Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)
1958-11-23 / 259. szám
1958. november 23., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 Megbecsült emberei a falunak Lezajlottak a tanácsválacztások, a nép döntött afelől, kik képviseljék ügyét, a község, a megye, az ország dolgának intézésében. Nem egy helyen osztatlan lelkesedéssel jelölték és később megválasztották a helybeli termelő- szövetkezet vezetőit, vagy tagjait. Ez is bizo- nyítja, hogy az emberek szemében megnövekedett a termelőszövetkezeti tagok becsülete, méltónak találták a paraszti élet úttörőit arra, hogy rájuk bízzák az ország dolgát. Tíz esztendővel ezelőtt, amikor a párt szavát követve, jórészt agrárproletárok megalakították az első szövetkezeteket, igen vegyes véleménnyel fogadta őket a falu. Nem hittek a közös gazdaság sikerében, de nem hittek az első közös gazdaságok megalakítóinak igazságában, emberségében sem sok helyen. Sokszor elhangzott a vád: majd elpazarolják a kis vagyonkát és továbbállnak. A gazdasági nehézségekkel és a falu bizalmatlanságával egyaránt meg kellett küzdeniök a szövetkezeti munka úttörőinek. Azóta tíz esztendő telt el, s az évek nemcsak a szövetkezeti vagyon gyarapodásában hozták meg a fáradságos munka gyümölcsét, hanem abban is, hogy a szövetkezeti tagok, vezetők becsülete megnőtt a falu szemében. Ma már egyre világosabban látják mindenütt, hogy nemcsak a maguk boldogulásának, hasznának keresése ösztökélte a szövetkezetek alapító tagjait az első nehézségek legyűrésére, hanem a felelősségérzet az országért, az a tudat, hogy a párt tőlük várja, hogy bebizonyítsák az egész falu előtt: a parasztság fel- emelkedésének egyetlen járható útja az, amin ők elindultak. A szövetkezeti mozgalom esztendőről esztendőre mind több embert hódított meg, s ebben nem kis része van annak, hogy a tsz- tag névnek becsülete, hitele van az emberek szemében. Különösen megnőtt ez a tisztelet és becsület az ellenforradalom idején, amikor láthatta az egész falu, hogy a szövetkezetiek életük kockáztatásával is megvédik a közös vagyont. Ott, ahol azt látták, hogy sokszor vasvillával, vagy éppen puszta két kezükkel szálltak szembe a támadókkal, ott megláthatták azt is: nagy és minden tiszteletet, becsületet megérdemlő erő rejlik az ösz- szefogásban. S ez az erő nemcsak a föld arculatát képes megváltoztatni, hanem az emberek jellemét is. A szövetkezetek többsége, ha gazdasági károkkal is, de átvészelte az ellenforradalom viharát. Az emberek többsége kiállt a szövetkezeti eszme mellett és nem kevés azoknak a száma, akiket éppen ez a kiállás győzött meg arról, hogy maguk is a szövetkezeti gazdálkodást válasszák. Növelte a szövetkezeti tagok becsületét a falu előtt az is, hogy maguk által sem remélt rövid idő alatt hozták helyre az ellenforradalom dkozta károkat, állították talpra, sőt fejlesztették még tovább a szövetkezeti gazdaságokat. Két esztendő telt el az ellenforradalom óta s elégnek bizonyult arra, hogy bebizonyítsák, mire képes az ember, ha összefog, hogy egy-egy szövetkezeti gazdaság olyan károkat is könnyebben kihever, amire az egyéni gazdaság képtelen. A két esztendő nemcsak gazdasági téren jelentett tanulságot a falunak a közös erőről, hanem erkölcsi téren is. Meggyőződhettek arról, a gazdasági sikerek oka éppen az, hogy a szövetkezet tagjai képesek a pillanatnyi saját előnyöket alárendelni a közös érdekeknek, — ez a későbbiekoen busásan kamatozott. Nemcsak azt állapították meg az egyéniek ilyenkor, hogy a szövetkezetiek képesek egymás segítésére, hanem úgy okoskodtak sok helyütt, ha ezek az emberek a kis szövetkezet érdekeit így szem előtt tartják, nem csalódhatnak bennük akkor sem, ha nagyobb — a falu, a járás, a megye, vagy éppen az ország ügyeinek intézését bízzák rá. Megnyilvánul a tsz-tagok becsületének megnövekedése abban is, hogy ma már a falun nem kerülik ki a szövetkezeteiket, sőt szívesen látják őket baráti beszélgetésre otthonukban is. Egyre kevesebb fiatalnak kell lemondani a boldogságáról, ha párját a szövetkezetiek között találta meg. Tíz esztendeje, hogy a szövetkezeti gondolat magjából kikelt és hatalmas fává terebélyesedett a szövetkezeti mozgalom. Követőire pedig — megérdemelten — egyre inkább azzal a megbecsüléssel néznek, ami az úttörőknek kijár. Megbecsülik őket, mert tudják: nagyon sok nehézséggel birkóztak meg már eddig is, s egész életükkel, munkájukkal, a parasztság felemelkedésének útját szolgálják. DEÄK rözsi 850 tagonnyi szaloncukor karácsonyra Az Élelmiszer Főigazgatóság tájékoztatása szerint az idén karácsonyra a tavalyinál lényegesen több idénycikk kerül az üzletekbe. 1957-ben a kiskereskedelem mintegy 300 vagon szaloncukrot árusított. Ebben az évben csaknem 350 vagon szaloncukor, többek között kétféle minőségű, csokoládéval bevont és desszert szaloncukor is kerül forgalomba. A szaloncukrot egy- és két- kilós dobozokban árusítják. A szaloncukron kívül hét vagon üres és tömör csokoládéfigurát, 16 vagon vegyes fondant hoznak forgalomba. Sűjtúlégbiztos bányamozdony készül keltett a szakkörökben és jellemző sikerére, hogy Bulgárián, Jugoszlávián, Románián, Indián kívül Spanyolország, Argentína és Thaiföld is vásárolni kíván az új mozdonyokból. Ä bányarobbanás veszélyének csökkentésére a magyar ipar újtípusú, sújtólégbiztos bányamozdony mintapéldányát készítette el. Az igen korszerű, nagyteljesítményű mozdony 50 lóerős dieselmotorral működik. Az új mozdony feltűnést Igazgatói értekezletet tartanak Füzesabonyban November 25-én igazgatói értekezletet hívnak össze Füzesabonyba, amelyen a járás iskolaigazgatóin kívül az iskolák szakszervezeti bizalmiai is részt vesznek. Az érteKezlet alkalmával megtárgyalják az iskolai szak- szervezeti munka eddigi tapasztalatait és a különböző oktatási és tantestületi problémákat.- EGERSZALÓKON a községfejlesztési alapból bővítették a hangoshíradó hálózatot. Most egy bekötő utat építenek. Ifjúsági vörüskereszfes szervezetek a heves! járásban Minden iskolában , ifjúsági vöröskeresztes szervezet alakult a hevesi járásiban, amelynek az a feladata, hogy elterjessze a tanulók között az egészségügyi óvórendszabályokat. Csak a tanyai iskolákban nem sikerült még megalakítani ezeket a szervezeteket, de az a terve a járási vöröskeresztes szervezetnek, hogy a tanyai iskolákban is elősegíti a szervezet megalakítását. A járás területén legjobban Komlón, Tiszanánán és Tarna- mérán működik a vöröskeresztes szervezet. irodalmi estek Füzesabonyban Irodalmi esteket rendeznek a közeljövőben a káli gimnazisták Füzesabonyban. A gimnáziumban nemrégen alakult meg az irodalmi kör, amely a világirodalom klasszikusainak műveiből tanult be részleteket és azzal szerepel majd a füzesabonyi közönség előtt. Gor- kij-est rendezését is tervezik a közeljövőben. Viszonzásképpen a füzesabonyi kultúrház színjátszói a káli gimnázium diákjai részére tartanak előadást. — tarnaszentmAriAn az állattenyésztés elősegítése érdekében 100 kataszteri hold legelőt tisztítottak meg. A legelőtisztítást maguk a tehéntartó gazdák végezték el társadalmi munkában. Az elvégzett munka érteke mintegy 24 ezer forintot tesz ki. A zárszámadások nyomán szaporodnak az új belépők Javában tartanak a zárszámadási közgyűlések. Az ered- ftiénj’ek általában a kedvezőtlen tavasz és mostoha időjárás ellenére is biztatóak és minden tsz-ben tartalékolnak a következő esztendőre is. Több termelőszövetkezetben — látva az eredményeket — újabb belépők jelentkeznek és felvételüket kérik a közgyűléstől. Legutóbb Füzesabonyban öt, Andornaktályán kilenc tagot vettek feL A füzesabonyi járásban arra számítanak, hogy a zárszámadások ideje alatt mintegy hatvan taggal gyarapszik a tsz-ek tagsága. A párt megalakulásának évfordulóját ünnepeltük A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 40. évfordulója alkalmából Egerben rendezett ünnepségen Bíró József elvtárs, az MSZMP Heves megyei bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Fogadatlun prókátorok a névtelenség homályában A közelmúltban megjelent egyik riportunkkal kapcsolatban névtelen levél érkezett a szerkesztőséghez. Pontosabban: nem is névtelen levél, mert írója, vagy írói — hívén azt, hogy valamennyi munkatársuk egyetértene az írottakkal, ha tudnának róla — az egész munkahely „...dolgozoi" aláírást biggyesztették a levél alá. A levél nagyon Súlyos vádakkal illeti jelzett riportunk szereplőjét: elmondja mindennek, csak jónak nem. s hivatkozik fűre-fára. hogy igazolja állításait. Ha fele vádaskodás igaz — elég lenne ahhoz, hogy ne jelenhessen meg az újságban róla pozitív jellegű írás. De itt mindjárt két dolgot meg kell jegyeznünk: Ha a levél vádjai minden A forradalom győzelme után a Károlvi- kormánynak legfőbb gondját a forradalmi katonák leszerelése képezte. A frontokról fegyveresen hazaözönlő katonák veszélyeztették a burzsoá-rendet és a közbiztonságot, sürgősen le kellett tehát szerelni őket és valami kis végkielégítést kezükbe nyomva, útra bocsátani őket. A leszerelő katonák 90 koronát és három napra elegendő kenveret kaptak jutalmul és elismerésül azért, hogy vérüket ontották a harctereken a burzsoák és földbirtokosok érdekében. A leszerelés azonban ennek ellenére igen jól sikerült. Bár a fegyvereket — ami pedig a fő cél volt — nem sikerült a katonáktól elszedni, 1918. decemberéig 1 200 000 ember szerelt le, nagy részük oly módon, hogy fegyverét is magával vitte. Katonáskodni senki nem akart. Az első lefegyverzési hullám után pedig a kormány is rájött, hogy a forradalom után Is szükség van hadseregre. A belgrádi fegyverszüneti egyezmény nyolc hadosztály felállítását engedélyezte, azonban még ezt a szűk keretet sem sikerült feltölteni. Az ellenforradalmi történészek szerint ebben Linder Béla, a Károlyi-kormány első hadügyminisztere a bűnös, aki november 2-án kijelentette: „Nem akarok többé katonát látni!” Kétségtelen, hogy nem Lindernek ez a kijelentése züllesztette szét a hadsereget, bár kissé furcsa kijelentés volt egy hadügyminiszter részéről. Pár nap alatt Linder bele is bukott. November 10-én a hadügyminisztert széket Bartha Albert foglalta el. Bartha kinevezése elé várakozással tekintett a forradalmi munkásság is, mert Bartha október 30-án Temesvárott részt vett a forradalomban és már ekkor kikiáltották a köztársaságot. Bar- tha azonban már bemutatkozásánál megmutatta, hogy milyen hadsereget akar. Az ellen- forradalom első megnyilvánulása november 10-én következett be. amikor 2000 tiszt és altiszt gyűlést tartott a parlament kupolacsarnokában, ahol nyíltan a Katonatanács ellen foglaltak állást. Ezen a gyűlésen a hadügyminiszter is jelen volt és kijelentette: „Semmiféle Katonatanácsot nem tűrök.” NAGY JÖZSF.F: Burfóoá vagy proletár hadsereg Vf alóban a Katonatanács volt az a for- ~ radalmi szerv ebben az időben, amely következetesen szembeszállt minden ellenforradalmi mozgalommal és síkraszállt a katonák érdekében. Ezért volt terhére a kormánynál!: már első perctől kezdve, ezért akarták feloszlatni már a forradalmat követő napokban, s csak akkor nyugodtak bele létébe, mikor látták, hogy nem tudják megsemmisíteni. Már november 3-án a központi Katonatanács alakuló gyűlésén 1200 tiszt és katona jelent meg különböző csapattestek képviseletében és megválasztották a Katona- tanács elnökévé Pogány József szociáldemokrata újságírót. A Katonatanács megalakulása után ugyancsak azon volt, hogy megszervezzék az új hadsereget, a hadsereg jellegét tekintve, azonban alapvető ellentét volt a Katonatanács és a hadügyminiszter között. Megindult a küzdelem a hadsereg megnyeréséért. Az engedélyezett nyolc hadosztályt a kormány a legfiatalabb korosztályok közül igyekezett kiválogatni. Egyrészt ezek voltak még a legrövidebb ideig katonák, másrészt úgy gondolták, ez a csoport van legkevésbé „megfertőzve” kommunista eszmékkel. Megkezdődött a hadseregszervezés. 1918. novembere és 1919. februárja között négy ízben indítottak kampányt toborzásra, ‘anélkül, hogy jelentősebb eredményt értek volna el. Pedig igen kiváló erőket is mozgósítottak a hadsereg szervezésre. A negyedik hadse- -egszervezésí kísérletet Stromfeld irányította, azonban maga a burzsoá állam nem tudott olyan célt a dolgozók elé állítani, amely érdekeltté tette volna azokat a haza védelmében. A polgári demokratikus forradalom egész korszaka alatt nem sikerült feltölteni a nyolc hadosztálynyi keretet. A hadsereg szervezésre irányuló máso- dik kísérlet november 11-én indult meg. A kormányban megbúvó ellenforradalmi erők azonban nem sok reményt fűztek az új forradalmi hadsereghez. Éppen attól féltek, hogy túlságosan forradalmi lesz. Ezért már ebben a rendeletben kilátásba helyezi Bartha, hogy a hadsereg mellett nemzetőrséget és polgárőrséget akar szervezni. Ezek önkéntesekből álltak volna és feladatukat a „rend fenntartása” képezte. November 12-én kiadott rendelete már világosabban megfogalmazza az önkéntes alakulatok célját: „Hogy ezeréves hazánkat, a sokat szenvedett népet és annak jólétét mindennemű rabló és csőcselék nép garázdálkodásától megóvjuk.” A nyilvánosan közzé nem tett és csak később előkerült terv szerint a szervezni próbált „különleges erők” u következők lettek volna: tiszti és egyetemi zászlóaljak, riadó zászlóaljak, székely és alföldi huszárezredek, .iász-kun gárda, ezenfelül továbbszolgáló altisztekből álló különítmények, melyek a rendes csapattestekbe beolvadva, azoknak mintegy 25 százalékát fették volna ki. Nem csoda, ha ez iránt a hadügyminiszter iránt bizalmatlanul viseltetik a Katona- tanács és a november 12-i népgyűlésen, me- 'vet a november 10-i ellenforradalmi gyű- ésre válaszul hívtak össze, újabb forradalmi követeléseket fogadnak el. Már november 13-án kénytelen a hadügyminiszter meghátrálni és elismerni a katonatanácsok jogait, kétséget kizáróan igazak lennének, szerzői alá is merték volna írni neveiket, vállalva állításaikért a felelősséget. A névtelenség ilyen értelmű homályába burko- lódzva azonban mondhat mindenki amit akar, még valótlanságokat is más emberről. A másik megjegyzésünk: a levél írója, vagy írót az aláírás helyén az egész munkahely dolgozóira hivatkoznak. Vajon fedheti-e ez a valót? Ugy hisszük: fogadat- lan prókátorokként írták levelüket. Tisztelt levélírók! Nálunk mindenkinek jogában áll a bírálat, de ha már bírálunk, merjünk is kiállni vélt, vagy való igazságunk mellett. Igazmondásért még senkit sem vertek fejbe. (- r.J sőt a hadseregen belüli fegyelmi ügyeket teljesen a Katonatanács hatáskörébe utalja. Ugyanakkor elismeri ez a rendelet azt is, hogy a katonák szabadon, bármelyik politikai pártba beléphetnek. A hadügyminiszter tehát kénytelen volt meghátrálni a szocialista szellemű, forradalmi katonaságai szemben. A kialakuló új hadsereg a Katonatanácsot támogatta, s a polgári miniszter ezzel szemben tehetetlen volt. A hadügyminisztériumban levő menar- ~ ‘ chista/ svarc-gelb tisztikar azonban nem adta fel a küzdelmet a Katonatanacs- csal szemben. Továbbra is fenntartották ellenforradalmi alakulatok szervezésére irányuló terveiket. A hadügyminisztériumból indult ki a Magyar Országos Véderő Egyesület megszervezésére irányuló törekvés iá. A Katonatanács azonban beleszólt az ellen- forradalmi terveztetésbe. December 12-én a budapesti helyőrségek nagy része, mintegy 8—9000 ember felvonult a várba, a miniszterelnökség elé és követelte Bartha Albertnek az eltávolítását, a hadügyminisztérium megtisztítását, a háborús uszí- tóktól, és reakciós, monarchista elemektől, mindenféle tiszti különítmények felszámolását. Követelték továbbá azt is, hogy a legénység maga választhassa meg tisztjeit és a legénységi állományú katonák is felemelkedhessenek tisztekké. Károlyi kénytelen volt engedni a nyomásnak és menesztette Barthát. Ezután egyidőre maga Károlyi vette kezébe a hadügyi tárcát is, azonban sem neki, sem később Bőhmnek nem sikerült a hadsereg szervezetét megszilárdítani. A 2 öntudatos, vasfegyelemme! rendelkező szocialista hadsereget nem lehetett a polgári társadalom keretei között megvalósítani. Igaz ugyan, hogy a Katonatanács igen nagy befolyást gyakorolt a hadsereg irányítására és ezzel lehetetlenné tette az ellenforradalmi erők nagyobb arányú megszervezését, de nem volt egyedüli birtokosa a hatalomnak, s így nagyobb eredményeket nem is érhetett el. A hadsereg és vezetés teljes egysége majd csak hónapokkal később, a Tanácsköztársaság idején valósult meg.
