hozta a kívánt ered­ményt. Tóbiás Ferenc he­vesi és szfoolcsi dohánya gén szép termést adott. Fülöp István, aki 800 négyszögöl te­rületen szokott dohányt ter­melni általában minden évben 18—20 ezer forint jövedelmet vág zsebre a dohánytermesz­tésből. Jövedelmező ez a munka Horhauser Má­tyásnak is, aki 400 négyszögöl után minden évben megkapja « maga 8—10 ezer forintját. AMI AZ IGAZAT illeti, meg is érdemlik a szép jöve­delmet, hisz rengeteg munka van a dohánnyal. Kora ta­vasztól késő őszig, sőt egé­szem a tél elejéig mindig ad ’mnivalót a gazdának. Anünt a nagy hidegek enyhülnek, már készíteni kell a meleg­ágyat február végén. Féltő gonddal kell ápolni, nevelgel- ni, napoztatni a kikelt palán­tákat, majd következik a ki­ültetés, a locsolás, és a nyál* folyamán a négyszeri kapálás. Közben állandóan óvni kell a fiatal növényeket, mert árt neki a ködös idő, védeni kell a pajor és egyéb kártevők el­len, kaccsolni kell, a nyár vé­ge felé pedig a törésről kell gondoskodni. — A dohány bi­zony megkívánja a munkát — bizonygatja Schlag néni is, mert egész nyáron át benne kell lenni a táblában. Már ki is számítottuk, hogy egy hold dohány évi munkája pénzben kifejezve több mint 10 ezer forintot tesz ki. S ha elérkezik az ősz, hoz­zálátnak a töréshez. Külön tö­rik az alja, és a hegy levet két, s külön kötélen szárítják a? egészséges, szépen fejlett levelet. Ezután Következik még a szárítás, simítás, majd a csomózás, mígnem bálákba rakva elindulnak vele a be­váltó felé. A tapasztalat azt mutatja, hogy érdemes szak­szerűen, jó minőségű dohányt termelni, mert a beváltó!}? úgy fizetik, ahogyan a gazda megtermeli. A jó dohányért, a fertőzésmentes, egészséges, tiszta levelekért magas átvé­Két esztendeje lett önálló a községi tanács, s már ez alatt az idő alatt is igen szép eredményeket értünk el. A községi tanács első dolga volt az utak, járdák rendbehozásá­ra mozgósítani a község lakó­it. Társadalmi munkával két kilométer utat javítottunk meg. 38 ezer forintért építet­tünk egy új, modern • szeszfőz­dét, 22 ezer forintért újítot­tunk fel két közkutat, négyet pedig 4000 forintért kijavítot­tunk. Óvodai felszerelésre 3000, a kultúrház rendbehozá­sára 5000 forintot fordítot­tunk. Most már minden szom­baton és vasárnap van a köz­ségben filmvetítés. Megépítettünk négyszáz mé­teres bekötőutat is, részben a községfejlesztési alapból, rész­ben társadalmi munkával. Községünkben sok barátja van a sportnak is, ezért a ta­nács 3650 forint értékű sport- felszerelést vásárolt a fiata­loknak. Jelentős mértékű beruházás volt a községi villamoshálózat teli árat fizetnek, ezenfelül minden mázsa száraz dohány után 1000 darab cigarettát is adnak. A SZAKCSOPORT tagjai felismerték azokat az előnyü­ket, melyeket a közösségi ter­melés biztosít számukra, és a következő gazdasági évre még jobban felkészülnek, mint az ideire. A csoport tagjai ösz- szesen 11 hold földön termel­nek dohányt. Minden gazda őszi mélyszántással készíti elő jövőre a jó morzsalékos, por­hanyói talajt. Bővíteni akar­ják a választékot is, mert a. szabolcsi, és a hevesi fajták mellett ismét termesztik a verpeléti dohányt is. Ezt a fajtát évekkel ezelőtt a szőlő- telepítések kiszorították, de most újra meghonosítják. A kápolnai határ al-talaja igen kedvező, erre az aprólevelú, zamatos dohányfajta termelé­sére. A csoport tervei között sze­repel az is, hogy a tavasszal közösen készítenek meleg­ágyat, közös munkával ültetik ki a palántákat, és a termést bővítése is. Az új házakhoz., melyhez a patakon vezetett keresztül az út, 4800 forintos költséggel új hidat építettünk, a másik négyezer forintot tár­sadalmi munkában adták a lakosok a híd építéséhez. Sok volt a járdaépítés is a két esztendő alatt, ma már a község lakói végig járdán me­hetnek a vasútállomáshoz. Két esztendő nem nagy idő,.*,de már ezalatt is bebizonyította a tanács a dolgozóknak, hogy jól viseli gondját a községnek. ATKARROL Atkáron lassan már hagyo­mányos dolog lesz, hogy a községbeliek a kötelező köz­ségfejlesztési hozzájáruláson kívül igen jelentős összeget érő társadalmi munkával is ■segítik a különböző beruházá­sok végrehajtását. Ebben az évben — túlszárnyalta* az összes előző éveket, több mint 120 ezer forint értékű társa­dalmi munkát végeztek út. és járdaépítéseknél. Ezen kívül az érintett családok még kész­pénzzel is hozzájárultak péi­is egyszerre, egy közös névre, a szakcsoport nevére adják át a beváltónak. — Óriási anyagi előnyünk is származik ebből, —- számítgatja az elnök, — hisz a közösen beadott dohány után az állam 20 százalékos felárat fizet. Ezt a pénzt azu­tán elosztjuk magunk között a termések arányában. No meg ebből teszünk is félre va­lamennyit tartalék alapra, egy-két kisebb gépi felszere­lés vásárlásara. Sok előnye van a kápolnai gazdák dohánytermelő társu­lásának. Az elmondottakon kívül az egymás közti segít­ségnyújtás, a közös géphasz­nálat, a különböző kedvezmé­nyek és előnyök lépten nyo­mon éreztetik velük a közö~ ségi munka áldásait. SZÉP JÖVŐ VÄR még ei a kis kollektívára, a szorga! mák kápolnai gazdák társulá­sára. Virágzásnak indul, és fellendül majd közös gazda­ságuk, amit minden bizonnyal meg is érdemelnek a lelkes kis szakcsoport tagjai, dául a villamoshálózat fejlesz­téséhez. Igen sokat jelent az is, hogy a község lakó] sok­szor meg sem várták a ta­nács felhívását, hanem ma­guk tettek javaslatokat egyes- beruházások társadalmi mun­kában való elvégzésére. HERÉDRŐL Befejeződött Heréden a ku- koricatörés. Jó termés volt, elérte holdanként a 30 má­zsát. Az Alkotmány Termelő­szövetkezetnek 34 mázsás ter­mése volt holdanként. Jónak Ígérkezik a cukorrépa termés is, 180—200 mázsa lesz, Jól halad községünkben az őszi munka is, a gazdák a búzavei terület 70 százalé­kán elvégezték a vetést. Van már olyan hely is, ahol 8—10 centi magas az új búza. A községünkben vállalást tet­tek; a termelőszövetkezet és a dolgozó parasztok november 20-ra mindent betakarítanak a határból és minden szántást, vetést befejeznek. Ahogy a tanács ellenőrizte a munkát, teljesítve is lesz a vállalás Községi tanácsok jelentik : | NAGYTÄLYARÖL I Vezetők a műhelyekben Kínában a párt, az állami és gazdasági vezetők rend­szeresen eljár­nak az üze­mekbe, műhe­lyekbe. mező­gazdasági szek­torokba, és közvetlenül is részt vesznek a termelésben, Képünkön Csüng Lin a sanghaji I. sz. Állami Gya­potfonoda igaz­gatója a mű­helyben dolgo­zik. a bűvös szék . .. ...amely ugyan nem Karinthy dúsgazdag fantáziájá­ból pattant elő, hanem csak egy Asztalos Ktsz műhelyébeg látott napvilágot, de bűvös szék az mégis. A szék, amely most napirendre került, ott áll az iroda sarkában, az irodá­ban dolgozó tisztviselők nem ülnek rá, mert saját ülő alkal­matossággal rendelkeznek, a fél, az ügyfél pedig nem ül rá — mert nem ültetik le. így aztán, amikor Ügyfél János belép a hivatali szo­bába és látja, hogy eme egy szék kivételével mindegyik fog­lalt. még inkább feltűnik neki. hogy a többiek ülnek, és ö áll, még ha félórát is tart ügyének intézése. S rögtön olyan következtetést von le, hogy itt bizony ő nem szívesen látott vendég, hanem csak nyűg, akin szeretnének minél előbb túladni, következésképpen ügyével sem bánhatnak külön­bül. Pedig különbül bánnak! Dehát a szék a bűvös szék. mely meg sem szólal, ezt az érzést varázsolja Ügyfél Jánosba. Aztán van egy másik iroda, más tisztviselőkkel, más színű székekkel, de ez .az egy. ez a bűvös szék, ez ott van ebben az irodában is. S jön Ügyfél János, a tisztviselő le­ülteti a székre és a szék ismét varázsolni kezd: bizalmat a hivatal, reményt az ügy sikeres elintézése iránt. Ilyen varázslatos sikere van egy egyszerű széknek, így bir bűv-erővel minden hivatali szobában, s ezért is ke­rült napirendre. Meg azért isi hogy minél több hivatali helyiségben, minél több tisztviselő fedezze fel az Asztalos Ktsz sorozat-munkájában is a rejtett titkot: a bűvös erőt. Egy ilyen titkát felismert és jól használt bűvös szék segítségével talán a bürokráciával is meg tudnánk bir­kózni... (gy..ó) Hatvan vagon lucerna és vöröshere magot vásároltak fel A Mezőmag kirendeltségtől arról szereztünk hírt, hogy ed­dig hatvan vagon vöröshere és lucernamagot vásároltak fel a termelőktől. A felvásárlással egy időben jól halad a szer­ződtetés is. ezt a tervét a vál­lalat máris 250 százalékra tel­a termelőktől iesítette. A termelők érdeke, hogy a szerződést még e hó utolsó napjáig kössék meg az illetékesekkel. Az egri Mező­mag kirendeltség a szerződte­tés terén országos viszonylat­ban is a legelső helyen áll. Választás Egerben, a Tanácsköztársaság idején A tanAcsköztArsaság kikiáltása után alig pár hét­tel, április 7—8-án zajlottak le Magyarországon a tanácsvá­lasztások. Ekkor választott először a dolgozó nép képvi­selőtestületet magának. A ta­nácsválasztások országos vá­lasztások voltak,' egyidejűleg választották meg a helyi, me­gyei és az országos tanács kül­dötteit. Egerben 1919. április 8-án történt a választás. Az Egri Újság április 7-i számában lei­kas hangú választási felhívás­sal fordult Eger dolgozó népé­hez: „Eger város népe! Ipari és földművelő munkások! Munkás asszonyok! Elvtársak! Elérkezett az első ütközet napja, amikor összemérhetjük fegyvereinket azokkal, akik eddig csak min­dig a dolgozók vérének kiszi­polyozásából éltek! Holnap az urnák elé megyünk, hogy sza­vazatainkkal megválasszuk azt a tanácsot, amelynek mun­kájától függ városunk és or­szágunk sorsa. Amilyen városi tanácsot választunk, olyan lesz az országos tanács is... Fel­hívunk benneteket, hogy fo­gadjátok el a jelölteket és szavazzatok okvetlen azzal a szavazólappal, amelyet össze­állítottunk. Feltétlenül várunk benneteket, hogy jöjjetek mindnyájan szavazni, hogy megmutassuk, hogy hányán akarjátok azt, hogy boldogok legyünk.. ! Munkások, Elvtár­sak! Mindnyájan tegyétek meg kötelességeteket, jöjjetek el a szavazásra, hogy győzelmünk biztos legyen Világ proletárjai, egyesüljetek!'’ ! A FORRADALMI Kormány­zótanács rendelete értelmében minden 25 ezer lakosnál töb­bet számláló város minden 500 lakos után egy tanácstagot küldhetett a városi, illetve a községi tanácsba. Eger 60 ta­nácstagot jelölhetett, mivel lakóinak száma kb. 30 000 kö­rül mozgott. A megalakuló vá­lasztási bizottság tagjai a kö­vetkezők voltak: Vályi István és Udvardy Béla nyomdászok, Pacsinszka Antal gépész, Sze­pesi András földműves és Se­res Ferenc kőműves. A szava­zást 4 küldöttség előtt kíván­ták lebonyolítani: a városhá­zán, a Mária utcai olvasókör­ben, a Szvorényi úti iskolá­ban és a Kertész utcai gazda­sági iskolában. Minden 18 éven felüli, férfinak és nőnek egyaránt szavazati joga volt, kivéve a bérmunkásokat tartó­kat és más munka nélkül hasznot húzókat, szerzeteseket és papokat, valamint azokat, akik valamilyen bűncselek­mény miatt a politikai jogok gyakorlásából ki voltak zárva. A választást április 8-ra tűz­te ki a választási bizottság. Pontosan 8-án reggel 8 órától este 8 óráig. Erre a napra tel­jes munkaszünetet rendeltek el. A választók kötelesek vol­tak a választó bizottságnak felmutatni — ha volt ilyen — szakszervezeti tagsági könyvü­ket és pártadókönyvüket. Aki­nek pártadókönyvre volt szük­sége, az április 7-én és 8-án válthatott a Kaszinó épületé­ben. Április 8-a, a választás nap­ja ünnep volt az egész város életében. Már a kora reggeli órákban rendkívül népesek voltak az egri utcák. Nagy cso­portok vonultak fel minden­felé komolyan és rendezetten, s a régi világ embere bizony el sem hitte volna, hogy most választásra készül a nép. Nyolc órára már mozogni sem lehe­tett a választási helyiségek körül: Az Egri Újság április 9-i számában komoly, meghitt szavakkal szól a nagy ese­ményről: „Azelőtt néhányszáz ember döntött milliók sorsá­ról és vad szenvedély és gyű­lölet vihara zúgott a válasz­tási urnák körül. Ma tízezrek és százezrek vonultak fel a szavazó helyiségekhez gyönyö­rű imádságos komolysággal, a legpéldásabb rendben, s csak ott volt megint egyenetlenség, ahol a sötét reakció alakjai ólálkodtak a régi módon... Nagyszerű, tüneményesen ra­gyogó ünnepnap volt ez a tegnapi és minden reményünk megvan rá, hogy ebből az ün­nepnapból megszületnek az emberiségnek többi szépséges ünnepnapjai.” MOST A KORABELI tudó­sítások alapján nézzük meg a választás lefolyását az egyes választási bizottságoknál. 1 A városházi szavazatszedő bizott­ság elnöke, Vályi István párt­titkár volt. Ehhez a választási bizottsághoz tartozott a város I., II., III., IV. negyede. A vá­lasztást pontosan nyolc óra­kor Vályi István elnök nyi­totta meg. Az első szavazó Böbék János városi végrehajtó volt. Az első női szavazó Mol­nár Józsefné dohánygyári munkásnő. A Mária-utacai választási bizottsághoz tartoz­tak a hatvani IV., a felné­meti és a cifra-sánci negyedek lakói. Itt Szepesi András el­nökölt. A Szvorényi úti isko­lában és á Kertész úti gazda­sági iskolában Prokai Mária, illetve Benedek János elnö­költ. A választókat tízesével bocsátották a bizottságok elé, miután a választó igazolta álasztói jogosultságát, beve­zették a nevét és korát a vá­lasztási lajstromba. Ezután a szavazó bedobta piros szava­zócéduláját a lepecsételt kis faládikába. Rendbontás sehol sem fordult elő. Ezen a helyen még nem látott fejkendős nénik, munkában meggör­nyedt öregemberek, fiatal leá­nyok és katonák járultak az urnák elé. A katonák eddig, mint a kizsákmányoló kapi­talista uralom érdekeit képvi­selő emberek, szuronyokkal álltak a választóhelyiségek kö­rül, most mint a Vörös Had­sereg katonái, a proletárok ér­dekeit képviselték. Voltak olyanok is, akik most láttak választást életükben először Például a Mária utcai szava­zatszedő bizottság előtt egy 79 éves aggastyán szavazott, aki még eddig nem ismerhet­te, hogy mi a jog. Most nagy megilletődéssel szavazott az öreg proletár. RENDKÍVÜLI eseménye volt az egri választásnak Móricz Zsigmond látogatása. Móricz, akit az Egri Újság a „legil- lustrisebb proletárírónak” ne­vez, végigjárt valamennyi szavazóhelyiséget, s érdeklő­dött a választás menetéről, ígérte, hogy a választás ese­ményeiről be fog számolni a Világszabadság című folyó­iratban. A választás valamennyi sza­vazatszedő küldöttségnél egész nap szakadatlanul folyt. A vá­lasztók különösen a délelőtti órákban keresték fel a válasz­tó helyiségeket. A bizottságok elnökei este hét óra után ki­tűzték a zárórát. Majd nyolc órakor a választást berekesz­tették. Az eredmény — tekin­tettel arra, hogy Eger reakciós és kispolgári város — ekkor igen szép volt. 10 475 proletár szavazott a tanácskormányra. Ennek egyötöde nő volt. Az Országos Tanácsba Eger­ből Lájer Dezső került. Az új tanácstagok április 10-én ünne­pélyes fogadalmat tettek: „Fo­gadjuk mi, mint munkások, katonák és földművesek taná­csa, hogy a Forradalom Kor­mányzótanácsához hűek le­szünk. .. rendelkezéseiknek, in- tézkedéseikhek mindenkor és mindenben feltétlenül alávet­jük és mindenben a legszigo­rúbb titoktartásra kötelezzük magunkat. Fogadjuk, becsület­szavunkra!” A fogadalom letétele után a hatvan tagból álló tanács 15 tagból álló intéző bizott­ságot választott. MOST, AMIKOR ÚJBÓL az urnák elé járulunk majd, ne feledjük az 1919-es egri vá­lasztást. Erről is emlékezzünk meg, ne csak a „régi jó vi- ’ágban” esett választásokról. SZECSKÓ KÁROLY főisk. hallgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom