Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-23 / 206. szám

1958. szeptember 23 kedd népújság 5 A szövetkezeti eszme győzelméért... Termelőszövetkezeti nap és mezőgazdasági Kiállítás volt Besenyőtelken Napirenden: ... modem kuruzslás amely nemre, fajra, világnézetre való különbség nélkül magával ragadta az embereket, városon és falun egyaránt. E modern kuruzslás, mint valami egységes és vonzó szék• ta, úgy terjedt el és úgy ragad magával mind több és több embert, bár történtek lépések, intézményesen is, hogy gátat vessünk terjedésének. A modern kuruzsló nem titkos szavakat mormol, nem varázsigéket idéz, s nem éjjel, keresztnél szedett fű főzetével gyógyít. A modern kuruzsló azért modern, hogy eszközeiben felhasználja a tudomány, különösen az orvostudomány és a gyógyszeré­szet fejlődését. Aszpirint és ultraseptilt, sulfaguanidint és karilt, de- malgont és sevenált szed, írat, vásárol, bead, mint valami megszállott. Többet cigarettázott, nehezebben tud elaludni: be egy altatót, vagy éppen kettőt. Kicsit fáj a feje, már elkínzott arcot vág és be egy. vagy éppen két karilt... És így tovább. Mindenki gyógyszerszakértő, mindenki gyógyít, helyesebben kuruzsol, mert kuruzslás ez a javá­ból. S ami különbség van a régi, az „antik" kuruzslás és a mostani között, az nem más. minthogy ez veszélyesebb... Béka lábát megfőzni, nos. abba még nem halt bele senki, de a gyógyszerek mérgek, a gyógyszerek orvosi előírásra, adagolva szedhetők és nem csokoládés drazséként, éjjeli táncmulatságon, csak úgy, a női táskából elővarázsolva. Nyilvánvaló tény — s akármilyen furcsa, de így igaz — a vad gyógyszerfogyasztás az életszínvonal fejlesztésével jár együtt... Azelőtt, aki beteg volt. nyögött, ha volt pénze, orvost hivatott és ha volt még arra is pénze, hát megvette a gyógyszert. Ma a lakosság döntő része biztosított, ha egyet köhint, már orvoshoz megy az ember, receptre drága gyógyszert is megkap, recept nélkül is vásárolhat bizonyos „mindennapi” orvosságot, olcsón és amennyit akar... Hát vásárol! Az orvosok is könnyen írnak fel receptet, nem­egyszer — sajnos — egyszerű kérésre, amit a beteg akar: valóságos „ä la carte” rendelés ez! Ideje volna, ha mondjuk a TIT. vagy a rendelőinté­zet, vagy más szervek előadásokat tartanának az ilyes­fajta modern kuruzslás ellen, ha intézményesen is fel­lépnének az elburjánzott gyógyszermánia ellen ... Amely nemcsak veszélyes, hanem drága mulatság is. Az állam­nak! Vagy ez nem lenne szempont? Úgy vélem, hogy ez is meggondolandó... (gy...ó) ■———— Heves megyei kiállítók között az őszi vásáron (Tudósítónktól.) NAGYSZABÁSÚ rendezvény lebonyolítására került sor va­sárnap Besenyőtelek község­ben. A járási párt- és tanács­szervek, valamint a Hazafias Népfront rendezésében öt kör­nyező község 13 termelőszövet­kezetének tagsága adott itt egymásnak találkozót. Bese­nyőtelek, Füzesabony, Mező- tárkány, Poroszló és Dormánd községek szövetkezeti gazdasá­gai, ezenkívül a Poroszlói és a Pusztaszikszói Állami Gazda­ságok és több egyéni gazda egész évi fáradozásának gyü­mölcseit is kiállították a szö­vetkezeti nap alkalmával. Az ünnepi nagygyűlésre a délelőtti órákban került sor a kiállítás szíhhelyén. Amint a díszelnökség helyet foglalt az emelvényen, magyaros nép­viseletbe öltözött úttörők kö­szöntötték virágcsokrokkal a vendégeket. Az ünnepség meg­nyitó beszédét Horváth Ferenc elvtárs. a füzesabonyi járási pártbizottság titkára tartotta. Bevezetőben tényekkel és számadatokkal bizonyította be Horváth elvtárs, hogy a járás­ban mennyire gyökeret vert a szövetkezeti mozgalom. Jelen­leg 25 termelőszövetkezet és 22 termelőszövetkezeti csoport működik 9000 hold földterüle­ten, több mint 120 családdal. A szövetkezeti gazdálkodás fö­lényét igazolja az a tény is, hogy a szövetkezetek idei ter- mésállaea jóval meghaladja az egyéniekét. Az ünnepi megnyitó további részében ismertette Horváth elvtárs a szövetkezetek célját, majd üdvözölte a megjelente­ket: K. Nagy Sándor elvtársat, az MSZMP Központi Bizottsá­gának küldöttét, aki a Föld­művelésügyi Minisztérium ter­melési főosztályának vezetője, Sztojcsev elvtársat, a Bolgár Népköztársaság magyarországi nagykövetét és a megyei, já­rási párt- és tanácsszervek küldötteit. Ezután K. Nagy Sándor elv­társ, az ünnepség szónoka emelkedett szólásra. Bevezető­jében ismertette azt a nagy fejlődést, amely az ellenforra­dalom óta végbement. Utalt arra, hogy ebben a küzdelem­ben mindenhol ott találhattuk a Szovjetunió és a többi ba­ráti ország önzetlen segítségét. IGEN ÉRTÉKES volt Nagy elvtárs beszédének az a része, amikor a mezőgazdaság átszer­vezésének jelentős szükséges­ségéről beszélt. — A nagyüzemi termelésre való áttérés — mondotta Nagy elvtárs — a kapitalista orszá­gokat is foglalkoztatja. Az Egyesült Államokban is egyre inkább eltűnnek az apró far­mok és helyüket a gépi mun­kát jobban kihasználó nagy parcellák foglalják el. Ugyanez a folyamat játszódik le Angliá­ban és Nyugat-Németország- ban is. De amíg ott ez a folya­mat a kis emberek erőszakos kisajátításával, tönkrejuttatá- sával jár együtt, addig nálunk éppen a parasztság felemelke­désének útját jelenti a nagy­parcellás gazdálkodás. Beszédének további részében ismertette K. Nagy elvtárs a hároméves terv mezőgazdasági célkitűzéseit és azt. hogy a belterjességet kell fokozni a termelőszövetkezeteknek. — Ahogy mondotta, a kiállítás azt mutatja, hogy egyes szö­vetkezetekben már kezd tért hódítani a belterjes növényter­mesztés és az ipar igen sok géppel, univerzális traktorok­kal támogatja ezt a célkitű­zést. Az új tsz-ek alakításával kapcsolatban elmondotta K. Nagy elvtárs, hogy nincs szük­ség gyenge, csak papíron mű­ködő társulásokra. Erős, élet­Made in A verpeléti vasútállomás szövetkezeti átvevöhelyén már kora reggel kocsisorok állnak szőlőkkel megrakott ládákkal, hogy a szerződés értelmében átadják terméseiket. Cipó Mik­lós, az átvevő, örömmel vizs- gálgatja a kövér szőlőfürtöket: — Ez igen, Feri bátyám! — Úgy látszik, jó termése volt —, mondja Für Ferencnek és a mérlegre rakják a frissen szedett szőlőkkel teli ládákat. — És volt legalább jó ter­més is ebből a szép szőlő­ből? — Nem panaszkodhatni. Ez- idáig 45 mázsát szállítottam el, de még mindig lesz vagy 12 mázsára való — adja meg a választ. — Mennyit vettek már át eddig ? — kérdezzük Cipó Miklóst. — Szeptember 9-én kezdtük meg a felvásárlást, s azóta négy és félezer mázsát vet­tünk át. Naponta átlagosan 400—500 mázsát tudunk átven­ni. A gazdák sem panaszkod­hatnak, mivel jól megfizetünk, kilójáért 5.60-at adunk. Dehát ez export-szőlő, Svájcnak szállítjuk. Látja? — mutat a ládákon levő kis kék cédu­lákra. Made in Hungary. — Azt hiszem, nem lesz pana­képes szövetkezetekre van szükség, amelyekben a tag­ság jövedelme és életszínvo­nala meghaladja az egyéni gazdákét. Az ünnepi beszéd után Sztojcsev elvtárs a bolgár nép nevében szólt az ünneplő kö­zönséghez és további sikereket kívánt a tsz-ek munkájához. Az ünnepség után a megje­lentek megtekintették a kiállí­tást, amely ugyancsak bővel­kedett látnivalókban. Első dí­jat nyert a poroszlói Rákóczi Tsz juhászata, a füzesabonyi Petőfi Tsz csikója, a poroszlói Haladás Tsz Csillag nevű lova. De sokan megcsodálták a Ha­ladás Tsz 15 kilós káposztáit is. A bssenyőtelki Szabad Föld pavilonja tömve volt az idei gazdasági év legszebb ter­mékeivel. A Honfoglalás Tsz fajtiszta mangalica anyakocái­val és szép gyümölcseivel tűnt ki. IGEN HASZNOS és tanulsá­gos volt a kiállítás mindenki számára. Minden szónál éke­sebben bizonyította be a járás mezőgazdaságának eredménye­it, a nagyüzemi termelés óriási fölényét. Hungary szűk a svájciaknak a verpe­léti szőlőre. — Csak egyéniektől vásárol­nak? — Nem. A helybeli termelő- szövetkezet 1500 mázsára kö­tött szerződést. Azoknak is na­gyon szép termésük volt az idén. A tervek szerint októ­ber 20-án fejezzük be a fel­vásárlást, odáig 13 000 mázsát kell átvennünk. Gondolom, ez meg is lesz hiánytalanul. Közben egy mozdony üres kocsikat tol a mérlegház elé. — Na, kezdhetjük a rako­dást —, mondja Nagy Benedek, a földművesszövetkezet agro- nómusa. A rakodók kinyitják a va­gon ajtaját és a stószba ra­kott ládákat egymásután rak­ják be az üres kocsiba. Szin­te percek alatt megtelik a kocsi belseje, valamennyi lá­dán kis kék címke: Made in Hungary. (Kiss) — AZ EGRI CIPÉSZ Ktsz már 1958. januárjától páros­versenyben áll a salgótarjáni Cipész Ktsz-szel. Az első ér­tékelés, amit Egerben tartot­tak, „döntetlen” eredményt hozott. A második értékelés — amit az elmúlt napokban tartottak Salgótarjánban — az egriek győzelmét hozta. Cikkünk nyomán: Válansol a tanács • A Népújság szeptember 18-i számában cikk jelent meg „Érvényt kel] szerezni a ha­tározatoknak” címmel. E cikk foglalkozik Szaniszló Ferenc egri lakos lakásügyével. Az egri városi tanács e cik­kel kapcsolatban az alábbi tá­jékoztatást közölte szerkesztő­ségünkkel: A városi tanács ipar- mű­szaki osztálya Kemnes Györ­gyöt, a szóbanforgó ház tulaj­donosát kötelezte a ház megja­vítására, azonban az említett háztulajdonos a határozatot megfellebbezte. A megyei ta­nács építés- és közlekedési osztálya június 2-án a városi tanács határozatát helyben­hagyta. Kemnes György ekkor a munkák elvégzésére halasz­tást kért, melyet az építési osztály elutasított és kötelezte, hogy augusztus 25-ig a hely­reállítási munkát végezze el. Ezt a határozatot Kemnes György ugyancsak megfelleb­bezte, azonban itt is elutasí­tást nyert, s miután e határo­zat jogerőssé vált, az intéz­kedés és az 500 forintos pénz­bírság behajtása megtörtént. Amennyiben a nevezett ház- tulajdonos még ezek után sem hajtja végre a helyreállítási munkát, úgy még súlyosabb pénzbírság kiszabásával fogja a városi tanács a határozat­ban foglalt kötelezettségek végrehajtására kényszeríteni. Egyik pavilontól a másikig, szinte akaratlanul sodorja az embert az a tömegáradat, ami naponta a budapesti őszi vásá­ron hullámzik. A borkóstolók irányába a legerősebb a sod­rás, ahol Magyarország leg­jobb borai kínálgatják magu­kat a látogatóknak, s nem is eredménytelenül. Ügy mond­ják a vidékiek: jól esik az uta­zás után a „nedű”, s amikor végig nézték a sok látványos­ságot, szintén borral kell leön­teni a vásár porát. ★ — Na nézze csak — mondja Kozma István, a verpeléti sző­lőtermelő szakcsoport elnöke —, hogy jön hozzánk a nép! — S tényleg, az emberek szinte egymás kezéből lesik ki a po­harat, hogy megkóstolják az országos borversenyen harma­dik díjat nyert olasz rizlinget. 55 000 forintot árultak a vá­sár közepéig a verpelétiek. Na­ponta 150—250 liter fogy el a jó szőlőléből. — Az itteni jövedelmet a 600 hektós, most épülő közös pince befejezésére fordítjuk — folytatja az elnök. — De ve­szünk belőle tárolóedényeket és borászati eszközöket is. Aztán már nem is tudja to­vább folytatni a beszélgetést az elnök, mert hárman is alig győzik a kiszolgálást és ő is segít. Közben oda tesz elém egy pohárral, mondván: dönt- sem el magam, hogy jó-e a boruk? Bizony, ettől az ember ha­mar rózsaszínben látja a vilá­got. ★ A vásár másik részén az abasári szőlőtermelő szakcso­port pavilonja előtt áll a sor. Az abasári leánykának és az olasz rizlingnek nagy a kelet­je. Ahogy Kádár József üzlet­vezető mondja, napi 220 liter az eladási átlag. S különösen a jó zamatú leánykát kedveli a szomjas férfinép. — Kezd már meleg lenni — mondja egy csányi dinnyés, aki fiaival rándult fel a kiál­lításra, s leleszi a harmadik kiürített poharat. — Minden Heves megyei lá­togató felkeres bennünket — mondja Kádár József —, csak Abasárról három alkalommal jöttek közös látogatásra a fa­lubeliek. És úgy itták itt azt a bort, ami talán a saját pincé­jükben is hektószámra állj mintha tokaji aszút szürcsöl­gettek volna. Vasárnapig 75 000 forintot árultak az abasáriak. 32 hektó bort hoztak a vásárra és már 21 hektót eladtak. Ahogy a ke­reslet mutatja, ezen a héten kiapad minden hordó az aba­sári pavilonban. VARSZEGI GYÖRGY: Van visszaút n. — MAR A HUSZONÖTÖ­DIK csillénk tűnt el ebben a hónapban. — kiáltotta a csúz- da csattogásán át káromkodva Ozsvárt. az aknásznak. A csúzdát leállították, és oda­jöttek a csapat többi tagjai is. Az aknász hevesen vitat­kozott velük; azt állította, hogy tévedés van a dologban. Vagy ha mégis lopja vaiaki a csilléket, csakis a külszínen csinálhatja. — A sikló többi csapata, mind elővájáson van még, Já­nos bátya! Ott meg a méter beszél, nem a csille, hiába okoskodik. — De akár a napon van a gazember, akár ideben, ketté­hasítom a pofáját, ha a ke­zembe kerül — rázta meg az öklét Ozsvárt. Az aknász komolyan is vet­te, meg nem is az öreg sza­vait. Tudta, hogy az öregék mindig reklamálnak, mindig dohognak, mindig elégedet­lenkednek valamivel. De hót a munkájukat is meg lehet nézni, ez biztos. Talán elszá­mította magát a vén zsák, vagy spekulál, hiszen mióta a kettes telepiekkel verseny­ben van, alig lehet bírni vele: a sok is kevés neki, úgy si­etne. Inkább a hármas csapat kötötte le az aknász figyel­mét. Lám, ezek a lógósok, hogy igyekeznek ott a fővo­nal visszafejtésénél. Még azt mondják, hogy kutyából nem lesz szalonna! Ha ezek is tel­jesítik a tervet, meg a zené­szek is az ereszkében, akkor szép prémium lesz a hó vé­gén. A siklóból lejövet be is ment a hármas csapat mun­kahelyére, hogy megnézze őket. Azok éppen azelőtt lő­hettek; ketten nagy igyeke­zettel rakodtak le, a harma­dik üresért volt oda. — No meg lesz-e a tizen­nyolc kutya, emberek? — Meg, ha meg — felelte foghegyről Godó és fel sem nézett a kérdezőre. — Eressz csak vizet abba a lámpába, — szólt oda Benedeknek. A láng felszökött és megvilágí­totta Godó szúrós szemét, ahogy az aknász felé fordult. — Tán alszanak a siklóban, hogy mindig minket macerái­nak? — Nem alszanak azok, ne féltse őket. Hanem máma nagy termelési nap van, s ez szól Godó Lajosnak is — felelte az aknász, míg beje­gyezte a siktákat — no csak igyekezzenek! s magukra hagyta őket. GODÓ AZ AKNÁSZ után fülelt, hogy merre megy, s egy darabig szótlanul nézte Benedeket, aki izzadó arccal, széles vállait nekifeszítve, egyenletesen lapátolta a sze­net. Csak mikor megtelt a csille, vetette oda félvállról neki: — Zörögnek már alaposan a feltörésben — s gúnyos vi- gyor futott végig az arcán. — Ozsvárt reggel már az üzem­vezetőnél is volt, hogy lopják a csilléket... Benedek ledobta a lapátot, és visszafordult. — Ugattam ugye, hogy ne csináljuk, az istent belétek! Ha rájönnek, mehetünk a fe­nébe. Még le is csukhatnak érte. Godó előkotorta a dózniját, és lekicsinylőén legyintett Be­nedek felé: — Már félted a bőröd, mi? Bátor legény vagy, mondha­tom. Hanem megmondanád-e, hogy honnan jönnének rá? Tán elmégy bejelenteni ne­kik? Jó lesz, ha vigyázol a pofádra és kevesebbet iszol, mert még kiugatod valahol. — Odanyujtotta a dóznit és úgy folytatta: Akkor aztán kitudódik az is, hogy a kábelt ki vágta el kz ereszkében .. Hát a motorra emlékszei-e még? Benedek kezében megál't a cigaretta. — Tán ti nem voltatok ben­ne? Nem te találtad ki, hogy a nyavalya essen beléd. En csak ... — Nincs rá bizonyíték! — vigyorodott Godó és élvezte, hegy megremeg a dózni, amannak a kezében. — Mi, ha akarjuk, a Puhossal ket­ten úgy bemártunk téged, hogy a jóistenke se mos le rólad öt-hat évet! Érted-e ko­mám? Jó lesz lejjebb szállni arról a magas lóról. A „ba- igákat” * is te cserélted át már vagy háromszor a csillé­ken, ha jól emlékszem. S ha nem tudnád, holnap újra te vagy a soros! — Ne ordíts, te bolond! — ragadta meg Benedek Godó mellén a kabátot. — Mit or­dítasz? — No mi az, ideges vagy? — gúnyolódott Godó, majd egészen a másik arcába hajol­va sziszegte: — Ügy látom, meghülyültél, mióta pártem­berek járnak a nyakadra ... Meg akarsz javulni, mi? Még egyszer csak beiratkozol a pártba! Ha-ha-ha! Részeg Benedek, mint párttag! — nevette csi­korogva, feketés fogaival Azt hiszed, kellenél nekik? Nagy gazember vagy te, cimboráin, s innen már nincs visszaút! — Elhallgass! — mordult fel Benedek, a csapatvezető elé ugorva — szétverem a pofádat, ha rögtön be nem fo­god! GODÓ LEÜLT EGY ácso- latfára és maró tekintetet ve­tett a hadonászó emberre. — És ha nem fogom be? Ha kikiabálom mindenkinek, hogy Benedek Péter lopja a csilléket? Mi lesz? Te vagy és harmadszor is te vagy a csilletolvaj! Én és a Puhos elmondhatjuk akárhol... Nem fejezhette be, mert Benedek erős marka úgy a nyakára tapadt, hogy elkékiilt belé. — Azt a gazember lelked szorítom ki, te nyomorult... te... hamiskártyás! — Eressz... eressz... hö­rögte Godó. — Tisztára el­ment az eszed... — lihegte a nyakát tapogatva, ahogy ki­szabadult a szorításból. — Meg sem hallgatod, hogy mit akarok. — Ide figyelj! — hú­zódott közelebb Benedekhez, — holnap abbahagyjuk egy időre, hogy gyanút ne kapja­nak. Ne félj, nem lesz semmi baj... tudom, hogyan kell az ilyesmit csinálni. Holnap még elintézel négyet-ötöt... aztán... — Semmit sem intézek! — kiáltott fel Benedek sötéten. — Annyit mondok, hogy elég legyen a disznóságból... mert... — Godó arca elé dugta két hatalmas öklét. — Ezzel a két kezemmel őrlöm szét a fejeteket, ha még jobban be­lekevertek piszkosságaitokba. Elég volt, érted? Elég volt! Godó egy mozdulattal el­kapta a feldühödött ember gallérját. — így álunk? Szó­val mégis csak Ozsvárték po­fázták tele a fejedet. A bri­gádjukba akarsz kerülni, mi? — Engedj! Sehová se aka­rok ... — Aljas disznó vagy! De megdöglesz, esküszöm, hogy beledög... BENEDEK EGY mozdulat­tal úgy vágta mellbe, hogy hátrahuppant, a szén tetejére. De vicsorogva ugrott talpra és egy bordafát kapott elő. (Folytatjuk.) * baliga: kis papírlap, melyre a csapat számát írják és rákötik a csillé­re Erről tudják a csille iegyzéí3 nél, hogy ki rakta a csillét. ★ Mindig nagy érdeklődés ki­séri az állatbemutatót is. A be-i mutató pályán felvezetik a szarvasmarha-, a ló- és az egyéb számos állatállomány legszebb példányait. A Nagy­gombosi Egyetemi Tangazda­ság üszői, kilenc Heves megyei egyénileg dolgozó paraszt nö­vendék bikái és a juhok is nagy tetszést aratnak. A Do- moszlói Állami Gazdaság há­rom magyar fésűs kosa, a ter­melőszövetkezetek növendék kosai is sok tapsot kapnák a bemutatáskor. A felnémeti Petői és a hat­vani Petőfi Termelőszövetke­zet zöldségbemutatójának szin­tén nagy a közönsége. Nem ritkán olyan vélemény is el­hangzik a látogatók között, hogy: így kellene nekünk is gazdálkodni belterjesen, mert akkor még több jövedelemhez jutnánk. Mindent összegezve, megáll­ja helyét megyénk az országos kiállításon. Alri ezt nem hiszi, — van még idő a hét végéig, hogy meggyőződjék saját sze­mével a kiállított termékek si­keréről és a borok zamatjáról, erejéről. (TÓTH) — AZ ELMÚLT nyár fo­lyamán más megyékből — mint ahogy ezt a Heves me­gyei Úttörő Szövetség elnök­ségétől megtudtuk — 150 út­törőcsapat vett részt kéthetes nyári táborozáson megyénk szépségekben gazdag tájain.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom