Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-31 / 187. szám

4

NÉPÜJSáG

HEVESY SÁNDOR:

Az egri „Universitas"

ii.

A Liceum hatalmas épülete egyike az ország méretre is legnagyobb világi műemlékeinek. Nagy, négyzet- alakú teret határol, a homlokzatok hossza mintegy 85 méter. Bár csak két emeletes, a szokatlanul nagy emeletmagasságok miatt a főpárkány szintje körülbelül 21 méter, á gyalogjárdák felett. Ez a nagy épületmagasság okozza, hogy a homlokzatok említett '.ekintéiyes hosszának — az épület tömege mégsem elnyúló, terjengős, hanem kiválóan arányos.

A homlokzatok jellegzetessége a középső, kiugró rész, az úgynevezett „rizalit”, amelyek mögött három oldalon cgy-egy nagyterem nyert elhelyezést, a negyedik — keleti oldali — homlokzat, tengelyben pedig a magasan kiemelkedő csillagvizsgáló torony áll. Érdekes megfigyelni, hogy a homlokzatok stílusa az aránylag elég hosszú építési idő alatt hogyan változott. A hátsó- és a két oldal-homlokzat ablakszemöldökeinek csavart és virágos ékítményei a rokokó jellegzetességeit mutatják. A legkésőbb elkészült főhomlokzatok, a csokros lombfüzérek és a virágos kendők már a franciák „Louis XVI” stílusának, nálunk a már említett „copf’’-irányzatnak a szokásos díszítései. A különböző stíluselemek ellenére az épület teljesen egységes: a barokk tömeg hibátlan aránya, ritmusa minden oldalról jól érvényesül.

Az épület belső kiképzése méltó a külsőhöz. Az ovális kapucsarnok, az emeletre vivő főlépcsőházak kialakítása ritkán látott művészi megoldás. De az enyhén hajló folyosók, egyes iskolatermek részletei is elismerésünket váltják ki. r A főhomlokzaton a díszte’Jr*~ rém, vagy vizsgaterem nyert kialakítást A hatalmas méretű helyiség tükörboltozatát Franz Sigrist bécsi festő mennyezetfreskója díszíti 1781-ből. Máig sem tudjuk, hogy a megrendelő Eszterházy miként került vele kapcsolatba — kétségtelen, hogy az ezen műve alapján kiváló képességű művésznek a líceumi freskó az egyetlen Magyarországon ismert műve. Egyetemről, „Universitas“-ról lévén szó, a megrendelés szerint a meny- nyezetképnek a jogi, bölcsészeti, orvosi és teológiai fakultásokat kellett ábrázolni. A magyarruhás alakok a meny- nyezet peremén helyezkednek el, erős rövidülésben, mintha egy emelettel fejünk felett állnának. Élénk, ritmikus tömegek váltják egymást, a színezés világos és gyengéd.

A déli homlokzat nagy terme a könyvtár. A szépen faragott — Fellner által tervezett, copf stílusban — könyvespolc a terem oldalfalait teljesen takarják. Felettük borul a teremre az Egerben megtelepedett festő: Kracker János Lukács 1878-ban elkészített freskója, amely a XVI. századi úgynevezett „tridenti zsinat”- ot ábrázolja. Egyike a legkülönösebb műveknek, amelyet a hazai barokk festészet alkotott. A zsinat 132 szereplője ugyancsak a peremen helyezkedik el, mint Sigrist meny- nyezetén. Mégis a képen legjobban dominál a gótikusnak képzelt, fantasztikus architektúra, amely a tridenti Maria Maggiore templomot kívánná bemutatni. A harmadik freskó az északi szárnyba beépített kápolna mennyezetképe: ez az egyébként egyik legkiválóbb magyarországi festőnek: Franz Anton Maulpertsch-nek egy erősen kései — 1793-ban befejezett — kevesebb művészi értékű alkotása.

T? ovidén meg kell emlé- -*-*■ keznünk még a Líceum egyik nevezetességéről: a csillagvizsgáló toronyról, bár ennek részletes történetét a Népújság 1956. augusztus 18-i számában már ismertettük. Az 53 méter magas, a forgó kupolával együtt tízemeletes hatalmas torony teljes egészében a csillagászat tudományának- céljait szolgálta. A felső szinteken voltak a megfigyelő helyiségek, lejjebb tervezték az asztronómus lakását. Az egyik nagy ablakos megfigyelő terem padlózatát átlósan metszi át a márványba vésett „délvonal”. A berendezés annakidején a legkorszerűbb volt: a különféle műszereket Londonban, Bécsben vásárolták meg. A felszerelést stílusos faragott bútorok, lámpák, képek egészítették ki.

daillonok faszobrászati munkái Halblechner Vince művészetét dicsérik. A lakatosmunkák — bár jóval szerényebbek, mint a megyeháza kovácsoltvas rácsai — stílusosak, ezek mestere Fazola Lénárd — Henrik öccse — volt. Az épület helyiségeiben még sok helyen láthatók a remekművű fajanszkályhák — bár néhány közülük az utóbbi években a tudatlanság áldozata lett — ezeket 1775—1778 között Mag- ner Károly győri fazekas mester szállította. Mindezek az iparosmunkák — legtöbbször iparművészeti remekek — az akkori kézművesség igen magas fokát árulják el és a régi egri (és győri) mesterek hatalmas tudásáról tesznek tanúságot.

TV em zárhatjuk le ismer- 1' tetősünket, hogy legalább név szerint meg ne említenénk azokat a derék pallérokat, egyszerű iparosokat, — akiknek az itteni működéséről tudomásunk van. így feljegyzések szólnak arról, hogy Í774- ig „Ballier Powolny” — Povol- ny János vezette az építkezést, ugyanaz, akinek valamelyik utóda építette a ma is meglévő Tárkányi Béla utca 8. sz. alatt levő műemlék házat. Ugyancsak a Líceum épületénél dolgozott Francz József pallér, akinek a szép copf-stílusú emeletes háza — homlokzatán a Líceum motívumaivel és mestersége jelvényeivel — az Almagyar utcában állott. (A visszavonuló németek robbantották fel 1944-ben.” Plitz- ner János kőfaragó működöttaz épületen, az övé volt a mai Almagyar utca 15. szám alatti ház, amely szintén elárulja a Líceumai való egykorúságát. A líceumi kápolna oltárának márvány-munkái Giovanni Adami kőfaragóé — tőle valók a Ferences-, valamint a „Rác”- templom kapuzatai is. A szobrokat Motzer József egri szobrász készítette (1793—1794;)

Végére értünk ismertetésünknek. Nehéz ilyen rövid sorokban összefoglalni az egyik leghatalmasabb egri műalkotás változatos történetét, művészi értékeit — hiszen anyagunk kisebb könyvet is betölthetne. Mégis úgy gondoljuk, ennyi az, amennyit mindenkinek, aki az ősi Líceumot megtekinti, tudni, ismerni kell, hogy ennek az alkotásnak jelentőségét felmérhesse és ha egri, büszkén érezze most már sajátjának, mindnyájunk közös — nemcsak anyagi — de ragyogó kulturális vagyonának is a régi „Universitas” nagyszerű épületét. ■ .

Mm

Magának a csillagvizsgálónak — amint az építkezés idején nevezték, „Specula”-nak — a tervezését, a felszerelését Hell Miksa, a XVIII. század híres magyar csillagásza irányította. Hell Miksa 1776. évi látogatása után indult meg itt a tudományos munka, amely azonban nem tartott sokáig. II. József már említett rendelkezése miatt nem létesülhetett Egerben egyetem és így az egyetemi munka részeként tervezett csillagászati tevékenység is elsorvad. Lassanként a műszerek is korszerűtlenné váltak, és így a szép intézmény csak érdekes emlék maradt. Mégis büszkék vagyunk rá, mert tudnunk kell, hogy a nagyszombati, — majd a budapesti csillagvizsgáló után harmadiknak az egri létesült és földrajzilag — a maga korában — Közép-Euró- pa legkeletebbre eső hasonló intézménye volt.

A torony restaurálása után itt csillagászati múzeum kialakítását tervezzük, amellyel városunk egy nem mindennapi értékkel és látványossággal fog gyarapodni.

Miután a Líceum legfontosabb építészeti és képzőművészeti nevezetességeit megismertük, érdemes még egy pillantást vetni az itteni iparművészeti alkotásokra.

A könyvtár nagytermének kiváló berendezését, de valószínűen a kézi faragással díszített ajtókat, kapukat is Lotter Tamás egri asztalos készítette. A könyvtárban lévő mens*. augusztus 31, vasárnap:

A szovjet Bányászok Napja. 3936-ban halt meg Hámán Kató. 1948-oan halt meg A, A. Zsdanov szovjet államférfi.

V Névnap O

Ne feledjük, hétfőn:

EGYED

kedden:

ISTVÁN

IiísizI

— KILENC ÉS FÉL hold szőlőt telepített az idén az atkán Petőfi Termelőszövetkezet. Ezzel a község szőlőterülete elérte a 450 holdat.

— AZ ÉV ELSŐ felében 21 munkás kapta meg a kiváló dolgozó oklevelet, vagy kitüntetést a gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyárban.

— A JÖVÖ HÉTEN adják át az 1 700 000 forintos költséggel bővített ecsédi általános iskola négy tantermét.- A GYÖNGYÖSI XII-es akna bányászainak szeptember 7-én, a bányásznapon, egymillió 600 ezer forint hűségjutalmat osztanak ki.

SZÁLL A HINTA...

Répási István (Lőrinci) felvétele. Zeiss-Ikon ll-es blende 1/100 másodperc

exp.

M

1

%

/ í

f V,.> ;s

Napközi otthonok — a tanév előtt

NAGY A SÜRGÉS-FORGÁS a III. számú általános iskolában. Itt még ugyan csak a napközi otthonos gyermekek vannak, de ők is szorgoskodnak „otthonuk” szebbé tételében. Az iskola tatarozását még a nyáron elkezdték, most mar az utolsó simításokat végzik. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy ebben az iskolában a napközi otthon — a többihez viszonyítva — igen kényelmes, tiszta és tágas. Itt külön teremben vannak az alsó és felső tagozatos gyerekek. A napközi otthon bútorzatát 20 új asztallal bővítették, igaz, hogy székeket is vártak, de azt nem kaptak. Székeket a szakszervezettől kértek kölcsön.

A napközi otthon termeit saját pénzükből festették ki, mégpedig abból a pénzből, amit év közben a báb-előadások rendezésével gyűjtöttek. Ehhez jön még a szülői munkaközösség pénze, ami pótolja a kisebb kiadásokat. A nyár folyamán néhány könyvvel és játékokkal' bővült "a (Szertár, ezt- az iskolaévben szeretnék még jobban felszerelni, ehhez persze nagyobb támogatásra volna szükségük. Ebben a napköziben a VIII., XI. és a III.. sz. általános iskola gyerekei vannak, mintegy 110-en. A tavalyinál tehát korszerűbben, tisztábban felszerelt napközi otthonban tanulhatnak itt a gyerekek.

Öreg ház, öreg lakók

„öreg itt minden, a vén vihar görbe villámra támaszkodva jár, tüske-szakálú rózsáknak dudál S velük totyog rossz lábaival.

(József Attila)

MINT MINDEN ÉVBEN a

természetben az ősz, úgy köszönt be az életbe is az öregség. öregség! Ha ezt a szót halljuk fehérhajú néni jelenik meg képzeletünkben, aki a kályha mellett ül játszadozó unokái körül. Igen, így képzeljük el, de az élet sokaknak nem így hozza. Egyes fiatal házasok, a gyerekek, tehernek találják öreg szüleiket, s igyekeznek megszabadulni tőlük. Nem gondolva arra, hogy ha ők megöregszenek egy nap, ugyanilyen elbánásban részesítik őket, mint ők most apjukat, vagy anyjukat.

Sok-sok ilyen öreg néni, bácsi él a vámosgyörki szociális otthonban. Az itt élőle jobbára munkaképtelen betegek, akiket eldobtak gyerekei, vagy épen meghaltak hozzátartozói. A volt dr. Kovács Vilmos földbirtokos kastélyának évtizedes fái alatt fehér- hajú, az időtől ráncosarcú emberek pihengetnek, sétálgatnak.

Tízéves múltra tekinthet vissza ez az otthon. Azóta sok öreg lakója volt a 20 szobából álló otthonnak, jöttek, mentek és sokan meg is haltak közülük. Jelenleg nyolc- vanan laknak ebben a régi kastélyban. Endrész Imréné- vel, az otthon vezetőjével beszélgetünk. Kedves, mosolygósarcú, 40 év körüli asz- szony. Tíz éve — mióta az otthon létesült — gondozza, gyámolítja ezeket az elhagyott beteg, de otthonra lelt öregeket. A lakók többsége már túl van a 80, sőt a 90 éven is. A szép tiszta szobákba beszűrődik az őszi napfény. Lakói meghitt beszélgetésben vannak,

— Hogy érzik itt magukat?

— érdeklődöm.

— Minden jó volna, csak egészségesek volnánk — válaszol egy 80 év körüli néniké. A mellette levő ágyon No:l Ferencné 68 éves arcát párnába rejti és halkan _ zokog.

— Miért sír Noll néni? — kérdi a gondnoknő.

— Hát már, hogyne sírnék kedves gondnoKnéni, mikor még most sem intézték el az ügyem — válaszolt és újra a párnába rejti az arcát.

A GONDNOKNÖ, aki ismeri ezt a problémát elmeséli.

— 1956. őszén* került a szociális otthonba Noll Ferencné. Az atkári Micsurin Termelő- szövetkezetben dolgozott, mint szerződtetett baromfi tenyésztő. Munkája mellett azonban képességét meghaladó nehéz fizikai munkára, sok esetben még kubikolásra is beosztották. Szervezete a túlfeszített megerőltetett munkát nem bírta, agyvérzést kapott, melynek során megbénult a fél oldala, s két éve már itt fekszik munkaképtelenül. Mikor idehozták — úgy mondja — 87 munkaegysége volt a termelőszövetkezetben, de még a mai napig sem kapott érié semmit. Jártam már utána, sőt a járási tanács nőbizottságától is voltak a tsz-ben, de ott mindig csak ígérgető választ adtak — pénz helyett.

— Van nekünk gazdaságunk is — mutat az ablakon keresztül az udvar melletti kertre. — Ez sokat segít a konyha élelmiszer ellátásában. Megterem itt a zöldségtől kezdve mindenféle. A másik részén kukoricát ültettünk, amelynek termésén tavaly is 12 disznót hizlaltunk, Élelmet

Nem dicsekedhetünk, sajnos, ezzel a többi iskolák napközi otthonainál. A Kertész utcai

— mely szintén két iskoláé — elég szegényes. Kicsik a termek és sok gyerek jár ide. Most a nyári szünidőben 57-en voltak. Itt is a szülői munka- közösség pénzéből pótolnak egyet-mást, de ebben a napköziben ez kevés. Erre nagyobb összeget kellene fordítani. Elsősorban ki kellene festetni, — tavaly volt ugyan festve, de ahol ennyi gyerek tartózkodik egész nap és a konyha is ott van, ott bizony gyakrabban kellene.

ENNEK A NAPKÖZINEK

a gyermekek nevelése szempontjából — egy óriási hátránya van —. hogy az átmeneti gyermekotthon udvarán van, ahol különböző összetételű eß erkölcsű gyermek forog. Óv- hatatlan, amikor az udvaron játszanak, ne keveredjenek a gyerekek. Jelenleg az átmeneti gyermekotthonban hét prostituált lány van. akik, amint láttuk, „segéd-nevelőként” lépnek fel. holott más téren is lehetne őket foglalkoztatni, hogy az amúgy is hiányos nevelésben részesült gyermekek ne ilyen „élménybeszámolót’* hallgassanak. Ez sürgős intézkedést kíván! Erre a napközire több gondot lehetne fordítani.

A II. sz. gyakorló általános iskola napközije két szék között van. A Pedagógiai Főiskoláé. de a városi tanácshoz tartozik. A tanterem felszerelése hiányos, régi asztalaikat és székeiket kölcsönadták, amit a mai napig sem kaptak vissza. Ezért a gyerekek magas, hosz- szú asztaloknál lócákon ülnek. Elképzelhető, hogy a napi 5 órai padban ülés mellett délután ilyen lócákon ülni, ahol még hátra sem dőlhetnek, minden, csak nem pihentető. Itt csak egy tanterem van, amelyből spanyolfallal választották el a konyhát, ahol az ebédet melegítik. A felszerelésre a főiskolának nincs pénze, s a városi tanács sem ad. Itt is esedékes volna a festés. Az őszi nagytakarítást elvégzik ugyan, s viszonylag tiszta, de nem kényelmes.

ÖSSZEGEZVE. MINDEN napközi otthon vezető a többi nevelő segítségév J igyekezett

— amennyire tőljik tellett — tisztává, lakáj osabbá tenni a most következő tanévre a napközi otthonokat. Hiszen minden nevelőnek és szülőnek az a vágya, hogy a napközi otthon valóban második otthona legyen a gyereknek.

(Kerékgyártónk

cán, most mély barázdák ülnek, világos, csillogó szeme beesett, elhomályosult, fürge járása totyogóvá vált.

— Megvagyok én mindennel elégedve, hiszen tiszta ruhát kapunk, naponta ötször eszünk, van lakásunk, csak az az egy fáj, hogy így kellett idejutnom, — tör ki Kádár Gabi bácsiból a szó. Egész életemben gürcöltem, gyűjtögettem, s idejutottam. Mikor elhoztak, a fiamnak az volt az utolsó szava, hogy menjen ahová akar, legalább megszabadulunk magától. Ezt mondta a saját apjának. De nem baj, tudja meg, hogy mit jelentettem neki, nem hagyok rá semmit a vagyonomból. Semmit, mert nem érdemli meg — sírja el magát és zsebkendőt vesz elő, hogy megtörülje könnyes szemét.

— Sohse búsuljon Gabi bácsi — szól közbe Karolina néni, a 75 éves, legfürgébb asszony a szociális otthonban, Még meg is nősülhet. Negyvennyolcban volt itt egy 80 éves asszony, meg a 81 éves ember, akik összeházasodtak, annak már 10 éve és még most is boldogan élnek. Kéressen meg engem, vagy ha nem felelek meg? — mondja huncutul és mellé áll, mintha összeakamá mérni kettőjük magasságát. — Még össze is passzolunk. A tréfás megjegyzést jókedvű nevetés követi.

JÓL ESIK NÉZNI ezeket a nevető öregeket, látszik, ilyenkor elfelejtik betegségüket, szomorúságukat. Elbúcsúzunk ... Ök itt maradnak a nagy fa árnyékéban, beszélgetnek, élményeiket mesélik... Az öreg, évtizedes fákról egy- egy sárga levél lehull és las- san-lassan befedi az otthon udvarát, öreg itt minden, a fák, a ház, a lakók; az ősz, kedves öregek ...

KISS BÉLA

saját fogatunkkal szállítjuk Gyöngyösről. A lovat Szabó Laci bácsi gondozza. Mondhatom, nagyon szereti. Emlékszem — mondja, s elneveti magát — amikor az egyik este ellepett bennünket a szúnyog, kinézek az ablakon, hát látom, hogy az istálló körül nagy füst van. Megijedtem, mert azt hittem, hogy kigyulladt valami. Kimegyek, hát látom az öreg Laci bácsi füstöl. Meggyújtott valami nedves szalmát, hogy a szúnyogokat elzavarja.

KÖZBEN AZ udvarra érünk. A melléképület tornácán egy kilencven körüli fehérhajú, szemüveges bácsika élvezi a nyárutói nap éltető sugarát.

— Hány éve van itt bácsika?

— Mióta megalakult az otthon azóta én itt vagyok, annak meg már 10 éve. Sokan meg is haltak már, akikkel együtt voltam, de én hálisten- nek még bírom valahogy — válaszol, s legényesen meg- pödri őszbecsavarodott bajuszát.

Távolabb Sálek Feri bácsi kosarat fon. Remegő kezében a hosszú indák lassan bújnak a kosár kévéjébe.

— Tudja otthon voltam — gondoltam hozok egy kis munkát magamnak. Ha az ember dolgozik, úgy jobban megy az idő.

— Bizony rossz az édes lelkem, ha már az ember nem tud dolgozni — szól közbe Bóta néni, a 94 éves asszony, ő a legöregebb az otthonban. Görbebotja, hű segítője, egy pillanatra megáll, aztán megnyugszik gazdája súlya alatt. Ráncos keze görcsösen szorítja a botot. Egykori sima ar-