Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-07 / 167. szám

tSSS, augusztus 7,. csütörtök

\ t I- 1 i Nyári munkák, nyári gondok

a mezőszemerei Űj Világ Tsz-ben

(Tudósítónktól)

AKÁRCSAK A MÉHEK tavasszal, akácvirágzás idején, úgy dolgoznak most nyár derekán a mezőszemerei Üi Világ Termelőszövetkezet tagjai. Most van a munka dandárja, s ha valahol szükség van a dolgos kézre, akkor itt igazán égető szükség van minden emberre. Közel 600 katasztrális hold föld ezernyi gondja, baja, nyári munkája, mindössze 72 tag vállain nyugszik. Igaz, ez a 72 tag nem akármilyen emberek gyülekezete. Szorgalmas, munkabíró és dologszerető emberek az Üj Világ Tsz tagjai, különben hova is jutnának igyekezet nélkül.

Megbolygatott hangyabolyhoz hasonló a szövetkezet központi épületének környéke. Az udvaron motoros szelektáló gépek berregnek. A férfiak szinte szaladva hordják ki-be a raktárba a teli búzászsákokat. A nők közül többen — így Kelemen Józsefné, Bukta Mi- hályné — kézzel hajtható szelektáló rostával tisztítják meg az új gabonát a gaztól és a gyommagvaktól. — Azért van Szükség a tisztogatásra, magyarázza Papp Miklós raktáros, mert kombájnnal arattuk le a termést, és utána kell tisztítani. Körülbelül 20 vagonra való búzát, árpát és egyéb gabonaneműt szabadítanak meg így a gyomoktól és a gaztól.

Kinn a határban is ugyancsak mozgalmas az élet. Az egyik darab földön nemrég vágta le a kombájn az utolsó 9 hold tavaszi árpát, és nyomában már tárcsáznak is. A sok munka közepette — mondja Kocsmát Lajos elnök — azért a másodvetésre is gondoltunk. Elvetettünk több mint 20 hold silónak való napraforgót, ezenkívül 10 hold rövid tenyészidejű kukoricát. Ezt nem siló takarmánynak szántuk, hanem rendes szerződött növényünk lesz. Holdanként 15—20 mázsás átlagot ez is fnegad, az Emberekkel beszélgetve azonnal megtudjuk, hogy most minden erejükkel a tavaszi szárazság által okozott károkat próbálják pótolni. Miképpen sikerül ez? Tekintettel arra, hogy a borsó is gyengén fizetett, most egyéb növényféleségek jó gondozásával akarják pótolni azt, amit a borsón elvesztettek. Egyik ilyen növényük a salátamag. A szövetkezetben már szinte í,hagyományai” vannak a salátamag termesztésének.

Eredményeiket minden bizonnyal az idei Országos Mezőgazdasági Kiállításon is bemutatják majd. Az idén 5 holdnyi területen termelnek ilyet. Kapálását, sarabolását már rég befejezték, sőt a napokban már a szedéshez készülnek. Nagy gondja lesz a szedéssel a növénytermelő brigád tagjainak, mert ezt fokozott óvatossággal, hajnalban kell szedni, a szemek különben kiperegnek. S azt, hogy érdemes ezzel foglalkozni, bizonyítja a 2800 forintos mázsánkénti átvételi ár is.

Másik ilyen növényük a hagymamag. Ebből 8 hold vetésük van. Holdanként 3—4 mázsás átlagot és mázsánként 3600 forintos átvételi árat számítva, ez sem rossz jövedelem. A felsoroltakon kívül még a búzát is jól értékesíthetik, mert 5 vagon fajtiszta vetőmagbúzára szerződtek, s nemsokára azt is elszállítják.

Sok most a dolguk a foga- tosoknak is. A kombájn után hátrahagyott szalmát haza kell szállítani a földekről. Németh Lajos, Szénái Mihály és a többiek most éppen a szalma hazaszállításán fáradoznak. Külön gondot, de egyben ugyanakkor jövedelmet is jelent a kertészet munkája. A hétholdas kertészetben most van a paprika, a paradicsom és a káposzta szedése. A kertészek napközben a termést szedik, reggel pedig a környező községekben és a járási székhelyre látogatnak el árusítani. Most éppen Mezőkövesdre készülnek, ahová 3 mázsa paprikát, két mázsa paradicsomot, és öt mázsa káposztát szállítanak.

A SZÖVETKEZETI gazdaság felbecsülhetetlen segítőtársa a nagy öntözőberendezés. Most ugyancsak hasznát tudják venni. A búzavetésre ugyanis vörösherét vetettek. Most, miután lekerült a tarlóról a búza, kitűnt, hogy a vöröshere nem fejlődött elég szépen, egy kissé meg van csi- gázva. Egy jó eső nyilván sokat segítene rajta. Ezt pótolja

az öntözőgép. A hatalmas csőrendszer három szórófejjel van ellátva, és 55 lóerős Dieselmotorja a Rima patak vizéből szivattyúzza a termékenyítő esőt a vöröshere táblákra. Az öntözést Dobó Géza agronó- mus irányítja, a gép jó működéséről pedig Jakab Rafael gépkezelő gondoskodik.

Az állattenyésztőknek is megvan a maguk gondja-baja. A legfőbb baj az, hogy kevés a legelő. Tizenhét darab fejőstehenük van, s ha az állomány nem kap jó takarmányt, akkor nap mint nap csökkeni fog a tejhozam. Molnár Lajos és Bukta Miklós mindent elkövetnek a legelő pótlására, a jó takarmányozásért. A kertészetből gondosan összegyűjtik a lehullott káposztaleveleket, s azokat a hasznos növényi hulladékokat, amelyet a jószág szívesen elfogyaszt, ezenkívül mindennap sok csalamádét ka- szálgatnak le a fejőstehenek táplására.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a szövetkezet 5 holdas tábláján megérett a diny- nye. A dinnyeszezon, a szedés, az árusítás munkája ismét csak munkát, és tennivalót ró a tagságra. Azután nemsokára itt a betakarítás. Sikerrel védekeztek a burgonyabogár ellen, és 100 hold burgonya termését kell majd felszedniük, elvermelniök. A burgonya után következik a napraforgó, a kukorica, és így tovább, egészen késő őszig nem szűnnek a gondok, bajok, amelyekkel sorra meg kell birkózniok a termelőszövetkezet tagjainak.

AZ ELMONDOTTAKBÓL is látható, hogy ezer a gond és a baj az Űj Világban, de minden munka nyomán ott láthatjuk azt az eredmény^ azt a várható jövedelmet, amely a tagság részesedését, s a közös vagyon gyarapodását segíti majd elő. A szövetkezetiek pedig a nehéz munkák, a rekkenő hőség ellenére is bátran állják a sarat, megbirkóznak a nehézségekkel, hiszen érzik, hogy itt minden az övék, és amit tesznek, azt maguknak csinálják.

Élménybeszámoló Petőíibányán

kára is. Csütörtökön este 7 órakor újabb élménybeszámolót tart a kongresszus munkájáról, határozatairól — Petőfi- bányán. Az élménybeszámoló iránt nagy az érdeklődés.

Képi ellenőrök

tanácskozása

A gyöngyösi járásban első ízben gyűltek össze az elmúlt napokban a járási Népi Ellenőrző Bizottság tagjai és a községi népi ellenőrök. Az értekezletet a járási tanács székházában tartották meg. A vita során kicserélték az eddigi munkák során szerzett tapasztalatokat és megbeszélték milyen feladatok várnak a jövőben a népi ellenőrökre.

Éjszakai műszak a földeken

Az idén a termés gyors betakarítása érdekében egész gyakori lett a gyöngyösi járásban az éjszakai munka. Nemcsak az aratást végezték éjszaka, hanem a behordást, a takarmányok betakarítását is. Szerencsére az elmúlt napokban szép holdvilágos esték voltak, s ezt ebben a járásban nemcsak a fiatalok használták ki, hanem a szorgos paraszt- emberek is, hogy mielőbb befejezzék a nagy nyári munkákat.

Jó lesz a szüret!

Ezideig igen jó termésre van kilátás az egri Balázs Ignác Tsz szőlejében. A tizenegy holdas területen holdanként 28—30 mázsa szőlőre számítanak. A szövetkezet tagjai az idén mintegy 2500 darab oltvánnyal pótolták a hiányokat, mely munkálatokat az egri tangazdaság útmutatásai szerint és segítségével végezték el.

Qlyílt Imii tgjj, ILclUlL LdjtyJuS-Z

Jfedves Ismeretlen! — így kellene kezdenem ezt a levs*

1*- let, ha valóban az lenne: ismeretlen. De mi máf ismerjük egymást. Igaz, sohasem beszélgettünk egymással, a nevét, címét sem tudom, egyszer volt alkalmam hallgatni, ahogy beszélt.

1958. július 9-e volt, délután. Miskolc felé robogott * vonat, Ludas és Kál-Kápolna között. Maga. a peronon állt, az ablak mellett, nézte az elfutó tájat és a kalauzzal beszélgetett.

— „Szép munka az aratás” — így kezdte a kalauz.

— „Szép annak, aki nézi, de aki csinálja?” — válaszolta Maga a válla fölött fintorgatva, fitymálón.

Ezekre a szavakra felfigyeltem, nagyon megragadtak a fülemben. Későbbi beszélgetésükből több mindent megtudtam. Azt is, hogy Maga a gyöngyösi vasútépítőknél dolgozik. A kalauz azt kérdezte, jobb-e ott, mint a kapa mellett. Azt válaszolta: jobb, mert ott lógni lehet!

— „Azért is fizetnek?” — kérdezte mosolyogva a kalauz, s Maga szóról szóra ezt válaszolta neki:

— „Persze, hogy fizetnek! Négy forint órabért. Lapátoljuk a kavicsot, salakot és ha ellógjuk az időt, dolgoznak helyettünk mások... Mikor felvettek, odaállítottak a lapát mellé, s azt mondták: dolgozz! De hál’ istennek, nem állt mögöttünk a pallér.”

— „No, akkor magukkal se sokra megy a vasút! — így a kalauz.

—* „Hát minek vettek fel? Tudhatták volna előre, hogy kész ráfizetés az egész.”

Engedje meg, hogy most, utólag, én is fűzhessek néhány szót ehhez a beszélgetéshez... Otthagyta a falut, a földet, a munkát, egy másik, könnyebbért, mert ott nem kell dolgozni, ott „lóghat”. Szomorú dolog ez nagyon. „Sokan így csinálják” — rándítaná a vállát. Tudom, de ez így még szomorúbb. A Maga erős karjára is szükség lenne ilyen dologidőben. Odahaza, a falujában talán öreg szülei fáradnak a nehéz munkában, segítség híján.

Kérdem most, vajon milyen asszony, milyen feleség lesz Magából, milyen segítőtársa egy — talán szorgalmas férjnek? Hogyan fogja nevelni a gyermekeit és mire tanítja őket, dologtalanságra, lusta kényelemre? Gondolkozzék kicsit ezen. Később, lehet, már nehezebb lesz, megbosszulja magát az elpazarolt idő. A mi rendszerünknek nincs szüksége az ilyen „lógósokra”.

Végül még csak egyet: nemcsak én ítélem el a magafajta fiatalokat. Sok-sok becsületes, dolgozó ember — köztük lány is — egyetért velem. És ebben biztos vagyok.

őszinte jóakarója:

DÁVID JÓZSEF.

Van gépalkatrész, - csak nehéz hozzájutni- Egy gépállomás mindennapi gondjaiból —

ÜRES, KIHALT ÍGY augusztus elején a gépállomás udvara. A gépek és emberek kint vannak a területen. Szántanak, csépelnek, szállítanak hol itt, hol ott a környéken. Bent az irodában találkozunk Barkóczy György munkagépmechanikussal, aki éppen indulni akar valamelyik faluba, hogy megnézze, ellenőrizze a munkát. Néhány szót akarun« váltani, mikor bekopog egy kékzubbonyos ember. Vidékről jött, alkatrészekre van szükségük sürgősen, hogy a legrövidebb időn belül folytatódhassák a munka. A Besenyőtelken dolgozó egyik gép romlott el, ahhoz kellenek az alkatrészek. Máris sorolja a

Pillanatképek az egri strandról

III.

Barnára pácolt, fiústermetű lány sétál el előttem a medence szélén — félórán belül negyedszer. Ruhája nem vizes (hetek óta nem látom vizesnek) megy a medence szélén. Látszólag elmerül vonalainak dallamos ringásában, hol a betont nézi elmélyülten, hol a távoli fákat. Ha valaki ráköszön, valahonnan ellopott, „konzum’-mosolyával fogadja az üdvözlést.

Én, a partravettetett hal, sülésem közben, a ragyogó kánikulában, fél szememet használva, a kíváncsiság és a lustaság miatt, most azt veszem észre, hogy pár lépéssel fejem előtt, a nimfa megáll. Arcán változik a beidegződött mozdulatsor. Előrenéz. Gyermekes mosolygással, az öröm érezhető naivitásával és várakozásával. Előrelendülő testtel és karminpiros szájjal kiáltja: Szevasz!

A szó megett feltűnik egy szőke fiatalember. Nevetve jön, kezet ráz a lánnyal, átkarolja és mint az ezeréves ismerősök, így, átkaroltan mennek visszafelé. A lány fészkénél (mennyi minden akad egy ilyen strandon fekvő női szálláson?) pár percig beszélgetnek. A fiú feláll, a lány gumi- sapkát húz a fejére és megtörtént az, amire ismeretlenül és titokban várok hetek óta: a lány mellettem jókedvű, szőke lovagjával a vízbe merül.

Véleményem szerint a lányszükséges anyagokat. — Kalászfelhordó lánc, hetvenes tőcsavar, háromnyolcádszor harmincas fejcsavar és még egy néhány darab, amire feltétlenül szükség van. Barkóczy György mechanikus máris intézkedik és néhány perc múlva berreg a motor és viszi az alkatrészeket Besenyőtelek felé.

— így megy ez nálunk, — mondja Barkóczy elvtárs. Ahol hetvenöt erőgép van, ott sok alkatrészre van szükség. Évi alkatrészszükségletünk eléri a nyolcszázezer forintot. Nem beszélve arról, hogy sok darabot már idehaza magunk tudunk elkészíteni, kijavítani, ami természetesen jóval kevesebb összegbe kerül, mintha üzletből kellene megvásárolni.

— Van-e elegendő alkatrész, milyenek a beszerzési lehetőségek? — Kíváncsiskodunk a gépállomás mechanikusától.

— Alkatrészek terén ma már nincs különösebb problémánk,

— kapjuk a megnyugtató választ. Amíg 1955—56-ban igen sok volt a hiánycikk, addig ma hiánycikkről jóformán alig beszélhetünk. 1957-ben mind a mai napig igen sokat javult az anyagellátás és csaknem teljesen megszűnt az alkatrész-hiány, Van ugyan egykét dolog, ami nehezen beszerezhető még ma is, így a D. T. lánctalpas alkatrészei és néhány kombájnmotor alkatrész is. Túl az alkatrész problémán ma már inkább az alkatrészek megvásárlása körül vannak nehézségek.

A GAZDASÁG UGYANIS nem halmozhat föl hosszú időre alkatrészeket, és így csak mindig a legszükségesebbeket és az éppen szükségeseket vásárolja meg. Készpénzért csak 500 forintig vásárolhatunk, ötszáz forinton felül pedig már csekkre lehet

csak vásárolni. Ez elsősorban azért baj, mert egy géphez szükséges alkatrészeket is több üzletben lehet csak beszerezni, ami egyenként nem éri el az ötszáz forintot, tehát nem vásárolható csekkre* de ötszáz forint meg kevés. Egy példát hozok fel — mondja Barkóczy elvtárs. — Ha Csepel motorhoz kell dugattyú, vagy szimering gyűrűi az Budapesten, a Rákóczi úton kapható. Ha ugyanolyan motorhoz hengerfej szükséges, azért már a Népköztársaság útjára kell elmenni, de Csepel motorhoz elektromos részek csak a Lenin körúton kaphatók. Egyéb alkatrészekért pedig a Deák-téri szaküzletet kell felkeresni. így előfordul, hogy alkatrészekért fél Budapestet össze kell járni, míg megszerezheti az ember, nem beszélve arról, hogy mindenütt készpénzzel kell fizetni, mert az egyenkénti vásárlás nem haladja meg az 508 forintot. — Ilyen problémáink vannak mostanában, ami természetesen még mindig sokkal jobb, mintha anyag, alkatrészhiány lenne és nem lehetne beszerezni sehol sem. — Annyi bizonyos, hogy ebben az évben még nem fordult elő, — és valószínűleg nem is fog, — hogy valamelyik gépünk ne dolgozott volna alkatrészhiány miatt. Van alkatrész, csak körülményesen lehet hozzájutni.

NEM TARTOTTUK FEL tovább munkájában Barkóczy György mechanikust, hisz sok brigádszállásra, faluba kell még ellátogatnia, hogy meggyőződjék, mindenütt rendjén halad-e a munka. Lényeg az, hogy alkatrész van, és ahol baj kerül, ott nyomban ott terem és segít a gépállomás javító brigádja.

Sz. I.

A tsz boldogulásáért

Varga István, a gyöngyöspatai földművesszövetkezet mezőgazdásza volt eddig, s mint ilyen, sokat segített a helybeli Rákóczi Termelőszövetkezetnek is, ahol eddig nem volt agronómus. A szakmai segítségnek meg is volt a látszatja a szövetkezet munkáján, ezért a tagok maguk is hívták, hogy dolgozzon állandóan közöttük. Varga István úgy döntött, hogy felmondja az állást a földművesszövetkezetben, s ezentúl minden szakmai tudásával a tsz termeteset, elsősorban a gyengén álló állattenyésztését segíti. A tagok örömmel fogadták az agronómus elhatározását.- A MÁTRA VIDÉKI Szénbányászati Tröszt, mint hírül adtuk, meghosszabbította munkaverseny szerződését az ózdi tröszttel, több ifjúsági brigádot szerveztek, s az első félév eredményei alapján 70 000 forint jutalmat osztottak szét * legjobb brigádok között.

ban és a nyárban új korszak kezdődött.

IV.

Nem eléggé reklámozzák, ezért nem használják talán annyian a vastag vízsugarú zuhanyozót az egri strandon. A bennszülöttek „dögönyöző”- nek hívják. Érdemes elnézni délutánonként az oda zarándoklókat. Egyórai állás után a nagy számok törvénye szerint az alábbi statisztikai adatsor alakul: 23 nő. ezek közül 10 kövér, 9 testes, 4 tíz éven alúli, 18 férfi, ezek közül kövér 7, gyermekkorú 11. A nők nagyon sokáig és kegyetlen buzgalommal veretik hátukat és egyéb testrészeiket, nyilvánvalóan fogyás céljából. Olykor az sem számít, ha a fürdőruha itt-ott megcsúszik, mert a nagy „zivatarban” az ilyen kicsire nem adnak a buzgók. Van, aki has- mánt fekszik a vízsugár alá, van, akit idébb-odébb lökdös a lezuhogó víz. A férfiak azért veretik pocakjukat, hogy kellemesen elfáradva, még jobb étvággyal ehessenek, a nők — úgy hiszem — szintén. De azért a nők csakugyan szeretnék, ha karcsú alakjuk miatt utánukfordulnának.

Az egyik középkorú, teltkarcsú hölgyet figyelem, amint nagy szuszogással jön fel a magaválasztotta pokolból. Igazítja a magánhordott igazítani valót, a fejéről leveszi a nylon-zacskót, a lugashoz megy, letelepszik. Előveszi a férje mellől a nagy, cipzáras vászonbatyut és pótolja a kiadott energiát. Nagyon sokáig ...

Ezt a dögönyözöt komolyan kellene propagálni.

(f. a.)

tükrének, vagy a vásárolható tükörnek hisz csak? A szülők látták már így lányukat a strandon, éretlenségének teljes kivirulásában?

H.

Húsz—huszonkétéves fiatalemberek. Idegenek ebben a városban és ezen a strandon. Ezt abból állapíthatom meg, hogy nem tudnak fekvöpadot szerezni, mindnyájan együtt szállnak vízbe és az idegenek önfeledt, gyermekes jókedvével játszanak. Póz nélkül. Egy ideig ficánkolnak a vízben, lelenyomják egymást, aztán elhatározzák, hogy produkálnak valamit. Hatan összekarolnak a méteres vízben, azokra feltornyosulnak hárman, azok tetejébe mászna fel még egy merészebb. Mindez nem megy szó nélkül. Az alulállók megjegyzéseket tesznek egymás ügyetlenségére, szidják tréfásan azt, aki nem tud gyorsan és kevés mozgással feljutni a torony csúcsára. Az egyik hasonlatnál az épülő gúla akkor csuklik össze, amikor a legfelső fokra kijelölt fiú már majdnem a hegyére jut. Hatszor kezdik újra, amíg végre sikerül. A gúla tetejére felküzdött fiú formás szaltóval fejezi be a mutatványt. Aztán lovacskáz- nak.

Sokáig elnézem őket és nem túltengő játékukat. Derűs kép és szórakoztató látványt nyújtanak. Kérdésemre udvariasan válaszol az egyik:

— Szombathelyiek vagyunk.

|(VVWWVWVVVVVWVVVVVVvv»v»»-».

I.

A lány a strand legforgalmasabb csücskén, parányi gyepszőnyegen, öt—hat barátnője között ül. Kimagasodik közülük, mint általában a királynők az udvarhölgyek közül. Mert itt nagyjából arisztokratikus ranglépcső uralkodik, csak észre kell venni.

A lány alig tizenhatéves. Törökülésben szerénykedik. Két karját átfonja térdein, de csak annyira hajtja meg derekát, hogy az egyik udvarhölgy fésűjével sokáig és gondosan rendezhesse a körülrajongott lány haját. Többen tanácsot adnak a barátnőből átalakult fodrásznak, hogy ezt a tincset így, azt a tincset úgy, a fülénél ide, a homlokánál oda —, szóval a Lány (szebb így, nagybetűvel) feje — csak külsőleg — részletesen megtárgya- lódik. Az elhaló és újuló rajongás a barátnők részéről azonban nem egyértelmű. Baloldalán az egyik udvarhölgy ugyanolyan ülésben, mint a ■„sztár”, irigykedve és arcvonásaiból sejthetően, úgy szemléli' a „bálványt”, hogy az már kész szentségtörés.

A „bálvány” tűri a magasságba emelő rajongást, a közelről és apróka, tapasztalatlan szájakból elhangzó dicshimnuszokat. Arcán Angliai Erzsébet túlméretezett gőgje, tudással és élettapasztalattal teletömendő fejének jelenlegi könnyűségének tudattalanságával elnéz a járókelők feje felett. Olykor félszeg fiúk köszönését nyugtázza fejbólin- tással és hangtalanul. Mire gondol? Örül valaminek? Milyen lehet, ha otthon, önmaga előtt levelkezik? A mások

Bécsben tartotta legutolsó ülését a Nemzetközi Nőkongresszus. A kongresszuson — mint már hírt adtunk róla — részt vett Horváth Nándorné, a Heves megyei Nőtanács tit-