Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-20 / 204. szám

4

NÉPÚJSÁG

1958. szeptember 20., szombat

Egy délelőtt a Rádióban

SIÖFOKl szerződésünk lejártakor együttesünket megtisztelő meghívás érte, a Magyar Rádió részéről, háromórás hangfelvételre. A rádió- felvétel a közönség előtt szereplő művész vágyainak netovábbja, érthető tehát, hogy kellő izgalommal készültünk az eseményre.

Augusztus 30-án, délelőtt 10 órakor hosszú és fárasztó út után, kissé álmosan, de azért eléggé felcsigázva álltunk mind az öten a Bródy Sándo' Utcai rádióközpomt II. stúdiójának ajtaja előtt, s a vidéki emberek elfogódottságával néztük a sürgölődő technikusokat, próbára vagy adásra váró művészeket. Az alagsorban épült I. és II. stúdió közel egymáshoz helyezkedik el, műszertermeik — afféle navigációs fülkék — közvetlenül egymás mellett nyílnak.

A folyosó, a tisztán ragyogó linóleum, az enyhe, szemnek kellemes világítás, valahogyan azt a benyomást keltik, mintha hajó belsejében járna-kel- re az ember. Az I-es stúdió ajtaja néha megnyílt: ilyenkor feltűnt az odabenn próbáló, vagy felvételező szimfonikus zenekar, 50—60 hegedülő, fúvóshangszeren játszó, s a karmesterre feszülten figyelő ember, s a sok-sok hangszer tömör muzsikája szinte harsogva hömpölygött1 elő a falak közül. De az ajtó hamar becsukódott, s hirtelen újból csend lett, mintha elnyelték volna a falak a hatalmas zenekar tomboló hangorkánját. S valóban így is volt: a hangszigetelő stúdiótapéták beitták magukba a hanghullámokat, s a külvilág nem is sejtette, mi játszódik a zárt ajtók mögött.

A muzsikáló művész jól tudja, hogy az akusztika, a felhangok érces visszacsengé- se. milyen magabiztosságot kölcsönöz a játéknak, s milyen kishitűséget, szorongást kelt, ha a hangszeren megszólaló hang azonnal elhal, elenyészik, elnyelik a falak, s így megszűnik a visszaverődés által megsokszorozódó hangok okozta biztonságérzet. Fehér köpenyes műszerészek, hangmérnökök és technikusok iöttek-mentek, mint egy kórház asszisztensei. Végre egy rokonszenves, magas fiatalember, D. Tamás kulcsokkal a kezében felénk tartott, s mosolyogva közölte, hogy felvételünk immáron soron következik.

A II. STÚDIÓBAN —mely elég nagy, magas, tornateremre emlékeztető helyiség, s a Rádió legrégibb hangszobáinak egyike, már minden kellék készen állott: a hatalmas, rendkívül finom kivitelű és nemes hangú Stenway hangversenyzongora, dobok, bőgők, s a hangszigetelő linóleum-padlón a kerekekre szerelt mikrofon. D. Tamás közölte velünk, hogy mintegy 20 perces magnetofon felvétel készül játékunkról, s mi egy csöppet megütköztünk: miért kell egy húszperces vételre 3 órán át készülni? EljátsszuK a számokat és kész — gondoltuk, de hamarosan rájöttünk, hogy ez naiv elképzelés.

D Tamás ezalatt néhánynd- imagával helyet foglalt a stúdió szomszédságában levő műszerfülkében, melyet mi- fölünk dupla üvegfal választott el, és ettől fogva — stílszerűen — rádión közölte utasításait. Ö, a könnyű zenei osztály csinos titkárnője, s néhány marcona külsejű, szivarozó férfiú, akiket a zenei osztály megfigyelőinek néztem, vésztörvényszék szerűen ültek velünk szemben, s ha a velünk érintkezésben levő rádió mikrofonját kikapcsolták, nem értettük, hogy ők mit beszélnek, viszont ők sem értettek bennünket, s ez így — gondolom — igen szerencsés és jó volt. Hangoltunk, elhelyezkedtünk, majd D. Tamás megkért bennünket, hogy játszogassunk, gyakoroljunk tetszés szerint, — így akart hozzászoktatni bennünket az újszerű és furcsa ■ helyzethez.

Az első hangok megszólaltatása után valóban ránktört az a jólismert kisebbségi érzés, mely a hirtelen elhaló hangok birodalmában mikro- fonláz címen ismert. Pedig

az elnevezés szerintem helytelen, mert e félelem nem a mikrofon miatti, hanem — mint hangsúlyoztam — a különös, akusztikai „erőtlenségből“ fakad. Viszont hamar megszoktuk, s egy idő múlva úgy tűnt, hogy még előnyös is a hibák kiküszöbölése, a pontosabb játék miatt.

MIALATT játszogattunk, D. Tamás számtalan utasítást adott, s ebből kitűnt, hogy „játszadozásaink” korántsem voltak ártatlanok, s felelőtlenek, mert a zord zsűri figyelt bennünket. „A bőgő jöjjön közelebb, egy kicsivel több zongorát kérek, a dobos forduljon úgy, hogy a csín és kisdob a mikrofon felé essen ...“ hangzott fel minduntalan a hangszórón, majd mintegy 10 perc múlva: „jó, köszönjük, felvétel következik. Figyeljék kérem a piros lámpát, ha kigyullad: kezdjük.”

Elcsendesedtünk, mocorogtunk még egy kicsit, majd a szemközti piros búrt figyeltük, D. Tamás mosolygott, majd a lámpa kigyulladt. Elkezdtük az első számot. Nagy buzgalommal és akarással ügyködtünk és rettenetesen vigyáztunk, nehogy egyetlen, jóvátehetetlen gikszer csúsz- szon előadásunkba. Mintegy 4 perces játék után megköny- nyebbülten szuszogtunk: a

produkció sikerült, vége a

számnak. A mikrofonon D. Tamás hangja: „Jó, kérem, nagyon jó volt, most kéi-em mégegyszer, de most már valóban felvesszük..." — és még egy sereg utasítás következett arról, hogy a bőgős sasszézzon hátra, forduljon féloldalra, a gitáros karját erassze le, még több zongorát kértek, pedig csak egy volt ott, s én már azt sem tudtam, fiú vagyok e vagy lány. Ezután újból eljátszottuk a számot, persze az első ideg- feszültség után jóval errtyed- tébben és rosszabbul, de sebaj, mert D. Tamás a végén közölte, hogy most kéri mégegyszer, de igazán, mert végérvényesen és visszavonhatatlanul felveszi k.

Minden művet hatszor játszottunk el, de lehet, hogy hétszer is, hogy mikor vették fel, talány. Később rájöttünk, hogy ez így jó, mert minden a legizgalommentesebben került szalagra.

AMIKOR felvétel után holtfáradtan visszahallgattuk, énekesünk lemondóan legv- gyintett: ‘.Ez? Ez nem is én vagyok, hanem Erich Fro- berg, vagy mit tudom én ki...?” Mert ami a nőnek a smink és cicoma,1 az a rádjó- szereplőnek a modern technika sokezer vívmánya. Izgalmas délelőtt volt, de megérte.

Pagony Lajos

Dz olaj az orvostudományban

Az orvostudomány régóta felhasználja az olaj gyógyító hatását. Mind a szovjet, mind a külföldi kutatók előtt ismeretes az olajjal való gyógyítás kitűnő eredményei.

Azerbajdzsán lakossága ősidők óta alkalmazza az olajat és egyes melléktermékeit a reuma-, a gyomor- és bélbetegségek gyógyítására.

Az olajban gazdag vidékeken eredményesen alkalmazzák gyógycélokra az olajfúróvizet, amely jódot, kalciumot, brómot, ként és más vegyi anyagokat tartalmaz. Közismert, hogy az olajmunkásoknál Basedow-kór (pajzsmirigy- túltengés) szinte sohasem fordul elő, mivel az olajban gazdag vidékeken az ivóvíz jódot és brómot tartalmaz.

Az olajnak sok a gyógyke- nőcs alkatrésze. Az olajból készült gyógyszerek közé tartozik a vazelin, a parafin, a benzon, a toluol, a naftánsav és a naftánolaj.

Igen hatásos az úgynevezett naftalán olaj, amely gyógyászati szempontból rendkívül jó vegyi összetételű. Egyetlen lelőhelye a világon Azerbajdzsán SZSZK-ban, a Kaszum- Iszmailov kerületben van.

A gyógyító hatású naftalán- olaj ipari módszerrel történő feldolgozása a múlt század 80-as éveiben kezdődött, a

feldolgozás azonban német részvényesek kezében volt.

A náftalán-olajból különböző gyógyszereket és kozmetikai cikkeket készítettek. Az októberi forradalom véget vetett a külföldi részvényesek rablógazdálkodásának. A nép kezébe vette az értékes olajforrásokat. Megindult a kórházak, szanatóriumok építése. Naftalán üdülővárossá fejlődött. A Szovjetunió különböző vidékeiről sok beteg keresi fel Naftalán szanatóriumait éis üdülőit. A naftalan-olajjal való kezelés rendkívül hatásosnak bizonyul olyan betegségeknél, mint a reuma, női betegségek, a véredényrend- szAr betegségei, sérülések, anyagcserezavarok, belső el- választású mirigyek zavarai, idegsérülések, bőrbetegségek.

A naftalán-olajjal való kezelés általában fürdő, vagy pakolás formájában történik ■ A naftalán-olaj egyik értékes tulajdonsága, hogy alkat részei olyan anyagokban gazdagok, amelyek kémiai összetételű és biológiai hatásukat tekintve hasonlítanak a vitaminokhoz és hormonokhoz.

Az azerbajdzsán tudósok most azzal kísérleteznek, hogy a naftalán-olajból a növényi és állati szövetek anyagcseréjét és fejlődését elősegítő anyagokat válasszanak ki.

1958. szeptember 20., szombat.

1954-ben a. Kínai Országos Népi < Gyűlés elfogadja a Kínai Népköz- társaság első alkotmányát (4 éve).

1918-ban az intervenciósok és az < esszerek kivégeztették a 26 bakui < népbiztost (40 éve).

Névnap V

Ne feledjük, vasárnap:

MÁTÉ.

Megtartotta bemutató előadását az egri Gárdonyi Géza Színház

Tegnap este tartották meg az évad első bemutatóját s Gárdonyi Géza Színházban. Bemutatásra került Móricz Zsigmond négyfelvonásos vigjátéka, a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül”. Az előadás méltatására vasárnapi számunkban kerül sor. A főbb szerepeket a következők játszották:

Balázs: BODÖ GYÖRGY rólika: STEFANIK IRÉN

— A MEZÖSZEMEREI Új Világ Termelőszövetkezet 13 hold búza vetésével végzett már, amely a sarudi gépállomás segítségével ke- > resztsorosan került a földbe.'

38 hold őszi árpájuk már nagy részben kikelt. <- EDDIG HIÁNYCIKK volt ■

a férfi ballonkabát. Az egri Állami Áruházba a hiány megszüntetésére nagy mennyiségű férfi ballon érkezett, mely > előreláthatólag kielégíti az őszi > Zsani néni: RUTTKAI MARIA Pepi néni: OLASZ ERZSÉBET igényeket. k

— 11400 TONNA gabonát ) csépeltek cl a nyár folyamán > az egri járás területén a gépállomás cséplőgépei. S- A VÁMOSGYÖRKI köz-i ségi tanács az elmúlt évben $

5000 forint értékű sportfel- í szereléssel támogatta a helyik sportkört. A tanács az idén ) újabb 3000 forint értékű felszereléssel járult hozzá a sportkör munkájának eredményesebbé tételéhez.

— EGY EGÉSZ hét tized mázsával termeltek holdanként több búzát a megye termelőszövetkezetei, mint az egyénileg dolgozó parasztok.

Az őszi árpánál ugyanakkor 2,5 mázsával értek cl holdanként nagyobb termést a termelőszövetkezetek.

Mina néni: LENKEI EDIT Lajos bácsi: FEKETE ALAJOS

EGRI VÖRÖS CSILLAG:

Szerelem és fecsegés (szélesvásznú)

EGRI BRÓDY:

Az országúton GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Szerelem és fecsegés GYÖNGYÖSI PUSKIN:

Éjjeli őrjárat

HATVANI VÖRÖS CSILLAG:

Ég és föld között HATVANI KOSSUTH:

Bum a katona FÜZESABONY:

Szállnak a darvak PÉTERVÁSARA:

Égi madár

Matiné: Gonosz favágó HEVES:

Gróf Monte Christo I;

EGRI BÉKE:

Római vakáció

EGER LA JÓS VÁROSI KERTMOZI:

Élet küszöbén

Birike: BODÓ JUDIT

Viktor: PATIIÖ ISTVÁN

Mircse: KAUTZKY ERVIN Rendezte: HORVATH ÄRPÄD

Vigasztalom a bikát

Térdem remegett az izgalomtól, távcsöves puskám úgy táncolt a kezemben, mintha a leningrádi balettkar örökös tagja lenne. Itt álltam én, ott állt ö: a szarvasbika.

Pompás látvány volt 32-es agancsával, 45- ös lábával és éppen bőgött. Rettenetesen megható látvány volt. Egy ilyen nagy agancsú, nagy lábú jószág, amint ott áll előttem, a puska vé-, généi és bőg... bőg... bőg... mint valami szopós szarvas. Nem bírtam tovább, odamentem hozzá és megszólítottan.

— Izé, uram... ne tessék haragudni, — hogy zavarom, de miért tetszik úgy bőgni? — kérdeztem a szarvast zavartan. Rámnézett mind a két szemével, megcsóválta a fejét és csak

ennyit mondott:

— Hajaj... nagy az én bánatom — és újfent elbőgte magát, hogy harsogott a hegyoldal, s legalább tizennégy vadász szive dobbant meg tőle.

— Mégis, ha nem zavarnám őbikaságo- dat, mi az a nagy baj? — támasztottam le a puskámat a fához. A szarvasbika elismerően bólogatott, hogy ismeri ezt a fajiát, a sógorát tavaly ilyennel lőtték ki, aztán lehorgasztotta a

fejét...

— Hogy mi az én

bajom? Szerelmes vagyok, kérem... Mit tudja maga, hogy mi is az a szerelem, s mi az, szerelemben csalódni... — Lőjön agyon, uram... könyörgöm... lőjön

agyon... Ide lőjön erre a pontra, itt a legbiztosabb — mutatta

— ide lőjön és vége minden szenvedésemnek — bőgte el magát újra. — Tudja... tudja maga, hogy mit jelent Karcsú Lábat szeretni?

Zavartan mentegetőztem, hogy nem, sajnos, nem tudom, és kezdtem meghatódni, nagy, nagy szerelmi tragédiát sejtve.

— Hát akkor megmondom: szenvedés. Érti, uram... szenvedés! Megcsalt az aljas tehén, aljasul megcsalt egy vacak tizenkettessel, mert az jóban van az erdészékkel, protekciója van kérem... Az télen is mindig talál szénát... Hát ezért csalt meg... Érdekből hagyott ott engem... Nem, ez így nem élet — bőgte el magát, hogy a szívem

majd meghasadt az < együttérzéstől.

— Nem kell azt<

annyira a szivére < venni bika úr — pró-< báliam vigasztalni... < Akad még tehén a< Bükkben, nem is <

egy...

— De olyan... de < olyan, mint az enyém < volt, olyan nincs többi — bőgött keservesen > a szarvasbika, hogy < kicsordult a könny < a szememből. Rábo- < rultam a vállára és] elkezdtem én is ke-) servesen bőgni, úgy < meghatott a rettene-) tes tragédia...

Azóta is keresik a5 vadászok a Bükkben) azt a gyönyörű és > hatalmas bikát, a- melynek bögése be- < járta a Bükk minden) táját.

Ne keressék! Én i voltam és az együtt-) érzés! (egri)

Minden férfi fél a nőtől ?

— Minden férfi fél a nőktől, beleértve a saját feleségét is — mondja dr. Lydia .Sicher.

Dr. Sicher természetesen maga is nő. Az orvosnő szerint ezt a félelmet a férfiak kisebbségi érzése okozza. Szerinte ugyanez a kisebbségi érzés ösztönzi a férfiakat, hogy Casanova szerepében tetszelegjenek. Ez okozza azt is, hogy néha durvák a nőkkel akkor is, ha nem is úgy akarják.

A férfiak lelkivilágát buzgón ílemző orvosnő még tovább megy és azt állítja, hogy állásvesztés esetén a férfiak azért keresnek a nőkben

vigasztalást, mert nem tudatosan azonosítják munkájukban elszenvedett kudarcukat azzal a félelemmel, hogy nem eléggé férfiasak.

És így folytathatnánk tovább, mert dr. Sicher minden elképzelhető helyzetből azt a szilárd következtetést vonja le —, hogy nincs is olyan férfi, aki nem fél a nőktől.

„A nyugati kultúrákban a férfiak úgy érzik, hogy állandóan tanulságot kell tenniök férfiasságukról” — mondotta Sicher doktornő, ellentmondást nem tűrő hangon egy interjú során. „Az

eredmény: minden férfi szeretne Isten és Napóleon valamiféle kombinációjává válni.”

Az orvosnő u- gyanakkor kénytelen volt beismerni, hogy a nők viszont mindent elkövetnek, hogy „uralmuk alá hajtsák” a férfiakat. Szerinte az asszonyoknak, miután hosszú évszázadokon keresztül háttérbe szorultak a közéletben, szükségük van, hogy saját személyük jelentőségét érvényre juttassák. Ez nem hangzik túlságosan meggyőzőnek. Sicher doktornő azonban ragaszkodik álláspontjához.