Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)
1958-10-07 / 218. szám
1958. október 1.. kedd NEPOJSAG 8 KUKORICAFOSZTÁS Napirenden: A nép és vezetői Ott ül az emberek között. Szó szoros értelemben oáfí a válthoz a gyöngyösi bányásszal, meg a szőlősgazdával. Körülötte az emberek ezrei, s mikor poharát a város lakói egészségére emeli, felzúg a taps és az éljen. Ott megy az emberek között, szájában a szivar, beszélgetve, nevetve, nézgelődve, ha nem ismernénk, talán nem is tudnánk, hogy ez a szemüveges férfi, a Magyar Nép- köztársaság minisztertanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc. Nincs géppisztolyos őrség, nincsenek riadóautók, nincs rendőrkordon. Illetőleg áll ott néhány katona. de nem is mellette, hanem az emberek között, inkább csak tiszteletből. A rendőröknek meg az a gondjuk, hogy meg* előzzék az esetleges balesetet, mert jön a szüreti felvonulás — ficánkoló lovak, s rendkívül kíváncsi gyerekek. Ott ül az emelvényen, vidáman integet, később, este, ott van a szüreti daljátékon, hivatalosan” senki se védi, senki se óvja, mert minek. A nép szeretete a legnagyobb védelem, azé népé, amelyet képvisel, amelynek vezetője, s amely vezetőjének tartja. Nem tudja az ember, nevessen-e. vagy dühöngjön « nyugati újságok és politikusok ostoba megállapításain: a vezetés, a kommunisták, a kormány nem élvezi a nép bizalmát. Nem? Hát a gyöngyösieket senki sem vezényelte ide az emelvény elé. vagy az utca szegélyére, hogy éljenezzenek. A szívük hozta ide és a szeretet. S az állam feje, aki nem élvezi állítólag a nép bizalmát, s a nép, aki ismét állítólag nem bízik a vezetésben, mitsem törődve az ostoba megállapításokkal, ott öleli egymást szivére, ahol a protokollnak még a látszata is elmosódik a szüret vidám forgatagában. írjanak, amit akarnak Nyugation, nyilatkozznak az ENSZ-ben, vagy sajtó-konferenciákon, amit akarnak: a karaván halad! (gyurkó) Rkfk nem jutattak be a bálba Este van. Csendesek, kihaltak a kápolnai utcák, de bent az udvarokban annál nagyobb a vígság. Innen kacagás, onnan vidám nóta ha'lik, lányok sikongatnak, legények kurjongatnak. Kukoricafosztás járja mindenfelé mostanában így faluhelyen, ami a hasznos munka mellett mindig szórakozást, egy-egy kellemes, vidám estét is jelent. Ki tudná számát, mennyi dal, mese, kedves népi történet született már így, a sokszor éjfélig tartó fosztás idején, hány és hány fiatal szív lobbant lángra és gyulladt szerelemre. Balázs Károlyék udvaráról nótaszót sodor az utcára a Mátra felé fújdogáló szellő. Benézünk hát mi is, nagy jó estét köszönve és máris térdig süppedünk a puha csuhéba. — Csak tessék, tessék beljebb, — biztat valaki az asszonyok közül és máris belecseppentünk a fosztás, a „családi kör” kellős közepébe. Hamar barátságot kötünk. Első látásra bizony megijed az ember a hatalmas, még fosztallan kukorica-halmaztól, de aztán ahogy elnézi az ügyesen mozgó kezeket, nyomban reménykedni kezd, hogy — no, azért éjfélre talán meglesz. Asszonyok, lányok, férfiak, gyerekek, szinte nyakig ülnek a fosztásban és bizony jól közre kapják Balázsék kukoricáját. Itt vannak a szomszédok, jóismerősök, lehetnek talán tizenöten is. Itt van a szép Szabó Marika a szomszédból, ügyesen kapkodja le a kukorica héját. Ignác András bácsi biztatja, buzdítja a fiatalokat. — Aki piros csövet talál, hazamehet — mondja fennhangon és szavára különösen a gyerekek lázasan keresik a „piros” kukoricát. Egyszercsak visítás hallik a fiatalok közül. Balázs Juliska szép piros arca fekete, mint a korom. Az a „haszontalan” Szabados Gazsi bekente üszőkkel, de máris menekül, a fiút nem is látni egy darabig, talán Juliskát vigasztalja, - amíg megmossa arcát a kút- nál. Szabados Pista bácsi koszorút fon. nagy szakértelemmel, aztán elmeséli, hogy ami... hogy egy belga állampolgár elhatározta, hogy az idén átgyalogol a La Manche-csatorna legkeskenyebb részén. A csatorna felett nincs híd, az alatta elvezető alagutat pedig csak most tervezik. Van Lent foglalkozására nézve búvár. Ötven óra alatt 32 kilométert szándékozik megtenni, különleges búvársisakban a csatorna fenekén. kezd. Valami régen hallott történetet, mesét szed elő, amit tisztes áhítattal hallgatnak a fosztok. András bácsi ez egyszer nem fukarkodik a szóval, meséje olyan csodaszép, hogy egy-egy kisebb gyerek még, száját is ellátja a nagy csodálkozásban. A munka azonban nem áll meg, a kezek dolgoznak serényen, és mindenki előtt nagyra nő a kupac. Vége a mesének, most a gyerekeken a sor. Balázs Pistiék szép selymes „kukorica bajuszból” szakállt, bajuszt csinálnak maguknak, azzal vidítják, szórakoztatják a társaságot. Valaki töklámpást faragott, hatalmas szájjal, nagy Szombaton este hét órai kezdettel, ünnepséget rendeztek Füzesabonyban, a Kossuth- Filmszínházban a Moziüzemi Vállalat államosításának tízéves évfordulója- alkalmából. Az ünnepségre pompás díszbe öltöztették a füzesabonyi mozihelyiséget. Az ünnepi beszédet Fekete Gábor, a népfrontbizottság helyettes elnöke tartotta. Beszédében rámutatott arra, hogy az államosítás óta eltelt tíz év alatt milyen nagy „fűrész”-fogakkal és égő gyertyát helyez a közepébe. A lányok sikítanak, a többiek nevetnek a vidám tréfán. A gaz- dasszony jókora tálon behozza a csemegét: — Tessék, tessék! — kínálja, — itt a finom, frissen főtt kukorica! Későre jár az idő. Szinte észrevétlenül eltűnünk a jókedvű társaságból, de vidám nótájukat még messzire halljuk: — Zöld a kukorica, Kati... száll a nóta tüzesen, pattogósán Balázsék udvarából és bejárja a hosszú kápolnai főutcát... Szalay—Márkusz képesriportja. ütemben fejlődött a magyar filmipar. A jól sikerült kis ünnepség után bemutatták a „Micsoda éjszaka” című új magyar játékfilmet, amely a közönség előtt nagy sikert aratott. Szigetváry József — A BÉLAPÁTFALVI cementgyár napról-napra teljesíti tervét, csak a cement elszállítása okoz gondot a gyár vezetőinek, mivel a MÁV nem tudja biztosítani a fedett szállító kocsikat. Igen örvendetes dolognak lehettek tanúi, akik vasárnap este ellátogattak az egri Városi Művelődési Ház szokásos vasárnapi táncestjére. A bejárainál ugyanis a méltatlankodók egy csoportja reklamálta, hogy nem mehetett be táncolni. Az ok: ittasság, nem megfelelő öltözet. Az egyikük majd tenyérnyi kockás kardigánja miatt esett el a szokásos vasárnapi tánctól, társa részegen imbolyogva keresett pártfogót és egy rést, ahol besurranhasson a bálba. A feljáratnak azonban szigorú és éber őrzői voltak, s udvariasan figyelmeztették a Pénteken a megyei tanács nagytermében ünnepélyes keretek között osztották ki a Heves megyei napok keretében megrendezett erdő- és mezőfiatalokat, akik nem viseltek nyakkendőt, hogy a követező alkalommal megfelelő öltözetben jelenjenek meg a bálon. A Művelődési Ház vezetősége ezzel az igen jó módszerrel rövid idő alatt helyre tudja állítani a vasárnap esti táncok jó hírnevét, s a szórakozni vágyó fiatalok is örömmel veszik ezeket az erélyes intézkedéseket, mert tudják, hogy az ő zavartalan és kellemes szórakozásukat biztosítja. Nem ártana ezt a mód- szert máshol is alkalmazni, ahol nem megfelelő, feltűnő öltözékben, ittasan járnak táncolni. A leállítás díjnyerteseit serlegekkel és oklevelekkel jutalmazták meg. sor még ő fiatal volt, ilyenkor, fosztáskor. bizony ő is megölelgette a szép kislányokat, ha éppen szerét tehette. - így ni, telkem, magyarázza nagy buzgón és máris derékon kapja Szabó Marikát, de neki, úgy látszik, nem tetszik a közeli barátság, mert ugyancsak szabadkozik. Ignác András bácsi mesélni Füzesabonyban is megünnepelték a filmipar 10 éves államosításának évfordulólát ................... ...... Ki osztották a „Heves menyei napak“ dijait gazdasági kiállítás díjait. arisztokrácia frankot hamisított, beült a parlamentbe 1926-ban lágban. így aztán külföldről AZ 1926-OS ESZTENDŐ szomorú és nagy port felvert magyar szenzációja a frank- hamisítás. Nemcsak Magyar- országon kommentálták sokféleképpen, hanem jó . ideig foglalkoztak vele a külföldi lapok és a külföld közvéleménye is. Mint ismeretes, a magyar arisztokrácia egy része nem tudott belenyugodni a vesztett háború és a monarchia felbomlása következtében előállott helyzetbe. Belpolitikai síkon igyekezett a sovinizmus érzését felfűteni, bizonygatva mindenkinek, hogy hallatlan méltánytalanság esett velünk, a külpolitikában pedig gyerekes eszközökké! operáltak. Az éledő fasizmus minden megnyilatkozását elég korán igyekeztek felhasználni a jogosnak vélt magyar követelések melletti hangulatkeltésre. A közvetett hatások azonban nem mutatkoztak elegendőknek. Szükség volt közvetlen cselekvésre is. Ezért elhatározták, hogy a nyugati világot anyagilag teszik tönkre — mázsaszámra hamisított nagycimletü bankjegyekké' Ezt az elemi iskolás elmeszüleményt a magyar arisztoKrá- cia egy jelentős része, a hivatalos kormányszervek hallgatólagos támogatásával hajtotta végre: kofferszámra vitték a bankjegyeket Nyugat-Euró- pába, de az első lépéseknél felfedezték a csalást. Ebben a légkörben persze a legjobb fegyver a honatyák kezében a személveskedés. az egymás pocs Kondiázása. Ez ugyanis az újságolvasó közönséget pártállásra való tekintet nélkül szórakoztatja, vagy ingerli, attól függően, hegy ki. kit szid. A válaszok sohasem maradnak el és így a nyomorgó Magyarország első számú szórakozóhelye az újság, ahol van cirkusz és Sok minden. 1926. februárjában VázsoA magyar nyi Vilmos például napirend előtt szólal fel az őt ért támadások ügyében. Az Tjj Nemzedék (katolikus riport- lap abban az időben. A szerk. megjegyzése.) azt írta róla, hogy ő a csehekkel konspirál. Felszólítja az Új Nemzedéket, hogy nevezze meg azokat, akik ezt róla állítják. Mióta a frankhamisítási ügy szőnyegen van, ő állandóan cenzúra alatt áll. Walkó miniszter, a kereskedelmi ügyek főnöke közbeszól: — Ez nem áll. Vázsonyí indulatosan válaszol a miniszternek: — De igen, állandóan cenzúra alatt állok, Hedry Lőrinc, aki később Heves vármegye főispánja lett és a kormányzópárt képviselője volt abban az időben, lakcnikus rövidséggel közbeszól: — Hazugság! Vázsonyi Vilmos nem késik az ugyancsak hetyke válasz- szal: Maga hazudik! Fábián közbekiáltja a heves és sokat jelentő kérdést: — A kereskedelmi miniszter nem tudja, hogy van-e cenzúra? A tisztelt Ház elnöke a vita hevességéért és abban elhangzottak miatt Fábiánt, Hed- ryt és Vázsonyit rendreuta- sítja. (Még szép, hogy történt valami!) VÁZSONYI AZONBAN fenegyerek, nem hagyja magát és a rendreutasítás során vett szusszal tovább folytatja a megkezdett támadást: — Titkos rendőrök ólálkodnak az ablakom előtt! Hoyos Kiksa felveszi a levegőbe dobott. kesztyűt és visszavág: — Arról beszéljen, hogy az önök lapjai mit írnak? Ruppert beavatkozik Vázsonyi mellett; odavág Hoyos Miksának. — Maga ne beszéljen! Hoyos félfordulatot tesz a rászóló Ruppert felé: — Maga se beszéljen! Magát már rágalmazásért el is ítélték! És folyik a vita ebben a csodálatos stílusban, ahol még a szócsata közben ilyen mondat is kigurul Vázsonyi ajakáról: A rágalmak dacára is teljesíteni fogom kötelességemet! Az eddigiekből igazán kevesen következtethetnek arról az olvasók, hogy a páriámén i- ben a honatyák az ország nyomoráról, a nép gondjairól beszéllek volna. A t. Ház ülésén megvitatták, volt-e joga Vázsonyi Vilmosnak, az akkori idők egyik jóképességű és nem szellemtelen szónokának, a pénzügy- minisztert a korán felszabadult borbályinashoz hasonlítani. Februárban még nem látja jónak Bethlen gróf a Ház feloszlatását, pedig az ő közéleti szereplése sem kap osztatlan elismerést, még saját osztályosaitól sem. így hát nem meglepő, hogy az akkori parlament baloldalán elhangzik a vélemény Bethlen gróf egyik megnyilatkozásáról, hogy az nem más, mint egy megszorult ember hazudozá- sai. Zichy János gróf egyik őszinte nyilatkozatában leplezetlenül megmondja az igazat: „Kalandorok melegágya lett Magyarország a trianoni béke óta”. Azért az őszinteség mellett az sem árt, ha egy kissé nyugtalanítják a lapok a- átlagpolgár elkínzott kedélyét délibábos, illetve legitimista mesékkel, a kinyert vikeltezett hírek jdennek meg itt-ott a pesti és vidéki újságokban. hogy Ottó — bocsánat — II. Ottó visszatért az országba. Apponyí gróf lakásán tartózkodik. (Ezt egy holland lap írta.) Egyik olasz lap nyomán azt írta a hazai sajtó, hogy külföldön sokat írnak az ország belső nyugtalanságáról: állítólag Cegléd környékén fegyveres bandák gyülekeznek és ezek Budapest ellen akarnak vonulni. AZ ORSZÁG HÁZÁBAN pedig tovább folyik a szó- özön. Egerben egy udvariatlan honatya, dr. Nagy János kanonok nem várta meg az új választások kiírását, hanem öngyilkosságával fejezte be politikai és emberi pályafutását. Akkoriban módfelett sokat suttogtak arról, hogy a nagyratörö pap nem vette figyelembe elöljárói szándékait és elképzeléseit és ezért kellett a halálba mennie. A helyi sajtó sürgeti az időközi választás megtartását, Török Kálmán prépost-kanonok el is mondja programbeszédét méltóságteli és kenetes szavakkal, de már nem választják meg honatyává, mert a kormány. Bethlen agya mást gondolt. A választásokat december 10-re írták ki. Egerben gróf Klebelsberg Kunó dr., az akkori kultuszminiszter -i jelölt A sajtó alázattal és teljec lebomlással magasztalja a jóhangzású magyar nevet: — Klebelsberg miniszter derék magyar ember, akinek az őse Budaváránál vitézül harcolt a törökök ellen 1686-ban és segítette a törököket kiverni az országból. Meg is becsülte a király, mert vitézségéért gróffá tette. (Milyen szépen hangzik ez az állítás amellett az igazság mellett, hogy a török hódoltság alól felszabaduló ország a monarchia céltudatos gyarmatosítási területévé vált abban az időben.) A kedves hangú újságíró aztán folytatja a njagaszta- lást, mint jól fizetett mesemondó: — És a nagy törökverő hősnek az unokájáról mindenki tudja, hogy fiatalkora óta mindig a magyar népért dolgozott. A KORMÁNYPÁRT jelöltje néhány hosszal megelőzte az ellenzék részéről fellépő Budavári Lászlót, az ébredt) magyart. Róla aztán kellőképpen elmarasztalóan nyilatkozik a helyi lap: — Budaváriról, akit azelőtt Szirkónak hívtak, csak any- nyit tud a nép, hogy tanító volt valahol a máramarosi hegyekben és Budavárához csai-t annyi köze van, hogy befizette a Budavárában levő belügyminisztériumban az egy koronát, amikor a nevét megmagyarosította. — Budavári tanítónak se lehetett jó, mert 33 éves korában nyugdíjazták. Ha még tanítónak se volt jó. Képviselőnek annál kevésbé. Eddig hat helyen megbukott. Olyan mulyának tartja az egri népet, hogy majd őt fogja megválasztani, csak azért, mert azt hirdeti magáról, ho'-'y ó ébredő magyar! A szociáldemokraták közötti általános hangulatról sovány, de jellemző képet kapunk az akkori sajtóból. Ilyen helyzet és hangulat uralkodik. — A szociáldemokrata pár! kebelében többen azt a felfogást vallják, hogy a parlamenti frakció tagjai mit serr értek el a kitűzött program ból, csupán jóldotált állásokhoz és pozíciókhoz jutottak. Amennyiben a volt képviselők önként nem lépnek visz- sza a jelöléstől, az új szociáldemokrata jelöltek javára, ez a körülmény súlyos kihatással lesz a választások eredményére. A megyében valamennyi körzetben az arisztokrácia, a nagyvállalkozók és azok kiszolgálói jelöltették magukat. Említésre méltó az a körülmény, hogy a pétervásári választókerületben jelöltette magát Kolacskovszky Lajos is. A sajtó nem tud róla semmi elmarasztalást feljegyezni, csupán bemutatásképpen így jellemzi: — Heves megyében a kommunizmus alatt alispán voJtilletve mint akkor nevezték a vármegyeházán: hivatalvezető elvtárs. És Keglevich gróf, Klebel- sherg gróf. meg a többiek, a nyomorgó nép tudatlansága, Politikai járatlansága következtében 1926-ban is bekerültek a honatyák közé. Hiába írta meg nap mint nap egy éven keresztül a hazai saitó azt a hallatlan botrányt, amit frankhamisítás néven könyvel el a történelem, hiába fedeztek fel s-'inte havonta Danamákat, korrupciót, hiába háborgatták a dolgozó népet, az éhsée meg a rongyossá s. megválasztotta urait, mert a közöny, a tájékozatlanság. meg az úri huncutság kijátszotta a nép jogait. MINDENKI OLVASHATTA ■bben a? országban, hoav az írszáeo* rendőrfőu-anl ‘ á nvtól kezdve Windischgrätz hercegen keresztül a mindenható Bethlenig mindenki botrányhős és kalandor, az Országház körüli szóáradatban minden ’él és minden eszme szürkévé "áltozott A szemfényvesztők ■ ásári zait csaptak a nemzet házában és ezt a zait ezt a -sindadrattát adták a népnek ■•no ióiét helyett. (f.
