Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-20 / 204. szám

NÉPÚJSÁG 1958. szeptember 29., szombat Hozzászólás a „Napirenden :... a pénzcsúsztatók“-hoz Gromiko szovjet külügyminiszter beszéde az ENSZ-közgyülés csütörtöki üiésén Elöljárójában le kell szö­geznünk, hogy magunk ré­széről elítéljük azokat a ke­reskedelmi dolgozóikat, akik „pénzcsúsztatás" mellett szol­gálnak ki bármilyen hiány­cikket a vásárlóknak. Örömmel látnánk ezek el­távolítását a kereskedelem­ből, hogy ne rombolják a szocialista kereskedelemben becsületes dolgozók jóhírét, megbecsülését. Egyetértünk a cikk azon részével is, hogy a vásárlóknak le kell leplez­niük ezeket a kereskedelem­ben megbújt vámszedőket. Észrevételünk azonban, hogy a cikk fülről-fülre, és nem tényről-tényre építi fel mondanivalóját. Ez az általánosítás nem öregbíti a szocialista kereske­delem jóhírét, sőt csak a vá­sárlókban erősíti meg azt a véleményt, hogy nem történt gyökeres változás a már tíz éve szocialista kereskedelem­ben dolgozók munkához és a vásárlókhoz való viszonyá­ban. Különösen bántó, hogy a cikkben felsorolt hiányáru­féleségek között az aranyára is szerepel. Mivel az említett cikk nem egy országos lap­ban, hanem a megyei lapunk­ban jelent meg (Egerben pe­dig csak egy bolt hoz forga­Az amerikai küldöttség ve­zetője beszédében külön feje­zetet szentelt a Közel-Keleten állítólag folyó felforgató cél­zatú rádiópropagandának. Ja­vasolta, hogy az ENSZ léte­sítsen külön szervet a közel- keleti rádióadások jellegének megfigyelésére. Azt a benyo­mást igyekezett kelteni, hogy a Közel-Keleten nem az Egye­sült Államok agresszív lépései okozták a feszültséget, hanem a kairói rádió adásai. Az Egye­sült Államoknak a fielforgató propaganda kérdésében elfog­lalt képmutató álláspontja világos mindenki előtt, aki ismeri az amerikai kormány pénzén fenntartott rádióállo­mások adásait és aki tudja, hogy az Egyesült Államok hosszú éveken át megakadá­lyozta, hogy a Szovjetunió ja­vaslatainak megfelelően az Egyesült Nemzetek Szervezete tényleges intézkedéseket hoz­zon a háborús propaganda el­len. A leszerelés kérdését illető­en Dulles nem mondott semmi újat. Kitartott a fegyverkezési verseny politikája mellett és nem leszerelésről beszélt, ha­nem „a fegyverkezés ellenőr­zéséről”. Dulles nem mondta meg vi­lágosan és határozottan, hogy az Egyesült Államok szándé­kozik-e beszüntetni a nukleá­ris- és hidrogén-fegyverekkel végzett kísérleteit, pedig ezt követeli a világ közvéleménye és a Szovjetunió már régen megtette. Az Egyesült Álla­mok képviselője ezzel ismé­telten bebizonyította, hogy az Egyesült Államok kormánya ebben a kérdésben, a szabotá- lás politikáját folytatja. Dulles kijelentette, hogy az Egyesült Államok fel kívánja emelni a nemzetközi újjáépíté­si és fejlesztési bank tőkéjét. Mint ismeretes, az Egyesült Államok ezen a szervezeten PÁRIZS (MTI): Az Express című párizsi hetilap azt írja, hogy Massu tábornok egyes algériai személyiségeknek bi­zalmas tájékoztató közlönyt küldött, amely a „forradalmi háborúról" és „a marxizmus által Franciaországban, vala­mint Algériában okozott ká­rokról” szól. Az Express az alábbiakban idézi a tábornok Az angolok újabb agresszióra készülnek DAMASZKUSZ (TASZSZ): Szaleh El Haisszi, az omani Imám helyettese Damasz- kuszban fogadta a sajtó kép­viselőit. Kijelentette, hogy Ománban, a Bahrein-szig'ete- ken és az arab-félsziget déli vidékén együttvéve, mintegy ötvenezer főnyi angol kato­naság állomásozik. Rámuta­tott, hogy az angol csapatok a közel jövőben széleskörű támadást szándékoznak indí­tani ebben a térségben. lomba aranyat) így azt bol­tunk ellen irányulónak js kell tekintenünk. Mi büszkén jelenthetjük ki, hogy a bolt fennállása óta nem növeltük a „pénícsúsz- tatók" és a „pénzelfogadók” táborát, de olyan esetről tu­dunk amikor azért utasítot­tuk el a vásárlót, mert éppen a cikkben említett ajánlatot tette nekünk. A szocialista kereskedelem iránt érzett szeretetünk, hi­vatásérzetünk tette szüksé­gessé, hogy ezúton reagáljunk K. E. cikkére. Az egri Öra- és Ékszerbolt dolgozói. keresztül gyakorol gazdasági és politikai nyomást a gazdasá­gilag elmaradott országokra. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztere az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt „érdemnek” tüntette fel azt a tényt, hogy az Egyesült Álla­mok 45 milliárd dollárt költ katonai célokra, jóllehet ez nagy deficitet idéz elő az Egyesült Államok költségveté­sében. Dulles határozat-tervezetet terjesztett elő arra vonatkozó­lag, hogy az ENSZ különbizott­ságot állítson fel a nemzetközi együttműködés lehetőségeinek tanulmányozására a világűr békés használatát illetően. Ez­zel kapcsolatban megint csak hangoztatta, hogy a világűr felhasználásának kérdését meg kell oldani, de ezzel nem kell addig várni, amíg megegyezés születik a leszerelés kérdésé­ben. Más szóval ez azt je­lenti, hogy az Egyesült Álla­mok külön akarja választani ezt a kérdést a más országok területén létesített idegen tá­maszpontok felszámolásától, jóllehet ezek a kérdések szo­rosan összefüggnek. Az Egyesült Államok kül­dötte ismét felvetette azt a régi elképzelését, hogy állítsák fel az ENSZ állandó rendőri erőit, s így az ENSZ zászlaja takargassa a tagállamok bel- ügyeibe történő beavatkozáso­kat. Dulles tudja, hogy meny­nyire népszerűtlen ez az el­képzelés, s éppen ezért kije­lentette, hogy „nem annyira harci erőkre gondol, mint !n- kább megfigyelő és járőrtevé­kenységet ellátó csoportok fel­állítására”. Dulles beszédében egyetlen olyan javaslatot sem tett, amely elősegítené az ENSZ előtt álló legfontosabb felada­tok konstruktív megoldását, hozzájárulna a nemzetközi fe­szültség enyhítéséhez. bizalmas közleményének vég­következtetését : „Forradalmi háborúban va­gyunk — amikor a közvéle­mény megérti és felismeri majd ezt az igazságot, képvi­selői megadják ennek a tör­vénynek erejét és levonják a logikus következtetéseket: a haza ellenségeit leleplezik és a körülményekhez alkalmazott igazságszolgáltatással meg­büntetik, a kommunista pár­tot törvényen kívül helyezi« és minden árulót agyonlő­nek." Az Express hozzáfűzi, hogy Massu tábornok közle­ményét hivatalos katonai le­vélpapíron küldték szét. Idő járás jelentés FELHŐS IDŐ Várható időjárás szombat estig: Felhős idő, több helyen még eső­vel, mérsékelt szél, a hőmérséklet nem változik. Várható legalacsonyabb hőmér­séklet ma éjjel: 11—14 fok. Legmagasabb nappali hőmérsék­let: 18—21 fok között. (MTI) NEW YORK (TASZSZ): Gro­miko szovjet külügyminiszter az ENSZ közgyűlés 13. ülés­szakának csütörtöki ülésén beszédet mondott. — Nem telt el még egy hó­nap sem azóta — mondotta Gromiko —, hogy az ENSZ- ben képviselt államok a Köz­gyűlés rendkívüli ülésszakán megvizsgálták azt a veszélyes helyzetet, amely Közel-Kele­ten amerikai csapatok liba­noni partraszállása és angol csapatok Jordániában történt szállítása miatt támadt. Ma a világ ismét komoly és ve­szélyes helyzetbe került. Ez alkalommal a Távol-Keleten, ahová az Egyesült Államok nagy sietve tengeri és légi haderőket dob át és ahol az amerikai kormány már hosz- szú évek óta agresszorként lép fel, miután rátette kezét ősi kínai területekre. Gromiko ezután azokról az intézkedésekről beszélt, ame­lyeket a Szovjetunió tett a hidegháború megszüntetésére, a fegyverkezési verseny ab­bahagyása, az államok közöt­ti bizalom és békés együtt­működés fejlesztése érdeké­ben. Ebben az összefüggésben a szovjet külügyminiszter rá­mutatott arra, hogy több mint fél év óta a világ figyelmé­nek középpontjában az a szovjet javaslat áll, hogy hív­ják össze a keleti és nyugati államok kormányfőinek érte­kezletét a nemzetközi feszült­ség enyhítése céljából. Egy ilyen értekezlet összehívásá­nak gondolata összhangban van minden nép érdekeivel, mert ilyen értekezlet alkal­mas volna arra, hogy megál­lítsa az emberiséget a háború felé sodródásban. Az értekezlet előkészítését célzó tárgyalásokon azonban kísérletek történtek az érte­kezlet meghiúsítására. Ezért és csakis ezért mindezideig még nem hívták össze a csúcs- értekezletet, bár szükségessége napról napra erősebbé válik. A jelenlegi nemzetközi fe­szültség oka az a politika — jelentette ki a továbbiakban Gromiko —, amelynek célja agresszív katonai tömbök szer­vezése, az erőpolitika, amelyet az Egyesült Államok bizonyos körei folytatnak. Gromiko rámutatott a fegy­verkezési verseny végzetes következményeire, arra az óriási kárra, amelyet az embe­riségnek okoz és hangsúlyozta, hogy ebben a helyzetben az ENSZ nem maradhat kívülálló szemlélő. A nyugati hatalmak és különösen az Egyesült Álla­mok magatartása következté­ben azonban az ENSZ nem válhatott olyan szervvé, amely az államok erőfeszítéseit a le­szerelés irányába tereli. A szovjet kormány, mint az­előtt, most is kész gyümölcsö­ző tárgyalásokat folytatni a le­szerelésről és kíván is ilyen tárgyalásokat. A leszerelési tárgyalásokat azonban egyen­jogú alapon kell folytatni. A szovjet küldöttség olyan ösz- szetételű leszerelési bizottság kiküldését kívánja, amelynek tagjait legalább felerészben az Egyesült Államok és Anglia által létesített katonai tömbö­kön kívülálló országok dele­gálják, vagyis a szocialista és a semleges országok. Ezután Gromiko bejelentet­te: a szovjet küldöttség a köz­gyűlés ülésszaka elé terjeszti a szovjet kormány emlékiratát a leszerelés terén teendő intézke­désekről. A szovjet kormány vélemé­nye szerint a leszerelés problé­májának megvitatása során a közgyűlésnek az alábbi ha­laszthatatlan kérdésekre kelle­ne összpontosítania figyelmét: a) az atom- és hidrogénfegy- ver-kísérletek haladéktalan és egyetemes megszüntetése. b) a világűr katonai célokra való használásának megtiltása, az idegen területeken levő kül­földi katonai támaszpontok megszüntetése, nemzetközi együttműködés a kozmikus térség tanulmányozásában, c) az állam katonai költség- vetéseinek csökkentése. A fentemlitett kérdések meg­oldása komolyan előmozdítaná a leszerelés ügyét és nagy je­lentőségű volna a nemzetközi feszültség enyhítése szempont­jából. Ezért a szovjet küldött­ség javasolja, hogy az említett kérdéseket külön, önálló napi­rendi pontokként vitassa meg a közgyűlés. A továbbiakban Gromiko ki­jelentette, a közel-keleti hely­zetet vázolva: a Szovjetunió fenntartja magának a jogot, hogy követelje: az ülésszak vizsgálja meg az Egyesült Ál­lamok és Anglia libanoni és jordániai cselekményeit, néz­zen utána, miért halogatják az amerikai és angol csapatok ki­vonására vonatkozó ENSZ-ha- tározat végrehajtását. — Az Egyesült Államoknak abba kell hagynia a Távol- Keleten űzött veszedelmes já­tékát — mondotta a továbbiak­ban Gromiko. — A Távol-Ke­leten támadt fenyegető helyzet alapja az a tény, hogy az Egyesült Államok néhány év­vel ezelőtt agressziót követett el Kína ellen, elfoglalt ősi kí­nai területeket: Tajvan-szige- tét, és a Penghu-szigetcsopor- tot, a területeket katonai tá­maszpontjává tette a Kínai Népköztársaság és más béke­szerető államok ellen. Az Egyesült Államoknak e térségben folyó katonai készü­lődéseit féktelen kampány kí­séri. E kampányban az ameri­kai Egyesült Államok vezető politikusai és katonai szemé­lyiségei rágalmakat és fenye­getéseket zúdítanak a Kínai Népköztársaságra. Ezek az em­berek, úgy látszik, nem szá­molnak azzal, hogy eljárásuk­kal csak még jobban megszi­lárdítják a nagy kínai nép el­tökéltségét: felszabadítja Taj­vant, országának elszakíthatat­lan részét. Az, hogy a kínai nép megteszi ezt, ugyan úgy elkerülhetetlen, miként elke­rülhetetlen az, hogy az éjsza­kát a nappal követi. Az Egyesült Államok kor­mánya kockázatos vállalko­zásba fog, amikor fenyegeté­seket hangoztat és politikájá­ban a kalandok útjára lép a népi Kínával szemben — foly­tatta a szovjet küldöttség ve­zetője. A Kína elleni katonai provokáció sugalmazói, úgy­látszik elfelejtettéit, hogy Kí­na erős hatalom, népe szilár­dan tömörül kormánya mö­gött és már nagy tapasztala­tokkal rendelkezik a külföldi hódítók visszaverésében. — Nem szabad figyelmen kí­vül hagyni azt sem. hogy Kí­na nincs egyedül. A Kínai Népköztársaságnak hű szövet­ségesei vannak, amelyek ké­szek bármely pillanatban se­gítségére sietni, hogy közös erőfeszítésekkel verjék vissza az agresszort. E szövetségesek között van a Szovjetunió. Az Egyesült Államoknak a tajvani-szorosban elkövetett cselekményei, valamint a né­pi Kínával szemben folytatott egész politikája tiltakozást kelt világszerte. A Távol-Ke­leten mindaddig nem lehet tartós béke, amíg az amerikai fegyveres erőket egyszer s mindenkorra maradéktalanul vissza nem hívják Tajvan kí­nai szigetről és a tajvani szo­rosból, amíg az Egyesült A;- lamok nem hagyja abba be­avatkozását Kína ügyeibe. Gromiko elítélően nyilatko­zott arról, hogy az Egyesült Államok a katonai demonst­rációk módszeréhez, erőszak­kal való fenyegetőzéshez fo­lyamodott. Ki hatalmazta fel az Egyesült Államok kormá­nyát arra, hogy a világ csend­őreként lépjen fel, beavatkoz­zék más orszáank ügyeibe? — tette fel a kérdést a szovjet küldöttség vezetője. — A szovjet kormány véle­ménye szerint a közgyűlésnek határozatot kell hoznia, amely megtiltja a hatalmaknak, hogy teygeri és légi haderejüket zsa­rolás, megfélemlítés és agresz- szió előkészítése céljából ide- oda irányítgassák és amely ha­tározat előírja hogy ezeket az erőket tartsák országuk hatá­rain belül. Gromiko rámutatott arra, hogy a Kínai Népköztársa­sággal szemben követett ame­rikai politika következménye az a visszataszító helyzet, hogy Kína mindezideig nincs képviselve a ENSZ-ben. Az ENSZ-nek rendet kell terem­tenie saját háza táján és szabaddá kell tennie a Kínai Népköztársaság képviselői szá­mára az ENSZ-ben őket meg­illető helyet. A szovjet kül­döttség felszólítja az ENSZ közgyűlését, hogy ez történjék meg. Ezután a katonai tömbök igazi lényegét leleplezve, kije­lentette Gromiko: A szovjet kormány mindig ellenezte és ellenzi ma is, hogy a világ az államok katonai cso­portosulásaira váljék szét, mert a katonai csoportosulá­sok létezése komolyan meg­mérgezi az államok egymás közötti kapcsolatait, s azt a veszélyt rejti magában, hogy háborús összetűzés támad a csoportosulások között. A szovjet kormány a varsói szerződésben részvevő orszá­gok kormányaival egyetem­ben kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy a két csoportosu­lás kössön egymással meg nem támadási egyezményt. — Nagyon hasznos lenne — mondotta Gromiko — ha az európai államok, valamint az Amerikai Egyesült Államok barátsági és együttműködési szerződést kötnének. — A további fejlődést ille­tően az emberiség előtt csak két út van — mondotta a szov­jet küldöttség vezetője. — Az egyik út az ellentétek és az ellenségeskedés további szitá­sa, a fő államcsoportosulások között jelenleg fennálló bizal­matlanság elmélyítése. Erre az útra akarják terelni az embe­riséget a hidegháború szószó­lói és az erőpolitika hirdetői. — A másik út az, hogy az ál- lamok határozottan lemonda­nak az erőszak alkalmazásá­ról más államokkal szemben, abbahagyják a háborús propa­gandát, szigorúan tiszteletben tartják minden népnek, min­den államnak azt a jogát, hogy a maga módján éljen és olyan rendszert vezessen be országá­ba, amilyet ő maga akar. Ezen az úton, a féktelen» fegyverkezési verseny helyébe az államok közötti békés együttműködés fejlesztésének kell lépnie és nem szabad elő­fordulnia annak, hogy egyes országok ellenőrzésük alá pró­bálnak venni más országokat. Ez lenne az összes államok bé­kés egymás mellett élésének útja. — Az államok tartós, békés egymás mellett élésének, tekin­tet nélkül az államok társa­dalmi rendszerére, vannak bi­zonyos feltételei. E feltételek biztosítása nagy mértékben függ attól, hogy létre jöjjön a kölcsönös bizalom és együtt­működés a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Mint önök is tudják, a szovjet kor­mány barátsági szerződés meg­kötését javasolta az Egyesült Államok kormányának. Ilyen szerződés hosszú évekre meg­teremthetné a két ország együttműködésének szilárd alapját. A szovjet — amerikai viszony megjavulása nem ke­vésbé felelne meg az Egye­sült Államok, az amerikai nép érdekeinek, mint a Szovjet­unió, a szovjet nép érdekeinek. Az emberiségnek nem a halálthozó és pusztító eszkö­zök előállításában folytatott versenyre, nem a háború di­csőítésére van szüksége. A különböző társadalmi rend­szerű államok versenye le­gyen olyan verseny, amely­nek célja a nép jólétének emelése, a szellemi kincsek gyarapítása. Az ilyen verseny nem megosztaná, hanem kö­zelebb hozná a népeket, mert erőfeszítéseiket a béke ás a haladás ügyének szolgálatába állítaná — fejezte be beszé­dét a szovjet külügymim«*- ter. (MTI) Dulles felszólalása az ENSZ-közgyülés csütörtök délelőtti ülésén NEW YORK (TASZSZ). Mint már jelentettük, az ENSZ-közgyűlés 13. ülésszaká­nak csütörtök délelőtti ülésén az első felszólaló Francisco Negrae De Lima, brazíliai kül­ügyminiszter volt. Ezután Dulles amerikai kül­ügyminiszter, az Egyesült Ál­lamok küldöttségének vezetője szólalt fel. Beszédét azzal kezdte, hogy igazolni próbálta az Egyesült Államok távol­keleti agresszív politikáját. Régi módszerét megismételve, a Kínai Népköztársaságot vá­dolta „agresszióval”, azt állí­totta, hogy a Kínai Népköztár­saság „erőszakkal” területének kiterjesztésére törekszik. Az a körülmény, hogy olyan te­rületekről van itt szó, ame­lyek Kínához tartoznak és amelyeket az Egyesült Álla­mok megszállva tart, semmi­képpen sem zavarta Dullest. Az amerikai küldöttség ve­zetője említést tett az Egye­sült Államok és a Kínai Nép- körtársaság nagyköveteinek varsói tárgyalásairól. Kifejez­te azt a reményét, hogy e tár­gyalások sikerrel járnak. Mégis a távöl-keteti helyzetről szóló fejtegetései arról tanúskodtak, hogy az Egyesült Államok a varsói tárgyalásokkal tulajdon­képpen csak álcázni kívánja agresszív cselekményeit. Dulles ezután rátért az úgy­nevezett „magyar kérdésre”. Ezzel újból bebizonyította: ezt a provokációs kérdést az Egye­sült Államok kezdeményezésé­re ráncigálták elő, hogy meg­mérgezzék az ülésszak légkö­rét, és elvonják az ülésszak figyelmét a nagyfontosságú problémákról. A Közel-Keletről szólva, Dulles nem mondta meg a legfontosabbat: azt, hogy mi­kor vonja ki az Egyesült Ál­lamok csapatait hibananból. „Haladéktalan Intézkedések66 F ranciaországban Massu tábornok bizalmas tájékoztatója PÁRIZS (MTI): Harold Ring­nék a Reuter iroda tudósító­jának a francia miniszterel­nökséghez közelálló forrásból szerzett értesülései szerint De Gaulle elrendelte, hogy hala­déktalan intézkedéseket te­gyenek arra az esetre, ha szeptember 28-án bármelyik afrikai terület lakossága _ az új alkotmánytervezet ellen szavaz. Az említett forrás szerint intézkedéseket dolgoz­tak ki valamennyi guineai francia tisztviselők hazatele­pítésére, mert előrelátható- nali tartják, hogy Francia- Guinea polgárai nemmel szavaznak majd a népszava­záson. Azokat a francia-guineai tisztviselőket, akik most Fran­ciaországban töltik szabadsá­gukat, figyelmeztették, hogy az alkotmánytervezet francia- guineai elutasítása esetén ne térjenek vissza állomáshe­lyükre. Ugyanakkor felszólí­tották a francia-guineai ke­reskedelmi vállalatokat, hogv ne foganatosítsanak beruhá­zásokat. Ismeretes, hogy an­gol, amerikai, kanadai, svájci és olasz cégek nagyszabású tervet dolgoztak ki, amely­nek megvalósításával Francia­Guineát a világ egyik: legna­gyobb alumíniumgyártó köz­pontjává tennék. Hivatalos körök bejelentet­ték, hogy amennyiben ez az afrikai terület a fuggetlense- get választja, akkor a francia kormány nem nyújt többé biztosítékot a külföld; beru­házóknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom