Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-04 / 242. szám

1958. november 4., kedd

NÉPŰJSAG

3

SZÚRDI ISTVÁN i

Úgy szavazzunk november 16-án, hogy barátainknak, ellenségeinknek ne legyen kétsége a magyar nép egysége felél

— Választói nagygyűlés Bélapátfalván

Sürgős munka fölé hajolva dolgoznak, szinte szó nélkül a Recski Ércbánya irodaépületében. A délelőtti munkaidő csúcspontján érkeztünk, de Bódi Sándor, a munkaügyi osztály vezetője, mégis szakít annyi időt, hogy tájékoztasson a vállalat „öreg diákjai”, a tanuló műszakiak és munkások helyzetéről.

— örömmel tudok beszámolni a mi felnőtt tanulóink munkájáról. Az ércbánya min-, dennapi gondja, baja mellett esténkint füzetet, könyvet vesznek a kezükbe műszaki vezetőink, s készülnek az egyetemi előadásokra. Szabó László vállalati főmérnök, Sánta Márton körzeti üzemvezető és Rusznyák István termeléstechnológiai vezető, két- hetenkint Budapestre jár a Nehézipari Műszaki Egyetem bányászati, gazdasági mérnök szakára — mondja Bódi elvtárs.

Az örökké siető Rusznyák Istvánt alig lehet kérdezésnyi időre megállítani a folyosón.

— Nem a legkönnyebb dolog a munka mellett tanulni, de mi akarjuk és így menni kell neki. Az előadások fél kilenckor kezdődnek, és este hat órára fejeződnek be. Nagyon kényelmetlen az utazás és bizony költséges is. Száz forintba kerül egy-egy vasúti jegy. A pihenési időből kell ellopni a félórákat azért, hogy felkészüljünk az előadásokra — mondja gyorsan, s szalad a többiek után, be a bányába.

Szeptember elején kezdődött az iskola Budapesten, s két évig tart. Fél évet adnak még a diploma-terv elkészítésére. Két és fél év sok fáradságot, erős akaratot igényel. Ök számoltak vele, amikor elkezdték és pontosan járnak minden előadásra. A föld mélyének titokzatos varázsa megfogta őket. Egyre többet akarnak feltárni, egyre nagyobb tudást akarnak szerezni, hogy el tudják látni feladatukat, amit a fejlődő, korszerűsödő bányászat rájuk szab.

Hármukon kívül a nasvbátonyi technikum bányaművelési szakán tanul Szabó András, a bányaüzem szállítási felvigyázója. Az ércbánya igazgatója, Pócs János elvtárs pedig Miskolcra jár egyetemre.

A műszaki gárda képezi magát szorgalmasan, tanul a Recski Ércbányánál, de a többi dolgozó közül is van olyan — nem is egy —, aki a vitla- gép indítókarját, vagy a laboratórium kémcsöveit cseréli fel könyvekkel minden szombaton.

Bódi István az ércbánya laborjának dolgozója, hetenkint egyszer — szombaton — motorra ül, hogy pontosan megjelenjék Egerben, a Közgazda- sági Technikum levelezési oktatásain. Az idő viszontagságainak kitéve, rója a rossz országutat Recsk és Eger között, már két éve. A motoros táskában történelem és politikai gazdaságtan könyvek fekszenek egymás mellett. Szereti a sportot is, különösen a futballnak hódol. Vasárnap a fárasztó előző napi motorozás után a futbaílpályán láthatjuk rendszeresen játszani a recskiek csapatában. De ha a tanulása úgy hozná, inkább félbeszakítaná rövid időre a sportot, csakhogy el tudja végezni a technikumot.

A másik fiatal fizikai munkás Kaleta József, ö szombatonként négy órával kevesebbet dolgozik, hogy el tudjon utazni Egerbe, a gimnázium esti előadásaira. Az ércbánya segíti tanulásában, mert csak két műszakba jár dolgozni, délelőtt és délután. Ezenkívül biztosítják számára még a 30 nap szabadságot is. Ha van olyan könyv, amit nem tud megszerezni és a bánya házikönyvtárában megvan, szívesen adják neki kölcsön. Hallottuk azt is, hogy a napokban indul egy iskola Klamarik Lajos általános iskolai igazgató vezetésével, ahol az ércbánya hat dolgozója teszi le a vizsgát az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályából.

így tanulnak, képezik ma- g'ürat a Recski Ércbánya fiziKELEMEN LÁSZLÓ.

az Északmagyarországi Áram- szolgáltató Vállalat transzformátor karbantartó műhelyének egyik kiváló dolgozója. Két éve került a vállalathoz, de a villamosiparban már 18 éve dolgozik. Szeretik az üzemben, különösen az ipari tanulók, akiknek bármikor segít a szakmával kapcsolatos problémákban. Jó munkájáért — különösen az újításokban elért eredményeiért — az üzem vezetősége már többször jutalmazta.

Miért nem versenyeznek a Máíravidéki Fémművek KISZ fiataljai?

Lassan már másfél hónapja lesz, hogy a Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár KISZ-szervezetének vezetősége, a vállalat küldötteivel együtt látogatást tett a Mát- ravidéki Fémművekben. Ennek a látogatásnak az lett volna a célja, hogy mint rokonüzemet, versenyre hívják ki a gyöngyösiek.

Már a fogadtatással is baj volt. A hosszú keresgélésre előkerültek ugyan a vezetők, de az előterjesztett javaslatra elutasító választ adtak.

Mivel nem akartak üres kézzel visszamenni a Szerszám- és Készülékgyár küldöttei a munkások elé, akik küldték őket, felkeresték a KISZ-vezetőséget, hogy ha vállalati szinten nem is, legalább a két szervezet között induljon el nemes verseny. A beterjesztett indítványt nagy lelkesedéssel fogadták az ifi-vezetők. Megígérték,

hogy az összeülő tagság előtt ismertetik a versenyfelhívást és válaszolni fognak.'

. Ez jaz ígéret szeptember 20-án hangzott el a Mátra- vidéki Fémművekben, de azóta még arra se méltatják a gyöngyösiek felhívását, hogy válaszoljanak nekik.

A Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban a versenyezni akaró kommunista fiatalok hiába fordulnak kérdéseikkel a vezetőséghez. Nincs válasz, abbamaradt egy nagyon helyes kezdeményezés. Miért nem. mernek versenyezni a Mátravidéki Fémművekben? — ezt kérdezik a gyöngyösiek is és ezt kérdezzük mi is.

S ha tényleg nem mernek kiálljii versenyezni, akkor legalább értesítették volna a gyöngyösieket, hogy nézzenek más versenytárs után.

KOVÁCS JÁNOS.

Rock and roll - több súlyos sebesült

BERLIN (MTI) Bill Haley amerikai rock and roll énekes és zenekara, miután Nyu- gat-Berlinben „vendégszerepelt,” hétfőn Hamburgba érkezett. Első szereplésük — miként Nyugat-Berlinben — a nekivadult huligánok itt is

pozdorjává törték az Ernst- Merc Halle teljes berendezését. A rendőrség könnyfakasztó gázbombákkal kergette szét a huligánokat. Több súlyos sebesülés történt. Az anyagi kárt húszezer márkára becsülik.

NÉGY ÉVTIZEDDEL ezI előtt, 1918 őszén, Kraszno- ■ vodszktól 207 versztnyire, Ah- Icsa—Kumja és Pereval állomások között az angol intervenciósok és eszer bérenceik kegyetlenül kivégeztek 26 bol- 'sevikot, a bakui proletariátus

• és a Kaukázus-vidéki dolgozó [tömegek köztiszteletben álló ■vezetőit. Az angol imperialds- [ták és szolgáik ezzel az aljas [gyilkossággal akarták megfosz- ;tani vezetőitől a bakui proletariátust, megfojtani a szovjet ; hatalmat Bakuban és Azerbajdzsánban. Az ellenség azonban súlyosan tévedett...

I Azerbajdzsán dolgozói forró ; lelkesedéssel fogadták és egységesen támogatták a győztes : Októberi Szocialista Forradal- imat. A bakui munkás- és ka- ! tona-kü Idötte k szovjetje, a Iburzsoá nacionalisták ellenállását leküzdve, már 1917. októ- Iber 31-én (november 13-án),

! határozatot hozott arról, hogy [a szovjetek átveszik a hatal- ' mat.

[ Az ellenforradalmi elemek, 'a muszavatisták azonban nem

• adták meg magukat. A török

• katonai körök buzdítására

• 1918 márciusában Bakuban : szovjetellenes lázadást szították. Az OK(b)P bakui bizottsága és a „Gummet“ nevű [kommunista szervezet a bakui [ proletariátus összes erőit [mozgósította az ellenség leverésére. A legkülönbözőbb .lem_ [zetiségű munkások — azer- [ bajdzsánok, oroszok, örmények, stb. — harcoltak a város utcáin a szovjethatalomért. Háromnapos kemény küzdelemben leverték az ellenséget és Bakuban megszilárdult a szovjet hatalom.

AZ ELLENFORRADALOM leverése, a szovjetek hatalmának győzelme több azer- bajdzsáni járásban, — megteremtette az előfeltételeket a szovjet államiság továbbfejSZOV3ET ÉLET

Hősiesen harcoltak a szovjet hatalomért

IRTA: I. ABDULLAJEV, AZ AZERBAJDZSÁN SZSZK LEGFELSŐBB TANÁCSA eln. ELNÖKE

mén1’ nevű hajón elvitték őket Bakuból. Krasznov.-dsz- ban azonban a helyi eszer hatóság az angol intervenciósok parancsára letartóztatta, s agyonlövette a bakui komi- szárokat.

A 26 bakui komisszár életével és hősies harcával örök időre emléket állított a bolsevikok dicső forradalmi hagyományokkal rendelkező leninista gárdájának.

Másfél évvel a 26 bakui komisszár hősi halála után, 1920. tavaszán a felkelt azerbajd- zsáni munkások és parasztok, az orosz nép testvéri segítségével végleg visszaállították a szovjet hatalmat.

A 26 komisszár legyilkolása lemoshatalan szégyenfolt az angol gyarmatosítókon, akik a Szovjetunió déli vidékeit birodalmukhoz akarták csatolni.

„A történelem azonban könyörtelen bosszút áll a gyarmatosítókon, akik meg akarják állítani a haladás diadalmas menetét. Bár az európai imperialistáknak sikerüli,... agyonlőni az elnyomott emberek felszabadításáért küzdő 26 harcost, azonban közel a pillanat, amikor Kelet népei felkelnek és kegyetlen bosszút állnak rabszolgatartóikon a drága vérért.. .’* — írta 1924- ben D. Buniatzade, a neves azerbajdzsáni pártmunkás.

AZ AZÓTA ELTELT évtizedek alatt Azerbajdzsán, a cári Oroszország egykor elmaradott határszéli vidéke élenjáró ipari, mezőgazdasági szocialista köztársaságjgá vált. Az azerbajdzsán nép a Szovjetunió népeinek testvéri családjában, a kommunista párt bölcs lenini nemzetiségi politikájának eredményeként soha nem látott eredményeket éri el a köztársaság gazdasági és kulturális életének felvirágoztatásában.

FELNŐTT TANULÓK KÖZÖTT

a recski ércbányában

kai és műszaki dolgozói, hogy növeljék általános műveltségüket, meg tudják állni helyüket akkor is, ha komolyabb munkahelyre helyezik őket.

KOVÁCS JÁNOS

is, mikor Szurdi elvtárs felsorolta, hogy a következő időkben rendezik a nyugdíjkérdést, felemelik a családi pótlékot, nagyszabású lakásépítési programot kezd a kormány.

Mikor a nyugdíj rendezéséről esett szó, s arról, hogy figyelembe kell venni, hogy ki mennyi időt töltött el munkában, egy öreg nyugdíjas cementgyári munkás ezekkel a szavakkal fordult a szomszédjához:

— Nagyon kell ez az igazság, én is 45 évet dolgoztam a Cementgyárban, mégis annyi nyugdíjat kapok, mint aki 10— 12 évet dolgozott.

Azután arról esett szó, mennyit változott a bélapátfalvi munkások sorsa az elmúlt tizenhárom év alatt.

— Egyik bizonyítékát itt láthatják, hogyan öltöznek a ntunkásgy érékek, hogy a múltban a jegyző fia sem járhatott így, — mutatott Szurdi elvtárs az iskolai kultúrgárda tagjaira, akik büszkén feszítettek a választók vizsgáló szemei előtt új télikabátjuk- ban, szép kardigánjukban, s divatos öltözetükben.

Már jócskán dél felé járt az idő, amikor Szurdi elvtárs megkérdezte a választókat, — lenne-e még kis türelmük ebéd előtt meghallgatni néhány fontos kérdést, s miután a választók örömmel egyeztek bele, Szurdi elvtárs a mezőgazdaság szocialista átszervezésének fontosságáról szólt, majd akét- lakiak helyzetét ismertette, akik ugyan bizonyos jövedelmet érnek el a második műszakban végzett háztáji munkában, de idő előtt elhasználódnak, s nem tudják élvezni az élet szépségeit.

Szurdi elvtárs a következő szavakkal fejelte be nagy érdeklődéssel hallgatott beszédét:

„Úgy szavazzunk november 16-án, hogy barátainknak, ellenségeinknek ne legyen kétsége a magyar nép egysége felől.”

A gyűlés után Szurdi elvtárs még sokáig beszélgetett a bélapátfalvi akkal.

A bányánál igen sok a büntetés. Ha többet termelnek, akkor sem keresnek többet, mert egyszerűen öt-hat csillét törölnek azzal, hogy nem megfelelően volt megrakva, vagy palás volt. Ez ellen senki sem mer panaszkodni, mert fél az elbocsátástól.

Ha nem történik a bánya- kapitányság részéről intézkedés, úgy a bányászok egy része a munkát abba fogja hagyni, sőt az sem kizárt, hogy az egész bánya leáll.

A bányászok közötti elégedetlenség hangadói Göböly Lajos, Göböly Kálmán és Be- recz László egerbocsi lakosok.”

— Vannak itt régi munkások, mondják meg, így volt-e, így éltek, így dolgoztak-e? — kérdezte Szurdi elvtárs, s a hallgatóság közül többen helyeseltek.

— így éltünk, vagy még rosszabbul.

Aztán újabb jelentést olvasott fel Szurdi elvtárs, de ezt már most készítették Bélapátfalva 13 éves fejlődéséről.

Éz már arról szólt, hogy a múlt rendszerhez képest kétszeresére emelkedett a termelés. A kőbányában szinte minden nehezebb fizikai munkát gépesítettek, hogy négymillió forintos költséggel utat építettek a kőbányáig, hogy autóbuszon járhassanak munkába az emberek, hogy megszüntették a porveszélyt a cementgyárban, hogy több mint 100 lakást építettek a gyár dolgozóinak, óvodát a gyermekeknek.

S ezt a második jelentést látható örömmel nyugtázták a bélapátfalvi választók és azt

nagyobb hibájukkal olyan púpot szereztek a hátukra, amelyet csak a koporsóban egyenesíthetnek ki. Bizalomra van szükség, kölcsönös bizalomra mondotta Szurdi elvtárs, — majd az egypárt rendszer kérdéséről beszélt.

Mint ahogy ilyen alkalommal lenni szokott, szóba került a „régi jó világ” vissza- sírása is. Meg az is, hogy kinek volt jó az a régi világ, mert a bélapátfalvi ak többségének ugyan nem.

— Kezembe akadt egy okmány, amely 1936-ból való, s melyet a Magyar Királyi Csendőrség nyomozó osztályparancsnoksága küldött a Magyar Királyi Belügyminiszter úrnak — mondotta Szurdi elvtárs, majd felolvasta az okmány tartalmát.

íme a jelentésből néhány részlet:

„Bizalmas értesülés szerint az egercseni bányában dolgozó munkások sztrájkra készülnek. Az egercsehi kőszénbánya (úgyszintén a Bélapátfalvi Cementgyár és a Pilisvö- rösvári Szénbánya) egy belga RT tulajdonát képezi. A bevezetett bizalmas puhatolás az alábbiakat eredményezte: A bányában igen nehéz viszonyok között történik a termelés, 2000—2500 méterre vannak a munkahelyek, s a nyolcórai munkaidő helyett 13—14 órát töltenek a bányában.

A bányának csak egy levegőszűrő berendezése van, a levegő emiatt sokszor tűrhetetlen. A bánya igen vizes, azért nyolcórás műszakokkal eltöltött 13—14 órai idő miatt pótműszakot már nem bírnak végezni.

Vasárnap délelőtt zsúfolásig megtöltötték a bélapátfalvi kultúrtermet a választói nagygyűlésre igyekvő emberek. Akik figyelemmel kísérik, hogy kik járnak gyűlésekre Bélapátfalván, azok jóleső érzésekkel állapították meg, hogy ennyi embert ritkán láttak egy-egy gyűlésen, olyanok is eljöttek, akiket nem nagyon lehet látni efféle összejöveteleken. S akik eljöttek, azok nem bánták meg Szurdi István, az MSZMP Központi Vezetőségének tagja tartott beszédet, helyesebben beszélgetett a bélapátfalvi választókkal a párt politikájáról.

Mikor arról beszélt Szurdi elvtárs, hogy két évvel ezelőtt milyen kegyetlenkedéseket hajtottak Végre az ellenforra- dalmárok a kommunistákon, az egyszerű munkásokon, a hallgatóság közül rosszallóan csóválták a fejüket azok, akik akkor is és most is mélységesen elítélték az ellenforradalmi garázdálkodókat. S össziemoso- lyogtak az emberek, mikor arról szólt a szónok, hogy az ellenforradalmi pusztítás után, azután hogyan igyekeztek a becsületes dolgozó embereket a kormány ellen uszítani, s a két év eredményeit látva „egykét emter” azért csak követi a pártot és a kormányt. S ebben az összemosolygásban benne volt a helyesbítés: nem, nem egy-két ember, de ezrek és milliók.

„Ne higgyék, kedves bél- apátfalviak, hogy könnyű szívvel büntettük meg azokat, akik a nép hatalma ellen törtek. De ezt követelte az igazság. S ne higgyék azt sem, hogy a megtévedtek, kisebb,

lesztéséhez, a szovjet hatalom bakui telj hatalmi kormány- szervének létrehozásához. Ez a szerv a népbiztosok bakui tanácsa volt, amelyet 1918 április 25-én alakított a munkás-, katona- és matrózküldöttek bakui szovjetje.

A bakui népbiztosok tanácsa a bolsevik párt Központi Bizottságának és személyesen V. I. Leninnek útmutatásait követve, Szovjetoroszország tapasztalataira, a munkás- és paraszt tömegek aktív segítségére támaszkodva, energikusan hozzálátott a szocialista gazdasági élet alapjainak megteremtéséhez és megszilárdításához;

A bakui népbiztosok tanácsa a szovjet hatalom külső és belső ellenségeivel vívott könyörtelen harc közepette dolgozott. 1918 májusában betörtek Azerbajdzsánba a német—török intervenciós csapatok, amelyekhez azután a helyi ellenforradalmi elemek, a muszavatisták is csatlakoztak. Ezek az ellenforradalmi banditák északról közeledtek Baku felé. Délről az angol intervenciósok fenyegettek. A baikui kommün ilyen súlyos körülmények között kovácsolta ki a hadsereg kádereit. Az olajkitermelő helyek és a bakui gyárak munkásai, az azerbajdzsán falvak dolgozó parasztjai tömegesen özönlöttek a Vörös Hadsereg soraiba.

A török intervenciósom a Baku ellen indított első iámadásaiknál súlyos vereséget szenvedtek, ezért erősítést kértek. A katonai erőviszonyok ezután nagymértékben megváltoztak az intervenciósok és a muszavatisták javára. A szovjet csapatok kénytelenek voltak Baku irányába harcolva visszavonulni. Az események hatására a városban is megélénKült az ellenforradalmárok tevékenysége.

A DOLGOZÓK HŐSI erőfeszítései ellenére, a túlerőben levő intervenciósok és a belső ellenforradalom támadásának következtében Azerbajdzsánban 1918. júliusában ideiglenesen elbukott a szovjet hatalom.

Amikor, az eszer—mensevik „központi Káspi-tenger vidéki diktatúra” kezébe ragadta a hatalmat, megnyitotta Baku kapuit az angol megszállók előtt és kegyetlenül üldözni kezdte a bolsevikokat. Augusztus 17-én letartóztatták a bakui kommün vezetőit.

A „központi Káspi-tenger vidéki diktatúra’* nem tudott hatékony ellenállást szervezni a török hódítókkal szemben, s amikor elhagyta a várost, a börtönben sínylődő bakui komisszárokat a török intervenciósok és a muszavatisták kezére akarta játszani. Amikor a bakui bolsevikek tudomást szereztek erről az aljas merényletről. A. I. Mikojan vezetésével az utolsó pillanatban kiragadták a börtönből a letartóztatottakat, s a „Turk-