Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)
1958-10-19 / 229. szám
6 ism. KÖLTŐK OROSZ SÁNDOR: Feleségemnek Legszebb emléke életemnek, legcsodásabb valóság-álmom vagy te, és leszel, amíg élek, rózsás, harmatos tisztaságom! I^ehervadt évek temetője rejti magában régi vágyam, feltámadás ott soha nem lesz, — gyere, Margitom, csókolj lágyan! fitégi lányok és hetyke szép-nők tűnte után te megmaradtál, s Juditunk édes, kis szívébe véredből vért te odaadtál. Látod, az élet erre termi az arany-csókú kis lányokat: termőfának az élet-kertbe, s hogy lét-be hozzanak álmokat. Az élet, bizony, rövid séta, ha el is fáradunk bele: tavasz-virágunk alig nyílik, s máris megcsap az ősz szele. És ősz után már semmi sincs, az életünknek nincs tele, a Kaszás átölel szótlanul, s nekünk menni kell vele. De legszebb emléknek megmaradsz: a lányod szívében élni fogsz, s ha lesz fiad, az ő égén is néha-néha majd fellobogsz! VARKAS ANDRÁS versei: Szélesre kelt... Szélesre kelt cipó a hold. Haszontalan gazdája volt, Itthagyta né künk s reggelig Vele szánk, lelkünk eltelik, Hegytetőn Két lábam Itt áll most bilincsben. Utam tovább lépésnyi sincsen. Az ég fölöttem, föld alattam, S belül a szégyen: itt maradtam. Ma már tudom Gyermekként hittem, hogy a csillagok Holt ,, álmaim koporsópzegei, Hiszen a könnynél testük nem nagyobb — Azért is tudnak rezgőn fényleni. I Ma már tudom: a kékség végtelen, Az ég hömpölygő, elsodró folyam, Amíg csillagját-fodrát kémlelem, Nyugodni látszik s szív nélkül rohan, Hunyt szemmel Reggel lassacskán ébredek föl. Nekem mindennél fontosabb A perc, amely kettéhasad, S az álom hull a fellegekből. Szeretném írni szent színekben, Hogyan pirul e szívemen. Hová kell őt elrejtenem. Mikor a szellő szárnya rebben. Hunyt szemmel elnyűztózkodom még, Csodát keresnék heverőn, Eszemmel mérném új erőm, De vége — Dal zeng — Merre-honnét? Ipari tanulók között Szobámban ülnek vagy tizen. Lányok, még nem húszévesek. Huncut szemüknek elhiszem, Hogy náluk nincsen lelkesebb. Az egyik Gárdonyi-darab Próbáját tartom itt velük. Figyelnek, mind cseriben marad, Mert most a játszás mindenük. Mesélek, hogy az eszmei Tartalmat értsék, s hogy lehet Ezerszer újrakelteni Az egyszer hívott szellemet. Az egri író-remete Komoly világa visz-sodor Eltűnt korok felhőibe, Hol minden év egy habfodor. Mesemondó szakállamat Növeszti minden új szavam, S órámon százfelé szalad Sok perc, mert könnyű, súlytalan. Formálja tíz friss képzelet, Hogy majd hogyan s miért szaval, Ha a színpad felett lebeg Az író mondataival. Idézem nékik Gárdonyit. Izzik a kis fejek körül Az izgalom s ez bizonyít: A próba jóra sikerült. NfiPŰJSAO ES VERSEK • GYIJRKÖ GÉZA: MOLNÁR JENŐ: A tölgy Tegnap a rideg kő is nevetett, csudaszép nyár fénylett a föld felett. A tölgy épp úgy állt, mint ötven éve, sziklanyugalma folt volt a fényre. Vihart szült az éj, szobánkba zárva lesünk a kókadt, ijedt világba. A tölgy épp úgy ál't ::,’cn éve, sziklanyugalma fütyül a szélre. Van. ki menekül, van, ki meglapul, ő áll, egyenes változatlanul. Jöhet új évszak, év, vagy évtized, az idő soha nem rendíti meg. Nő, egyre nagyobb, egyre erősebb: fittyet hány Napnak, cudar időnek. Nem kacag soha, de nem is remeg, villám hasíthat tornyot és eget. Erő, nyugalom szófián bölcseség járja át lombját, törzsét, gyökerét. All, mint a hegyek, jóban, rosszban itt, szívós gyökere megkapaszkodik. Szállj rám és taníts meg tiszta dalra tölgy és ereje, tölgy nagy nyugalma! Fényben, viharban egy legyen a szó: erő, nyugalom, szép és biztató! PATAKY DEZSŐ: Mustos dal... Foszló-szirmú ősz jött — elsuhant a nyár villás ördögszekér lándzsás-fogatán. Fanyarédes szél bű5 a bokrok alatt — érett mind a tőke! — koppan, hull a makk. S fent az Eged ormán Bükk-érdei nép — fák emelik lassan a Nap peremét. És csordul a íájra sugaras özön fürtök zamatéval minden sorközön. Tükröt tart a fénynek lám, a vén Eger szalag-vékony csíkja egünk’ éri el. Süss. te csők-érett Nap, asszony-ajkadat szüretelők hívják — mustos dal fakad. S megnyitom a kedvem szomjas-zárt szivét — új hordók szavával zendül a vidék. Johannes R. Becher költeménye Hazatérés Johannes Becher halálhírére. Hajamra már az ősz ezüstje pergett, amikor őrült álmom véget ért. Ó, mily rég vártam ezt a drága percet, amelyért megfizettem mái a bért! A tavaszi szél vígan körüllengett, szívemet megtöltötte új derű, hogy megláttam a szent Elérhetetlent! Hazatértem!.,. Szó, mily szép, s egyszerű! Megvalósult vágy, teljesült reményem! Hazám ragyog az égő fénysugárban... Én elbűvölten nézek rája fel, és fényében ifjúivá, — ó, be vártam! — szülőföldem szavát ma jobban értem, s mi távol volt, most végtelen közel... Ford.: ANTALFY ISTVÁN. FAZEKAS ISTVÁN: Pajtásai közt szaladt.. . Hej, csípős lett ez az október is. Útja — egy pillanat — emlékkel kövezett. Tágas az ég, kéksége oly fakó, mint a hó, amely befedi a rögeket... óh, emlék?! Hulló lombok zenéjét állva itt a fa alatt, látásom vidul. Így keres elálmodozva szemem ajtósai közt egy virgonc-lelkű fiút. De e vert lomb közül szellő fütyül. iy, mint egykor, hajdan hazafelé menet Pajtásai közt szaladt egy fiú... /erset lobogtatott, s hajtott teheneket. A telefon váratlanul és éle- ; sen felcsörgött. Mind a ketten > összerezzentek, egy pillanatig ’egymásra néztek, melyikük áll [fel, hogy elhallgattássa a [technika fekete szörnyét, aztán [ a férfi letette a könyvet és [ most már nyugodtan odalép- ! kedett a készülékhez. Az asz- »szony ölébe ejtve a horgolást, > utánafordult férjének. — Halló .Igen... tessék... ’Kérem — rántotta meg a férfi ’a vállát, aztán 'visszaballagott ’ a karosszékhez, hogy újból be- ; letemetkezzék a könyvbe. Ügy Hegyezte meg: — Téves kapcsolás .. Az asszony bólintott és ma[ga is a kötés után nyúlt. Űjból > csend ülte meg a szobát, bé- ! kés, nyugodt és mégis beszédes 'csend. Az otthon csendje, öt- >éves házasok, itt minden da- ! rab a magúk munkájából, > megspórolt filléreiből került > össze. Nem voltak különösebb • illúzióik az élettel szemben, [ csak csendben és nyugodtan > akartak élni. Most, hogy nagyíjából megtelt a szoba a kénye- >lem szükséges darabjaival, élvezték ezt a maguk-varázsolta »kis világot, amely most az est »csendjével ölelte körül őket. — Azért valamit nem ér! tek — eresztette le a könyvet az ölébe a férfi és kutató szemekkel nézett az asszonyra. — Ne olvass olyan könyvet, amit nem értesz — moso- lyodott el az asszony. — Nem... nem a könyvet nem értem... Ez a telefon. Azt kérdi egy férfi, mielőtt szólhattam volna, hogy: Gedeon- lakás? Erre mondom én, hogy igen, tessék ... Erre azt mondja, téves kapcsolás. — Nem tudom, mit akarsz »ezzel mondani — csodálkozott >el az asszony és értetlenül né- ízett Gedeonra. — Ugyan, ne ámuldozz, Ir- fma, kedves ... Hát nem érted? í Valaki a Gedeon-lal^ást keresi, ; felveszem a kagylót, meghallja > az én hangom, az enyémet, ér- Jted? s azután mondja, hogy té> vés kapcsolás... S az a vala> ki férfi volt... Hát nem érde> kés, mi? — hajolt előre Ge- ídeon. Az asszony egy pillanat- [ra zavarba jött... — Hát én nem találok eb- ; ben semmi érdekeset... leg> feljebb ... — Miért jöttél most zavarba >és mi az, hogy legfeljebb... — Ne butáskodj, miért jöt- j tem volna zavarba? Azt akar- >tam mondani, hogy legfeljebb [rosszul értetted a nevet, vagy > mit tudom én ... Ugyan, hagy- íjál már, olvass inkább, mint- >sem hogy ilyen butaságokon í töprengi. Gedeon felállt, odasétált az í ablakhoz, kinézett az utcára. | Feszélyezett, furcsa érzésekkel í telt meg a szoba, mintha a te> lefon csörgése elzavarta volna >a békét és a nyugalmat a bútorok közül. — Ki volt az, aki téged ke> resett ilyen késő este? ... Te- ílefonon! — fordult meg hirtelen Gedeon, idegesen rákiáltva ; Irmára. — Ne őrülj meg, mit kiabálsz __ Felébreszted a gyere ket — kapta fel a fejét ijedten az asszony. Gedeon állt, mintha ugrásra készülne és várta a választ. Irma csendesen próbált válaszolni: — Honnan veszed, hogy engem keresett volna valaki?... Csak nem kezdesz most el fél- tékenykedni... Te nagy majom — nevette el magát, de a nevetés sehogysem sikerült. Olyan volt, mint a tehetségtelen színésznő első színpadi kacagása. — Ide figyelj, Irma, — dobta le magát egy székre a férfi. — Éppen ma, ezen a napon rendszeresén értekezleten vagyok. Az mindig eltart tízig, utána megiszom egy feketét a kollégákkal, éjfél előtt sohase jövök haza ... Ezen a. napon. Most elmaradt az értekezlet és cseng a telefon és férfihang keresi a Gedeon-lakást, s aztán azt mondja, hogy téves kapcsolás, mert meghallotta, hogy én, a férjed, ma véletlenül itthon vagyok ... Hallgass még! Tehát nem téves kapcsolás volt, hanem tévedésből én voltam itthon ... Miért vagy felöltözve, máskor ilyenkor ■»4pongyolában vagy? Irma elsápadt, aztán dühösen odavágta a kötést az asztalra és felugrott... — Igazán rettenetes vagy... Egy téves kapcsolásból ilyen messzire jutni a következtetésben ... Hát ez ... hát ez ... ez már nem is féltékenység, ez már ostobaság ... Kikérem magamnak a gyanúsítást és szégyellő magad. — Kérdeztem valamit... Azt kérdeztem, hogy miért vagy utcai ruhában? Készültél valahová? Vártéi valakit? Beszélj ! — Nem, hát neked tényleg valami bajod van ... Hát utcai ruhában vagyok, mert nem vetkőztem le, mert te mondtad, hogy ki nem állhatod a pongyolát... Hová készültem volna? ... Ne őrjíts már meg ezzel a gyanúsítással. Gedeon hallgatott egy pillanatig. Tényleg, a pongyolát azt ő mondta. Hordjanak az asz- szonyok lefekvés előtt, vagy felkelés után pongyolát, de egész estéket ne nyargalássza- nak le s fel a szobában ilyen hálóöltözetben ... De a telefon ... És Irma is zavarban van .. Várjunk csak ... Múltkor, igen, múltkor, mikor elébe ment, hogy hazakísérje, mert túlórázott, egy férfival jött ki az üzemből... Amikor meglátta őt, gyorsan elbúcsúzott tőle és akkor is, igen, akkor is, szemmelláthatóan zavarban volt. Annak idején ez nem tűnt fel, de most... ez a telefon. Nem, ez nem véletlen, itt valami készül, vagy ... vagy valami történt is már a háta mögött. De akkor megfojtja ezt a nőt. ezt a... ezt a céda asszonyt, aki nem tud, vagy nem akar se a maga, se a férje becsületére vigyázni. — Ki volt az a férfi, akivel múltkor együtt voltál? — kérdezte hirtelen. — Én, férfivel... niiiíor? — ámult el egy pillanatra az asz- szony, aztán halkan sírni kezdett. Gedeon megrémült egy pillanatra, nem tudott szembenézni az asszonvi könnyekkel, de aztán belényilalt egy gondolat. Voltaképpen ő nem is ezt akarta kérdezni, hogy akivel együtt voltál, hanem akivel együtt jöttél ki az üzem kapuján ... Dehát akkor, akkor most ez a hallgatás, ezek a könnyek ... Szentséges úristen! — Tehát akkor mégis igaz... Tehát akkor az nem volt téves kapcsolás.., A szeretőd hívott, s te mentél volna. Míg a gyerek alszik a másik szobában, te egy idegen férfivel... — mondta rekedten Gedeon, hogy saját maga számára is idegenül csengett a hangja — Te... te aljas — emelte fel Gedeon a kezét Az asszony ijedten sikol- tótta el magát: — Pista... az Isten szerelmére, meg ne üss... Hát nem igaz, hát a gyerek életére esküszöm, hogy soha senkivél... Jaj, de gyűlöllek most, ha tudnád... Egy telefon miatt be- lémtapostál, megrágalmaztál, s velem együtt magadat is megaláztad.. -. A gyerek felnyöszörgött a másik szobában. Mindketten elhallgattak egy pillanatra, a férfi tanácstalanul, az asz- szony kétségbeesett riadtság- gal. És ismét váratlanul felcsendült az előszobában — a csengő. Kétszer... háromszor... ötször... tízszer... Az asszony letörölte könnyeit, s elindult az ajtóhoz... — Még erről beszélünk — vágta oda keserű daccal Gedeonnak. Az előszobából borízű hang, vidám női nevetés harsant. A következő pillanatban üveggel a hóna alatt Soproni bukkant be, mögötte a felesége, nagy hangon, vidáman... Az asszony teli torokkal nevetett: — Nem bújtok el előlünk... Jenő felhívott benneteket... Te brummogtál bele a telefonba... Hahaha... Különben csengethettünk volna, még be se engedtek, s ihattuk volna ketten a jó bort... Most vagyunk négyéves házasok — büszkélkedett Soproniné. ■— Gondoltuk, felszaladunk, hogy felköszöntsetek. Hoztuk a bort is. — Jó trükk volt mi, azzal a telefonnal? — vigyorgott megelégedetten Soproni, aki már elterpeszkedett a karosszékben. — Nagyon... igazán nagyon jó trükk volt... Ugye Pista? — mosolygott kényszeredetten Irma, férjére nézve. S ettől a mosolytól Gedeon úgy érezte, hogy rögtön megöli a szégyen és a megbánás.
