Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-19 / 203. szám

1958. szeptember 19., péntek NÉPOJSAG 8 A fiatalok etikai neveléséről Az ifjúság — a jövő nem­zedékének nevelése — minden társadalom legfontosabb fel­adatai közé tartozik. A gyer­mekek, a fiatalok: a jövő fel­nőttéi, akiknek idő múlásával át kell venniök mindazokat a funkciókat, amelyeket az idő­sek hagynak rájuk, legyenek azok akár a gyárak munka- padjai mellett, a falusi ter­melésben, akár az ország ve­zetésének alacsonyabb, vagy magasabb területein. S egyet­len társadalomnak sem mind­egy az, hogy milyen az az if­júság, amely átveszi majd az idősek örökét. Különösen áll ez ránk, s minden szocializmust építő or­szágra. A szocializmus építése nem képzelhető el az emberek, s főként az ifjúság szocialista nevelése, szocialistává válása nélkül. És éppen ezért: amikor nálunk a fiatalság etikai ne­veléséről esik szó — s mind több szó esik erről az utóbbi időben — akkor elsősorban er­re, az ifjúság szocialista neve­lésére kell gondolni. Mit is jelent az „etikai ne­velés” fogalma? Választ ka­punk, ha tisztázzuk magát az „etika” fogalmát. Az etika — mintahogy bármely közhasz­nálatban levő magyarázó szó­tárban megtalálható — az em­berek erkölcsi magatartásával, a társadalom, osztályuk, hazá­juk és egymás iránt való kö­telességeikkel kapcsolatos írat­lan és írott szabályok rendsze­re. Nem több tehát — egy­szerű szavakkal élve — mint szocialista társadalomban, szo- c;alista módon élni, dolgozni és cselekedni. Az etikai nevelés kérdése számos előadás és vita témá­ja volt s lesz a pedagógusok, ifjúsági vezetők között. Ezek­re a vitákra számos pozitív és negatív jelenség szolgáltatja az okot. A fiatal lélek rend­kívül érzékeny és bonyolult rendszer: azonos hatások más és más visszahatásokat válthat­nak ki belőlük. Lelki alkat szerint. S éppen ez az, ami jól jnutatja: aki az ifjúság neve­lését, etikai nevelését választ­ja hivatásul, nem kis feladatra vállalkozik. Nem akarjuk és nem is le­het egy rövid írás keretében minden vonatkozásában fel­vetni az ifjúság etikai nevelé­sének problémakörét. Nem többről, mint néhány gondo­latról van itt szó, amelyet ab­ból a tételből indítanánk el, hogy a „nevelni” fogalma nem azonos a „megtanítani” fogal­mával; valakit megtanítani valamire anélkül, hogy az arra irányuló pedagógia nem hat a mélyre, a lélekre, hanem csak a felszínen mozog és a külsőségekre törekszik — ez nem több betanításnál. Volt egy távoli ismerősünk, harmadéves joghallgató. Az évfolyam legjobbjai közé tar­tozott minden vonatkozásban. Marxista-leninista kört veze­tett, vezetőségi tagja volt a DISZ-nek és a pártszervezet vezetősége már arról is tár­gyalt, hogy felveszik a tagje­löltek sorába. Ez a fiatalember — mint a későbbiek megmutat­ták — mindezt csak külső máz­ként hordta magán. Az ellen- forradalom idején az elsők között volt, aki „leszámolt a bűnös múlttal”, magát még csak nem is „megtévedettnek’ ön kritizálta, hanem „tudatos forradalmárának nevezte, aki már régen készült a „leszámo­lásra”. DISZ-tagsága, s min­den tevékenysége nem volt több, a második, s igaz énjét fedő külsőségnél. De mondhatnánk példákat az életnek más területéről is. A minden mélységet és ben­sőbb tartalmat nélkülöző „ne­velés” — úgymond — kétlakivá formálja a fogékony fiatalem­bert. arra tanítja meg, hogy adott helyzetekben mit kell mondania, hogyan kell visel­kednie: a párttitkár "előtt is másként, a szőkébb baráti körben is máshogyan. S ez nemcsak a társadalomnak, ha­nem magának a kétéltű em­bernek is — előbb vagy utóbb — nagy károkat okozhat. Világos dolog: szocialista embereket nevelni, szocialista embertípust formálni mara­déktalanul csak az tud, aki maga is legbensőbb érzésekkel szocialista. Az ilyen nevelőtí­pus — pedagógusok, ifjúsági vezetők — nemcsak indiffsrens előadóként, hanem szenvedé­lyes meggyőződéssel, az ügy igazába vetett hittel, mélysé­ges hivatástudattal végzi a rendkívül felelős ' munkáját. S mert ilyen: meg tudja ta­lálni az ifjúi lélek — mint for­málható anyag — azon felüle­teit, amelyen át tudja sugároz­ni abba saját hitét és meggyő­ződését. Az ilyen nevelőtípus nemcsak meg tudja tanítani, hanem a fiatalok meggyőződé­sévé és természetévé tudja tenni a szocialista világnézetet és magatartást. Ez a nevelő — valóban nevel, s nem csupán megtanít. S ezzel máris adott a magyarázat arra, hogy a „nevelés” és „megtanítás” kö­zé miért nem lehet egyenlő­ség jelet tenni; s hogy a taní­tás nem más, mint a nevelés alá rendelt fogalom. A fiatalok szocialista etikára való nevelése — mint megje­gyeztük — alapvető fontosságú dolog. Nem az elvért önma­gáért, hanem azért, mert a társadalom fejlődése azt pa- rancsolóan megköveteli. A mi ifjúságunknak — a jövő fel­nőttjeinek, egyre inkább új emberré kelj. válniok, benső lé­nyegükben is másoknak kel.1 lenniök, mint a múlt ifjúsága volt. Ennek az ifjúságnak már nem kell a tőkés vállalkozók, uradalmak elnyomása alatt görnyedni, nem kell a felsza­badulásért, az új életért olyan értélemben harcolni, mint azoknak, akik még a múltban születtek. Előttük már — az idősebb generáció küzdelmei­nek eredményeként — nyitva áll az út. A szocializmus olyan társadalmi forma, amelyben az út mindenki számára, aki be­csületes, végeláthatatlan ma­gasságokba vezet. A mai fiatal generáció már nem érezte sa­ját magán a burzsoá etika: az elnyomás, kizsákmányolás ter­hét, csak tudja, hogy volt ilyen, hogy szüleik még e te­her alatt éltek. Tudnia is kell — hogy lehetősége legyen az összehasonlításra, meglássa a különbséget, amelyet az ég és föld különbségével lehet csak lemérni. Itt — a múlt megis­mertetésénél — kezdődhet a ma ifjúságának nevelése, szo­cialista etikája. Mondhatjuk-e azt, hogy a mi fiataljaink eléggé ismerik a múltat ahhoz, hogy megfe­lelő összehasonlítást tudjanak tenni a jelennel, s ebből meg­felelő következtetéseket tudja­nak a maguk számára levon­ni? Nem mondhatjuk el. Ezért is vannak olykor nem kis problémáink a fiatalok" neve­lésében. S ebben a körben nem csupán az ifjúság hivatásos ne­velőit, hanem a szülőket is ter­heli felelősség. Sok szülő van, aki a ma jobb körülményei között elfeledkezett a múltról, de sok olyan etikai felfogást hordoz — öntudatlanul, vagy éppen tudatosan — magában, amely éppen ennek a múltnak az öröksége. Ez természetesen akarva, akaratlanul is hatással van a felserdülő gyermfekre — a szocialista nevelés szempont­jából legtöbb esetben negatív hatással. A szülőknek — ha valóban a jövőnek akarják ne­velni gyermekeiket — szakíta- niok kell a múlt ilyen marad­ványaivá,1, nehogy később szemrehányást és elítélést kap­janak gyermeküktől, aki tud ugyan arról, hogy van szocia­lista etika, de a szülői negatív hatások korlátáitól nem tud — már nem tud! — annak meg­felelően élni. Az ifjúság, a jövő nemzedé­kek nevelése felelősségteljes, nagy és bonyolult munka. A problémakörből csak néhány segítő szándékú gondolatot ra­gadtunk ki. DÉR FERENC. lét dicséret — kalaazokeak A kalauzokról, gépkocsive­zetőkről gyakran jelennek meg cikkek lapunkban, hol dicsérve, hol bírálva őket. Most egyszerre két dicsérő le­vél érkezett szerkesztőségünk­höz, s örömmel helyt adunk nekik, hiszen mi is és az uta­zóközönség is azt szeretné, ha csupa ilyen kalauzzal és gép­kocsivezetővel lenne dolga, s tennék könnyebbé, kelleme­sebbé utazásukat. Az egyik levelet Répáshuta község tanácsának elnöke, Horváth János írta, amelyben példaképül állítja az utazók­kal való udvarias magatartá­sukért Adler Sándor, Légrádi NEMRÉGIBEN történt Pé- tervásárán: N. K. 13 éves, ál­talános iskolás felbiztatta 9 éves barátját, hogy szerezzen neki „egy kis pénzt.” A 9 éves szót fogadott és otthonról csak úgy csendesen elemeit 5000 forintot. N. K.-ra szép napok köszöntöttek. Fényképezőgépeket, légpuskát, napszemüvegeket, s egyéb apró dolgokat vásárolt, né­hány nap alatt törzsvendége lett a cukrászdának, ahol a különböző cukrászkészítmé­nyek mellett töményitalokat is fogyasztgatott. Mint mon­dotta: — A kocsmába nem mer­tem menni, mert ott nem szolgálnak ki... De nemcsak a cukrászdát, de a tudomány szentélyét is felhasználta az iszogatásra. Egyízben például egy üveg rumot, s egy liter bort csem­pészett be az iskolába, amit cimboráival az óraközi szü­netekben fogyasztott el. Hogy jutott ez a gyerek idáig? Szülei becsületes, közmeg­becsülésnek örvendő emberek. Mégis, az anyára kell háríta­nunk a felelősség súlyát, aki a fia által vásárolt értékes holmik láttán elhitte a gyer­mek naiv magyarázatait: et­től, meg ettől kaptam... ez meg ez vásárolta nekem ... Abból sem következtetett semmire, hogy a fiú nagy­mennyiségben vásárolta az édességeket. Egyszer például 32 krémest vitt haza, amit aztán az anyjával együtt -ó- ízűen megettek. Az anyának feltétlenül sejtenie kellett vol­na.- hogy a. .fiú., egm becsüle­Sándor gépkocsivezetőket, s Balázs László kalauzt, az egri 32-es számú Autóközlekedési Vállalat dolgozóit. A másik dicséret a Petőfi Népe, az MSZMP Bács-Kis- kun megyei lapjától érkezett, a 32-es számú Egri AKÖV ré­szére, amelyben Zsom Imre gépkocsivezető és Szaniszló Fe­renc kalauzt dicsérik segítő­készségükért, a gyors és pon­tos szállításért. Reméljük, a jövőben is ezek a dicsérő levelek jellemzik az autóbuszkalauzok és gépkocsi- vezetők egyre javuló munká­ját. ... hogy Bonntól öt kilo­méternyire egy elhagyott ólombánya mellett, Adenauer kancellár saját maga és kor­mánya részére atombunkert építtet. A további hírek szerint az atombiztos bunker hasonmá­sa lesz majd dicstelen előd­jének, Hitler Adolfnak föld­alatti palotájához, amely azonban nem tudta őt meg­óvni végzete beteljesülésétől. S ez figyelmeztető lehet Adenauer számára is. Lehet földalatti atomóvóhelyet épí­teni, s abban el lehet kerül­ni az atombomba romboló hatását, de nincs olyan atom­biztos óvóhely, amely a há­borús bűnösöket, a milliós tömeggyilkosokat meg tudná védeni megérdemelt végze­tüktől. Adenauer okulhatna elődje sorsán, aki szintén ilyen bi­zakodva bújt a föld alá, és aztán végleg ottmaradt. Ez a tömeggyilkosok sorsa. (KE) Jól halad a vetőmagesare az egri járásban Közeledik a búzavetés ideje. Az egri járás termelőszövet­kezetei és egyénileg dolgozó parasztjai már készülődnek a vetésre és egyre többen cseré­lik ki búzájukat kitűnő, neme­sített vetőmagra. Verpelét 120, Mikófalva 100 mázsa búza­vetőmagot igényelt. A hátra­levő napokban még van lehe­tőség a vetőmagcserére. Uj kutat fúrnak Hevesen Ismeretes, hogy Heves köz­ségnek rossz a vízellátása. En­nek megjavításáért egy' hónap­pal ezelőtt egy új kút fúrását kezdték meg. A munkálatok jól haladnak, mert a fúrók már 260 mélységnél tartanak. A tervek szerint a kút mély­sége 400 méter lesz, amely minden bizonnyal kielégíti majd a község vízellátását. A kút átadására, a tervek sze­rint, egy hónap múlva kerül sor.- A HATVANI JÁRÁS fia­taljai — mint korábbi cikke­inkben már közöltük — 542 782 forintot takarítottak meg, s a legutóbbi jelentések már ennek kétszereséről, 1 015 414 forint­ról szólnak. Jeleciek búcsúzás előtt (Képesriport folytatása az 1. oldalról) A jeleci főiskolások megtekintették a Pedagógiai Fő­iskola tanszékeit. Hosszasan elidőztek a biológiai tanszékon, ahol megnézték a kukorica-kiállítást, valamint a növénytani kiállításokat. A két főiskola vezetői és hallgatói értékes ajándékokat adtak át egymásnak, hogy ezzel is emlékezetessé tegyék itt­létüket. (Antal István felvételei) Fiatalkorúak a bíróság előtt tes úton jutott a tárgyak és a pénz birtokába. AZ APA CSAK aküor szer­zett tudomást a dolgokról, amikor az ügy a bíróságra került, ahol N. K.-nak az el­mondottakon kívül még több betörésért is felelnie kellett. Az apa jómagaviseletű gyer­meknek ismerte fiát, mert fe­lesége a fiú minden csínyte­vését elhallgatta előtte. Azt hiszem senki sem von­ja kétségbe, ha azt állítjuk: N. K. bűnbeesésének a szülői felügyelet, a szülői szigor hi­ánya, a helytelen nevelés volt az oka. Hasonló az eset T. J. ügyé­ben is, aki sorra fosztogatta Egerben a strandkabinokat, a Vörös Csillag mozi pénztárát, s ki tudja hol követett el be­töréseket. Az anyja minden további nélkül elhitte, hogy a fia, mint egyszerű segédmun­kás, súlyos ezreket keres, ab­ból órákat, s egyéb értéktár­gyakat vásárol. Az apa aztán gyanút fogott és egyszer meg­jelent T. J. vélt munkahe­lyén, s nagy volt csodálko­zása, amikor fiát nem találta ott. s nem is tudtak róla semmit. Mindezt közölte fele­ségével, aki azonban ezek után is inkább a fiú szavá­nak adott hitelt, pedig ha csak egy kicsit is kinyitja a szemét, jobban utánanéz a gyermek viselt dolgainak — esetleges börtönbüntetéstől menthette volna meg fiát. A gyermek lezüllésének sok­szor a férj és a feleség iszá­kossága az oka. B. A. 14 éves kislány például azért követte el a lopások sokaságát Petőfi- bányán és Salgótarjánban, mert részeges szülei minden pénzüket az italra költötték és ő úgy szeretett volna egy­szer egy úi, kékpettyes ruhát. Szegény kis B. A. hiába lo­pott, szinte beteges szenve­déllyel babos ruhára valót, a lopást szinte minden esetben azonnal észrevették és termé­szetesen visszavették tőle az ellopott pénzt. Két év telt így el anélkül, hogy a rendőrség közbelépésére sor került vol­na. Salgótarjánban azonban — amikor volt tanítónőjétől 700 forintot ellopott — a rendőr­ség kezére került. MOST AZ EGRI gyermek- otthonban várja ügyének tár­gyalását. A bíróság a törvé­nyek szerint ítélkezni fog fö­lötte, de kérdezzük: nem ugyanúgy megérdemelnék-e a büntetést szülei is, akik ide­juttatták gyermeküket? Van aztán úgy is, hogy a szülők túlzott szigora viszi a bűn útjára a fiatalokat. Egy egri kisfiút — apró hibákért — úgy megvert az apja, hogy az elszökött otthonról, s na­pokig kint aludt a szépasz- szonyvölgyi pincéknél. Ott összetalálkozott egy hasonló­korú fiatallal, aki már ta­pasztalatból ismerte a bűnt, a rendőrséget, meg a fiatal­korúak bíróságát. Mi lett a vége? Több betörést követtek el a pincékben és a környező borházakban.,, A szülői felügyelet tehát döntő a fiatalkorúak nevelé­sében. A szülő ne legyen rest utánanézni gyermeke viselt dolgainak. Ne bízzon feltétel nélkül abban, amit a gyerek mond. Minden esetben szá­moltassa be arról: hol járt, mit csinált, miért jött haza későn, stb ... stb... Különö­sen fontos ez ott, ahol a szülők mindketten dolgoznak. Sohasem legyen az közömbös — mégha olyan fáradtan tér­nek is haza a munkából —, hogy a gyermek mivel töltöt­te aznap az idejét. Egy egri fiatalkorú — míg anyja a dohánygyárban, apja a szőlőben dolgozott — eljá- rogatott Felnémetre, ahol ke­rékpárt, kerékpáralkatrésze- ket, s egyéb holmikat lopoga- tott. Ebben az esetben is a szülők nemtörődömsége okoz­ta a fiú szomorú végzetét. Rendkívül fontos annak az ellenőrzése is, hogy a gyer­meknek kik a barátai. Nem egy olyan esetről hallottunk már, hogy a fiatalokat a rossz barátok csábították a bűn út­jára. NAGY SZEREPET játszika fiatalkorúak bűncselekedetei- ben — csakúgy, mint a fel­nőtteknél — a szeszesital fo­gyasztása. Egerbaktán V. L. egyetlen éjszaka négy társát szúrta le. nyilván az elfogyasztott ital hatására. A nyomozás során úgy védekezett, hogy őt tá­madták meg négyen, csak jo­gos védelemből használta a bicskát. Persze ez nehezen hi­hető el, mivel a négy ember közül hármat a hátán sebesi- tett meg, a támadó pedig nem igen szokott hátat lódítani... Kérdés, hogy az ital mellett, milyen szerep jut ebben az ügyben a tébolyult virtusság- nak, amelynek kiirtása nem­csak rendőri feladat. Az egész társadalomnak össze kell fogni az ilyenfajta virtusosság megfékezésére, és a fiatalkorúak által elkövetett minden bűncselekmény végle­ges felszámolására is mind­annyiunk kötelessége. A szülőkön és pedagóguso­kon kívül főleg az ifjúsági szervezetekre vár nagy fela­dat, mert a fiatalkorúak rossz tulajdonságaiban is benne rej­lik az a szilárd pont, amelyet a segítő, nevelő szándék meg­ragadhat, hogy aztán átalakít­sa a jellemet. Mégegvszer hangsúlyozzuk: ez társadalmi feladat, de döntő része a KISZ-re vár. Ifjúsági szövet­ségünknek minden lehetősége megvan arra, hogy ne nézze tétlenül a rossz társaságba keveredett, rossz hatásoknak engedő, szülői felügyelet híj- ján levő fiatalok sorsa fordu­lását. S ha már egyszer- el Követik a bűnt, — ne taszítsa el őket véglegesen a társadalom. Fog­lakozzanak velük türelmesen, mint ahogyan a fiatalkorúak bírósága is türelmesen, em­berségesen bánik velük. MERT A FIATALOK \T — ha adnax a ió szóra — *ü- rrlmes neveléssel lehet a helyes útra vezetni. SOMODY JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom