Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-07 / 167. szám

. úrtök L i S A boldogság titka ifer tízéves házasok lehet- volna meg. S nem értelmiségi foglalkozásúakról van szó, aki­ket — ha munkát kaptak — tele, gmikor az első, becsületes bátort megvették. Tíz éven ke­resztül spóroltak, kuporgattak — á bútorra. Időnként a férfi megdühö- sodött; fogta a pénz egy ré­szét és kiment a lóversenyre# hátha. Kezdhették majdnem az elején. Egy ilyen próbálkozás hozta meg tulajdonképpen a sikert: befutott a megtett ló és lett bútor is, sőt szőnyeg is, sőt ruha iá. Aztán hosszú-hosz- szú évekig nem történt semmi beruházás a családban, míg­nem a második világháború elvitte azt is, amit a szerencse és a kemény spórolás összeho­zott. Hogy ki volt ez a házaspár? Minek nevezzem meg őkel: egy a sok közül, kik így, vagy ügyi de keservesen megküz­döttük otthonukat, fiatalságuk, szerelmük legszebb ideje ment el arra, hogy — dehogy is pol­gári, csak valami — normális életkörülményt teremtsenek meg maguk számára. A ma fiataljai természetesnek ve­szik — s lelkemre mondom, hogy ez jó dolog —, hogy esetleg már bútorral, ruhá­val. fehérneművel, motorral felszerelve induljanak neki az életnek. De legalábbis egy-két év és megvan a kombinált szoba, egy-két év és kész a családi otthon... Igaz, hogy ta­karékoskodnak, igaz, hogy spórolni kell, mert nem Kána­án, hanem csak gazdagodó or­szág a miénk még. de nem ve­rítékéé, éhezős, idegeket, sze­relmeket felőrlő takarékosság ez. Munkám során sok, nagyon sok családnál megfordultam. Sok fiatal házaspárnál is. El­enyésző százalék az, ahol a menyasszony—vőlegénykori ál­mok rövid néhány év alatt ne valósultak volna meg, vagy legalábbis jórészük ne valósult többé-kevésbé megfizették a múltban is. Nem! Esztergályo­sok és bányászok, tsz-parasz- tok, tisztviselők, sofőrök, munkásból lett katonatisztek: a nép sűrűjéről van itt szó. Nem gondtalan ország a mi­énk. Sem a párt, sem az állam­vezetés egyetlen egyszer ki nem jelentette, hogy egy mé- zesbödön Magyarország, ame­lyet csak körül kell ülni. Ezek az emberek, az esztergályosok és bányászok, a tisztviselők, vagy a többiek — ki-ki a ma­ga módján — keményen meg­dolgoznak pénzükért. Nem valamiféle állami-kegy nyo­mán jutnak bútorhoz, motor- kerékpárhoz, divatos ruhához, vagy a legújabb típusú baba­kocsihoz. Ezt senkisem állítja, még akkor sem, ha tudjuk és mondjuk: mennyit kap, ki há­zat épít, lehet venni részletre is bútort, autót, babakelengye, szülési segély jár,— hogy csak néhányat említsünk. De az ott­hon, a családi fészek szépsége és kényelme, a megvalósuló álmok és tervek realizálódása a munkán, a sokszor kemény és áldozatos munkán alap­szik. De...! Mint minden dolog­nak, ennek is van egy „de”-je. Azok, akikről a fentebb szól­tam, azok sem ölhetett kézzel várták a bútorüzletest, hogy úgy penitenciaként, berendezi a lakásukat. Évtizedek mun­kája, verejtéke, hosszú évek munkanélkülisége, elszánt küzdelme, pálinkába fojtott bánata, alacsony munkabérek, lelketlen munkaadók, — egy­szóval az egész rendszer tette lehetővé, hogy a legelemibb álmokat megvalósíthassák az akkori fiatal házasok, a ké­sőbbi megtört öregek. Mert senki nem akarja azt állítani* hogy a 20. században, a szocia­lizmust építő Magyarországon luxus a rendes lakás, a rendes ruha, egy motorkerék­pár, vagy a rádió. Miért volna az? Hát azért építjük ezt az országot, hogy egyszer még a helikopter se legyen az! De és megint a „de” —, hogy ma ez már nem luxus, hogy ma ez már természetes, alig néhány esztendővel a proletár- diktatúra létrejötte után, azért az mégis csak említésre méltó. Azért arról csak lehet és csak kell beszélni, hogy a múltban nemcsak az embert, mint fizikai lényt tették tönk­re, de kiölték belőle az álmo­kat, megölték benne a tervező, szervező, a jövőbe bízó szelle­met, az utcák szemetébe ke­verték a szerelmet, pálinka­diktálta lesújtó ököllé változ­tatták a simogató férfikezet, s a káromkodások szennyes ára­datát kenték az egykor csak becézni és szép gondolatokat, terveket mondó női ajkakra. A hosszú mondat sem tudja mind összefoglalni: a múlt té­nyeit, s ezek a tények diktál­ják, hogy most kell be­szélni a fiatalok megváltozott életéről, a fiatal házasok álla­mi gonddal, ha úgy tetszik ad­minisztratív eszközökkel is megvédett boldogságáról. A múltban is voltak boldog házasok, voltak beteljesedett álmok, megvalósult tervek, — de ezek nem voltak általáno­sak. Ma is vannak, akadnak nehéz esztendők a fiatal há­zasok életében, — de most ezek a nem általánosak. Ami a két általános között van: ez a népi demokrácia 13 esztendeje. S ez nem frázisra felépített tervagitáció! Ámbár véljék egyesek annak, az igaz­ság akkor is igazság és ez 6zép, jó, boldogító, erőt adó. Gyurkó Géza Az egri uépkerti sörözőben hallottuk... .:. hogy augusztus 8-án, pén­teken este nyolc órai kezdet­tel, halvacsorával egybekötött magyarnóta-estet rendeznek. Az est keretében fellép: Har­mati Gyula magyamóta- énekes. A vendégek halászlé, rántott ponty, frissen csapolt sörök, égetett szeszes és hűsí­tő italok, hideg-meleg ételek közt válogathatnak majd* A magyarnóta-estre minden ked­ves vendéget szeretettel vár az Egri Vendéglátóipari Vállalat vezetősége. Vasárnap este a „Fekete Gyémántéban Délelőtt még sütött a nap. Délutánra már viharfellegek­kel borult be az ég, s az eső is megindult. De a rossz idő ke­veset zavart, akik szórakozni, táncolni jöttek az egercsehi bányatelepi „Fekete Gyémánt” vendéglőbe. Több mint 200 ember szorongott a vendéglő belső helyiségében. A disznó­toros vacsorával egybekötött táncest fénypontja a tombola volt. Fortuna talán egy fiatal­emberhez volt a legkegyesebb: éjjeli edénnyel ajándékozta meg! A muzsikát az egri „To- pi” hattagú dzsessz-zenekara szolgáltatta. A hangulatos este közel 10 ezer forintos forgal­mat jelentett a vendéglőnek, Az ítélet jogerős lesz Tf1 gymásután robbannak az atombombák a Csen- des-óceánon. A szovjet megfigyelőállomások je­lentése szerint négy hónap alatt 32 csendes-óceáni atom­robbantást észleltek. A robbantás-sorozat hivatalos, úgy­nevezett tudományos neve: nukleáris kísérletek. Az át­lag-ember azonban sokkal egyszerűbb, s tartalmában is igazabb nevet tud adni az amerikaiak csendes-óceáni ténykedésének: gyilkossági kísérletek. Mély felháboro­dással és érthető megdöbbenéssel figyelik szerte a vilá­gon a gyilkolás tudományának kísérleteit, amely már most fertőz, embereket öl meg. A gyilkos a bírói ítélőszék előtt felel tetteiért. Nem kétséges, hogy e kísérlet-sorozat tervezői és szervezői is felelni fognak a világ valamennyi népe és a történelem ítélőszéke előtt. S ott nincs sem fellebbezés, sem felmen­tés. Az ítélet jogerős lesz! Két szám — két világ íj z UNESCO statisztikája szerint Spanyolországban egy évben 16 könyv jut százezer lakosra. Hozzá­teszi a statisztika, hogy ez a legalacsonyabb szám a szerv által nyilvántartott országok között. Magyarországon — nem ismerem a hivatalos statisztikát 1957, még kevésbé 1958. eddig eltelt időszakára nézve — 1955-ben kereken 23 millió könyv jelent meg. Egyszerű számítással, 10 milliónak véve hazánk lakosságát, minden emberre több mint két, minden százezer emberre több mint kétszáz­ezer kötet könyv jut. Kétszázezer és 16! Első pillanatra - elképpesztően hihetetlen arány ez szocializmust építő népünk és orszá­gunk javára. De csak az első pillanatra. Nálunk szocia­lizmust építünk, kulturált nemzetet alakítunk, a Francó- diktatúra fasiszta diktatúra. Hamis dolog volna a két rendszer közti különbséget csak e két számmal mér­ni, de éppen olyan hamis dolog volna, ha ezzel a két számmal i s nem mérnénk. Két szám: két világ! (látó) Beszélgetés a jövő két iparművészével — festegetés közben Mint minden községnek* a mi községünknek is van egy kedves szórakozóhelye, a mintegy 8—9 holdon fekvő jPetőfi-park. Itt minden ün­nepnapon összegyűl a falu ap- Taja-nagyja és itt ünnepelnek együtt. A park egy részének fásítása Jakab tanító bácsi ne­véhez fűződik, aki most is él­hal a fákért. Itt van elhelyez­ve Petőfinek a szobra, s díszíti még ezt a parkot a most tata­rozott kultúrház is. A baj azonban ott van, hogy ezen a nagy területen akkora kórók ágaskodnak, hogy las­san dzsungelnek tűnik, s ez már nem mondható dísznek. Ez a rész egészségtelen, mo­csaras, s a ragadozók fészke. A szomszédok sokat panasz­kodnak a görényre, mely pusz­títja a baromfikat* A napok­ban találkoztam a Nőbizottság elnökével és a körzeti orvos­sal. Tanakodtunk, miként le­hetne ezen segíteni. Ezt csak társadalmi munkával tudjuk leggyorsabban megoldani. Har­madik napon összegyűltünk néhányan, körzeti orvosunkkal együtt kaszáltuk az „erdőt”. Kivette részét a munkából a KISZ, a Vöröskereszt, a helyi boltvezetők és a dolgozó pa­rasztok is, mintegy 20—25 fő­ből álló brigád alakult. Jóleső érzés volt végignézni ezt a lel­kes munkát. Lehet szépet al­kotni, hiszen ez mindannyiunk érdeke. Kevés községnek ada­tott meg éz a szépség, s raj­tunk múlik, hogy gondozzuk. Mindannyiunk érdeke, hogy az újonnan beültetett fákat ne tördeljék le, ne faragják fej­székkel és ne engedjük a jó­szágokat, hogy tönkretegyék. A községi tanács vb. foglal­kozott azzal, hogy legalább 6 hónapra parkőrt állítunk be, de addig is a KISZ-szervezet vállalta a Petőfi-szobor és kör­nyékének karbantartását, a Nőtanács pedig a még fenn­maradt rész rendbehozását. A közeli napokban a tűzoltóság végzi el a gyomirtást a park­ban, s bízunk abban, hogy a község egyetlen lakosa sem húzódozik egy-két órás társa­dalmi munkától. JUHASZ MARTON, Rózsaszentmárton* ★ Az újságon keresztül szeret­ném felhívni a MÁV figyel­mét arra, hogy amennyire ere­jükből telik, tegyék biztonsá­gosabbá a dolgozók utazását. Ugyanis július 25-én a Salgó­tarjánból 12,03-kor induló 325. számú vonatszerelvény kevés kocsiból állt, s így a szabad szombat előtti utasforgalmat csak úgy tudja lebonyolítani, — Jaj, azt hittem már, hogy a férjem jöri haza — mondja zavarát mosoly mögé rejtve Lehó Istvánné, amikor kopogtatásunkra a bervai la­kótelep 5-ös épület második emelet első számú lakás ajta­ját kinyitotta. •— Hát annyira várja? — Igen! Egerbe készülünk vásárolni. — válaszolja ■— és jó volna, ha már jönne, mert nem találjuk nyitva az üzle­teket. — S mit vásárolnak? — Egy gyermekágyat sze­retnénk venni, háromhónapos kislányunknak, mert sajnos babakocsiját el kellett ad­nunk. Nem bírtuk már ide­gekkel az állandó le- és fel­hordást az emeletre. Míg ezeket mondja, beérünk a szép szobába. A parketten értékes szőnyeg simul a falig. Az ajtó mellett balra, dívá­nyon fekszik a kis „trónörö­kös", apró, piciny keze pó­lyáját markolja. Az ablak mellett toalett-tükör bővíti a kellemes berendezésű szobát, megduplázza a ragyogó búto­rokat. Asztal, szék még '”cs, majd ha a pénz összegyűlik rá, azt is megveszik. Az asz- szomy az egri Faipari Válla­latnál dolgozik, így nagy re­mény van rá. Leülünk a díványra. A kis­lány felébred és elmosolyogja magát az édesanyja szavára, aki beszédjében a múltba pergeti vissza az emlékezés fonalát. —» Őneki már jó lesz,., —* hogy az utazók még a lépcső­kön és a kocsiütközőkön is áll­nak, kitéve magukat a baleset veszélyének. Nem beszélve ar­ról, hogy a kalauzoknak lehe­tetlen a jegyellenőrzés. Ezért kérjük a MÁV illetékeseit, hogyha lehetséges, pénteken és hétfőn több kocsiból álló szerelvényt állítsanak össze, így az esetleges balesetet is el­kerülhetnék, s a hazautazó dolgozók is kényelmesebben utaznának. HERÉDI ISTVÁN, Hatvan. mondja elgondolkodva a 24 éves fiatalasszony — nem úgy, mint nekünk. Mi például öten voltunk testvérek. Apám föld­nélküli napszámos volt, 1945- ben kapott egy hold juttatott földet. Azután valamivel könnyebben ment... Férjem szülei Füzesabonyban laknak, ők is négyen voltak testvé­rek, családi körülményei ha­sonlóak az enyémhez. — Nem baj! ■— mondotta a férjem — amikor elvett feleségül, majd dolgozunk, s lassan minde­nünk meg lesz. Ügy is lett! Ma már a bútorunk nagy ré­sze meg van. Munkahelyemen csináltattam, 6000 forintba került. Férjem is, meg én is tudok öltözködni. Van rádi­ónk, amit ezer forintért vá­sároltunk. Minden évben kész, kihízott sertést veszünk, ami egész évre ellát bennünket hússal és zsírral. Hiszen a hétköznapok nagy részén üze­mi konyhán étkezünk.,. Míg beszél, megérkezik a férj is. •— Odakint roppant meleg van — ezt mondja a kézfogás után Lehó István, 25 éves finomszerelvénygyári lakatos, s közben izzadó arcát, karját zsebkendőjével töröl- geti. —r Hiába, az a kis emelke­dő, amely a gyár és a lakó­telep között van, ilyen időben könnyen kiszedi a vizet az emberből. De sebaj — mint a férj is mondja — két év múlva Pannónia motorral rövidebbé válik ez az út és szellősebbé. I AZ ELMÚLT HÉT végén az Iparművészeti Főiskola hallgatóinak 34. tagú csoport­ja érkézéit Egerbe gyakorlati munkára. A főiskolások — első évesektől ötödikesekig, fiúk és lányok — a néhány napos *,felderítő terepszemle” után tegnapelőtt Kezdtek munkához; az egriek azóta láthatják őket a városnak hol ezen, hol azon a részén, amint magánosán, vagy kettesével- hármasával, rajztáblák fölé hajolva dolgoznak —• festik, rajzolják a város és Környék szép részeit.. A jövő ipar­művészeinek e 34 tagú cso­portja egy hónapig tartózko­dik Egerben; minden hét vé­gén — tanáraik részvételével — értékelik, megbírálják az addig elkészített rajzokat, ak­Igen, mert úgy tervezik, hogy az asszony is a Bervába megy dolgozni. Neki is van szakmája: lakatos, de bárhol eldolgozik. Akkor a 2700 fo­rintos összfizetésük könnyen háromezer forintra emelkedik. S ebből az egyikük fizetését félre tudják tenni. Aztán ol­dalkocsit vásárolnak a mo- torKerékpárra, hiszen akkorra megnől a kislány és együtt megy vasárnaponként kirán­dulni a család. Aztán ruház- kodni akarnak.., Ezek a további tervek, ame­lyet meg lehet valósítani a je­lenlegi fizetés mellett két év alatt. S mennyivel szebben hangziK már ez a terv a fér­fi ajkáról, mint pár hónappal ezelőtt, amikor elkeseredetten egy jó lakás után vágyódott. Egy fészerszerű helyen laktak 1958. májusáig Egerben, s akkor minden kívánságunk egy szoba megszerzésében csúcso­sodott Ki. És egy szép napon kaptak. Gyerekágyat feküdt az asszony a kórházban, ami­kor a vállalat igazgatója át­adta a boldogságban úszó férjnek a frissen meszelt, koplett lakás Kulcsát, amely egy szobából, konyhából, für­dőszobából kamrából és elő­szobából áll. — Azzal jött be a férjem a kórházba — emlékszik visz- sza az asszony — hogy: anyukám van már lakás ... El sem aKartam hinni, de mutatta a kulcsot, s olyan boldogok voltunk ... Azóta egy-néhány hónap eltelt és varelleket, elősegítve ezzel a következő napok, hetek mun­káját. Két főiskolás lánnyal •— Szerdahelyi Laurával és Ku- czor Erikával — ismerkedtünk meg munka közben a foglár­utcai parton. Mindketten har­madévesek. Az első kérdést lokálpatriotizmusunk tette fei: hogyan tetszik nekik Eger? A nekünk megszokott kér­désre nem azt az ugyancsak megszokott választ kaptuk, hogy minden nagyon szép és minden nagyon jó, hanem ko­moly és szakszerű véleményt a városról, — a leendő mű­vészek szemével. A vélemény — mondani sem kell — ked­vező volt, ami 'ugyanis ért­hető, hiszen Eger várával, műemlékeivel, környezetével, a kislányunk is 786 forintot költetett magára, — neveti el a végét a csinos fiatalasz- szony. Nem sokat, 54 forintot fi­zetnek egy hónapban a lakás használatáért, és mégis ter­vükben szerepel egy egri laKás vásárlása. Itt úgy érzik távolabb vannak a mozitól, színháztól, könyvtártól, szóra­kozóhelyektől, stb. Pedig itt a kultúrházban esténként tele­víziós készülék mellett szóra­kozhatnának, de hát fiataloK és nagyobb „zaj" után vágy­nak. A napról-napra megvaló­suló terveik mellett mégis hi­ányzik a város, ahol felnőt­tek, ahol családot alapítottak és ahol azelőtt laktak..» Négy évet együtt töltő há­zaspár. Igaz, nem sok azoK- hoz mérten, akik már 25 éve együtt osztják meg a kenye­ret, de a semmivel összeke­rülő fiatalok mai vagyona méltán figyelmeztet bennün­ket arra, hogy ők többet kap- taK és vásároltak három év alatt, mint a régi családok 10—20 év eltelte alatt. A jövő még nagyobb ered­ményekkel kecsegtet. Egy év és Lehó István meg a csa­ládja vasárnaponként motor- kerékpárral robog. így tervez a megvalósulás tudatában Lehó István és fiatal élete párja. S terveik, ahogy az élet mu­tatja — valóraválnak. FAZEKAS ISTVÁN nemcsak nekünk és nekik, hanem mindenkinek aki itt jár, vagy járt: festői. A KÉT FIATAL lány az óbudai kedves, szűk utcáKra emlékeztető, s mégis annyira egri jellegű Foglár utcának egy részletét festette: előtér­ben a lefelé vezető lépcsők­kel, a diákotthon, majd a másik oldalon a Hittudományi Főiskola falával, s háttérben a háztetők fölött magasodó Minorita-templom tornyai­val ... S hogy milyen vará­zsa van a festészetnek, — ha éppen tanuló főikolásokról van is szó — csak akkor érezheti és értheti meg az ember, ha látja, figyelemmel kísérheti az alkotó művész munkáját. Egy-két ceruzával odavetett vonal... egy-két színes folt... — s máris ott van előttünk a városnak egy kedves, ismert részlete.., Amikor az egyhónapos gya­korlati munka programjáról, pontosabban terveiről kérdez­tünk, Szerdahelyi Laura így felelt: összefogott és felülről irányított terv nincs; a cél az, hogy minél többet dolgoz­zanak, minél többet rajzolja­nak és fessenek. A téma sza­bad ... — maguknak kell megválasztani. S hogy jó volt-e a témaválasztás és ter­mészetesen ezzel együtt — ha lehet ezzel a kifejezéssel élni: a munka minősége, az a hét­végi bemutatókon dől el. Ugyanez a véleménye Kuczor Erikának is. Szerdahelyi Laura azért még azt is elmondta: szeretne egy szép sorozatot összeállítani egri rajzaiból, illetve akva- relljeiből, —■ megörökítve a város nevezetességeit és a környék tájait. E terv vég­eredményben nem is egyéni, hiszen mind a harmincnégyen Egerben, egri és környékben képeken dolgoznak. Az, amit ő csinálni akar, azonban több ennél: visszaadni minden al­kotásában azt, amit sehol másutt, csak Egerben lehet megtalálni. Nem egyszerűen tájat, házakat, részleteket fes­teni, hanem jellegzetesen egrit adni. SOK SIKERT A terv meg­valósításához! Eger — gazdag, kincsestár­házként mutatkozott be fia­tal, gyakorló főiskolásoknak. Jó munkát kívánva vala- mennyiöknek, szeretnénk, tr> minél többet merítenének * kincses tárházból. DÉR FERENC AWWWWVWWWWA/VSWWWWWSA/VWWWSAMAAAAAANAAAN/WV/WWWWSA/WNANAAAAANMAMMAN/VNAAMAAAMAMANAAVWW^^^AAW^A Fiatal munkásházaspár megvalósuló tervei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom