Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-18 / 202. szám

1958. szept. 18.. csütörtök NÉPtJSAG s Szüretre készül a BmaszMi Állami Gazdaság Két ember kapaszkodik fel a partén. Kezükben a hegy­őrök hagyományos fegyvere : a fokos,, mellettük nyelvét ló­gatva két farkaskutya lohol. Útközben meg-megállnaK, szemük elé illesztik a távcsö­vet. nézik, nem dézsmálják-e valahol a szőlőt. Mert most már van mit megdézsmáini, erősen érik a szőlő. Közeledik a hegyvidék „aratása”, a szü­ret. Készülnek is rá erősen mindenütt. Szívesen látóit gondok A megye legnagyobb szőlő- termelő állami gazdaságaként tartják számon a Domoszlói Állami Gazdaságot. Összesen 276 hold szőlőjük van, a me­gye több községében, — töb­bek között Domoszlón, Deb- rőn. Gyöngyöspatán — üzem­egységük. Mint a gazdaság vezetői mondják, az idén nem lehet sok panasza a szőlőter­melőknek, mert még a tava­lyi jó termést is túlszárnyal­ták. Náluk, szerényen számít­va, mintegy tíz százalékkal lesz nagyobb a termés, mint tavaly. Öröm ez, mert azt je­lenti, hogy iól végezték a munkát, segített az időjárás is. több lesz a bor a fogyasz­tóknak. s több valutát kapunk külföldről, hiszen a boroknak majdnem fele exportra megy. De legalább olyan nagy gond is, mert a megszaporodott ter­mést is le kell szedni, fel kell dolgozni, el kell szállítani, — ugyanazzal a felszereléssel, amivel az előző esztendők ki­sebb termését. Komoly aggo­dalomra azért nincs ok, mert a gazdaság vezetőgárdája ala­posabb szervezéssel, pontos beosztással megoldja ezt a nagy problémát is. ( Vándorúton a kádármester A gazdaság,, nagyobb üzem­egységeiben megvan a lehető­ség, hogy ott helyben dolgoz­zák fel a szőlőt. Ezeken a helyeken borházaik vannak, amelyekben nyár elejéig tart­hatják a borokat. Akkor pe­dig átadják az illetékes ke­reskedelmi vállalatoknak. A gazdaság kádára vándorúton van ezekben a napokban,hogy ahol még apróbb javításokra van szükség az üzemegysé­gekben, ott rendbehozzon min­dent, mire a szüret megkez­dődik. A lányok, asszonyok, mossák a hordókat, hozzáértő emberek végzik a kénezást, a hordók nagy része már ké­szen is várja, kitakarítva, rendbehozva a szőlő levét. Most végzik a.z utolsó „simí­tásokat” a préseiken is. Azo­kat is rendbehozzák minde­nütt, hogy ne legyen egy percnyi fennakadás sem. Mint ahogy mondták, a gazdaság csak abban az esetben tudja megoldani a nagyobb termés feldolgozását, ha minden pon­tosan, időben történik. Példá­ul, ha a terv szerint 5 órakor kell a szüret idején Kocsit megpakolni, vagy hordót meg­tölteni, akkor ott egy percet sem szabad késni. Gond a gazdaságban a munkaerő biztosítása, hiszen a szüret ideién mindenütt kell a dolgos kéz, s elég nagy a „konkurencia” a munkás-fog­lalkoztatásban. Azért itt sem lesz nagyobb baj, már be­széltek azokkal a Szabolcs megyei munkásokkal, akiK arattak és csépeltek a gazda­ságban, hogy a szüretre is eljöjjenek. Az ígéret meg van, nem lesz hiány a szorgos munkáskezeKben. Külföldre is iut a híres borokból A tervek szerint október közepe felé kezdik a szüretet a gazdaságban, várnak vele, mert a minőségre is sokat ad­nak. Fontos ez, mert a borok nagy részét exportálják. Euró­pa minden részén keresett a hárslevelű, az olaszrizling, a furmint, s ezekből a fajtákból ' jelentős mennyiséget exportá­lunk a Domoszlói Állami Gaz­daságból. A szüretet október közepétől számítva nem egész egy hónap alatt le is akarják bonyolítani. Ezek a távolabbi tervek, de szüret már most is van a gaz­daságban. Szedik a csemege- szőlőt. Eddig hat vagonnal szállítottak Budapestre és kül­földre. A Német Demokrati­kus Köztársaságban, Csehszlo­vákiában ezekben a napokban keresett cikk a domoszlói gazdaság csemegeszőlője is. A csemege-szüret még tart, elő­reláthatóan összesen 12 vagon szőlőt adnak át a kereske­delemnek. ennek majdnem a fele külföldre megy. A csemegeszőlő szürete, fő­próbája most a nagy szüret­nek. S mint ahogy ez jól megy, bizonyára nem lesz na­gyobb probtéma a borszőlő- szüretnél, feldolgozásnál sem. Biztosíték erre az alapos fel­készülés. DEÁK ROZS! Film az életre kelt szívről MOSZKVA (TASZSZ): A Nemzetközi Tudományos Film­szövetség XII. kongresszusán a tudományos kutató- és okta­tófilmek bizottságának ülésén Moszkvában rendkívül érdekes filmet mutattak be. A film azokról a kísérletekről készült, amelyeket Szergej Andrejev szovjet professzor végzett. A bizottság ülését a szovjet or­vosi tudományos akadémián •tartották meg. A film bemu­tatja, hogy a holttestből kivett szív egy különleges tápláló ol­dat hatására újra dobogni kezdett. A szív munkájának újra való megindítása lehető­vé tette, hogy kísérletileg el­lenőrizzék különféle orvossá­gok hatását a szívtevékenység szabályozásával kapcsolatban. Helyesírási tanfolyam Egerben Az egri városi Művelődési Ház október 1-vel helyesírási tanfolyamot kezd. Részt ve­hetnek a vállalatok, hivatalok, intézmények dolgozói. A tan­folyam három hónapos. Je­lentkezni és bővebb felvilá­gosítást kapni a Művelődési Ház irodájában lehet. — IGEN NAGY az érdek­lődés a részletvásárlások iránt. Szeptember 6-tól az egri Keravill-üzletben 30 nagytel­jesítményű rádiókészüléket adtak el. Allah paradicsoma Halló..., itt Eger 15-32 ■Bt MN Mit adott a megyének a község fejlesztési tervek teljesítése EBBEN AZ ÉVBEN a köz­ségi tanácsok az eddigieknél nagyobb gonddal készítették el a községfejlesztési terveket. A tanácstagok meghallgatták választókerületük lakóinak ja­vaslatait, s ezek alapján dol­gozták ki a községfejlesztési terveket. Emiatt a lakosok magukénak érezték a tervet és a kötelező hozzájáruláson kívül nagyon sok társadalmi munkát is felajánlottak. A gyöngyösi járásban köz­ségfejlesztési versenyt kezd­tek, a járási tanács „Község­fejlesztési Híradót” adott ki, amely tájékoztatásul szolgál a járás községeinek a verseny állásáról. Az élenjáró közsé­geknek céljutalmat tűztek ki. Az 1958. évi községfejlesz­tési alap mintegy 23 400 000 fo­rint, ebből körülbelül 15 mil­liót tesz ki a kommunális rész. Az első félévben majd négy­milliót használtak fel ebből, s ehhez jön helyenként a lakos­ság jelentős értékű társadalmi munkája. A község dolgozói segítségével tudtak Boldogon ebben az évben 22 kilométer, Tiszanánán 20 kilométeres jár­dát építeni. Hatvanban, Gyön­gyösön és Egerben is nagy­mérvű a járdaépítés, de Eger­ben nagyobbrészt a vízellátás javítására fordítják a város- fejlesztésre szánt összeget. Ecséden a község villanyháló­zatát bővítették, amelyre egy­millió forintot terveztek, a község lakói peejig 300 000 fo­rint értékű társadalmi mun­kával segítették megvalósítá­sát. Megyénkben már kevés az olyan község, ahol nincs villany, ezek közül most Eger- szóláton vezetik be a villanyt, amelyhez a lakosság értékes anyagi segítséggel járul hozzá. A pétervásári járásban Mátra- raderecskén egy híd építése vált szükségessé, ahol százezer forint társadalmi munkát vé­geztek. Ezenkívül a községfej­lesztési "bevételből ebben a já­rásban a közvilágítást javítják. NEM MARADTAK KI a tervekből, s a községek, vá­rosok lakossága sem feledke­zett meg a kulturális létesít­ményekről. Erre a célra az egész megyében négymillió ju­tott a községfejlesztési alap­ból. Óvodákra 225 000-et, álta­lános iskolákra 281 ezret, — könyvtárak, művelődési házak, múzeumokra 2 300 000 forint állt rendelkezésre. Szederkény- pusztán, Gyöngyöshalászon, Atányban, Horton és Adácson új kultúrházat építenek. A községfejlesztési alaphoz az állam is jelentős anyagi támo-i gatást ad. Abasáron például 300 000 forint állami hitelt. — Gyöngyöshalász, Hort, és Adács a kultúrház építéséhez közel félmillió községfejlesz­tési bankhitelt kap. Abasáron most a kultúrház építéséhez 84 000 forint értékű építési anyagot, ezenkívül 45 000 forint értékű társadalmi munkát irá­nyoztak elő. Egészségügyi létesítmények­re a szükséglethez képest már sajnos, kevesebb pénz jutott, 790 000 forint. Ebből Novajon egy orvosi lakást építenek, míg Szihalmon egészségházat. De van még megyénkben több nagyobb község, amely igé­nyelné az egészségházat, s nem beszélve olyan községek­ről, amelyek azért nem kap­nak orvost, mert nincs lakás. Megyénk városainak fejlesz­tésére összesen 3 826 000 Ft-ot fordítanak. Az első félév vé­géig ennek az összegnek a 15,1 százalékát felhasználták. A járások összesen 23,4 szá­zalékát használták fel a köz­ségfejlesztési alapnak. A községfejlesztés félévi eredményei értékelésénél fi­gyelembe kell venni, hogy a munka nagy része a második félévben kezdődik meg teljes erővel, amikor is nagyobb eredményeket tudnak felmu­tatni. EZ AZ ELSŐ ESZTENDŐ, amikor ezzel a módszerrel ké­szítették el a községfejlesztési terveket, s már eddig is szép eredményeket hozott, s ének­ből következtetni lehet arra, hogy a jövőben tovább szépül­nek, csinosodnak a falvak, — újabb kultúrházak, egészség­házak létesülnek, villamosít­ják a falvakat, javítják az utakat. Mindezt a lakosság ön­zetlen munkájával, anyagi és munkaerő hozzájárulásával tudják megvalósítani. (Kerékgyártóné) Jó! sikerűit a kerecsesidi mezőgazdasági kiállítás Mozgalmas volt az elmúlt vasárnap Kerecsenden. A fa­lu apraja, nagyja az iskola környékén forgolódott. Itt rendezte meg ugyanis a Ha­zafias Népfront az idei mező- gazdasági kiállítást. A köz­ség lakói elismeréssel nyilat­koztak a kiállított növények­ről és állatokról egyaránt. A bíráló bizottság döntése alap­ján, mintegy 80 gazda kapott értékes jutalmat a községi ta­nácstól. Délben a községi tanács ebédre látta vendégül a meg­jutalmazott gazdákat. A kiál­lítás megrendezéséért külön elismerést érdemelnek Nemes Gyula gazdasági felügyelő, Soós József vb. elnök és a község pedagógusai. Szentgyörgyi EZ A SZÁM az egri 32-es AKÖV darabárus szállítási kirendeltségének a telefon­száma. Hajnali 5 órakor, mire kiér­tem a Sas útra, már elkéstem, mert mint ahogy a szolgála­tos diszponens tájékoztatott, már volt egy hívás: Az egyik rakodómunkás felesége jelen­tette, hogy férje megbetege­dése miatt nem tud szolgá­latba lépni. Jó félóráig csen­desen viselkedik* a leendő ikerállomásom, így alkalmam van tájékozódni, hogy tulaj­donképpen milyen tevékeny­séghez nyújtja „Ö" itt az el­engedhetetlen tecnikai segít­séget. Amint az időközben megér­kező kirendeltségvezető, Mi- ricz József elvtárs tájékoztat, a két hatalmas raktárból most rakják teherautókra serény munkások az árukat és egyéb küldeményeket. Szorgosan fo­lyik a munka, mert az AKÖV által üzemeltetett darabárus járatoknak menetrend szerint kell indulni, hogy így rend­szeresen ismétlődő, előre meg­határozott időben a rendelte­tési helyükre jussanak a kül­demények. TELIK AZ IDŐ és újra ber­reg a készülék: a Klapka ut­cai vezénylőtiszt közli, nogy az egyik pótkocsi javítását a műszaki szolgálat az éj folya­mán nem tudta befejezni, így másik pótkocsis szerelvényt bocsát a kirendeltség rendel­kezésére, hogy az árukiszál­lításban kiesés ne legyen. Most már élénkül a forga­lom. Egymásután jelentkeznek szolgálatba a gépkocsivezetők. Mindjárt hét óra. Most újból cseng a telefon: a Klapka ut­cából a menetirányító közli, hegy az ózdi járatnak vissza- útjára részterhelésként pótfu­vart tud biztosítani, melyet a visszatérő göngyölegek mellett elhozhat, s így teljes kihasz­nálással futhat a szerelvény. Közben szinte állandóan cseng a telefon. Hol a külön­böző nagykereskedelmi válla­latok, vagy magánfelek jelen­tik be szállítási igényeiket, hol a járatok útvonalába eső MÁV csatlakozó állomások jelzik, hogy nagyobb tételű küldemény vár náluk elszállí­tásra. MEGTUDOM, hogy pár év­vel ezelőtt a vidéki boltháló- j zat még a legkülönfélébb úton jutott hozzá az igényelt árukhoz. Szállítottak vasúton és a vasútállomásról magán­fogattal. Szövetkezeti és kü­lön nagykereskedelmi vona­lon, úgynevezett tehergépko­csi túrajáratokkal. Ezek a szállítási formák azonban mind egyéni célzatúak voltak* csak a saját igényeik kiszol­gálására szorítkoztak, e a magán személyek igén- k kielégítésére az AKÖV-ök is tartottak fenn darabárus já­ratokat. Természetesen ,az így kialakult párhuzamos fuvaro­zás nem tette lehetővé a nép­gazdasági szempontból is fon­tos szállító eszközök minél tö­kéletesebb kihasználását, de nem tudta megfelelően kielé­gíteni a vidéki bolthálózat fo­lyamatos áruellátását sem. 1955-ben, a szövetkezeti szál­lítási vonal átadta feladatát az AKÖV-öknak. Három év alatt az AKÖV-ök által fenn­tartott darabárus szállítási ki- rendeltség tevékenysége kifor­rott. Ma már biztosítják a szállítóeszközök lehető legjobb kihasználása mellett a darab­áru küldemények rendszeres* folyamatos szállítását is. Mostanában gyakran szidják a fiatalokat, hogy nem udva­riasak, nem szolgálatkészek, s ebben, valljuk meg, van is némi igazság. Éppen ezért két­szeresen jólesik udvarias, szol­gálatkész fiatalokkal találkoz­ni. A napokban az egyik vá­roska utcáján tolta a fagylal- toskocsit egy néni. Jólesik még ilyenkor, a „vénasszo­nyok'’ nyarának meleg nap­jaiban a hűsítő fagylalt, igye­kezett is a néni a forgalma­sabb helyekre. Azaz, hogy igyekezett volna, ha meg nem gátolja ebben egy defekt. Ki­Csak egy fürt szőlő... A töke haragoszöld levelei közül csábítóan kukucskálnak ki a halványzöld, piros, vagy fekete szőlőfürtök. Az arra járó „vándor” szeme hamar megakad rajtuk, leállítja gép­kocsiját, vagy motorját, s apró szüretre indul az útmenti szőlőkbe. Csak egy fürtöt akar le­szedni, enyhítse szomját, de csodálatos dolog az a szőlő. Mennél tovább nézi az ember, an­nál jobban megkívánja, ha letép egyet, de rá­jön, hogy a másik szebb, s beljebb megy. Egyre beljebb, tépi, szedi a fürtöket, eldo­bálja azt, ami nem elég szép — erre termé­szetesen ugyebár csak akkor jön rá, mikor már letépte —. megtömi a véletlenül éppen kéznél levő táskái, aztán indul tovább, mint aki jól végezte dolgát. A jármű hamar el- porzik, csak a ledobott fürtök, letaposott, letört hajtások árulkodnak a látogatásról. Persze a ,.m~/zck” szüret nem végződik mindig ilyen jól. Előfordul az is, hogy hirte­len ott terem a hegyőr és kezdődik a vita. Mármint a szőlőtolvaj részéről, aki először szóba sem akar állni a hegy derék őrével, aztán halálosam megsértődve kikéri magá­nak, hogy azért a rongyos néhány fürtért zaklassák, végezetül kijelenti, hogy majd ő — aki lakik Budapesten, Miskolcon, vagy éppen Egerben —. elintézi, hogy ne okvetet- lenkedjen vele senki. Szomorú dolog ez, kérem, de a hegyőrök egybehangzó elmondása szerint napjában legalább nyolcszor-tízszer zajlik le ehhez ha­sonló az átmenti szőlőkben. Arra hivatkoz­nak legtöbben: csak egy fürt szőlő, s nem gondolnak arra, hogy ez is a mezei lopások gyűjtőnév alá tartozó dolog, Lopni pedig nem illik, akár motoron jár az ember, akár autón. Sőt, akkor még annyira sem illik. (b) lyukadt a fagyialtos kocsi ke­reke, s ő tanácstalanul néze­gette, hogyan segíthetne a ba­jon. A tanácstalan nézgelödés nem sokáig tartott, csak amíg oda nem érkezett két fiú. Nem sokat kérdezősködtek, ledob­ták a kabátjukat, nekiálltak és kiszerelték a kereket, meg­ragasztották a gumit, felpum­pálták, s mint akik jól vé­gezték a dolgukat, meg sem várva a hálálkodást, tovább- álltak. A nénike boldogan tolta tovább kocsiját, s a já­rókelők, gondolom, megér­tőbb szemekkel nézték aznap a fiatalokat. ★ „Ittas embert nem szolgá­lunk ki” — hirdeti a tábla minden kocsmában, azonban ez csupán a táblán létezik, mert ha ittas embert nem szolgálnak ki, akkor mitől, és hol rúgnak be az embe­rek. Szinte egészen meglepő volt az a jelenet, aminek egy kisvendéglőben voltam szem­tanúja. Az ajtón egy csap­zott, szőkehajú fiatalember imbolygóit be. s letelepedve egy asztal mellé, bort kért. — Sajnos, nem szolgálha­tom ki — hangzott az ud varias válasz. — Micsoda? Maga nem akar bort hozni... kezdte rek­lamálni a józannak igazán nem nevezhető vendég. — Hogy ittam? Hát ittam. Hiába minden, nem ka pott. Pedig odahivatta a ve­zetőt is, megmutatta kérges kezét, hogy ő munfeás, vele így nem lehet bánni, hivat­kozott az égvilágon minden­re. végül sértetten tovább támolygott egy korcsmával. Milyen jó lenne, ha máshol is így fogadták volna... ★ Egyik szép alföldi városunk­ban jártam a minap. Gyönyör­ködve, és kissé irigyen szem­léltem a széles, tágas utcákat — de jó volna Egerben leg­alább a főutcán ilyen —, elme­rengve sétáltam a külterületi utcákon — olyanok voltak épp, mint ahol én nevelkedtem. Szívesen gyalogoltam ki a vá­ros szélére, ahonnét, amig a szem ellátott, a végtelen Al­föld terült el előttem, mint egy nyitott könyv, amiből, higy- gyék el, nem túlzás, az alföldi ember igazán olvasni tud. Míg barangoltam, az életem eddig még nagyobb részére emlékez­tető alföldi városkában, Eger­re is gondoltam. Sőt, volt egy­két pillanat, amikor igazán úgy éreztem magam, mintha itthon volnék A papírüzletben történt. Betértem az egyik délután, hogy teleírt blokkom helyett újat vegyek. Csendes hangon kértem az elárusítónőt. hogy legyen szíves, adjon egyet, s ő szótlanul nézett el a fejem felett — istenem, mintha csak Egerben lettem volna... magamét iszom... 'T' örökországban egyik napról a másikra hatalmasat ug­rottak az árak. akad olyan árucikk, amely éppen 300', százalékkal kerül többe, mint néhány nappal ezelőtt. Mosíl ne kutassuk, hogy miért drágultak meg oly hirtelen az árak a félhold országában, nézzük meg inkább azt, vajon mit tesz a török kormány, hogy megfékezze az elszabadult árakat, j A török kormány semmit sem tesz, csak nyilatkozik. Pon-: tosabban a pénzügyminiszter, Polatkan nyilatkozik, aki mi-; nap tért haza washingtoni látogatásáról. S a miniszter nyi-! latkozatában a fegyverkezés fokozása mellett száll síkra. A \ török kormány berkeiben úgy látszik, ez a célszerű. Hiába:', ha Párizs megért egy misét, akkor az amerikai kormány barátsága a török kormány számára megér egy, sőt több', áremelkedést is. A miniszterek ebből úgy sem éreznek sem­mit, a török alattvalók számára pedig ott van Allah para-\ dicsoma, minden hunjával. Ott legalább nincs áremelkedés! „Hősi44 provokáció A csangkajsekisták nyolc hadihajója, hét amerikai hadi-j ' hajótól támogatva, bátor és merész küzdelemben, ön- feláldozóan és semmivel sem törődve, megtámadta a „Csín I lijüan” nevű hajót, amely a Kínai Népköztársaság labogója j alatt hajózott. A „Csinlijüan” — tévedés ne essék — nem hadihajó, hanem csak halászhajó, amelynek személyzete < összesen 18 fő. Ebből négy meghalt a merész támadás kő- j vetkeztében, amelyet lényegében 15 hadihajó intézett az egyetlen halászhajó ellen. Há.t kétségkívül hőstettnek na- \ gyón kis dolog ez, de provokációnak annál nagyobb, s annál í szemtelenebb. De éppen az amerikai hadihajók jelentették itt azt, hogy' nem a hőstett a fontos, hanem a provokáció! (látó) ’

Next

/
Oldalképek
Tartalom