Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)
1958-09-17 / 201. szám
1958. szeptember 17., szerda NÉPÚJSÁG 3 Megbukott tervek A szakadék szélén haláltáncot járó dullesi külpolitika újabb „táncfigurájáról" rántotta le a leplet a Magyar Népköztársaság kormánya szóvivőjének legutóbbi sajtókonferenciája. A leleplezés nem is annyira témájában új, mint inkább lényeiben és adataiban, hisz az októberi ellen- forradalom előtt is, az alatt különösen és azóta is tudott dolog minden reálisan gondolkodó ember előtt, hogy az amerikai Külpolitika meglehetősen nagy gondot fordít hazánkra. Az elmúlt esztendők alatt jó néhányszor adott dolgot a magyar belügyi szerveknek, a bíróságnak az amerikai kémszolgálat ügynöKi hálózata, amely a legváltozatosabb formában igyekezett kifejteni diverzáns tevékenységet, s ugyanilyen változatos formában sikerült rendre lelepleződnie is nemcsak a magyar, de az egész világ közvéleménye előtt. Ami a tényeken és adatokon túl mégis merőben újszerű: az amerikai külpolitika eldobta még a látszatát is, s a nemzetközi diplomáciai élet írott és íratlan etikai szabályait is félredobva hivatalos képviselői, diplomatái révén próbálkozik tevékenyen részt venni a Magyar Népköztársaság állami, politikai és gazdasági rendjének megdöntésében. Kétségkívül kínos feltűnést keltett Nyugaton Gyáros László elvtárs tájékoztatója, amely újból leleplezte az amerikai imperialisták egy dologban — a világ békéjének megbontásában — kétségkívül következetes külpolitikáját. S nemcsak leleplezte, hanem igazolta is azt a tételt, hogy ez a politika eleve kudarcra van ítélve, tegyen bár súlyos és meggondolatlan lépéseket Tajvan térségében, vagy a Duna völgyében. Van abban valami kétségtelenül vates-szerű, hogy ugyanazon a napon, amikor hírt adtak az újságok a kormány szóvivőjének tájékoztatójáról, jelentették azt is, hogy Buc- henwaldban felavatták az emlékművet, amely fennen hirdeti Európában: „Soha többé háborút, soha többé fasizmust". S ezt a jelszót nem most, nem Buchenwaldban találták ki, ez a jelszó benne él, benne ég a világ népeinek szívében, mindazokban, akiket két világháború tizedelt meg egy emberöltő alatt, akik átélték a fasizmus minden poklát, akik békében akarnak élni, s emiatt joggal tartanak egy harmadik világháborútól. Joggal tartanak, mert az amerikai imperialisták mindent megtesznek egy új háború kirobbantásáért, s céljaik megvalósításához nem válogatnak sem eszközökben, sem helyben: legyen az Közel-, vagy TáVol-Kelet, Európa, vagy éppen Észak-Afnka. S ami az eszközöket illeti, nos azok megszégyenítenék Taylerandot is, akit pedig nem véletlenül tartanak a diplomácia ördögének, s kora legnagyobb méregke verőjének. De hol van az egykori diplomata úr, Dallam ezredestől és társaitól: Dallam ezredes nem véletlenül lett vezérőrnagy: ügynöki hálózatot épített ki Magyarországon, s beszervezett emberein keresztül több repülőtér, katonai objektum és középület felderítését végezte el. J. C. Todd ezredes és T. R. Gleason kapitány rendszeres országlátogatást végzett, de nem hazánk kétségkívül megkapó természeti szépségei iránt érdeklődtek, hanem a lepsényi laktanyát figyelték meg. S nem ők az egyetlenek, akik az amerikai követség harminc gépkocsiján — megfeledkezve, helyesebben fittyet hányva a diplomácia szabályainak — szabályos kémkedést végeztek hazánk területén. El kell ismerni, hogy a követség magyarországi alkalmazottai nem riadtak vissza a „piszkos munkától” sem, személyes példájukkal is buzdították a hazaárulókat: így keil ezt csinálni „yenki" módra! Belföldön és külföldön egyaránt folyik a kémtevékenység szervezése. Disszidensekből, kiszökött magyarokból, cor- vinközi gyilkosokból, betörőkből, erkölcsi hullákból gyúrták össze azt a konglomerátumot, amelyet a hivatalos nyelv kémhálózatnak nevez. S ez a díszes társaság, amerikai pénzen, amerikai fegyverrel és felszereléssel, s nem utolsó sorban amerikai példán buzdúlva, próbálkozott és próbálkozik határainkon belül és kívül ártani hazánknak. A berni és párizsi magyar követségek ellen elkövetett merénylet nem valamiféle elszigetelt jelenség volt, hanem paralel taktikai lépése a magyarországi kémtevékenységnek. Már abból a tényből kiindulva, hogy egy ország ellen a világ szennye sorakozik fel — s elég sajnálatos, hogy ezek a sokcsillagos lobogó mögé bújhatnak — megállapítható, hogy határainkon belül olyan dolgok történnek, amelyek riasztók a szennyhez és piszokhoz szokottaknak. Ha nem volna végeredményben felháborítóan elítélendő ügy, kis cinizmussal azt is mondhatnánk: jól dolgozunk, mert a gazemberek felháborodnak! S cinizmus ide, cinizmus oda, az igazság, ha nem is ilyen formában, de valahol itt keresendő. A világméretekben folyó harc a békéért, a szocialista rend megőrzéséért, a világ népeinek küzdelme a gyarmati elnyomás ellen, a szabadságért, érthető módon elkeseredett küzdelemre buzdítja a másik oldalt. A magyarországi ellenforradalom idején felújjongott az imperializmus, s az ellenforradalom után az újjongást keserű átkozódás váltotta fel. Nem képesek belenyugodni, hogy mint másutt is, itt is elbuktak, hogy ebben az országban is örökre a nép vette a kezébe a hatalmat. Az elkeseredés, a düh, a háborús tervek: im ezek azok az okok, amelyek újra és újra harcba indítják a sötétség erőit. A győzelem, a maga- biztosság, az igazság és a béke védelme: im ezek azok az erők, amelyek rendre legyűrik az imperialista behatolást, megsemmisítik az ellenség terveit. S ezek a tervek mindenkor megbuknak, Magyarországon is, Libanonban is. Tajvanon is, — az egész világon is. Az igazságot, a haladást nem lehet legyűrni. Azt meg lehet támadni, s attól el lehet pusztulni: Magyarországon is, Libanonban is, Tajvanon is, — az egész világon is. Néhány gondolat as egri Bugát Pál Szabadegyetemről Beszélgetés — bevonulás előtt Fiatal dolgozókkal beszélgettünk a napokban az egri Laka- tosárugyárban. Valamennyien húsz évesek és ősszel bevonulnak katonának. A kék katonakönyv ott lapul mindegyikük zsebében, csupán a behívóparancsra várnak. Jelenleg még dolgoznak, ugyanúgy, mint régebben, ifjú liSitdülettel. Néhány újoncot megkérdeztünk, hogyan látja a katonaéletet. — Mindenesetre az rossz lesz, hogy két évre elvisznek a termelésből, de hát katonának minden egészséges embernek kell lenni. Igaz, kevesebb lesz a vasárnapi zsebpénz, de legalább megtanulunk spórolni — mondja Papp György, — az egyik lakatos. — Maga milyen alakulathoz szeretne menni? — szólítok meg egy szőke, rövidhajú újoncjelöltet. — A gépkocsizókhoz szeretnék, s azt hiszem, ennek nem is lesz akadálya. Néhá-> nyan itt az üzemben, az MHS-en belül elvégeztük a gépkocsi- vezetői tanfolyamot, megkaptuk a szak- szolgálatit is, csupán a gépkocsi hiányzik, amit vezetni kell. — Gondolom, erre mód is lesz majd a honvédségen belül — adja meg a választ Magyar István. — Nekem kicsit rosszul jött ez a bevonulás — szól közbe egy magas, nyurga fiatalember. — Ősszel szerettem volna már nősülni, de úgy látom, ebből már nem lesz semmi. Csak a leszerelés után tartjuk meg majd az esküvőt. — No azért nem kell búsulni, a kislány biztos kitart majd melletted — jegyzi meg tréfásan a mellette álló. — Nem vészes dolog ez a katonaság, szerintem ráfér mindenkire ez a két év. Akinek meg nehéz lesz, annak azért lesz nehéz, mert biztos nem tartja be a katonai szabályokat — vélekedik Bíró Árpád. A megjegyzésre a többiek is helyeslőén bólintanak. Sokat beszélgettünk még. Szó esett a katonai élet szabályairól, a formaságokról, a kimenőről. Ezekre a kérdésekre, az igaz, már korábban is megkapták a választ, hiszen a sorozások alkalmával maguk a katonák meséltek a katonaéletről, részletesen tájékoztatták őket a szabályokról, hogyan kell a kaszárnyában viselkedni, és így tovább. E rövid beszélgetés alatt tapasztalhattuk, a m<^st bevonuló újoncok nem félnek a katonaélettől, előre tudják, milyen élet vár rájuk és valamennyien tisztában vannak azzal, hogy a haza védelme minden magyar állampolgár szent kötelessége. (K) Bírósági tárgyalásokon... A MŰVELŐDNI vágyó egri ember néhány napja elégedetten szemlélheti a háztömbök falain a TIT Bugát Pál Szabadegyetemének nívogaló plakátjait. A tavalyi példa nyomán 1958—59-ben még alaposabban megszervezett oktatás, az előző évek érdeklődési körét figyelembe vevő szakágak, és a tudományos élet úgyszólván valamennyi területére fényt vető előadás témák várják az érdeklődőket. A tanév október 1-én kezdődik, de az üzemekben szeptember 21-ig lehet jelentkezni. A történelem, jog. képzőművészet tárgykörébe vágó előadásokon kívül nyelviskola csábítja a tanulni vágyókat. Felkerestük a TIT titkárságát és megkérdeztük: mj volt a tavalyi szabadegyetemi oktatás tanulsága? Ezeket nailot- tuk: A tavaly meghirdetett ’? féle előadástéma közül csak hatból indult meg valóban a szabadegyetemi oktatás. Bizonyos területek iránt — pl. a biológia, csillagászat, földrajz — egyáltalán nem volt érdeklődés. Idén a szabadegyetem szervező bizottsága e tárgyköröket fel sem vette az oktatás programjába, hanem helyükbe olyan úi témaköröket iktatott, mint a jog, vagy matematika. A csillagászati és biológiai előadások iránti érdektelenség elsősorban azzal magyarázható, hogy e témákról — szabadegyetemen kívül — évente 5—6 egyéb alkalommal rendezett és rendez előadásokat a TIT, s ezek kielégítik az érdeklődők kíváncsiságát és tudásszomját. Szocialista jogrendünk szemlélete viszont a bizonyos területein elavult köz- és magánjogi rendszerek felülvizsgálatát igényelték az elmúlt években, s bizonyára sokakat érdekelnek majd a jog-történeti és filozófiai kérdésekben beállott változások. Hasonló a helyzet a matematikával is: a távirányított rakéták, az elméleti fizika új ágai, ráirányították a hétköznapi ember figyelmét is az eddigelé sokszor elvont- nak, idegennek érzett matematikára, s ma már egyre többen érzik szükségességét annak, hogy megismerkedjenek a matematika eredményeivel, vagy felújítsák a rég tanultakat. A TAVALYI tapasztalatok még arra is rávilágítanak, hogy a leglátogatottabb előadástéma a művészettörténet volt. Nincsen ebben semmi meglepő, lyosóra, hogy kilevegözze a viták fülledt légkörét. A folyosóról sem látni a napot, mert a szeptemberi felhők eltakarják és mélabússá, idegessé teszik a tegnap még mosolygó világot. Szemünk pihenést keresve, megnyugszik az ablak- párkány bádoglemezén. Azaz, hogy megnyugodna, mert a bádogra ceruzával és tintával neveket és dátumokat rajzoltak fel az idejáró emberek. Ki tudja, milyen gondolataik, érzéseik voltak, mert a nevük és a számok arról árulkodnak inkább, hogy milyen jól vagy rosszul forgatták az írószer- számot. Fekszi Panna 1946. V. 13-át jegyezte fel, Szalay János Gyöngyösről 1946. május 17-ét, dr. Fazekas 1933. IX. 27-én járt itt, Sz. I. csak neve kezdőbetűit rótta fel. Köles László bizonyára válóperes ügyben lehetett vesztes fél, mert nehéz szívvel az alábbi szöveget kanyarintotta a bádogra: Az asszonyok miatt kerültem ide! A lépcsőn kifelé azon gondolkozom: az emberek ide hozzák sorsukat és itt megmondják, hogy elrontották, — vagy azt kérik, hogy ebben, vagy abban az ügyben segítsenek, vagy arról adnak számot, hogy mit és miért hibáztak. De azt még nem sikerült lemérni sehol és semmifajta szerkezettel, hogy innen távozva, mennyivel lettek jobbak az emberek. Mert minden bizonnyal az épület és amit benne cselekszenek, csak javíthat az embereken. _______________ (/. a.) ha meggondoljuk, hogy Eger műemlékekben gazdag varos, s történelmi levegője, értékei szinte állandóan fig.yelmezi.e- tik lakóit a nagy alkotások szépségeire s feltámasztják a tudásvágyat az építő- és festőművészet története iránt. De bármennyire is örülünk annak, hogy a TIT felismeríe ennek a művészetek iránti szomjúságnak a jelentőségét, helytelenítenünk kell, hogy sem a TIT titkárságának, sem a zenepedagógusoknak nem jutott idejében eszükbe zenei vonatkozású tematikát is szervezni, pedig e téren az érdeklődés legalább akkora, mint a képzőművészetek iránt s a probléma-világa sem szőkébb, hiszen olyan kérdések helyes értékelésére kell az érdeklődőket megtanítani, mint a formalista és népi emlőkön fejlődött modern zene közti különbségek, a Szovjetunió s a népi demokráciák új zenéje, slb, stlí., hiszen e kérdésekről a legöntudatosabb emberek fejében is gyakran teljes káosz van. A TIT titkársága maga is elismerte az egyetemi '■érv ilyen irányú fogyatékosságát, s most már csak abban bíznak, hogy sikerülni fog Gsi- binger Sándor elvtárssal, a zeneiskola igazgatójával, szót- érteni, és ha késve is, de megszervezni a zenetörténeti és esztétikai előadássorozatot. Az idei tematika legszembeötlőbb erénye az a politizáló szellem, amely az egyes témákon — például a történelmen, vagy irodalomtörténeten belül, az előadások tárgyát csoportosítja. A világtörténelem fejezeteit — igen helyesen — nagy egyéniségek, de egyben társadalompolitikai irányváltozások köré csoportosítja, s így a hallgató valóban távlatot szerez a marxi-lenini történelem-felfogásról. Ez a pártos előadásmód a polgári történelemoktatás áltárgyilagos, pusztán az időrendiségre szorítkozó felsorolása helyett a világtörténelem menetéből csomópontokat ragad ki s így az oktatandó anyag is érthetőbb, szervesebb, könnyebben megjegyezhető, PERSZE a legnagyobb érdeklődésre a nyelviskola tarthat számot, az előző években is így volt. Tavaly a német vitte el a pálmát az angol és francia előtt, s az ellenforradalom „örökségének” számított, hogy oroszra csak kevesen jelentkeztek. Idén a helyzet gyökeresen más. Egyre tömegesebben érdeklődnek az orosz nyelv iránt, egyre többen akarják megismerni Puskin, Lermentov anyanyelvét, az eget szántó szputnyikok feltalálóinak, a világraszóló sportgyőzelmek bajnokainak, nyelvét. Idén — néhány nyelvet, pl. a németnél, angolnál, franciánál — az alapfokú oktatás mellett haladó, sőt társalgó szinten is lehet tanulni s az oktatásnak ez a szórakoztató, közkedvelt módja szinte belopja az idegen nyelvet a „nebuló” agytekervényei közé. A kezdők idén a felsorolt nyelveken kívül olaszul is tanulhatnak. Igen helyes! A lengyelekkel való érintkezésünk egyre sokrétűbb, a hirlapiro- dáink tele vannak olasz folyóiratokkal, sok a bemutatásra került s kerülő olasz film is. Egészében véve: a Bugát Pál Szabadegyetem az életet követi, témái általános érdeklődésre tarthatnak számot. EGY-KET HÉTTEL az egri megnyitó után (előadásai a Pedagógiai Főiskolán lesznek) Gyöngyösön is kaput nyit, sőt témáinak egy részéről Hatvanban is szervez előadásokat. — pagony — Termelőcsoport alakult Tarnazsadányban Az elmúlt napokban 19 taggal termelőszövetkezeti csoport alakult Tarnazsadány községben. A tszcs tagjai már megbeszélték az őszi munkákkal kapcsolatos közös tennivalókat és elhatározták, hogy társaik körében is folytatnak felvilágosító, meggyőző munkát a közös gazdálkodás elterjesztésére. adott. Igaz, hogy néha kissé pityókásan ment haza, nagyobb bajt azonban nem csinált sohasem. Feleségét sohasem ütlegelte és általában nem tette lehetetlenné az együttélést. A kereset idejében az asz- szony már együtt élt L. E.-vel és öthónapos terhes volt. Az ügy simább társadalmi lebonyolítása végett el is költöztek a városból, ahol laktak. Az asszony felmondta munkaviszonyát és a jól kereső fiatal férfi tartja el a népes családot, hiszen az asszony négy kislányát is magával vitte. A bíróság a tárgyalás folyamán megkérdezte az asszonyt: — Nem gondolja, hogy a nagy korkülönbség a maga terhére előbb-utóbb bajt jelent majd és a fiatalember meggondolja magát. — Az asz- szony magabiztosan válaszolt: — Szeretem őt, ő is szeret engem. Mindent megteszek érte és én tudom, hogy ő is így érez velem szemben. Ez igen nagy biztosíték. A bíróság, igen komoly mérlegelés után úgy döntött, hogy T. F.-né keresetének helyt ad és a házasságot T. F. és T. F.- né között felbontja. Ebben a kérdésben, ebben a szerelemben a végleges választ az idő fogja megadni. Vagy talán az sem, mert ki tudja azt megmondani kívülről, hogy a lélek belső örömei és a boldogság hol kezdődnek és hol érnek véget. ic A tárgyalások közötti szünetekben az ember kimegy a fo? egyszerű anya még a tanulásban is segít gyermekének. A bíróság olyan ítéletet hirdetett, amely a legjobban megfelel az érdekelteknek, és a szocialista jog szellemének: az anyánál hagyta a fiút, mert ott látja biztosítottnak a fiú fejlődését és megfelelő nevelését. Az apa keresetét elutasította. Az anya és fia megnyugodhatnak a helyes ítéletben. *>5« A válóperes tanácsnál Nagy az ügyforgalom és a zsúfoltság dr. Kelemen Tibor tanácsánál. Ö a szakosított válóperes tanács vezetője. Kérdései gyorsak és határozottan pattognak, mint az olyan emberé, aki ismeri az előtte fekvő ügyek lélektanát, és tudja, hol kell keresni az eset nyitját. Az ő mindennapi foglalkozásából is kérünk néhány ízelítőt. T. F.-né, 36 éves, négygyermekes asszony keresetet nyújtott be a bírósághoz: válni akar, mert kosztosa és munkatársa, a 19 éves L. E. és közte szerelem fejlődött ki. A szellem következtében az asz- szcmy arra az elhatározásra jutott, hogy otthagyja férjét, aki szerinte részeges, nem érti meg őt és nem alkalmas arra, hogy vele együtt tovább éljen. A négy gyermekről, azok érdekeiről, és az azok iránti szeretetről a keresetlevél igen keveset beszélt. A férj nem akart válni, — mert ő a válásra okot nem táskával siető emberek ügyvédek, a nyugodt mozdulatokkal cigarettázó férfiak bizonyára tanúk, akik pedig félig előregörnyedve ülnek a lócákon, azok a perek fel- és al- verte asszonyát is meg két barázdált képpel latolgatják a várható eredményeket. Az asszonyok összehajolnak és egymásközt mégegyszer elpletykálják, hogyan és miként végrendelkezett az após, vagy az anyós, mit is mondott az apa, mikor az anyát otthagyta és ráadásul jól fejbeverte asszonyát is meg két kis gyermekét is. A folyosói zsongás nem hallatszik be a tárgyalóterembe, ahol a bírák tudásukkal-igye- kezetükkel segítenek rendbehozni az elhibázott dolgokat. i védelmében lyezése miatt, mondván, hogy a gyermek hozzátartozik a törvény szerint is. Az anya sem hagyta annyiban a dolgot. A tartásdíjat követelte, amit viszont az apa nem akart fizetni, még akkor sem, amikor ellene emiatt a büntető eljárást is megindították. ígérte, hogy a tartásdíjat fizeti, de szavai puszta Ígéretek maradtak. Ritkán és jelentéktelen támogatást adott az anyának a fiú eltartásához. Amikor fiát meglátja az utcán, az apa elfordítja a fejét: látni sem akarja elismert fiát. A fiú jelenleg anyjánál él, szereti őt, az is szereti a fiút, a nagyanyja gondozza, neveli és jól ellátja a gyermeket. Az Minden ember élete regényes küzdelem. Mások számára a legtöbb ilyen regény érdektelen, de aki éli, annak egyedülvaló és nagyon izgalmas. Ezek a regények gyakran veszélyes fordulatokkal tarkák. Ilyen veszélyes fordulók az olyan esetek is, amikor az emberek vitáikat, veszekedéseiket nem tudják egymásközt elintézni, „törvénybe mennek”, a bírósági „palotába”, hogy az okos emberek mondják meg az igazat. Néha csak egyszerű „pörösködésről”, meg örökösödési vitáról van szó, adódik viszont körmönfont ügy is, mint aminőről Arany János írt a „Fülemülé”- ben. _Járom az egri járásbírósági épület folyosóit. Nézem az embereket, akik öltözködésük és viselkedésük szerint osztályozhatók. Az összehajtott aktaA gyermekeit Végig hallgattam a dr. Bérces István járásbíró által vezetett tanács egyik tárgyalását. M. L. hazajött a háború után és azt látta, hogy felesége, aki három gyermeket szült neki, becstelenül viselkedett. Otthagyta hát és egybeköltözött P. S.-nével. Házasságon kívül fia született 1947-ben. Az új asszonnyal 1955-ig élt együtt, de aztán az asszony betegsége miatt otthagyta és visszament első asszonyához. Az első asz- szony megbánta tévedését és most megvan az összhang közöttük. A másik asszony gyermekének a kérdése azonban rendezetlen maradt. Az apa, M. L. pert indított a gyermek elhe-
