Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-01 / 162. szám

1958. augusztus 1., péntek ktepüjsag Jobban éltek, többet vásároltak a megye lakosai mint a múlt év első felében — Néhány statisztikái adat 1958 első félévéből — A megye gazdasági életének fejlődését, a dolgozók anyagi és kulturális körülményeinek alakulását — előzetes adatok szerint — ez év első felében az alábbiak jellemzik: Az ipar túlteljesítette tervet A megye szocialista ipara 1958. első féléves teljes terme­lési tervét 101,3 százalékra tel­jesítette, s 3,1 százalékkal ter­melt többet, mint a múlt év azonos időszakában. Így pél­dául lignitből 27 500 tonnával, lisztből 5800 tonnával, égetett cserépből 469 000 darabbal ter­meltek többet a tervezettnél. Növekedett az egy munkásra jutó termelés is, s az ipar me- gyeszerte 371 munkással töb­bet foglalkoztatott, mint a múlt év azonos időszakában. Az ipari üzemek munkája másrészt azonban nem min­denben kielégítő, mert pél­dául nyersanyaghiány miatt nem teljesítette tervét több vállalat, csökkent a mész, az építőkő, az égetett tégla ter­melése a tervezetthez képest, az építőipar viszonylag drágán termelt és kis kapacitással. je is. A kiskereskedelem for­galma 6,9 százalékkal, a ve­gyes iparcikkek forgalma 17,7 százalékkal volt nagyobb, mint a múlt év első felében, és majdnem 50 millió forinttal többet vásároltak a megye la­kosai. Bár az áruellátás jobb volt a múlt évinél, egyes cikkek­ből, például ballonkabát, gyer­mekszandál, nyershús, hiány mutatkozott. Néhány termék­ből, mint például tejből, jú­niusban az egri piacra 12 szá­zalékkal, baromfiból 56 száza­lékkal kevesebbet hoztak a termelők, mint a múlt év ha­sonló időszakában. 366 lakás építését fejezték be A lakosság bérszínvonala körülbelül a múlt évi szinten állandósul, de figyelembe kell venni, hogy az első félévben 15 millió forintnyi nyereségré­szesedést osztottak ki a megyé­ben, s ez jelentősen növelte a munkások és alkalmazottak jövedelmét. Ez év első felében 366 lakás építését fejezték be, s kommu­nális célokra nyolcmillió fo­rintot fordítottak. Jelentős szociális és kulturális létesít­ményeket adtak át. Andornak- tályán szociális otthont, Pető- fibányán nyolctantermes isko­lát, Hatvanban népfürdőt, Mátraházán pedig 120 férőhe­lyes turistaházat. Gyorskiszolgáló bolt nyílt Gyöngyösön A Gyöngyös és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat, Fő tér 1. szám, fűszer és csemege árudáját gyorskiszolgáló bolt­tá alakították át. A gyorskiszolgáló boltok az ország nagyobb városaiban megnyerték a vásárlók tet­szését. Előnye, hogy a vevő­nek nem kell minden osztá­lyon blokkot kérni, külö í- külön fizetni, majd az áru­ért ismételten viszamenni. A gyorskiszolgáló rendszerben a vevő az ajtónál kap egy blok­kot, mellyel bármelyik osztá­lyon vásárolhat. Remélhetőleg a gyöngyösi vásárló közönség is megsze­reti ezt az új eladási formát, miután a kiszolgálás így pon­tosabb és gyorsabb. A jövő­ben több ilyen boltot akarnak a városban létesíteni. A világ négy iája tele Trepper Endre Nagy dolgokról beszélgettünk... Öt tsz és tszcs alakult, 6169 szövetkezeti tag van a megyében y A mezőgazdaság szocialista szektora szervezetileg és gaz­daságilag is egyaránt erősö­dött, az év első felében. Há­rom új mezőgazdasági terme­lőszövetkezet és két új tszcs alakult. Az új és meglevő szö­vetkezetekbe 830-an léptek be, s jelenleg a megye 160 terme­lőszövetkezetében és csoport­jában 6169 szövetkezeti tag gazdálkodik 44 900 holdnyi te­rületen. Növekedett a termelőszövet­kezetek közös állatállománya is. Jelenleg 100 hold szántó- területre 18J darab számos­állat jut, a múlt év júniusá­ban pedig csak 13,1 jutott. A kedvezőtlen időjárás kö­vetkeztében a tavaszi vetése­ket későn kezdték, s fejezték be, s megyeszerte mintegy 6955 hold szántóterület ma­radt vetetlen, nem sokkal több, mint az előző években. Igen kedvezően alakult a pil­langós takarmányok vetéste­rületének növekedése. Az előző évinél jóval nagyobb terüle­ten termelnek pillangós takar­mányt, 1234 holddal több cu­korrépát ültettek, s 1546 hold­dal több tavaszi árpát vetet­tek, mint a múlt évben. A leg­nagyobb nyári munkában, az aratásban és cséplésben 73 aratógép, 23 kombájn és 386 cséplőgép segíti a termelőszö­vetkezeti és egyéni parasztsá­got. Kevesebb tojást, baromfit hoztak az egri piacra, 50 millió forinttal többet vá­sároltak a tavalyinál Nőtt a lakosság vásárlóere­— Mondja már, mi újság, lelkecském, hisz maga újság­író, magának tudni kell — szólt hozzám a napokban Pepi néni, aztán választ sem vár­va, tovább folytatta... aztán, mégis, maga mit gondol, lesz-e háború? Leültem Pepi néni mellé az ócska karosszékre, aztán vala­mi ilyesmit mondhattam. — Háború? Hát nem akarjuk, hogy legyen, Pepi néni! Pepi néni rám nézett, aztán elgon­dolkozva fektette tenyerébe ráncos homlokát. — Szóval nem lesz? — kérdezte kis idő múlva újra tőlem, kétkedő hangon. — Nagy kérdés ez ma, Pepi néni, kedves, — vettem át most már a szót. — Ez a legnagyobb, legégetőbb kérdés a világon. Az élet, vagy a ha­lál kérdése ez, amit most tő­lem Pepi néni kérdezett, — No, de mégis, miből gondolja ma­ga, hogy mégsem lesz háború? — sürgetett tovább Pepi néni és éreztem, hogy valami konk­rétumot, valami bizonyságté­telt szeretne tőlem hallani ez a töpörödött, galambősz hajú öreg asszony. Mit is mondjak neki? — Pepi néni, kedves, énne­kem az az érzésem, hogy nem lesz háború, mert... — Hja, bizony, édes fiam, szörnyű dolog a háború — szakította félbe szavaimat. — Az én életemet az tette tönk­re, az keserítette meg. Mert tudja, szegény jó uram, meg... — Pepi néninek elcsuklott a hangja és könnyek gyűltek a szemébe. — Ott harcolt, sze­gény, az első világháborúban az olasz fronton. A Piaván, vagy Piávén, nem is emlék­szem már pontosan, hogy mondta, — ott voltak nagy, vé­res ütközetek. Egyszer felrob­bantották a hidat, amikor tele volt katonával és akkor piros volt a folyó az embervértől. Meg, emlegette szegény, nyu­godjon békében, azokat a szik­lákat, ott Olaszországban, amelyik millió darabra sza­kadt, ha belevágott a srapner. Tudja, egyszer mondta azt is, hogy egy borzalmas éjszakán szuronyrohamra indultak. Sö­tét volt, mint a korom és csak ordítás, jajgatás hallatszott a sziklák között. Ropogott a hús, ahogy ölték, gyilkolták egymást. Ez volt a borzalmak éjszakája, így mondta, sze­gény. Aztán nemsokára haza­került bénán, fél lábbal. Szép, derék, barna ember volt, mi­kor elment... Aztán jött a második. Két szép fiam volt, a Pista meg a Gyuri. A kisebbikre talán még maga is emlékszik. Olyan volt szakasztott, mint az apja, olyan volt még a szeme állá­sa, a tartása is. Alighogy ki­tört a háború, elvitték őket. Először a nagyobbat, aztán a kisebbre került a sor. Kimen­tem az állomásra, mikor vit­ték őket a falunkon keresztül. Csomagot készítettem nekik, csirkét rántottam ki, sütöttem jó tepertőspogácsát, de nem állt meg a vonat, csak keresz­tülrobogott az állomáson és elvitte magával örökre az én két drága fiamat... Első hetekben még írtak. A nagyobbik még egy év múlva is, aztán egyre lassabban jöt­tek a tábori lapok. Amikor legjobban dúlt a háború, ak­kor végkép elmaradtak a hí­rek a fiaimtól. Később, valami másfél év múlva kaptam egy hivatalos értesítést, hogy Rozs­nyó István meghalt. Tudja, mit éreztem? Azt csak egy anya tudja, csak egy anyai szív érezhet olyan fájdalmat. Aztán egy másik napon vala­ki bekopogott hozzám. A ki­sebbik fiam halálát hozta hí­rül ... Ő fogta le a szemét... Hát látja, ezt hozta nekem a háború. Tönkretette az éle­temet, a boldogságomat és én, higgye el, borzadok még a számon is kiejteni ezt a szót. Néztem, csak egyre néztem, szegény Pepi néni könnytől áztatott, ráncos arcát. Észre­vettem azt is, hogy ökölbe szo­rul két gyenge keze... És most már_ biztosabban csengett a hangom, amikor mondtam neki: Nem, sohasem lesz többé háború, Pepi néni! SZAÍAY ISTVÁN. Nagy forgalmat bonyolít le a varsói repülőtér. A világ négy tája felé indulnak, érkeznek onnan ide a repülőtársa- ságok gépei. Varsó Európa egyik fontos légikikötője. A világ legértékesebb baromfijai Községi tanácsok segítéséért A takarékosság eredménye : kirándulás a Balaton partjára és a Bakonyba Jól felkészültek a nyári nagy kirándulásra a tis.aná- nai gyerekek. A tanítás ideje alatt több mint 24 000 forint értékű iskolai takarékbélveget vásároltak, melyből könnyen fedezhették a nyári nagy ki­rándulások kiadásait. A közelmúltban — Nagy Ambrus tanár vezetésével — 40 főnyi csoport járta be a Balaton északi partját, a Bakony vidékét. Legtöbbjük most járt először a Dunántú­lon, s az ott szerzett kelle­mes, szép élményeket nem fogják elfelejteni. Különösen szép és maradandó emlék, amikor az akarattyai öreg fűzfák mögül először csillant eléjük a magyar tenger ké­kes-zöld tükre. Szép élményt nyújtott a veszprémi egész- napos séta, a Bakony vadre­gényes tájain rendezett kirán­dulás is. Emlékeikből bizo­nyára sok mesélni való lesz, majd az otthonmaradottak szamara. Balogh Jolán A hevesi járási tanács vb. egy megyei szinten megtar­tott megbeszélés alapján el­határozta, hogy minden köz­ségben felülvizsgálják a ta­nács államigazgatási munká­ját. A helyszínen tartják meg a. vizsgálatokat, s a tapaszta­latokat külön meg is beszélik a községi tanács végrehajtó bizottságaival. A segítség cél­ja, hogy a községi tanácsok még jobban betöltsék az ál­lamigazgatásban rájuk háruló feladatokat. Dél-Ameriká- ban, a colornbiai drágakőbányák központjában él­nek a világ leg­drágább tyúkjai — Muzo környé­kén. Itt, ezen a tájon, ahol a bá­nyász ragyogó smaragdokat ra­gad ki a homokos talajból, a tyúko­kat gondosabban őrzik és ápolják, mint a legdrágább telivért a derby előtt. Próbáljon csak egy piros pecséttel ellátott Muzo környéki tyúkot vásárolni ! Ki fogják nevetni, sőt esetleg vásár­lási kísérletét a tyúkokra vonatko­zó törvény meg­szegésének tekin­tik. A muzói tyúkok állami tulajdon­ban vannak és a minisztérium fi­zeti az őket ^rző, gondozó, és na­ponta számbavevő indiánokat. A muzói tyúkok ugyanis lenyelik a drágaköveket. Természetesen a tyúkok nincse­nek értékük tuda­tában, mert ők tulajdonképpen csak a ragyogó homokot csipege­tik fel. A homok szilánkokat tartal­maz, és így gyak­ran előfordul, hogy a pirospe­csétes tyúkok e­gész kis vagyont hordoznak be­gyükben. A bá­nyavállalat azon­ban nem akar ily módon megká­rosodni, ezért áll­nak a muzói tyú­kok állami ellen­őrzés alatt. Ez pedig azt jelenti, hogy csak állami tisztviselő jelenlé­tében szabad tyú­kot levágni. A le­ölt állatnak Kité­pik a begyét és selyemfonállal ósz- szekötik. A tiszt- vise’ő rányomja pecsétjét és be­szolgáltatja a bá­nyavállalat veze­tőségének. Ezek- után a tyúkot ugyanúgy, mint mindenütt másutt a világon, tulajdo­nosa megsütheti, megfőzheti, vagy eladhatja, de már csak néhány cer,- tavot kaphat érte. Jogosan felme­rül a kérdés, ho­gyan ellenőrzik a muzói bányavidé­ken az embereket, ha már a tyúkok­nál is ilyen bo­nyolult módszert alkalmaznak? Nos, a bányaterü­letre csak külön­leges állami enge­déllyel szabad be­lépni és minden látogató — rang­jára és állására való tekintet nél­kül — kénytelen röntgenvizsgá­latnak alávetni magát, mielőtt el­hagyná a telepet. Állítólag volt idő, amikor a bányá­ban alkalmazott indiánokat kény­szeroperációnak vetették alá, meri a tyúkokhoz ha­sonlóan lenyelték a drágaköveket, hogy ilyenformán gazdagodjanak meg. A röntgen­vizsgálatoknak ma már oly fé­lelmes híre van hogy senki send próbál smaragdo­kat eltulajdoníta­ni. Ennek ellené« szigorúan tiloí bármit is a föld ről felemelni anél kül, hogy az il lető előbb vals‘ melyik felügyelő értesítené. Ezenkí vül megtiltottái az asszonyoknak hogy a bánya te rületére lépjenek Ezt az udvariat lan rendelkezés állítólag azért hoz ták, mert a bá nyavállalat veze tősége száma rossz tapasztala tott szerzett női vendégek látc gátasakor. A fc mérnök mosolyog va jegyezte meg — Csak azét hoztuk ezt a ren delkezést, mei nem akarjuk ne látogatóinkat f« leslegesen kíséi tésbe hozni. ^WVWA/W\MAAAAAM/W\WVAAAVWWVWSAAVWWVWWVWWWWVWVWWVVMAAA/V/WS(\\WWWNW/VW * KÁRTYA, BOR, közöny, semmittevés, vagy meddő és már eleve bukásra ítélt küz­delem a falu változásáért és változtatásáért: ez volt lénye­gében a falusi értelmiség sor­sa a múltban. Az orvos tehe­tetlen volt a tüdőbajjal, a ta­nító a szellemi sötétséggel, s együtt: minden jószándékú ember: a korral, amely ezer rettenetes béklyóba kötötte az embert, a gondolatot, az egész életet. S ha már céltalan volt a munka, vagy legalább is an­nak látszott, vajon segíthe­tett-e az értelmiség sorsán, hogy volt szórakozási lehető­sége, kulturális élete, művelő­dési lehetősége? De az sem volt: csak kártya, bor, közöny, semmittevés, vagy meddő és már eleve bukásra ítélt küzdelem. „Magyar Al­föld, gond a dombja, — temploma cövek, talaja mély aludtej... — de hánykolódnak benne szögletes kövek”, vette szinte tökéletes találó négy sorba József Attila a magyar falu képét, de jósolta meg jö­vendőiét is. S a hánykolódó „szögletes” kövek megváltoz­tatták a világot az egész nép. s ezen belül a falusi értelmi­ség világát, életét, perspektí­váját is. Domoszlón jártam, beszél­gettem néhánnyal azok közül, akik a falu intelligenciáját je­lentik. Már az. hogy ma ide- soroltatik az agronómus, de ide a tanácselnök is, — sokat sejtet a változásból. Kultúra* Domoszló — anno 1958 lis életükről, művelődési lehe­tőségükről érdeklődtem, s mind a munkájával kezdte. Erről beszélt dr. Czáka An­dor, aki nem Csehov, de a népi demokrácia körorvosa, erről dr. Ligái László a fiatal, de nagyon komoly, magábazárkó- zott körállatorvos, erről a fia­tal agronómus Falcsik János is. A munkáról! S NEM FRÁZISBÓL és nem azért, mert hát mit lehetne mást csinálni egy alig néhány- ezer lelket számláló faluban, ahol még a mozi is kétszer játszik, s akkor is rosszul? Mit mást: mint dolgozni. A dolog lényege egészen más. Dr. Czá­ka ezt így fogalmazta meg: — Ez az én népem serény és egészséges nép... Öröm lát­ni. hogy nem idegenkednek az orvostól és hallgatnak a taná­csára. A körállatorvos meg így: — Ebben az évben még ed­dig nem volt baromfipestis... Lehet, hogy ez kicsit szára­zon hangzik, s a városi ember számára, aki baromfit legin­kább csak a piacon lát, nem sokat mond, — pedig ez elért célt jelent. S nagyon nagy dolog az, ha az ember elérheti célját, ha látja munkájának eredményét, ha sikerrel harcol a tüdőbai és az egészségügyi kultúrálat- lanság ellen, ha van eredmé­nye az állategészségügy szol­gálatába állított munkának. Ménedig van. Nem céltalan ma a falusi értelmiség munkája, s ez mindennek az alapja. Az agronómus szavai nyomán bel­terjessé válik a mezőgazdaság, eredményessé a növényvéde­lem, Fridrich Ferencné igaz­gatóhelyettes, aki már 26 éve tanít, csak megelégedetten néz­heti, mint törnek feljebb, egy­re feljebb a tudás várának lépcsőin jó tanítványai, — egyszerű parasztgyerekek. Nem volna igazság, ha ezek után, mint valami mellékes problémáról ejtenénk szót az orvos, az agronómus, a peda­gógus és a többiek önművelési lehetőségeiről, a szórakozásról, a társadalmi életről. Hát itt bizony még nem rózsás a hely­zet. ha a jövő céljait vesszük alapul a jelenhez, de nagyon is örvendetes, ha a múlt való­ságához tesszük az összehason­lítást. Czáka doktor például a rendes havi orvostovábbkép- zőn kívül bejár Gyöngyösre a gyermekosztályra, — tanulni. Sebész szeretett volna lenni valamikor, de ha a sebész klini­kán tanul, nincs, vagy alig van magánprakszisa az első években. A megélhetés! — ez a parancsoló isten tette falusi orvossá. De már megszokta, nem bánja, — gyermekgyó­gyászatot tanul. Ugyanez a helyzet, már ami a továbbkép­zést illeti az állatorvossal, a pedagógussal, de ez az agrono- mussal is, aki a technikum el­végzése után most akar be­iratkozni a főiskolára. RÁDIÖ MINDEN házban, Fridrichnénél minden szobá­ban. Könyvek és újságok és újságok és megint újságok. Az orvos asztalán halomban a fo­lyóiratok. az igazgatóhelyettes valami hét újságra fizet elő és olvas. rengeteget olvas. Csak a falusi könyvtár könyv- állományát kellene már kibő­víteni — sóhajtja. — mert agyonolvastuk azt már mind. Az agronómus hazajár Gyöngyösre táncolni, szórakoz­ni. Czáka doktornak autója van, — színházba készülnek Festre, valamelyik nap — ha már éppen nem voltak. És Romániába. És autóval. Az ál­latorvosnak még nem jött ösz- sze a pénze autóra, de van mo­torja. amely nemcsak munka­eszköz, de lehet vele strandra járni, kirándulni, vagy Gyön­gyösre moziba... — ...Mert a domoszlói mozi! — legyint mindegyikük elke­seredve. Se hang, se kép, csak lárma... Ami azelőtt jellemző volt a falusi értelmiség életére, az ma, legalábbis Domoszlón: nincs. Nincs társadalmi élet. pontosabban nincs társasági élet. Miért, miért nem? Ne firtassuk. Talán a korkülönb­ség, talán a munka, talán csak egyszerű kényelmessé: De az udvarias találkozások« a falut érintő közös probléma megbeszélésén túl él mint egyik magának, a maga szá: íze szerint, dr. Czáka tanáé: tag, ott van a tanácsülésen i állatorvos, az agronómus. í iskolaigazgató is, — mind é ismerőleg nyilatkozik a tanács elnökről, aki segíti munkáit, kát, hallgat szavukra, de... — A mi igazi társadalrJ munkánk a munka, a becsük tes eredményes munka * mondja a körorvos, s igaz; kell adni. Hiszen éppen ma azon fáradozik — nem társ; dalmi munkában, hanem ugj munkája keretében —, hog népfürdőt építsenek a közséj ben... Összeolvad itt az úgyni vezett társadalmi munka í élet mindennapiságával. a mii dennapi serény, becsületes < sok eredményt hozó munkí val. Nem teljes a kép. nem lehet. Sok momentuma, összi tevője van még egy ilyen k községben is a falusi érteim ség életének, munkájának, és világnézetének is. de ÍZELÍTŐNEK, hogy ig él — anno 1958. — egy m< gyár faluban, amely, ha nej is alföldi, de amelynek ugyai csak „aludtej” volt a talaja - így él ma az értelmiség. S hog így él, az igazolás is: a pá politikájának igazolása. GYL'RKÖ GÉZA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom