Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-25 / 208. szám

1958. szcpt. 25., csütörtök NEPÜJSAG 5 Néhány jó tanács a szüret megkezdése előtt II. RÉSZ FONTOS KÖVETELMÉNY a szüret idejének helyes meg­választása. Ezért a szüret idő­pontjának megállapítása a mennyiség és minőség egybe­hangolásával történjék. Min­den fajtánál meg kell talál­nunk azt az időt, amikor a leszüretelt szőlőből a lehető legjobb minőségű bort nyer­hetjük. Ehhez tudnunk kell a következőket: A szőlőbogyó növekedése a zssndülésig tart. Ekkor a bo­gyó elveszti hamvaszöld szí­nét, a bogyóhéj fényes áttet­szővé válik és a bogyó pu- hulni kezd. Ez az idő faj­tánként és évjáratonként au­gusztus első fele és szeptem­ber eleje között következik be. A növekedés idején a bo­gyóban cukor nem rakódik le, csak savak, különösen csersav. A cukor csak zsendüléstől kezdődően — az érés ideje alatt — halmozódik fel a bogyókban, akkor viszont rohamosan sza­porodik. Ez az időszak ná­lunk szeptember hava. Igen gyakori, hogy még október kö­zepéig is jelentős cukorgyara­podást figyelhetünk meg. A cukortartalom mindaddig emelkedik, amíg a túlérés (a kezdődő töppedés) be nem kö­vetkezik. Láthatjuk tehát, milyen helytelen, ha korán kezdik a szüretet, mert akkor még ja­vában tart a cukorfelhalmozó­dás. Sokan a vetés miatt ipar­kodnak mielőbb szüretelni. Ezek a termelők megakadá- | lyozzák szőlőjüket abban, hogy ' fáradságos munkájukat meg­hálálja. Vegyük figyelembe, hogy amíg a levelek zöldek, egészségesek, addig cukrot ter­melnek. Ezért a bogyókban a cukor szaporodik, ugyanakkor a bogyók savtartalma csökken. A cukortartalom gyarapodá­sát a refraktométer mutatja. Ezt az igen egyszerű műszert a termelő- vagy földműves­szövetkezet, valamint a szőlő- termelő szakcsoportok köny- nyen beszerezhetik. Ennél a műszernél nem szükséges, hogy egy vagy félliter mustot ki­préseljünk a fokoláshoz, mint a mustfokolóval történő foko­lásnál, hanem egy bogyó leve elegendő a méréshez. Azonban azt legalább 8—10 tőkénél, 4—5 naponként ismételjük meg, hogy pontosabb képet nyer­jünk. HA REFRAKTOMÉTERHEZ nem tudunk hozzájutni, úgy rendes mustfokolóval végez­zük el a próbaszüreti must to­kolását. Amíg a cukor szapo­rodik, túlérés nem következik be, tehát addig a szürettel vár­hatunk. Ha viszont a szőlő teljes érés állapotában van, akkor a szüretet azonnal kezd­jük meg. Főleg a vörösbort termő fajtáknál a szüretet a teljes beérés idején kell elvé­gezni, mert az érés kezdeti szakaszában a színanyagok még nem fejlődtek ki eléggé, a túlérés szakaszában pedig már elpusztulnak. A túlérés kivárása csak minőségi bort termő területeken és csak jól aszúsodó, vastaghéjú fajták­nál indokolt. A szüretet — ha csak lehet. — száraz időben végezzük, mert nemcsak a bogyóra ta­padt vízcsepp rontja a must minőségét, hanem a bogyó ma­ga is duzzadt a felszívott nagy mennyiségű nedvességtől. Azonkívül a szünetelők telje­sítménye is csökken, ha ned­ves a lomb és a fürt. A szü­retet mindig a vékonyhéjú fajtákkal kell kezdeni, ame­lyek a darazsak kártételének, nagyobb, mennyiségű csapadék lehullása esetén, a bogyók megrepedésének és rothadásá­nak vannak kitéve, pl. Medoc noir, Mézjssfehér, Madlein royal. Ezután lehet szedni a vastagabb héjú fajtákat, míg végül utoljára hagyjuk az aszúsodásra hajlamos, minősé­gi szőlőket. A vörösbort adó fajtákat feltétlenül bogyózzuk le és héjon erjesszük ki. A sjín- anyagnak a héjból minél tö­kéletesebb kivonása érdeké­ben ne csak a zajos erjedés alatt, hanem annak befejezté­vel, az utóéréskor is még leg­alább négy—öt napig hagyjuk a héjon a mustot és csak ezt követően sajtoljuk. A FEHÉR- ÉS KÉKSZŐLŐ­KET külön kell szüretelni. Vegyes ültetésű táblákban a külön-szedéssel a szüret töb­be kerül, azonban ne sajnál­juk a fáradságot, mert annak ellenértékét, a jó minőségért fizetett árban megkapjuk. Ugyanez a helyzet a direktter­mő borok összeszűrésénél. Ha a borban csak kis mennyiségű direkttermő van, az már egész­ben direkttermőnek minősül és mint értékesítésre alkal­mas bor, nem jöhet számítás­ba. Önmagának is ellensége az, aki direkttermő termését a hazai (európai) fajtákkal ösz- szeszűri és Othellótól és Báró­tól lilás, Novától és Delawáré- tól bűzös borát kínálja meg­vételre. A szőlő érésének ideje alatt elő kell készülni a feldolgo­zásra és a bor tárolására. Ugyanis a legtöbb borhiba a tisztátalan edényektől szár­mazik. A faedényeket először vízzel töltsük meg, vagy víz­ben áztassuk, amíg megdagad­nak és csak azután húzzuk meg az abroncsokat, mert kü­lönben vetemednek (elalakta- lanodnak). Igen gyakori eset, hogy szüret előtt a termést szállító edényeket nem tiszto­gatják ki kellően, vagy éppen nem megfelelő edényeket tesz­nek a kocsira. Ilyenek a per­metezéshez használt hordók, víztároló hordók (amelyekben a nyár folyamán a víz gyak­ran beleposhad) és a vashor­dók. Igen gyakran súlyos hi­bát követnek is a szedőedé­nyek és puttonyok használatá­val is. A szürethez a tiszta és jó vödröket sajnálják igénybe venni és előkerülnek a hasz­nált itató és egyéb kétes tisz­taságú vödrök. A puttonyok­ban nyáron sok helyen külön­féle terményeket tárolnak, a- melyek néha beledohosodnak. Sajnos, ezeket az edényeket azután minden különösebb elő­készület nélkül használják a szüreteléskor. Az ilyen edé­nyeket szüret előtt mossuk ki forró, 2 százalékos szódás víz­zel, majd hideg vízzel öblít­sük ki. Vashordót még kimos­va sem használjunk, mert a megtörődött szőlő mustja a melegben gyorsan erjedni kezd és a vassal érintkezve, a bor fekete vagy fehér törését okoz­za. A SZÜRETELŐ EDÉNYEK mosását, tisztítását azonban ne csak a szüret előtt végezzük el, hanem a szüret ideje alatt is. A napi szüret befejezése után mindig mossuk el tisz­tán az edényeket, hogy a káros mikrobák (ecetesedés) kártételét megelőzzük. (Folytatjuk.) FÜRI JÓZSEF, kutató. Körséta egri üzletekben A kereskedelem felkészülten Tárja az őszt Ha figyelemmel kísérjük az üzletek kirakatait, láthatjuk: napról-napra változnak. A nyári áruk eltűnnek és helyük­be őszi árukat tesznek. Megyénk székhelyén. Eger­ben. néhány üzletet megláto­gattunk. s most beszámolunk olvasóinknak, milyen előkészü­letekkel várják az őszt. * Első útunk a Széchenyi úti ..nagycsemegébe” vezet. A tiszta, szépen rendezett üzletet szívesen keresik fel a vásár­lók. — Mi annak a titka, hogy itt mindig olyan sokan vásá­rolnak? — kérdezzük Kmety Béla boltvezetőt. — A hentesárukat közvetle­nül Budapestről kapjuk, a mi­nőség igen ió és bizonyára a vásárlók is elégedettek áru­inkkal. Minden törekvésünk az. hogy a kulturált kereske­delem feladatait biztosítsuk Nálunk minden árut csoma­golnak. s ez egyik alapfeltétele a kulturált kereskedelemnek — Lesz-e őszre valami új­donság? — Igen. Rövidesen megin­dul a csemege-hidegkonyha szolgálat. Ezen ételféleségek­ből hamarosan bemutatót ren­dezünk. — Milyen a forgalom? — Azt bárki láthatja, aki ide bejön vásárolni, hogy ez Egy óra az átvevőhelyen NÉHÁNY HÉTTEL ezelőtt még szállítórekeszekért kilin­cseltek az átvevőhely irodáján a gazdák — most üresen áll a nagy vasszín alatt a ládák sokasága. Alig-alig fordul ko­csi az udvarra — vége felé kö­zeledik a szerződött növények átvételi szezonja. — Paradicsomból 40 000 má­zsát, görögdinnyéből 22, sár­dinnyéből 8 és uborkából 15 ezer mázsát vettünk át, szer­ződésre — számol be az elmúlt szezonról Szoó István, a hevesi egyes számú földművesszövet­kezeti telephely vezetője. A forgalomra jellemző, hogy volt olyan nap is, amikor 70 ezer forintot fizettek ki a gaz­dáknak. — Nagyobbrészt a MEK-nek adtuk át az árut — másrészt a helyi igényeket elégítettük ki a zöldségfélékkel — folytat­ja Szoó elvtárs. — De elláttuk Pélyt, Átányt és Kömlőt is zöldségfélével. A Hatvani Konzervgyár ré­szére főleg paradicsomot szál­lítottak. Nem kevesebb, mint 40 000 mázsa paradicsomot ad­tak át a konzervgyárnak. Ex­portra 500 mázsát szállítottak: Nyugat-Németországba és Csehszlovákiába. A szerződött növényféleség­nél is az a termelő járt jól, aki primőráruként adta át a szerződött növényeket, mert úgy többet kapott értük. Az árak — a kínálattól és a keres­lettől függően — igen válto­zóak voltak. , I A SZERZŐDÉSES növény- termesztés előnye abban áll, hogy a MÉK egy tételben ve­szi át a termelvényeket. De meg kell mondani, hogy a szerződött növények átvétele nem volt mindig hibátlan, mert Szoó István telepvezető tájékoztatása szerint sokszor kapkodás, fejetlenség volt az átvételnél. A MÉK vállalat le­tiltotta az áruátvételt egy-két napra, mert nem tudta elhe­lyezni az árut. Volt olyan eset is, hogy nem tudtak elhe­ISMERTE AZ EGÉSZ falu. Szelíd, szarvatlan jószág volt és szőre olyan, mint a frissen esett hó. Ez a kecske volt Juli néni minden kincse, gaz­dagsága. — Mi is lenne nélküle velünk — sóhajtott fel néha, mikor telefejte habos, meleg tejjel a kétfülű, kék edényt. A kecskét nagy becsben tartbtta a család és a gyerekek felváltva legel­tették a domboldalon. Este, mikor fejni indult Juli néni, mindig vitt kötőjébe valami ezt-azt, holmi „cse­megét”. Néha egy pár szem kukori­ca. oesu, vagy éppen kenyérhéj ke­rült a ládikóba a kecske elé. — Egyél csak, „tehenecském”, — biztatta a szelíd jószágot és így ült neki a fejésnek. Juli néninek öt szép gyermeke volt, kisebb, nagyobb, mint az orgo­nasípok. Gyurika volt a legkisebb, ő szerette legjobban a tejet és neki jutott a legnagyobb bögre is. Este, mikor elérkezett a fejés ideje, a gye­rekek már alig várták, hogy anyjuk behozza a finom, habos tejet. — Netem először, — rimánkodott a kis Gyuri és magasra tartotta a ró­zsás bögrét, amit tavaly kapott egy ismerős nénitől. Szegény asszony még el se szűrhette a tejet, máris ott sorakozott az öt bögre egymás mellett és öt pár csillogó gyermek­szem leste, várta sóvárogva: mikor telik meg már az övé? Igaz, a ke­nyér kiszabott volt, amit a tejhez kaptak, de annál nagyobb étvággyal fogyasztottak el minden morzsát. .. Így ment ez este, reggel a fehér sző­rű kecske jóvoltából egy darabig. EGY SZOMORÚ NAPON nagy bajra ébredt a Barta-család. Beteg lett a kecske. Szőre borzos volt és szemében valami mérhetetlen szo­morúság csillogott. Második napja nem evett egy falatot sem, csak me­SZALAY ISTVÁN: lyezni három vagon görög­dinnyét, és ugyanaznap a rá­dió bemondta, hogy Ózdon és Saj őszen tpéteren nem lehet dinnyét kapni. így a termelők piacra dobták áruikat, amelyre leszerződtek és akaratlanul sem tudták teljesíteni válla­lásukat. A hibákon jó szervezéssel lehet segíteni. Ezt remélik azok a termelők is, akik már a jö­vő gazdasági évre megkötöt­ték a szerződést. 35 holdra szerződlek le eddig, ami nem nagy eredmény, de későn kez­dődött a szerződéskötés. A Hatvani Cukorgyár ugyanis későn kötötte meg a szerző­dést a hevesi földművesszö­vetkezettel a jövő évi paradi­csom-igényekre vonatkozóan, így a földművesszövetkezet is késve kezdte el a szerződés- kötési akciót. NEM SZÁRMAZIK ebből nagy kár, mert a dolgozó pa­rasztok körében igen nagy az érdeklődés a számukra kedve­ző szerződéses termelés iránt. cÁ keitíke. ellen nincs panaszunk. Ha­vonta közel 800 000 forintot forgalmazunk ami napi 30 00(: forintot jelent. * Innen az Állami Áruház konfekció osztályára mentünk. — Egy félműbőrlcabátot sze retnék! — Tessék talán ezt felpró­bálni... S máris a tükör előtt áll Joó Anikó, az egri Patyolat Válla­lat egvik dolgozója. — És miért vont műbőrka­hálót O — JaÁH-fJ Is — Kerékpárral járok mun­kába és reggelente kicsit hűvös az idő. no. meg eső ellen is ió ez a kabát. — adja meg a vá­laszt. — Becsomagolhatom? — kérdi Rendek Bertalan, a kon­kérdőn néz mamájára, s a ma ma mosolyogva biccenti mea fejét. — Akkor ez jó lesz. tessék becsomagolni. — Kifizetik az 550 forintot és néhány vére múlva boldogan veszi hóna alá Anikó a kis csomagot, az új kabátot. — Férfi télikabátok, balonok mindenféle méretben, fazonban kaphatók az áruházban. Ez évben a konfekció-osztályon egymillió forinttal több értékű áru van. mint a múlt évben. Természetes, a nagyobb áru­készlet nagyobb iorgalmat is je'^t. Szeptemberben ötmillió forintos forgalmat várunk, anji a harmadik negyedév 40 százalékának, teljesítéséi je­lenti, — tájékoztat Mácsai elv­társ. az áruh•4- igazgatója. A Dobó-téri háztartási bolt­ban ugyanő- ' —akran nvito- eatják az ajtót a vásárlók. Ez 'e-méseetes is. hiszen az őszi rtoi-nV.ff.gg pc7i<ö7P;t na­gyobbrészt itt vásárolják. Az ■'rne'iátás itt >s ip'erdnsen ja­vult a múlt évhez képest. A forgalom csaknem 40 százalék­kal emelkedett A hajdani hiánycikkek között most vá­logathatnak a vásárlók. Isme­retes. hogy például a fogkefe keresett cikk volt. most el­áruljuk: akinek nincs — ötféle között válogathat. * Utoljára az anyák boltját ’át.ogattuk meg. Egu nirosken- dős menyecske leánykaruhák között válogat. Van előtte vagy ötféle. — Azt tessék még megmu- >atni. Nem is tudom, melyik volna szebb, olyan sok van — mondja. A boltvezető. Bíró Béla árubőségről ..panaszkodik”. — Látja, annyi az áru. hogy már nem tudjuk hova tenni. Tavaly eaymás kezéből kap­kodták a avermekbörkabáto- kat, most meg itt lógnak a fo­gasokon. Aki ide bejön, az nem panaszkodhat, hon*/ nem tud választani. A zsúfolt, ros­kadozó. telt polcokon bő a vá­laszték. Mi örülünk neki, hogy ma már arra is panasz­kodhatunk. hogy áruböség van. Légiién csak bőven, minél több és szebb áru, ez még mindig jobb. mintha kevés volna az áru és nagy a keres­let. Valamennyi üzlet felké­szülten várja a vásárlókat, jöhet az ősz, de még a tél is. í nem félünk tőle. KISS BÉLA Tisztasági mozgalom a Hevesi Gépállomáson Az elmúlt időkben tartha­tatlan állapot uralkodott a hevesi gépállomáson. Nagy volt a rendetlenség, valahány­szor felettes szervek ellenőr­zést tartottak, vagy egyéb szervektől látogattak a gép­állomásra, mindig rossz be­nyomással távoztak a látoga­tók. Ezt elégelték meg a gép­állomás dolgozói, s a vezetőség javaslatára tisztasági mozgal­mat indítottak, mely elérte célját. Ma már tiszta, meszelt mű­helyekben végzik a javításo­kat, a csővázas cséplőszín fel­építésével biztosították a csép­lőgépek szakszerű tárolását. Teljesen megváltozott a gépál­lomás képe, jó érzés látni, hogy az épületeken, illetve tá­roló színeken a szükséges kar­bantartásokat elvégezték. E munkák irányításában és vég­rehajtásában élen jár Huszár István műszaki vezető és Fó­nagy Benjámin műhelyvezető, akik fáradságot nem ismerve, mindent elkövettek a rend helyreállításáért. A gépállo­más kőművesmesterének és műhelymunkásainak áldozat­kész munkája eredményeként fellendült a tisztasági mozga­lom. KIRCHNER JÁNOS, Eger.- KÉT ŰJ TAG kérte fel­vételét Atkáron. a szövetkezet fennállásának 10. évforduló­ján rendezett ünnepségen. Az új tagok felvételi kérelmét jó­váhagyták. kegett keservesen az istállóban. Másnap estére úgy elapasztott, hogy már csak Gyurika bögréjébe jutott a tejből. — Mi lesz velünk? — sóhajtott Juli néni. — Le kell vágni, Bartáné lelkem, — biztatták többen is a szakértők kö­zül, mert most már biztosra látszott, hogy ebből ugyan nem lesz még egyszer kecske az életben. Reggel beállított a nagy bajuszos, vén Emődi és hatalmas késével meg­szabadította kínjaitól a szerencsétlen állatot. Mikor a kést fente az öreg, a gyerekek anyjuk köré gyűltek és úgy néztek rá, mint valami gyilkos­ra, aki elrabolta és megölte a leg­drágábbat. Mire utolsót rúgott a kecske és a nyeléig véres kést meg­törölte a fűben az öreg Emődi, már kórusban sírtak a gyerekek. — Nagyobb csapás nem is érhetett volna minket — mondotta szomorúan Juli néni és ölébe kapta a síró Gyu­rikát. — Amman igaz, — dörmögte az öreg Emődi János és két lábával szegre akasztva, nyúzni kezdte a kecskét. , Most aztán tényleg beköszöntött Bartáékhoz a „hét szűk esztendő”. A gyerekek hagymával, meg almával ették a kenyeret, a bögrécskék Üre­sen maradtak a polcon. — Csak egy „kis” tejet adjon, édes­anyám! — rimánkodott Gyurika és ilyenkor Juli néni úgy érezte, mint­ha kést szúrtak volna a szívébe... — Nincsen, boldogságom, hisz tu­dod, a kecske... — magyarázta a gyereknek és titokban, hogy a többi észre ne vegye, vékonyan, csak ép­pen hogy mutatónak megkente zsír­ral Gyurika kenyerét. EGY DARABIG, amíg a kecske­hús /tartott, legalább az ebéd volt vastagabb, de Juli néni jól tudta, hogy csak néhány nap és ennek is vége. Este, mikor a gyerekek elalud­tak, szegény Bartáné ágya fölött ösz- szegyűltek a gondok. Ügy döntött, kölcsönt kér, de aztán arra gondolt, hogy úgysem tudná visszafizetni. Napszámba járt, de az asszonynap­szám, az a nyolcvan fillér, éppen csak kenyérre, meg sóra futotta. Amíg az ura élt és dolgozott a ma­lomban, mégis csak más volt a hely­zet, no, meg a malomból valami csurrant, cseppent is a kereset, mel­lé. De most? Most aztán nem tudta, mitévő legyen. Sokszor elmúlt az éj­fél, mikor Juli néni fejéből elszáll­tak a gondok és kimerültén álomra tudta hajtani fejét. Eljött az ősz. Janika, a legidősebb fiú, azon az őszön nem iratkozott be az iskolába, mert disznók mellé sze­gődött egy tanyára. Elszegődött és ő lett a második kenyérkereső ... — Valami cipő kellene a lábadra, gyermekem — simogatta meg Juli néni a gyerek arcát, — hűvösek, de­resek már a reggelek, mezítláb meg­vesz az Isten hidege. Még aznap délután üzent a gazda, hogy reggelre álljon munkába a gyerek. — Cipő nélkül nem engedhetlek. - aggodalmaskodott Juli néni és két­ségbeesésében kezeit tördelte. Jancsi ott állt az anyja előtt. Egy­szer rá, egyszer meztelen, csupasz lábára nézett. — Elmegyek mezítláb, édesanyám! — vágta ki a gyerek és máris szaladt a tanyára. Flegnyújtotta lépteit és kapkodta a lábát, hogy az anyja vissza ne hívja. JULI NÉNI NEM SZÓLT, nem kiáltott a gyerek után, csak állt, állt és nézte a mezítláb tapsikoló, mez­telen lábú gyereket. — Hát ide jutottunk — tört ki lei­kéből a keserűség, aztán betámoly- gott a lakásba. — Édesanyám, itt van egy ember, — szaladt be egy kis idő múlva Laci, a középső fiú Juli néni letörölte könnyeit és kisietett. — Nyúlbőrt veszek! — kiabálta az ember és nagyot rántott tömött zsák­ján. — Nyúlbőőört! — — Nincs nekem nyúlbőröm, jóem­ber, — mondta .Bartáné keserűen. — Édesanyám! — így a Laci gye­rek. — Van ám nekünk bőrünk el­adó. Nem nyúlbőr. igaz, de kecske­bőr. a szép. fehérszőrű kecske bőre, — és máris szaladt a padlásra. — Itt van e! Nézze, bácsi! — mu­tatta az embernek. — Tudja milyen kecske volt ez? Meg aztán a bőre is, valódi bundá­nak való! A bőrös elmosolyodott és hol a gyereket, hol a bőrt nézte. — Öt pengő - mondta. — Édesanyám, hallia! — kiáltott a eyerek. — öt pengőt kapunk a kecs­' kebőrért. Ezen már vehet a Jancsi­nak cipőt. A BÖRÖS KIOLVASTA az öt fé­nyes pengőt Juli néni kezébe. Juli néni még egyszer megsimogatta a fehér kecskeszőrt és hirtelen köny- nyek borították el a szemét. A bőrös csak nézte az asszonyt és semmiképpen se értette: miért ke' siratni egy „vacak” kecskebőrt?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom