Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)
1958-09-24 / 207. szám
1958. szeptember 2á., szerda NÉPÚJSÁG 3 Nyolc esztendő a falu élén „Nagyon szeretném.. .tt Levél Gyöngyössolymosról Nyolc esztendő múlott el az első tanácsválasztás óta; a történelem nagy homokóráján ez alig lehet több egy pillanatnál, de egy ember életében nem kis idő. Nem, különösen akkor, ha emberünk az első választás óta mindidáig tanácselnök, s egy helyen, egy faluban. Kevés ilyen ember lehet a megyében, s ezek közé tartozik Tart József, viszneki tanácselnök. Középtermetű, kissé szikár, őszülő hajú ember. Csendes, nyugodt természetű, s ilyen a beszéde is. ötvennyolc éves, 1900-ban született. Ha valaki a korát kérdezi, csöndes mosolygással válaszolja: „Haladok a századdal, az esztendőkkel ..Talán nem is tudja, milyen nagy igazságot mond magáról azzal, hogy: „haladok a századdal...” — Tari József szívéből és leikéből kommunista, egy község kommunista vezetője, s ez a század, — amelynek hajnalán a proletársoron ő megszületett — mi más, ha nem élő szocializmus, kommunizmus megszületésének és térhódításának százada? Nyolc éve tanácselnök, első állami embere a falunak. A nincstelenek sorából nőtt fel; a hajdani szegények, elnyomottak és megnyomorítottak szeretete, a szocializmusba vetett mélységes hite emelte fel azzá. Ott született valóban a proletársoron, s nyolcéves korában már summásnak kellett állnia. Nyolcán voltak testvérek, s kellett a kereset. Egy napra csak kenyérből öt—hat kiló ... Volt azután tejgyári munkás, napszámos, bekóborolta fél Magyarországot a megélhetés utáni hajszában. 1940-ben került azután újra haza, hogy megpróbáljon elegendő életet kicsiholni a család három hold földjéből... Mi vitte őt az elsők között a kommunisták pártjába 1945- ben, a felszabadulás után? Az első lépést proletárösztöne diktálta, s egyben ki is nyitotta értelmét az eszme igéje előtt. Ezzel a nyitott értelemmel járt a felszabadult világban, s itta magába mindazt, ami új volt számára, a tudatos szocializmus, az eszme mind mélyebb és végül lelke mélyéig hatoló hitét. A faluban felosztották a földeket — a bizottság elnökévé őt tette a falu szegénysége, ö lett választott vezetője ezután a falu földművesszövetkezetbe tömörült népének is. Ragaszkodtak hozzá, szerették, tes- tükből-vérükből valónak érezték az emberek, s úgy is volt az. 1950-ben, a tanácsválasztás előtt, egy bizottság járt lenn a faluban; sokakkal beszélgettek, sokak véleményét kérték — csak éppen Tari József nem tudta, hogy miről. Mert őhozzá akkor nem jöttek. Csak később, de neki már azt mondták a bizottságbeliek: „Tari elvtárs, tudod, hogy tanácsválasztás lesz. Mi most körülnéztünk a faluban, s a nép elfogadta, akarják a te jelölésedet is. Mit szólsz hozzá?” Nem akarta. Nem tudja ő azt a funkciót ellátni. Nem ért ő ahhoz. A közigazgatáshoz. Hogy nézne ki egy tanácselnök, akinek hat elemije van? Nem tudja ő azt... — Majd megtanulod, Tari elvtárs! — mondották akkor neki. — A proletárságnak nem volt a múltban módja arra, hogy megtanulja a közigazgatást. S megtanulta. Sok fáradsággal, sok éjszakán és nappalon át. Munkás keZe nem szokott a tollhoz, a ceruzához, a rendeletek, utasítások sokszor nyakatekert körmondataihoz, de meg kellett szoknia. Egy közösség élén járni nem mehet akadályok, buktatók, völgyek és emelkedők nélkül. Hányszor került olyan problémák elé, amelyek megoldására nem voltak paragrafusok, — s az élet-problémák legtöbbjére nincs is, nem is lesz — s amikor józan eszére, belátására, becsületére és hitére támaszkodva mondott ítéletet, igent vagy nemet. Sokszor, sokszor — s mert proletár volt és ismerte testvéreit, nem dönthetett igazságtalanul. Pedig voltak nagyon nehéz Levelet kaptunk Gyön- ayössolymosról. Tihanyi József tanítótól. írja. hoqy 62 éves. o ebből negyven évet töltött el a pedagógiai pályán. s mindig egy faluban. Gyöngyössolymoson tanított. Az utóbbi években már a falu harmadik nemzedékéi tanítja; van olyan tanulója akinek már nagyapját is oktatta az iskola padjaiban. „Mehettem volna én is másfelé — írja levelében. — mint ahogyan több tanítótársam tette. De nem merítem maradtam. S nem bántam meg. Úgy érzem, hogy az a szeretet, amit a gyerekeknek odaadtam., ök azt most. mint felnőttek, visszaadják nekem. De azért már fáradt vagyok, s ennek a tanévnek a végén nyugalomba szeretnék menni. Nem tudok már úgy dolgozni, mint fiatalabb koromban. Félmunkát meg nem szeretek csinálni.” Levélírónk elmondja, hogy leánya Egerben, a Pedagógiai Főiskolán tanul. Leánya tanulásával kapcsolatosan levélírónk panaszt emel: „Nem értem, hogy lányom, aki most utolsóéves. miért nem kapott helyet a kollégium- bon? Az elmúlt két évben ott lakott, s éppen az utolsó évében nem kapta meg ezt a kedvezményt... A főiskola nem indokolta meg a kérelem elutasítását. Tudtommal vannak ott a mi körülményeinkhez hasonlítva jobb helyzetben levők is. Nagyon szeretném. ha az illetékesek mégis tudnának a majd örökömbe lévő leányomnak helyet biztosítani a kollégiumban. hogy zavartalanul elvégezhesse tanulmányait.” Különösebb kommentárt nem akarunk fűzni e levélhez. Mi is reméljük, hogy az illetékesek felülvizsgálják korábbi döntésüket, s azt kedvezően megváltoztatják. Ezer Kóta-féle hont okpuskát rendelt egy nyugati cég — Nagy érdeklődés a magyar bányagépek iránt az esseni vásáron — esztendők is. A tagosítás éve... A túlzott tsz-szerve- zés... A padlásokat söprő begyűjtés ... S ezekben az években, ezen események során egy gondolkodni tudó és gondolkodni akaró ész többet ért, mint száz különféle paragrafus Csak egy példát erre a sok közül... A szomszéd — már Szolnok megyéhez tartozó — községben a felsőbb szervek sürgetésére úgy teljesítették a begyűjtési előirányzatot: — tekintet nélkül arra, hogy a gazdák teljesítették-e kötelezettségüket vagy sem — lesöpörtették a padlásokat. Természetesen nagy volt a zúgolódás, az elkeseredés az emberek között abban a faluban. Tari József tanácselnöknek ez a tapasztalat arra volt jó, hogy megmutassa nekik: így nem szabad csinálni... Hogyan cselekedett ő? Az előirányzat teljesítéséhez szükséges mennyiséget a hátralékosokkal szállíttatta be. Mások tartozását — az átlagteljesítés kedvéért — nem varrta azok nyakába, akik becsületesen teljesítették kötelezettségüket és még volt a padláson búzájuk, vagy egyéb terményük... Nem végrehajtással szállíttatott (nyolcéves tanácselnöksége alatt mindössze öt esetben volt transzferálás elrendelve a faluban), nem fenyegetéssel, nem erőszakkal, hanem szép szóval, emberséggel, meggyőzéssel. Az államnak akkor szüksége volt a beadott terményekre — s Tari József úgy ítélte meg a helyzetet: nem mindegy az, hogyan adja oda a gazda, „adjon istennel” vagy pedig szitokkal-átokkal... Pedig milyen könnyű lett volna neki is „elrendelni” és „végrehajtani” ezt. De nem ezt tette, mert azt is tudta: az emberséges szó, amely az értelemre, a szívre hat, százszor többet ér minden durvaságnál, minden fenyegetésnél. Nyolc év útját mérföldkövek jelzik: a falu fejlődésének mérföldkövei. Jele ennek az a 73 új ház, ami ez idő alatt épült; jele az új tanterem, az új hidak, új járdák, jele a község száz családját összefogó milliomos Béke Termelő- szövetkezet — s egyáltalán mindaz a változás, amely az elmúlt évek alatt mind a falu külső képében, mind az itt élő emberek benső világában végbement. Köze van-e mindehhez Tari Józsefnek, a kommunista tanácselnöknek? Igen. Ügy is, mint a község vezetőjének, úgy is, mint a falu közössége egy tagjának, aki semmivel sem különb másnál; éppen úgy él, eszik, iszik, lélegzik, mint más, éppen úgy vannak örömei, tervei, van bánata, szomorúsága, mint akárkinek... Mint tanácselnöknek úgy, hogy elsősorban kellett küzdenie minden változásért, minden fejlődésért, s mint a község egyik polgárának, áld — éppen úgy, mint a többiek — élvezi a fejlődés eredményeit és gyümölcseit. S benne van a nyolc év eseményeinek sorában az 1956-os ellenforradalom is. Mi történt a községben? Teherautós idegenek érkeztek Visznekre, s lázították a népet. Mintegy varázsütésre, úgy bújtak elő az udvarok mélyéről a falu egykori urai: kulá- kok, kupecek. Itatták az embereket, s a részeg, megvadult emberek élén ledöntötték a hősi emlékművet, s a falu párttitkárát keresve, összetörték a pártszervezet helyiségét. Drámai napokat élt át a falu, elmondására nem is elegendő néhány visszaemlékező gondolat. Tari Józsefet leváltotta a kulákok-vezette „forradalmi tanács...” Ekkor az elnök elment a termelőszövetkezetbe védeni a közöst, amelynek ő is tagja volt... Látta: hogyan hintik szét a nacionalizmus mérgét a múlt sötétségéből előbukkant régi gazdák, hogy a zavarosban halászva a maguk javára fordítsanak mindent. „Vissza a földet!” — hangzott fel itt is az ellenforradalmi jelszó, de a Béke Termelőszövetkezet száz családjának a felelete az volt: aki a közös földhöz nyúl, az a halál fia! S milyen félelmetesen tud villanni a fényben egy- egy kiegyenesített kaszanyél... És amikor vége lett az ellen- forradalom pünkösdi királyságának — a nép felkereste elnökét a Béke Tsz-ben: foglalja el helyét a tanácsházán. Ez egy újbóli választás értékével felért. , Ott van azóta is újra. A község, a falu közössége élén. S van munkája elég. Község- fejlesztés, a gazdák sok gond- ia-baja, a tanácstagi beszámolók. végrehajtó bizottsági ülések, megbeszélések a Hazafias Népfronttal, pártvezetőség: ülés, a termelőszövetkezet, a szakcsoport ügyei, adófizetés... azután az egyéni problémák, ki ezzel jön, ki azzal, s mindenkin segíteni kell, akin csak lehet. Mert tanácselnök nem felettese a népnek, hanem választott vezetője, a nép ügyének szolgálója. Nyolc éve tanácselnök Tari József Viszneken. Szeretet és megbecsülés övezi — s ezt csak a jó munka, a becsületes munka honoráriumaként lehet megkapni. DÉR FERENC Hazaérkezett a Német Szövetségi Köztársaságból Léváról Ferenc, a nehézipari miniszter első helyettese, aki Kóta Józseffel, a tatabányai Robbantástechnikai Kutató Intézet igazgatójával, valamint Vankó Richárddal. a Bányászati Tervező Intézet főkonstruktőrével együtt részt vett az esseni bányagép kiállításon és vásáron, amelyen a magyar gépeket is kiállították. A miniszter első helyettese elmondotta, hogy a magyar gépek iránt várakozáson ‘'-'üli érdeklődés nyilvánult. Különösen a Ridasi-féle szénrakodó aratott sikert. A nyugati cégek százával kérték a róla szóló ismertetéseket. A másik nagy sikert a Kóta-féle homokpuska aratta, amely a robbantásoknál az eddigi anvagdöngölés helyett egyszerű szerkezet segítségével úgy végzi a tökéletes tömítést, hogy a robbanóanyag teljesen elég, nem hagy vissza egészségre ártalmas gázokat, repesztő hatása pedig nagyobb. Egy nagy nyugati cég mindjárt ezer darabot rendelt belőle a nehézipari külkereskedelmi vállalattól. (MTI) Szeptember végén forgalomba kerülnek az olajtüzelésű kályhák Egy hős dandár története filmen A Mechanikai Művek szeptember végén átadja a kereskedelemnek a Mecalor elnevezésű, olajtüzelésű kályhákat. A kályha 1,5—7 deci olajat fogyaszt óránként, a maximális olajfelhasználása azonban csak a leghidegebb télben szükséges. A kályha tartályán levő szerkezet automatikusan adagolja az olajat, a szabályozó beállítása szerint. Fűtőolajat az ÁFOR 10 liteA magyar film államosítása] jubileumi eseményeinek programjában Budapesten és vidéken ünnepi magyar filmheteket is rendeznek. Vidéken október 2-án kezdődnek az ünnepi magyar filmhetek, ares kannákban házhoz szállítja, 2.20 forint körüli literenkénti áron. A pontos árat még nem állapították meg. Egyelőre 1000 Mecalor olajkályha kerül forgalomba a vasüzletekben. Később folyamatosan mind nagyobb mennyiséget gyártanak belőle, mert biztosra veszik, hogy a lakosság megkedveli a kényelmes, olcsó és tiszta olajfűtést. melyeket az ország különböző vidékein más-más időpontban rendeznek meg október végéig bezárólag. A megyeszékhelyeken a filmhetet egy-egy új magyar film díszelőadása nyitja meg. A HEGYEKTŐL körülvett kis völgyben csillagos sapkájú katonák pihennek. Csata utáni képet mutat az ideiglenes tábor. Még tüzesek a gépfegyvercsövek, még füstös az ágyút kezelő tüzérek arca, s még itt-ott átüt a vér a friss kötéseken. A lovak békésen isszák a kis hegyi patak vizét, kissé távolabb katonák frissítik elfáradt testüket a jó hideg vízben, egy nagy terebélyes fa alatt pedig éppen osztják a menázsit. Most új csapat tűnik fel a völgy bejáratánál. Huszárok, vöröskatonák, foglyokat terelnek. A szürke egyenruhás szlovák foglyok közt feltűnik egy-egy francia tiszt, sőt még szenegáli négerek is vannak a hadifoglyok közö,tt. A fogságba esett katonák egy kis domb elé érnek. Fenn a domb tetején lovon ülve szemléli a menetet Korbély János, volt huszárszakaszvezető. a vöröshadsereg zászlóaljparancsnoka. Feszes, büszke tartással, mint szobor ül lován, komor arccal szemléli a hadifoglyok menetét. Majd lassan, megfontoltan beszélni kezd. * Testvériségről, cselédsorsról, háborúról, forradalomról, a Tanácsköztársaságról szólnak szavai. S mikorra befejezi beszédét, a foglyok már szabadok, s mehetnek haza szülőfalujukba. De a foglyok maradnak, s mint a Tanácsköztársaság katonái, a magyarokkal vállvetve, harcolnak egy szebb, egy jobb életért. A sok győztes csatát vívott „Harminckilencedik dandár” parancsnoka így állította okos igazmondó szavaival a forradalom mellé a szomszéd népek félrevezetett fiait. E megható jelenet után új csaták felé menetel a felvidék hegyei között az 1919-es magyar Tanácsköztársaság egyik híres egysége, a 39. dandár. Ezeket a forró csatáktól zajos napokat varázsolta ide a mátrai hegyek közé a Hunnia Filmstúdió. Itt elevenednek meg, s itt kerülnek filmkockára a Tanácsköztársaság felvidéki hadjáratának dicső napjai. KARIKÁS FRIGYES novelláiból Darvas József Kos- suth-díjas író írta a filmet, amelyet Makk Károly rendez. A filmfelvevőgép mellett Pásztor István Érdemes művészt találjuk, aki most sötét üvegén éppen a napot kémleli, amely elég mostohán bánik a filmesekkel. így hát van ideje a rendezőnek is, hogy kicsit beszélgessen a készülő új filmről. — Több mint ezer embert mozgatunk itt. ezeknél a mátrai felvételeknél — mondja Makk Károly, a film rendezője. Korbély Jánost, a dandár parancsnokát Bihari József Kossuth-díjas színész játssza. Igazi, nekivaló jó szerep. A dandár fiatal komisszárját Benkő Gyula kelti életre, mig egy debreceni különítmény parancsnokának szerepében Szirtes Ádárn játszik. Ök a film főbb szereplői. A felvételek komoly technikai felkészültséget igényelnek. Eredeti robbantásokat, tüzérségi becsapódásokat, srapnelrobbanásokat fényképeznek a nagy harcok során. A beszélgetés megszakad. Előbukkant az őszies napsu- gás. s a hangszórók máris felvételre adják a parancsot: Figyelem! Felvétel! HALK ZÚGÁSSAL indul a felvevőgépben a filmszalag, hogy itt. a mátrai hegyekben megörökítse a fiatal magyar Tanácsköztársaság felvidéki harcait egy bátor, hős dandár történetét. A film 1959. március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfrodulóján kerül közönség elé. Addig a film alkotóié a szó. Márkusz László. Ünnepi magyar filmheteket rendeznek Budapesten és vidéken ( REGGELENKÉNT MÁR fehér ködfátyol leng az útra és nem szakadoznak fel a nedves párafátylak, megrekednek a mély szurdokok, szakadékok alján. Itt az ősz... Piros, sokszínű ruhába bújt az erdőszéle, levelek szállnak le rőtten a galyról s a bokrok alól egy pirók füttyent még utolsót a nyárnak. Járom az erdőt. A vándorlás ősi vágya csábít. Köröttem lélegzik, sóhajt az erdő. Fürtös, zuzmószakállú, öles bükk- aggastyánok támogatják az eget. Lassan ritkuló lombok boltíve alatt fut kanyargatva az erdőbe bújt kis ösvény, arcomra tapadnak a bokrok ágaira szőtt pókhálók. A süppedő, puha mohaszőnyeget most friss avar borítja, léptem zaja messzire hallatszik. Megyek s távol, fák fölé nőtt sziklacsúcs kacérkodik velem. Melegíti tüzelő véremet a csúcsratörés merész, pogányos szépsége. Fönn a csúcson... fedetlen fővel, tág- ranyílt szemmel állok a tárulkozó, bomló színek, szépségek záporában; csodálkozó ámulattal ízlelem a káprázatos színek sokaságát a táj végtelen vásznán. Piros, rozsdabarna, sárga és vérvörös. Köveket görgetve ereszkedek alá a lejtőn, hogy közelről is lássam. Pirosak az erdőszéli ga• • (Tlzmtek a IáJk lagonyák, somfabokrok, barna a felszántott mező az erdő körül, barna a megsebzett föld, ahol a vadkan agyara szántotta fel a szitává rostosodon avart. Lángolnak a színek. Mintha az erdőmélyi őzikék gyújtottak volna máglyát. Messziről hegyipatak katy- tyogása, hangoskodó csörtetése töri át a szövevényes csendet. Milyen furcsa, idegen most ez a hang a kopaszodó erdőnek. Ritkulnak, mögöttem maradnak a fák, a bokrok. Csöppnyi tisztás... Öreg tuskán üldögélek. Hallgatom az erdő apró őszi neszeit. A tisztásra nyúló bokrok karjai lassan fosztódnak már, mind keve- v esebb levélke kunkorodik csak az ágon, remegve, hogy őket is leszakítja nemsokára az elősettenkedő szellő. A madarak melegebb vidékre készülnek dalos kedvükkel. Kemény faderekak reccsennek, nyújtózkodva a bágyatag, lanyha fényben. A természet alkotta örök szépségű szimfónia most komor akkordokkai tölti be a pici tisztást, s egy- egy pianissimóba fúló dallam után ijedten felborzong az er dó. Csak a föld lehelete motoz neszezve a fák között, fülemben cseng, remeg, s tüdőm tágultan szívja be a friss avar fanyar illatát. De mi az? Foszló, tétova hangok. Nicsak, megmozdulnak a fák, közelebb jönnek. Tarlóit ágaikkal felém intenek. Most előttem ez a sudár bükk, aztán mögötte, ott beljebb, a tőkéből sarjadt csene- vész gyertyán-kamasz — mind beszél. A hangok összefonódnak, eggyéolvadnak. Már értem is. — Az erdő szólít, az erdő beszél hozzám. — Hallod?... Ember!... Ember!... . Testemben megfeszülnek az idegszálak. Bőröm pórusain sugárzik elő a hang. — Hallom! Beszéljetek! Hallgatlak benneteket, fák... — EMBER... - SUSOG duruzsolva az erdő, — te barátunk vagy. Ismerünk! Te szeretsz minket. Láttunk a csúcson, kikiricset téptél a bokorból. Láttunk csüggedten, elfáradt testtel. Meggyógyítottunk, fel- frissí ettünk leheletünkkel, vigasztaltunk. Mindig örömmel vártunk, nem csalódtál bennünk. Igazat szóltunk, Ember! Éreztem, átölelem törzsüket, úgy kiáltok vissza: — Igazat! Igazat, barátaim! — Ember!... Te most visz- szatérsz testvéreidhez. Mondd el nekik: mi fák, szeretünk benneteket, a tiétek vagyunk! Értetek nő minden új hajtás. Nektek vastagodnak rostjaink, törzsünk erősödve csak érte tek izmosodik, dús hajkoronánk nektek terít hűs árnyékot. Óvjatok bennünket, szeressetek, emberek! Védjetek meg a gyilkos, kapzsi orv-fűrészek tői, a tompán, lopva csattogó fejszék élétől. Ne tapossátok el cserjéink napratörö fejét, fiatal gyermekeink életét, éretlen sudarát ne törjétek derékba, a testünk tápláló sok drága ágát ne tépje le simogató kezetek.. Ne gyújtsátok ránk a világot!! Higgyétek el, fáj a szivünké mikor testvéreink síró jaj-1 gatását sodorja felénk a szélA Hagyjatok bennünket élri éss megöregedni! Ha a sorsunk ki-$ dönt a sorból, halálunkkal is> néktek okozunk örömet, fát\ adunk bútoraitokhoz, és éltető: meleget a tél hidegében. Csáki arra kérünk benneteket: sze-j vessetek minket, óvjatok, véd-' jetek! Emberek, barátaink! ★ A BÜKKBEN BARANGOL-, TAM. S erre kértek, ezt iizev ték a fák. És most elmondtam... PATAKY DEZSŐ
