Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-10 / 221. szám

1958. október 10., péntek NEPÜJSAG 8 Az összefogás = előrehaladásunk alapja A november 16-i képviselő- és tanácsválasztásokat meg­hirdető országgyűlésen hang­zott el a Minisztertanács el­nöke beszámolójában: .Szor­gos hétköznapok nyolc hónap­ja van mögöttünk... A kor­mány jelentheti, hogy népi demokráciánkban eleven, lük­tető politikai élet folyik, az emberek alkotókedve meg­nőtt és kisebb nehézségeket leszámítva minden okunk megvan, hogy bizakodással tekintsünk a jövőbe .. A kormányelnök e két mondata mögött sokkal több van, mint amennyit a puszta szavak jelentenek. Az ezt megelőző országgyűlés óta el­telt nyolc hónap munkás hét­köznapjainak eredményeit Könnyén össze lehet foglalni. Az 1958-as évet több olyan vonás jellemzi, amelyek a korábbi esztendőkben nem, vagy csak jóval kisebb mér­tékben érvényesültek. Ezek a jellemvonások — mint ahogy az országgyűlés is megállapí­totta, — az egyenletesebb ter­melés, a megalapozottabb be­ruházási politika, az adottsá­gok jobb Kihasználása, és így tovább. A szocialista ipar termelése 1958 első hét hó­napjában — az idényipart nem számítva — 17 százalék­kal volt több, mint tavaly, ugyanebben az időszakban. Növekedett például a szénter­melés, javult az energiaszol­gáltatás, s a termelés általá­nos emelkedése nagyban hoz­zájárul a kereslethez, s job­ban igazodik az áruellátás­hoz. Az átlagos bérszín­vonal — állapította meg a kormányelnök beszámolója — körülbelül a múlt évi szín­vonalon stabilizálódott, de a béreken kívül kifizetett nye­reségrészesedésnek, valamint a foglalkoztatottság növeke­dése eredményeként a lakos­ság jövedelme meghaladta a tavalyit. A több, s jobb munka na­gyobb és maradandóbb ered­ményeket teremt — ez pedig a dolgozó emberek életkörül­ményeinek további javulását szolgálja. Az emberek gön- dolkodása, felfogása pedig szoros függvénye az anyagiak­nak, pontosabban anyagi lé­tünk alakulásának. S hogy jók és javulnak a dolgozó emberek életkörülményei, ezt tükrözi az a tény, amit a Mi­nisztertanács elnöke jelenthe­tett a parlamentben': az or­szágban eleven, lüktető oli- tikai élet folyik, s az embe­rek alkotókedve megnőtt. A két évvel ezelőtti ellen- forradalom óriási károkat okozott az országnak. Az el­lenforradalom leverése utáni konszolidációt végrehajtani — még a testvéri országok se­gítsége mellett is — nem kis munka volt. De sikerült, s gyorsabban, mint akárki hit­te volna. Mi volt ennek a gyors konszolidációnak a tit­ka? Az, hogy a párt és a kor­mány felhívására a nép leg­jobbjai — elsősorban a kom­munisták — vették kézbe a munkát, az irányítást, s ahogy a napok, hetek múlá­sával egyre jobban felszaka­doztak az ellenforradalom felhői a horizonton, egyre többen sorakoztak mögéjük. S amikor ma a gyors kon­szolidációról, az év eddigi jó eredményeiről beszélünk, hi­bát követnénk el, ha konklú­zióként nem tennénk hozzá, hogy mindez a becsületesen, sokat és jól dolgozó nép ösz- szefogásának az eredménye. Igen! — a nép összefogásá­nak, amely — testvéri segít­séggel — lerázta magáról az ellenforradalom fenyegető ár­nyékát, s abban a mind meg­erősödő tudatban látott mun­kához, hogy ha a munkás, a paraszttal, az értelmiséggel összefog, akkor nincs és nem is lehet akadály az előreha­ladásban. Az ellenforradalom leveré­se, a talpraállás, s az eddig megtett út — ez is mind olyan tény, amely népünk történelmében elévülhetetlen bizonyítéka lesz annak, hogy a nép, a nemzet összefogása, felsorakozása a közös cél el­érésére, milyen nagy erő. Ezeréves történelmünknek is azok a legszebb időszakai, amikor a nemzeti összefogás gondolata diadalmaskodni tu­dott.’ A történelem hatalmas példatár erre, akár Bocskay, Rákóczi küzdelmei, akár az 1919-as Tanácsköztársaság harcait említjük. Az összefo­gás nagy és kirobbanó tettei voltak ezek. S bukásukat — valamennyinek — az egye­netlenség, a belső széthúzás átka, a belső bitangok árulá­sa okozta. S ez a tanulság most is óva int: úgy kell őrizni, úgy kell ápolni a nemzet egységét, a nép ösz- szefogásának gondolatát, hogy ez az átok soha többé meg ne foganhasson. A nép összefogásának, a nemzet egységének kovácsa és hordozója a párt vezette Ha­zafias Népfront, — amelynek nemzetiszínű zászlója alatt most új képviselő- és tanács­választásokra készül az or­szág A Hazafias Népfront — a magyarországi nép­front-mozgalom eddigi vív­mányait, tapasztalatait és tanulságait felhasználva, a mozgalom nagy hagyomá­nyait őrizve és tovább­fejlesztve — a párt, a munkásosztály vezetésével szilárd alapját adja a nem­zet összefogásának. Széles a kapu: minden becsületes, a népi hatalomhoz, a szocializ­mus építéséhez hű, jószándé­kú ember előtt nyitva áll. S hogy erősödik, erős ez a népi összefogás, hogy népünk egysége egyre izmosabb és erőteljesebb, azt eredménye­ink reprezentálják. Választások előtt állunk — s a választás minden bi­zonnyal nagy próbája lesz nemzetünk egységének. Győ­zelemre vinni a Hazafias Népfront lobogóját — ez je­lenti az összekovácsolt egy­séget. A november 16-i választá­sok előkészületei során a me- gyeszerte eddig megtartott jelölő gyűlések tapasztalatai kedvezőek. A körzetek lakos­sága mind nagyobb számban jelenik meg a gyűléseken, ahol sok helyütt élénk viták alakulnak ki. A megegyezés a jelöltek személyében az összefogás, az összetartozás erősítő ténye. Ha összefogunk: erősek va­gyunk, s hamarabb, eredmé­nyesebben tudjuk elérni cél­jainkat. S az összefogás, az egység — ez legyen jelen és jövő tetteink alapgondolata, s akkor gyorsléptű előrehaladá­sunk mindenkor biztosított. DÉR FERENC QiQijxdJXtzjttm'üxöl •4 Kékesen jártam a minap. Két eszten­deje már, hogy ott nyaraltam Mátraházán, s gondolom, ez a két hét elég volt ahhoz, hogy beleszeressek a hegyekbe. Most is felhasznál­tam az alkalmat s felballagtam a tetőre. Lent, Gyöngyösön még szemerkélt az eső, kétsze­resen szép volt tehát a gyönyörű napsütés. Lent a völgyben átlátszó párafelhő terjengett, szemben, felhőkbe burkolva állt a Galya. Gyönyörű volt. Ahogy ott nézgelődöm, idős nénike áll mellém: mondja kedves, mit lehet itt látni? Meghöbkenve kapom vissza a fejem, először azt hittem, hogy csúfolódik a nénike, avagy tréfál, de nem,^ halálosan komolyan kérdi, s mikor látja megütközésem, meg is magyarázza rögtön: -kedveském, én Pécsről jöttem fel ide, mert nagyon sok szépet hal­lottam már a Kékesről. Gyöngyösig eljöttem vonaton — vasutas volt az uram, szabadje­gyem van nekem — onnan meg feljöttem busszal, hogy láthassam a Kékest. Elhallga­tott, s velem együtt nézte egy darabig a ki­látást, aztán lassan elballagott Mátraháza felé. Vállára vetve apró, kis batyu az éle­lemmel, karján átmeneti kabát, ha hűvösre fordulna az idő, öreg lábai egész frissen vi­szik lefelé a hegyen, öreg, pécsi nénike, aki eljött a Mecsek aljából, hogy mielőtt meg­hal, lássa egyszer a Kékest, amiről annyi szépet hallott... Öreg emberekkel beszélgettünk a napok­ban a választásról, s természetesen arról, hogy mikor volt jobb az élet, ma vagy régen. Hetven jelé járó káli bácsi így felelt a kér­désre: volt idő, mikor a mi falunkban min­den századik házban vágtak disznót, azt is télen, olyan 120—130 kilósat. Most nem tu­dunk olyan házról, ahol ne vágnának leg­alább egyet, de nem ritka az olyan hely, ahol kettöt-hármat is ölnek, ha nagy a csa­lád. S nemcsak a tél már a disznóvágások ideje. A minap még keresztelőre is egy hízót öltek. Soha nem éltek még ilyen jól az emberek... Egy nyolcvan felé ballagó nénikével Atkáron akadtam össze, öt is arról faggat­tuk, hogyan él most. Három kormányt éltem — mondja a né­niké, Ferenc József idejében még fiatal vol­tam. Annyit dolgoztunk, s még sem volt elég az ennivalónk. Este régen lement már a nap, mire az intéző haza engedett, s aztán otthon a nehéz munka után zabgaluska járta. — Horthy ideje alatt sem volt jobb. De most minden ember szüretel a faluban. Ügy örül a lelkem, mikor látom egyik szomszéd a másik után hozza haza a termést. Most már nem zabgaluskát eszik a nép, hanem szalon­nát. A mai fiatalok nem is tudják, hogy milyen jól élnek ....... —békési— Qh pJt Lttf-él A rohanás szerelmeséhez ön már bizonyára nem emlékszik rám. Honnan is tudhatná, hogy sok-sok áldozata közül én melyik vagyok! Hiszen ön előtt oly mindegy: villanypózna, vagy halálrarémült aggastyán áll megdermedve, száguldó motorjáról az egész világot összefutó szürke ködfalnak látja. Nos, elárulom kilétemet. Hiszen a helyzet, amelyben összetalálkoztunk, talán az életében sem mindennapi. Én a gyógyszertárba igyekeztem kerékpárral. Igyekez­tem. hiszen az orvos ott vári a szérumra beteg kisfiam ágyánál, de azért óvatosan lelassítottam, mielőtt az Árpád utcából rátértem volna a Lenin-útra. Nem tagadom, észrevettem önt. Először csak mo­torja éktelen dübörnése árulta el érkezését, és amikor a postánál kiértem a főútra, még akkor is ott járt vala­hol a Koszorú utca sarkánál. Ugye. még akkor is tisztes távolság, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy itt a józan ész is lassítást diktál a járműveknek. Hogy úgy mond­jam, a város egyik ..sűrű” helyére értünk Egyik jár­mű a másik után érkezik Kerecsend felől és a MÁV- AVT-telepről. Gyalogosok kelnek át az úttesten, ki hazafelé tart, ki a postára, vagy az SZTK-rendelö be igyekszik. Szóval, még ha teljesen „nyílt” pályán járnánk, akkor is lett volna elég időm arra, hogy átkeljek a menetoldalra, ha ön a megengedett sebességgel halad- Dehát, nem...! Utóvégre miért van az embernek mo­torja. nem igaz? Pillanatnyilag mindnyájunknak kedvezett a szeren­cse, önnek is, hogy nem ütött el senkit, és a tráfikos bódénak sem szaladt, — nekem is, hogy nem estem az ön bravúrjának áldozatául — és a többi sorstársamnak is, akik csak akkor kezdtek magukhoz térni, amikor az ön dübörgése már az V. számú iskola tájáról hangzott. Úgy suhant el mellettem, mintha az ,,isten-nyila” sze­repében fenyiteni akart volna valamiért. Kicsoda ön? Hova rohant ilyen veszedelmes tempó­ban? Talán orvos, és életet akar menteni? Nem hi­szem, mert aki életmentésre siet. nem kockáztatja vele mások életét. Tudomásom szerint motorosverseny sem volt ezen a napon, így hiába állított fel új rekordot, úgy sem hitelesítették. Avagy randevúra rohant? Bennem igen mély benyomást keltett az eset. Any- nyira mélyet, hogy bár csak elsuhant mellettem, arc­vonásait sosem felejtem el. Ha rosszmájú lennék, mottóul ezt a közmondást vá­lasztottam volna: „Legszebb öröm a káröröm!” És most a káröröm hangján számolnék be második talál­kozásunkról. Amikor — óh, mily borzalmas lehetett az ön számára — valami oknál fogva gyalogolni volt kény­telen. Bizonyára ezt széayellte annyira, hogy pillantását fel sem merte emelni. Csak akkor torpant meg, amikor egy szelíd tempóban haladó autó sárhányója az ön nad­rágját súrolta. Mondja, miért volt annyira felháborodva? Ugye, milyen más az a világ, amitől ön már annyira elszokott? Milyen más a világ a gyalogosok szemével? HALASSY LÁSZLÓ Automatikusan „jelentkezik", s veszi lel a telefonüzenetet a tcle-magnetofon Az egercsehi bányászfiatalok félmilliója AZ EGERCSEHI KlSZESEK is olvasták a Népújság-ban megjelent, a Mátravidéki Erő­mű KISZ-fiataljainak a taka­rékossági mozgalomra való felhívását, amely csatlakozás­ra szólította a megye vala­mennyi üzemét és fiatalját. Előbb beszélgették, fontolgat­ták egymás közt a dolgot, el­határozták, hogy csatlakoznak ők is, de később — az első eredmények láttán — rájöttek, hogy így ez a hasznos mozga­lom az ő üzemükben nem fog teljes értékével gyümölcsözni. Nekik a takarékossági eredmé­nyek fokozásáért valami újabb módszert kell keresniök. 1958. május 29-én ezért a KISZ- szervezet vezetőségi ülésre gyűlt össze, ahová meghívták a párt, az üzem, a szakszerve­zet képviselőit is, hogy megvi­tassák, illetve újfajta utat je­löljenek meg a KISZ takaré­kossági mozgalomnak. Itt, ezen a KISZ vezetőségi ülésen a párt, az üzem, a szakszerve­zet képviselői javasolták, hogy a KISZ-fiatalok ezek után a társadalmi munka végzésével, minél több újítás alkalmazásá­val igyekezzenek a bánya­üzemben nagyobb takarékos- sági eredményt elérni. A KISZ- szervezet vezetősége elfogadta ezt a javaslatot és programot dolgozott ki. A taggyűlés a tervet elfogadta, amelynek végrehajtása esetén az eger- csehi KISZ-fiatalok több százezer, illetve millió forin­tot tudnak a népgazdaságnak megtakarítani. S MEGKEZDŐDÖTT a mun­ka. A KISZ-fiatalok műszak után társadalmi munkát vé­geztek. Legsürgősebben a sza­badtéri színpad elkészítése vált szükségessé, ezért a fiata­lok munka után ennek elké­szítéséhez fogtak, ahol 400 fo­rint értékű műszakot dolgoz­tak. Ennek elvégzése után újabb munka várt rájuk. A párt, a KISZ-helyiség elé új vascső-kaput készítettek, mindezt társadalmi munkával. Az új kapura két híradótáblát és zászlótartókat is készítet­tek. Ennek a munkának értéke meghaladta az 1870 forintot. De ennyivel sem elégedtek meg az egercsehiek. 1958. augusztus 10-én Garamszögi József szállítási felügyelő ja­vasolta a KISZ-fiataloknak, hogy a rablásból kikerült TH- gyűrűket társadalmi munkával válogassák át. A lelkes fiata­lok kaptak az alkalmon és munkához fogtak. A TH-gyűrű válogatás fényesen sikerült. 50 darab olyan TH-gyűrűt ta­láltak a kupacban, amelyet új­ra felhasználhattak. Négy te­herautóval lett az olyan TH- gyűrű, amely hengerlésre szo­rult, és két teherautó hulladék maradt, amelyet újra be kell olvasztani. Ez a munka — csak az ötven darab használható TH-gyűrűt figyelembe véve — 37 000 forintos megtakarítást hozott. Munkájuk számszerű eredményét a Simon Sándor bányamérnök javaslatára szü­letett, évi 9283 forintos ha­szonnal járó takarékosság is növeli, amit a körfűrésznél a famegtakarítással érnek el. Egyéb apróbb ötletekkel 51 689 forintot takarítottak meg félév alatt a fiatalok. A fentemlített megtakarítást azegercsehi KISZ-fiatalok tár­sadalmi munka végzésével ér­ték el, de a takarékossági eredményeknek nagy részét az újításból eredő megtakarítások jelentik. A KISZ-fiatalok kö­zött is élen jár az újítások be­nyújtásával Simon Sándor bá­nyamérnök. Neki jelenleg há­rom újítását fogadták el, amely több, mint 300 000 fo­rintos megtakarítást jelent a bányának egy év alatt. Első újítása az volt, hogy a kaparó­szalagra, a szén lehullásának megakadályozására, teknőt ké­szít. Ezzel a látszatra egyszerű újítással egy évben 53 000 fo­rintot tudnak megtakarítani, de az sincs kizárva, hogy az eredmény ennél is nagyobb lesz. Hogy jelen pillanatban még nem alkalmazzák ezt az újítást, — sajnálatos! SIMON MÉRNÖK második újítása a háromíves Moll-biz- tosíték alkalmazása a hármas telepi vágatoknál. Az újítást elfogadták, ennek évi megta­karítása 149 250 forint. A har­madik újítása: a szalageresz- kék biztosítása Moll-ácsolattal. Évi megtakarítás 156 072 fo­rint. Ideje volna már ezt az újítást is alkalmazni a bányá­nak! Pedig az újítás alkalma­zásáért jelöltek ki felelőst is: Antal János pályamestert. Simon bányamérnöknek van egy kétezer forint értékű kö­zös újítása Schätzer Imrével is. De kívülük van a bányánál több más fiatal újító is. Itt kell megemlíteni Ficzere Mik­lós és Orbán Pál fiatalok ta­lálmányát: a pipacsavarj árató- gép elkészítését,- amelynek al­kalmazásával évi 163 000 forint megtakarítást tudnak elérni a; bányánál. Mindezt egybevetve, az eger-- csehi fiatalok szeptember 1-ig ‘ 546 505 forintot takarítottak • meg a bányának és a népgaz-\ daságnak. Ez az eredmény; viszont azt bizonyítja, hogy; az egercsehi KISZ-fiatalok; lelkesen végzik a rájuk bízott; társadalmi munkát. Ezért ér-; demel a nyilvánosság előtti! dicséretet Nagy István KISZ-I titkár, aki a szervezési mun-! kák mellett 36 és félórát töl-! tött társadalmi munkában. De! ifj. Ficzere Miklós, Csontos • Ágoston, Kovács László, Ba-> logh Miklós, Hídvégi Ernő,; ökrös Imre, Kocsis József (és; még sorolhatnánk), akik lel-; késén, odaadóan dolgoztak a; KISZ takarékossági mozgalom; sikeréért. Ezek a fiatalok; egyenként több mint 30 órát: dolgoztak társadalmi munká-: ban. Példájuk követésre mél-! tó, de itt kell megdicsérni Si- ‘. mon Sándor bányamérnököt! is, aki szinte minden szabad! idejét az újításokkal tölti,; hogy minél előbbre vigye elv-; társainak közös ügyét. AZ EREDMÉNYEK még na- j gyobbak, még sikeresebbek; lennének, ha a KISZ-fiatalok; odaadó munkáját, lelkesedését; átvenné a bánya minden fia-; talja, ha az idősebb bányá-! szók is úgy vigyáznának, dől-! goznának, takarékoskodnának; munkahelyükön, mint odaha-! za, ha teljesen érezni tudnák! már azt, hogy itt is minden az; övék... FAZEKAS ISTVÁN. A posta központi javítóüze­me arra törekszik, hogy mi­nél korszerűbb berendezések­kel gazdagítsa a magyar te­lefontechnikát. Az üzem ügyes szakemberei most új, jelenleg legkorszerűbb távbe­szélő berendezés mintapéldá­nyát — a magnetofonnal kombinált, úgynevezett fő­nök-titkári telefont — készí­tették el. A főnök-titkári telefon tu­lajdonképpen több távbeszélő vonalat egyesít magában úgy, hogy azok bármelyike egyet­len kézibeszélőre kapcsolható. Az eddigi ilyen berendezése­ket úgynevezett kulcsos kivi­telben állították elő. Az új készülék billentyűkkel műkö­dik, miáltal kezelése gyor­sabb és egyszerűbb. Ugyan­akkor a beépített; magneto­fon „helyettesíteni" tudja a készülék használóját. A tcle- magnetofon elnevezésű készü­lék ugyanis használója távol­létében a telefoncsengetésre automatikusan jelentkezik és az üzenetet magnetofon-sza­lagra rögzíti. Az érdekes ké­szüléket egyelőre a postave­zérigazgatóságon próbálják ki, s ha beválik, a tervek szerint a postán kívülálló szervek részére is gyártják majd. (MTI) Úttörők 1 Pajtások! Az Egri Üttörőház a Népúj­ság hasábjain keresztül sze­retné tájékoztatni megyénk dolgozóit az úttörőcsapatok munkájáról. Ehhez kéri a Ti segítségeteket. Pályázatot hir­det a megye valamennyi út­törője számára az alábbi fel­tételek mellett: 1. Rövid tudósításban szá­moljon be a pályázó úttörő- csapatának valamelyik, a kö­zelmúltban lezajlott megmoz­dulásáról. A tudósítás ne le­gyen hosszabb 2—3 kézzel, rit­kán írt oldalnál. Arra töre­kedjünk, hogy beszámolónk ne csak hitelesen, de színesen is írja le az eseményt. 2. A pályamunkákat legké­sőbb október 20-ig adjuk pos­tára Üttörőház — Úttörő Szer­kesztőség, Eger, Lenin út 17. címre. 3. A legjobb munkák írói, mint „Ifjú Tudósító”-k, a szer­kesztőség tagjai lesznek. Erről igazolványt kapnak, aminek birtokában részt vehetnek minden úttörő rendezvényen. Ezenkívül könyvekkel, csoko­ládéval jutalmazzuk a legered­ményesebb tudósítókat. Csapatvezető Elv társak! Ifjú Ű ttörő vezetők! Várjuk a Ti segítségeteket is. Egyetlen úttörő csapat se maradjon ki a pályázatból. Csak úgy tudjuk bizonyítani, hogy úttörői életünket a me­gye dolgozói elé tárhassuk, ha minden csapatban lesz egy­két „Ifjú Tudósító”. Teljesítelte árutermelési tervet a visznek! Béke Termelőszövetkezet Tavasszal jelent meg a kor­mány 3004-es határozata, amely a termelőszövetkezetek meg­erősítését, gazdasági megszi­lárdítását tűzte célul, olyan módon, hogy a közös gazdasá­goknak adandó segítség mér­tékét az eredményekhez kö­tötte. Például jelentős hitel­elengedést kap az a termelő- szövetkezet, amely teljesíti az adottságai figyelem!*: vételé­vel megszabott árutermelési tervet. így a szövetkezetek je­lentősebb mennyiségű árut ad­tak át az államnak, hozzájá­rulva az ellátás biztosításához, s ugyanakkor gazdaságilag erő­södtek maguk is. Az áruter­melési terv teljesítésére, sőt túlteljesítésére, minden szö­vetkezetben megvolt a törek­vés, s elsőnek a viszneki Bélié Termelőszövetkezetből érke­zett jelentés az évi áruterme­lési terv teljesítéséről, illetve 20 százalékkal való túlteljesí­téséről.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom