Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)
1958-08-16 / 175. szám
4 SEHÜJ8ÄG 1958. augusztusi 16. szombat Hevesy Sándor: A régi egri városfal Hogy mi az igazság Evlia Cselebi egykori leírásában, — mennyi abban a keleti fantázia által létrehozott túlzás —, ma már nehezen állapítható meg. Mindenesetre elfogadhatjuk, hogy valóban öt kapu létezett a XVIII, században (a későbbi un. Cifra-kapu még nem volt meg ekkor), és az öt kapu közül három: az Ilidse, a Hatvani- és a Kaimét kapuk voltak olyanok, amelyeken át kocsival is lehetett közlekedni, — a másik két kapu csak gyalogosok átjárására szolgált. AZ 1687, ÉVI felszabadító ostrom — amely egyébként inkább kiéheztetés volt — nem sok kárt tehetett a városfalban sem, mint ahogy a vár is szinte sérthetetlenül került a keresztény csapatok kezébe. Biztosan állíthatjuk, hogy a városfal a XVIII. század első felében még teljes egészében fennállott. Változást ekkor csupán az jelentette, hogy a falban egyre több új kaput és átjárást nyitottak, ami érthető is, mert ebben az időben rohamosan kiépülő külvárosok: a „hóstyák” és a fallal körülvett belváros között most már indokolttá vált a zavartalan közlekedés. így került a sor a mai Tárkányi Béla utca végén egy kiskapu nyitására (ne felejtsük el, hogy a jelenlegi Egészségház utcát csak a XIX. század folyamán létesítették!) majd ugyanilyen kiskapu keletkezett a Foglár utca, a Bródy Sándor utca végén, a Cifrakapu térnél, végül az Egervár állomás környékén. A nevek is megváltoztak: így a XVIII, század folyamán az egykori' Ilidse-kaput már Makiári kapunak, a volt Martaloc kaput Sertekapu- nak, Kiskapunak (innen a régi „Kiskapu-völgy" elnevezés), „Kars Thor*’-nak, a Kaimét kaput a közelben letelepedett szerbekből és az ott álló most már görögkeleti templomról Rác-kapunak hívták. Az újonnan nyitott Cifrakapu egyes helyeken, mint Nemet kapu: „Porta Germaini- ca" szerepel. KÉT RÉGI VÁROSKAPURÓL kívánunk kicsit részletesebben megemlékezni, — ezek a Hatvani-kapu és a Cifra-kapu. A Hatvani-kapu —• amint már az előzőekben jeleztük — ott állott, ahol az ország fővárosából: Budáról befutó nagyjelentőségű hadiút elérte a fallal kerített várost. Ennek megfelelően ez volt a legfontosabb, legjobban megerősített és fenntartott városkapunak. Még az 1687. évi, kill. éheztető-ostrom alkalmával itt sebesült meg az ostromzáró keresztény csapatok egyik hős magyar parancsnoka: Ko- háry István, akinek a jobb karját lőtték keresztül. Mint érdekességet említjük meg. hogy miután rosszul kezelt sebe miatt karján megbénult, később — amikor Koháry országbíró lett — külön törvényt hoztak, hogy a névaláírását feltüntető ezüst bélyegzővel nyomhatta nevét a hivatalos iratok alá. Jelentőségének megfelelően ezt a kapunkat különös gonddal tartották fenn. így hiteles adataink vannak arról, hogy még 1758-ban is, Bar- kóczy püspök idejében teljesen megújították. Ismerjük az átépített kapu latin nyelvű emléktáblájának részletes szövegét (Grové idézett munkája, 243 oldal) —, és tudjuk, hogy az építési munkákat „Johann Georg Bichler Maurer Meister“ végezte. A kapun állott, hat és fél láb magas kőszobrok készítője pedig Michel Singer egri szobrász volt. Faragott címerek is ékesítették az építményt, mert ezekért Johann Schmidtt „bilthauer in Erlau” vett fel bizonyos összeget A KAPU 1815-ÖS állapotáról Déryné emlékezik meg naplójában. Ezeket írja: „Beereszkedtünk a sötét kapu alá. .. hogy rengett bele a kapu tetején levő sötét épület, mely fekete volt, mintha valami égés füstje marado- zott volna rajta a régmúlt időkből. Vastag rostélyú két üregéből homályosan és búsan pislogott alá néhány töredezett üvegdarab.. (Folytatjuk.) EGRI VÖRÖS CSILLAG Betörő az albérlőm EGRI BRÓDY Oké Néró GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Királyasszony lovagja GYÖNGYÖSI PUSKIN Az első örömök HATVANI VÖRÖS CSILLAG Legenda a szerelemről HATVANI KOSSUTH Az első örömök FÜZESABONY Rómeó és Júlia (angol) PETER VAS ARA Csendes otthon EGRI LAJOSVAROSI KERTMOZI Till Ulenspiegel HEVES 420-as urak (n. rész) 1958. augusztus 16, szombat: 1743-ban született A. L. Lavoisier francia kémikus és fizikus. V Névnap O Ne feledjük, vasárnap: JÁCINT liinsl — BÉLAPÁTFALVI Cement- és Mészmű KISZ fiataljai a hírek szerint az első félévben összesen 16 500 forintot takarítottak meg.- ŰJ TSZ ALAKULT Kiskörén Űj Élet néven. A termelőszövetkezetbe 38 család lépett be és 205 kh földön gazdálkodik. — AZ EGRI JÁRÁS KISZ fiataljainak a mezőgazdaságban, az első félévben 52 912 forintot sikerült megtakarí- taniok. — ECSÉDEN a villanyhálózat bővítése alkalmából a község lakosai 104 000 forint értékű társadalmi munkát biztosítottak a munkához. — 1958. ELSŐ HAT hónapjában Gyöngyös város kiszesei összesen 178 504 forintot takarítottak meg. Uj ember — nagy feladatok AMIKOR FELKERESTEM Misóczky Lajost, éppen „sza- badságos” volt. Más ember simán, egyszerűen szabadságon szokott lenni, ő azonban „szabadságon volt”, mert az alatt is naponta bejárt a hivatalba. Nem mintha ideiglenesen más nem tudta volna elvégezni munkáját, dehát ami biztos, az biztos — mondta. Hogy mi a munkaköre? Misóczky Lajos Gyöngyös város népművelési felügyelője. Üj beosztás ez, még egy éve sincs, hogy létrehozták a volt népművelési osztály helyett és a népművelési felügyelő is még új ember, hiszen tavaly végzett az Egri Pedagógiai Főiskolán. A fiatal magyar— történelem szakos tanár csökkentett óraszámmal tanít az egyik gyöngyösi iskolában és mint félfüggetlenített intézi a város kulturális ügyeit. Munkája — mint elmondta — igen széleskörű. Első és legfontosabb feladata a város kultúrcsoportjainak ellenőrzése, segítése. Gyöngyöst nyu- gadtan nevezhetjük a kultúr- csoportok városának, hiszen tizenegy jól működő kultúr- csoportja van. Elképzelhető, mennyi feladatot ad ez a népművelési felügyelőnek. Szinte naponta jár ki próbákra, megnézi a készülő műsort, kijavítja a hibákat, segít, tanácsot ad, intézkedik. Hogy a gazdaköriek nem akarnak valami „felemelő“^ paraszttárgyú színdarabot bemutatni, vagy a váltógyáriak voltak egyedül, akik a Rogozin üggyel szocialista tárgyú darabot mutattak be — az éppen úgy az ő ügye, mint a kultúrcsoportok vezetőié. Egy kicsit apja a kultúrcsoportoknak. DE AZ ő FELADATA a városi ünnepi műsorok megrendezése is. Nőnap, május elseje, Mátrai Napok, Hámán Kató kulturális seregszemle megrendezését mind ő végezte. Igen, a Mátrai Napok — ez volt első komoly vizsgája. S hogy milyen jó eredménnyel tette le, azt ékesen bizonyítják a nagyszerűen megszervezett kultúrműsorok. De ezekkel még nem merült ki feladatköre. Hozzá tartozik a múzeum, és a kultúrház jól működő nyolc szakkörével. S még egy fontos, felelősségteljes feladat: ő hívja meg a vidéki együtteseket vendégjátékra, s ő adja ki a bemutatókra az engedélyt. Mint ilyennek, igen jól kell Ismernie a lakosság kulturális igényeit, mert csak olyan előadásokra adhat engedélyt, a- miről tudja, hogy a közönségnek is tetszik. — Hogyan tudja és különösen eleinte hogyan tudta szinte minden tapasztalat hiányá ban elvégezni ezt a nehéz feladatot? — kérdem. — Nagyon sok segítséget kaptam azoktól az elvtársak tói, akik már régebben dolgoztak ezen a téren. Különösen sokat köszönhetek a tanácsnak, amely — bármilyen problémával Is fordultam hozzá — mindig készségesen segítségemre volt. BŰCSÜZASKOR MÉG elmondja, hogy most új, nagy és szép feladatot kapott: az őszi szüreti játékok megrendezését. Sok sikert kívánok ehhez a munkához. Téged pedig, gyöngyösi olvasóm, arra kérlek, hogy egy-egy jól sikerült előadás után ne csak a szereplőkre, meg a rendezőre gondolj, hanem egy kicsit arra is, akit nem láttál ugyan, de munkájának és mégis nagy réize van a szép előadásban: a népművelési felügyelőre. I —rózsa— A kultúrházért dolgozik az egész falu Csütörtök, .kora reggel. A Nap mosolyogva kelt fel a tiszta égen. Szép idő ígérkezik. Az éjszaka hullott eső csillogó cseppjei mint megannyi gyöngyszem, úgy fénylenek a vakító napfényben. A falu közepén egy régi iskola helyén hatalmas mennyiségű tégla, kő és faanyag. Már messziről látszik, hogy nagy építkezés folyik ezen a kis téren. Arrébb kőfaragók kalapácsa pattintja szép szögletesre az alaktalan köveket, a tégláknál 10—18 éves lányok, fiúk, nagyobbrészt KISZ-tago-k. „láncba” beállva adogatják egymás kezébe a téglát. A kőművesek megállás nélkül kenik a maltert a percről-percre növekvő falra. Kultúrházat építenek a gyöngyöshalásziak, méghozzá társadalmi munkában. — Az alapkövet augusztus 1-én tettük le ünepélyesen — tájékoztat Tarnóczi József, a helybeli általános iskola igazgatója, aki mindennapos részvevője és szervezője az építkezésnek. — Fél hónapja, hogy megkezdték az építkezést, s máris kész az alap, csupán a falakat kell felhúzni. A község valamennyi dolgozója, ipari munkások, dolgozó parasztok, fiatalok és gyerekek, valamennyien megmozdultak és jelentkeztek az építkezéshez, hogy munkájukkal ők is hozzájáruljanak a kultúrház mielőbbi átadásához. A fogato- sok kocsijukkal szállítják az anyagot, az asszonyok kőművesek mellett dolgoznak, a fiatalok téglát adogatnak, ki-ki a maga területén veszi ki a részét e nemes munkában. Az eltelt két hét alatt mintegy százezer forint értékű társadalmi munkát biztosítottak az építkezéshez. — A községfejlesztésből és az államtól mennyi támogatást kapnak? — érdeklődöm. — Az államtól 230 000 forintot, a községfejlesztésből pedig a múlt és az ez évit ösz- szevéve, összesen 243 000 forintot biztosítunk az építkezéshez — adja meg a választ Bo- da István községi tanácselnök. — Vannak nehézségek? — A legnagyobb talán az, hogy nem kapjuk meg a pénzt időben. A pénz ugyan megvan, de még nem utalták át. Ha történetesen befut a sóder, ami jelenleg nincs és lassítja is a munka ütemét, nem tudnánk kifizetni. 75 000 forintot kértünk és csak 23 000 forintot kaptunk. De reméljük, ez rövidesen megoldódik és ez a pénzkérdés nem fog akadályozni munkánkban. — Nagyobbrészt kik dolgoznak itt? — ' Azt nem lehetne megállapítani. Itt résztvesz a falu valamennyi lakosa. Vannak olyan üzemi munkások is, a- kik fizetetlen szabadságot kérnek csak azért, hogy társadalmi munkában dolgozhassanak ezen az építkezésen. Persze vannak aztán kételkedők, akik azt mondják, hogy nem lesz ebből semmi, de gondolom, ennek a nézetnek az egyik oka az, hogy már kétszer volt tervezve a kultúr- ház építése, de valamennyi esetben csak terv maradt. Most aztán azt hiszem, s ezek a kételkedők is meggyőződhetnek róla, végleg felépül ez a kultúrház. — Milyen helyiségek lesznek a kultúrházban? — Egy háromszáz személyes kultúrterem, klubterem, olvasóterem, könyvtár, ifjúsági szoba, tanácsterem, gondnoki lakás, férfi—női öltöző, és egy raktárhelyiség. Azt hisszük, hogy egy ilyen berendezésű kultúrház teljes mértékben kielégíti majd mind a fiatalság, mind az idősebbek igényét, s megtalálják valamennyien szórakozásukat benne. — Mikor avatják fel? — Ha nem lesz különösebb nehézség, gondolok itt anyaghiányra és az előbbiekben is említett pénzátutalásokra, akkor legkésőbb november 7-én már tető alá kerül — adja meg a választ a tanácselnök. — Ezt én is megerősítem — vág közbe Juhász János kőművesmester, az építkezés vezetője —, hiszen reményen felüli a segédmunkás munkaerő. Jelenleg nyolc szakember dolgozik a segédmunkásokkal, de oly nagymérvű a jelentkezés társadalmi munkára, hogy még szakmunkásokra lesz szükségünk. Meglepő az a segíteni- akarás, ami itt a községben megnyilvánul. Szabó Béla dolgozó paraszt ezidáig 11 fuvart csinált, és a felavatásra 50 liter bort ajánlott fel. Vagy Linkó Ferenc, aki ugyan dolgozni nem tud, de száz liter bor értékét adja a kultúrház építkezéséhez. A helybeli Kossuth Termelőszövetkezet egy romépület anyagát adta, ami körülbelül 50 000 forint értékű anyagot jelent. Reggel héttől, este hatig — megállás nélkül folyik a munka. Nőnek a falak, s egyre kisebbek lesznek a téglakupacok. Mind közelebb kerülnek ahhoz a naphoz, amikor a gyöngyöshalásziak felavathatják munkájuk gyümölcsét, a közel egymillió forintot érő kultúrházat. Estefelé jár az idő, amikor elbúcsúzom. Már a vonaton ülök, amikor megszólal a falu hangos hiradója: Figyelem! Figyelem! Mai utolsó dalunkat az összes társadalmi munkában dolgozóknak küldjük... kis szünet, és felhangzik a régi magyar nóta: „A kanyargós Tisza partján, ott születtem...’' A mozdony sípol, a szerelvény elindul. Kifut a vonat egy olyan falu kis állomásáról, ahol a lakosok egy akaraton, társadalmi munkával kultúrházat építenek. KISS B Robog a 424-es... ÜTIJEGYZET Alaposan résen kell lennie annak, aki az ebédutáni személyvonattal Pestről Egerbe akar utazni. A remek Pulmann-kocsikból álló szerelvény ugyanis már másfél órával az indulás előtt zsúfolásig telve van utasokkal. Tegyük fel: résen voltál, s sikerült ülőhelyhez jutnod. Megelégedetten dőlsz hátra a kényelmes ülésen. majd gyorsan leveted a kabátodat, mert ugye 30 fok felé mászkál a hőmérő higanyszála. Ülsz. üldögélsz, aztán rájössz arra, hogy unatkozol. Hiába, sok az a másfélóra. Gyerünk csak, vegyünk egy újságot. A poggyászodat és a helyedet rábízod útitársaidra, s végigjárod a Keleti pályaudvar valamennyi újságos pavilonját, körülnézel a Baross- téren is, — eredmény nélkül. Hál persze, hiszen hétfő van. az egyetlen hétfői újságot és a Népsportot, már kora reggel elkapkodták. Végre az egyik árusnál Ludas Matyit és Képes Sportot pillantás* meg. ' Természetesen megveszed, mégha néhány napos is, mert az üdülésed alatt más dolgokkal foglalkoztál, mint olvasással. Újra elfoglalod a helyedet a ros* kadásig zsúfolt kocsiban, aztán elő a Képes Sporttal. Ejnye de ismerős ez a címfotó! Biz’ isten, én ezt már láttam. És milyen gyűrött ez az újság. Egy pillantás a dátumra: március 26. Szitkozódva veszed elő a Ludas Matyit, de akkor már telítve vagy sötét gyanúval, s magadban saccol- gatod: kéthetes, vagy háromhetes? Egyik sem. Már három hónapos! És csupa kosz, csupa zsírfolt a belseje. Vajon ki volt az első tulajdonosa, ki volt, aki az első forintost kifizette érte... — Szénizáció, szénizáció! Itt a legújabb nagy képeslap. Megtalálták az inkák kincsét... Félórás interjú Pampuska Vali művésznővel.,. Hogyan történt a Fokhagyma utcai gyilkosság... szénizáció. — szénizáció — jelenik meg egy mozgóárus a vonatban, s igyekszik rásózni az utasokra régi képeslapjait. Az utasoknak azonban Hétfői Hírek, vagy pedig Népsport kellene — az azonban nincs. Van azonban égett perec 90 fillérért. kiszáradt, „csodaízű” csokoládé egy forintért, s egy jól tájékozott. bennfentes „politikus” az ablaknál. Alig halad hl a vonat a pályaudvarról, csapottszámyú, ezüstösen csillogó léglökéses gép suhant el az égbolton. — Na, ezeket se nagyon gyártják többé — mondta a bennfentes, lebiggyesztett ajakkal. Felfigyeltünk. — Oszt ugyan miért? — kérdezte egy naptól barnára sült arcú parasztember. A bennfentes fölényesen nézett végig rajtunk. — Maguk persze nem tudhatják — kezdte az előadást fontoskodva. — Én is a sógoromtól hallottam, aki a „külügyben” dolgozik. Amikor a német kereskedelmi küldöttség Moszkvában járt. sehogyan sem tudtak megegyezni az oroszokkal. Azt mondja erre Hruscsov a németeknek: nézzék meine Herren — ha nem imák alá, a léglökéses gépeimmel. s rakétáimmal, szétrombolom Németországot. — És mit gondolnak, mit csináltak erre a németek? Becsukták a jegyzetfüzetüket és azt mondták: figyeljen ide Hruscsov úr, megsúghatjuk magának, hogy Németország fölé egyetlen orosz gép. egyetlen orosz rakéta sem juthat. Mert nekünk olyan légvédelmi lövegűnk van, hogy nem is kell vele célozni, csak fellőni a levegőbe, s az egyből eltalálja a maguk rakétáit, s nyomban elpusztítja. Hál ezért nem csinálnak most már rakétát, meg lökhajtásos gépeket az oroszok! Diadalmasan nézett körül, s várta a véleményeket. Mi azonban csendben ültünk a helyünkön, s azon töprengtünk: honnan szalasztották ide ezt a sültbolondot. A bamabőrű paraszt egyszer- csak elmosolyogta magát, s nagy derültség közepette egyetlen mondatban foglalta össze az utasok véleményét. — A maga sógora nem a kül- ügybe való. hanem a Lipótmezőre... A vonat nekivág a gödöllői lejtőknek. s csattogva vágtat lefelé. Szép nyári délután van. A határ zöldjében itt-ott egy-egy porfelhőben csörömpölő szekér, egy-egy vasúti őrház tarkállik, amarra lejjebb hosszúcsőrű gólya köröz a levegőben. / Hatvanban néhány percet áll a vonat. Szédületes itt a forgalom. Befut a miskolci, a salgótarjáni, szolnoki vonat, — mozdonyszuszo- gás, kőszénfüst. kavargó emberára- dát most az egész pályaudvar. A szolnoki szerelvényről kövér paradicsommal teli kosárral lép le egy tarkakendős néni. A paradicsom olyan szépen mosolyog a kosárból, hogy senki nem állja meg szó nélkül: — Hogy vette néni? — Forinthúszért — hangzik a felelet, s az utasok elégedetten bólingatnak. Nincs világrengető jelentősége. de jól esik hallani azt. hogy a hatalmas, egészséges alföldi paradicsomnak 1.20 forint kilója. Két fiatalember tör most magának utat a kocsinkba. Az egyikük utazik, a másik csak felkíséri, amíg a vonat áll. A kísérő kezében apróka kutya lapul riadtan, amolyan kis vakarcs. Az eddig szótlanul ülő útitársunk — erősen kicicomázott. középkorú nő — megvető pillantást vet a kiskutyára, s inkább csak magának mondja: — Milyen ronda kis dög... No, a mi parasztemberünknek se kell több. rögtön rávágja: — Pedig ki sincs festve... Hatvantól hatalmas tempóban halad a vasútvonal villamositási munkája. Száz és száz ember, exkavátorok. földgyaluk, szállítócsillék sokasága nyüzsög a sínek mentén. Hort—Csánynál elérünk a görögdinnye hazájába. A nagyhasú dinnyék tunyán heverésznek a napsütötte homokban, s láttukra összefut a nyál a szájunkban. A káli állomáson aztán aki akar vásárolhat belőle, hat forintért kettőt is adnak az élelmes dinnyeárusok. Igaz. hogy nem nagyobbak egy gyermekiéinél, de az ízük mindenért kárpótol. Azután még egy szusszanás. e a 424-es berobog a füzesabonyi pályaudvarra... SOMODY JÖZSER
