Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)
1958-09-06 / 192. szám
w ie*. * fgK^ßm. malRR I9§S. szeptember 6., szombat Tanácsaink hatalmi jellegéről Tanácsaink megítélésében igen sokan azt az álláspontot foglalják el, hogy azok nem sokkal többre, mint szerteágazó közigazgatási feladatok elvégzésére választattak meg, s nem többek az államigazgatás' helyi szerveinél. Mondani sem kell, ez a nézet téves. Tanácsaink — amellett, hogy igazgatási feladatokat látnak el j- elsősorban hatalmi szervek! Ezt a tényt tanácstörvényünk így rögzíti: „A tanácsok demokratikus alapelvek szerint válasz! ott és a demokratikus centralizmus alapján működő testületi szervek. Működési területükön a dolgozó nép egységes hatalmát képviselik .1.. s az alkotmány, az alkotmányosan hozott jogszabályok és a felsőbb államhatalmi szervek által meghatározott keretek között gyakorolják az államhatalmi tevékenységüket”. Világos dolog tehát: tanácsaink a népi demokratikus állam egységes hatalmát képviselik a városokban és a községekben; szervei és megvalósítói a proletárdiktatúra funkcióinak. A hatalmi jeleg elsősorban a tanácsok megalakulásában, pontosabban megválasztásában jut kifejezésre. A tanácsokat a legszélesebb demokrácia alapján a dolgozó tömegek választják meg; a nép a saját küldötteit küldi be a tanácsokba és — megfelelő fórumokon keresztül — állandó felügyeletet gyakorol tevékenységük felett. A tanácstagokat a választók beszámoltatják elvégzett munkájukról, s ha úgy látják, hogy küldötteik nem felelnek meg a feladatoknak, nem teljesítik úgy kötelességüket, ahogyan elvárható lenne, megvonják tőlük bizalmukat, visszahívják őket. Érdemes és érdekes itt ösz- szehasonlítást tenni a tanácsok és a felszabadulás előtti úgynevezett önkormányzati testületek megválasztása között. A Horthy-rendszerheo csak annak volt választójoga, akit a törvényhatóság területén, az országgyűlési lajstro- tnos választókerületben a választók névjegyzékébe felvettek. Azokat tehát, akik férfiaknál a huszonhatodik, nőknél a harmincadik életévüket betöltötték, tízéves magyar állampolgárságot, hatéves helybenlakást tudtak igazolni és legalább a hat elemi iskolát elvégezték. Nálunk ezzel szemben minden nagykorú, tehát tizennyolcéves magyar állampolgár részt vehet a tanácsok megválasztásában, — s ez alól csak az elmebetegek, bírói ítélettel a közügyek vagy választójoguk gyakorlásától eltiltott, szabadságvesztés büntetésüket töltő, vagy előzetes letartóztatásban levő személyek képeznék kivételt. És megjegyzendő az is, hogy a múlt rezsim önkormányzati testületéi csak részben jöttek létre képviseleti alapon. Az összes „választott tagok” 40 százaléka a legtöbb adót fizetőkből, az úgynevezett virilistákból állott, további 40 százalékot a szűk választójog mellett a múltból ismert szavazási terror közepette a lakosság „választotta”, húsz százalék pedig a vallásfelekezetek. különböző érdek- képviseletek nevében kerültek a testületbe. Nálunk a választójog a választhatóságot is magában foglalja. A Horthy-rendszerben azonban csak olyan harmincadik életévét betöltött férfit lehetett választani a törvényhatóságokba, akiknek annyi jövedelme volt, hogy azután már állami egyemesadót, vagy községi adót kellett űzetni. E rövid és a teljességre nem törekvő összehasonlításból is világosan tükröződik népi államunk magasabbren- dűsége; az, hogy a mi tanácsaink valóban a dolgozó milliók akaratából születtek, és születnek meg; a tanácsok a néphatalom hű kifejezői; a megválasztott tanácstagok — a dolgozók legjobbjai — híven képviselik egész népünk akaratát. Tanácsaink hatalmi jellege megnyilvánul irányításuk módjában is. A demokratikus centralizmus alapján a tanácsokat — mint hatalmi szerveket — csak hatalmi szervek irányíthatják. Ez azt jelenti: a tanácsok legfelsőbb fokon az Országgyűlésnek, illetve az Elnöki Tanácsnak — mint az államhatalom legfelsőbb szerveink — vannak alárendelve. A hatalmi jelleg jut kifejezésre tanácsaink feladatköreinek meghatározásában is. E feladatkör egyike: a helyi gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenység vezetése. A tanácstörvény a helyi tanácsok tevékenységi körébe utalja — a népgazdasági terv és a költségvetés keretein belül — a helyi tervek és költségvetések megállapításának, végrehajtásuk irányításának és ellenőrzésének feladatát. Mindezek alatt elsősorban a helyi, város- és községfejlesztési tervek elkészítését és megvalósítását kell érteni. Ez azt jelenti, hogy tanácsainknak a tervezés, a beruházás, az anyaggazdálkodás, az áruellátás, helyi árualapok, erőforrások feltárása és a pénzügyek terén nagy feladataik vannak. Államunk sérthetetlen alaD- elve: a szocialista törvényesség biztosítása. A törvényesség érvényesülése alapvető biztosítéka az állampolgári jogok biztosításának és az állampolgári fegyelem megszii lárdulásának. Tanácsaink — mint hatalmi szervek — hatáskörének fontos részét képezi e tekintetben az a tény, hogy intézkedési joguk van. A tanácsülés például megsemmisítheti a végrehajtó bizottság esetleges egy-egy jogszabályt sértő határozatát. A fesőbb tanácsi szervek ugyanígy' az alsóbb szervek felé hozhatnak ilyen határozatokat. Joga van a tanácsnak az országos jelentőségű kérdések megvitatása során javaslatokat előterjeszteni a felsőbb szervekhez; ezzel a tanács a felsőbb szervek rendelkezéseinek törvényességét is vizsgálhatja. ' Mindez csupán néhány gondolat tanácsaink hatalmi jellegéről. Tanácsaink munkáját figyelve és értékelve — különösen az ellenforradalom után, a konszolidáció időszakában, s azt követően egészen napjainkig — megállapíthatjuk: ha nem is minden hiba nélkül, de jól ellátták feladataikat, megfeleltek annak a bizalomnak, amellyel a dolgozók kísérték munkájukat. S ez azt jelenti, hogy a jövő évben sem lehetnek, s lesznek nagyobb problémák tanácsa - ink hatalmi jellegének megnyilvánulásaiban, jól és a dolgozók megelégedésével végzik munkájukat. DÉR FERENC Válaszolnak az illetékesek Július 23-i Népújság „Széljegyzet” — című rovatában foglalkoztunk a füzesabonyi állomás átépítésével, amely akadályozza az átszállást. A , miskolci üzletigazgatóság az % alábbiakban válaszolt: — Füzesabony állorftás át-' építése, amely előreláthatólag 1959. év közepéig tart, károsan befolyásolja az utasok igényeinek kielégítő módon történő kiszolgálását. Ez idő alatt az állomás dolgozóinak a legnagyobb nehézségekkel küzdve kell megoldani — különösen az Eger állomás felé közlekedő személyszállító vonatokba — az utasok beszállását. Az átépítés első szakaszának a megjelölt időben történt befejezése után azonban az úgynevezett széles utas térrel a beszállási lehetőség biztosítva lesz. Ettől függetlenül az állomás vezetőségét utasították, hogy az átszállást a lehetőségekhez mérten tegyék kényelmesebbé. Ennek érdekében a Füzesabony—Eger állomások közötti személyvonati szerelvény kicserélése folyamatban van. tel jes ú j rendszerű villanyvilágítással ellátott személykocsikat biztosítunk és szeptember 15-ig azokat be is állítjuk. így a szerelvénnyel kapcsolatos probléma megoldódik. Bodnár József osztályvezető-helyettes. Új darut kap az Áramszolgáltató Vállalat Hamarosan befejezik az egri Áramszolgáltató Vállalat lakatos részlegénél egy nagyteljesítményű villanyoszlop rakodó daru építését. Á daru nagyban megkönnyíti majd a rakodó dolgozók munkáját. Az emelő- szerkezetet egy utánfutóra építik, amely bárhol végezhet rakodási munkákat. Ennek a gépnek alkalmazása igen jelentős, mert évente közel 100 000 forintos önköltségcsökkentést eredményez a vállalatnak. Szakszervezeti nap Egerben (Képesriport folytatása az 1. oldalról) — A FELNÉMETI PETŐFI TSZ egyik anyakocája 17 malacot ellett. A malacokból 14-et felneveltek. Délután megelevenedett az egri Népkert. A szabadtéri színpadon az egri üzemek kul túrcsoportjai adtak színes műsort. Nagy sikere volt a szak szervezeti kuitúrház szimfonikus zenekarának. A kuitúrház táncesoportja fellépés előtt egy kis megbeszélésre gyűlt össze. uut uruTJTJuxriJinjtnnJiiTriJiafmnjinnjiJxririJinnnmiijxruiJinjn Egy „A bányák hősei“ kosul Régi újságok lapjain sokszor találkoztunk névével, dicsérték Bócsó Mihályt, a pe- tőfibányai vájárt. Vajon mi van most vele? Átvészelte-e az ellenforradalom támadásait, letörték-e a rágalmak, vagy most is ott találhatjuk a legjobbak között? Ezt megtudni látogattunk el Petőfibányára, s kerestük meg a sokat emlegetett vájárt, szép háromszobás lakásában. Letelepedtünk a konyhában és beszélgetésünk során az elmúlt évek eseményeit idéztük. A házigazda kérges, vaskos ujjaival nehézkesen forgatja a piros-fedelű könyv lapjait. A címe: „A bányák hősei”. Odalapoz a keresett helyre, s rábök a ujja egy portréra. — Ez vagyok én! A parlamentben rajzoltak le, mikor a kitüntetést átadták. Igen, az írás is ezt mondja: „Bócsó Mihály petőfibányai vájár tervét 150—150' százalékra teljesítette, önzetlenül segíti munkatársait... A Népköztársasági Érdemérem aranyfokozatát kapta eredményes munkájáért”. Zsebében hat kitüntetés viselésére jogosító igazolvány lapul, közte két sztahanovista jelvényé, s a hatszorosan kitüntetett vájár mégis arra az ajándékra emlékszik legszívesebben, amit az első széncsatában tanúsított szorgalmáért kapott - egy télikabátra —, mert abba; az időben, közvetlenül a háború után, pénz helyett ruhaneművel, élelmiszerrel fizették a bányászokat. Akkoriban még a Salgótarján körüli bányákban dolgozott, de menekülni akart arról a vidékről. Vizes volt a lakás, padlója közül fel-felbuggyant a víz és a héttagú családból egyszerre négy nyomta a kórházi ágyat az egészségtelen lakás miatt. A családban ért az elhatározás: el innen, akár- hová! Évek múlva hallották, hogy Petőfibányán sok egészséges lakás épül, szükség van a bányászra és a család útra kelt. — Negyvenkilencben már kétszobás lakást kaptunk, — nemsokára meg háromszobásat ajánlottak fel — emlékezik vissza Bócsó Mihály: — Mondták, nagy is a család, meg is érdemiem, költözzek át. Ott már fürdőszoba is volt. — Én nagyon meg vagyok elégedve ezzel a lakással, de a bányavezetőség azt mondta, van itt egy jobb lakás, földszintes, különálló, költözzek át oda. Restelltem szinte, ez már sok a jóból. Nem is egyeztem bele, látja mégis itt vagyunk — mutat körül a szépen bútorozott lakásban. — Megyek haza a siktából — veszi fel újra az emlékezés fonalát, — akasztanám fel a lámpát, de azt mondja a szomszédasszony: „nem jó helyen jár, elköltözött a család”. — Hát nem megcsinálták a költözködést a hátam mögött?.. S ahogy teltek az évek és szaporodtak a kitünetések, úgy nőtt a becsülete az idegenből ideszakadt bányásznak. A csendes, szerény ember neve egyre többet szerepelt az újságokban a legjobb bányászok között. Nem múlt el munkaver- seny nélküle. Szeretett „hajtani”, embereit is biztatta: „maguknak hajtanak, maguknak keresnek”. Szépen is kerestek, felül a 3000-en. Nyughatatlan vágy hajtotta előre, többet és többet akart. — Az ellenforradalom előtti hónapokban Batáék 64 métert haladtak előre. Fogadkoztak, hogy egy évre rá elérik a 70 méteres átlagot. Erre aztán a mi csapatunk is összeült. — Mennyivel „verjünk rá”, 75, vagy 80 métert vállaljunk, erről vitáztunk. Legyen 80. És 1956 októberében meglett a 80 méter. — Az bánt, hogy most nincs ilyen eleven munkaverseny. Most olyan lassú, olyan magától menő — mondja elgondolkozva, — pedig az emberekben most is van kedv, meg akarat, nem szabad így parlagon hagyni, nem lenne szabad... De ebben talán éppen ő, az egykor leghíresebb bányászok is tehetnének valamit, hiszen Bócsó Mihály is, meg a többi, sokszorosan kitüntetett bányász nehezebb feladatot is megoldott már, mint a mostani munkaverseny élénkebbé tétele. A.z ellenforradalom alatt, — mikor a sztahanovisták, a munka hősei a gúny cégtáblájává váltak, nem menekülhetett Bócsó Mihály sem. Az egyik részeges munkatársa nem valami biztató jövőt festett neki. — Ha valakit kivégeznek, az Bócsó lesz — így fenyegetőzött, s mikor a szovjet katonákkal együtt arról tárgyaltak, miként lehetne gyorsan megkezdeni a munkát, újból támadták. — Mi keresni valód volt az oroszoknál? — Ügy féltettem — szólt közbe a felesége is, Itthon nem volt semmi, csak a fejszém. Most már nyugodt vagyok. Mihály munkásőr. Az alattomos, indokolatlan támadások elől nem menekült hallgatásba Bócsó Mihály. Elsők között járta a bányászházakat: ki akar belépni a pártba? Buzdította embereit a sztrájkok alatt, „ha már lejöttünk, dolgozzunk is”, olyan rendszer úgy sem lesz, amelyik munka nélkül bért fizetne”. — Most egy kicsit csendesebben élünk. Már úgy értem, lenn a bányában. Nincs olyan mozgás, mint korábban volt. — Azóta kapott-e kitüntetést? \ — Nem kaptam. Azt tartom, hadd haladjanak a fiatalok— adjanak kedvet nekik a kitüntetések. Nekem úgy is azt vágták a fejemhez, még az ellen- forradalmi időkben: „no, Bócsó Mihály, neked se lesz több csillag a melleden”. — Hát ha nem lesz, az sem olyan nagy baj, attól én még ugyanúgy dolgozom. Dolgozik is. Keresete most is felül van a 3000-en és a hűségjutalom is 6436 forintra rúg az idén. — Hogy mit veszünk belőle? Most lesz a fiamnak a lakodalma, meglepem őket egy kombinált szekrénnyel. A szoba és konyhabútort Is most vesszük meg a bányásznapon. Csak addig kész legyen a lakás meszelése, mert nem tudnak idejében beköltözni. Ahogy emlegette Bócsó Mihály, akinek három fia dolgozik a bányában, szántén ünnepi lakodalomra készül. Most lesz tíz éve, hogy az altárón dolgozik, s e hosszú „mátka- ság” alatt hűséggel termelte a szenet. Most, a jubileuma alkalmából kívánjuk, hogy „arany- lakodalmát” is ilyen jó erőben, egészségben ünnepelhesse, s bányász egyenruhájára a hat csillag mellé felkerülhessen a hetedik meg a tizedik is. KOVÁCS ENDRE Teljes harci díszben. Nehéz volt a gyerekeket elhúzni a különböző játékárusok polcai elől. Ez a kislány igencsak jól járt, ezt bizonyítja képünk is. Este a Dobó-téren, a honvéd-zenekar muzsikájára utcabált rendeztek. A szünetekben az Állami Áruház bemutatta legújabb őszi modelljeit. A csinos műkedvelő maneken egy ballonnal bélelt fregoli kabátot mutat be. Kiszesek a kuitúrház építéséért Kápolnán vasárnap ismét 20 KISZ-tag vette ki részét a kuitúrház építéséhez szükséges téglahordásból. Ismét hatezer tégla került leszállításra a kerecsendi téglagyárból. — Voltak olyanok — mint például Gál János, Benczura Erzsébet és Csendes Mária —, akik az elmúlt vasárnap is részt vettek ebben a munkában. Ezért dicséret illeti őket. Már a következő vasárnapra is számtalan fiatal jelentkezett téglát hordani. Ez azt mutatja, hogy megértették és magukévá tették a községi tanács hívó szavát, mert tudják, hogy ez a kuitúrház nekik is épül, fiataloknak.
