Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-25 / 234. szám

1958. október 25., szombat NÉPÚJSÁG s egy választási nagygyűlésről ÉLETEMBEN KÉTSZER jártam a Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban. Először jó másfél évvel ezelőtt. 1957. januárjában. Szomorú napok voltak. Éppen hogy éledni kez­dett az ország halálos der­medtségéből, a fejekben még küszködtek egymással a zava­ros nézetek és az élet igenlése. Ha jól emlékszem, éppen aznap adták ki a gyár 160 dolgozó­jának a felmondó levelet, mert nem volt áram, nem volt nyersanyag, munkátlanul áll­tak a gépek. Tudtuk, hogy munkanélküliségük átmeneti lesz, de akkor még talán leg­merészebb álmainkban sem gondoltuk, hogy mindössze né­hány hónapról van szó, s újra visszatér a régi élet a gyár fa­lai közé. Még élénken éltek az embe­rekben az emlékek, még ott vibrált a félelem az emberek szívében, de már ott volt a nyugodtabb élet sejtése is. Már szervezkedett a párt, már voltak munkásőrök. már nem az a maroknyi csoport volt a hangadó, amely a munkásha­talom ellen lépett fel, a mun­káshatalom idején létesített gyárban, amely újabb százak­nak adott felépülése után biz­tos kenyeret. Akkor jártam ott, s én is, úgy mint a többiek, aggódva mérlegeltem: mennyi idő kell ahhoz, hogy rendbe jöjjön itt minden. Úgy gondoltuk sok, nagyon sok... És most újra ott vagyok a gyárban. A nagy ebédlőterem­ben ott szoronganak a munká­sok. a mikrofon előtt katona­ruhás ember beszél. Szinte érezhető a levegőben, az elő­adó és a hallgatók között las­san szövődik egy szál, s ez mind erősebb lesz. S amikor taps tör ki, érződik a lendüle­ten, nem a kötelező udvarias­ság, hanem a helyeslés hangjai ezek. HELYESLÉS, MERT na­gyon is közelálló dolgokról be­szélt Úszta Gyula elvtárs. a választási nagygyűlés előadója. A háborúról és a békéről. A Szovjetunió szinte kimeríthe­tetlen segítőkészségéről, ame­lyet ez a gyár, szinte a szó legszorosabb értelmében a sa­ját bőrén tapasztalt, hiszen az, hogy megindultak, hogy — ha az érintettek számára hosszú hónapok — valójában egészen rövid idő alatt ismét olyan len­dülettel dolgoznak, mint az­előtt. Olyan lendülettel? Nem, va­lahogy másabbak lettek egy kicsit az emberek. Egy beszél­getést idéz Úszta elvtárs. A gyűlés előtt megnézte az üze­met, beszélgetett a munkások­kal. — Mennyit keres most? — tette fel a kérdést az egyiknek. — Hát most kevesebbet — volt a válasz — de mintegy mentegetőzve tette hozzá: csak azért, mert új munkára állunk át. És olyan hangon magyará­zott. mint aki jó ismerője üze­mének, mint aki — bármilyen furcsán hangzik egyesek szá­mára — teljesen megérti, hogy elsején szükségszerűen lett ke­vesebb a borítékban. Közelebb áll az emberekhez az üzem, és annak minden munkája. Érdekes adatot mondott el Úszta elvtárs, amit ugyan mindenki ismer és mégis — láttam az arcokon — elgondol- koztatóan új, akár hányszor hallja az ember. Az üzem fia­tal. néhány esztendeje építet­ték, s szinte vele nőtt fel mun­kásgárdája is. Az üzemben dolgozók átlagos életkora 23 év. átlagos keresete 1446 forint. E tény mellé saját fiatal koráról beszélt az előadó. S amikor fiatal élete ezernyi nehézségé­ről. az átkoplalt, munkanélküli napokról beszélt, úgy érzem, megérintette a fiatalok lelkét újra a felismerés. Erről beszélt a taps. így egymás mellé ál­lítva sorsokat látja csak iga­zán az ember, mennyivel jobb ma a fiataloknak, — s nem­csak azért, mert fiatalok. Az 1446 forintot kereső lány, ha segíti szüleit, akkor is gyüit- heti a kelengyét, az 1446 fo­rintot kereső fiú gondolhat a családalapításra. SZÁMOK AZ életünkről, mennyit eszünk, iszunk. — ál­talános derültség, mikor Ká­dár elvtárs szavait idézte Úszta Gyula — hogy az ada­tok szerint evésben már lefőz­tük Amerikát. Számok, me­lyek két esztendő küzdelmé­nek egy-egy győzelmes állo­mását jelentik. Szemben velem, szökés fia tál fiú ül. Úszta elvtárs épper arról beszél, hogy a kormány vállalva a népszerűtlensége* 1956. november óta, csak az* tartotta szem előtt, mi szolgál­ja a dolgozók érdekét. Kádá­rék akkoriban sokak előtt nem tartoztak az ország népszerű emberei közé, mert a rendrő1 a munkáról beszéltek, az össz­komfortos sztrájk ellen. Ma, Kádár elvtárs egyike a leg­népszerűbb embereknek, mert igazát, — a párt igazát — az­óta jobbá váló életünk bizo­nyította. A fiú szembenéz Úszta elvtárssal, aztán egyre kényelmetlenebbül feszengett a székén. Talán nagyon is ele­venbe vágtak a szavak. De előbb-utóbb számot kell vetni az embernek tévedéseivel, s úgy érzem, ez a számvetés eb- benazüzemben talán ezekben a napokban fejeződött be igazán, s eredménye, hogy nemcsak a gyáron belül teremtettek ren­det a fejekben. Ma már arra is futja erejükből, hogy a kör­nyező falvakban segítsék a választási munkákat. Még egy, az üzem dolgozói többségének, ismeretlen adat: hogyan nézett ki a régi kép­viselőház, kik voltak azok, akik a népet képviselték állí­tólag. 1931-ben a képviselőház­ban 84 nagybirtokos, 55 ma­gasrangú katonatiszt. 20 ban­kár és gyáros, 37 ügyvéd kép­viselte a nép ügyét. És még egy érdekesség az üzemi fiataloknak: a felsza­badulás előtt a választójog fel­tétele volt: a 24. életév betöl­tése, hatévi egy helyben lakás, s még az egyházi adóból sem lehetett hátralékban. Ha csak az életkort nézzük, semmi mást. ennek az üzemnek több mint a kétharmada nem sza­vazhatott volna. VÉGE A GYŰLÉSNEK. A nagyteremben, ahol éppen két esztendeje a munkáshatalom elleni harc zászlóit bontogat­ták. felcsendülnek az interna- cionálé örök szép hangjai: A győzelem napjai jönnek... Nagy utat tettünk meg elv­társak két esztendő alatt. Együtt a párt, a néppel-... Deák Rózsi- A TENKI KISZ saját ze­nekara szolgáltatja a zenét az elkövetkezendő bálákhoz, mert az elmúlt évben nagy siker­rel adtak elő több színdara­bot, s annak bevételéből sa­ját tánczenekart hoztak létre. A mi jelöltjeink Kertész Emil, nyugdíjas tsz- tagot községi tanácstagnak je­lölték — Heves községben. Simonka Béla KISZ-titkárt ugyancsak Hevesen jelölték községi tanácstagnak. Korsós Sándor kisiparost a he­vesi járási tanács tagjának je­lölték. Miért húzódik a Gyöngyösi Xll-es akna fürdőépületének átadása A Gyöngyösi XII-es akna bányászai nagy örömmel fi­gyelték, a bányaüzem mellett épülő hatalmas fürdő magas- banyúló falait Az építkezés elég gyorsan haladt, már ides­tova fél éve, hogy tető alá ke­rült az épület. S azóta, mintha megállott volna a munka. ' A munkások ott téblábolnak az építkezésen, de az átadás még mindig húzódik. Vajon, mi gátolja a régvárt építkezés befejezését? A veze­tőség és az építők közösen a kazán nehéz beszerzésére pa­naszkodnak. Igen körülményes úton szerezték meg a mező­kövesdi lignit-fűtésű kazánt. A kazánház építését módo­sítani kellett, mert kőszén fű­tésű kazánra tervezték. Ez is hosszabbította az átadási időt. Most utólagos tervek és elgon­dolások szerint a fürdő épüle­tébe lámpakamrát építenek be. Ezzel nagymennyiségű kar- bitot tudnak megtakarítani, mert a lámpakamrában szol­gálatot teljesítő rokk ni vájár mindig előre elkészíti a bá­nyászlámpákat, csak ki kell vételezni a bányába indulók­nak. De ezen az átaiokításon kí­vül újabb munkákat kellett megkezdeni. Az egyemeletes épület felében irodaházat ren­deznek be, ezért nem használ­ják fel az irodaházra szánt pénzt. Ez a két sdns <« "»«v- ban hátravetette az épít« kezés előrehaladását. S a veze­tőség és az építők a jövő bá- bányásznapról beszélnek, ami­kor üzemkénes állapotban ké­szen áll majd az ezer szemé­lyes fürdő épülete. A lignit-fűtésű kazán besze­relésével még fokozódott a probléma. A kéményépítő vál­lalat nem vállalta el a kazán kéményének én-'ténét a téli idő miatt. így tehát ez a fontos épület átadása jövő évre ma­rad.- K.j ­Az a meri!* a i vasúttársaságok válsága Az Egyesült Államok vasút­társaságai igen súlyos problé­mákkal küszködnek. Kevés az utas, kicsiny a teherforgalom, az emberek szívesebben utaz­nak vagy szállítanak repülőgé­pen, illetve autón. A válság leküzdésére a va­súttársaságok különféle újítá­sok bevezetésével kísérletez­nek. Legújabban bejelentették, hogy a teherszállításnál külön­leges „testhez szabott” vago­nok alkalmazását tervezik. így például, a repüli kedvéért különleges méretű és szerkezetű tehervagonokat bo­csátanak rendelkezésre, ame­lyekben a repülőgépek szárnya a sérülés minden veszélye nél­kül szállítható. Romló és ké­nyes élelmiszerék számára olyan vagon készül, amely „csupán” apró hűtőszekrény­ből áll. A poralakú plasztikot olyan óriási „gondolákban” akarják szállítani, amelyek gumiból készült, zsákszerű tar­tályokból állnak. A amerikai vasúttársaságok azzal is ösztönzik üzletfeleiket, hogy megfelelő mennyiségű* biztosított áruszállítás esetén, a szóban forgó áruháznak kü­lön terveznek legmegfelelőbb vagonokat. Ipari adatok Csehszlovákiából Csehszlovákiában másodper­cenként átlag két. és fél tonna szenet bányásznak, az erőmű­vek 565 kilowattóra elektro- mosságotjtermelnek, a gyárak­ban 575 cigaretta, 39 liter sör és 24 kilogramm cukor készül. A csehszlovák gyárakban óránként 15 motorkerékpárt négy autót, 25 rádióvevőké­szüléket. 9 televíziós vevőké­szüléket és 18 fényképezőgé­pet gyártanak. Csehszlovákiában naponta 81 szerszámgép, 34 teherautó, 59 traktor, 181 hűtőszekrény és 800 mosógép készül. 1948-hoz képest ezek az ada­tok a termelés megkétszerező­dését jelentik. Ugyanez a hely­zet az acélnál is, amelynek je­lenlegi termelése a tíz évvel azelőttinek a kétszerese. AAAAAAAAAAA^\A^^VVAAAAr^\^^SAO^^*vlAAAAr^\AAAAAr^VAAAAAAA/SAAO^r^AWAAAAAAA/WVAAAAAAAC^WSAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAr^W\AAAAAAAAAAA^AAAAAA^NAMAAA^AOAAAAAAAAAAAA/VSAAAAAAAAAA^AAAAAA^VVVVVVV kozik, akiknek megadatott, hogy munkát kapjanak. Mert abban az időben gyakori volt, hogy többet volt egy ifjú munka nélkül, mint ameny- nyit a szakmáiban dolgozhatott. 1930-ban 224 ezer munkanél­küli közül 58 százalék volt 29 éven aluli. A nyugati tőkés országokban e téren ma sem jobb a hely­zet, az Októberben disszidált Gönczi Imre így írt szüleinek: „Mielőbb látni szeretném azokat, akiknek párnái miat­tam könnyesek minden éjsza­ka, mert a fiuk, aki nagyon ráfizetett a kirándulásra Nyu­gaton, a szabad Nyugaton ver­gődik. Lakatos vagyok, itt csak szemetet söprők és mosom a főnököm áramvonalas kocsi­ját’’. Az értelmiségi pályát kere­ső, vagy azon dolgozó fiatalok előtt is tágabb lehetőségek vannak. Csak Heves megyé­ben az 1957—58-as évben 3169 volt a középiskolákban tanulók száma. Kollégiumok, diákott­honok egész sora, az ösztön­díj-rendszer. s annyi minden más szolgálja a tanulók ké­nyelmét és segíti a tanulni vá­gyó fiatalokat anyagilag is. 1957-BEN KÖZEL 500 kö­zépiskolai tanuló volt a KISZ által szerviszett országjáráson, táborozáson. 1958-ban ez a szám fokozódott és kilenc fia­tal külföldi táborozáson is részt vett. Más ma az egye­temet végzett ifjúság perspek­tívája is. Régen nem volt rit­ka, hogy diplomával utcasep­rőnek, vagy—télen havat lapá­tolni mehettek csak el. S ma alig várják a falvak, az üze­mek a leendő új szakembere­ket, bár egyre több a fiatal szakember, mégis egy sor te­rületen, például pedagógus pá­lyán meg mindig kevés a ta­nult, a szakmáját jól ismerő szakember A mi rendszerünk nem tesz különbséget a társadalmi élet­ben éppúgy, mint az élet más területén a fiúk és lányok kö­zött. A fiatalasszonyoknak, a leányaiknak éppúgy megvan a lehetőségük az érvényesülés­re, mint minden más fiatalnak ebben az országban. Munkáju­kért, a férfiakéval egyenlő bért kapnak. A mi asszonyaink, gyermeket várva, nem a tő­kés felmondó levelét kapják, hanem 12 hét szabadságot, gyermekikelengyét, szülési se­gélyt. Sokan azt vetik napjaink­ban szemünkre: minek ezek­ről annyit beszélni, hiszen rég volt, s ami ma van, azt úgy is mindenki tudja. Igen, rég volt, éppen azért beszélünk róla, mert sokan már elfelejtették, sokan az ifjú nemzedék kö­zül csak hírből, idősebb test­véreiktől, szüleik elmondásá­ból ismerik, vagy talán még úgy sem. Igaz, régen volt, el­múlt, de nem magától múlt el, de nem az úri Magyaror­szág, nem az egri káptalan, nem a főurak, a mágnások, a ku Iákok jószándéka miatt múlt el, hanem azoknak a szovjet katonáknak vére hullatásával — akiknek sírját oly becste­lenül gyalázta meg a magát hazafinak, népinek kikiáltó el­lenforradalom — és a mi pár­tunk illegális és legális harca nyomán. Nem árt emlékezni erre, hiszen a sok fiatal, ép­pen a tények ismerete hiányá­ban még ma sem értékeli kel­lően népi demokráciánk 13 éve alatt elért eredményieket, gyakran mindazt, ami van, ami az életben szép, természetes­nek veszi. A VÉSZTERHES októberi napokban sokan hittek a szép szólamoknak, sőt a „hibák ki­javításáért” tüntettek, s nem vették észre, hogy a jelszó mögött nem húzódik meg más, mint vissza a régi. Gondol­kozzunk hát a tények alapján. Valóban olyan rettenetesen ki­bírhatatlan volt-e az ifjúság sorsa a népi demokratikus Ma­gyarországon 1956. előtt? A válasz egyértelmű: nem! So­ha olyan kilátás a jövőre, megbecsülés a jelenben nem övezte ifjúságunkat ebben az országban, mint az elmúlt 13 év idején. Ha programjuk valóra válhat, ma Heves me­gyében újra az egri káptalan bitorolja a föld nagy részét, és koldusbotra jut 28 ezer újonnan földhözjuttatott. Az ellenforradalmárok lever­ték a vörös csillagokat, eléget­ték a vörös lobogókat, mert szerintük ez mind idegen. Pe­dig már vörös zászlói voltak Rákóczinak, piros sapkát hord­tak Damjanich legendás ka­tonái, vörös tollat tűztek ka­lapjaik mellé a 48-as forra­dalom legháladottabb fiatal­jai. Történelmünk, mindenekelőtt jelenünk tanulsága alatt vall­juk mi, a párt ifjúsági szer­vezetének, a KISZ-nek tagjai is, s velünk együtt az ifjúság egyre nagyobb tábora, ho^y számunkra egyformán es együtt szent mindaz, amit a háromszínű nemzeti zászló, s a nezmetköziség vörös lobogó­ja, az ötágú vörös csillag jel­képez. Egyformán és együtt szent nékünk ez a zászló, ezt a zászlót emeljük fel ma­gasra most, a választás idején is, mert jól tudjuk, hogy múl­tunk, jelenünk és jövőnk min­den igazsága egyformán és együtt szavaz a mi zászlónkra. IGEN: MELLETTÜNK, — múltunk, jelenünk, jövőnk mellett, a mi pártunk ügye, igazsága mellett és a bennün­ket támadó rágalmazók ellen emel szót a letűnt, nyomorú­ságos múlt minden szenvedése. Az ifjúság többsége nem élte át, de hírből tudja, hogy mit jelentett régen fiatalnak len­ni, mit jelentett régen szegény embernek, cselédnek, proletár­nak lenni — mindaddig, amíg nem ragyogtak hazánk egén, középületeinken a vörös csilla­gok. Vannak persze a mai fia­taloknak is gondjai, bajai, reá­lis problémák, sok fiatal életét megkeseríti még a lakás­hiány. A párt ebben is ki­mondta határozott álláspont­ját: ha niam hamar, de a la­kosság erejének összefogásá­val, mintegy 15 év alatt végleg megoldja a lakáskérdést. Van­nak, akik érettségi után szeret­nének tovább tanulni, dehát mindenki nem mehet egye­temre. Egyre nagyobb szükség lesz arra, hogy minden ifjú ne csak a nyolc általánost, hanem a középiskolát is vé­gezze el, utána válasszon sza­bad pályát az életben. Van­nak, akikkel a munkahelyükön bánhak rosszul, lélektelenül, olyanok is, sajnos, jó néhá- nyan, akik a szülői ház mele­gét nem érzik, mert felelőtlen, részeges, vagy éppenséggel el­vált szülei nem törődnek ve­lük. Vannak olyan bajok is, amelyek az ifjúság magatartá­sában, viselkedésében keresen­dők. Mi ezt nem titkoljuk, épp ezek felismeréséből fakadóan kötelességet érzünk magunk­ban az ifjúság nevelése iránt. Aki azt akarja, hogy ne le­gyenek ilyen negatív jelensé­gek az ifjúság soraiban, áll­jon mellénk és segítsen. De ifjúságunk minden meg­levő gondjaival, bajaival ál­líthatjuk, hogy a mai ifjúság a munkás-paraszt fiatalok sorsa nem hasonlítható apáink és nagyapáink ifjúságához. A mi életünkben egyre több az öröm, a jókedv, egyre keve­sebb a könny, a bánat gyer­mek és ifjú arcokon. Arányta­lanul nagyobbak, szabadab­bak a tanulási, érvényesülési lehetőségeink, s ezért mond­juk azt, hogy a múlt, a jelen, de a jövő is mi ránk, a mi zászlónkra, a mi pártunk ügye, hite és igazsága mellett szavaz. A KOMMUNIZMUS, a szo­cializmus meghirdetése óta oly sokszor próbálták már a kapi­talisták bizonygatni, hogy en­nek nincs reális alapja. Any- nyiszor szabtak már dátumot, hogy a szocialista rend ekkor­ra, vagy akkorra megbukásra van ítélve. S mit bizonyít a történelem? Száz évvel ezelőtt még a kommunizmus kísérteié járta be Európát. S a burzsoá­zia mindent elkövetett, hogy a kísértet ne érlelődjön valóság­gá. De hiába voltak a dollár- milliók. az ágyúk, a tankok, a hadirepülők, a rágalmazó szennylapok milliói, hiába a Vatikán minden átka, népbu­títása, megfélemlítés és meg­vesztegetés, hiába támadtak 1956-ban a mi sorainkban is árulók, a Szovjetunió vezette szocialista tábor országaiban ma száz és százmillió ember menetel a vörös zászló alatt. Többször megjósolták a nyuga­ti uráli a Szovjetunió buká­sát és csődjét. De mi történt? A Szovjetunió számos ellensé­ge azóta nár a történelem szemétdombjára került, — most egyesek ismét próbálják ki­ásni őket. Azóta a Szovjet­unió sok téren megelőzte a burzsoá országokat. Most már azok adják ki a jelszót: utol­érni és elhagyni a Szovjetuni­ót. Jöhetnek ránk még na­gyobb megpróbáltatások — jö­vőbe előre látni nem lehet. De a munkásmozgalom száz- esztendős történelme, a mar- xizmus-leninizmus igazsága alapján napjaink tényei alap­ján, amikor a szocializmus, kommunizmus zászlója fennen lobog, az ötágú vörös csillag fénye az egész világra ragyog, nyugodtan vallhatjuk: a győ­zelem a miénk lesz, mellettünk az igazság, melletünk az erő, a nép ereje. AZ ELLENFORRADALOM óta eltelt két esztenő bebizo­nyította, hogy a vezetőivel egybeforrott és az azokat kö­vető nép, a szocialista gazdasá­gi rend csodákra képes. Tud­juk, nem csodák segítettek rajtunk, hanem a nemzetközi munkásosztály összefogása, konkrét katonai, politikai, gaz­dasági segítsége, a Magyar Szocialista Munkáspárt veze­tésével, á saját országában élő, saját sorsát irányító nép alkotó lendülete, munkakedve. A szocializmus győzelme ha­zánkban biztos jövő nem jön magától. Kemény munkára, erőfeszítésre van még szük­ség. Nem nagy szavakra, ha­nem egyszerű, hétköznapi tet­tekre. Szebb jövő, boldogabb élet: mindennek puszta han­goztatása nem elég. Nem elég ezeket óhajtani, különö­sen az Hiúságnak, a holnap felnőttiének, hanem tenni kell ezért. Tenni az üzemekben, fal­vakban. hivatalokban, intéz­ményekben, az iskolákban, mindenütt, ott ahol-az ifjúság él. dolgozik, tanul, szórakozik. Ez az ifjúság legfőbb köteles­sége mindazért, amit számára néni demokratikus rendsze­rünk biztosít. Csák tettekkel lehet az eredményeket 1 megtar­tani és tovább feileszteni, márpedig a párt és a kormány ezt akarja és valóra is fogja váltani. A BECSÜLETES, a népét és családját szerető, sorsát irá­nyítani akaró fiatal ezért tá­mogatja november 16-án sza­vazólapjával is ezt a progra­mot. Tudja, szavazatával a jö­vőről dönt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom