Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)
1958-10-09 / 220. szám
1958. október 9., csütörtök NEPÜJSAG 3 A mi igazságunk Tanulmány — pontosabban, tanulmánynak nevezett hazugsággyűjtemény — jelent meg az Egyesült Államokban. A „tanulmány” az úgynevezett „Rab Nemzetek Gyülekezete" nevű szervezet és a reakciós „Magyar Bizottság” gondozásában jelent meg és értékét csak emeli, hogy első példányát ünnepélyes Keretek között nem másnak, mint éppen Cabot Lodge úrnak, az amerikai ENSZ képviselőnek nyújtották át. A képviselő úr nem mulaszthatta el ennek kapcsán, ott helyben és rögtön kijelenteni, hogy „szüntelenül harcolni fog a magyar népért.” Most ne firtassuk, mit ért a magyar népért való harc alatt Cabot Ledge úr és mit értenek azok, akiket képvisel. Nyilvánvalóan nem a pe- tőfibányai bányászt, a kiskörei tsz-tagot, az abasári föli- hözjuttatott parasztot, a városa kistisztviselőt, hanem azokat, akik magukat „magyar népnek" titulálva külhonban szereznek becstelen nevet szerencsére nem a magyar névre és népre, hanem hazugságban őszülő fejükre. Annyit még azért ehhez: mindig gyanús, ha a farkas a bárányok védszentje akar lenni, ha a cápa kijelenti, ő őrzi majd a fürdőzők testi épségét. A tanulmány, mint a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ képviseletének sajtó- nyilatkozata megállapítja, a hazugságok halmaza. Nem hemzseg a hazugságtól, mert ebben az esetben itt-ott még talán lehetne igazságot találni benne, amelyek arra lennének hivatva, hogy éppen igazságukkal tegyék elhihető- vé a többit, ami hazugság. Nem, ez a füzet a hazugságok halmaza, s minden bizonnyal a kötőszavakat is fenntartással kell fogadni, miután olyan kézből és lélekből nyertek megfogalmazást, amelyek régen elszoktak már az igazmondástól. „Hazug ügyet csak hazugsággal lehet képviselni" — hangoztatja a sajtónyilatkozat. S az ügy, valóban hazug, szándékoltan hazug, s így kétszeresen megvetésre méltó. A tajvani és libanoni helyzet, a délamerikai ijefo- lyás csökkenése, az imperializmus görcsös kapaszkodása az alapjaiban roskadozó világhegemóniába, — nos ez adta „önvédelmi” eszköznek a „magyar ügy” előrángatását az ENSZ-ben, ez adta az ötletet a tanulmány kiadására, amely csak tanulság lehet, hogy im mire képes az imperializmus, a nemzetközi reakció és egyben tanúság is, nem a magyar nép, hanem minden rendű és rangú ellenségeivel szemben. Nézzünk néhányat azokból az otrombaságokból, amelyek nyomán tanulmánynak merték nevezni ezt a füzetet, s amelyek oly patetikus kijelentésre ragadtatták Cabot Lodge urat, hogy azzal a világ minden színpadáról kizavarták volna. A magyar munkásosztály — a „tanulmány" szerint — most csökkentett munkateljesítménnyel fejezi ki szembenállását a rendszerrel. Mármint, hogy a kommunista rendszerrel. Ennek a „szembenállásnak” jegyében hozták felszínre Tatabányán a százmilliomodik tonna szenet kedden, s termelnek ma naponta 175 vagonnal többet, mint a felszabadulás előtt. E „szembenállás" jegyében fizetünk ki 100 ezer forintot egy bőripari újításért, hívta ki versenyre november 7 tiszteletére a Szerszám- és Készülékgyár íiatai- sága a Mátravidéki Fémművek ifjúmunkásait. E „szembenállás" jegyében emelkedik napról napra a munkások teljesítménye. E „szembenállás” jegyében üdvözölték forró szeretettel és nagy barátsággal — mint már erről hírt adtunk — Münnich Ferenc államfőt Gyöngyösön és e „szembenállás" jegyében jelölik a tanácsválasztásokra és ország- gyűlési választásokra népünk legjobbjait, azok, akiket Cabot Lodge úr szeretne megvédeni. A füzet sajátosságai közé tartozik, hogy gazdagon idéz különböző magyarországi lapokból, ezekre az idézetekre támaszkodva, hogy im: segíteni kell a szegény magyar népen. A módszer helyes és méltó is egy tanulmányhoz. De amilyen ez a tanulmány, olyanok az idézetek: egytől egyig hamisak, ilyen szövegek soh^em jelentek meg hazai újságokban. Igaz viszont, hegy azt honnan tudhatná az a boldog halandó, akit ezzel a tanulmányfüzettel okítanak ki a magyarországi helyzetet illetően. Magyarországon két évvel ezelőtt ellenforradalom volt. Ha másból nem, onnan csak tudják az óceánon túli illetékesek, hogy éppen ők szer vezték ezt az ellenforradalmat. De csak volt hazánkban ellenforradalom, mert barátaink segítségével a magyar nép leverte és helyreállította a Magyar Népköztársaság társadalmi, állami rendjét. Ha másból nem, hát abból csak tudják az illetékesek, hogy 'a tanulmányfüzet szerzői és szervezőinek egy része éppen a bukott ellenforradalom után futott ki ész nélkül az országból. Csak egyet nem tudnak, vagy helyesebben nem akarnak tudomásul venni: hogy Magyarországon soha többé nem {esz ellenforradalom. Lehet, hogy Jerikó falainak elég volt a kürtök hangja, de országunk falait semmiféle ilyen rikoltozás le nem döntheti, mégha Cabot Lodge úr „szüntelenül” fújni is kívánja ezeket a kürtöket. Ami pedig általában is ezt a füzetkét jelenti: nem jelent az semmit. A papír sajnos sokat kibír, s az ábécé betűiből örök igazságokat is összelehet rakni, de örök hazugságokat is. Odaát az utóbbit csinálták, mi itt az előbbit: szocializmus erői legyőzheter- lenek. Ez a mi igazságunk, s ezt nemcsak betűkből formáltuk, de két karunkkal, szívünkkel és akaratunkkal is. Sajnáljuk Cabot Lodge urat. Kellemetlen lehet hamis ügy, hazugság védszentjének lenni. Különösen kellemetlen, ha ezt tudják is róla. Pedig tudják! Még ellenségeink is! GYURKÓ GÉZA Nyolc év alatt 180 kilométer út épült a megyében Az elmúlt években jelentős eredményt értünk el az útépítés terén. 1950-től 1958-ig állami beruházásból 130 kilométer hosszúságú út épült a megyében 38 360 000 formt költséggel. A közületek ötven kilométer városi és községi utat építettek, ami 10 200 000 forintba került, tehát összesen az elmúlt nyolc évben 180 kilométer hosszúságú út épült Heves megyében. Schönherz Zoltán emlékezete A hősökre mindig kegyelettel emlékeznek az utódok. Különösei} nagy a kegyelet az olyan hősöknél, akik az utód-nemzedék szabadságának, boldogságának, emberibb életének az érdekében áldozták fel azt, ami a legtöbb: az életüket. Ilyen hős volt Schönherz Zoltán is. Kora ifjúságától kezdve a KIMSZ-ben tevékenykedett és a fasizmus előretörése ellen agitált, leleplezte az ország urait, a fasizmus szálláscsinálóit. Később a rendőrkapók által halálra üldözött illegális kommunista párt központi bizottságának a titkára lett. Egy egész ország kommunistáit irányította a haza jobblétéért, a szabadságért, az idegen, fasiszta járom leveréséért folyó harcban. A kommunista párt — vezetésével — felhívta a nép figyelmét a háború esztclen- ségére, és a háború megszállottjainak felelősségére. Horthy kopói elfogtak Schönherzet és rendkívüli kínzásokkal próbálták kicsikarni belőle pártjának elárulását, társai feladását és a munkásmozgalommal való szembefordulását. A hős azonban állhatatos maradt. Semmiféle erővel nem tudtak vallomást kivenni belőle, sőt társait is lelkesítette a hősies viselkedésre, a kommunista példamutatásra. Schönherz Zoltánt tizenhat éve, 1942. október 9-én gyilkolták meg a Margit- körúti fegyházban. Ahogy ment az akasztófa felé nem mutatkozott rajta halálfélelem, s tísztáncsengö hangon szólt a katonákhoz, akik végrehajtották kivégzését. — Katonák! Harcoljatok a független, szabad, demokratikus Magyarországért! A kivégzés vezetői még a halálba induló Schönherztől is féltek és hogy elhallgattassák, trombitákat fúvattak meg, A halálraszánt kommunista hangja azonban íulharsogta a trombitákat. — Vesszen Hitler! El.ien a béke! Ezek voltak Schönherz Zoltán utolsó szavai, amelyek a fasizmust vádolták és a békét éltették. Élete, munkássága, hősiessége a fiatal és idős kommunisták példaképe. Emlékét az utókor kegyelettel őrzi. Hogyan bonyolítják le a választást? 14.451 ember vesz részt a választókerületi bizottságok munkájában Hírt adtunk már arról, hogy megyénkben megalakultak a választókerületi bizottságok és megkezdődtek a jelölő gyűlések. A következőkben tájékoztatni szeretnénk olvasóinkat a szervek feladatairól, szerepéről, a választások lebonyolításáról. A megyei választási elnökség hét tagból áll. Tagjai. Tóth Sándor, a megyei párt- bizottság osztályvezetője, dr. Szántó Imre főiskolai tanár, Dienes József, az egri Finom- mechanikai Vállalat dolgozója, Varró Tibor, az Egri Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója, Prokai Mihály, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkatársa, Adamkó József, a Nyugatbükki Állami Erdő- gazdaság igazgatója és Milák Gézáné, egri lakos. A választási elnökség hivatali helyiség... Eger, megyei tanács, földszint 30-as szoba. A járási jogú városok és a községek választási elnöksége öt tagot számlál. Minden választókerületben választókerületi bizottságok alakulnak. Végül a szavazást szavazatszedő bizottságok bonyolítják le. A választási elnökségek főfeladata: őrködni a választások törvényessége felett. E feladat körében a választási elnökség felügyeletet gyakorol a választókerületi bizottságok tevékenysége felett. Közzéteszi az egyes tanácsi választókerületek jelöltjeinek nevét, ellenőrzi és nyilvántartja a választási eredményeket, megállapítja, illetőleg összesíti a választások eredményét. A községi és járási jogú városi és a városi kerületi választási elnökségek ezenkívül október 30-án megalakítják a szavazatszedő bizottságokat, majd ellenőrzik azok működését. A választókerületi bizottságok minden tanácsi választókerületben megalakultak. A választókerületi bizottság a megyében és a járási választó- kerületekben, valamint a városi kerület választó körzeteiben három tagból áll. A választókerületi bizottságok a választókerületekben levezetik a tanácstag választását. Mit jelent ez? A választókerületi bizottság dönt a Hazafias Népfront helyi szerve által bejelentett tanácstagjelölt elfogadásáról, és az elfogadott ielöltet nyilvántartásba veszi, ezenkívül elbírálja azokat az esetl°ges kifogásokat, amelyeket a jelölt ellen bejelentettek. A megválasztott tanácstagnak választási eredmény ellenőrzése után kiadja a megbízólevelet. Szavazatszedő bizottságok. Végül a szavazás előtt két héttel, október 30-án megalakulnak a szavazatszedő bizottságok, amelyeknek tagjait a Hazafias Népfront megfelelő helyi szerve javasolja a választási elnökségnek. A szavazatszedő bizottság elnökből, titkárból és három tágból áll. Feladata a választás napján levezetni a szavazást, majd megállapítani az országgyűlési Iaistromra vonatkozó szavazási eredményt, valamint a tanácsi választókerületek szavazási eredményeit. Megyénkben a választási elnökség tagjainak száma összesen 724. A 4189 megyei tanácsi választókerületben már megalakultak a választókerületi bizottságok. A választókerületi bizottságok munkásában több mint 14 és félezer ember vesz részt A választások napján körülbelül 17168 ember tevékenykedik majd megyénkben. A szavazás szavazókörönként történik. Egy szavazókörben több községi és városi, illetve járási tanácstagot választanak meg. Az országgyűlési képviselők megyei lajstromára minden szavazókörben szavaznak a választók. Megyénkben 376 szavazókor lesz. — KISXÄNA községben a kőbánya üzemeltetését átvette a községi tanács. A kőbányából vásárolnak követ a szomszédos községek lakói is. Ugyancsak innen fogják biztosítani a majd létesítendő kultúrházukhoz is a szükséges mennyiségű követ A Nagy Októberi Szocia- lista Forradalom nemcsak a hadifogságban levő katonákra gyakorolt hatást, hanem igen erőteljesen hatott a még harcoló tömegekre is. A forradalom győzelmétől a breszti békéig eltelt időszak alatt a hadsereg harci értéke minimálisra csökkent, sőt megvolt annak a veszélye is, hogy ezek a csökkent harci értékű, az orosz katonákkal való barátkozás folytán számos esetben bolsevizált csapatok bomlasztó hatással lesznek az egész hadseregre. Még inkább fennállt ennek a veszélye a breszti béke megkötése után, amikor a szovjet kormány a front közelében levő hadifoglyok nagy részét hazaengedte. Az osztrák-magyar hadvezetőség arra számított, hogy a breszti béke megkötésével a keleti fronton levő csapatok nagy része felszabadul, sőt a hazatérő hadifoglyokkal együtt még gyarapszik is a 'hadsereglétszám s ezeket a hazatérő katonákat* más frontszakaszokon újra be lehet dobni. Azt kellett azonban látni, hogy a keleti frontról visszatért katonák nem akarnak harcolni, sőt a fogságból hazatértek szocialista elméleteket terjesztenek, bolsevista röplapokat és könyveket terjesztenek a katonák között. A hadvezetőség felismerve a veszélyt, a fogságból hazatért katonákat koncentrációs táborba záratta és egy hónapig tartó átnevelés- nek vetette alá. A hadvezetőség azonban elkésett. Ekkor már az országon belül is működtek az an- timilitarista csoportok és röplapokat terjesztettek a katonák között. Az egyik 1918 elején írt „Katonatestvéreink” kezdetű antimilitarista röplap így hangzik: „Testvéreink, eszméljetek! Az orosz katonák már rájöttek arra, hogy a föld, _ amelyet meg kell hódí- taniok, a saját országukban van, hogy az ellenség, amely- lyel, ha kell, fegyverrel is szembeszállnak, — a földes grófok és iparbárók csapata, mely a különböző nemzetiségű Földtelen Jánosokat és Nincstelen Pétereket egymásnak uszítja, nehogy az igazi ellenséget felismerve, ellenük forduljanak!” A röpirat egy jellegzetes kérdéssel fejeződik be: „Katonák, mit fogtok majd tenni?” 1918 elején azonban már nemcsak röplapok jártak a katonák között, hanem forradalmi katonanóták is keletkeztek, s egyik ilyen katonanóta feleletet is ad erre a kérdésre: „Jó testvérek! ml küszködtünk Az urakért elvéreztünk. De üt az óra valahára, Készüljetek új csatára! Éljen a szent forradalom vörös zászlója!” Ezek az antimilitarista röplapok parancsmegtagadásra, szökésre, lázadásra szólítják fel a katonákat. Anélkül, hogy ezeknek a röplapoknak a szerepét és jelentőségét túlértékelnénk, meg kell állapítanunk, hogy némileg ezek is hozzájárultak a hadseregen belüli megmozdulások kirobbanásához. A hadseregen belüli meg- mozdulások, lázadások már 1918. januárjában megkezdődtek. Január 30-án Sajó- ecsegen fellázadt az egyik gyalogezred pótzászlóalja. Február elsején Pólában és Cattaróban fellázadt a haditengerészet legénysége, elfogták a tiszteket, felhúzták a hajókra a vörös lobogókat. A lázadás oka, NAGY JÖZSEF: Megmozdul amint azt a vizsgálat megállapította, az volt, hogy a katonák a breszt-litovszki béketárgyalásoktól általános békét reméltek, s mivel ez elmaradt, a katonák ilyen módon kívántak a háborúnak véget vetni. A felkelés egyik részvevője, Ferenc budapesti szabó, Éva Priester: Cattaró 1918. című könyvében így mondja el a vizsgálóbírónak a felkelés utáni érzéseit: „Őrnagy úr, kérem, mikor mi ott álltunk a fedélzeten, és az öbölben horgonyzó hajókon vörös zászló lengett, akkor a bajtársak némelyike sirt örömében, mert azt gondolta: most mindent megnyertünk. Én is olyan boldog voltam, mint még soha tizenhét óta, amikor ott álltunk a Téli Palota előtt, de én éreztem, hogy a győzelem nem megy ilyen gyorsan. Most következik az igazi munka: a neheze. Rasch állt mellettem, egészen fiatal ember, ön is biztosan ismeri nevét, valahonnan Ausztriából való, munkás és szociáldemokrata, mint én, ő mellette meg Stonavsky, egy cseh elvtárs. Stonavsky az öböl felé nézett, és hirtelen fojtott hangon megszólalt: Mi elkezdtük, most szerte az országban meg kell a munkásoknak tudniok, mi történt Cattaróban, akkor ők is felkelnek. És amíg ezt megtudják, a flottának ki kell a hadsereg tartani minden áron, értitek? Mindenkivel és mindennel szemben!” A pólai és cattarói tenge- részek azonban mindössze három napig tudtak ellenállni a tengerészeti ostromzárnak. Az osztrák és magyar szociáldemokrata pártvezetőségekhez küldött, segítséget kérő üzenetekre még csak választ sem kaptak. A felkelés vezérhajója, a „Szent György” megkísérelte az áttörést a parti ütegek ostromgyűrűjén, de olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy kénytelen volt megállni. A felkelés részvevői közül négyet halálra, több mint ötvenet pedig 15— 20 évig tartó börtönbüntetésre ítélték. A szigorú megtorlás ellenére májusban már újra lázadásra került sor Cattaróban, amit azonban ugyancsak levertek. 1918 első felében a hiányos adatok szerint is, mintegy 20 csapattestnél történtek kisebb- nagyobb lázadások. Ebben a korszakban kiemelkedik a megmozdulások közül a Pécsett állomásozó 6. gyalogezred pótzászlóaljának a lázadása. A pótzászlóalj legénységét 1918. május 20-án menetszázadba osztották be. Erre a legénység nagy része — akik, mint' azt a vizsgálat megállapította, orosz fogságból tértek haza — megtagadta az engedelmességet, megszállta a kaszárnyát és katonatanácsot választott. Megszerezték a fegyver- és lőszerraktár kulcsát, s mintegy 24 gépfegyvert, jelentékeny kézifegyvert és lőszert vettek magukhoz. Ezután elfoglalták a közelben levő Fe- jérváry-laktanyát, a két vasútállomást és több más középületet. A felkelők ellen két gyalogezredet és egy huszárezredet vetettek be, de mivel a jól felszerelt és erőteljesen védekező felkelőkkel még így is csak nehezen bírtak, két ágyút is harcba vetettek. Á hatalmas túlerő végül a délutáni órákban megtörte a felkelők ellenállását. Többszáz fogoly, 20 halott és számos sebesült maradt a „csatatéren”, mintegy 40—50 felkelő azonban kivonult a városból és Pécsbánya- telep bányászait igyekezett csatlakozásra bírni. Hogy ez a tervük nem is volt teljesen eredménytelen, az kitűnik abból, hogy a felkelés után mintegy 90 bányászt letartóztattak. A felkelők egy részét azonban egyáltalán nem tudták elfogni. Hova lettek, mi lett velük, senki nem tudta megmondani. Csak kósza hírek jártak szájról szájra, hogy Horvátországban meg Somogybán „zöldkáderek” vannak szökött katonákból. Az erdős, hegyes vidéken száz—kétszáz ember is összeverődött felfegyverkezve és várták a háború végét. A hadvezetőség pedig mitsem tudott ellenük tenni. A háború utolsó hónap- -rl' jait a hadsereg teljes szétesése és felbomlása jellemezte. Októberben a hadvezetőség már teljesen tehetetlen a legénység mozgalmával szemben. Nincs rend, nincs fegyelem, a katonák már olyan elemi kérdésben is megtagadják az engedelmességet, mint a reggeli felkelés. Október 23-án Fiumében fellázadt a horvát 79. gyalogezred, megszállta a középületeket, az ellenálló rendőrséget pedig kisebb harc után lefegyverezte. A parancsnokság meg sem kísérelte a felkelés elfojtását. Az olaszok október 24-én megindított nagy támadása, mely a világháború utolsó jelentős ütközete volt, a monarchia hadseregét a teljes felbomlás állapotában találta. Egész hadosztályok lázadtak fel és indultak hazafelé. A 27. és 38. gyaloghadosztály október 25-én teljes egészében fellázadt és bejelentette: haza akarnak jönni Magyarországra. A király József főherceget küldte ki lecsendesíteni a csapatokat, aki azonban midőn meglátta a helyzetet, a következő távirattal válaszolt: „A legrövidebb idő alatt és minden feltétel alatt fegyverszünetet kell kötni, ha nem akarják, hogy minden teljesen ösz- szedőljön.” katonák a maguk részéről befejezték a világháborút. A fegyvert azonban nem dobták el. A hazafelé özönlő százezres katonatömeg úgy számított, hogy fegyverére még szükség lehet, mert idehaza van egy veszélyesebb ellenség: a tőkések és földbirtokosok, akiket még le kell győzni. A kiéhezett, lerongyolódott katonákat a leszámolás vágya, a bosszú ereje hajtotta hazafelé. Nem virágosán, jókedvűen jöttek, s nótájuk is a forradalmat éltette: „A háborút nem kívántuk, De a békét megcsináljuk! Megtanultunk embert ölni, Mesterünkön próbáljuk ki, Ha él a szent forraüÄte» vörös staftéjtr*
