Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-29 / 237. szám

1958. október 29., szerda NÉPÚJSÁG 3 Munka — és munkás Nazim Hikmet balladai szépségű, filmje, a „Legenda a szerelemről" egyszerre állít gyöngyörű emléket az igaz szerelemnek és a minden ne­hézséget legyűrő, kitartó em­beri munka dicsőségének. Ju­hász Gyula az „élet anyját" dicséri a munkában, Illyés Gyula „Cserepezője” a pergő ritmus gyöngyöző szépségébe öltözteti a háztető munkását, Hamingway Nobel-díjas kis­regénye az ember és a mun­ka apoteózisa. Nincs (töltő, nincs író, nincs muzsikus és nincs szobrász, vagy festő, akit ne ihletett volna meg a munka, amely emberré tette az embert, amely mindennek az alapja és a munkás, a dolgozó ember, aki szerény névtelenségében új világot al­kot a régi helyén, akinek mil­liónyi kis kövei építették és építik az Ember nagy világá­nak mindennél erősebb falait. Nincs neve a cserepezőnek és voltaképpen nincs neve az öreg halásznak sem: a min­den idők örök munkás embe­re ölt új meg új alakot, de mindig egy és ugyanaz, le­gyen kezében egykarú emelő, dolgozzék bár komplikált mű­szerekkel, az ember ő, az al­kotó ember. Nem őrzi márványtábla azoknak az ezreknek nevét sem, akik felépítették Sztá- linvárost, a Dunai Vasművet... Azokét sem, akik újból hi­dakkal ívelték át a Dunát, akilk felépítették romjaiból Budapestet, akik megépítet­ték a gyöngyösi Váltógyárat, vagy a Siroki FémműveKet... S mégis nevük ott ég a min­dennél nemesebb, szebb és maradandóbb márványban, az emberi megbecsülésben, s ebben a szóban: munkás. Névtelen hősök tíz- és száz­ezrei dolgoztak és dolgoznak ebben az országban, olyan hősök, akik csak az emléke­zés távlatában nőttek fel az­zá, aminek első látásra nem is tartottuk őket. Kőművesek, akik mindig morogtak és többet károm­kodtak azelőtt is, mint imád­koztak ... Lakatosok, nehéz­léptű bányászok,, inas kubiko­sok és a többiek, aranyból és salakból gyúrva, kik a nagy­szerű munka nemesítő tüzé- ben égték el salakjaikat és lettek igazán munkások. Az újságírók, a ma történelmé­nek krónikásai sokat felje­gyeztek közülök, sokat, de az egésznek csak töredékét, mert annyian voltak, vannak és lesznek, hogy lehetetlen valamennyiük nevét akárcsak feljegyezni is. * És ez a jó, ez a nagyszerű, hogy ennyi a hős, ennyi a munkás! Rideg számok: a megye ipa­ra 103 százalékra teljesítette tervét ... Ebben, vagy abban az üzemben ennyi és ennyi százalékkal csökkent az ön­költség ... 16 százaléksai, vagy tán még többel is emel­kedett a dolgozó nép életszín­vonala. Rideg számok, * de ezek mögött a számok mö­gött a névtelen hősök ezrei húzódnak meg szerényen, munkás életükkel, munkás terveikkel. Nekik köszönhet­jük; Szászi Andrásnak Ró- zsaszentmártonban, Szaniszló Józsefnek Petőfibányán, Go- da Istvánnak a Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár­ban, Kármán Attilának, az egri Lakatosárugyárban és a többieknek: bányászoknak, la­katosoknak, marósoknak, tég- laégetőknek, cementgyári munkásoknak. Mindaz, ami van, amit épí­tettünk, az ő kezük munkáját dicséri. Mindaz, amit tenni, építeni akarunk, az ő Kezük munkájára vár. NélküliiK nincs élet ebben az ország­ban, nincs jelen és nincs hol­nap se, szocializmus se. De soha és sehol nem övez­te még olyan tisztelet és meg­becsülés a munkásokat, mint Hogyan gondoskodik a tanok Kli foglalkoztatásáról a lenki Hike Tsz LASSAN VÉGET ÉR az ősz, és nemsokára a fagy kemény páncélja borítja be a szántó­földeket. Az első hóhullás, a csípős hideg régen a kinti munka végét jelentette, s meg­kezdődött a paraszti munka holtszezonja Mennyivel más a helyzet ma, amikor a tél nem akasztja meg a földművelők minden rétegé­nek dolgos kezét. A termelő­szövetkezetekben komoly elő­készületek folynak, hogy a téli hónapokban is legyen munká­juk a tagoknak. Nemrégen látogatást tettünk a tenki Béke Tsz-ben, ahol már részben felkészültek a télre. Ez nemcsak azt mutatja, hogy a betakarítást befejezték, hanem a téli munkák tervei is tanúskodnak a szövetkezetbe­liek előrelátásáról. — Mi nem húzódunk a kuc­kóba, akárhogy vicsorgatná a tél a fogát — mondja Szalmá­st Sándor tsz-elnök. A tavaszi vetés kezdetéig tudjuk foglal­koztatni tagjainkat. Mit jelentenek az elnök sza­vai. mit is csinálnak télen a Béke Tsz szorgalmas asszo­nyai, emberei? — Van 20 hold dohányunk — veszi át a szót Ratsek Lász­ló tsz-tag és az adja a fő mun­kát. úgy január végéig. Akkor lesz érdemes hozzánk járni, mert olyan dolgoskezű lányo­kat, asszonyokat nemigen ta­lálni másutt, mint nálunk. AZT A KÉTSZÁZ mázsányi dohányt csomózzák, válogatják osztályozzák a téli hónapok­ban. ami még náluk, a szárító- pajtába kerül. Most arra vár­nak. hogy puhuljon a dohány, s addig a betakarítási utómun­kákat végzik. Ha megpuhul, nekiáll 30—35 leány és asz- szony. — de esténként a fér­fiak is csomózzák, válogatják a leveleket. Azért meg kell hagyni, egy kicsit büszkék munkájukra a Béke Tsz tagjai, különösen Veres Mátyás, Szalmást Jánoa. Szalmási Flórián, mert ők a dohánytermelés szakmesterei: de a lányok: Tuza Judit. Tóth Maráit, Via Ilona, vagy Molnár Józsefné is egyaránt jól bele­tanultak a dohány téli mun­káiba, s szívesen foglalkoznak vele, mert jól jövedelmez. — Ha mégis lesz egy-két hét, amikor elfogyna a mun­ka, — beszél az elnök a télről — akkor a helyi fűzkitermelő vállalat kirendeltsége is tudja foglalkoztatni a szövetkezetbe­lieket. A kirendeltség vezetője Szövetes Zsiga kérve kért, hogy adjak nekik embert a téli idők­ben. De nem hiszem, hogy er- tg sor kerül. MINDEN JEL AZT mutatja, hogy nem kényszeríti tétlen­ségre a tél a tenki Béke Tsz tagjait. ft. j.) Hatvani jelentés (Tudósítónktól.) Hatvan, megyénk harmadik városa, a selypi medence „fő­városa”, jelentős fejlődésen megy keresztül az elkövetke­zendő években. A fejlődés je­lei már most is, ott láthatók mindenütt a városban, amely fontos ipari és vasúti gócpont­tá nőtt az elmúlt évek folya­mán. Rövid körképünkben most azokról az építkezésekről számolunk be, amelyek hozzá­tartoznak a város képéhez, s amelyek a közeljövőben lénye­gesen megváltoztatják a város arculatát. ÉPÜL A JÁRÁSI KÓRHÁZ Április végén kezdték meg Hatvanban az új járási kórház átalakítását és építését, a volt kastély épületének felhaszná­lásával. A város, amely mint említettük, ipari központ, ed­dig nem rendelkezett kórház­zal, s a környező ipari üzemek dolgozóinak, a város és a fal­vak lakóinak Gyöngyösre vagy Budapestre kellett járni szak- rendelésre, oda történt kórházi beutalásuk is. Az 1960-ra elké­szülő új járási kórház, amely közel hatmillió forintba kerül népi államunknak, 100 ággyal nyitja meg kapuit, hogy né­hány esztendő múlva újabb 100 ágyat állítson az egészség­ügy szolgálatába. A kórház belgyógyászati, se­bészeti, szülészeti osztályai mellett megfelelő szakrende­lést is biztosít az arra rászo­rultaknak. Az építkezés gyors ütemben folyik. A központi kazánház már elkészült, meg­történt az alapkövek lefekte­tése is, s most, hogy hűvö­sebbre, ősziesebbre fordult az idő, az itt dolgozó munkások hozzákezdtek a régi kastély- épület belső átalakításához. Az új kórház nemcsak a város, de az egész megye egyik legje­lentősebb szociális létesítmé­nye lesz. MÁJUSRA 34 ÜJ LA.KÁS A műút mentén, a város szí­vében is serény munka folyik. Itt márciusban kezdtek hozzá 34 lakás építéséhez, amelyeket jövő év májusában adnak majd át a boldog lakástulajdonosok­nak. Egy, kettő, három szoba, konyhás, összkomfortos laká­sok lesznek az új épülettömb­ben, amelyek építésével már meglehetősen előre haladtak az ott dolgozó kőművesek, szakmunkások: a második emeletet húzzák már fel. A téli időszakban itt is a belső munkálatokat végzik el, hogy tavaszra új, impozáns lakó­tömbbel gazdagodjék a város. SALGÓTARJÁN -HATVAN NEMZETKÖZI MÚÜT Épül a hatvan—salgótarjáni 21-es számú nemzetközi beton­út. Az új nemzetközi út, amely a későbbiek folyamán Hatvant megkerülve halad tovább a fő­város felé, most a városban, a vasúti felüljáró alatt torkollik a budapest—miskolci 3-as szá­mú főközlekedési útvonalba. Az útbekötés miatt bővíteni kell a vasúti híd ívét, — en­nek a munkálatai folynak most igen gyors ütemben. Az út irányából két házat is le kellett bontani, ebből az egyik már újonnan, odébb fel is épült. A tervek szerint ez év végére elkészülnek az út tor­kolatával az itt dolgozó útépítő munkások. NEGYEDSZÁZMILLIÓ FORINT VÍZRE Régi problémája a hatva­niaknak, hog>7 nincs elegendő víz a városban. Emiatt újabb, számottevő ipari üzemet nem is lehetett építeni a városban. A közelmúltban aztán hozzá­kezdtek a város vízellátásának biztosításához, amelynek ke­retében csak ebben az eszten­dőben közel hárommillió fo­rintot használnak fel bővizű kutak fúrására és a vízveze­ték-rendszer kiépítésére. öt­éves távlatban további hét, majd újabb 15 millió forintot fordítanak a város vízvezeték- és szennyvízcsatorna-hálózatá­nak kiépítésére. Eddig már három új bővizű kút ontja a vizet a hatvaniak érthető nagy örömére. „Több időt tölthetek a családommal“ Hatórás siktán a gyöngyösoroszi ércbányászokkal HALK DOHOGASSAL dol­gozik a Gyöngyösoroszi Ércbá­nya kompresszora. A biztosító szelepen sípolva szökik a le­vegő. A külszíni munkások osztályozzák az üres csilléket, szállítják a meddőt a hányóra és fürge mozgással, rendezik a bányászokat szállító kocsikat. Annak az embernek, aki egy hónapja járt erre, feltűnő ez a serény munka. Féltizenkettő felé, a sikta vége felé jár az idő és a munka irama nem­hogy csökkenne, hanem egyre fokozódik. Fél tizenkettőkor megérkez­nek a munkásokat szállító autóbuszok. Gyors, szinte ka­tonás rendben sietnek a népe­sekhez a bányászok. Beülnek és várják az indulást. A régi műszakváltás helyett 12 óra­kor váltanak lenn a bányában, a munkahelyen. Három hete Két esküvő írta: I. SZIMCSER4 lesz lassan, hogy hatórás mű- szakkaL dolgoznak Gyöngyös- orosziban... Már ha a váltást figyeljük, akkor lehet látni, hogy a bá­nyászok igyekeznek minél ha­marabb lejutni a munkahe­lyekre. A nyolcórai munka­időből kieső 10—20 perceket észre sem vették, de most már bizony számolni kell minden perccel. ÉLES FÜTTYEL INDÍT a „népes” mozdonya. A kanyar­gó, sötét tárnafolyosón, eleven kígyóként halad előre. Benn, több száz méter mélyen neon- világítású, felolvasó-teremben történik meg az elosztás, ki hová, melyik munkára megy. Varga István gyöngyöshalá­szi bányász már megkapta az utasítást, az 1—2-es fejtésre megy a rakodógéphez. A cse­pegő-vágatban beszélgetünk vele. — Hogy fogadta a hatórás műszakot? — Megmondom őszintén, nem nagyon akartam elhinni, de most már látom, hogy nem a levegőbe beszélnek a mi ve­zetőink. Nagyon örülök neki, mert több időt tölthetek oda­haza, családomnál. Van két gyermekem, a legkisebb már korán reggel a nyakamon csüng: — Apa, vigyél bicikliz­ni — és ennek a kérésnek nem lehet ellenállni. — Délutáni „szakba” járunk ebben a hónapban. De este nyolc órára mindig odahaza vagyok. Szabad a délelőttöm és az egész estém. Szinte nem is veszem észre a műszakok múlását, csak éppen, hogy be­lekezdünk, máris abba kell hagyni, vége a siktának — so­rolja a hétéves bányász, Varga István. Közben megérkeztünk mun­kahelyére, a rakodógéphez. A váltótárstól átveszi a munkát és dolgozni kezd. A délelőttös „parti” bányá­szai kifelé jönnek a munkahe­lyekről. Két csillés — Farkas János és Nagy István — a munkaszervezésre panaszko­dik. — Jó ez a hat óra, csak len­ne csille elég és azok jók len­nének. Van olyan is. amely i­szül. A Komszomol- szervezet tehát egy­szerre két esküvőre készült. A fiatal munká­sok szép ajándéko­kat szántak a két fia­tal párnak: munka után bent maradtak az üzemben, hogy szobabútort készítse­nek számukra. Az esküvő napja szeptember 13-ravolt kitűzve. Jaroszlav felkereste barátait, hogy meghívja az ünnepségre. Ez alatt az idő alatt a másik háza­sulandó pár sem vesztegette idejét. Jovbák Emmának már menyasszonyi ruhája is elkészült. Barátnői segítettek megvarrni, miközben édes-bús ukrán nótá­kat énekeltek az idegen fészekbe re­pülő madárról. A munkácsi „Csil- lag”-szálló nagyter­mében már gyülekez­nek a vendégek. A terem ajtajában ke­nyérrel, sóval, pohár borral és hímzett kendőkkel várják, ré­gi szokás szerint, a két fiatal párt. Megszólal a zene. Az összesereglett vendégek tapsa köze­pette lép Jaroszlav Matyvej és Marija Hrinyavszkaja, egy­más kezét fogva, a kikérők elé. — Hosszú, boldog életet kívánunk nek­tek — nyújtják oda a kenyeret, sót és a bort. Megérkezik a má­sodik pár is: Jovbák Emma és Derest Sán­dor. A fiatalok asztal­hoz ülnek. A meny­asszony mellett ba­rátnői ülnek, míg a vőlegényt barátai veszik közre. Az asztalfőn Derest Sándor töpörödött édesanyja meghatva törölgeti szemét. Lám, mennyire sze­retik fiát, az egysze­rű lakatost, milyen gazdagon terített asz­tal mellett ülhet, s milyen szép felkö­szöntők hangzanak el. Az első pohárkö­szöntőt Jefim Potas- nyik, a ■ kombinát igazgatója mondja. Meleg szavakkal kíván szerencsét a két fiatal párnak. A városi Komszo- mol-szervezet titkára tréfásan hozzáteszi: — Éljetek száz évig, csak aztán ne fe­lejtsetek el meghívni ket három ember sem tud megmozdítani. Reperálásra szorulnak ezek a csillék, így már nehezen tudunk velük boldogulni. A BESZÉLGETÉSRE odajön Preiss Vilmos, a Gyöngyösoro­szi Ércbánya egyik legjobb munkása is. Ö is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — A csökkentett munkaidő alatt ugyanazt a munkát el bírom végezni, amit a nyolc óra alatt De dolgozni kell. Ha a csapat minden tagja tudja a kötelességét, akkor megy is a munka. A nagyvályvégen dol­gozunk, kutya kemény kőben kell fúrni, de itt is megvan a 22—25 lyuk műszakonként. — Ilyenkor, délben, ha le­járt a sikta, hazamegyek. Az asszony jó meleg ebéddel vár. A sűrűlevegőjű bánya után iól esik beszippantani a gvön- gyöstarjáni levegőt. Ledőlök pihenni a heverőre a lányaim odakészítik mellém a meleg bort. olvasok, kortyolok, amed­dig jól esik. — Való igaz ez! Én is így csinálok odahaza! — veszi át a szót Soós Emánuel. a százas északi, ötös feltörésének bá­nyásza. — De nemcsak odaha­za lettünk „urak”, hanem bent a bányában is. Fúrás után ké­szen. helybe szállítják a rob­banóanyagot, csak be kell töl­teni. s elrobbantani. Emberek gyülekeznek, szinte kis röpgyűlés alakul a felolva­sóterem előtt. Idősebb bányá­szok a 10—12 órás munkana­pok keservét panaszolják. A fiatalok már csak a nyolcórás siktákat ismerik, de ezekről is csak múltidőben beszélnek. A hatórás műszakos termelés, ha eleinte nehezen is. de megin­dult. A BÁNYÁSZOK AZ üzem- vezetőség szerint mindig meg­adták azt az ércmennyiséget, amit azelőtt a nyolc óra ala.it termeltek. Nincs lemaradás, teljesítik a tervet. Három szak­ban járnak dolgozni a gyön­gyösoroszi ércbányászok. A ne­gyedik műszak ideje alatt szel­lőztetik a bánya vágatait. A munka irama, a hatórás műszakkal nem esett, a bányá­szok teljesítik kötelességüket... Kováca János Az ideinél egymillióval több lábbeli készül 1959-ben osztályra gondoltak. A legkís- sebbek részére lesz például tízezer pár kis tipegő 18—21- es számozással. Már megkezd­ték a gyermek, férfi bunda­béléses cipő gyártását is. Újdonságnak szánják az új technológiával ragasztott és varrott, kombinált eljárássá) készült könnyű női- és té*éi cipőket. a szocializmust építő orszá­gokban, mint nálunk, ahol az élet minden rezdülésében ben­ne van a munkás, a munka tisztelete és becsülete. Soha és sehol nem építettek a munkásra, mint egy ország vezetőjére, véleményére, igé­nyére, mint egy ország veze­tőjének kívánságaira. Sokszor elmondtuk, hogy ebben az országban a munkásosztályé a vezető szerep. De a szó még egymagában mit sem érne. .. A szép szó is csak szép szó marad, a költészet is csak költészet, ha mögötte a min­dennapi „prózai" élet nem foglalná a valóságnak min­dennél szebben rímelő versé­be a magyar munkás sorsát, dolgát. Ha szabad így mondani: ná­lunk a költészet és a próza egybevág. Munkás a parla­mentben és a tanácsban, munkás az üzem vezetésében, munkás az üdülőkben, az is­kolapadokban, az egyetemen, a színházban. Azt mondhatnák, hogy ez csak természetes, hisz mun­káshatalom van! Természetes, de két évvel ezelőtt sokan ép- penhogy természetellenesnek tartották és ha terveik sike­rült volna, annak nyomán egy csapásra természetellenes lett volna a munkás a parla­mentben, a színházban, vagy az egyetemen. Ezt a munkás­hatalmat, amely .„természetes­sé" tesz ma már mindent számunkra, meg kellett vé­deni, ellenségeit meg kellett semmisíteni és védeni, óvni, erősíteni kell ma is. Szaniszló Józsefnek is, Goda Istvánnak is, Kármán Attilának is, meg a többieknek is... Tisztelet és becsület a munka mindennapi, névtelen, szerény hőseinek! De legyenek a munkásha­talom mindennapi, névtelen és szerény, de álhatatos hősei is! GYURKÖ GÉZA > Jaroszlav Matyvej >15 éves korában ke- írült az asztalosmű­> helybe. Itt hamar ?megszerették a szól- ígálatkész fiatalem- c bért, s gondoskodás- ísal, figyelemmel vet- <ték körül. A fiú < édesanyja ' korán < meghalt és az egész vműhely igyekezett s enyhíteni fájdalmát. S Jaroszlav tehát az > asztalosműhelyben | nőtt fel komoly fia­> talemberré. Huszon­> kétéves korára a leg- >jobb asztalosok közé > került. Megismerke­> dett egy kislánnyal, |Marija Hrinyavszka- i javai, aki az egyik ímunkácsi üzem köny­< velő je volt. A fiata- ilok elhatározták, * hogy összeházasod­I nak. Barátaik és ba­rátnőik hamarosan tudomást szereztek szándékukról. Ek­kor Jusztina Tkacsuk, a műhely Kom- szomol-szervezöje a következő javaslatot tette: I — Csináljunk Kom- szomol-esküvőt. Készülődni kezd­tek. Ekkor kiderült, hogy Dercsi Sándor lakatos és Jovbák Emma fényezőnő . szintén házasodni ké­bennünket az arany­lakodalmatokra! A hangulat időköz­ben annyira emelkeí dik, hogy most már- már mindenki egy­szerre beszél, min­denki túl akar tenm a másikon a jókíván­ságokban. Az asztal jobbol­dalán valaki elkiált­ja magát: „keserű” A következő pilla­natban már az egész terem egy emberkém kiáltja: „kesefii”. A fiataloknak errt csókdlózni kell. Az asztal szinti roskadozik az aján­dékok alatt. Van it\ rádió, étkészlet, szö­vetek, sőt még gyermekjátékok is. Valaki bejelenti hogy az asztalosok már elkészítették az elsőszülött kiságyát Vidám nevetés hang­zott fel erre. Közben a zene ál­landóan szól, s a fia­talok le nem men­nek a parkettről. A keringőt csárdás kö­veti, a csárdás után jön a tüzes polka. Lassan hajnalodik. Még egy-egy utolsc kézszorítás és a fia­talok elmennek, hogy megkezdjék új életü­ket. Most készül a nagy cipő­gyárak jövő évi terve. A Könnyűipari Minisztériumhoz tartozó üzemek a következő évben az ez évinél egymillió párral több lábbelit készíte­nek. 1959-ben főleg a bőrcí- pök gyártását növelik és 13 546 000 párat akarnak ké­szíteni. A tervezésnél minden kor­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom